Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám, szerda
SZTEFAN H R IS Z YO V 6S BOZSIDAR DINKOV: Bolgár vudós páratlan felfedezése Kik voltak az etruszkok? A választ Vladimír Georgiev professzor adta meg 9 Hettiták folytatói? ® Féligazság a rómaiak trójai származásáról Páratlan felfedezés: egy bolgár tudós, Vladimír Georgiev megfejtette az etruszk nyelv titkát. — Értenek etruszkul? — kérdezte egyszer tréfálkozva Georgiev akadémikus. Igen, mi naponta használunk etruszk szavakat. Ugyanis az ilyen szavak, mint sport, mester, cár, cézár, császár, mecénás és hasonlóak etruszk eredetűek. Ha ezek valóban etruszk szavak, hogyan kerültek a bolgár nyelvbe és más európai népek nyelvébe is? Az etruszk kultúra és nyelv óriási hatást gyakorolt a rómaiak kultúrájára és nyelvére, s éppen ebben van e nép történelmi érdeme a világkultúra általános fejlődésében. Később, az emberiség' kultúrájára nagy hatással levő római birodalom megalakulása után az etruszkoktól átvett kulturális értékek az egész müveit világ kincsévé váltak. Ezért használunk annyi etruszk eredetű szót. Időszámításunk előtt az első évezred második felében hanyatlásnak indult az etruszk birodalom. Abban az időben emelkedik Róma hírneve. Időszámításunk előtt a III. és I. évszázad között a rómaiak fokozatosan meghódítják Etrúriát és időszámításunk elején már teljesen asszimilálják az etruszkokat. így tűnt el egy nép. Csak számos műalkotás, mintegy tízezer felirat és egy etruszk nyelvű könyv maradt utána. Az etruszk rejtély Nyelvészek, történészek, régészek és néprajzkutatók két meg nem fejtett rejtély előtt állottak: miigen eredetűek voltak az etruszkok és miigen volt a nyelvük? Antik írók tanúsága szerint az egykor Közép- és Észak- Olaszországot benépesítő etruszkok Kis-Azsia (és Dél-Thrákia) északnyugati részéből kerültek ide. Ez a kérdés végleg megoldódhatna, ha elemezni tudnák az etruszk nyelvet, ám mostanáig senkinek sem sikerült „megszólaltatni" a sok etruszk szöveget. Lényegében ez volt az első probléma: hogyan „fejtsék meg“ a tudósok az etruszk nyelvet? A legutóbbi kétszáz évben sok tudós és még több dillet- táns látott hozzá, szinte évente számoltak be ilyen kísérletekről, de senkinek sem sikerült megfejteni az „etruszk rejtélyt“. Az ősidőkből három típusú meg nem fejtett szöveg maradt fenn korunknak: 1. érthetetlen írás és nyelv, 2. olvasható írás, de érthetetlen nyelv, 3. nem egészen olvasható írás, de a szöveg értelme bizonyos mértékben felfogható. Az etruszk szövegek a második kategóriához tartoznak. Az írás kielemezhető, de a szöveg érthetetlen. Vladimir Georgiev világhírű bolgár nyelvész, aki hosszú időn át az etruszkológia területén működött, nemrégen kiadta művét, amely megoldja az etruszk nyelv problémáját. Ezzel kapcsolatos cikkei olasz, német, francia, magyar és belga tudományos folyóiratokban láttak és látnak napvilágot. Georgiev akadémikus morfológiai, alaktani módszereket alkalmaz az etruszk nyelv „de- sifrálására“, megfejtésére. Minden nyelvnek megvannak a maga sajátosságai és csak rokonnyelveknek lehet azonos morfológiai modelljük. Ebből kiindulva a bolgár tudós az etruszk modellt különféle nyelvek morfológiai szerkezetével hasonlította össze, s megálapította, hogy az etruszk modell a hettita nyelv ugyanazon modelljével egyezik meg. Hettita volt annak a kis-ázsiai államnak nytrive, amely időszámításunk előtt a II. évezredben igen nagy történelmi szerepet játszott. Ezt a megállapítást a következő tények igazolják: régi történészek közük, hogy az etruszkok és a lüdiaiak (i. e. az I. évezredben Kis-Azsia nyugati részében élt nép) közös származásúak. A kevés lüdiai nyelvű írásbeli dokumentum arról tanúskodik, hogy a lüdiai nyelv rokon volt az etruszkkal és a hettitával. Következésképpen az etruszk nyelv is nagyon közel állott a hettitához. A tudományos bizonyítékok pontosságával a feltevés bizonyítást nyert. Nagyon kevés adat van a lüdiai nyelvről, de a hettita nyelvet alaposan tanulmányozták. Ily módon két irányban — morfológiai modell segítségével és történelmi, nyelvtudományi adatok alapján megállapítást nyert, az etruszk nyelv megfejtési kulcsa a hettita nyelvben van. Ezzel kapcsolatban azonban nehézség merül fel. A hettita nyelv i. e. a XIII. századik ismert volt, de aztán eltűnt, a legősibb etruszk feliratok pedig az i. e. VII. századból származnak. így aztán öt évszázad választja el egymástól a hettita periódus utolsó szakaszát az etruszk periódus legkorábbi szakaszától. Mivel a nyelvek idők folyamán változnak, a VII. századbeli etruszk nyelv sem lehet azonos a XIII. századi hettitával. A nyelvekben végbemenő változások nem véletlenszerűek, de eléggé kaotikusak, nem pontosan meghatározott törvények szerint mennek végbe. Vladimir Georgiev professzor ebből a tételből kiindulva az említett űr kitöltésére a fonéma-megfelelők modelljének összehasonlító történelmi módszerét alkalmazta, így igazolást nyert, hogy az etruszk nyelvben továbbfolytatódott a hettita nyelv fejlődése, így vált lehetségessé az etruszk dokumentumok elolvasása a hettita nyelv grammatikája és szótára segítségével. Az etruszk szövegek különféle tartalmúak: az egyik könyv vallási tartalmú, sok a sírfelirat, utalások bizonyos tárgyak (leggyakrabban vázák) tulajdonosainak és készítőinek nevére egyes szövegek történelmi vagy társadalmi vonat- kozásúak, szerződések, varázsigék betegségek ellen, átkozó- dások, főként viszonzatlan szerelem esetén, ajánlások különféle isteneknek, és személyeknek, mitológiai szövegek stb. Ezeket a most lefordított szövegekét még történelmi és régészeti szempontból kell vizsgálni. Honnan jöttek? Az ősmúlt egyik legbonyolultabb kérdése az etruszk nép származásának kiderítése. Ez a másik etruszk rejtély. A régészeti, történelmi és nyelvtudományi adatok arra mutatnak, hogy az etruszkok Kis-Azsia északnyugati részéből származ- naik, ahol a legfőbb város a legendás Trója volt. Másrészt ősi történetírók tanúsága szerint, a rómaiak is Trójából származnak, ők azoknak leszánnaEtruszk írásos emlékek zottai, akik i. e. a XII—XI. század körül Itáliában telepedtek le, miután a görögök elpusztították Tróját. Ezt az állítást valaha fantasztikus legendának tartották, mivel világos volt, hogy a rómaiak nem lehettek trójai eredetűek. Ám Georgiev professzor még a harmincas években annak a feltevésének adott kifejezést, hogy a rómaiak származásával kapcsolatos trójai legenda történelmi igazság, de nem a rómaiakra, hanem az etruszkokra vonatkozik. Az elrómaisodott etruszkok, mint például Caesar, az uralkodó, Augustus Maecenas, a római politikus, a tudományok és művészetek pártfogója, és sokan mások, akiknek neve napjainkban számos európai nyelvben köznév lett és sokan mások, akiknek etruszk származása a rómaiak körében közismert volt, ősapáik trójai származásának számos bizonyítékát őrizték meg, s joggal állíthatták magukról, hogy trójai- etruszk származású rómaiak. Származásukat az elrómaiaso- dott etruszkokon keresztül aztán az egész római népre vonatkoztatták. Ezt a múltban fantasztikusnak látszó régi feltevést minden kétséget kizáróan igazolták az utóbbi évek régészeti leletei, valamint egy nemrégen megfejtett etruszk felirat — a tudomány történetének páratlan jelenségei. Figyelemre méltó eredmények és vállalások Reményen felüli jó esztendőt zártak nem régen a H ú 1 i Zitává néven társult földművesszövetkezet tagjai. Elsősorban a gabonatermesztésben értek el kimagasló eredményeket. A szovjet búzafajtákból 52,4 mázsát, árpából pedig 47,3 mázsás hektárhozamot takarítottak be átlagosan. Az 1970-es évhez viszonyítva 108,3 százalékkal növekedett a közös mező- gadasági termelése. A tavalyi sikereken felbuzdulva a szövetkezet tagjai most elhatározták, hogy idén átlagosan 542 kiló gabonát, 308 kiló húst és 664 liter tejet termelnek ki a termőföld minden egyes hektárjára számítva. Ezenkívül az egységes földművesszövetkezetek közelgő VIII. kongresszusa tiszteletére a februári taggyűlésen 985 ezer korona értékű kötelezettséget vállaltak. Ez azt jelenti, hogy terven felül 1000 mázsa gabonát, 500 mázsa húst, 40 000 liter tejet adnak a közellátásnak és ugyancsak terven felül nyolcvan darabbal növelik az állat- állomány létszámát. —Zz/— EGYENIOGOSAGOIA GYAKORLATBAN Modern korban és modern, haladó szocialista társadalomban élünk. Olyan társadalomban, amelyben vitathatatlanná vált a nők és a férfiak egyenjogúsága. Ezt az alapelvet már régen törvénybe iktattuk, és számos intézkedéssel fokozatosan gyakorlattá érleljük. Ennek tagadása éppúgy helytelen lenne, mint az ölbe tett kezek politikája, mintha ezen a fronton már minden rendben lenne, sőt ahogy azt egyes férfitársaink állítják félig tréfásan, félig komolyan: most már a férfiakat kellene egyenjogúsítani. A józanul, értelmesen gondolkodó ember tisztán látja, bár sokat tettünk eddig is a társadalom nagyobb hányada életének, munkájának megkönnyítése érdekében, még évtizedekre akad munkánk, tennivalónk szépszerével. A feladatok sokaságára tekintsünk úgy, hogy ez nem öncélú tevékenység, amely csak a nők javát szolgálja. Nyilvánvaló, hogy a nők gyakorlati egyenjogúsítása érdekében tett kisebb-nagyobb lépések a családok százezreinek és így az egész társadalomnak jól felfogott érdekét szolgálják. Egyszóval nem könyörado- mányról, nem hálálkodással számoló nagylelkűségről, hanem elhanyagolhatatlan kötelességről van szó, amelyet pártunk és államunk vezetőségének, az irányító szerveknek, az egyes tárcáknak és természetesen a termelő és a nem termelő szervezeteknek is szüntelenül szem előtt kell tartaniuk. Nem vitás ugyanis, hogy a nő helyzete ma is általában jóval nehezebb a férfiénél. Az esetek többségénél ez azokra a nőkre is vonatkozik, akik nincsenek alkalmazotti viszonyban. Tárgyilagos felmérések igazolják, hogy a háztartás vezetésének és a gyermeknevelésnek gnndja, amely többnyire a gyengébb nemet terheli, több időt igényel, mint a normális munkaviszony és könnyű feladatnak sem mondható. Még ennél is jóval nehezebb azoknak a nőknek, asszonyoknak a feladata, akik ezen kívül munkaviszonyban vannak. Elég példaként megemlítenünk, hogy Szlovákiában az egészségügyi dolgozók 77 százaléka, az iskolaügyi dolgozók 71 százaléka és a kereskedelem dolgozóinak több mint 70 százaléka nő. Az iparban és a mezőgazdaságban is jelentős hányadot képviselnek. Ugyanakkor ezeknek a nőknek 10 százaléka gondoskodik három éven aluli és további mintegy 30 százaléka tizenöt éven aluli gyerekekről. Nem nehéz végiggondolni, hogy számos szociális intézkedés, vívmány, könnyítés ellenére az ilyen nők tehertételle mennyivel nagyobb a férfiénél, különösen akkor, ha a partner nem vállalja a gondok, a feladatok egy részét. Márpedig jól tudjuk, hogy modern korunkban is bőven akadnak e tekintetben maradi, megcsontosodott, önző gondolkodású férfiak. Persze a feladványnak, vagyis a nők minél nagyobb mérvű gyakorlati egyenjogúsításának megoldása nem köny- nyű s nem néhány esztendőre szóló feladat. Vannak komoly objektív kerékkötői is. Elég emlékeztetnünk arra, hogy a nő biológiai adottságaiból, anyasági szerepéből kifolyólag gyakorlatilag alighanem sohasem lehet teljesen egyenjogú. Hiszen ebből a szerepéből helyettesíthetet- len kötelességei származnak. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a nők helyzetének megkönnyítésére, vagyis a szociális jellegű intézkedésekre fordítható állami eszközök is kötöttek — csak addig nyújtózkodhat prn«*ddig a takarónk ér. Néha azonban .ná^ az adott gazdasági-anyagi feltételek között is többet tehetnénk, ha — minden szinten — jobban tudatában lennénk a közös érdeknek. Vegyünk alapul csak egy dolgot. Az utóbbi években a nagyobb városok környékén és hazánk sok festői szépségű táján szinte gomba módra szaporodnak az üzemi, vállalati üdülők, ví- kendházak. Tekintsünk el most attól, hogy nagyon sok ilyen létesítmény már szinte hivalkodóan „rázza a rongyot“, fel van szerelve a technika minden vívmányával, a hűtőszekrénytől és a televíziótól kezdve egészen a pazar kandallóig és külseje is úgy hat, mintha építőik versengnének abban, hogy minél drágább, ritkább, szembetűnőbb legyen. Tekintsünk el ettől, bár ezen a címen is milliók folynak el indokolatlanul és feleslegesen. Viszont, ha hétköznap eljutunk egy-egy ilyen üdülőtelepre, akkor megdöbbenve láthatjuk, mennyire kihalt és árva. Nincs ezen mit csodálkozni. Természetes dolog, hogy az üzemi üdülők zömében csak a két-három nyári hónapban, a téli vakáció idején, néh • sv sátoros ünnepnapon és esetleg szombat-vasárnap lehet „telt ház.“ Mondjuk kereken négy-öt hónapon át, míg hét-nyolc hónapon át a befektetett rengeteg élőmunka és az értékes anyag túlajdonképpen gazdátlan. S ezzel szemben hosszú évek óta hiányt szenvedünk bölcsődében és óvodában, pedig a meglevőkben azután valóban „telt ház“ van. Továbbá nemcsak objektív, hanem szubjektív okokkal, magyarán mondva kelletlen- séggei is magyarázható, hogy nagyon sok üzemben még mindig nem törekednek a dolgozó nők munkafeltételeinek javítására. Többet tehetnének tehát az üzemekben és végül az egyes családokban is, mert szélsőséges, de — mondjuk enyhébb változatokban — eléggé gyakori és jellemző eset az, amelyről a minap hallottam. Adva van egy kétgyermekes család, amelyben a nő várandós, mégpedig a hetedik hónapban. S mégis, amikor a férj a munkából hazajön, felveszi a papucsot, hasra vágódik a heverőn és újságot olvas, majd ezt felváltja a tv-nézés, közben feleségére hárul minden kisebb- nagyobb feladat elvégzése. Segíteni kicsit — minek? Hiszen a férj már elvégezte a dolgát, most regenerálnia kell az erejét. fis az asszony ezt mikor tegye, mikor teheti? GÄLY IVAN Miroslav Anger felvétele 1972. III. 15. 4
