Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-03 / 53. szám, péntek

Látogatás a moszkvai Kropotkin utcai Puskin Múzeumban A moszkvai Pu.’iin Múzeum termeiben február 10-én délután egv percre minden elcsendese­dik. Va'a nikor »ebben az idő- táibt i állhatott meg a nagy költő szíve egy udvari kalandor goi, ója ütötte súlyos seb kö­vet Keztében. Puskin művének tisztelői e napokban esténkint a múzeum termeiben találkoznak. Zenét hallgatnak, tudósok előadáso­kat tartanak. Előadóművészek verseket olvasnak fel. Ez már hagyományos. Ebben az ősi lakóházban van Moszkva egyik legfiatalabb múzeuma — a Puskin Irodalmi Múzeum, mely csak most lé­pett életének második évtize­débe. Rövid idő alatt olyan gyűjte­ményre tett szert a múzeum, amely igen tanulságos abban, ahogyan szervesen egybekap­csolja a messzi múltat a je­lennel. Költészetet sugároz minden, ami a teremben van, tanít a költészethez közeledni, segít megismerni az emberi élet értelmét. íme egy szám: jelenleg 10186 műalkotást, történelmi-művésze­ti értéket őriznek a múzeum alapjaiban. A múzeum a semmi­vel kezdte — 12—13 évvel ez­előtt még nem volt világos, milyen „anyagi“ alapra épül­jön a moszkvai Puskin Múze­um. Hisz Puskin főbb ereklyéit Leningrádban gyűjtötte össze! Am szüntelenül özönlik a sok­oldalú anyagi segítség ennek az igazi népi múzeumnak. Újabb és újabb tárgyakat kap állami levéltáraktól, társadalmi szervezetektől, műgyűjtő ma-, gánszemélyektől, tudósoktól, szóval a költő tisztelőitől... Ez azonban már más kérdés. Most pedig térjünk be a ház­ba, amely ott áll Moszkva köz­pontjában, a Kropotkin utcá­ban. Moszkva — Alekszandr Pus­kin szülővárosa. A kiállított tárgyaknak „A költő gyermek­kora“ elnevezésű részlege ele­venen megörökít mindent, ami ezzel a témával összefügg. Itt látjuk a költő első verseit, ol­vasókörét, a szabadelvű költő barátait és ellenségeit, könyvei- nek életében megjelent kiadá­sait. 1971-ben mintegy 80 ezer lá­togatója volt a múzeumnak. — Egy ilyen kis épületben ez ma­ximumnak tekinthető, — mond­ja Alekszandr Krejn, a múze­um igazgatója. A tudományos munkatársak dolgozószobáiban síri csend honol. Tanulmányozzák az új A halhatatlan lantos szerzeményeket, tudományos műveket írnak. Könyvek, met­szetek, kartotékok fölött haj la. dozó emberek... Mi újság a moszkvai Puskin-kutatóknál? I. Obodovszkaja és M. Gye- mentyév lelkes amatőr kuta­tók 1970-ben felfedezték a köl­tőnek sógorához, Dmitrij Gon- csarovhoz írt levelét, nemrégen pedig további hat levél nyo­mára bukkantak, amelyeket Na- talija Puskina fivéréhez, Dmit- rijhez írt, s amelyekben új vo­násaiban tükröződik a költő fe. leségének képe. Bonyolult volt Makarov fes­tőművész (1849) művének, egy Ismeretlen női portrénak a meghatározása. A szakértők tel­jes hitelességgel megállapítot­ták, hogy a portré a költő fe­leségének, Natalijának a képe, amely akkor készült, amikor második férje után már Lan- szkaja volt a neve. A múzeum megszerezte Cser- nyecov festő „Darijai hegyszo­ros“ című festményét, amelyről joggal felételezik, hogy a köl­tő dolgozószobájában függött. Tavaly még további kiállítási tárgyak kerültek a múzeumba, például Puskin korának beren­dezési tárgyai, metszetek, ame­lyek valaha a költő kortársának M. Pogogyin történésznek a tulajdonában voltak, boros­tyán szopókás meggyfapipa, amelyet a hagyomány szerint Márciusi könyvújdonságok Néhány érdekes új alkotás és több klasszikus mű új kiadásban — röviden ez az idei télvége „könyvtermésének“ mérlege. A tényirodalom egyik kiváló szovjet képviselője Lev Ginz­burg, aki néhány évvel ezelőtt a Mélység című megrázó doku­mentumregényével keltette fel az olvasók érdeklődését, ezút­tal ismét jelentős, sőt bizonyos vonatkozásaiban a szenzáció erejével ható riportkönyvet írt Tálvilági találkozások címmel. A második világháború hírhedt figuráit kereste fel, akik nap­jainkban látszólag már mindent elfelejtettek, de életüket ennek ellenére végigkíséri a véres múlt... A könyvben Hitlerről nyilat­kozik a régi „harcostárs“, aki­vel együtt indult hajdan a hír­hedt müncheni sörpincéből, Éva Braun nővére, a führer és húga végzetes, elvakult szerelmének Alenu Boskovicová, Kornélia Horínková, Zora Jaczová, Ru­žena Krchlíková és Gabriela Várošiová, a bratislavai Kon­zervatórium hallgatói február 27-én este a Kultúra és Pihenés Parkjának esztrádtermében mu­tatkoztak be a bratislavai kö­zönségnek ábszolvens-hangver- senyükön. Zora Jaczová A. Adam balettjéből adott elő részleteket. (I. Dubovský felv. — CSTKJ csendes szemlélője, megszólal és kifejti álláspontját Himmler, veje, az újnáci párt egyik ve­zető embere, Albert Speer, to­vábbá Hjalmar Schacht, Hitler fő bankára és mások. Hátbor­zongató ez a találkozás a né­met fasizmus kísértetalakjai- val. A kendőzetlen megnyilat­kozásokhoz a szerző alig fűz magyarázatot: mindenki felis­merheti benne az emberiséget veszélyeztető újfasizmust. Egészen más vonatkozásban kelt nyilván nagy érdeklődést A Magyar Néprajz Klasszikusai sorozatban megjelent Az ősi magyar hitvilág című könyv, amely őseink életét, szokásait, szertartásait eleveníti fel és többek között az Or, ör, Ár­mány, Manó, Óriás, Boszorkány, Fene, Garabonciás, Lidérc fo­galmak eredetét és jelentését igyekszik tisztázni. Nyilván nagyon sok olvasó lapozza majd fel Galsai Pong­rác Öltözőtükör című könyvét, amelynek alcíme (500 kérdés 24 színészhez) önmagáért be­szél. MI annyit teszünk hozzá, hogy a könyv lapjai neves magyar színészek — többek kö­zött Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós, Darvas Iván, Töröcsik Mari, Tolnay Klári, Torday Te­ri, Kálmán György, Sinkovits Imre, Váradi Hédi, Márkus László és mások — vallanak hivatásukról, életükről. Most jelent meg újra Déry Ti­bor egyik legkitűnőbb munká­ja, A kiközösítő, amely törté­nelmi regény, és irodalmi pél­dázat egyszerre. Egy különös emberi magatartás plasztikus ábrázolásán keresztül fogalmaz­za meg az egyén és közösség, tömeg és hatalom, hit és ké­tely mindig régi és új problé­máit. Szép kivitelű könyvben jelent meg újra Lev Tolsztoj hatal­mas lélegzetű történelmi fres­kója, a Háború és béke. Ugyan­csak ízléses külsőben látott napvilágot Móricz Zsigmond Er- dély-trilógiája is. Jókai kedve­lői ezúttal a különböző soroza­tokban megjelent A lőcsét fehér asszony, a Szeretve mind a vér­Puskin szívott. Nagy értéket képvisel Szergej Volkonszkij gyekabrista képmása. A Kropotkin utcai ház a le­ningrádi Orosz Irodalmi Intézet után a szovjet Puskin-kutatás második központja. Nem vélet- letTiül érkeznek ide levelek mindenünnen. Munkatársai vagy ritka tárgyak felkutatásá­ra utaznak ki, vagy konzultá­ciókat tartanak más városok múzeumaiban, előadásokat ren­deznek üzemekben. A moszkvai­ak tavaly a fővárostól északra fekvő Bernovo faluban segítet­tek berendezni egy Puskin Mú­zeumot. A költő itt lakott vala­ha barátai, Vulfék körében, Vendégszerető hajlékukban ír­ta az Anyégin hetedik fejezeté­nek egy részét és számos lírai költeményét. A pszkovi területen létesült Puskin Ereklyegyűjtemény szá­mára a moszkvaiak „Puskin a szovjet képzőművészek alkotá­sában" elnevezéssel kiállítást rendeztek. Trigorszkoje falu­ban rendezték be, ahol a köl­tő gyakran vendégeskedett. A múzeum terveiben szerepel ki­állítás rendezése Jaropolec Moszkvai vidéki kisvárosban, amely szintén a költő emléké­hez fűződik — Puskin gyakran időzött felesége rokonai, a Gou- csarov család itteni birtokán. A nagy orosz költő nemze­dékről nemzedékre erősödő szeretete az emberek szellemi fejlődésének törvényszerű kö­vetkezménye. Kimeríthetetlen például a „Puskin és Csehszlovákia" tárgykör. Már Puskin kortár­sai — Kollár és Šafárik korá­nak kiváló szláv költőjét lát­ták benne. Itt láthatók Puskin műveinek korabeli cseh és szlo­vák nyelvű fordításai, a Polta­va, a Buhcsiszeráji szökőkút, a Pikk Dáma, A bronzlovas és sok. más mű kiadásai. A múzeum csehszlovák iro­dalmárok műveit, közös szovjet —csehszlovák gyűjteményeket is tartalmaz, amelyek Puskin alkotásával, a két testvéri nép irodalmi kapcsolatainak kér­déseivel foglalkoznak. A. MALAFEJEV (APNJ pádig és az Egy magyar nábob című regényeit vásárolhatják meg. Felhívjuk még az olvasók figyelmét Stendhal Vörös és fe­kete, valamint Lion Feuchtwan- ger A hamis Nero című köny­veire. Az elmúlt években méltán „újra felfedezett“ Reményik Zsigmond, most a Vándorlások könyvével bizonyítja, hogy írá­sai a modern magyar regény remekei közé tartoznak. „Jelen kötetemben — írja a szerző — igyekeztem visszatérni az el­múlt századok oly kedvelt, de oktalanul elhanyagolt regény­típusához, amely elbeszélések közbeiktatását alkalmazta a re­gény szélesebb, univerzálísabb keretein belül, ezáltal szinte módot keresve, hogy teljesebb képet adjon természetről, az emberi életről és a létező (akár a valóságban, akár elképzelé­sünkben létező f világról." A Passuth-könyvek kedvelői ezúttal a szerző Fekete bár­sony című történelmi regényé­vel gazdagíthatják könyvtáru­kat. Maupassant válogatott el­beszéléseit tartalmazza a most napvilágot látott Gyöngy kis­asszony című könyv. A népszerű Sirály-könyvek sorozatban két új kiadvány je­lent meg. Szemjonov Stirlitz- dosszté című regényének hőse létező személy, egy szovjet fel­derítő. Bármennyire hihetetlen, már húsz éve beépült a német hírszerzés és elhárítás központ­jába, amikor 1945-ben, a hábo­rú befejezésének küszöbén, meg kell hiúsítania az évtized talán legnagyobb szovjetellenes titkos akcióját. A feladat elvég­zése izgalmas kaland és lebilin­cselő olvasmány. Ugyancsak izgalmas és szórakoztató olvas­mány Raymond Chandler Ked­vesem, isten veled című köny­ve, amelynek hőse Philip Mar­lowe, a fanyar humorú és hi­bátlan logikájú magándetektív. Elsősorban tizenéves olvasó­inknak ajánljuk Komjáthy Ist­ván Mondák könyve című gyűj­teményét, amely a legszebb hun és magyar mondákat tar­talmazza. Kedvelt olvasmány lesz a Nagyvadak közelről című könyv is. l-y-f) A lány. (1932) SZÍNEK SZIMFÓNIÁJA W. NOWAK PRÁGAI TÁRLATA Száznegyvenöt kép-olajfest­mény, akvareli és színes litogra­fia — mint száznegyvenöt vi­rágcsokor fogadja a tárlatláto­gatót Willi (Vilém) Nowak, nemzeti művész retrospektív ki­állításán, a prágai Mánes tár­lattermében. Ez a közel másfél­száz színzuhatag, bekeretezett szivárvány bódítja el az első pillanatokban a nézőt, aki csak későbben döbben rá, hogy a ké­pek alkotója, a német szárma­zású Willi Nowak, aki azonban mindig internacionalista és hu­manista volt, egyike és utolsó élő tagja a modern cseh festé­szet alapköveit lerakó prágai NYOLCAK csoportjának, amely 1907-ben lépett először egy kö­zös kiállítás keretében a prá­gai közönség elé. W. Nowak 1906-ban végezte el tanulmányait a prágai Kép­zőművészeti Akadémián. Ott is­merkedett és melegedett össze idősebb kollégáival, Emil Fillá- val, Bohumil Kubištával, Bed- rich Feigllel, Antonín Procház- kával, Otakár Kubínnal, Max Horbeval és Arthur Pitterman- nal (Longennel). Ok voltak a NYOLCAK megalapítói, ők vol­tak azok, akik az Akadémia konzervatív tanári karának üres sablonjai, provinciális konven­ciói és a hivatalos akademiz- mus ellen fellázadtak. Ok már tudták, hogy a világ képe, me­lyet évszázadokon át alakítot­tak ki tudósok, művészek és po­litikusok, már nem felel meg az új, a megváltozott történelmi helyzetnek, hogy mindenkép­pen elavult és éppen ezért az új életérzéseket adekvát módon akarták ecsetjükkel kifejezni. És ma bátran mondhatjuk, hogy amit közel hetven év előtt ez a nyolc fiatal festő programként maga elé kitűzött, kisebb vál­tozásokkal az utánuk jövő nem­zedékek is átvették és a mo­dern cseh festészet (s részben a szlovák is) minden kiváló eredményét a NYOLCAK által kijelölt úton haladó művészek érték el. És Willi Nowak mindmáig hű maradt a NYOLCAK programjá­hoz, úgynevezett alapokmányá­hoz. Igaz, tehetsége, naturellje, mely nem volt olyan robusztus mint Emil Filláé vagy B. Kubis­táé, más irányba vezette festé­szetét és van GOGH meg CÉ­ZANNE után RENOIR-hoz és BONNARD-hoz tér vissza, azzal a különbséggel, hogy RENOIR- ral és BONNARD-dal ellentét­ben, az örök Éván kívül a kor szociális problémáit is meglát­ja, s reagál reájuk. Már második, 1909-ben, a Ru- dolfínumban megrendezett ki­állítása nagy nemzetközi sikert» arat (meghívják a legkiválóbb berlini galériába) és F. X. SAL­DA, a cseh kultúra halhatatlan kertésze felfigyel W. Nowak belső lirizmusára és alkotásá­ban rálel „a régi korok művé­szetének, főleg a kései rokoko- nak izzó evokációjára“. Sajátosan egyéni W. Nowak finom kolorizmusa, amely a formák, a plasztikusság és a tér meg a fény problémáinak meg­oldását is befolyásolja és amely végül a kései impresszionisták közelségébe hozza a festőt, akit Matisse tiszta színeinek baboná- zó ereje sem igéz meg. Érdekes, hogy 1910—1928 között W. No­wak ugyan Münchenben, Berlin­ben és Ausztriában élt, de mű­vészetére sem a német expresz- szionizmus, sem a különböző absztrakt áramlatok nem hatot­tak. Festészete továbbra is szer­ves része maradt a modern cseh képzőművészetnek és ez volt az oka, hogy amikor visszatért (1928-ban) Prágába, a Képzőmű­vészeti Akadémia tanárává ne­vezik ki. S talán érdemes meg­említeni, hogy W. Nowak keze alatt érett festővé a sok kiváló cseh művész mellett a szlová­kiai Mudroch, Želibský, Hoff- stádter, Nevan és részben Ne­mes Endre is! A kiállítás anyaga, amely lé­nyegében válogatás a festő életművéből, hűen tükrözi visz- sza művészi fejlődését. A kez­det elején a „Kert“ és a „Táj, mezőkkel“ erősen van Gogh ha­tására mutat, csupán a cseh észak színei tompábbak és ko- morabbak mint van Gogh pro- vengáli sárgái, kékjei és piro­sai. A Három barátnő című fest­ményén (1913) a renoirl mellé­hatások mellett viszont már tel­jes erejében mutatkozik meg W. Nowak festői (művészi) egyénisége. A nagy gazdasági krízis idejéből (1930) való a Ki­lakoltattak című képe, amely megdöbbentő egyszerűségével a masaryki arany illetve agrár- demokrácia súlyos vádirata. A harmincas évek második fe­lében W. Nowak elutasítja a hitleri fasizmus csehszlovákiai szirénjeinek csalogatásait, ami­ért is Csehszlovákia lerohaná- sa után a nácik megfosztják őt tanári állásától. A felszabadu­lás után 1949—1950-ben az újonnan megalapított Szlovák Képzőművészeti Főiskolán ad elő, majd visszalép és azóta szabadon alkotó művészként él és dolgozik, s amint ezt a mos­tani kiállítás is bizonyítja, se­rényen. Az utolsó években képein már a színzuhatag szivárvánnyá fel­bomló fényfoltjai határozzák meg a formákat és a körvonala­kat. Nehéz lenne ranglétrát felál­lítani, de ha legújabb festmé­nyeiből egyikre vagy a másikra akarnám a látogató figyelmét felhívni, akkor a FORRÁS, az ABLAKBAN, a SZÍNHÁZI PÁ­HOLY, a GYÜMÖLCSSZEDÉS és az ÜZLETBEN című festményei­re mutatnék rá. De bátran ja­vasolhatnám W. Nowak további tíz vagy húsz festményét, akva- relljét és színes litográfiáját, Azt hiszem, hogy minden szubjektivitása ellenére ez a megállapítás W. Nowak képei­nek, színszimfóniáinak a leg­nagyobb dicsérete. BARSI IMRE 1972. III. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents