Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-02 / 52. szám, csütörtök

rMiről ír a világsajtó? __________ ■ alTHi.ii ■

l'

Humanité

Elméletileg teljesen kész egy olyan automata Hold-obszervatórium terve, amely különböző megfigyeléseket és kutatásokat végez, a Földről irányítják és rádió-, illetve televízió segítségével nagymennyiségű információt juttat a Földre — írja a moszkvai Pravdában Alekszandr Mihajlov akadémikus.

A szovjet tudós rámutat, hogy az elmondottak méginkább vonatkoznak a Vénuszra, a Marsra, és más bolygókra. Ezeknek a bolygóknak elérése űrhajós által és az űrhajósok életfunkciójának megőrzése a több hónapig tartó űrrepülés során, óriási erőfeszítéseket és anyagi ráfordításokat követel. Mihajlov véleménye szerint a sikert ezen a területen szemlátomást még igen sokáig az automaták hozhatják meg.

Az akadémikus hangsúlyozza, hogy az automatika és a távvezérlés további fejlődése mellett, az űrhajós-expedíciók indítása a bolygókra és a kockázattal, valamint óriási kiadásokkal járó űrrepülések háttérbe szorulnak és végső soron kiegészítő, de nem alapvető funkciót tölthetnek be. Mindez természetesen — írja a tudós —, nem vonatkozik az orbitá- lis állomásokra, amelyeken az ember jelenléte elengedhetetlen.

A Luna—20 szovjet automata állomás pontos repülése még inkább megerősíti ezt a véleményt — állapítja meg a továbbiakban Mihajlov. A Luna—20 újabb kőzetmintákat szállított a Hold hegyes vidékéről a Földre. Ez jelentős mértékben kiszélesíti bizonyítékainkat a Hold ásványtanáról és földtanáról, mivel eddig csupán az úgynevezett holdtengeri területekről voltak adataink — hangsúlyozza a szovjet akadémikus.

A UHumanité a Nixon-látoga- tásról kiadott kínai—amerikai közös közleményt elemezve utal arra, hogy széles szakadék tátong a békés együttélésről a közleményben hangoztatott szép szavak és a valóság között, hiszen nincs olyan kontinens, ahol ezeket az elveket az amerikai imperializmus ne sértené meg naponta.

A sanghaji közleménynek tehát nem szabad illúziókat keltenie — hangsúlyozza a továbbiakban a UHumanité.

Ha kiderülne, hogy — mint a közlemény bizonygatja — Peking és Washington kapcsolatainak normalizálása nem más országok kárára történik, akkor a normalizálás megfelelne az általános érdekeknek. De nem lehet elfelejteni, hogy Nixon útjának első előkészületeire éppen akkor került sor, amikor Peking és Washington közös erőfeszítést fejtett ki a Bangla Desh önállósága ellen. Couve de Murville a múlt héten azt mondotta, hogy az Egyesült Államok azért „partner“ Kína számára, mert a pekingi vezetők szemében „az ellenség — a Szovjetunió“. Nehéz elutasítani az ilyen értelmezést akkor, amikor a kínai kormány — az indokínai háború ellenére — bankettet rendez Nixon tiszteletére, ugyanakkor elutasítja a Szovjetuniónak a normális kínai—szovjet kapcsolatok és baráti viszony helyreállítására irányuló javaslatait — hangoztatja az FKP lapja.

Az Al Liva című bejrúti lap nicosiai tudósítója szerint az amerikai hírszerző szervek Ciprus szigetéről kémtevékenységet folytatnak az arab államok ellen. A kyréniai körzetben rádióközpont működik, amelynek feladatai közé tartozik az arab kormányok közti beszélgetések rádiólehallgatása. A tudósító rámutat, hogy most, a Ciprusi Köztársaság ellen készülő újabb összeesküvés idején, meg kell hiúsítani a NATO-nak azokat a terveit, amelyek Ciprust az arab népek és a szocialista országok elleni agresszió hídfőállásául kívánják tenni.

A gaulle-ista La Nation arról ír, hogy Nyugat-Európát minden eddiginél súlyosabb inflációs veszély fenyegeti. Ebből a szempontból a lap különösen Anglia helyzetét tartja veszélyeztetettnek, mivel Angliában az elmúlt évben az árak

9,2 százalékkal emelkedtek. Ha a bányászoknak adott béremelés után más iparágakban is 15—20 százalékos béremelésekre kerül sor, az angliai helyzet katasztrofálissá válik. A font újabb leértékelése pedig megsemmisítené a kontinens és Anglia között megkezdődött gazdasági és pénzügyi közeledés eddigi eredményeit.

A La Nation rámutat, hogy Angliában a nagyarányú áremelkedést elsősorban az országba beözönlő dollár okozta. Egyetlen nyugat-európai ország sem reméli, hogy megszabadulhat a továbbra is Európába áramló 'dollár inflációs hatásától. Connally amerikai pénzügyminiszter kereken kijelentette, hogy a dollár még hosszú ideig átválthatatlan marad. Az Egyesült Államok azt várja, hogy a „dolgok majd maguktól rendeződnek“. De magától nem jön rendbe semmi. Az amerikai deficit 1971-ben 30 milliárd dollárra tehető és ez a csillagászati számot elérő deficit súlyosan zavarja az egész európai gazdaságot. Az amerikaiak ugyanis átválthatatlan dollárjaikkal továbbra is felvásárolják az európai gyárakat, és az ezt követő áremelkedésekkel inflációt okoznak Nyugat-Eu- rópában.

AL LÍVA

La Nation

A kispolgárról és a kispolgäriassänröl

Bensőséges ünnepély

1972.

III. 2.

Február 24-én délután ünnepélyes évzáró gyűlést tartott a Nitrai (Nyitra) Pedagógiai Fakultás CSSZBSZ szervezete.

Ezen az ünnepélyen a Győzelmes Február 24., a szovjet hadsereg 54. és a Szovjetunióban megalakult önálló csehszlovák katonai egység 30. évfordulóját méltatta beszédében Jamárik Milan dékánhelyettes.

Az évzárón a CSSZBSZ Szlovákiai Országos Bizottságának elnöke, Opava mérnök is jelen volt. A nitrai járást Emil Zele- nay titkár, továbbá a járási vezetőség részéről Stanislav Slamka alezredes és Mišovič elvtársak képviselték.

A pedagógiai fakultás Csehszlovák—szovjet Baráti Szövetség szervezetének működéséről a szervezet elnöke, Bihunec alezredes, mérnök tartott beszámolót. A fakultás egyesülete, több mint 750 taggal a nitrai járás legjobbjai közé tartozik.

Az ünnepélyt dr. Karol Jedlička, a Történelmi Tanszék vezetője irányította.

A műsor keretében orosz és szlovák verseket szavaltak a főiskola hallgatói.

A zsúfolásig megtelt díszteremben a jelenlevő tanárok és hallgatók hosszantartó tapssal jutalmazták a szép zeneszámokat.

A műsor befejezésekor a párt, a pedagógiai fakultás vezetősége és a CSSZBSZ helyi alapszervezetének vezetősége nevében dr. Michal Soták professzor, a fakultás dékánja emlékérmet, eredeti olajfestményt és díszoklevelet adott át a művészegyüttes vezetőjének.

Dr. HOFER LAJOS

Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa kihangsúlyozta, hogy a szocialistaellenes és opportunista erőknek a társadalmunkban és a CSKP-ban bekövetkezett politikai veresége után, a párt elsőrendű feladata, hogy felfedje azokat a szociális és osztályokokat, forrásokat és gyökereket, amelyek lehetővé tették ezen erők kinövését és növekedését. Feladata egyúttal, hogy ezen erők vereségét ideológiai vonatkozásban is befejezze.

A CSKP XIV. kongresszusa és a képviselő-választásokban aratott átütő siker, amely a CSKP politikájának és a szocialista állam támogatásának meggyőző bizonyítéka, bizonyos értelemben lezárta szocialista társadalmunk és vezető ereje, a CSKP életének egyik legnehezebb, legbonyolultabb időszakát, amelynek gondjait, bajait a szocialistaellenes és opportunista erők támadása okozta.

A csehszlovák szocialista társadalom és a kommunista párt fejlődésében most új szakasz kezdődött, az a szakasz, amelynek keretében felszámoljuk az ellenforradalomnak különösen az ideológiai felépítményben és a szociális-gazdasági alapban tapasztalt okait és következményeit, az a szakasz, amelyet a szocialista társadalom sokoldalú fejlődése jellemez majd.

A fejlődés új szakasza szinte törvényszerűen váltja ki a kérdést: hogyan tovább, milyen irányba összpontosítsuk erőnket, melyek azok a fő feladatok, amelyeket meg kell oldanunk.

Erre a kérdésre világos választ adott a CSKP KB decemberi plénuma. Az előttünk állő legfőbb feladat a CSKP XIV. kongresszusa következtetéseinek megvalósítása minden szakaszon, más szóval a kitűzött politikai irányvonal következetes folytatása. A kongresszus határozatának, programjának teljesítése az egész párt, minden kommunista forradalmi feladata.

Egyidejűleg ez a kérdés is felvetődik: hogyan folytassuk

a harcot a szocialistaellenes és az opportunista erők ellen. Időszerű egyáltalán a harc ezek ellen az erők ellen? Jelentenek-e ezek az erők még valamiféle reális veszélyt? A CSKP KB decemberi plénuma ezekre a kérdésekre is válaszolt.

Nem kétséges, a választások eredménye azt is bizonyítja, hogy az antikommunista és a jobboldali eleinek ideológiai vereséget szenvedtek, hogy a párt sikeresen valósítja meg a gottwaldovi jelszót: Arccal a

tömegek felé!, hogy a pártnak sikerült megnyernie a nép legnagyobb részét. Ebből azonban nem vonható ie az a következtetés, hogy végérvényesen lezárult és immár a múlté a szocialistaellenes és az opportunista erők ellen folyó harc. Az ilyen következtetés a párt lefegyverzését jelentené. A CSKP KB decemberi plénuma ezért hangsúlyozta: nem eshetünk

önelégültségbe a „szédítő sikerek“ felett. Ugyancsak kihangsúlyozta: a Nemzeti Front jelöltjeire 99 százalékban leadott szavazatok nem kelthetik arít az illúziót, hogy e szavazatok gépiesen öntudatos marxistákat-leninistákat és internacionalistákat képviselnek: a pártnak józanul kell megítélnie a helyzetet, nem topoghat egy helyben, mert ez a harci szellem feladását jelentené. Vagyis ebben a vonatkozásban is — hangsúlyozta a decemberi plénum — következetesen a CSKP kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságaiból kell kiindulnunk.

Az opportunizmus ellen folyó harc végérvényes befejezettségéről szóló helytelen következtetést többek között az a tézis is kiváltja, amelyet a jobboldal igyekezett velünk elfogadtatni. E szerint a munkásmozgalomban és politikai pártjában megnyilvánuló opportunizmus csupán a társadalmi valóság elégtelen megismerésén alapuló politika hibáinak és tévedéseinek a következménye.

Mindezzel párhuzamosan a nyugati tömegtájékoztatási eszközök egy részében olyan nézetek [és ezeknek a nálunk kiváltott hatását nem becsülhetjük le!) ütik fel a fejüket, amelyeket nem minősíthetünk másképp, mint az 1968-ból és 1969- ből, valamint a korábbi évekből származó demagóg érvek feltámasztásának. A lényük abban van, hogy a CSKP-n belüli opportunizmus és a csehszlovákiai ellenforradalom veszélyét az ún. szektáns erők szándékosan felnagyították. A választási eredmények állítólag meggyőzően bizonyították, hogy ezek az erők csak elenyésző százalékot képviseltek és képviselnek társadalmunkban, hogy semmiféle jobboldali veszély nem létezett és nem létezik. Ellenkezőleg, a társadalom és a párt számára állítólag azok az erők jelentenek tényleges veszélyt, amelyek átgondoltan felnagyították és felnagyítják az ún. ellenforradalmi veszélyt.

Ezeket a nézeteket azonban nem csupán az 1968—1969-es években hallottuk. Ilyen vagy olyan formában már az ötvenes évek második felében, de különösen 1960 után nyilvánultak meg, azután, hogy kinyilatkoztatták a szocializmus teljes győzelmét hazánkban. Ettől az időtől fogva kezdték „elméletileg“ indokolni az osztályharc és a proletárdiktatúra elhalását. Ezek a nézetek nemcsak hogy fokozatosan lefegyverezték a CSKP-t és a szocialista államot, hanem egyúttal előkészítették a talajt az opportunista és szocialistaellenes erőknek a párt és a szocializmus ellen irányuló támadása számára.

Az opportunizmus elleni harc nem egy rövid ideig tartó kampány, hanem hosszú ideig tartó küzdelem, amely tartalmánál fogva része a burzsoázia elleni osztályharcnak. A munkás- mozgalomban és politikai pártjaiban megnyilvánuló opportunizmus nemcsak nem is elsősorban az elégtelen megismerésen alapuló politika hibáinak és tévedéseinek kérdése. Az opportunizmus, mégpedig minden formájában, a nagy és kispolgári ideológia megnyilvánulása a munkásmozgalomban és politikai pártjaiban, vagyis osztályalapját tekintve nagy. és kispolgári irányzat. Az opportunista tehát kispolgár a munkásmozgalomban és pártjában.

Társadalmunkban i a kispolgár és mint megnyilvánulási formája, a kispolgári szemlélet alkotja az opportunizmus és a szocialistaellenes erők szociális alapját. Az opportunizmus elleni harc lényegében ezért jelenti a burzsuj és a kispolgár elleni harcot, a burzsoá és a kispolgári ideológia elleni harcot, azt a harcot, amely hosszú ideig tart, és lényegét tekintve osztályharc. Az opportunizmus elleni harc ezért jelenti a burzsoá és a kisool- gári osztály számára tipikus egész életmód, egész értékrend- szer és mindenfajta gyakorlati, valamint világnézeti magatartás elleni harcot.

Az opportunizmust ezért nem elegendő csak politikailag és eszmeileg legyőzni, végérvényes vereségéhez és felszámolásához ezért kell legyőzni a kispolgárt és a kispolgári szemléletet az egész társadalomban.

A reakciós kispolgár megrettenve elbújt ugyan, visszahúzódott a politikai harc arénájából, de céljait nem adta fel és új lehetőségekre vár. A kispolgár rendkívül alkalmazkodó, és képes élősködni, gazdagodni és „aranyat bányászni“ még ott 'is, ahol az úgyszólván lehetetlen. A kispolgár alkalmazkodott, gyorsan kezdett erősödni, gazdagodni, talpra állni a revizionista szellemben deformált új gazdaságirányítási rendszer megvalósítása kapcsán. 1968-ban, amikor gazdasági és politikai téren rendkívül kedvező feltételek alakultak számára, arra törekedett, hogy minden lehetőséget megteremtsen nagyarányú magánvállalkozásához, mivel tőkés akart lenni. És éppen ez a kispolgár jelentette a csehszlovák ellen- forradalom széles körű szociális bázis:''.

Ez azt bizonyítja, hogy a burzsoázia politikai és gazdasági veresége után a kisburzsoázia, a kispolgárság jelenti a legnagyobb veszélyt a szocializmusra. A kisburzsoázia és kispolgárság, amely nemcsak a kapitalizmus esetleges visszaállításának jelentheti a szociális bázisát, hanem egyúttal olyan politikai erő is lehet, amely ezt a visszaállítást megvalósítja.

Ez a kispolgár és ez a kispolgárság mindmáig megtalálható, mégpedig nemcsak a szocializmus ún. fogyasztói értelmezésében, az anyagi javak utáni hajszában (ami az „önrealizálásnak“ mindmáig fő kritériuma), az önző individualizmusban és fölényeskedésben, hanem a nyugati életmód, nyugati értékrendszer, magatartás, erkölcs és szemlélet csodálatában, utánzásban és átvételében is.

A fejlett szocialista társadalom építése ezért azt is jelenti, hogy céltudatosan kiirtjuk a kispolgárság minden gyökerét és okát, hogy korlátozzuk és felszámoljuk azokat a lehetőségeket, amelyek alkalmat adnak a kispolgári elemnek a növekedésre, a megerősödésre és a meggazdagodásra, s amelyek lehetővé teszik a kispolgári ideológia terjedését. Csakis ezáltal válhat politikai és eszmei győzelmünk teljessé az opportunizmus fölött.

ANTONÍN DOLEJŠI (Pártélet)

A Szlovákiai Mérnöki Rendszerezési Intézet prie'üdzai koordinációs központja már több mint jél éve veszi igénybe a Szlovák Szén és Lignit Bányák vállalatai tömeges adatainak automatizált jel* dolgozására számítóközpontját. A jelvételen Eva Urlanová programátor és Viliam Veterník ope* rátör. (Felvétel: J. Lofaj — ČSTK)