Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-23 / 70. szám, csütörtök
ELUTAZOTT HAZÁNKBÓL A LENGYEL KÜLÜGYMINISZTER A lengyel külügyminisztert bratislavai látogatása alkalmával az SZLKP Központi Bizottságának székházában fogadta Jozef Lenárt elvtárs. (ČSTK felvétel) (Folytatás az 1. oldalról.) A fogadáson részt vett Bole- slaw Bendek, a Lengyel Nép- köztársaság bratislavai főkonzulja is. Stefan Olszowski lengyel külügyminisztert tegnap fogadta Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára. A fogadáson jelen volt Ondrej Klokoč, az SZLKP KB elnökségének tagja, az SZNT elnöke, Július Hanus, az SZSZK kormányának alelnöke és Daniel Futej, az SZLKP KB osztályvezetője. Részt vettek a fogadáson a lengyel vendég kíséretének tagjai is — František Krajčír, a CSSZSZK külügyminiszterének első helyettese, František Penc, Csehszlovákia lengyelországi nagykövete és Lucian Motyka, Lengyelország csehszlovákiai nagykövete. Tegnap délután Stefan Olszowski és kísérete a bratislavai Matador üzembe látogatott. A lengyel vendéggel együtt az üzembe látogatott Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Július Hanus, az SZSZK kormányának alelnöke, Dezider Goga, az SZSZK kereskedelmi minisztere, Krocsány Dezső, az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere, Daniel Futej, az SZLKP KB osztályvezetője és Ladislav Martinák, Bratislava főpolgármestere. Michal Kotrbčík, a Matador Igazgatója ismertette a vendégekkel az 1905-ben alapított üzem történetét és termelését, amelynek értéke jelenleg eléri a 496 millió koronát évente, továbbá a dolgozók munkafeltételeit és szociális vívmányait. A lengyel vendég élénken érdeklődött az üzem dolgozóinak munkája Iránt, s elbeszélgetett « munkásokkal, akik között 70 lengyelországi munkás is dolgozik. Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter a Bratislavában tett látogatásával fejezte be hivatalos csehszlovákiai látogatását. Röviddel 19 óra után kíséretével együtt visszautazott Varsóba. A bratislavai repülőtéren elbúcsúzott a vendégtől Jozef Lenárt, Julius Hanus, Krocsány Dezső, Daniel Futej és Ladislav Martinák elvtárs. Búcsút vett a lengyel külügyminisztertől František Krajčír, a külügyminiszter első helyettese, František Penc, Csehszlovákia varsói nagykövete és Lucian Motyka, prágai lengyel nagykövet. A búcsúzásnál jelen volt Bo- leslaw Bendek, bratislavai lengyel főkonzul. Tegnap Prágában a Nemzetvédelmi Minisztérium állománykiegészítő csoportjának képviselői tájékoztatták a sajtót a különböző fokú tiszti iskolákra való felvételi lehetőségről. A Brnói Antonín Zápotocký Katonai Akadémiára a felvételi vizsgákra már júniusban ás július elején tartják. Ez a katonai akadémia három fakultásán (parancsnoki szervezési, szárazföldi hadmérnöki, repülőképző, légvédelmi és híradóiakul tuson) különböző parancsnoki beosztásokra képzi ki hallgatóit és teljes főiskolai képesítést nyújt. A polgári középiskolák érettségizői, akik még nem teljesítették tényleges katonai szolgálatukat és azok, akik tényleges katonai szolgálatuk első, Illetve második évét teljesítik, de nem végezték el a tartalékos tiszti iskolát, s van érettségi vizsgájuk, jelentkezhetnek az egyéves tisztképző iskolára. (Folytatás az 1. oldalról.) javasolják a 250—250 000 koro- * nás jutalomra is. Rajtuk kívül minden járás első helyezettje — köztük Číz (Csíz), Košise-jub, Horné Saliby (Felsőszeli), Oko- ličná (Ekel), Kolta, Lučenec ILosonc), Dobšina stb. várost, illetve községet — 100 000 koronás jutalomra javasolják. Egyd Pepich elvtárs ezután foglalkozott a Galantai Jnb és a Trnavai Városi Nemzeti Bizottság felhívásával, amely az akcióprogram sikeres teljesítését tűzte ki célul. Amint megállapította, eddig a községek és a városok 87 százaléka válaszolt a felhívásra. Eddig 59 828 kollektív és 541 944 egyéni kötelezettségvállalás született, amelyeknek értéke 1 362 854 000 koronát tesz ki. A kormánybizottság ezután értékelte a fürdők és üdülőhelyek közötti versenyt, majd több járás, illetve város képviselőinek elismerő oklevelet adtak ki. Ezután foglalkozott a „Z“-akció keretében épülő kisebb beruházást igénylő vízvezetékhálózatok, valamint más vízgazdálkodási létesítmények építésének jelenlegi helyzetével. Megvitatta a „Z“-akció keretében be nem fejezett építkezések terén a múlt év végén kialakult helyzetet, majd az egyes pontokkal összefüggésben intézkedéseket fogadott el. —nf— Ezen az iskolán szakaszparancsnoki és más katonai funkcióra képzi a hallgatókat különböző szakterületeken, pl. gépkocsizólövész, harckocsizó, műszaki, tüzérségi, hadtápszak, stb. A jelentkező, ha felvételi kérvényét elfogadják, arra kötelezi magát, hogy a tiszti vizsgák után legalább 5 évig teljesít aktív szolgálatot a hadseregben. A kétéves tisztképző iskolára a kilencéves alapiskola végzett tanulói, 18—23 év közötti fiatalok jelentkezhetnek. Elsősorban a szaktanintézetek és a tanoncképzők végzett tanulói. Az Iskola teljes középiskolai képesítést nyújt. A katonai iskolákon való tanulás iránt érdeklődők részle* tes felvilágosítást kaphatnak valamennyi járási katonai parancsnokságon, illetve — a tényleges katonai szolgálatukat teljesítők esetében — az alakulatok parancsnokainál. (sm) (Folytatás az 1. oldalról.) területek felszabadításáért vívott szívós harcban. Bízunk az erőnkben és tudjuk, hogy harcunkban nem állunk egyedül“ — jelentette ki felszólalásában Favzi Szaid, az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének főtitkára. Tolmácsolta az arab dolgozók háláját a szovjet szakszervezeteknek és a Szovjetunió népének azért az anyagi, erkölcsi és politikai segítségért, amelyben az imperializmus és az izraeli agresszió elleni harcukban részesítik őket. A szovjet szakszervezetek XV. kongresszusa tegnapi nyilatkozatában erélyesen elítélte az arab államok ellen irányuló izraeli agresszív politikát, amelyet az amerikai imperializmus és a nemzetközi cionizmus közvetlenül támogat. A kongresszus ugyanakkor egyhangúlag támogatásáról biztosította az arab népek harcát, és felszólította a világ dolgozóit, növeljék tömegakcióikat a közel-keleti imperialista agreszszein Halaf egyiptomi küldött felhívta a figyelmet arra, hogy „bizonyos szupernagyhatalom“ segítsége nélkül lehetetlen volna a folytatódó izraeli agresz- sziós és terjeszkedési politika. Megerősítette azokat a híreket, hogy tovább folyik az arabok kitelepítése és izraeli települések létesítése a megszállt területeken. G. N. Sztankevics, a Belorusz SZSZK képviselője megállapította, hogy az arab államokkal szemben folytatott izraeli agresszív politikának törvényszerű következménye az emberi jogok durva megsértése a megszállt arab területeken. Izrael és fő védelmezői hibájából mindez- ideig papíron maradt a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozata, amely követeli az Izraeli csapatok távozását a megszállt területekről és a közel- keleti válság politikai rendezését. A belorusz küldött hangoztatta, hogy kényszeríteni kell Izraelt agresszív politikájának feladására. Mindenekelőtt meg kell fosztani agresszív politikájának alapjától — egyes nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok segítségétől és támogatásától. Az olasz és az iráni küldött is aggodalommal nyilatkozott az izraeli agresszív politika következményeiről. Kairó — Az Al Akhbar azt írta, hogy az Egyesült Államok Izrael sokoldalú támogatásával blokkolta Egyiptom és további államok törekvését, hogy politiszió ellen, és mélyítsék el szó*, lidaritásukat az arab országok népeivel. A nyilatkozat továbbá rámutat, hogy a szovjet dolgozók körében nagy nyugtalanságot és felháborodást kelt az izraeli vezetők csökönyös vonakodása, hogy kivonják az izraeli csapatokat a megszállt arab területekről, az, hogy elutasítják a közel-keleti konfliktus politikai rendezésére irányuló javaslatokat és kezdeményezéseket. A kongresszus küldöttei ezután a szovjet dolgozók nevében testvéri szolidaritásukat nyilvánították az arab népek hősi harca iránt, amellyel az izraeli imperialista agresszió ellen, az agresszió valamennyi következményének felszámolásáért és a közel-keleti helyzetnek a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata szellemében való igazságos rendezéséért küzdenek. A kongresszus kifejezte azt a meggyőződését, hogy az arab népek, tehát Palesztina arab népének is törvényes jogai és érdekei győzedelmeskedni fognak. kailag oldják meg a közel-keleti válságot. A lap Joseph Sisco amerikai külügyminiszter-helyettes nemrégen elhangzott beszédét kommentálta, amelyben Sisco kijelentette, hogy az Egyesült Államok intézkedéseket tett a közel-keleti „engyen- súly“ helyreállítására és Izrael további katonai támogatására, Sisco — mint rendszerint — azt állította, hogy az amerikai kormányt erre azokkal az amerikai javaslatokkal kapcsolatban elfoglalt „negatív szovjet álláspont“ kényszerítette, hogy „tartózkodjanak a közel-keleti hadianyagszállítástól.“ Az Al Akhbar ezt írja: „Sisco úr tudatosan elferdíti az ara' boknak nyújtott önzetlen szovjet segítség értelmét. Elvégre jól tudja, hogy a Szovjetunió saját kérésükre nyújt feltétel nélküli segítséget az agresszió áldozatainak, s hogy ez a segít- ség harcuk fontos eleme. Nélküle az arabok védtelenül állnának az izraeli agresszióúal szemben. A FRANCIA főiskolásoknak csupán 10 százaléka származik munkáscsaládból, állapította meg Guy Kopnicki, a francia diákszövetség elnöke. A TÖRÖK hatóságok szélső- baloldali Illegális csoportot lepleztek le, amely „forradalmi munkás- és parasztpárt“ megszervezésére készült. A szervezet tagjainál megtalálták a leendő párt programját is. Diplomáciai utazások jegyében (Folytatás az 1. oldalról.) A húszas évek legvégén már megnyilvánultak a közeledő világméretű gazdasági válság jelel Csehszlovákiában Is. A munkások százezreit bocsátották el a gyárakból, bányákból, s a burzsoázia elsősorban a kommunistákat, mint a munkásosztály legforradalmibb, legöntu- datosabb alkotóelemeit távolította el munkahelyükről. A gazdasági válságot a tőkések a maguk módján, azaz saját osztályszempontjaik szerint, a vállalkozók és milliomosok javára, a munkástömegek kárára akarták megoldani. Egymást követték a bércsökkentések, a munkáselbocsátások, egyre emelkedett az adó — egyszóval ebben látta a burszoázía a gazdasági válság „orvosságát“. 1931-ben, Csehszlovákia Kommunista Pártja VI. kongresszusának évében, a kommunista párt aktivitásának fokozódása következtében a munkanélküliek mozgalmával egyidőben széles körű sztrájkmozgalom alakul ki az egész országban. A megújho- dott pártvezetésnek nagy taktikai és szervezési felkészültséget kellett tanúsítania, hogy a gazdasági válság miatt bekövetkezett nehéz helyzetben eredményes harcot vívjon a burzsoázia ellen. Ebben az időszakban sztrájkolnak a dél-szlová- kiai földmunkások, ekkor dördülnek el Kosútln a munkásgyilkos csendőrfegyverek ... egyA MOS TI BÄNYÄSZSZTRÄJK 40. ÉVFORDULÓJÁRA Az egység volt a legnagyobb erő... mást érik a munkásmegmozdulások, mind jobban érlelődik a munkásosztály öntudata, egysége... A munkásosztály ellen irányuló burszoá „válságmegoldási" kísérletek egyre jobban felnyitják a munkásság szemét. Az elégedetlenség, a gyárosok, bányatulajdonosok és az állam könyörtelensége teljes meztelenségében mutatta meg a dolgozók százezreinek a kapitalizmus mibenlétét. A sztrájkmozgalom a mostl nagy bányászsztrájkban érte el tetőpontját. A kommunisták, a jobboldali szocialisták állításai ellenére — miszerint a gazdasági válság idején nem lehet sztrájkolni — bebizonyították, hogy ekkor is védekezhet a munkásosztály, mégpedig sikerrel, ha egyesíti erőit, s ha olyan párt vezeti, amely következetesen alkalmazza a marxista—leninista alapelveket. A mosti bányászsztrájk azzal kezdődött, hogy néhány bányász tiltakozott társaik elbocsátása ellen. Tiltakozásukra megmozdult az egész bányavidék, nőtt, terebélyesedett a szolidaritás. A kommunisták, a párt politikai irodájának utasítása értelmében, kezdettől fogva a sztrájkmozgalom élén álltak. A pártvezetés utasításait, javaslatait a sztrájk-bizottságok megvitatták, egyetértettek velük, azaz a párt véleményét az adott helyzetben magukénak vallották a dolgozó tömegek. 1932. március 23-án, a sztrájk kezdetének napján a párt központi bizottsága felhívást intézett az ország proletariátusához. „Mindent a bányászok harcának támogatására! A szénbáróknak még mindig nem elég a kapitalista „ésszerűsítés“ okozta katasztrófa, szerencsétlenség! Még mindig kevés munkásvér áztatta az ostravai és a mosti bányák szenét. A szénbárók még többet követelnek!“ — állt a felhívásban. A párt a sztrájkmozgalom során a tömeges agitációs munka új formáit alakította ki. Arról volt szó, hogy szervezetileg mozgósítson minden bányászt, más pártok és szakszervezetek tagjait, pártonkívülieket stb., a kommunista párt sikere, hogy megszervezte a sztrájkmozgalom irányító szerveit: az egyes aknákban, a bányásztelepeken, a bányamedencében, egészen a központi sztrájkbizottságig. Jelentős körülmény, hogy ezeket a szerveket a proletár demokrácia elveinek betartásával hozták létre. Tagjai közt ott voltak más szakszervezetek képviselői Is, munkanélküliek, bányászasszonyok, s később a szegényparasztság képviselői is. A sztrájkbizottságok gondoskodtak a kifejtett szén elosztásáról, a bányászok és családjuk élelmiszerellátásáról, de elsősorban a sztrájkoló munkásság egységét védelmezték, meggátolták, hogy a bányamedencébe sztrájktörők jöjjenek... A párt utasításait és javaslatait a sztrájkoló munkásság konferenciákon vitatta meg és fogadta el. A tömegek a gyakorlatban tapasztalhatták, hogy a kommunisták jelszava: Egység — harc — győzelem! — nem légből kapott felhívás, hanem a munkásosztály érdekeit fejezi ki. A több ezer bányász impozáns egységét, fegyelmét nem tudta megtörni a reformista demagógia, sem az államhatalom fegyveres ereje. A mosti bányászok kitartása kivívta az ország dolgozóinak elismerését és a külföld csodálatát. A mosti bányászsztrájk, a központi sztrájkbizottság utasítására, négy hétig tartott. Négyhetes kitartás és harci elszántság után a bányászok elérték, hogy követeléseik nagy részét a bányatulajdonosok teljesítsék. Klement Gottwald a mosti bányászsztrájk 20. évfordulóján így jellemezte e megmozdulás jelentőségét: A sztrájk rendkívüli jelentősége főleg az, hogy megmutatta a munkásosztály harci egységének végtelen erejét. Ellene tehetetlen volt a cseh és a német tőkés, a fegyveres hatalom, ezen az egységen feneklett meg az ellenség uszítása és minden mesterkedése! Nem kevésbé fontos a mosti sztrájknak az a tanulsága, hogy a tömegek közt végzett politikai és szervező munka a párt számára felbecsülhetetlen tapasztalatok forrását jelenti. A sztrájk alatt elérni a bányászok magas fokú egységét azt jelentette, hogy naponta állandó kapcsolatban kellett lenni a munkástömegekkel, hogy minden bányász tudatáért harcolni kellett. Azt kellett elérni, hogy minden bányász ismerje a párt célkitűzéseit, magáévá tegye őket! Ebben az értelemben tanulságosak ma is a mosti bányász- sztrájk tapasztalatai. Munkásosztályunk az eszmeileg egységes párt vezetésével vívta ki Mostban győzelmét, s ez a tanulság sohasem veszít időszerűségéből. (s. m.) 1972 III. 23. M ezer ember munkáját dicséri Napirenden a nemzetközi munkásmozgalom egységének megszilárdítása A katonaiskolák várják az érdeklődőket
