Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-23 / 70. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? T r u d A Szovjet Szakszervezeteik XV. kongresszusával foglal­kozik a Trud. Megállapítja, hogy a XIV. kongresszus óta eltelt időszakban a szovjet dolgozók, következésképp a Szovjet Szakszervezetek jelentős alkotó sikereket érlek el. A Trud ünnepi számának vezércikke mindenekelőtt rámu­tat, hogy a valóban történelmi jelentőségű munkasikereket a Szovjet Szakszervezetek, a szovjet dolgozók milliós töme­gei a Szovjetunió Kommunista Pártja irányításával érték el. A cikkíró rámutat: markánsan domborodnak ki azok az eredmények, amelyeket a szovjet dolgozók a munka haté­konyságának emelésében, a tudományos műszaki haladás­ban és a munkatermelékenység növelésében értek el. Ez a tény többek között feltételezi — szögezi le a vezércikk — az ideológiai nevelés hatékonyságának arányos növelését is. A Trud vezércikke kiemeli: a Szovjet Szakszervezetek el­sőrendű feladata a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa határozatainak a teljesítése. Ezek a feladatok magától érthetően megkövetelik a szocialista munkaverseny további széles körű kibontakoztatását. Nos, pillanatnyi helyzet valóban derűlátásra ad okot, hiszen a kilencedik ötéves terv mutatóinak mielőbbi realizálásáért eleddig 74 millió dolgozó áll versenyben. A szakszervezetek fokozott hangsúlyt helyeznek a termelési tartalékok feltárására, a gazdaságosság növelésére. Ebben a vonatkozásban hatékony segítséget nyújt a Komszomol, ennek a segítségnek tulajdo­nítható, hogy az elmúlt két esztendőben valóban tekinté­lyes megtakarítást sikerült elérni. A vezércikk továbbá fog­lalkozik a jobb munkafeltételek kialakításának kérdéscso­portjával és megállapítja: a szakszervezetek ezen a téren is kimagasló eredményeket értek el. így a balesetek száma például 35 százalékkal csökkent a különböző munkahelye­ken. Végezetül a Trud vezércikke kiemeli: a Szovjet Szak- szervezetek a jövőben is hűek maradnak a proletár nemzet­köziség elveihez, eltökélt szándékuk baráti kapcsolataik to­vábbi megszilárdítása más országok szakszervezeteivel. Ez a tény nyilván jelentős mértékben járul hozzá a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységének a megszilár­dításához, illetve a nemzeti függetlenségért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért folytatott harc további sikerei­hez. l’Humanité A Francia Kommunista Párt központi lapja az indo­kínai helyzettel foglalkozva rámutat, hogy az utóbbi há­rom esztendőben megkétszereződtek az Egyesült Államok légitámadásai a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az FKP lapja hangsúlyozza, hogy Washington cinikusan megszegte ígéreteit és folytatja katonai tevékenységét a fegyvermentesített övezet térségében is. Mint ismeretes, az Egyesült Államok 1968-ban jelentette be a bombázások megszüntetését, egyidőban a párizsi négyes értekezlet meg­kezdésével. Nos, ígéretét azóta is rendszeresen megszegi. 1969-ben az amerikai légierő 629 berepülést hajtott végre a demokratikus Vietnam területei ellen, 1970-ben 1362 ízben sértette meg a VDK légiterét, 1971-ben pedig immár 1645 alkalommal indított támadást a szuverén indokínai állam ellen. AL L I y A A palesztin ellenállással rokonszenvező bejrúti Al Li­va arról számol be, hogy ki­sebb tiszti csoport az elmúlt napokban puccsal kísérelte meg eltávolítani Husszein ki­rályt. Az Al Liva szerint a hadsereg „lázadó elemei“ az elmúlt hét végén körülvették az ammani Basman-palotát, Husszein király lakhelyét. A lázadók egyike állítólag han­gosbeszélőn szólította fel a királyt, hogy adja meg magát. Husszein közölte, hogy hajlandó velük menni, de Időt kér, amíg felöltözik, fószándékának jeléül állítólag megparan­csolta palotaőrségének, hogy ne tanúsítson ellenállást. Nos, a királyi csel hatásosnak bizonyult, az öltözködésre szánt idő alatt Husszein, a lap szerint, riasztotta unokatestvérét, Zeid Ben Saker vezérkari főnököt. Röviddel ezután jelenté­keny erőkkel a helyszínre vonult a királyi hadsereg 2. had­osztálya és a légierő gépei húztak el a palota felett. Zeid Ben Saker, amikor a helyszínre érkezett, megadásra szó­lította fel a puccsisták vezérét, egy bizonyos Favzi alezre­dest. Azzal fenyegetőzött, hogy ellenkező esetben szétlöveti őket. A lázadók végül jobb belátásra jutottak, megadták ma­gukat. Körülbelül 30 tisztet tartóztattak le. Az Al Liva szerint a kudarcot vallott puccsisták Masur Haditha volt jordániai vezérkari főnök hívei voltak. A palesztinok iránt jóindulatú Hadithat az 1970 szeptemberi véres események előestéjén mozdította el a király s egy évvel később, 1971 novemberében, háziőrizetbe helyeztette. Az Al Liva beszámolóját illetően meg kell jegyezni, hogy a lap Ainmanból Bejrútba érkező utasokra hivatkozva kö­zölte cikkét. Rainer Barzel, a CDU el­nöke figyelemreméltó nyi­latkozatot adott a L’Express című párizsi hetilapnak. Az ellenzék vezére nyilatkozatában többek között kifejtette: „ésszerűbb szerződéseket“ kötne, ha ő ülne a Német Szö­vetségi Köztársaság kancellára székében. Barzel állítólag arra törekedne, hogy szerződéskötések nélkül Irányíthassa az ország politikai életét. Kétségtelen, hogy a CDU elnöke ismét kísérletet tett a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálása jelentőségének csökkentésére, sőt azt állította, hogy a ratifikálás elmara­dása nem befolyásolná komolyan a két ország kapcsolatát. Barzel kijelentette, hogy pártja nem törekszik az európai határok erőszakos megváltoztatására, ugyanakkor hangsú­lyozta: vannak olyan realitások, amelyeket elfogadhatat­lannak tart. Ezek között említette meg a két német állam közötti határvonalat Is. Az ellenzéki politikus nyilatkozata végén hangoztatta, hogy a kelet-európai országokkal kiala­kított politika főbb Irányvonalait az összes közös piaci or­szágoknak együttesen kell meghatározniuk. TANYAI DÉLUTÁN Nemrégen még, ha valahol tanyáról esett némi szó, azonnal egy olyan isten háta •mögötti eldugott, a világtól tel­jesen elszigetelt sárfészek ké­pe rajzolódott ki az ember kép­zeletében, ahol azonkívül, hogy hetekig szünet nélkül csöpög, vagy zuhog az eső, szinte sem­mi egyéb nem történik. Főleg a városiak közül hitték úgy so­kan, hogy csupa ünnep nélküli szürke hétköznapokból válogat­ták össze a tanyai ember ka­lendáriumát. Húsz-harmincegy- néhány esztendővel ezelőtt va­lóban megszokott dolog volt, hogy már az első tavaszi na­pon minden tanyán simító, bo- rona elé fogták a télen erőre kapott lovakat, egyengetni kezdték az ősszel szántott ba­rázdákat. Ha az idő engedte, hamar földbe került a mag. Soha sem takarékoskodtak a fáradsággal, hiszen többnyire a vetésen múlott, hogy majd az aratás után mennyi jószágot „bír el“ az istálló. Aztán amint elvégezték a tavaszi munkát, szinte azonnal kezdeni kellett a cukorrépa egyelését, a kuko­rica kapálását. Az aratás-csép- lés legtöbbször egészen az őszi betakarítás kezdetéig tartott. A tanyák lakosainak télvíz ide­jén sem igen volt idejük a pihe­nésre, a szórakozásra. A gaz­dasági udvarban, az istállók, a magtárak környékén akkor is bőven akadt munka. Napközben csak az ebéd utáni pipatömés- nyi, cigarettacsavarásnyi időre szoktak melegre húzódni a haj­lott hátú kisgazdák és bére­sek. A korán sötétedő estéken takarékoskodni kellett a drága lámpaolajjal, petróleummal, vagy a nehezen kapható gyer­tyával. Negyed évszázad múltával csaknem mérhetetlenül óriásit fordult a világ kereke. Egy­aránt nagyot változott a város, a falu és a tanya élete is. A legfiatalabb nemzedék szótárá­ból talán már végleg eltűnik az egykori tanyavilággal valami­lyen formában kapcsolatos ösz- szes kifejezés. Talán így is van rendjén, hiszen a tudományos­műszaki forradalom vívmányai­val szinte lépten-nyomon talál­kozhatunk a mezőgazdaságban is. A tanyákra azonban sokáig szükség lesz még. Persze ko­rántsem azokra a régi értelem­ben vett néhány épület alkotta településekre, hanem a korsze­rű gépekkel felszerelt földmű­velő, vagy állattenyésztési gaz­dasági részlegekre, ahol csak­nem minden lehetőség megvan a mezőgazdasági termelés kon­centrálására, szakosítására. • # # A kar egy jó témát? — sze- gezte felém minap a kér­dést Gregor Matej mérnök, a želiezovcei (zselízi) Állami Gazdaság rengeteget tapasztalt, őszülő halántékú igazgatója. — Elvinném egy olyan gazdaság­ba, ahol alaposan meghegyez­hetné a ceruzáját. Kimennénk a Zálogos-tanyára. Igaz, arra­felé ilyenkor még nem porzik az út, de biztosan megéri a fá­radságot ... így kerültem ki a tanyára, ahol Kádek József zootechnl- kussal kezdtük kerülgetni a sarat. Kísérőm először az egyik teljesen újjáépített istállón ka­lauzolt végig. — Ezt érdemes lesz megnéz­ni, mert ilyet kevés helyen lát­hat az elvtárs — mondta. — Tavaly ősszel még csak négy­száz sertést hizlaltunk itt. Az átépítés után ezer férőhelyes lesz majd. A takarmányozást és a kutricák tisztítása természe­tesen korszerű, gombnyomássá! vezérelt berendezés segítségé­vel fogjuk végezni. A csőveze­tékek forrasztását és a kutri­cák készítését már vagy két hete befejeztük. Már csak a kaparóláncos tisztítóberende­zést kell beszerelni, s a takar­mányelűkészítő-helyiségben akad némi munka. Ha azzal is elkészülünk, az eddigi négy ember helyett csak egy fogja gondozni az Istálló egész állo­mányát. Annak is jobbára csak a gépek ellenőrzése lesz majd a gondja. Az etetés kezdetén végigmegy a rekeszek közti fo­lyosón és sorjába kinyitogatja a vályúkba torkolló csövek csapját. A berendezés tisztítá­sát már ismét a gép fogja vé­gezni. Egy erős vákuumkomp­resszor az etetés után vissza­szippantja a csőfalra rakódott takarmánymaradékot. A trágyá­zás pedig a körbefutó kaparó­láncos szerkezet dolga lesz. Nem kis dolog az ilyesmi, ké­rem. Sok pénzbe kerül, de két­ségkívül megéri az árát. Három ember mindennapi nehéz mun­káját, a kannázgatást, a talics­kázást takarítják meg ezek a gépek. Ennek pedig mostaná­ban különösen nagy fontosságot kell tulajdonítani, hiszen még a falusi szövetkezetek állatte­nyésztésébe sem könnyű gondo­zókat szerezni. Ki a tanyára még nehezebben jönnek az em­berek. Ezért, ha befejezzük ezt az istállót, azonnal egy másik hasonlóba kezdünk bele. Per­sze a korszerű gépesítéssel nemcsak embereket akarunk ide csalogatni, hanem minde­nekelőtt a munkatermelékeny­ség növelése a fontos. Tavaly negyvennyolc deka volt az át­lagos napi súlygyarapodás. Ok­tóbertől ötven, most pedig öt­venhárom deka. Ebben az is­tállóban viszont hatvannál is többet akarunk elérni. szünk a lehető legjobban ki­használni. A gyűléseken kívül abban tartjuk a táncmulatságo­kat, az ünnepi rendezvényeket és a lakodalmakat is. Legutóbb a nők napját ünnepeltük ott. A kultúrházunk jól fel van sze­relve. Szórakozásra, művelő­désre egyaránt jól megfelel. M em is olyan régen a ka- lendárium volt a tanyai ember egyetlen könyve. Még a tehetősebb falusiak is beérték néhány olcsó kisregénnyel. Az utóbbi évek során ezen a téren is örvendetesen megváltozott a helyzet. Ma már nincs olyan család a Zálogos-„majorban“, ahol ne lenne külön helyük a könyveknek, ahol esténként ne szólna a rádió, amelyik házte­tőről hiányzana a televízióan­tenna. A fárasztó napi munka után korszerűen szórakoznak, művelődnek a tanyaiak. Szinte állandóan, de hétvégén különö­sen sok dolga van a kijáró pos­tásnak, amíg szétosztogatja a nehéz újságkötegeket. — Nem szeretnénk lemarad­ni a fejlődésben — mondta Az agronómussal megbeszélik a másnapi munkát. (A szerző felvétele) A hogy elnéztem, valóban sokba kerülhet az öreg épület korszerűsítése, gépesí­tése. A számítások szerint azon­ban szinte hihetetlenül rövid idő alatt visszatérülnek a költ­ségek. Kiváló munkájukkal már kezdettől fogva ezen Ipar­kodnak a központi műhely sze­relői is. Ugyanis az összes szükséges átalakítást, a belső berendezés jó részét és a sze­relést a gazdaság szakemberei végezték. Cigler Béla vezeté­sével a központi műhely szak­emberei: Lipták János, Szalai Sándor, Petrovics Béla és Szán­tó József brigádtagok minden tekintetben kifogástalan mun­kát végeztek. Idekívánkozik az állami gazdaság igazgatójának véleménye is erről: „Erősen áll­jon a talpára az, aki különben megcsinálta volna.“ összesen negyvenhat család lakik a tanyán. Valamennyien ízlésesen berendezett, vízveze­tékes, fürdőszobás, tetszetős külsejű házakban. Az egymástól közelebb-távolabb eső portákat már jó ideje betonjárda köti össze. Egy kisebb toronyszerű épületben, amelyet valamikor magtárnak használt az egykori földbirtokos, jól ellátott vegyes- üzletet nyitottak. A ruházati cikkek kivételével valamennyi, háztartásba szükséges árut utazgatás nélkül, helyben meg lehet vásárolni. — Tizenkét éve kerültem ide — emlékezett vissza Kádek Jó­zsef. — Akkor sem volt éppen elmaradott a major, hiszen vil­lannyal világítottak minden ház­ban. Rádió Is volt már szép számmal, de azóta összehason­líthatatlanul megváltozott Itt minden. Generáljavítást kapott a családi házak mindegyike. Egyidejűleg bevezettük a vizet, minden lakásban fürdőszobát építettünk. Nemrégen tető alá került az új javítóműhely is, amelyet szintén a lehető leg­korszerűbben rendeztünk be. Ugyanbban az épületben kapott helyet az öltöző és az állandó hideg-meleg vizes fürdőszoba is. — Milyen lehetőségeik van­nak a szórakozásra? — Van egy kicsi, de szép kultúrházunk, amelyet ígyek­bent az új irodaépületben Öbert János könyvelő. Az igényeket illetően már megszűntek a kü­lönbségek. Jól keresnek az it­teni emberek. Mindenki kultu­ráltan akar élni. Hovatovább szűknek bizonyulnak a kétszo- ba-konyhás lakások. Ezért kezdtünk bele egy hatlakásos tömbház építésébe. Rövidesen beleköltözhetnek a lakók a há­romszobás, összkomfortos la­kásokba. A közelmúltban már neonlámpákat is szereltünk az oszlopokra. Már csak az utakat kellene megjavítani, mert gu­micsizma nélkül nem lehet még messzire indulni. Nyáron per­sze egészen másként fest itt minden. Nagy gondot fordítunk a parkosításra. A nyár elején minden évben virágba borul az utak mente. — Most már nem okoz gon­dot a munkaerőhiány — kap­csolódott a beszélgetésbe Žilina János agronómus is. — Nyolc- százhektáros földterületet mű­velünk. A környék három fa­lujából saját autóbuszunkkal szállítjuk ide és haza a bejáró dolgozókat. Az autóbuszt egyéb­ként jól kihasználjuk a külön­böző kirándulások alkalmával is. Szükség szerint közlekedik. Hétköznap reggelenként már az iskolásoknak sem kell da­gasztaniuk a sarat, vagy tapos­niuk a port. ök is jó hasznát veszik az autóbusznak. Ha úgy vesszük, talán nem is tanya ez már, kérem ... \#alóban. Amint vissza-visz- ® vissza hallgatom a mag­nószalagot, nézegetem a frissen készült fényképeket, egyre job­ban erősödik a gyanúm, hogy ezúttal nem sikerült jól „kihe­gyezni“ a ceruzámat. Tanyáról akartam eredetileg írni, s most látom csak, hogy éppen egy születni készülő apró faluba tévedtem. Egy olyan faluba, ahol a tövig égett gyertyacson­kokkal és a petróleumlámpával szinte észrevétlenül tűnt el a tanyai élet minden neheze, s talán a romantikája is. Ami a romantikát illeti, kicsit sajná­lom is. Maholnap ismét keve­sebb lesz egy tanyával, s több egy faluval. Az elveszett ro­mantikát pedig bőven kárpótol­ja ez. LALO KÁROLY 1972. III. 23. Ľ EXPRESS

Next

/
Thumbnails
Contents