Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám, szerda

A közös üzemek a termelés szakosításának és koncentráció­jának egyik alapvető formája. Ezeket a szövetkezetek vagy az állami mezőgazdasági szervezetek alakítják ki mint önálló jogi és gazdasági szubjektumokat, melyeknek önálló viszo­nyuk van az állami költségvetéshez. A közös üzemben egye­sült szervezeteknek jogukban áll, hogy a szerződés által meg­határozott mértékben és feltételek között vegyenek részt te­vékenységében, részt vegyenek az irányításban, részesedjenek a gazdálkodás eredményeiben, mégpedig az érvényes szabályok és szerződésileg leszögezett elvek alapján. A mai napig mintegy 400 közös szövetkezeti üzem alakult. Ezeknek csaknem egyharmada mezőgazdasági termeléssel fog­lalkozik — túlnyomórészt tojástermeléssel, szárnyas-, sertés- és borjúneveléssel. A többi üzem a kisegítő munkákat és szol­gáltatásokat végzi, talajjavító és építő szövetkezetek, a gyü­mölcs tárolásával, a gabona szárításával stb. foglalkoznak. Az eddig létesült közös szövetkezeti üzemek az állóalap értékéből több mint háromnegyed milliárd koronát képeznek. Az elért eredmények a termeléskoncentráciő e progresszív formájának előnyeit bizonyítják. A munkatermelékenységben például a tojástermelésben, a baromfi- és a sertéshústerme­lésben 5—7-szer nagyobb teljesítményeket érnek el az efsz- ekhez viszonyítva. Az egyes üzemekben a legkorszerűbb tech­nológiát alkalmazzák, és az egy dolgozóra eső évi teljesítmény értéke több mint félmillió korona, ami az iparban elért át­lagos munkatermelékenységnek csaknem a négyszeresét je­lenti. A tiszta haszon és a; saját költségek közti viszony által kifejezett rentabilitás ezekben az üzemekben háromszor na­gyobb, mint az éfsz-ekben. A termelés koncentrálásának és szakosításának megvalósí­tása hosszú ideig tartó céltudatos folyamat, amely a tudomá­nyos-műszaki haladással, a megfontolt, átgondolt beruházási politikával összhangban megy végbe. Ez megköveteli, hogy minden járásban kidolgozzák a koncentráció fejlesztésének, a termelés szakosításának távlati tanulmányait, valamint meg­valósítása tervét, az anyagi és pénzügyi biztosítás lehetőségei­től függően. A csehszlovák mezőgazdaság fejlődésének új szakaszába lép, amelyben a cél a korszerű szakosított koncentrált szocialista nagyüzemi termelés kiépítése. Ez távlati kancepció, melynek megvalósítása túllépi az ötödik ötéves terv időszakát. Céltuda­tosan, tervszerűen irányított folyamatról van szó, amely csak akkor hozhatja meg a várt eredményeket, ha nemcsak az irá­nyító szervek és a vezető dolgozók; hanem valamennyi dolgo­zó is saját ügyének tekinti. Változásokat kell elérnünk az emberek tudatában, mivel ők, a tervek helyességébe vetett hi­tük és kezdeményezésük képezi bármilyen politikai, társadal­mi változás sikeres megvalósításának alapfeltételét. A koope­rációs kapcsolatokat csak az önkéntesség alapján, valamennyi résztvevő meggyőződése alapján létesíthetjük. Mindenkinek meg kell győződnie a program helyességéről, az életszínvonal és a falusi életmód további megjavítása szempontjából. Ennek érdekében részletesen kell tájékoztatni a célokról és a tervek­ről, magyarázó és meggyőző kampányokat kell szervezni, és hatékony politikai tömegmunkát kell kifejteni. Feladatunk, hogy fokozatosan kiküszöböljük az eddigi kü­lönbségeket, a mezőgazdaság és az ipar közeledjen egymás­hoz, hogy gazdaságilag és műszakilag kiegyenlítődjön, mivel a mezőgazdaság és az ipar az egész népgazdaság alapfontossá­gú, döntő ágazata. Az előttünk álló új szakasz a munkások és a szövetkezeti parasztok osztályának újabb közeledését, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítását jelenti, amely egész szocialista tár­sadalmunk politikai alapja. A XIV. kongresszus értékelte és lezárta fejlődésünk nagyon bonyolult időszakát, és kidolgozta szocialista hazánk további fejlődésének igényes és reális programját, amely kifejezi a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség létérdekeit. E program elválaszthatatlan része az ötödik ötéves terv gaz­dasági célkitűzései. Ez a program nagyon vonzó a dolgozóit számára, mivel megnyitja előttük a fejlődés távlatait, meg­teremti a feltételeket az alkotómunkához, a létbiztonság el­mélyítéséhez, az emberek boldog életéhez. A párt, az összes pártszerv és -szervezet munkájának s fi­gyelmének központjában kell állnia a gazdasági fejlődés prog­ramjának. A gazdaságpolitika kitűzött céljait csak akkor old­hatjuk meg, ha az összes pártszerv és szervezet aktívan részt vesz megvalósításukban. Az ő feladatuk, hogy megmagyaráz­zák a dolgozóknak a gazdasági program teljesítésének jelen­tőségét a nemzet gazdaságának fokozásában, és megnyerjenek mindenkit e program megvalósítására, arra, hogy alkotó ere­jét mindenki erre a célra fordítsa. A pártszervek vezetésével egyesül az állami és a gazdasági szervek törekvése a dolgo­zók millióinak kezdeményező munkájával. A párt vezető szerepének következetes érvényesítése a gaz­daságban a gazdasági program sikeres teljesítésének alapfel­tétele. A pártszervek és -szervezetek mindennapi munkájában ez megköveteli, hogy politikailag viszonyuljanak a gazdasági problémák megoldásához, politikai és társadalmi-szociális jel­legüknek, és a dolgozókra tett hatásuknak megfelelően old­ják meg a gazdasági jelenségeket és feladatokat, munkahe­lyükön gondosan ellenőrizzék a gazdasági fejlődés feladatai­nak teljesítését. Igényesebbeknek kell lennünk a vezetők mun­kájának értékelésében. Éles harcot kell indítanunk a kényel­messég, a konzervativizmus, a még mindig gyakran előforduló spekuláció ellen, a rend és a fegyelem megszilárdításáért a termelésben, a kereskedelemben, a közlekedésben és minden más szakaszon. A mai viszonyok között hatékonyabban kell kihasználnunk a gazdasági vezetőség ellenőrzésének jogát. Most elsősorban az a feladatunk, hogy mindenütt igényesen értékeljük, hogyan teljesítettük 1971-ben a tervfeladatokat. A pártszervezeteknek és -szerveknek figyelmüket elsősorban a fogyatékosságok következetes kiküszöbölésére és elhárítá­sára kell fordítaniuk, melyek a tavalyi fejlődés folyamán me­rültek fel, és sok közülük még az előző évek öröksége. A párt­szervezetek figyelmének súlypontját az idén gazdasági terü­leten a termelés és minden gazdasági folyamat minőségi ol­dalának megjavítására kell összpontosítani. A kommunistáknak nem szabad beletörődniük azokba a fo­gyatékosságokba, melyek a gazdaság egyes szakaszain a XIV. kongresszus határozatainak teljesítésében nyilvánulnak meg. Minden törekvésüket ezek céltudatos kiküszöbölésére kell fordítaniuk. A párttagok, a szakszervezetek funkcionáriusai, az Ifjúság, a mesterek és a, többi vezető álljon az akadályok el­távolításának és a legigényesebb feladatok megoldásának élére, és a szocialista munkaversenyt elsősorban a minőségi fel­adatok biztosítására irányítsák. A párt, az állami, a gazdasági és a társadalmi szerveknek, valamint szervezeteknek rendszeres pártpolitikai munkát kell kifejteniük, és egységesen kell fellépniük az 1972. évi állami terv biztosítása érdekében. Az egész pártban össze kell kap­csolni a politikai munkát a gazdasági feladatokkal. Kedvezőbb erkölcsi, politikai feltételeket kell kialakítanunk mindazok számára, akik igényesek a terv teljesítésében annak érdeké­ben, hogy biztosítsuk a csehszlovák gazdaság további hatékony fejlődését, és azok számára, akik következetesen betartják a párt, az állami és a tervfegyelmet. Valamennyiünknek tuda­tosítanunk kell, hogy a terv mindenki számára törvény, ame­lyet nem lehet önkéntesen megváltoztatni, és az, aki nem tel­jesíti e feladatokat, megkárosítja a gazdaságot, megkárosítja önmagát és másokat is, és meghiúsítja az életszínvonal gyor­sabb emelkedését. A CSKP alapszervezeteinek mindennapi munkájukban szem előtt kell tartaniuk Husák elvtársnak a CSKP XIV. kongresszu­sán elhangzott szavait: „Ugyanolyan határozottan, mint aho­gyan a népgazdaság konszolidálásáért harcoltunk, kell ma küzdenünk a gazdaság műszaki, gazdasági fejlődéséért.“ I 16

Next

/
Thumbnails
Contents