Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-17 / 65. szám, péntek
BARÁTSÁGUNK ÖRÖKÉRVÉNYŰ Beszélgetés a CSSZBSZ kelet-szlovákiai kerületi bizottságának vezető titkárával A CSSZBSZ éleiében fontos szakasz zárult le a közeli napokban véget ért évzáró gyűlésekkel. A keletszlovákiai kerületi bizottság vezető titkárával, Viktor Bodnár elvtárssal a szervezet tevékenységéről beszélgetünk. • Hogyan értékelhető a CSSZBSZ tevékenysége Kelet- Szlovákiában? — Közel négy hónap telt el a kerületi bizottság megalakulása óta. Az alakuló ülésen leszögeztük, hogy a CSKP XIV. kongresszusa, valamint a kerületi pártkonferencia határozatainak szellemében nagy figyelmet fordítunk a csehszlovák és a szovjet nép vérrel pecsételt barátságának további elmélyítésére, a Szovjetunió politikai és gazdasági eredményeinek népszerűsítésére, a gazdag szovjet tapasztalatok érvényesítésére kerületünkben. Büszkék vagyunk arra, hogy közvetlen szomszédai lehetünk a világ első szocialista államának, melynek segítségével számottevő gazdasági fejlődést érünk el. Hazánk egyik legjelentősebb kohóműve, a Keletszlovákiai Vasmű szovjet tervek, kiváló szovjet szakemberek segítségével épült, és ugyancsak szovjet nyersanyag- bázis alapján működik. A szervezetünk megalakulása óta eltelt rövid idő alatt figyelmünket és energiánkat elsősorban a szervezési kérdések rendezésére, az alapok megteremtésére kellett fordítanunk. Konkrét eredmények igazolják, hogy sok lelkes és megértő szovjetbarát sorakozott fel kerületi bizottságunk köré. Ak? tív munkájuknak köszönhető, hogy már eddig négy szekció működik a kerületi bizottság mellett. • Az egyes szekciók tevékenységéről mit mondhatna? — A szekciók valóban konkrét tevékenységet fejtenek ki. Például a dr. Ivan Kováč által vezetett orosz nyelvi tagozat feladatul tűzte ki, hogy az orosz nyelvoktatást felhasználja az internacionalizmus gondolatának gyakorlati elmélyítésére és a Szovjetunió iránti barátság továbbfejlesztésére. A szekció minden egyes tagja konkrét feladatot vállalt. Már eddig is derekas szervező munkát végzett az újságírók és a szovjet sajtó nemrég megalakult Eugen Mýtnik elvtárs vezette szekciója. Tagjainak magatartása, konkrét és sokrétű munkája azt eredményezte, hogy ez a szekció eddig a legeredményesebb. Például a CSSZBSZ járási konferenciája előtt „MAJÁK“ néven megszerkesztette'a kerületi bizottság lapjának első számát, amit a jövőben a tagozat segítségével rendszeresen kiadunk. A Szovjetunió békepoliliká- ját népszerűsítő szekció js megkezdte tevékenységét. Elhatározta, hogy sikeres munkája érdekében legalább húsz olyan politikailag és szakmailag is fejlett munkatársat szerez, akik a meghatározott és legidőszerűbb témakörökből előadásokat dolgoznak ki az alsóbb fokú szervezetek részére. Az első félévben ez a szekció három kerületi szemináriumot szervez. A mezőgazdasági szekció tagjai kapcsolatot teremtettek a „Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz“ címet viselő seňai, Sečovská Polianka-i, kvakovcei, Kamenica nad Cirochou-i, Sp. Švrtok-i, mlynicai, Šarišské Mi- chaľany-i és ľubucei szövetkezetekkel, és segítséget nyújtanak nekik a politikai munkában. Az említetteken kívül a közeljövőben megalakítjuk az ifjúsági, a kulturális és gazdasági tagozatot. • Értesüléseink szerint az alapszervezetek megtartották az évzáró gyűléseket. Miként értékeli az évzárókat a kerületi bizottság? — A CSSZBSZ kerületünkben működő 2061 alapszervezetében megtartott gyűlésekre talán az a legjellemzőbb, hogy tovább gyarapodott a szervezett szovjetbarátok száma, mégpedig csaknem húsz ezerrel. Jelenleg kerületünkben közel 110 ezer tagot tartunk nyilván. A Szovjetunió iránti őszinte barátság jegyében készülnek a CSSZBSZ tagjai a járási konferenciákra, a kerületi konferenciára, valamint a VII. kongresz- szusra. Ennek tiszteletére értékes felajánlások születtek, melyek értékelésére a járási konferenciák után kerül sor. A legkülönbözőbb munkahelyeken népes kollektívák versenyeznek „A CSSZBSZ birágádja“ cím elnyeréséért. Košicén már 19 munkaközösség dicsekedhet ezzel a címmel. örülünk, hogy soraink bővülnek, közös munkánk sikereket hoz, és Kelet-Szlovákiá- ban egyre inkább elmélyül az emberek tudatában a Klement Gottwald elvtárs kijelentése alapján örökérvényűvé formálódott jelszó: „Örök időkre a Szovjetunióval! .. (kulik) Moszkvics a ház előtt Gyorsabb és hatékonyabb járásfej essftés A Veľký Krtíš-i járási párt- bizottság ezen a héten plenáris ülést tartott, amelyen a járás viszonyaira alkalmazta a CSKP KB februári határozatait. Juraj Šulek elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára a fő beszámolóban elemezte az iparfejlesztés eredményeit. Többek között megállapította: A járásban az ipari fejlesztés ütemének tervét 4,1 százalékkal teljesítették túl, és a bruttótermelési érték 7,8 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban. Míg a munkatermelékenység 7,8 százalékkal nőtt, az átlagbérek emelkedése 3,7 százalékos volt. Kiváló munkát végeztek a járás legjelentősebb iparvállalatában, a Dolina-bányában, ahol 5,2 százalékkal szárnyalták túl a termelési tervet, és az új nyugati fejtőrészleg feltárásánál 116,3 százalékos tervteljesítést értek el. Kiváló eredményeket ért el a Piéta vállalat üzeme is, amely az árutermelésben 13,4 százalékkal szárnyalta túl a tervet. Az idei feladatok teljesítésében is jó kezdeti eredményeket értek el a járásban. Januárban például 19,4 százalékkal többet termeltek, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Az idei feladatok hatékony teljesítése érdekében a járási pártbizottság plénuma konkrét intézkedéseket tárgyalt meg és fogadott el a munkaidő jobb kihasználására, az új technika alkalmazására, az üzemzavarok számának csökkentésére, és a munkaerők stabilizálására. Napirendre került az építkezési beruházás meggyorsításának és a befejezetlen építkezések száma csökkentésének feladata is. Ezekben a kérdésekben ugyancsak konkrét intézkedéseket hoztak többek között a LIAZ Autóalkatrészgyár további építésére, a Veíký Krtíš-i autóbuszállomás és a nemzeti bizottság épületének ez idei befejezésére, valamint más feladatok teljesítésére. Cvil. J III. 17. A Sárovcei (Kissáró) Efsz mellett működő pártszervezet tagjai a közelmúltban háromnapos bentlakásos pártoktatáson vettek részt Piest'anyban. A költségeket az efsz fedezte. A pártoktatás anyagának átvétele után megtartották a szervezet évzáró taggyűlését is. A községben két szövetkezet van, s mind a kettő mellett létesült önálló pártszervezet. Az egész falut érintő kérdésekről a két alapszervezet közösen tárgyal. A pártgyűlések napirendjén főleg a termeléssel összefüggő kérdések szerepelnek. Ezek voltak túlsúlyban az évzáró taggyűlésen is. Sok szó esett az eredmények fokozásának lehetőségeiről. A tartalékok mindenekelőtt a munkaidő jobb kihasználásában, a munkafegyelem javításában rejlenek. Pl. a gépjavítóműhelyben jobban ki lehetne használni a munkaidőt. Ennek biztosítása érdekében a műhely vezetésével a pártszervezet egyik tagját bízták meg. Az állattenyésztésben egy helyben topogás tapasztalható. Ezen a téren javulást eredményezhet az új, 101 férőhelyes tehénistálló üzembe helyezése. Fontos lesz a silótakarmány minőségének javítása is. Az elmúlt időszakban nem lehettek elégedettek a pártszervezet és a szövetkezet tagjai a malacelválasztás eredményeivel sem, hiszen 228 db malac elpusztult. Igaz, ezt ragályos betegség okozta. Még mindig nagyon magas munkaráfordítással termel a 220 állandó tagot számláló szövetkezet. Az efsz gabo- naneműeken kívül kukoricát termeszt, s jelentős a zöldség- termesztése is. Ugyanakkor foglalkozik szarvasmarha- és sertéstenyésztéssel is. A szövetkezet ez idei gazdasági terve teljesítésének reálisak a feltételei. Az évzáró taggyűlés értékelte a tömegszervezetek munkáját is, amely főleg a választások előkészítése során volt jelentős. Fontos lesz, hogy állandóan aktívak legyenek a helyi tömegszervezetek. Ugyancsak figyelmet szentelt a tanácskozás a tagalap bővítésének és szabályozásának. Az elmúlt időszakban öt új tagot vettek fel. A tagok száma ösz- szesen 38, de ebből csak egy nő. Pedig a szövetkezet aktívan dolgozó tagjainak mintegy 35 százaléka nő. A pártszervezet tagjai általában tevékenyek, de a merész célkitűzések teljesítése megköveteli, hogy az eddiginél még jobb példát mutassanak a pár- tonkívülieknek. Ezt konkrét feladatok kitűzésével, s a határozatok következetes teljesítésével akarják elérni az efsz kommunistái. F. I. Ez a riport talán sohasem készült volna el, ha a napokban Izsa határában délelőtt fél tizenkettőkor nem kapcsolom be az autórádiót. Kocsink ismerős tájakon kanyargóit, a sofőrrel már kifogytunk a beszédtémából, s úgy gondoltuk: hallgatunk egy kis zenét. Makran- coskodott a szerkezet: rövid-, közép- és hosszúhullámon különféle nyelveken híreket, előadásokat sugárzott. Már-már a kapcsoló felé nyúltam, amikor a Duna vízállását ismertette az egyik adó. — Ugyan, csavard már odébb! — mondta unottan a sofőr ... Bratislava 170, Komárno 130... Dehogy csavarom! — Tudod te azt, hogy amerre most járunk, 1965-ben ezekben a napokban az emberek talán semmire a világon nem figyeltek olyan éberen, mint éppen a vízállásjelentésre? Képzeletben hallottam a hét évvej ezelőtti március végi riasztó számokat: Bratislava 800, Komárno 730 centiméter. Mekkora feszültség, milyen rémület vibrált a levegőben! A komárnói hajógyárban 780 cm-nél már átfolyásra került sor. Ráadásul az eső minden nap zuhogott és lazította a megáradt folyam feszítése alatt nyögő töltéseket. Március vége felé kezdődött a rémület és napról napra fokozódott. Akkor „tetőzött“, amikor Kulcsodnál és Patnál átszakadt a gát. Mindez néhány másodperc alatt egy gyorsított film sebességével futott át az agyamon. — Dehogyis kapcsolom ki a rádiót! Hadd mondja csak ezeket a számokat, 130, 170, 140 cm. Lényegében ez se jó, de még mindig jobb a 800-nál. Furcsa a dunamenti népek élete. 1965-ben mi mindent adtak volna egy centiméter apadásért, ma pedig alig várják, hogy emelkedjen a vízállás. Életük ezer köldökzsinórral kötődik a folyam kék szalagjához. Érdekes és izgalmas témát kínált szinte tálcán a táj: hogyan élnek hét évvel az árvízkatasztrófa után az emberek? Egy családot ismerek Paton. Gyermekkoromban minden évben meglátogattuk őket búcsúkor. Jóravaló, talpig becsületes emberek. Hol, de hol is állt a házuk? Ha menten lefejeznek se jut eszembe. A temetőre emlékezem, az akkori tanító, Vi- lághi bácsi házára, a libamellből készített kitűnő fasírozott- ra is, de arra, hol is lakott Kinczer Vendel, már sehogy- sem. — Menjenek csak a tanácsháza felé, kanyarodjanak balra és ott megtalálják — mondta egy fejkendős néni. Úgy mentünk, ahogy mondta. Egy manzárdos gyönyörű „kúria“ előtt álltunk meg. A ház előtt egy új Moszkvics, az épületen pedig annyi ablak, hogy hirtelen össze se tudtam számolni. — Biztosan eltévedtünk — mondtam a sofőrnek. — Szegényes külsejű házban lakott az én Vendi bátyám, ez a ház meg — túlzás nélkül — palota lehetne mellette. A motor búgására kijöttek a háziak. Kozákos szőrös sapkában Kinczer Vendel, mögötte a jó Kinczer néni, meg egy aranyos kislány, aki nagyon hasonlított Vendi bátyám Piroska nevű lányára, akit vagy tizenöt évvel ezelőtt láttam, s tudtam, régen férjhez ment már. — Hát itt lakik Vendel bácsi? — Itt bizony. Talán nem tetszik a ház? — Dehogynem ... Nagyon is tetszik. — Akkor hát kerüljetek beljebb! Elállt a lélegzetem. Hamarjában felsorolva: központi fűtés, fürdőszoba, három vagy négy lakószoba, pazarul herendezett konyha, két televízió, az előszobában táskarádió, bent nagyrádió gramofonnal, magneto* fon. LO—01-es típusú íróasztalos bútor, szivacsos heverők, csillárok... Ki tudná hiánytalanul felsorolni mindazt, amit „kapásból“ meglát. A gazda mosolyogva figyel, majd elmondja, mi terem a kertben, milyen mezőgazdasági gépei vannak, s hogy nézzem meg a Moszkvicsot és a garázst... Cigarettafüst mellett emlékszünk vissza a régi házra, a nagymama padokkal körülvett szobájára, a vastagon megpúpozott széles ágyra, a petróleumlámpára és a kadarkaszínű, savanykás borra, melyet búcsú idején szopogattak a rokonok, ismerősök. Nem kérdezősködtem, mi lett a régi házból. Velük együtt örültem az újnak, a szép berendezésnek, autónak. Becsületes kétkezi munkájuk eredményének, az állam és a falu fe* lett védnökséget vállalt üzemek messzemenő segítségének, mely együttesen eredményezte ezt a jólétet, boldogságot. Aki ismeri az újjáépített Pa« tincét, most arra gondol, ezt a riportot sotc családnál megírhattuk volna. Igaza van. Új ház mellett új ház áll, nem ritka az emeletes épület, se az új bútor, autó. Ebben a faluban a márciusi napfény aranyszálaiból font betűkkel kellene felírni az új házak fölé feszülő, tavaszi-kék színű égboltra: szociális program, emberekről való gondoskodás. Az állam, és az emberek összefogása olyan falu felépítését tette lehetővé, melyre nem ismer rá az idegen, aki csak az árvíz előtt járt itt. Mikor kocsink már távoli országutakon kanyargóit, még mindig a fülemben csengtek Vendel bácsi szavai. — Mindenünk megvan, semmiben sem szenvedünk hiányt. Majd a vízállásjelentés jutott eszembe: Bratislava 170, Komárno 130 centiméter ... Kicsit kevés, csípje meg a kánya, de a 800 centiméternél sokkal, de sokkal jobb. Elmosolyodtam. Kellemes melegség járta át a szívem táját... KOMLOSI LAJOS A Nové Zámky-i {Érsekújvár) Pletalex szövetkezetben gyártják az ivóvíz szállítására használatos polietilén tömlőket, amelyek megfelelnek a legszigorúbb higiéniai követelményeknek is. Az első sorozatot — a felvételen Mária Nepelová munka közben Košice ivóvízzel való ellátásának meggyorsítására használják fel. (Felvétel: M. Vojtek — ČSTK) Tudják, hoB a tartalék
