Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

ü/loToRo$oK AUTÓVEZETÉS ÉS ÖNFEGYELEM Közeledik a motoros idény. Az autótulajdonosok „fel­ébresztik“ paripájukat a téli álomból, s a szép idővel egy­re sűrűbbé válik a közúti forgalom. A gépkocsivezetők között sok lesz a kezdő — ezek rendszerint mindenkinek tudtára akarják adni, hogy zsebükben a jogosítvány, (bár a tinta még alig száradt meg rajta), s hogy az autó­vezetés művészetét a kisujjukba tárolták. Ezek a zöldfülű motorosok például azt vallják, hogy gyorsan vezetni nem nehéz..., sőt, hogy az a legkönnyebb. A nagy gyakorlat­tal rendelkező, tapasztalt gépkocsivezetők a megmond­hatói, mennyire téves ez a felfogás. Gyorsan hajtani ugyan lehet, de hogy ez a száguldás biztonságos legyen — ahhoz édeskevés a jogosítvány... A biztonságos autó­vezetéshez többre is szükség van. Kétségtelen, hogy a száguldás élvezetes. Hogy erről bármikor le tudjunk mondani, olyan dicséretes tulajdon­sággal is kell rendelkeznünk, mint az önfegyelem. Vagyis rendelkezni kell olyan tulajdonsággal, hogy a száguldás vágyát háttérbe tudjuk szorítani, éspedig egy cél — a biztonságos közlekedés érdekében. Nem mon­dunk újat azzal, ha azt állítjuk, hogy: az tud jól vezetni, aki a legfontosabbnak — minden körülmények között — a biztonságot tartja. Ezt példázza a gyakorlat is. A sta­tisztika szerint a legtöbb baleset a gyorshajtás következ­ménye. És általános jelenség, hogy a gyorshajtásból szár­mazó baleset zömét a kezdők okozzák, akik gyakrabban vétenek a biztonság ellen, mint a tapasztalt vezetők. Nemcsak nézni, látni is tudni kell. Ez az autóvezetés egyik lényeges feltétele. A tapasztalt gépkocsivezető fi­gyel arra, mi történik körülötte, tehát nemcsak elől, ha­nem hátul is figyeli a forgalmat. Vagyis, aki ki akarja ér­demelni a „jó vezető “ címet, azt nem érheti váratlanul az olyan jelenség sem, mint az előtte haladó jármű jelzés nélküli irányváltoztatása, mert felkészült minden lehető­ségre, s még időben védekezni tud az esetleges rendelle­nességekkel szemben. Tény viszont az is, hogy ilyen tu­lajdonságokkal csupán a higgadt, a tapasztalt „rókák“ rendelkeznek. Súlyos hibát követ el a motoros, amikor úgy gondolja, hogy ő már tud vezetni. Persze minden kezdő motoros felteheti a kérdést: mi hát a biztonságos autóvezetés tit­ka? — Erre csak a következőt válaszolhatjuk: a nyugodt, óvatos, körültekintő, nem feltűnést keltő, ésszerű veze­tés — vagyis a közlekedési szabályok maradéktalan be­tartása. Nem elvetendő az a tanács sem, hogy takaréko­sabban bánjunk a gázzal, mert az a gondolat, hogy vala­honnan elkésünk, elvonhatja figyelmünket a forgalom­tól — sok bosszúságot okozhat, s következménye sokba kerülhet... Természetesen a biztonságos autóvezetés nem képzel­hető el hibás motorral. Aki hibás motorba ül — kockáz­tat, sőt felelőtlen. Ebben az esetben nem hárítható a fe­lelősség a motorra, hanem arra, aki a kifogásolható mű­szaki állapotú motort vezeti. Ebben az esetben egyre megy: kezdő, vagy gyakorlott vezető — a hibás járművet lehetetlen biztonságosan vezetni! (Ezzel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy a tapasztalt gépjárművezető meg­tagadja a műszakilag hibás járművel való közlekedést.) Tudatosítanunk kell a szomorú tényt, hogy tavasszal mi vagyunk a közúti balesetek listavezetői. S ez nem le­het közömbös számunkra. Ezt figyelembe véve kérjük a kezdő és rutinos gépkocsivezetőket, — vigyázzunk job­ban önmagunkra és embertársainkra. Ne feledjük el: a kis könnyelműségből nagy szerencsétlenség történnet! (kJ BARÄTSAG RALLYE A PRAVDA — az SZLKP Sajtókom- binátjának Pravda Kiadó Vállalata a Szlovákiai Újságírók Szövetsége mellett működő Újságírók Autóklubja, valamint a budapesti VUE TURISTl- QUE Kiadó Vállalat s az int erpress Autóklub Magyar Tagozata ez év má­jus 17—21. között megrendezi az: l. Tátra—Balaton Rarátság Rallyei, ame­lyen a két baráti ország autós újság­írói vesznek részt. A cél az újságírók együttműködésének az elmélyítése, s a két ország természeti szépségeine'~ propagálása. Az autóverseny szerve:' bizottsága nagy jelentőséget tulajdo­nít a rendezvénynek, s ennek megfe­lelően készíti elő. Többek között ezt bizonyítja az a 96 oldalas kiadvány is, amely a napokban megjelent, s az illetékes autóklubok, szervezetek és versenyzők rövidesen megkapnak. A versenykiírás 21 pontban foglalja ősz- sze az autóversennyel kapcsolatos tud­nivalókat. Ezen kívül bemutatja a csehszlovák autóipart, felvonultatja a Csehszlovák Autógyárak trösztjéhez tartozó valamennyi üzemet. Képün­kön a kiadvány címoldala látható. A PAL IBLZES VILAGMARKA A motorizmus fejlődésével párhuzamosan növekszik a gyújtógyertyák iránti kereslet. A jelenlegi szükségletet évi másfél milliárdra becsülik. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saságban évente kb. 6 millió gyújtógyertyát gyártanak, de ez a mennyiség 1975-ig megkét­szereződik. Tábor, a híres dél-csehorszá­gi város, a középkorban a hu­szita mozgalom központja volt. Csaknem négy évtizeddel ez­előtt itt kezdték meg a gyúj­tógyertyák gyártását. Igaz, min­den kezdet nehéz, s 1935-ben még havonta alig 5000 darabot gyártottak. A háború folyamán a vállalat a hadiipar céljait szolgálta, a dolgozók pedig a gyertyák gyártási dokumentá­ciót és az alkatrészeket a pad­láson rejtették el, hogy a há­ború befejezése után ismét megkezdhessék a gyertyák gyártását. A gyújtógyertya és legfőbb alkatrésze — a szigetelő — ki­váló kiviteli cikk. Gyártásuk­hoz csaknem kizárólag hazai kerámiai nyersanyagot használ­nak, amelynek összetétele er­re a célra kiválóan megfelel. A csehszlovák gyújtógyertyák jó hírneve elterjedt a világpia­con is. Tábor városában szinte egymásnak adják a kilincset olyan országok képviselői is, amelyekről mint gépkocsigyár­tó nagyhatalmakról csak szu- perlatívuszban beszélnek, je­lenleg a Jiskra nemzeti válla­lat a Motokov külkereskedelmi vállalat közvetítésével termé­keinek több mint 50 százalékát 42 országba exportálja. Közülük legalább néhányat megemlí­tünk: Anglia, Svédország, Olaszország, Argentína, Kanada, Szovjetunió, Magyarország stb. Érdekes, hogy a motorkerék­pár-versenyzők között a PÁL jelzésű csehszlovák gyújtógyer­tya afféle nemzetközi fizető- eszközzé vált. Valamennyi or­szágban, amely a motorkerék­pár-versenyeken részt vesz, ál­landó kereslet mutatkozik a gyertyák iránt. Lényegében minden motorkerékpáros világ­bajnok ezt a gyújtógyertyát használja. A Csehszlovák Autógyárak Trösztje, amelynek a tábori JISKRA nemzeti vállalat is tag­ja, már kidolgozta a vállalat kibővítésének tervét. A további építkezés a gyújtógyertyákon kívül számít a szerviz, a gép­kocsik javítását szolgáló (diag- nózis-megállapító) műszerek gyártásával is. A motorosok körében ismert a nagy telje­sítményű tranzisztoros akku­mulátortöltő ()T 10) és a mo­tor pontos beállítását szolgáló PALTEST jelzésű műszer is. A Mototechnának jelenleg 37 elárusítóhelye van az ország területén. Ezek áruellátása nem kis feladat. Többek között naponta több száz személykocsi szállítását kell biztosítania. Mint képünkön is látható, ez kétféle képpen történik A KGST ÉS AZ AUTÓIPAR NEMZETKÖZI SZAKOSÍTÁSA Világviszonylatban egyre gyakrabban beszélnek a „motoriz­mus robbanásáról“. Hogy ez mennyire így van, arról meg­győződhetünk, ha betekintünk a statisztikába. A világ autó­gyártása 1970-ben meghaladta a 30 millió darabot. 1955-ben az egész világon „csupán“ 96 millió gépkocsit tartottak nyil­ván, az 1970-es statisztikai adatok szerint azonban már 243 millió kocsi futott a közutakon. Ha összehasonlítjuk, milyen arányban vesznek részt a szocialista országok a világ autó­gyártásában, kiderül, hogy korántsem felel meg annak az aránynak, amellyel részt veszünk a világ ipari termelésében. 1970-ben ugyanis a világ ipari termelésének 33 százalékát a szocialista országok adták, ezzel szemben az autógyártásnak nem egészen 10 százalékát. A szocialista országok kormányai éppen ebből kifolyólag döntöttek úgy, hogy lényegesen növe­lik részvételüket a világ autógyártásában, mert a motorizáció a lakosság életszínvonala állandó fokozásának egvik muta­tója. A KGST XXV. ülésén elfogadták a szocialista országok gaz­dasági együttműködésének elmélyítését célzó komplex progra­mot. Ennek szerves részét képezik a gépkocsigyártás fejleszr tésére irányuló alapelvek is. A program célja, hogy elősegítse a termelés ütemét, valamint a szocialista országok együttmű­ködésének elmélyítését — a munkatermelékenység maximális növelése s a legmagasabbb tudományos-műszaki színvonal el­érése érdekében. Természetesen vonatkozik ez az autóipar fej­lesztésére is. A távlati tervek, valamint az egész gazdaságfejlesztési po­litika összehangolása nemcsak az egyes országok, hanem az egész szocialista tábor számára jelent optimális eredményeket. A komplex program három-négy ötéves tervet is érint. Tel­jesítése elsősorban az életszínvonal állandó növekedésében mutatkozik meg. Az integráció fogalmát gyakran leszűkítjük. A komplex program jelentős részét képezi azonban a termelő kapacitások összevonása, éspedig az egyes országok nyersanyagforrásai­nak megfelelően. Vagyis szó van itt az egyes országok autó­ipara nemzetközi szakosításának és kooperálásának elmélyí­téséről is. Az elmélyítést hangsúlyozzuk, mert a szakosítás és a kooperálás ebben az ágazatban is már korábban megkez­dődött, s az elért eredmények sem lebecsülendők Példákat is említhetünk. A choceňi Orličan termékeinek — hűtőkocs^C' — 90 százalékát a Szovjetunióba szállítja. A JAWA nemzeti vállalat évente 60 000 motorkerékpárt exportál a Szovjetunió­ba, ami termelésének 70 százalékát jelenti. A Nový Jičín-1 Autopal évente 200 000 fényszórót szállít a Zsigulikhoz, s ezt a mennyiséget fokozatosan 600 000-re növeli évente. Kedve­zően alakul az együttműködés a lengyel, a bolgár és a ma* s:yar autóiparral is. Az utóbbi a csehszlovák tehergépkocsikhoz futóműveket és egyéb termékeket szállít. Ezzel szemben mi 33 000 személygépkocsit, 150 000 motorkerékpárt, több mint háromezer tehergépkocsit és 1,5 milliárd gyújtógyertyát ex­portálunk a Magyar Népköztársaságba. A Szovjetunió a tehergépkocsik legnagyobb gyártója, jelen­leg tanácskozások folynak, hogyan működhetnénk együtt — a KGST keretében — a tehergépkocsik gyártásánál. Autóipa­runk számára ezek a tanácskozások rendkívül nagy jelentősé* gűek. Lehetőséget nyitnak arra, hogy a sorozatgyártásról át-* térjünk a tömeggyártásra. A Szovjetunióban 1966—1970 között mintegy 4 millió gépkocsit gyártottak. A jelenlegi ötéves tervben azonban az autógyártás ugrásszerűen növekszik — 1975-ig eléri az évi kétmilli ódarabot. Ha világviszonylatban a „motorizmus robbanásáról“ beszél­nek, elmondhatjuk, hogy a szocialista országok céltudatosan készülnek erre a „robbanásra". A szocialista országok ma már olyan erőt képviselnek, amely a motorizmus rohamos fejlő­déséből adódó problémákat képes sikeresen megoldani. — drv

Next

/
Thumbnails
Contents