Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-18 / 66. szám, szombat
HÁROM FALU — EGY NÓTA 1972. III. 18. A lučeneci (Losonc) járás számos szövetkezete új életet kezdett ebben az évben. Az évzáró taggyűlések alkalmából kettesével, hármasával összefogtak a néhány száz hektáros szövetkezetek, hogy termelésüket gazdaságosabb nagyüzemi szintre emeljék. Az így kialakult ezernéhányszáz hektáros gazdaságok — főleg csallóközi mércével mérve — még így is csak a közepesek közé tartoznak, de már módot adnak az eddigieknél jóval színvonalasabb termelésre és munkaszervezésre. így történt ez Holiša (Galsa), Nitra nad Ipľom (Ipolynyitra) és Fil'akovské Kováče (Fülek- kovácsi) esetében is. A három szövetkezet 1172,87 hektár mezőgazdasági földet és egy csomó megoldásra váró problémát hozott össze. Nem kevés gond terheli a vállát az új vezetőségnek, és főleg Nyeste Kálmán elnöknek. Számolnia kell az „ahány falu, annyi szokás“ évszázados gyökereivel is. Közel esik egymáshoz a három község, de mindegyik a maga világát élte eddig. Egy falu, egy nóta, mondja a rádióműsor, de most három falunak kell egy nótát fújnia! Nincs más hátra, ezt is meg kell tanulni, és nem hamisan, hanem tetszetős, harmonikus összhangban. Az új „kórus“ március tizedikén tartotta az első hangpróbát. A kezdés biztató volt. Az új vezetőség ugyanis egybehangolta a három szövetkezet évi termelési tervét és azt a tagság elé terjesztette. A vezetőség Holišán ütötte fel tanyáját, bár Kováčeban korszerűbb irodaházat építettek. Ám mégiscsak Holiša a központi fekvésű, a gyűlést is ide hívták össze a régi, de tágas kultúr- házba. Nem ez volt az első közös összejövetelük, de az esemény ünnepélyessége most is az arcokra volt írva. Próbáltam olvasni az emberek arcában, s nem a bizonytalan kíváncsiságot, hanem bizakodást és mély felelősségérzetet olvastam le róluk. Az utóbbi a gyűlés folyamán többször is formát öltött. A beszámolók sorát Bolcsó István mérnök, a szövetkezet agronúmusa nyitotta meg. Részletesen felsorolta, hogy melyik határban miből mennyit vetnek, mennyi a tervezett hozam, és mire kötött a szövetkezet szerződést. Nos, a szövetkezet ez évi vetési tervére nemigen hatott még ki a szakosítás. Van itt minden, akár egy botanikus kertben. Olyasmi is, amiből csak néhány hektárnyit termelnek. A régi érvényesül még az újban, mint megforgatott lendkerékben a tehetetlenségi nyomaték. Persze, várni kell még egy kicsit, mindent meg kell jól gondolni, hiszen még az állattenyésztés is a régi, a szakosítást pedig ott kell elkezdeni, a növénytermesztés majd alkalmazkodik hozzá. Az állattenyésztés feladatairól egyébként Fehér Imre, a gépesítésről Dósa Béla, a melléktermelésről Hronec Ondrej, a pénzügyi tervről Husár Lajos mérnök, a házirendről pedig Ferenc István számolt be a tagságnak. Mint általában, most is nehezen indult a vita. A hat beszámoló anyagát először el kell rendezni a fejekben, aztán azt is át kell gondolni, hogy mi az, ami nem tetszik, meg aztán három falu népe előtt nem lehet csak úgy hebehurgyán odavetni valamit, okosan kell itt szólni, mert ugyancsak megszólhatják az embert, ha nem jól fejezi ki magát. Elsőnek Havran elvtárs tette fel a kezét. — Elvtársak! Mint hallottam, 960 000 koronát tervezünk üzemanyagokra, másfél milliót pedig pótalkatrészekre. Ez két és fél millió korona! Nem kis összeg. Nem mondom, sok a gépünk, a melléktermelés is sokat felemészt, de úgy gondolom, ha a traktorosok és a sofőrök gazdaságosabban bánnának a rájuk bízott gépekkel, ez az összeg kevesebb is lehetne. Az első felszólaló után már könnyebben lendültek fel a kezek, mindenkinek volt valami megjegyzése, javaslata vagy kívánsága. A gépesítés szakaszáról Belovec és Tóth elvtárs, az állattenyésztés részéről Tőre, Bencik, Stranovsky, Nociar és Mező elvtárs szólt hozzá az elhangzott beszámolókhoz. De mások is, még az idős, 74 éves nyugdíjas Drugda bácsinak is volt mondanivalója. Mintha az új életforma őt is felvillanyozta volna egy kissé. — Nagy a szervezetlenség a melléktermelésben — mondja. — Állandósítani kellene a csoportokat, nem véletlenszerűen, aki éppen jelentkezik, azzal kezdeni a munkát. Meg a földalapot is jobban H kellene használni. Kováčeban például olyan legelők is vannak, amiket fel lehetne szántani. Az elnök és az illetékes vezetők azonnal válaszolnak az egyes felszólalásokra. Úgy helyes, hogy azonnal tisztázódjon minden kérdés, mert probléma aztán akad itt bőven. Vegyük például a gépesítők, illetve a gépjavítók helyzetét. Helyeslik, hogy nem a meglevő három javítóműhelyt fogják szakosítani, hanem egy jól felszerelt központi műhelyt létesítenek Nitrán (Ipolynyitrán). Szerintük azoknak, akik más faluból járnak ide dolgozni, nem kell a házirendben említett egyórás ebédszünet, hiszen úgysem mehetnek haza, inkább ledolgoznák azt az egy órát, ha ez a bérezésben is megmutatkozna. Leginkább azonban a javítóműhely technikai ellátottságát fájlalják. — Kézi fúrógéppel végezzük a legnehezebb fúrásokat is, pedig egy stabil fúrógép csak né- hányezer koronába kerülne — mondja Tóth elvtárs. — Egy esztergapadra is nagy szükségünk lenne, minden aprósággal a Kovosmaltba szaladgálunk, ahol joggal kinevetnek, hogy még egy perselyt, vagy egy csavart sem tudunk megcsinálni. így aztán nem csoda, ha olyan sok pénz kell a pótalkatrészekre! — Megvesszük, elvtársak, már hogyne vennénk meg! — válaszolja Nyeste elnök. — Csak segítsetek beszerezni valahonnan! Az állattenyésztésben leginkább szervezési problémák merültek fel. Kováčeban például eddig fizettek a naposszolgálatért az istállóban, a másik két faluban felváltva, munkafeladatként, különdíjazás nélkül végezték ezt a munkát a gondozók. Most ezt is egysége: síteni kell. Sürgősen fel kellene újítani az állomány jelentős részét, különben veszélyben forog a tejtermelés tervének teljesítése. Egy tartalék állatgondozóra is nagy szükség lenne, mert ha valaki megbetegszik, nincs, aki beugorjon helyette. A növénytermesztési dolgozók irigylik az állattenyésztők helyzetét, és mégsem tolakodnak oda, ha szükség van rájuk. Meg aztán miért kell egy állatgondozónak kapálnia? Talán nem elég nehéz a reggeltől estig tartó munka? Ki kellene dolgozni a zootechnikusok és az állattenyésztők pontos napi munkarendjét is. Havran elvtárs megemlítette, hogy nemrégiben Uherské Hradištén járt, ahol két műszakban dolgoznak az állattenyésztők és micsoda eredményeket érnek el! Átlagban húsz malacot egy kocától! Ez a munkaszervezés itt is sok mindent megoldana. Melléktermelési ágazata is van a szövetkezetnek, mert valamikor igen sok kavicsot hagyott itt az Ipoly. Az idén 27 500 köbmétert akarnak kitermelni belőle és részben fel is dolgozni. Eddig oszlopokat gyártottak, most betoncsövekkel akarnak próbálkozni. Az oszlopok után megcsappant az érdeklődés. A melléktermelés jó, mert pénzt hoz a házhoz, akkor is, ha nincs munka a mezőgazdaságban. De vigyázni kell, hogy ne menjen a mezőgazdasági termelés rovására. A melléktermelés keretében többen a városba is bejárnak dolgozni. De utána kellene nézni, hogy a városba járók félig elvégzett munkáért ne kapjanak egész bért, dolgozzanak meg érte, mint itthon, mert akkor mindenki oda akar majd menni, és ki marad a mezőgazdaságban? Hát igen, félteni kell a munkaerkölcsöt! Mert ha, mondjuk, egy útszakasz nem készül el ma, elkészül holnap, holnapután, legfeljebb az emberek bosszankodnak és a társadalom zsebe érzi meg, de ha nem vetünk agrotechnikai időben, nem lesz elég kenyerünk, ha nem etetjük meg, vagy nem fejjük ki a tehenet, akkor tönkremegy, a mezőgazdaságban nem lehet teddide-teddoda munkát végezni! A gyűlés utolsó felszólalója Dóra Barnabás mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság dolgozója volt. Mint mondotta, a jelenlegi szakaszban az eddig alkalmazott szervezési módok egységesítése lesz a legnagyobb feladat. A termelési igazgatóság figyelemmel fogja kísérni a szövetkezet ügyes-bajos dolgait, és rendszeresen képviseltetni fogja magát a vezetőségi gyűléseken. Persze, hiábavaló lenne minden igyekezet és segítség, ha a tagság nem értené meg a változások jelentőségét, és nem tenne meg mindent annak érdekében, hogy az egyesült szövetkezet ügyei rendes kerékvágásba kerüljenek. A három falu gazdaságának egyesülése történelmi jelentőségű a maga nemében. Nem könnyű feladatok előtt áll a vezetőség és a tagság, de úgy látszik, fogják bírni ésszel és erővel. Nemcsak a gyűlésen elhangzott javaslatok és vélemények alapján mondhatjuk el ezt a Holišai „Május 1“ Egységes Földművesszövetkezet tagjairól, de annak a szilárd elhatározásnak az alapján is, ami a VIII. kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségeikben nyilvánult meg. A szövetkezet tagjai ugyanis a kezdet nehézségei ellenőre számos kötelezettségvállalást tettek, melyek együttes értéke meghaladja a kétszázezer koronát. MAKRAI MIKLÓS Az elmúlt héten a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztési karának 150 végzős hallgatója Emil Spaldoň akadémikus vezetésével egynapos tanulmányi gyakorlaton vett részt a komáméi (Komárom) járás mezőgazdasági üzemeiben, ahol elvégezték a búzatáblák biológiai leltározását. Képünkön Durková Éva és Javorská Daginar a Hadovcei Efsz- ben (Gadóc) Halmo elvtárssal, a szövetkezet agronómusával a Mironovszkája fajtát vizsgálják. A nyert eredmény itt is bíztató, átlagosan 353,3 növényt találtak egy négyzetméternyi területen, a bokrosodás foka pedig 3,2 volt. Még szebb eredményeket kaptak a Jubilejnával bevetett táblán, ahol a növények száma 1 négyzetméterre 433,6 volt, a bokrosodás foka pedig 3,6. A télvégi leltározás eredményei alapján az őszi gabonafélékből az idén is kiváló hozamokat várhatunk. (mm) foto: Tóthpál Szovjet repülik segítsége (CSTK) — A Slov-Air pilótái a napokban kezdték meg az őszi növények trágyázását. Kedvező a helyzet e téren a nyitrai járásban. A Slov-Air ebben az évben 688 000 hektáron segít a kártevők elleni harcban, és a növényzet tápértékének növelésében. Ez idei terve nem engedi meg a szlovákiai mezőgazdasági üzemek igényeinek teljes kielégítését, ezért a szovjet Aero- flothoz fordult segítségért. A szovjet pilóták március elejétől augusztus végéig öt repülőgéppel több mint 150 000 bek tár területen szórják el a műtrágyát és a vegyszereket. TAVASZI HATARSZEMLEN A múlt heti hideg, télies napok után úgy látszik, hogy Dél- Szlovákiában végérvényesen tanyát vert a tavasz. A Csallóközben, a Mátyusföldön ezzel szinte egy csapásra megélénkült a határ. A földművesszövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói néhány napja . már mindenfelé nehéz simítókkal, boronákkal egyengetik az ősszel szántott barázdákat, lankadatlan szorgalommal készítik a magágyat. A legtöbb helyen pedig már a vetőgépek után szál a por. A tavaszi árpa vetésével egyidejűleg nagy gondot fordítanak az ősziek fejtrágyázására is. Kevés hó volt a télen, de még a helyenkénti hosszabb-rö- videbb ideig tartó száraz, kemény fagyok ellenére is aránylag jól teleltek a vetések. Szinte mindenütt elhanyagolható a gabonákban esett némi fagykár. A néhol sokáig gyengén fejlődő őszieken pedig sokat segítettek a februári esős, meleg napok. így a Duna és a Garam mentén gyönyörű zöldbe borult az egész határ. Szemlátomást szépen növekedik, bokrosodik a búza. Nem kevésbé örvendetes, hogy ezúttal a tavalyinál jóval kevesebb baj van a gépekkel. Még a hosszabb ideje tartó alkatrészhiány ellenére sincs talán az országrészben olyan földművelő gazdaság, ahol a téli hónapok folyamán nem sikerült volna idejében megjavítani az összes szükséges erő- és munkagépet. Sajnos, jóval több gondot, problémát okoz most az akadozó műtrágyaeliátás. Sok szövetkezetben kálium- és foszfortartalmú szerek nélkül kellett elkezdeni a tavaszi árpa vetését. A 6750 hektáros Zeliezovcel (zselízi) Állami Gazdaság valamennyi részlegén már hetek óta indulásra készen várakoztak az emberek és a gépek. Sokáig azonban annyira nedves volt- a talaj, hogy a nehéz si- mítók és boronák esetleg több kárt okoztak volna, mint hasznot. Néliány napja, amiut tavaszi asra fordult az idő, végre megkezdhették a munkát. Gregor M a t e j mérnök, az állami gazdaság igazgatója elmondta, hogy ezúttal sem vár kis feladat a dolgozókra. A gazdaság öt részlegén összesen 1400 hektár tavaszi árpát, 530 hektár cukorrépát, kétszáz hektár kukoricát és több száz hektárnyi takarmánykeveréket kell elvetni az idei tavaszon. Bizonyára sokat segít ebben az is, hogy elegendő jó minőségű vetőmag és műtrágya van. Ottjártamkor az igazgató örömmel magyarázta, hogy kitűnően telelt át az őszszel idejekorán elvetett 2600 hektárnyi Mironovi, Bezosztája és némi Aurora fajta szovjet búza. Kifagyás szinte egyáltalán nem volt. Javában vetik már az árpát a Nová Vieska-i (kisújfalusi) Egységes Földművesszövetkezet dolgozói is. Eddig több mint a felét sikerült már bevetni a kétszáz hektárra tervezett területnek. Bogdán Ferenc szövetkezeti elnök azt is elújságolta, óriási előnyt jelent most számukra, hogy még a tavasz beköszöntése előtt elvégezhették az őszi vetések fejtrágyázását. Az sem lebecsülendő, hogy még február elején az átmeneti száraz, meleg napokon harminc hektáros területen sikerült elkészíteni a magágyat is. így most a kissé kiöregedett géppark nem okoz már akkora gondot, mint tavaly, mert valamennyi üzemképes erőgépet a tavasziak vetésénél lehet csatasorba állítani. Jól szervezik a munkát, s ha az idő is engedi, tíz-tizenkét nap alatt 150 hektáron kellően előkészített talajba kerül a tavaszi takarmánykeverék is. A Kamenný most nad Hro- nom-i, (kőhídgyarmati), a Malá nad Hronom-i (kicsindi) és a kameníni (kéméndi néhány száz hektáros földművesszövetkezet társulásával csaknem négy esztendeje megalakult Pohronie (Garamvölgye) El'sz határában már a múlt hét szombatján 280 hektáron befejezték az árpa vetését. Sajnos, nem a lehető legjobb feltételek közepette. A talajelőkészítéssel és a gépekkel ugyan nem volt szinte semmi probléma, viszont nem sikerült beszerezni a szükséges műtrágyát. Kele- c s é n y i R., a szövetkezet elnöke és Retkes János mérnök-üzemgazdász egyformán arról panaszkodott, hogy kálium és foszfor adagolása nélkül került földbe a mag. így, ha a vegyiüzém el is küldi az igényelt szereket, jelentős többletmunkát okoz majd a műtrágyázás, hiszen a gépekkel kétszer kell majd végigjárni az egész vetésterületet. A 3360 hektár szántóföldön gazdálkodó szövetkezet lelkes tagjai jelenleg éppen az őszi búza és az évelő takarmányok tavaszi növényápolását, fejtrágyázását végzik. Náluk is aránylag jónak mondható az 1800 hektáron ősszel elvetett gabona áttelelése. Mindössze csak egy hetvenhektáros parcellán kell rávetéssel pótolni a kifagyott foltokat a Nové Zámky-i (érsekújvári) járás egyik legjobb földművesszövetkezetében. Egyébként szép termés reményével kecsegtet a zöldbe borult márciusi határ. LALO KÁROLY
