Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-13 / 61. szám, hétfő
. im ft 1972. III. 13. 5 A tömegsport érdekében A testneveles szocialista ember nevelésének, formálása nak elválaszthatatlan része Ezt az eivet hirdettük a lesi neveiés egységesítése során es a testnevelés önkéntes funkció náriusai gyakran nehéz körülmények között, nem egészen negyed évszázad alatt olyan művet alkottak, amilyenre az előző tőkés rendszer nem volt képes. A párt XIV. kongresszusa győzelmesen vonul be a történelembe, s ez így igaz a testnevelés vonatkozásában is. Fordulópont lesz a testnevelés tömegessé tétele terén is. A Szlovák Testnevelési Szövetség 1971. október 8-i IX. plenáris ülésén letárgyalta a XIV. pártkongresszus határozatai értelmében a tömeges testnevelés elveit, méghozzá mind a saját szervezet, mindpedig az üssztár sadalom vonatkozásaiban. A Szlovák Testenevelési Szövetség Központi Bizottságának elnöksége 1971. november 26-án elfogadta a tömegsport szervezési formáit, amelyet az egységesítő bizottság mint tanácsadó szerv terjesztett elő. Az SZTSZ KB további, 1972. január 18-án sorra került ülésén jóváhagyta az egységesítő bizottság státuszát és ezzel megteremtette a politikai-szervező feltételeket a még alaposabb és célravezetőbb tevékenység számára. Ilyesmire azelőtt nem volt példa. Fontos rámutatnunk arra, hngy a tömeges testnevelés egységesítő bizottsága továbbra is az SZISZ KB mellett dolgo zik, és munkatársai között ta láijuk a rátermettségi verseny bizottságát, az ifjúságiak és a dolgozók sportjátékainak bizottságát, az utánpótlás és a falusi testnevelési szervezetek bizottságát is. Az 1972-es év első negyedében hasonló egyeztető bizottságokat alakítanak a kerületi, a járási és a helyi SZTSZ-ek mellett is. A kerületi, járási és a helyi bizottságok státuszát az egységesítő bizottságéval kell összhangba hozni az SZTSZ Központi Bizottságán. Minden jel arra vall, hogy március hónap testnevelésünkben a politikai és szervező előkészületek hajrájának jegyében zajlik le. A funkcionáriusok széles aktívája a cél érdekében felhasználta a választási kampányt is. jó példa bőven akadt. Például Galantán is, ahol az SZTSZ Járási Bizottsága már januárban letárgyalta a választási program erre vonatkozó megvalósítási részét. Ugyanígy történt Nové Zámkyban is, mégpedig mind járási, mind városi viszonylatban. Tulajdonképpen miről is van szó? Hogy több legyen a gyakorlók és a sportolók száma, ehhez szükséges a több tornaterem, pálya, testnevelési berendezés. Ennek jegyében Košicén az SZISZ Kerületi B'zottsága a SZISZ Kerületi Bizottságával karöltve mindent megtett, hogy az 1972-es év a kelet-szlovákiai kerületben az apró, úgynevezett igénytelen sportlétesítmények elkészítésének esztendeje le gyen. Dunajská Stredán egészen eredeti módon fogtak neki a dolognak, A járási SZTSZ el nöksége 1972. március 6-án tárgyalta le a járási reprezentatív együttesek kiképzőtáborainak létesítését. A galantai járásban a súlypont a falukon van, tehát ma gától értetődő, hogy elsősorban a kisebb helységek sportja van az érdeklődés középpontjában. A komárnói járásban a tömeges testnevelés hosszúlejáratú fejlesztése a XII. járási olim- piászban csúcsosodik ki. A járások testnevelési szövetségei tehát nagy munkába fogtak, ugyanez történik az iskolaügy terén is. Mindez komoly eredményekkel kecsegtet, s valóban azt a célt szolgálja, hogy a testnevelés szocialista társadalmunk elengedhetetlen szerves része lesz, mind az ifjúság, mind a dolgozók magától értetődő ügyévé válik. A XIV. pártkongresszus tehát megnyitotta az utat, amely biztosan a testnevelés tömegessé tételéhez vezet. KAROL PLÄTENÍK, az SZTSZ KB tömegsportosztályának vezetője Baj van a góllövéssel A. Panomarjov a szovjet labdarúgásról Nagy feladat előtt áll ebben az idényben a szovjet labdarú- gó-válogatott: az Európa-bajnokság negyeddöntője, az olim piai torna és a világbajnoki selejtezők várnak a „Szborna“ csapatára. A „Futbol a hokej“ című szovjet szaklap interjút készített Alekszander Ponomar- jovval, a válogatott új edzőjével. Az első kérdés nem is any- nyira az edzőt érintette, mint inkább a csatárokat: miért lőnek olyan keveset kapura a szovjet támadók? — Ez a probléma mindnyájunkat nyugtalanít. A góllövéssel azonban nemcsak nálunk van baj. „Hadilábon állnak“ ezzel például Angliában és Brazíliában is. Néhány évvel ezelőtt a csatárok többször célozták meg a kaput, mert a védelem taktikai rendszere sokáig változatlan volt. A labdarúgás ugyanis nem más, mint a csatárok és a védők „versenyfutása“. Amikor a csapatok áttértek a négyhátvédes rendszerre, nagyban csökkent a góllövés. Jelenleg a futballban a védekezés került előtérbe s a csatároknak keresniük kell a módszereket, hogyan boldoguljanak a létszámfölénnyel. Tehat a csatárok helyzete nagyon nehéz, új tulajdonságokkal kell rendelkezniük a támadójátékosoknak .. — A fejlődés nemcsak a taktikát érinti. Az egyéni képességek tökéletesítése, az új technikai elemek elsajátítása segítenek a támadóknak „túljárni a védők eszén“. Szóval elsősorban a technika. És az atlétikus képzettség? — Az atlétikus képességeknek manapság különleges jellegük van. Az erő csak másodrendű valami. A mozgás, az ügyesség, a robbanékonyság és a gyorsaság kombinációja az elsődleges. A válogatott a szovjet klubok taktikája szerint játszik majd, vagy valami különleges rendszert dolgoznak ki? — Bizonyára Ramsey 1966-os „húzására“ gondolnak, amikor az angol válogatott úgy futballozott, ahogyan azelátt egyetlen szigetországi klubcsapat sem. Ennek ellenére az a véleményem, a szovjet válogatott az élvonalbeli klubok taktikája szerint fog játszani. Ez azt jelenti, hogy a „szborna“ összeállításánál a legjobb játékosokat választja ki, ezek testére szabja a taktikát és nem fordítva? — Ha a klubokban lennének megfelelő, kitűnő képességű játékosok, akik bármilyen feladatot meg tudnak oldani, akkor a „szborna“ edzője saját elképzeléseinek megfelelő játékrendszert választhatna. De ez csak álom. A gyakorlatban a klubok legjobb futballistáit választjuk ki és csak azután állapítjuk meg a taktikát. Nem történhet meg az az eset, hogy önnek tetszik egy játékos teljesítménye, de a „szborna“ taktikájának nem felel meg? — A játékosok kiválasztása korlátozott. Ez a korlátozottság például nem engedi meg, hogy egy kitűnő univerzális középpályást feláldozzunk egy támadófedezetért. Ogy gondolom, hogy hasonló véleményen vannak a szovjet válogatott volt edzői is. Beválogatna-e olyan futballistát, aki szemmellátható hiányosságai miatt nem felel meg az ön elképzeléseinek, de a válogatottnak szüksége van rá a feladatok megoldásában? — Sajnos, ez is megtörténhet. Mert sok esetben egy mérkőzésen múlott válogatottunk továbbjutása nemzetközi díjmérkőzéseken. Természetesen távlatilag nem számolunk ilyen játékosokkal. Hogy mégis csapattagok lehetnek, ez nem az edző bűne, hanem labdarúgásunk „balszerencséje“. Sokat beszélnek manapság a válogatott összeszokottságáról, amit a hosszabb összpontosításoknak tulajdonítanak. Az ön tervében viszont csak rövid lélegzetű edzőtáborozások szerepelnek ... — Minél inteligensebbek a futballisták, annál kevesebb idő kell nekik a kölcsönös megismeréshez. A terv összeállításánál számításba jövő játékosok képességéből indultam ki. A hosszú összpontosításoknak nincs nagy jelentőségük. A mi esetünkben csak a gyakorlat mutatja majd meg, hogy nem becsültük-e túl labdarúgóink képességeit. Kilenc évvel ezelőtt az ön csapata, a Moszkvai Dinamó bajnokságot nyert, s a következő idényben tizenhárom játékosa a válogatottba került, ami meggyengítette a csapatot... — Igen, tisztában vagyok a klubérdekekkel. Ezért a válogatott idei első portyájára a Kijevi és a Moszkvai Dinamó játékosai nélkül utazott. Az idény folyamán csak azokat vesszük számításba, akikre nagyon nagy szükségünk lesz, hogy így ne zavarjuk a klubok felkészülését a különböző kupamérkőzésekre. A nagyválogatot és az olimpiai csapat egyesült. Felmerül most a kérdés: kik alkotják a csapat gerincét, kik tartoznak az erősségek közé? — Természetesen a nagyválogatott játékosai alkotják a csapat gerincét, de számításba jönnek szép számmal az olimpiai csapat tagjai közül is. Erősségeink közé tartoznak a kapusok, valamint a közvetlen védelem. A csatársorban eddig nincs nagy egyéniségünk, de remélem, hogy rövidesen ez a probléma is megoldódik. (ie) A „Züricher Sport“ egyik februári számában „Vedd a pénzt és fuss“ címen terjedelmes írás jelent meg arról, milyen anyagi juttatásokban részesülnek az atléták. A „Track and Field News“ sportszaklap tényeket és összegeket közöl, de neveket nem említ, ennek ellenére a cikkíró állításaiban hinni lehet. A „Track and Field News“ ugyanis nem légből kapott érveket közöl, hanem az Egyesült Államokban és Európában rendezett ankét eredményeiről számol be. A válaszok értékelését Bob Hersch atlétikai szakemberre bízták, aki emellett civilben államügyész, tehát a kényes téma jó kezekbe került. — Illegális juttatásokban sok kulcsatléta részesül egy-egy nagyszabású versenyen — írja az ismert szakember. — A hivatásszerűen űzött sportokban, mint az amerikai „football“, kosárlabda, baseball nagy a ri- valitás, atlétikai versenyek azonban csak akkor jelentenek jó üzeletet a rendezőknek, hu irántuk a televízió és rádió is érdeklődést nyilvánít. Egy-egy atlétikai verseny „csillagok“ nélkül anyagi csődöt jelent és egy évvel később csaknem biztosra vehető, hogy nem kerül megrendezésre. — A rendezők csak úgy tudják elkerülni a kudarcot, ha 10—12 nagymenő, — jól megfizetve —, biztosítja a versenyek látványosságát. A kifizetett ösz- szegek nem magasak, és az atlétáknak csupán szabadabb, könnyebb felkészülési lehetőséget biztosítanak. Egy-egy atléta csak kivételes attrakcióért kap 500 dollárt, kevés azoknak a száma is, akik 200 dolláros juttatásban részesülnek, a legtöbbjüknek viszont alig 100 dollár üti a markát. — Egy nagy név, mely a rendezőknek jelentős hasznot hozhat, például Jim Ryun — írja Bob Hersch —, de ezzel korántsem akarom azt állítani, hogy Ryun egy-egy rajtjáért pénzt kér. Néhány évvel ezelőtt a teniszsportban is nagyban dívott a burkolt juttatás, de ma már ott tartunk, hogy például Billie Jean King női teniszező létére több mint 100 000 dollárt keresett. Véleményem szerint, ha King tudását ilyen összegre értékelik, akkor jim Ryun, vagy Marty Liquori is ér ennyit. — Az atlétikai versenyek rendezői anyagiakban nem dúskálnak. A kiadások, a stadionért fizetett bér, a bevétel nagy részét felemészti. A legnagyobb összeg 1500 dollár volt eddig, amelyet versenyzőnek kifizettek, de megérte, jelentették ki a rendezők. — Európában más a helyzet — vélekedik Hersch. — Az an- kéton nem vett részt egyetlen európai atléta sem, így például Pauli Nevala finn gerelyhajító az UPI távirati iroda által közölt sztori tartalmát nem tudta sem igazolni, sem pedig ellene tiltakozni. Az UPI szerint ugyanis Nevala 1970-ben 8000 dollárt keresett és gerelyét 160 dolláron alul kezébe sem vette. A „Track and Field“ európai tudósítójának tájékoztatása ugyanolyan képet nyújtott, mint Amerikában: itt is fizetnek. — Egy svéd szakember kijelentette, hogy az angolok soh- sem kérnek pénzt, az amerikaiak pedig nem kérnek sokat. Hersch közli egy amerikai átlagatléta „vallomását“, mely szerint különböző európai országokban 150 dolláros összeget folyósítottak számára, annak ellenére, hogy a rendezők csekély bevételre panaszkodtak és anyagi támogatást kértek a városi bizottságtól. Milyen formában fizetik ki a versenyzőknek a különböző összegeket? A megoldás többféle. Költségmegtérítés a versenyek idejére, repülőjegyek árának folyósítása. Sok esetben az európai portyán részt vevő atléták minden egyes rajtjuk alkalmával igénylik a repülőjegy árát Amerikából Európába és vissza. A versenyzők bizonyos mennyiségű jegyet kapnak a versenyek alkalmával, melyeket azután áruba bocsátanak. Hersch ismer olyan atlétát, aki így több mint 5000 dollárt keresett. Természetesen prémiumok, rajtpénz stb. címen is kapnak anyagi juttatást a a versenyzők. Bár a cipőgyárosok bejelentették, nem fizetnek többet az atlétáknak, a szakemberek nem hisznek nekik. A „cipőháború“ 1968-ban az olimpián érte el csúcspontját. Mexikóban egyenesen groteszkké vált az ellenséges viszonyban levő Drassler-fivérek (Adidas-Puma) párharca. A „bennfentesek“ felmérése alapján 25 amerikai olimpiai érmes közül csupán öt tudott a kecsegtető ajánlatoknak ellenállni. Bob Hersch nem a titkolt profi üldözését szorgalmazza, hanem egyenesen követeli, hogy engedjék meg a „nyílt atlétikai“ versenyek rendezését, melyeken az amatőrök a profikkal együtt szerepelnének. Ezenfelül javasolja: rendezzenek évente atlétikai világ- bajnokságot és töröljék az atlétikát az olimpia műsorából. — Ha van egy ország — hangoztatja —, mely képes nyílt atlétikai versenyeket rendezni, akkor az nem más, mint az Amerikai Egyesült Államok, Vezető atlétikai nemzet vagyunk. Ha javaslatomat elfogadnák, csupán egyről kellene lemondanunk: a négyévenként sorra kerülő presztizs-verseny (értsd olimpia) lenne. Ezt pedig kibírnánk. A svájci sportláp hasábjain megjelent íráshoz véleményünk szerint fölösleges kommentárt fűznünk. (k) Stíiiteg új szerep Arne Strömberg, a svéd jégkorong-válogatott edzője a nyár folyamán az észak-svédországi Skelleftea városában jégkorong* iskolát nyit. Ezen kívül éppúgy, inint tavaly Dániában is f<jg* lnlatoskodik majd, ahol az utánpótlás előkészítését vállalja mag 'ALAPOS FELKÉSZÜLÉS A jelek szerint a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség ugyancsak komolyan foglalkozik a világbajnoki selejtezők előkészületeivel. Természetes, hogy csoportunkban a legjobban minden szakértő a skótoktól tart. Ezért használnak fel szakembereink minden lehetőséget a skót csapat megfigyelésére, ereje lemérásére. Ezzel kapcsolatban érdekes hír látott napvilágot: a Skócia ellen idegenben, szeptember 26- án sorra kerülő VB-selejtező mérkőzés előtt a csehszlovák csapat szeptember elsején a Szovjetunió együttesével találkozik. Az ilyen főpróba valóban kapóra jön, s remélhetőleg a jó eredmény sem marad el. 4$#* Március 17-én megkezdődnek az I. csehszlovák labdarúgó-liga küzdelmei. A szurKclók mar nagyon várják a pettyes jószág pattogását, s főleg azt, hogy legjobbjaink rangosabban űzzék ezt a népszerű sportot, mint az elmúlt esztendő során. Képünk a csehszlovák labdarúgás három ismert já- tékosegyéniségét ábrázolja. Balról: Szikár a, Petráš és Kuna, (Alexy felv.j Profizmus az atlétikában?
