Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

Konferenciák kongresszus Sportnyelven szólva két komoly akadályt sikeresen vett az utóbbi hetekben a Szocialista Ifjúsági Szövetség. Az első az ifjúsági szer­vezet munkamódszereinek, arcula­tának kialakítása volt. Lelkesedés, bizonytalanság és útkeresés velejá­rója jellemezte ezt az időszakot. Olyan szervezetet kellett létrehoz­ni, melyben az ifjúság művelődhet, fejlesztheti politikai és kulturális ismereteit, alkalmas módon szóra­kozhat és lehetőséget talál arra, hogy mind szocialista társadalmunk nak, mind pedig az ifjú generáció­nak minél több jót, hasznosat te­hessen. Ha objektívan vizsgáljuk ezt a „kereső“ időszakot, elmond­hatjuk, nem volt hiábavaló, mert az ifjúsági szervezetek sorai ma már rendezettek, s a SZISZ a leg­több helyen a tagság által jóváha­gyott munkaterv szerint dolgozik, s a fiatalok tevékenységét nem az ösztönösség, hanem az átgondolt­ság jellemzi. A másik fontos esemény a kö­zelmúltban minden járásban meg­tartott konferencia volt. Ezeknek a tanácskozásoknak a magas színvo­naláról napjában kapunk jelentést, ismerjük a járási konferenciákon elfogadott konkrét határozatokat. Ezek a dokumentumok bizonyítják a fiatalok öntudatának további fej­lesztését, és az ifjúsági szervezetek figyelmét azokra a fiatalsággal kapcsolatos feladatok teljesítésére irányítják, melyeket pártunk XIV. kongresszusán hagytak jóvá. Az el­következő időszakban a SZISZ ve­zetőinek ügyelniük kell arra, hogy a XIV. pártkongresszus döntéseit minden alapszervezetben megvaló­sítsák, ugyanakkor nem szabad el­feledkezniük azokról a feladatok­ról sem, melyek az ötödik ötéves tervből a fiatalságra hárulnak. A jövőben az eddiginél is szorosab­ban együtt kell működniük a párt szervezetekkel és a tömegszerveze­tekkel. A SZISZ az utóbbi időben a társadalmi szervezetekkel és á kü­lönféle — főleg kulturális — intéz­ményekkel egyezséget kötött, mely­nek keretében különféle rendezvé­nyek közös megszervezését hatá­rozták el. Ezeket az egyezségeket be kell tartani. Örvendetes, hogy a SZISZ-tagok már a járási konferenciák előtt együttműködtek a pionírszerveze- tekkel. Valamennyi nagyobb alap­szervezet küldött — és küld — pio- nirvezetőket a kicsinyek közé. Di­cséret illeti azokat a fiatalokat, akik napi munkájuk elvégzése után még a pajtások közé mennek és felkészítik őket a későbbi SZISZ- tagságra. Mint ismeretes, a képviseleti szervekbe való választásokkal be­tetőztük hazánkban a társadalmi konszolidációt. Az újonnan megvá­lasztott képviselők között szép számmal találhatunk fiatalokat. A többi között az ő feladatuk lesz mozgósítani a SZISZ-tagokat a vá­lasztási programokból eredő és az ifjúságot érintő feladatok mara­déktalan teljesítésére. Ebben az évben kerül sor a SZISZ első kongresszusára. Szlová­kiában 126 ifjúsági munkacsoport határozta el, hogy munkasikerek­kel köszönti ezt a kiemelkedő ese­ményt. Hazánk több üzemében szer­veztek a fiatalok kongresszusi munkaversenyt. Ezt a nagyszerű kezdeményezést ki kell terjeszteni mindazokra a munkahelyekre, ahol fiatalok dolgoznak. Ha a kongresz- szusi versenyt sikerül az eddiginél még több munkahelyen megszer­vezni, a SZISZ első kongresszusáig milliós értékekkel gazdagítjuk nemzetgazdaságunkat. A közösen kitermelt javakból természetesen részesül a SZISZ is, ami a gyakor­latban több és az eddiginél jobban felszerelt ifjúsági klubot, sportpá­lyát, további tanulási lehetőségeket és kirándulásokat jelent. KOMLŰSI LAJOS Egyre több fiatal kapcsolódik be a SZISZ kongresszusi versenyébe. A fiatalok szocialista munkavállalá­sokkal köszöntik ezt a nagy ese­ményt. szervezes szervezet A főútvonaltól távol eső kis falucska Bruty [Bart). A falu lakosságához viszonyítva arány­lag nagy, aktív ifjúsági szervezet működik itt, melynek 56 tagja van. Az elmúlt évben merész kezdeményezéssel lepték meg a környék lakos­ságát: ifjúsági találkozót rendeztek, melyen több mint ezer fiatal vett részt. Az összejöve­telt tíz zenekar vetélkedője, táncdalénekesek és szavalok versengése tette színesebbé. A faluból a szélrózsa minden irányába jár­nak tanulni, dolgozni a fiatalok, mégis estén­ként vagy hétvégén vissza-visszatérnek falu­jukba. Mi vonzza őket haza, ebbe a kis faluba? Elsősorban a|z, hogy jól érzik magukat otthon. A földművesszövetkezetek jóvoltából hetente négyszer este 5—9 óráig nyitva van a klub- helyiség, ahol különböző társasjátékod állnak a fiatalok rendelkezésére. Ezenkívül az új ven­déglőben az ifjúsági szervezet szombatonként teaestet rendez, melyen Kovács Endre vezeté­sével a SZISZ-zenekar játszik és Bréda Erika táncdalokat énekel. Erika a már említett ta­valyi ifjúsági találkozón a második helyet sze­rezte meg. Ezzel még nem mondottunk el mindent a szervezet tevékenységéről. Ebben zx. évben már előadták Lovicsek Béla ,,Végállomás“ című színművét, s most kabarémüsort készítenek elő. Ezek az akciók szép jövedelmet biztosíta­nak a szervezetnek. S a pénzt nem pazarolják el. Tavaly közösen megnézték Budapesten a vadászati világkiállítást, ebben az évben há­romnapos szlovákiai körutazást terveznek. A közelmúltban egy villanyzongorát vettek. A kulturális munka mellett marad idejük á faluszépítésre is. Aktívan bekapcsolódtak a vá­lasztások előkészületeibe, s ma a fiatalok vé­gig járják a falut, hogy a lakosságtól mun­kafelajánlásokat gyűjtsenek. A további tervekről Szvetlík Otto, a szerve­zet elnöke beszélt. Elmondta, hogy kéthavon- ként tartanak taggyűlést. Ez év július 9-én szeretnék újra megrendezni az ifjúsági talál­kozót. A brutyi fiatalok jól dolgoznak, s nagyon várják a kultúrház építésének megkezdését, mert abban bíznak, ha méltó helyiséget kap az ifjúság, a kevésbé aktívak is bekapcsolódnak a SZISZ-munkába. KREMMER LÁSZLÓ A Trnavai Autógyár SZISZ-alapszervezeté- nek tagjai teljesítik a CSKP XIV. kongresszu­sának határozataiból az ifjúsági szervezetek­re háruló és saját feltételeikre alkalmazott feladatokat. Ebben az évben 100 000 brigád* órát dolgoznak le különféle közérdekű ak­ciókon. Az össziizemi pártbizottság együtt­működésével több politikai és nevelő elő­adást és tanfolyamot rendeznek. Rövidesen megkezdi működését az Ifjúsági Lenin Klub is, a termelésben pedig megalakítják az ifjúsági termelőcsoportokat. Ü gy indult el munka­helyére, mint más napokon. Szaporán tapos­ta a kerékpár pedálját, hogy idejében megérkez­zék az átrakóállomásra. Veľké Trakanyból (Nagy- tárkányj Čierna nad Ti­souig (Tiszacsernyó) jó négy kilométer az út. A négy tolatómunkás­nak a széles nyomtávú átrakó állomás pályaudva­rán sok a munkája. Egy­más után futnak be a te hervonatok, és mindegyi­ket ki kell vontatni a so­rompókhoz. Gabonával, fával, műtrágyával, rotá­ciós papírral teli vago­nok és tartálykocsik ér­keznek ... Az éjjeli műszak hosz- szablmak tűnik, mint a nappali. A fiúk szó nél­kül rakosgatják át a fék­sarut. A vagonok csöröm­pölnek, és egyszer csak a vágányokról — azon a helyen, ahol a nehéz ko­csik kereke rágördül a féksarura, — szikrák röp­pennek fel. A tolatómunkások egyi­ke, a 27 éves Jozef Bodák ma már pontosan nem is tudja, tulajdonképpen ho­gyan kezdődött, de azt a lánanuelvet, amely vil­lámként csapott fel a benzinnel telt tartályko­csik mellett, egyhamar nem felejti el. — Emberek baj van, ro­hanjunk ...! Ma már sen­ki sem tudja, hogy a ria­dalomban kitől szárma­zott ez a felkiáltás. Az viszont tény, hogy akik közelben voltak, nyom­ban szétfutottak. És a tartálykocsik tetején lán­goló tavacska képződött. Jozef Bodák az első pil­lanatban szintén a mene­külésre gondolt, majd a tartálykocsi mellett ter­mett. Ledobta a kabátját és megpróbálta a lehetet­lent ... — Mit csinál az a fiú, hisz minden pillanatban robbanhat!... És aztán .:. Aztán robbanna a követ­kező és a következő... Gondolni sem mertek ar­ra, mi történne! Számta­lan tartálhkocsi állt egy­más mögött. Minderre Jozef nem gondolt akkor. Munkatár­sai közül ketten csatla­koztak hozzá, és meg­kezdték a küzdelmet a lángokkal, amelyek ak­kor már fellobbantak a földön a vágányok között is. Öt? Tíz? Ki tudja, hány percig küzdött a három ember a pusztító elemek­kel? Amikor a környező munkahelyek dolgozói odaértek, a nagy veszély már elmúlt. És folytatták a munkát, míg az első napsugarak meg nem jelentek a kelet­szlovákiai síkság felelt. Édesanyja kérdésére, hogy mi újság a munka­helyen, így válaszolt: — Egyszerű műszak volt, mint bármelyik másik. Nem történt semmi külö­nös. Más volt azonban a vé­leményük azoknak, akik látták a fiú hőstettét. — Régi vasutas vagyok, mondja az apja. A [iám helytállásának örülök. Büszke vagyok rá. Branislav Marko, az át­rakóállomás főnöke így nyilatkozott: — Jozef Bo­dák a legjobb tolatómun­kások közé tartozik. Is­merjük jól őt, de tette, lélekjelenléte meglepett Olyan kárt előzött meg, amelynek nagyságát ne­hezen tudnánk kiszámí­tani. Štefan Foltyn, a SZISZ trebisovi járási bizottsá­gának elnöke: — Büszke vagyok, hogy ez a SZISZ tag — aki tet­tével példaképe lehet ifjúságunknak — járási szervezetünk tagja. Michal Zozulák, a SZISZ kelet-szlovákiai ke­rületi bizottságának elnö­ke: — lavaslatoi nyújtot­tunk be a SZISZ Szlová­kiai Központi Bizottságá­ra, hogy Jozef Bodák kapja meg a szövetség leamannoribb kitüntetését: írják be nevét a SZISZ SZKB dicsőségkönyvébe. BOHUMILA Mlf.HÁLKOVÁ A tartálykocsiknál történt •. c A jég szerelmese Beszélgetés Almássy Zsuzsával Nemrégen Almássy Zsuzsa Košicén, a VSŽ jégstadionjában egyhetes ed­zésen vett részt, ami egyben felké­szülést is jelentett a világbajnokság­ra. Ez alkalommal felkerestük és megkértük, nyilatkozzon olvasóink­nak. • Mikor és miért kezdtél kor­csolyázni? — Kiskoromban beteg voltam, az orvos azt ajánlotta, hogy friss leve­gőn sportoljak. Síeltem és korcso­lyáztam. Mikor iskolaköteles lettem, a síelést abba kellett hagynom, mert nem volt időm kijárni a hegyre. Ezek után minden szabad időmet a jégen töltöttem. Nagyon rossz gyerek vol­tam, és ezért mindig ki akartak zár­ni a pályáról. Egy edzőre bíztak rá, gondolva, hogy így kevesebb baj lesz velem. Tulajdonképpen ekkor kezdő­dött el pályafutásom. • Mikor figyeltek fel rád a szakemberek? — Valószínűleg 1963-ban, amikor bemutatót futottam Budapesten az Európa-bajnokságon. Egyébként ki­lencéves koromban ifjúsági bajnok lettem. Ezt követte a második, majd az első osztályban a bajnoki cím el­nyerése. • Legutóbb Sapporóban voltál a téli olimpián. Mondj va­lamit ezzel kapcsolatban! — Nagyon örültem, hogy sikerült ötödik lennem, európai viszonylatban pedig második, mert előtte két héttel az Európa-bajnokságon csak negye­dik voltam. • Nem is olyan régen az ahír járta, hogy szögre akarod akasztani a korcsolyát. Igaz ez? — Az Európa-bajnokság után egy kicsit elkeseredtem. Az elért negye­dik hely után úgy látszott, hogy a to­vábbiakban jobb eredmények elérésé­re nem leszek képes. Ezért úgy dön­töttem, hogy abbahagyom a korcso­lyázást. De most, hogy az olimpián sikerült visszavágnom, továbbra is megvannak a reményeim. • Pályafutásod alatt melyik nap volt számodra a legkelleme­sebb, legemlékezetesebb? — 1967, amikor az Európa-bajnok­ságon harmadik lettem. Akkor nagyon beteg voltam, és már úgy látszott, hogy már nem is indulok a verse­nyen, de mivel a kötelező gyakorla­tok után harmadik lettem, volt esé­lyem arra, hogy dobogóra kerüljek. Azzal a tudattal, hogy a tv előtt min­denki nekem szurkol, sikerült ezt el­érnem, bár az is igaz, hogy utána négy hónapig nem tudtam korcsolyáz­ni. 9 Ügy tudom, hogy egyetemre jársz, jut idő a tanulásra? — Más versenyzők, amikor haza­jönnek a versenyekről, pihenni szok­tak. én ilyenkor bemegyek az egye­temre, két hét felkészülési időt ka­pok, és utána vizsgáznom kell, mert ellenkező esetben „repülök“. ® Visszatérve a jéghez, mit mondsz a knšicei edzések­ről? — Nagyon örülök, hogy a klubom, az FTC jó barátságban van a košicei VSŽ klubbal, és így egy hétig én az itteni jégstadionban készülhettem a világbajnokságra, SZASZÁK GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents