Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
ü/loToRo$oK AUTÓVEZETÉS ÉS ÖNFEGYELEM Közeledik a motoros idény. Az autótulajdonosok „felébresztik“ paripájukat a téli álomból, s a szép idővel egyre sűrűbbé válik a közúti forgalom. A gépkocsivezetők között sok lesz a kezdő — ezek rendszerint mindenkinek tudtára akarják adni, hogy zsebükben a jogosítvány, (bár a tinta még alig száradt meg rajta), s hogy az autóvezetés művészetét a kisujjukba tárolták. Ezek a zöldfülű motorosok például azt vallják, hogy gyorsan vezetni nem nehéz..., sőt, hogy az a legkönnyebb. A nagy gyakorlattal rendelkező, tapasztalt gépkocsivezetők a megmondhatói, mennyire téves ez a felfogás. Gyorsan hajtani ugyan lehet, de hogy ez a száguldás biztonságos legyen — ahhoz édeskevés a jogosítvány... A biztonságos autóvezetéshez többre is szükség van. Kétségtelen, hogy a száguldás élvezetes. Hogy erről bármikor le tudjunk mondani, olyan dicséretes tulajdonsággal is kell rendelkeznünk, mint az önfegyelem. Vagyis rendelkezni kell olyan tulajdonsággal, hogy a száguldás vágyát háttérbe tudjuk szorítani, éspedig egy cél — a biztonságos közlekedés érdekében. Nem mondunk újat azzal, ha azt állítjuk, hogy: az tud jól vezetni, aki a legfontosabbnak — minden körülmények között — a biztonságot tartja. Ezt példázza a gyakorlat is. A statisztika szerint a legtöbb baleset a gyorshajtás következménye. És általános jelenség, hogy a gyorshajtásból származó baleset zömét a kezdők okozzák, akik gyakrabban vétenek a biztonság ellen, mint a tapasztalt vezetők. Nemcsak nézni, látni is tudni kell. Ez az autóvezetés egyik lényeges feltétele. A tapasztalt gépkocsivezető figyel arra, mi történik körülötte, tehát nemcsak elől, hanem hátul is figyeli a forgalmat. Vagyis, aki ki akarja érdemelni a „jó vezető “ címet, azt nem érheti váratlanul az olyan jelenség sem, mint az előtte haladó jármű jelzés nélküli irányváltoztatása, mert felkészült minden lehetőségre, s még időben védekezni tud az esetleges rendellenességekkel szemben. Tény viszont az is, hogy ilyen tulajdonságokkal csupán a higgadt, a tapasztalt „rókák“ rendelkeznek. Súlyos hibát követ el a motoros, amikor úgy gondolja, hogy ő már tud vezetni. Persze minden kezdő motoros felteheti a kérdést: mi hát a biztonságos autóvezetés titka? — Erre csak a következőt válaszolhatjuk: a nyugodt, óvatos, körültekintő, nem feltűnést keltő, ésszerű vezetés — vagyis a közlekedési szabályok maradéktalan betartása. Nem elvetendő az a tanács sem, hogy takarékosabban bánjunk a gázzal, mert az a gondolat, hogy valahonnan elkésünk, elvonhatja figyelmünket a forgalomtól — sok bosszúságot okozhat, s következménye sokba kerülhet... Természetesen a biztonságos autóvezetés nem képzelhető el hibás motorral. Aki hibás motorba ül — kockáztat, sőt felelőtlen. Ebben az esetben nem hárítható a felelősség a motorra, hanem arra, aki a kifogásolható műszaki állapotú motort vezeti. Ebben az esetben egyre megy: kezdő, vagy gyakorlott vezető — a hibás járművet lehetetlen biztonságosan vezetni! (Ezzel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy a tapasztalt gépjárművezető megtagadja a műszakilag hibás járművel való közlekedést.) Tudatosítanunk kell a szomorú tényt, hogy tavasszal mi vagyunk a közúti balesetek listavezetői. S ez nem lehet közömbös számunkra. Ezt figyelembe véve kérjük a kezdő és rutinos gépkocsivezetőket, — vigyázzunk jobban önmagunkra és embertársainkra. Ne feledjük el: a kis könnyelműségből nagy szerencsétlenség történnet! (kJ BARÄTSAG RALLYE A PRAVDA — az SZLKP Sajtókom- binátjának Pravda Kiadó Vállalata a Szlovákiai Újságírók Szövetsége mellett működő Újságírók Autóklubja, valamint a budapesti VUE TURISTl- QUE Kiadó Vállalat s az int erpress Autóklub Magyar Tagozata ez év május 17—21. között megrendezi az: l. Tátra—Balaton Rarátság Rallyei, amelyen a két baráti ország autós újságírói vesznek részt. A cél az újságírók együttműködésének az elmélyítése, s a két ország természeti szépségeine'~ propagálása. Az autóverseny szerve:' bizottsága nagy jelentőséget tulajdonít a rendezvénynek, s ennek megfelelően készíti elő. Többek között ezt bizonyítja az a 96 oldalas kiadvány is, amely a napokban megjelent, s az illetékes autóklubok, szervezetek és versenyzők rövidesen megkapnak. A versenykiírás 21 pontban foglalja ősz- sze az autóversennyel kapcsolatos tudnivalókat. Ezen kívül bemutatja a csehszlovák autóipart, felvonultatja a Csehszlovák Autógyárak trösztjéhez tartozó valamennyi üzemet. Képünkön a kiadvány címoldala látható. A PAL IBLZES VILAGMARKA A motorizmus fejlődésével párhuzamosan növekszik a gyújtógyertyák iránti kereslet. A jelenlegi szükségletet évi másfél milliárdra becsülik. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban évente kb. 6 millió gyújtógyertyát gyártanak, de ez a mennyiség 1975-ig megkétszereződik. Tábor, a híres dél-csehországi város, a középkorban a huszita mozgalom központja volt. Csaknem négy évtizeddel ezelőtt itt kezdték meg a gyújtógyertyák gyártását. Igaz, minden kezdet nehéz, s 1935-ben még havonta alig 5000 darabot gyártottak. A háború folyamán a vállalat a hadiipar céljait szolgálta, a dolgozók pedig a gyertyák gyártási dokumentációt és az alkatrészeket a padláson rejtették el, hogy a háború befejezése után ismét megkezdhessék a gyertyák gyártását. A gyújtógyertya és legfőbb alkatrésze — a szigetelő — kiváló kiviteli cikk. Gyártásukhoz csaknem kizárólag hazai kerámiai nyersanyagot használnak, amelynek összetétele erre a célra kiválóan megfelel. A csehszlovák gyújtógyertyák jó hírneve elterjedt a világpiacon is. Tábor városában szinte egymásnak adják a kilincset olyan országok képviselői is, amelyekről mint gépkocsigyártó nagyhatalmakról csak szu- perlatívuszban beszélnek, jelenleg a Jiskra nemzeti vállalat a Motokov külkereskedelmi vállalat közvetítésével termékeinek több mint 50 százalékát 42 országba exportálja. Közülük legalább néhányat megemlítünk: Anglia, Svédország, Olaszország, Argentína, Kanada, Szovjetunió, Magyarország stb. Érdekes, hogy a motorkerékpár-versenyzők között a PÁL jelzésű csehszlovák gyújtógyertya afféle nemzetközi fizető- eszközzé vált. Valamennyi országban, amely a motorkerékpár-versenyeken részt vesz, állandó kereslet mutatkozik a gyertyák iránt. Lényegében minden motorkerékpáros világbajnok ezt a gyújtógyertyát használja. A Csehszlovák Autógyárak Trösztje, amelynek a tábori JISKRA nemzeti vállalat is tagja, már kidolgozta a vállalat kibővítésének tervét. A további építkezés a gyújtógyertyákon kívül számít a szerviz, a gépkocsik javítását szolgáló (diag- nózis-megállapító) műszerek gyártásával is. A motorosok körében ismert a nagy teljesítményű tranzisztoros akkumulátortöltő ()T 10) és a motor pontos beállítását szolgáló PALTEST jelzésű műszer is. A Mototechnának jelenleg 37 elárusítóhelye van az ország területén. Ezek áruellátása nem kis feladat. Többek között naponta több száz személykocsi szállítását kell biztosítania. Mint képünkön is látható, ez kétféle képpen történik A KGST ÉS AZ AUTÓIPAR NEMZETKÖZI SZAKOSÍTÁSA Világviszonylatban egyre gyakrabban beszélnek a „motorizmus robbanásáról“. Hogy ez mennyire így van, arról meggyőződhetünk, ha betekintünk a statisztikába. A világ autógyártása 1970-ben meghaladta a 30 millió darabot. 1955-ben az egész világon „csupán“ 96 millió gépkocsit tartottak nyilván, az 1970-es statisztikai adatok szerint azonban már 243 millió kocsi futott a közutakon. Ha összehasonlítjuk, milyen arányban vesznek részt a szocialista országok a világ autógyártásában, kiderül, hogy korántsem felel meg annak az aránynak, amellyel részt veszünk a világ ipari termelésében. 1970-ben ugyanis a világ ipari termelésének 33 százalékát a szocialista országok adták, ezzel szemben az autógyártásnak nem egészen 10 százalékát. A szocialista országok kormányai éppen ebből kifolyólag döntöttek úgy, hogy lényegesen növelik részvételüket a világ autógyártásában, mert a motorizáció a lakosság életszínvonala állandó fokozásának egvik mutatója. A KGST XXV. ülésén elfogadták a szocialista országok gazdasági együttműködésének elmélyítését célzó komplex programot. Ennek szerves részét képezik a gépkocsigyártás fejleszr tésére irányuló alapelvek is. A program célja, hogy elősegítse a termelés ütemét, valamint a szocialista országok együttműködésének elmélyítését — a munkatermelékenység maximális növelése s a legmagasabbb tudományos-műszaki színvonal elérése érdekében. Természetesen vonatkozik ez az autóipar fejlesztésére is. A távlati tervek, valamint az egész gazdaságfejlesztési politika összehangolása nemcsak az egyes országok, hanem az egész szocialista tábor számára jelent optimális eredményeket. A komplex program három-négy ötéves tervet is érint. Teljesítése elsősorban az életszínvonal állandó növekedésében mutatkozik meg. Az integráció fogalmát gyakran leszűkítjük. A komplex program jelentős részét képezi azonban a termelő kapacitások összevonása, éspedig az egyes országok nyersanyagforrásainak megfelelően. Vagyis szó van itt az egyes országok autóipara nemzetközi szakosításának és kooperálásának elmélyítéséről is. Az elmélyítést hangsúlyozzuk, mert a szakosítás és a kooperálás ebben az ágazatban is már korábban megkezdődött, s az elért eredmények sem lebecsülendők Példákat is említhetünk. A choceňi Orličan termékeinek — hűtőkocs^C' — 90 százalékát a Szovjetunióba szállítja. A JAWA nemzeti vállalat évente 60 000 motorkerékpárt exportál a Szovjetunióba, ami termelésének 70 százalékát jelenti. A Nový Jičín-1 Autopal évente 200 000 fényszórót szállít a Zsigulikhoz, s ezt a mennyiséget fokozatosan 600 000-re növeli évente. Kedvezően alakul az együttműködés a lengyel, a bolgár és a ma* s:yar autóiparral is. Az utóbbi a csehszlovák tehergépkocsikhoz futóműveket és egyéb termékeket szállít. Ezzel szemben mi 33 000 személygépkocsit, 150 000 motorkerékpárt, több mint háromezer tehergépkocsit és 1,5 milliárd gyújtógyertyát exportálunk a Magyar Népköztársaságba. A Szovjetunió a tehergépkocsik legnagyobb gyártója, jelenleg tanácskozások folynak, hogyan működhetnénk együtt — a KGST keretében — a tehergépkocsik gyártásánál. Autóiparunk számára ezek a tanácskozások rendkívül nagy jelentősé* gűek. Lehetőséget nyitnak arra, hogy a sorozatgyártásról át-* térjünk a tömeggyártásra. A Szovjetunióban 1966—1970 között mintegy 4 millió gépkocsit gyártottak. A jelenlegi ötéves tervben azonban az autógyártás ugrásszerűen növekszik — 1975-ig eléri az évi kétmilli ódarabot. Ha világviszonylatban a „motorizmus robbanásáról“ beszélnek, elmondhatjuk, hogy a szocialista országok céltudatosan készülnek erre a „robbanásra". A szocialista országok ma már olyan erőt képviselnek, amely a motorizmus rohamos fejlődéséből adódó problémákat képes sikeresen megoldani. — drv
