Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-23 / 70. szám, csütörtök
Miről ír a világsajtó? T r u d A Szovjet Szakszervezeteik XV. kongresszusával foglalkozik a Trud. Megállapítja, hogy a XIV. kongresszus óta eltelt időszakban a szovjet dolgozók, következésképp a Szovjet Szakszervezetek jelentős alkotó sikereket érlek el. A Trud ünnepi számának vezércikke mindenekelőtt rámutat, hogy a valóban történelmi jelentőségű munkasikereket a Szovjet Szakszervezetek, a szovjet dolgozók milliós tömegei a Szovjetunió Kommunista Pártja irányításával érték el. A cikkíró rámutat: markánsan domborodnak ki azok az eredmények, amelyeket a szovjet dolgozók a munka hatékonyságának emelésében, a tudományos műszaki haladásban és a munkatermelékenység növelésében értek el. Ez a tény többek között feltételezi — szögezi le a vezércikk — az ideológiai nevelés hatékonyságának arányos növelését is. A Trud vezércikke kiemeli: a Szovjet Szakszervezetek elsőrendű feladata a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa határozatainak a teljesítése. Ezek a feladatok magától érthetően megkövetelik a szocialista munkaverseny további széles körű kibontakoztatását. Nos, pillanatnyi helyzet valóban derűlátásra ad okot, hiszen a kilencedik ötéves terv mutatóinak mielőbbi realizálásáért eleddig 74 millió dolgozó áll versenyben. A szakszervezetek fokozott hangsúlyt helyeznek a termelési tartalékok feltárására, a gazdaságosság növelésére. Ebben a vonatkozásban hatékony segítséget nyújt a Komszomol, ennek a segítségnek tulajdonítható, hogy az elmúlt két esztendőben valóban tekintélyes megtakarítást sikerült elérni. A vezércikk továbbá foglalkozik a jobb munkafeltételek kialakításának kérdéscsoportjával és megállapítja: a szakszervezetek ezen a téren is kimagasló eredményeket értek el. így a balesetek száma például 35 százalékkal csökkent a különböző munkahelyeken. Végezetül a Trud vezércikke kiemeli: a Szovjet Szak- szervezetek a jövőben is hűek maradnak a proletár nemzetköziség elveihez, eltökélt szándékuk baráti kapcsolataik további megszilárdítása más országok szakszervezeteivel. Ez a tény nyilván jelentős mértékben járul hozzá a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységének a megszilárdításához, illetve a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harc további sikereihez. l’Humanité A Francia Kommunista Párt központi lapja az indokínai helyzettel foglalkozva rámutat, hogy az utóbbi három esztendőben megkétszereződtek az Egyesült Államok légitámadásai a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az FKP lapja hangsúlyozza, hogy Washington cinikusan megszegte ígéreteit és folytatja katonai tevékenységét a fegyvermentesített övezet térségében is. Mint ismeretes, az Egyesült Államok 1968-ban jelentette be a bombázások megszüntetését, egyidőban a párizsi négyes értekezlet megkezdésével. Nos, ígéretét azóta is rendszeresen megszegi. 1969-ben az amerikai légierő 629 berepülést hajtott végre a demokratikus Vietnam területei ellen, 1970-ben 1362 ízben sértette meg a VDK légiterét, 1971-ben pedig immár 1645 alkalommal indított támadást a szuverén indokínai állam ellen. AL L I y A A palesztin ellenállással rokonszenvező bejrúti Al Liva arról számol be, hogy kisebb tiszti csoport az elmúlt napokban puccsal kísérelte meg eltávolítani Husszein királyt. Az Al Liva szerint a hadsereg „lázadó elemei“ az elmúlt hét végén körülvették az ammani Basman-palotát, Husszein király lakhelyét. A lázadók egyike állítólag hangosbeszélőn szólította fel a királyt, hogy adja meg magát. Husszein közölte, hogy hajlandó velük menni, de Időt kér, amíg felöltözik, fószándékának jeléül állítólag megparancsolta palotaőrségének, hogy ne tanúsítson ellenállást. Nos, a királyi csel hatásosnak bizonyult, az öltözködésre szánt idő alatt Husszein, a lap szerint, riasztotta unokatestvérét, Zeid Ben Saker vezérkari főnököt. Röviddel ezután jelentékeny erőkkel a helyszínre vonult a királyi hadsereg 2. hadosztálya és a légierő gépei húztak el a palota felett. Zeid Ben Saker, amikor a helyszínre érkezett, megadásra szólította fel a puccsisták vezérét, egy bizonyos Favzi alezredest. Azzal fenyegetőzött, hogy ellenkező esetben szétlöveti őket. A lázadók végül jobb belátásra jutottak, megadták magukat. Körülbelül 30 tisztet tartóztattak le. Az Al Liva szerint a kudarcot vallott puccsisták Masur Haditha volt jordániai vezérkari főnök hívei voltak. A palesztinok iránt jóindulatú Hadithat az 1970 szeptemberi véres események előestéjén mozdította el a király s egy évvel később, 1971 novemberében, háziőrizetbe helyeztette. Az Al Liva beszámolóját illetően meg kell jegyezni, hogy a lap Ainmanból Bejrútba érkező utasokra hivatkozva közölte cikkét. Rainer Barzel, a CDU elnöke figyelemreméltó nyilatkozatot adott a L’Express című párizsi hetilapnak. Az ellenzék vezére nyilatkozatában többek között kifejtette: „ésszerűbb szerződéseket“ kötne, ha ő ülne a Német Szövetségi Köztársaság kancellára székében. Barzel állítólag arra törekedne, hogy szerződéskötések nélkül Irányíthassa az ország politikai életét. Kétségtelen, hogy a CDU elnöke ismét kísérletet tett a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálása jelentőségének csökkentésére, sőt azt állította, hogy a ratifikálás elmaradása nem befolyásolná komolyan a két ország kapcsolatát. Barzel kijelentette, hogy pártja nem törekszik az európai határok erőszakos megváltoztatására, ugyanakkor hangsúlyozta: vannak olyan realitások, amelyeket elfogadhatatlannak tart. Ezek között említette meg a két német állam közötti határvonalat Is. Az ellenzéki politikus nyilatkozata végén hangoztatta, hogy a kelet-európai országokkal kialakított politika főbb Irányvonalait az összes közös piaci országoknak együttesen kell meghatározniuk. TANYAI DÉLUTÁN Nemrégen még, ha valahol tanyáról esett némi szó, azonnal egy olyan isten háta •mögötti eldugott, a világtól teljesen elszigetelt sárfészek képe rajzolódott ki az ember képzeletében, ahol azonkívül, hogy hetekig szünet nélkül csöpög, vagy zuhog az eső, szinte semmi egyéb nem történik. Főleg a városiak közül hitték úgy sokan, hogy csupa ünnep nélküli szürke hétköznapokból válogatták össze a tanyai ember kalendáriumát. Húsz-harmincegy- néhány esztendővel ezelőtt valóban megszokott dolog volt, hogy már az első tavaszi napon minden tanyán simító, bo- rona elé fogták a télen erőre kapott lovakat, egyengetni kezdték az ősszel szántott barázdákat. Ha az idő engedte, hamar földbe került a mag. Soha sem takarékoskodtak a fáradsággal, hiszen többnyire a vetésen múlott, hogy majd az aratás után mennyi jószágot „bír el“ az istálló. Aztán amint elvégezték a tavaszi munkát, szinte azonnal kezdeni kellett a cukorrépa egyelését, a kukorica kapálását. Az aratás-csép- lés legtöbbször egészen az őszi betakarítás kezdetéig tartott. A tanyák lakosainak télvíz idején sem igen volt idejük a pihenésre, a szórakozásra. A gazdasági udvarban, az istállók, a magtárak környékén akkor is bőven akadt munka. Napközben csak az ebéd utáni pipatömés- nyi, cigarettacsavarásnyi időre szoktak melegre húzódni a hajlott hátú kisgazdák és béresek. A korán sötétedő estéken takarékoskodni kellett a drága lámpaolajjal, petróleummal, vagy a nehezen kapható gyertyával. Negyed évszázad múltával csaknem mérhetetlenül óriásit fordult a világ kereke. Egyaránt nagyot változott a város, a falu és a tanya élete is. A legfiatalabb nemzedék szótárából talán már végleg eltűnik az egykori tanyavilággal valamilyen formában kapcsolatos ösz- szes kifejezés. Talán így is van rendjén, hiszen a tudományosműszaki forradalom vívmányaival szinte lépten-nyomon találkozhatunk a mezőgazdaságban is. A tanyákra azonban sokáig szükség lesz még. Persze korántsem azokra a régi értelemben vett néhány épület alkotta településekre, hanem a korszerű gépekkel felszerelt földművelő, vagy állattenyésztési gazdasági részlegekre, ahol csaknem minden lehetőség megvan a mezőgazdasági termelés koncentrálására, szakosítására. • # # A kar egy jó témát? — sze- gezte felém minap a kérdést Gregor Matej mérnök, a želiezovcei (zselízi) Állami Gazdaság rengeteget tapasztalt, őszülő halántékú igazgatója. — Elvinném egy olyan gazdaságba, ahol alaposan meghegyezhetné a ceruzáját. Kimennénk a Zálogos-tanyára. Igaz, arrafelé ilyenkor még nem porzik az út, de biztosan megéri a fáradságot ... így kerültem ki a tanyára, ahol Kádek József zootechnl- kussal kezdtük kerülgetni a sarat. Kísérőm először az egyik teljesen újjáépített istállón kalauzolt végig. — Ezt érdemes lesz megnézni, mert ilyet kevés helyen láthat az elvtárs — mondta. — Tavaly ősszel még csak négyszáz sertést hizlaltunk itt. Az átépítés után ezer férőhelyes lesz majd. A takarmányozást és a kutricák tisztítása természetesen korszerű, gombnyomássá! vezérelt berendezés segítségével fogjuk végezni. A csővezetékek forrasztását és a kutricák készítését már vagy két hete befejeztük. Már csak a kaparóláncos tisztítóberendezést kell beszerelni, s a takarmányelűkészítő-helyiségben akad némi munka. Ha azzal is elkészülünk, az eddigi négy ember helyett csak egy fogja gondozni az Istálló egész állományát. Annak is jobbára csak a gépek ellenőrzése lesz majd a gondja. Az etetés kezdetén végigmegy a rekeszek közti folyosón és sorjába kinyitogatja a vályúkba torkolló csövek csapját. A berendezés tisztítását már ismét a gép fogja végezni. Egy erős vákuumkompresszor az etetés után visszaszippantja a csőfalra rakódott takarmánymaradékot. A trágyázás pedig a körbefutó kaparóláncos szerkezet dolga lesz. Nem kis dolog az ilyesmi, kérem. Sok pénzbe kerül, de kétségkívül megéri az árát. Három ember mindennapi nehéz munkáját, a kannázgatást, a talicskázást takarítják meg ezek a gépek. Ennek pedig mostanában különösen nagy fontosságot kell tulajdonítani, hiszen még a falusi szövetkezetek állattenyésztésébe sem könnyű gondozókat szerezni. Ki a tanyára még nehezebben jönnek az emberek. Ezért, ha befejezzük ezt az istállót, azonnal egy másik hasonlóba kezdünk bele. Persze a korszerű gépesítéssel nemcsak embereket akarunk ide csalogatni, hanem mindenekelőtt a munkatermelékenység növelése a fontos. Tavaly negyvennyolc deka volt az átlagos napi súlygyarapodás. Októbertől ötven, most pedig ötvenhárom deka. Ebben az istállóban viszont hatvannál is többet akarunk elérni. szünk a lehető legjobban kihasználni. A gyűléseken kívül abban tartjuk a táncmulatságokat, az ünnepi rendezvényeket és a lakodalmakat is. Legutóbb a nők napját ünnepeltük ott. A kultúrházunk jól fel van szerelve. Szórakozásra, művelődésre egyaránt jól megfelel. M em is olyan régen a ka- lendárium volt a tanyai ember egyetlen könyve. Még a tehetősebb falusiak is beérték néhány olcsó kisregénnyel. Az utóbbi évek során ezen a téren is örvendetesen megváltozott a helyzet. Ma már nincs olyan család a Zálogos-„majorban“, ahol ne lenne külön helyük a könyveknek, ahol esténként ne szólna a rádió, amelyik háztetőről hiányzana a televízióantenna. A fárasztó napi munka után korszerűen szórakoznak, művelődnek a tanyaiak. Szinte állandóan, de hétvégén különösen sok dolga van a kijáró postásnak, amíg szétosztogatja a nehéz újságkötegeket. — Nem szeretnénk lemaradni a fejlődésben — mondta Az agronómussal megbeszélik a másnapi munkát. (A szerző felvétele) A hogy elnéztem, valóban sokba kerülhet az öreg épület korszerűsítése, gépesítése. A számítások szerint azonban szinte hihetetlenül rövid idő alatt visszatérülnek a költségek. Kiváló munkájukkal már kezdettől fogva ezen Iparkodnak a központi műhely szerelői is. Ugyanis az összes szükséges átalakítást, a belső berendezés jó részét és a szerelést a gazdaság szakemberei végezték. Cigler Béla vezetésével a központi műhely szakemberei: Lipták János, Szalai Sándor, Petrovics Béla és Szántó József brigádtagok minden tekintetben kifogástalan munkát végeztek. Idekívánkozik az állami gazdaság igazgatójának véleménye is erről: „Erősen álljon a talpára az, aki különben megcsinálta volna.“ összesen negyvenhat család lakik a tanyán. Valamennyien ízlésesen berendezett, vízvezetékes, fürdőszobás, tetszetős külsejű házakban. Az egymástól közelebb-távolabb eső portákat már jó ideje betonjárda köti össze. Egy kisebb toronyszerű épületben, amelyet valamikor magtárnak használt az egykori földbirtokos, jól ellátott vegyes- üzletet nyitottak. A ruházati cikkek kivételével valamennyi, háztartásba szükséges árut utazgatás nélkül, helyben meg lehet vásárolni. — Tizenkét éve kerültem ide — emlékezett vissza Kádek József. — Akkor sem volt éppen elmaradott a major, hiszen villannyal világítottak minden házban. Rádió Is volt már szép számmal, de azóta összehasonlíthatatlanul megváltozott Itt minden. Generáljavítást kapott a családi házak mindegyike. Egyidejűleg bevezettük a vizet, minden lakásban fürdőszobát építettünk. Nemrégen tető alá került az új javítóműhely is, amelyet szintén a lehető legkorszerűbben rendeztünk be. Ugyanbban az épületben kapott helyet az öltöző és az állandó hideg-meleg vizes fürdőszoba is. — Milyen lehetőségeik vannak a szórakozásra? — Van egy kicsi, de szép kultúrházunk, amelyet ígyekbent az új irodaépületben Öbert János könyvelő. Az igényeket illetően már megszűntek a különbségek. Jól keresnek az itteni emberek. Mindenki kulturáltan akar élni. Hovatovább szűknek bizonyulnak a kétszo- ba-konyhás lakások. Ezért kezdtünk bele egy hatlakásos tömbház építésébe. Rövidesen beleköltözhetnek a lakók a háromszobás, összkomfortos lakásokba. A közelmúltban már neonlámpákat is szereltünk az oszlopokra. Már csak az utakat kellene megjavítani, mert gumicsizma nélkül nem lehet még messzire indulni. Nyáron persze egészen másként fest itt minden. Nagy gondot fordítunk a parkosításra. A nyár elején minden évben virágba borul az utak mente. — Most már nem okoz gondot a munkaerőhiány — kapcsolódott a beszélgetésbe Žilina János agronómus is. — Nyolc- százhektáros földterületet művelünk. A környék három falujából saját autóbuszunkkal szállítjuk ide és haza a bejáró dolgozókat. Az autóbuszt egyébként jól kihasználjuk a különböző kirándulások alkalmával is. Szükség szerint közlekedik. Hétköznap reggelenként már az iskolásoknak sem kell dagasztaniuk a sarat, vagy taposniuk a port. ök is jó hasznát veszik az autóbusznak. Ha úgy vesszük, talán nem is tanya ez már, kérem ... \#alóban. Amint vissza-visz- ® vissza hallgatom a magnószalagot, nézegetem a frissen készült fényképeket, egyre jobban erősödik a gyanúm, hogy ezúttal nem sikerült jól „kihegyezni“ a ceruzámat. Tanyáról akartam eredetileg írni, s most látom csak, hogy éppen egy születni készülő apró faluba tévedtem. Egy olyan faluba, ahol a tövig égett gyertyacsonkokkal és a petróleumlámpával szinte észrevétlenül tűnt el a tanyai élet minden neheze, s talán a romantikája is. Ami a romantikát illeti, kicsit sajnálom is. Maholnap ismét kevesebb lesz egy tanyával, s több egy faluval. Az elveszett romantikát pedig bőven kárpótolja ez. LALO KÁROLY 1972. III. 23. Ľ EXPRESS
