Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-14 / 62. szám, kedd
OJ F i L M E K SÁRIKA, DRÄGÄM (magyar) A film Sárika portréja, egy idős asszonyé, a munkásmozgalom veteránjáé, akinek élete a népért cselekvés volt, s aki élete alkonyán is megtalálja módját, hogy a népért cselekedjék. Az ő portréja mellett kirajzolódik azonban egy köny- nyelmű fiatalember, egy kezdő filmrendező képmása is, s ez a két portré szolgál alapul az alkotóknak, hogy szembesítfilm s az érdekes indítás, illetve a téma lehetővé teszi, hogy a rendező bemutassa a két nemzedék világát. Az alkotó érdeme, hogy a hős asszony portréját, hitelesen, őszinte szeretettel, elevenen festette meg. Nem emberfeletti lénynek, hanem esendő embernek ábrázolja, aki szerénysége mellett nagy tettekre is képes, de Patkós Irma és Kern András a Sárika, drágám című. film egyik Jelenetében. «ék a két nemzedéket, összemérjék őket egymással, s érzékeltessék, mi köti őket ösz- sze, mennyi köztük a hasonlóság, az eltérés. Sándor Pál, fiatal filmrendező harmadik alkotásának témája izgalmas: két nemzedék konf- rontálása, egy munkásmozgalmi veterán és egy mai fiatal találkozása. A film fiatal hősének, a kezdő filmrendezőnek tízezer forint kölcsönre van szüksége, hogy rendezhesse a válóper költségeit. Szorult helyzetében felkeresi nagynéniét, a rég nem látott Sárikát, hogy megszerezze tőle a pénzt. Ezzel a képsorral kezdődik a nem tévedhetetlenné misztifikált típus. Sárika képét együtt keli szemlélni a fiatalokéval, mert csak így lesz teljes a portré. Az idős asszony, Sárika szerepét a filmben Patkós Irma kelti életre, felejthetetlen egyszerűséggel. Visszafogott játéka révén egy típus képviselőjévé válik. Méltó partnere Kern András, nagyszerű alakításával a mai fiatalok reprezentánsa; nyugtalan, látszólag tétlen és felületes, ám annál készségesebb és szeretetteljesebb. A film opratőre a tehetséges Ragályi Eileniér. JÖ NAPOT, MRS. CAMPBELL! (amerikai) Melvin Frank filmje az amerikai szórakoztatóipar jellegzetes mintadarabja: tökéletes szakmai tudással készített film. Az ötletes vígjáték cselekménye a háború idején játszódik, és arról szól, hogy egy olasz lány, mivel több amerikai katonával is volt „dolga“, nem tudja eldönteni, ki a szépséges leányának az apja. Húsz esztendőn át gondosan bevasalja mindegyiktől a havi támogatást. A bonyodalmak azonban húsz év múltán kezdődnek, amikor a kis olasz városkába váratlanul betoppannak a régi szeretők. A filmben remekül megválogatott színészek játszanak: a szép és temperamentumos Gina Lollobrigida, Tony Savalas, Phil Silvers, Peter Lawford, Philip Leroy és Shelley Winters. t— Harcban a spanyol cenzúrával Carlos Saura, a jónevű, harminckilenc éves spanyol filmrendező nemrég akarta megkezdeni Anna és a farkasok című új filmjének forgatását. Az utóbbi időben megint mindent fokozottabb figyelemmel vizsgáló spanyol cenzúra-hivatal azonban nem hagyta jóvá a benyújtott forgatókönyvet. Carlos Saure több filmje: Az üldözés és a Gyönyörök kertje nemzetközi sikert aratott. Filmjei mulatságosan veszik célba a modern spanyol életet és az „erőszakos csend“-et, amivel a hatóságok a legszívesebben mindenkit elhallgattatnának. Tervezett filmjének betiltása miatt Saura nem esett kétségbe, inkább ingerülten nyilatkozott róla: „A dolgok ismét rosszra fordultak — mondta egy újságírónak —, nem emlékszem, mikor volt ilyen nyomasztó a légkör Spanyolországban a hatvanas évek eleje óta. Kétségtelenül az újabb spanyol rendezők közül Carlos Saura találta meg eddig a leginkább saját egyéni hangját és témáit. „En mindig nagy csodálója voltam Bunuelnek, jóval azelőtt, hogy Spanyolországban hallottak volna róla — jegyezte meg még Carlos Saura. — Egyike voltam azoknak, akik megpróbálták rábeszélni, hogy jöjjön haza Spanyolországba, és csináljon itthon is filmet. Itt készítette el a Viridianá-t. Nagy hatással volt rám. Nem úgy értem, hogy filmjeim koncepciójára, hiszen nem is dolgoztam soha Buríuellel együtt, hanem inkább intellektuálisan hatott rám és gondolkodásmódomra. Sajnos, katasztrofális körülmények között nevelkedtünk fel, és így semmiféle kapcsolatunk nem alakulhatott ki a polgárháború előtti nemzedékek tagjaival. Bunuel pedig az egész háború előtti világot jelenti számunkra.“ Carlos Saurának fogalma sincs arról, mit fog csinálni most, hogy Anna és a farkasok című filmjének elkészítését nem engedélyezték. Vannak ugyan külföldi ajánlatai, és talán el is hagyhatná Spanyol, országot, csakhogy ehhez semmi kedve sincs. „Minden energiámat újabb munkára fogom összpontosítani — fejezte be interjúját. — Az Anna és a farkasok forgatókönyvét pedig elteszem jobb időkre, és majd akkor veszem elő újból amikor a jelenlegi gátló körülmények megváltoznak.“ ÜSTÖKÖSÖK A LABORATÓRIUMBAN Régen elmúltak már azok az idők, amikor az üstökösök feltűnése az égbolton az egész világon rémületet keltett. Manapság elsősorban a tudósokat foglalkoztatják az üstökösök, akik számos rejtélyüket kutatják, mert bár sok jelenségüket ismerjük már, számos fontos részleteket még mindig sűrű homály fedi. Óriási távolságban a Naptól, ahová nem hatol el a Nap melege, olyan kicsinyek az üstökösök, mint parányi foltok egy hatalmas függönyön; csillagászati távcsövekkel észre sem lehet venni őket. Ahogyan azonban közelebb jutnak a Naphoz, egyre növekszik a csóvájuk. Fő részük azonban nem a csóva, hanem a „fej“, a mag. E parányi magokat sokszor a leghatalmasabb teleszkópokkal sem lehet megvizsgálni. Manapság azon a véleményen vannak a tudósok, hogy az üstökösök magja jégből, ammóniákból, széndioxidból és fém-, porrészecskékkel kevert más folyékony alkatrészekből, összetevőkből áll. Amikor az üstökös központi égitestünkhöz közeledik, felizzik a mag, könnyen olvadó anyagai elpárolognak — így növekszik fejük és csóvájuk. Vannak üstökösök, amelyek időről időre visz- szatérnek a Naphoz, s minden ilyen találkozás során anyaguk jelentős részét elveszítik. Ezért az üstökösök általában rövid életűek. Vannak azonban egészen rejtélyes üstökösök is. Ezek olyannyira megközelítik a Napot pályájukon,, hogy áthatolnak legkülső rétegén, a koronán. És mégis sértetlenül kerülnek ki e találkozásból. Ez pedig szinte hihetetlen, hiszen a találkozás következtében teljesen el kellene gőzölögniük. Pedig csak anyaguk egészen kis hányadát „adják le“. Vajon miért? Az üstökösök élettartamának pontos meghatározásához a tudósoknak ismerniük kellene magjuk hőmérsékletét és összetételét. Minél magasabb ugyanis a mag hőmérséklete, annál gyorsabban kellene elpárologniuk a könnyen olvadó anyagoknak. E tekintetben azonban nagy vitában vannak a csillagászok: egyesek szerint az üstökösmagok hőmérséklete alig nulla fok, mások szerint viszont mínusz 180 Celsius-fok. És ez döntő tényező, mert már 15 C-fok hőmérsékletkülönbség is tízszeres hibalehetőséget jelenthet az üstökösök élettartamának meghatrozásá- ban. Ezért a leningrádi Joffe-intézet kutatói, Borisz Konsztantyinov akadémikus vezetésével, elhatározták, hogy a csillagászok segítségére sietnek az üstökösök hőmérsékletének pontos meghatározásában. A csillagfizikai laboratóriumban elkészült egy olyan berendezés, amelyben a meghatározott összetételű üstökösök viselkedése a Naphoz való közeledésük során modellezhető. A kísérletekhez kis jégkockát használtak a fizikusok, amelyet különleges kamrába helyeztek, majd a kamrában kozmikus méretű légritkítást végeztek. Hogy a Naphoz való közlekedéskor jelentkező hőhatást utánozhassák, pici fűtőtestet fagyasztottak be a jégkockába. A fűtőtestbe vezetett áram szabályozásával olyan állapotokat hozhattak létre, amilyenek a bolygóközi tér különböző szakaszain észlelhetők az üstökös útja során. Az eddigi kísérletek egyik legérdekesebb eredménye az, hogy ha a fűtőáram erősségét a tíz* szeresére növelik, az üstökösmag hőmérséklete csupán néhány fokkal változik. Egy másik kísérlet során megpróbálták meghatározni a leningrádi fizikusok, milyen jégmennyiség fogy el az üstökösmag anyagából különböző hőmérsékleten. A laboratóriumi kísérletek megegyeztek a világűrben szerzett megfigyelésekkel: az üstökösnek nem kell feltétlenül elpusztulnia, ha keresztülhalad a napkoronán. Valóban, minél jobban közeledik az üstökös a Naphoz, annál nagyobb az üstököst érő hőáram. Magasabb hőmérsékleten egyre intenzívebben párolognak a folyékony halmazállapotú anyagok. Valamely test felszínének párolgása azonban a test lehűlésével jár. Ez a lehűlés menti meg a napkoronán áthaladó iistkösmagot a pusztulástól, A POLAROID FÉNYKÉPEZÉS Mint ismeretes, a polaroid fényképezési eljárással néhány másodperc alatt elkészíthető a fénykép. Mivel a polaroid fényképezőgép a képet azonnal, nagyítás nélkül adja, általában nagyméretű, 6X9-, 9X12-es és 12X18 cm-es nyersanyaggal dolgozik. Sík filmes és tekercsfilmes típusai ismeretesek. A film egy negatív és egy pozitív részből áll: a negatív részre készítik a felvételt, s az exponálás után a negatív mellé helyezett papíranyagon lesz a pozitív kép. Az egymás mellett levő negatív és pozitív anyag közé zselatinba ágyazott vegyszert préselnek be. Expozíció után a filmtovábbítással kezdődik meg a hívás, mert a kazettában levő dugóval összeszorított két görgő ekkor préseli be az előhívót a két anyagrész közé, ahol az 0,01 mm vékony, összefüggő réteget alkot. A filmtekercs ben az előhívó a képkocka szélére ragasztott sztanioltokban van. A zselatinba ágyazott ezüst halogenidből álló negatívon a felvétel során látens kép alakul ki. A negatív előhívás a szokásos módon játszódik le — az előhívó ezüstöt redukál ki. Az előhívóban van fixáló is, amely a halogenidet feloldja, és így ezüsttioszulfát komplexet képez. A komplex molekula átdiffundál a pozitív papír felső, vékony, kolloid ezüstszulfild felületébe. Itt egy katalizátorral gyorsított redukciós folyamat játszódik le, és a pozitív papír minden olyan helyen, amely szembe helyezkedik el a negatív megvilágítatlan szemcséivel, fémezüst lesz. A pozitív kép kialakulásának folyamata a vékony rétegek miatt gyorsan lejátszódik, és később csak egy védőlakk bevonatra van szükség, amely eltávolítja az előhívó maradványait is, A védőlakk műanyagszivacsba itatva a filmmel együtt kapható. A polaroid fényképezés előnye, hogy a felvétel 10 másodperc alatt előhívható, így azonnal megtekinthetjük a képet, hiszen néhány másodpere alatt megszárad a felületén levő kis nedvesség is. Semmilyen mosást nem igényel. A negatívról azonban csak egyetlen kép készíthető. Van olyan film is, ahol a negatív anyag kimosás után ugyanolyan lesz, mint bármely máš filmnegativ, és laboratóriumban később több nagyítás is készülhet róla. Polaroid filmek nemcsak fekete-fehér negatív és pozitív típusban készülnek, hanem színesben, infravörösben, röntgenanyagban és diapozitívben is. ÚJ AUTÓUTAK AZ ALPOKBAN Az alpesi közlekedés kulcspontja évszázadok óta a Brenner- és a Szent Gotthárd-hágó. Mind a rómaiak idejében, mind a középkorban e hágók közlekedési fontossága Németország—Itália, Közép-Európa és a Földközi-tenger partvidéke között elvitathatatlan volt. Napjainkban, amikor — különösen a nyári idényben — a gépkocsikaravánok végeláthatatlan sorai kígyóznak a tenger felé, az alpesi közlekedés is igen nehézkessé vált. Meggyorsítása érdekében építették meg a Brenner- és a Szent-Gotthárd- autópályát. A Brenner-autópálya első tervei 1939-ből származnak, amikor szükségét a gazdasági és turisztikai szempontoknál jóval nyomósabb politikai és stratégiai tényezőkkel kívánták alátámasztani. A német—olasz terv, amely korszerű háromsávos áutóutat irányzott elő, a Brenner- hágót kikerülte volna. A második világháború -után osztrák mérnökök új utat terveztek, amely a hágót nem az alagútban, hanem a „nyitott ég“ alatt szeli át. Az alpesi autópálya csupán Berg lseinél, Innsbruck mellett halad át egy néhányszáz méteres alagúton. A 36,4 km hosszúságú Brenner-autópályát 1969-ben adták át a forgalomnak. Nagy része a festői Sill-völgyben húzódik. Vonalvezetése elegáns, egyetlen kanyarénak sincs 400 méternél nagyobb sugara. Az autópálya egész hosz- szán a szintkülönbség mindössze 800 méter. A lassú járművek közlekedését egy teljesen elkülönített kétsávos pálya teszi lehetővé. A turistajárművek utazósebessége 100 km/óra lehet. A Brenner-autópálya teljes hosszában 42 ki- sebb-nagyobb hidat kellett építeni. Ezek közül a legjelentősebb a Sill feletti Európa-híd. A vasbeton híd hossza 820 méter, magassága 190 méter. A modern viaduktot 5 pillér tartja. Az ötsávos hídpályán kényelmesen közlekednek a gépkocsik. A hídba összesen 155 000 köbméter betont építettek be. A svájci masszívumot 1882 óta vágja át a Szt. Gotthárd-alagút. Ez a 15 kilométer hosszú vasúti alagút a Göschenen és Airolo helységeket köti össze. Jelenleg ezzel párhuzamosaid készül egy alagút a gépkocsiközlekedés szárnál ra. Hossza kb. 16 kilométer lesz, 1100 méter tengerszint feletti magasságban. 1969 tavaszán kezdték meg az építését, és 8 évig fog tartani. A munka méreteire jellemző, hogy Airolo- nál 400 000 köbméter sziklatömeget kell meg^ mozgatni és robbantani. A Szt. Gotthárd-autópálya teljes hosszúsága 14,2 km lesz. A munkálatok 1966-’ n indultak meg. A 3,8 kilométer hosszú első szakasz Amsteg—Meitschlingen között 1969 nyarára elkészült. Ez volt a 14 kilométeres autópálya legnehezebb és egyben a legdrágább szakasza, amelyen 4 híd és 6 alagút vezet keresztül. A második szakaszt Meitschlingen—Pfaffen- sprung között 1967-ben kezdték el építeni. A 4,5 kilométer hosszúságú szakaszon a Reuss-völ- gyet két viadukttal kellett áthidalni. A viaduktok hosszúsága 263 és 292 méter. A Szt. Gotthárd-autópálya utolsó szakaszát 1968 őszén kezdték el építeni Pfaffensprung— Gröschenen között és a tervek szerint 1974— 1975-re fejezik be. Körülbelül ebben az időben fejeződik be a nagy alagút építése is. A Szt. Gotthárd-autópályán 600 méter a szint- különbség. Hét alagutat és 10 hidat építenek itt, 235 millió svájci frank költséggel. A két autópályán létesített hidak, illetve alagutak száma a topográfiai viszonyokat is jellemzi. A két autópályán kívül más építkezések is folynak až Alpokban. Grisons és Tessin svájci kantonokat köti majd össze a San Bernardino országúti alagút, Ausztriában pedig a Gross Glocknert 1630 méteres magasságban egy 5,2 kilométer hosszú alagút szeli majd át. Ez utóbbi két létesítmény azonban nem a nemzetközi, hanem a belföldi közlekedést gyorsítja. „Többé nincsenek Pireneusok“ — mondta annak idején XIV. Lajos király, amikor a franciák ott megkezdték nagyarányú útépítéseiket. Néhány év múlva — a gépkocsizók örömére — mi is elmondhatjuk, hogy „nincsenek többé Alpok“. (dj) új m 1972. III. 14.
