Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
A Magas-Tálra hazánk leghatalmasabb hegysége. Szűzi szépség, de halálos veszedelem. Rideg sziklafalak és napfényes hegycsúcsok. Áz emberek, akik itt élnek, dolgoznak, talán nem is tudatosítják ezt a szépséget. Mert a Tátra nekik a mindennapi életet jelenti. Álljunk meg egy pillanatra azoknál, akik a Magas-Tátrá- ban nem feltűnő, mégis vonzó munkát végeznek — a drótkötélpályán teljesítenek szolgálatot. « * « Szó szót követett és csakhamar szemtől szembe álltunk az edzett tátraiakkal: Karol Brukkal, Emil Galoviöcsal, Ján Le- hotskýval és Péter Reichwalderrál. Karol Bruk neve az idősebbeknek sokat mond. Az első Csehszlovák Köztársaság óta egészen 1953-ig a sportújságok első oldalán szerepelt, mindig a „győztes" vagy „az első helyen végzett“ jelzővel. Miért? Karol Bruk versenyzett: síugrásban, sífutásban és műlesiklásban. Még ma is síel, igaz csak szórakozásból, hisz 58 év nem kicsiség. A sítől, a hótól, a lejtőtől és a „Tátrájától“ nem tud elszakadni. így hát részt vesz a versenypályák előkészítésében, valamint évek óta a Tátrai Hegyiszolgálat tagja. A drótkötélpályánál 1939 óta dolgozik. Amikor megkérdeztük, történt-e vele a hosszú idő alatt valami rendkívüli, azt felelte, nem. Nekünk pedig a hideg futkáro- zott a hátunkon, amikor visszaemlékezett, hogy egyszer nyáron több mint másfél óráig függött a Kőpataki-tó és a Lomnici- csúcs közti szakaszon. Vihar volt, villámok cikáztak, a kabin csakúgy himbá- lódzott a nagy magasságban. Ö azt mondja, semmi rendkívüli. Lehet, hogy ez neki semmi sem volt. Minden attól függ, hogyan viselkedik a fülkében a kísérő. Hát igen, neki meg kell őriznie lélekjelenlétét. Mint a légikisasszonynak, aki még akkor is nyugtatgatja az utasokat és mosolyog, amikor a gép már zuhan. Es mire emlékszik vissza Emil Galgo- viő elvtárs? 1949 novemberében ketten maradtak Skorupka meteorológussal a Lomnici-csúcson. A drótkötélpálya jege- sedés miatt nem működött. 16 napig voltak itt elzárva, és tartalékuk nem valami sok volt. Ki mentette meg őket? Karol Bruk egyik kollégájával. Hét és fél órás fárasztó gyalogtúrával hoztak élelmet a „hajótörötteknek", akik még öt napig maradtak ott. Peter Reichwalder elvtárs a csorba-tói kultúr és információs központ vezetője. A vasútnál végzett munkájáról és a mai hiányosságokról beszél. A tátrai vasutasokat érintő igazságtalanságokra gondol. Az itt szolgálatot teljesítő vasutasok sokszor kerülnek kapcsolatba a Tátra külföldi látogatóival. Idegen nyelveket tanulnak, vizsgát tesznek belőle, de fizetési pótlékot nem kapnak érte. Nem rózsás itt a vasutasok élete. Különösen azoké nem, akik a drótkötélpályán teljesítenek szolgálatot. Nincs mivel dicsekedniük, habár már épül az új pálya a Tátralomnic és a Kőpataki-tó között. A Lomnici-csúcs—Kőpataki-tó—Start vonalon kétnaponként váltanak, de néha három, s ha rossz az idő több napig is elhúzódik a szolgálat. Beszélgettünk a tátralomnici drótkötél- pálya vezetőjével, Štefan Švajko mérnökkel is. Olyan problémákról beszél, melyet kevesen ismernek. A mostani drótkötél- pálya 1936 óta működik, s habár jól működik, mégis elkelne már az új, melyet azonban nem és nem sikerül befejezni. Problémát okoz az is, hogy az interhote- lok előre lefoglalják a drótkötélpálya kabinjait a külföldi turisták részére. így gyakran előfordul, hogy a turisták, köztük a külföldiek is, kora reggeltől késő estig várakoznak, mégsem kerülnek sorra. Helyénvaló lenne ezt az egyoldalú szerződést felülvizsgálni főleg a Tátra érdekében. * • * Célba értünk. Élményekkel, emlékekkel gazdagodtunk. A nagyvárosok és a kis falvak lakói pihenni jönnek a Tátrába s arra már kevesebbet gondolnak, hogy itt is éjjel-nappal, jó és rossz időben állandóan dolgoznak, s hogy itt is vasutasok teljesítik becsületesen kötelességeiket. ANDRE] TUSER Hazánk népgazdaságának termelési ágazataiban az utóbbi időben rohamos fejlődés tapasztalható, melyet lényegesen befolyásolt a korszerű gépi berendezések alkalmazása. Ezzel egyidőben elkerülhetetlenül növekedtek a számítás- technikai feladatok is. Ezért vált szükségessé több számítóközpont létesítése. Ezek közé tartozik a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) is, amely három évvel ezelőtt kezdte meg működését 50 munkaerővel, melynek 80—85 százaléka nő. A dolgozók létszáma azóta is változatlan, de a munka mennyisége évről évre gyarapodik. Fodor László, a központ tervezője kísér végig a számítógépsorok között, melyeket: a könyvelés, a számlázás, a statisztika, a bérelszámolás, a készletelszámolás, az ellenőrzés, a nyilvántartás stb. nagy tömegű adatainak feldolgozására használnak. Mellettük a fehérköpenyes nők ujjai fürgén nyomkodják a számítógépek gombjait, közben az előttük levő papírívekről olvassák le az adatokat. Az avatatlan szemlélő semmit sem tud megállapítani a kemény, számozott és több helyen kilyukasztott kártyákból. — Jelenleg — magyarázza a kísérő — a népszámlálás adatait dolgozzuk fel. Nagy feladat hárul itt ránk, hisz több mint 610 000 kártyát kell feldolgoznunk és előkészítenünk a végső eredmények kimutatásához. Nagy mennyiségű munkát végzünk a statisztikai hivatal számára, de számos üzemnek és állami szervezetnek is dolgozunk fel adatokat. Ezek közé tartozik a raktári készletek nyilvántartása adatainak, a munkabérek, a gépkocsik üzemanyag-fogyasztásának és munkateljesítményének a kiszámítása és a termelési tervek feldolgozása. Egyszóval: lehetővé vált a manuális módszerekkel már fel nem dolgozható adatok és információk feldolgozása, ami jelentős szellemimunka-megtakarítással is jár. A központ dolgozói mindannyian szakképzettek. Jelenleg csak egy műszakban dolgoznak, de a közeljövőben már két műszak beveze>- tését tervezik. Ugyanis rövidesen kibővítik gépsoraikat egy ARIT- MA-100 jelzésű számítógéppel, amely lehetővé teszi az A—B—C— betűrendszeres adatok feldolgozását Is. Most minden számítógépsor más munkafolyamatot végez, de a kártya végigkíséri az egész menetet. Külön gépsorok veszik fel és lyukasztással rögzítik a kártyákra az adatokat, melyek helyességét újabb gépsorokkal ellenőrzik s egyúttal eltávolítják az észlelt hibákat is. A kijavított kártyákat elektronikus osztályozó, majd mechanikus táblázógépekkel dolgozzák fel. így készülnek a statisztikai és egyéb kimutatások, de összesíte- nek számoszlopokat is. — Gépi technikánk — mondja Fodor elvtárs — képes bonyolult feladatokat is megoldani. Figyelemmel kíséri az üzemek és a társadalmi szervezetek bankszámlái* nak kiegyenlítését és idejében figyelmezteti a tartozó ügyfelet az adósság rendezésére. Régi megfigyelés, hogy egyes vezetők csak akkor vesznek részt a más üzemek által rendezett értekezleten, ha eredeti meghívót és nem másolatot kapnak. Ezért az üzemek és a vállalatok központunknál rendelik meg a meghívók sokszorosítását is. így eredeti meghívót kap minden meghívott. Fodor László a továbbiakban elmondotta, hogy a számológépek és a számítástechnika korszerű eszközeinek és módszereinek gazdasági alkalmazása iránt hazánkban máris nagy az érdeklődés. A közeljövőben a számítógépek megszokott, mindennapi munkaeszközzé válnak, erről tanúskodik ez a korszerű számítóközpont is. KOVÁCS JÓZSEF A szolgáltatások házát felépítették — mikor készül el a mosoda? Bodrogköz székhelyén ma már több mint ötezer ember él. Ezért érthető, hogy a közszolgáltatások hálózatának bővítését, színvonaluk emelését szükségszerűen már évek óta szorgalmazzák a Kráí. Chlmec-i (Királyhelmec) városi szervek. Ez a gondoskodás végül is a közelmúltban felépült „Szolgáltatások Háza“ épületében öltött konkrét formát. A városka közepén tehát már ott áll az 1967-ben megkezdett, több mint hárommillió korona ráfordítással 1971 végén befejezett — állítólag — épület. Tulajdonképpen két alapvető feladatot hivatott teljesíteni az új létesítmény — hívta fel figyelmünket Magyar Bertalan elvtárs, a Közszolgáltatási Vállalat igazgatója. A vállalat eddig több mint tíz különböző és nem megfelelő épületben elhelyezett üzemeinek dolgozói az eddiginél sokkal kulturáltabb körülmények között végezhetik munkájukat. A közös fedél alatt működő üzemekben megjavul az irányító, szervező munka és az ellenőrzés. Az új létesítményt 1971. december 28-án adták át, de nemrég a városban járva azt tapasztaltam, az új épületbe nem költöztek be az üzemek. Az átadási jegyzőkönyv szerint 64 kollaudációs hibát állapítottak meg. Ezeknek eltávolítását ez év január 20-ig ígérte a Járási Építővállalat, kivéve egynéhány hibát, melyeket csak február—április, sőt július végére tudnak kiküszöbölni. Feltehetően, a még mindig meglevő kollaudációs hibák miatt húzódott el az új kapacitás teljes üzemeltetése. Elég nagy kár ez, mert a város lakosságának nem új épületre, hanem szolgáltatásokra van szüksége. Ezt illenék megszívlelni a kivitelező vállalat illetékeseinek is. Sajnos, az új létesítmény üzemeltetésével sem oldódik meg egy igen nagy, nemcsak a várost, hanem széles környéket is érintő probléma, a mosoda kérdése. A jelenlegi — amely átalakított.^ régi épületben létesült pár éve — egyáltalán nem felel meg sem teí-- melési, sem pedig emberi szempontból. Nagyon nehéz körülmények között dolgoznak benne. Hetenként — Magyar elvtárs tájékoztatása szerint — közel 5100 kg ruha- és fehérneműt kell kimosni. A Cierna nad Tisou-i átrakodóállomás, a Vojanyi Hőerőmű, a környező kórházak, egészségügyi központok, szállodák, éttermek, részére munkaruhákat, lepedőket, köpenyeket, abroszokat stb. mosnak. Akármelyik oldaláról is vizsgáljuk a kérdést, meg kell mondani, az új mosoda felépítése nagyon is indokolt. A járási pártkonferencia határozataiban és a járási választási programban szintén szerepel, mint megvalósítandó beruházás. Nem lehetne ennek a mosodának a felépítését meggyorsítani? Rendes munkakörülmények között dolgoznának — és az eddiginél többen — elége- detebbek lennének, a nők, a szolgáltatást igénylő vállalatok, üzemek s nem utolsósorban a lakosság is ... (ik) tÁTDAi
