Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

Negyed évszázad egy község életében nem nagy idő. Ugyanakkor huszonöt év egy község sportmozgalmában már jelentős lehet. Sok mindent el lehet érni több mint két évtized lefor­gása alatt, ha megvannak hozzá a feltételek. Sajnos nem mindenütt dicsekedhetnek ideális körülményekkel, melyeket azonban nagy általánosságban meg lehet teremteni, csak igyekezni kell. Amikor járjuk a vidéket, gyakran tapasztalhatjuk, milyen eredményeket szül a lelkes funkcionáriusok igyekezete. Nem egy alkalommal írtunk már alig ezer lakost számláló kis­község virágzó sportéletéről, a szinte semmiből tereintett remek sportlétesítményekről, stb. A napokban Kráľova nad Váhomon (Vágki- rályfa) jártunk. Meglepődve kellett tudo­másul vennünk, milyen gyenge a mintegy 2500 lelket számláló falu testnevelési mozgalmának színvonala. Pedig ők is éppoly hús-vér emberek, mint Dél-Szlovákia bármelyik részének lakosai. Munkájukat becsületesen elvégzik, hétköznapjaik, ünnepnapjaik a többi dolgozóéhoz hasonlóak, ők is kedvelik a sportot, sőt szívesen kivennék ré­szüket aktívan is a testnevelési mozgalomból. A községben azonban a labdarúgáson kívül egyéb sportot nem ismernek, s itt is sok a probléma. Meddig még...? Kráľová nad Váliom színeit a járási sportéletben a helyi szövetkezet, a TJ Družstevník testnevelési egyesület képviseli. Ágh Sándor elnök tevékeny­ségükről röviden a következőképpen számolt be: — Egyesületünket 1945-ben alapították meg, s te­vékenysége mind mai napig csaknem kizárólag a labdarúgásra szorítkozott. Itt-ott akadt rövidebb lélegzetű próbálkozás más sportágban is, de anya­giak hiányában sikert nem eredményezett. A szak­osztály taglétszáma 120. Ebből negyven az aktív játékos. Fele ifi, fele pedig felnőtt. A járási baj­nokság II. osztályában szerepelünk, és az őszi évadban az ötödik helyen végeztünk. — Hetente kétszer tartunk edzést, szerdán és pénteken. A csapat tagjai közül néhányan azon­ban csak pénteken jönnek haza, így csupán egy edzésen vehetnek részt. Ennek ellenére együtte­sünk nem szerepel rosszul. Természetesen arra törekszünk, hogy a jövőben helyezésünkön még javítsunk. A szövetkezet vezetősége tőle telhetően támogat bennünket. Most az idény elején kaptunk ötezer korona értékű felszerelést. Sok gondot okoz azonban a megfelelő pálya hiánya. A jelenlegi lab­darúgópályától az öltöző — ha annak lehet ne­vezni — csaknem kétszáz méter távolságra fek­szik, s azt hiszem nem kell részleteznem, mennyire kedvezőtlen ez számunkra. — Az utóbbi időben nagyon megnövekedett az érdeklődés a női labdarúgás iránt, sajnos a fenti okok miatt nincs módunkban a női szakosztályt megalakítani. Ezenkívül számosán szívesen hódol­nának, a tekézésnek és asztaliteniszezésnek. Te­kepályánk nincs, a kultúrház terméért járó bért nincs miből fedeznünk. — Labdarúgópályánk a Vág árterületén fekszik. Ettől függetlenül építkezhetnénk ott, de az ille­tékesek figyelmeztettek, hogy sem árvíz esetén, sem pedig ha e területről „kiköltöztetnének“, egy fillér kártérítést sem icapnánk. A hnb megígérte, hogy a töltésen innen egy kéthektárnyi területen új pályát csinálhatunk. Ázzál biztatnak bennünket, hogy a jövőben új autóutat építenek, és ezzel egy- Időben rendeződnek a mi gondjaink is. Két lehetőség Igen, kétféleképpen lehetne a faluban megfelelő sportlétesítményt építeni. Az egyik lehetőség: a hnb a testnevelési szervezettel karöltve tervbe veszi az új pálya, az öltözők stb építését Z-akció keretében, és ezt felterjeszti a testnevelési szer­vezet járási bizottságához. A másik az lehetne, ahogy ottlétünkkor Keszeli Feri bácsi mondotta. Az ő elképzelése a Következő: a már meglevő, valóba*' gyönyörű környezetben fekvő, szinte ideá­lis talajú pályát körülvenni védőgáttal, mely egy­úttal lelátóként is szolgálhatna. Mindezt úgy le­hetne elérni, hogy a 2600 méter hosszú, 20 méter széles régi töltést elhordanák, ami által az efsz 5,5 hektárnyi, elsőosztályú termőföldet nyerne, a sportegyesület pedig jelentős anyagi haszonhoz jutna. Egy 500-as báger és három tehergépkocsi szombat-vasárnapi műszakban 6—7 nap alatt el­végezhetné, és utána a buldozér elegyengetné a talajt. A terv érdekes, s mivel kíváncsiak voltunk az illetékesek véleményére, elmentünk a jnb mező- gazdasági osztályára. Itt a következőket tudtuk meg: az ügy érdekében a helyi efsz-nek költség- vetést kellene kidolgozni és a járáson keresztül a minisztériumhoz felterjeszteni. Nem titkolták, hogy csak kevés reményt táplálhatnak a terv jóváhagyását illetően, mert a minisztérium csak olyan földmunkához járul hozzá, melynek költsé­ge hektáronként nem haladja :«eg a 30—40 ezer koronát. Kérdés, meg lehet-e ennyiért az egészet valósítani? Tény, hogy az utóbbi lenne a rövidebb út. Természetesen nem a mi feladatunk eldönteni, melyiket válasszák a helybeliek. Galántán ellátogattunk az SZTSZ járási bizott­ságára is, ahol Pavel Simek járási titkárnak ecse­teltük a kráľovaiak gondjait. Ő, bár egy kissé kur- tán-furcsán — úgy látszik rosszkedvében találtuk — intézte el az ügyet — mégis megszívlelendő, amit mondott. Az új pálya építését a Z-akció ke­retében kell tervezni, s akkor kapnak anyagi tá­mogatást, mert különben csak a szociális beren­dezések létesítéséhez járulhatnak hozzá. Ami pe­dig az asztalitenisz-szakosztály megalapítását, fi­nanszírozását illeti, az egyesület vezetősége for­duljon írásban a járási bizottsághoz, a támogatás nem marad el. Lesz miből a kultúrtermet bérbe­venni, s így az asztaliteniszezők is otthonra ta­lálnak. „Kérjetek és megadatik“ hangzott a titkár ajkáról kissé kenetteljesen. Mostoha körülmények az iskolában Pontosan 207 diák tanul a falu kilencéves alap­iskolájában. Őket érinti a legérzékenyebben a sportlétesítmények hiánya, hiszen melyik egészsé­ges fiatal nem szereti a mozgást, a sportot. Az iskola azonban nem rendelkezik tornateremmel, és a tenyérnyi udvaron még csak egy röplabda- pályát sem lehet létesíteni. A két testnevelő, Esek József és Bognár Mária szinte megoldhatatlan feladat előtt áll. — Télen az osztályokban végzünk testgyakor­lást — mondja Esek testnevelő —, ez azonban korántsem pótolja a tornatermi foglalkozást. Nyá­ron a Vág partján igyekszünk sporttevékenységet kifejteni. Oj tantárgy a honvédelmi nevelés", a ha­todik osztályban kezdjük és terepjárás, tájékozó­dási verseny, menetelés, honvédelmi játékok sze­repelnek műsoron. — Mi van az úszásoktatással? — A Vágban esetleg lehetne — mondja Bognár Mária, — de csak a délelőtti órákban, mivel a folyó délutánonként hirtelen megárad. Az úszások­tatás nagy felelősséggel járó munka, nehezen vál­lalja valaki, különösen itt, mert a Vág nagyon sze­szélyes folyó, és minden évben szedi áldozatait. A szülők érthetően idegenkednek az úszásoktatás­tól. Iskolai kirándulások alkalmával esetleg szó­ba jöhetne, de két-három nap alatt még a leg­ügyesebbeket, legrátermettebbeket sem lehet meg­tanítani az úszás tudományára. — Bár feltételeink nagyon mostohák, évente részt veszünk a járási atlétikai és kerékpáros­versenyeken. Mind a fiúknál, mindpedig a lányok­nál a hosszabb távokon, így elsősorban ezer mé­teren értünk el jó eredményeket. Igyekszünk, de az iskola is csak akkor tud többet produkálni, ha van anyagi alap. Itt elsősorban az efsz támogatá­sára lenne szükség. Tenni kell valamit, de minél előbb Nem új keletű aranyigazság, hogy sportlétesítmé­nyek és megfelelő felszerelés nélkül valamirevaló tevékenységet kifejteni egyszerűen lehetetlen. Er­re ékes példa Kráľová Is. De miért nem kezdemé­nyeznek? 1945 óta csak a labdarúgók működnek, ők is sok gonddal, problémával. Ha pedig nagy ritkán akadt is másirányú próbálkozás, rövid idő elmúltával csődöt mondott a nemes igyekezet. Nincs szándékunkban kioktatni a králováiakat, bár egy-két jó tanács sosem jöhet rosszkor. Hosz- szú évek óta látogatjuk Szlovákia magyarlakta vá­rosait, falvait. Jártunk mi már sokkal kisebb köz­ségekben, és az elismerés, sőt néha a csodálat hangján számoltunk be a látottakról. Néhány hét­tel ezelőtt például a rohovceieket (Szarva) di­csértük. Ebben az alig kilencszáz lakost számláló faluban, amelyben még csak sportegyesület sem működik, olyan „kacsalábon forgó“ sportlétesít­ményt hoztak össze, hogy a szomszéd községek is megirigyelhetik. A kráľovái iskola testnevelői panaszkodnak: nincs hely, ahol foglalkozhatnának a gyerekekkel. Az iskolától körülbelül 200 méterre a töltésen túl a nem éppen festői szemétdomb közelében van egy kisebb labdarúgópálya, s ide járnak sportolni. Ezt a területet könnyen rendbe lehetne hozni. Egy buldozér egy nap alatt — az egész 500 korona költséggel járna — elegyengetné a talajt, s így el­tűnnének a kisebb-nagyobb gödrök, melyekbe té­len, amikor nem elég vastag a jégréteg, gyakran bepottyannak a gyerekek. Ezen a helyen nemcsak futballozni, hanem atlétizálni, röplabdázni is lehet­ne. Sőt, amikor beállt a fagy, a helyi tűzoltó­testület egy gyakorlat alkalmával megfelelő meny- nyiségű vizet szivattyúzhatna a pályára, és a szü­lőknek nem kellene többé rettegniük attól, hogy gyerekük alatt beszakad a jég. (Ez Is „Feri bácsi“ ötlete, és nem is rossz.) Jártunk a labdarúgópályán is. Szomorkás, borús, esős idő volt, de el tudjuk képzelni, milyen festői lehet a táj, amikor kizöldülnek a fák és madár- daltól hangos az erdő. Talán nem is lenne rossz ötlet Itt tovább építkezni, mert az öltöző nem lesz sokáig az, rövid időn belül összedől. Mindenesetre fontolóra kell venni, mi a cészerűbb, de egyúttal a legrövidebb utat kell választani, ha a község vezető személyiségei lendíteni akarnak testneve­lési mozgalmukon. Lehetőség akad bőven, csak élni kell velük. A kezdeményezésnek a községből kell elindulnia, a járási szervek azután — amint ezt megállapíthattuk — szívesen segítenek. Krá­ľová lakosainak apraja-nagyja minden bizonnyal nagyon hálás lesz azoknak, akik számukra spor­tolási lehetőséget, egészséges testmozgást, kelle­mes szórakozást biztosítanak azzal, hogy a község­ben megfelelő sportlétesítményt építenének. En­nek csupán egy a feltétele: haladéktalanul el kell kezdeni a tervek kidolgozását. KOLLÁR JÓZSEF A TJ Družstevník Kráľová nad Váhom labdarúgó csapata, mely jobb eredmények elérésére is képes, csak meg kell számukra teremteni a feltételeket. fia; 1 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lörincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18. sportrovat: 505-29 gazdasági ügyek: 506-39. távíró- 09308. Pravda Kiadóvál­lalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4 Hirdetôiroda- Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13 korona Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
Thumbnails
Contents