Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

Benedekfű (CNICUM BENEDICTUS L., BENEDIKT LEKÁRSKY) A benedekfű (áldottfű, pápafű, áldott bogáncs, ke­serű bogáncs) a fészkes vi- rágúak (Compositae) csa­ládjába tartozó, Földközi­tenger vidékéről, Elő-Ázsiá- ból származó, nálunk vadon nem termő, minden részé­ben keserű ízű, egyéves nö­vény. Mindenhol termesztik. Szára 30—40 cm magas, ötszögletű, zöldes vagy bar­násvörös színű. A növény egész lombozata, virágzata pedig különösen szúrós. Le­velei szórt állásúak, 10—25 cm hosszúak, szúrósak, 1— 7 cm szélesek, öblösen fo­gasak, pókhálószerűen gyap­jas szőrösek. Virágfészkei a hajtások végén állnak, to­jás alakúak. 3—4 cm vasta­gok, gallérleveleik szúró­sak. Virágai sárgák. Termesztése magvetéssel történik. Hidegre nem érzé­keny, ezért ősszel, de legin­kább kora tavasszal is vet- vető. A vetés optimális mélysége 3 cm, sortávolsá­ga 50 cm. A sűrű kelést egyelni kell. A talajigénye középkötött, barna homok­talaj.. Gyűjtendő a rövid nyél­résszel lecsípett és jól ki­fejlett tőlevelek, valamint a szár levelei. A leveleket zsi­nórra fűzve kell szárítani. Lehet szárítani vékony ré­tegben is papíron, de csak 30 C fok hőmérsékletig. A zöld levelek kellemetlenül ragadósak. Az egész nö­vényt nem ajánlatos gyűjte­ni, mert a szára nehezen szárad. A drog friss állapotban kellemetlen szagú, szárítva szagtalan. Nagyon keserű ízű. A drognak étvágyjavító, emésztést serkentő, epehaj­tó és sárgaság elleni hatá­sa van. Már a XVIII. szá­zadban is használták a gyo­mor rosszindulatú dagana­tai ellen. Ma a rákellenes gyógyszerek kutatásánál használják. Láznál, borban áztatva, mint gyógybort használják. Wegner megál­lapította, hogy a benedekfű elősegíti a szívműködést. A gyógyászatban sokféle tea­keverék alkotórésze. A gyomor- és epebántalmak- nál jó hatása van, ha elő­írás szerint használja a be­teg. Nem szabad a teája előállításánál a levelét főz­ni, csak forrázni. Negyed­vagy félóra múlva le kell szűrni, és minden evés előtt IV2 órával használni. A ha­tás a beteg fegyelmezettsé­gétől függ, mert pontosan be kell tartani az előírást, és mindennap kell használ­ni. Dr. NAGY GP7A Jégmadár A rožňavai (rozsnyói) já­rás * domb- és hegyvidéki tájain, a Slana (Sajó) men­tén, a Turňa (Torna) patak felső folyásánál, vagy pe­dig a hrhovi (tornagörgői) halastónál és más helyen fordul elő ez a ritka szép, tarka madár. A Sajó és más patak szabályozásával szű­kült az élettere, illetve ke­vesebb lett a fészkelésre al­kalmas helye. Ennek a jég­madárfélék családjába tar­tozó, vizek menti érdekes­ségnek, a jégmadárnak más neve is van: halászmadár, vízi király, jegén. Ez a hosz- szúcsörű (a csőre a testé­nek kb. V4 része), rövid far­kú, rövidlábú jellegzetes madár semmilyen más ma­dárral nem téveszthető ösz- sze. Hossza 16,5, szárnya 7,5 —8,0, farka 3,3—3,8, csüdje 0,9—1,2, csőre 3,9—4,5 cm. Súlya 30—44 g. Az öreg madár feje tete­je feketészöld. az egyes tol­lak végén egy kék haránt­csík látható. A hát a felső farkfedőkig csillogó azúr­kék, a vállak sötétzöldek. A torok fehéres, az alsó test többi része élénk rozs­dabarna. A csőr felsőkává­jának tövétől a szemen át húzódó széles sáv rozsda­barna, a kantár keskeny fe­kete csík formájában mu­tatkozik. A nyakoldalakon egy-egy feltűnő, fehér folt látható. Az alsó káva tövé­től kiinduló széles bajusz­sáv sötétzölddel és sötét­kékkel mintázott. Az evezők feketésbarnák, a külső zász­ló kék. A felső szárnyfedő­kön feltűnő világoskék, ap­ró foltok láthatók. A farok sötétkék. A fiatalok az öre­gekhez hasonlóak, csakhogy a begy és a mell tollai fa- kószürkén szegettek. A hím csőre fekete, csak az alsó káva töve vöröses. A tojónál a vöröses vagy narancsszínű tőrész kiter­jedtebb. A fiatalok csőre húsbarna. A szivárványhár­tya sötétbarna. Előfordulása szórványos és csak páronkénti. Állandó madár. Télen a befagyott pa­takoktól a Slovenský kras forrásainak befolyásához húzódnak. A vízpartok függőleges falába kb. 1 m hosszú csa­tornát váj, s ennek kitágu­ló végébe kiöklendezett hal­szálkákra rakja le 6—7 gömbölyded. sima, fényes héjú, fehér tojásait. A tojá­sok átlagos mérete: 22,6 X 18,7 mm. Kétszer költ. Mind­két ivar kotlik. a kotlási Idő 19—21 nap. A fiókák 23—27 napig maradnak a fé­szekben. Tápláléka a hal. de csak az apró, értéktelen halat fo­gyasztja, ezen kívül kárté­kony vízi rovarokat is eszik. Roppant gyorsan emészt, a szálkát, pikkelyt, úszót pe­dig kiöklendezi. A kis halat leginkább ágról lesi. Patak mentén, ott, ahol a bokor ráhajlik valami csendesebb folyásra, kiálló száraz ág legvégébe letelepedik ez a ragyogó haltolvaj, hogy hi­hetetlen szívóssággal és mozdulatlansággal lesse a vizet és a benne folyó éle­tet. Ha a pisztráng vagy más ivadék biztonságban érzi magát s megközelíti a víz felületét, a jégmadár mint a villám csap le és csőrének éles káváival meg­ragadja a prédát. Hasa olyan színű, mint a száraz levél, a hal tehát nem gya­nakszik; háta pedig a pa­tak kék csillogására emlé­keztet, ezért nem veszi ész­re a keringő karvaly. Oly­kor karón telepszik meg, s néha-néha a víz fölé száll­va függ, mint a vércse. Pisztrángtenyésztő telepek közelében érezhető kárt te­het. Gazdasági jelentősége nincs. Szépsége és ritkasá­ga miatt védett madár. R. T. • • > T Harcsára halászunk Minden túlzás nélkül állít­hatjuk, hogy a harcsa ha­zánk .legnagyobbra növő, leg­érdekesebb, legsajátosabb tulajdonságokkal rendelkező hala. Sajnálatos tény, hogy vi­zeinkben viszonylag kevés található, ezért jelent él­ményt — és egy-egy nagyobb példány elejtése „dicsősé­get“ Is. A harcsa, minden más haliunkat túlszárnyaló méreteivel és sajátos tulaj­donságaival megérdemli a horgászok megkülönböztetett figyelmét. Sajátos tulajdon­ságai közé tartozik az is, hogy ez az egyetlen halunk, melyet hanggal támadásra lehet ingerelni. A harcsa la­tin neve Silurus glanis. Mé­reteiről érdemes megjegyez­ni, hogy szélessége megköze­líti a hosszát. Igen nagy szá­ját a szája szögletében inas izomzat keresztezi. Mivel a Yiorog rendszerint ebbe akad be, nem kell attól tartani, hogy fárasztás közben kisza­kad. Sokkal inkább fennáll annak a veszélye, ha nem megfelelő horgot haszná­lunk, hogy a horog kiegyene­sedik vagy eltörik. A többi rablóhalunkkal el­lentétben, a harcsának szo­katlanul kicsi a szeme, ezért csak másodlagos szerepet töilt be a harcsa érzékelései során. Sokkal inkább szagló- és hallószerveivel észlel. Pikkely nélküli csupasz teste alkalmazkodik a kör­nyezethez. Tápláléka vegyes, konkrét. FaMnksága közis­mert. Gyakran megtörténik, hogy „belefúl“ áldozatába. Fő tápláléka a hal, ezenkí­vül megeszi a békát, gilisz­tát, piócát, kagylót, rákot, egeret, vízipockot, víziszár­nyasokat, még a kacsát is. Bár ragadozó, megeszi a dö­göt Is. Sőt, nagy emlős raga­dozókhoz hasonlóan, sokkal nagyobb előszeretettel fo­gyasztja a „szagos“ húst, mint a frisset. Ezért igen szép péildányok is horogra kerülnek — szappannal. Ne gondoljunk azonban Itt illa­tosított plperaszapp^nra, mert az elijeszti a harcsát. Csakis egyszerű mosószap­panra kap. Nagymértékben reagál a villanókra is, de itt sem a csillogó fényt érzéke­li, hanem az általuk keltett hanghullámokat, rezgéseket. HoFgászati szempontból ér­demes megjegyezni, hogy a harcsa íváskor „a legkapó­sabb“, mert ekkor a leginger­lékenyebb, s minden arra ve­tődő élőlényt megtámad. Ra­gaszkodása is figyelemre méltó, mert a gondosan elő­készített fészekbe rakott ik­ráit kikelésükig őrzi (kb. 65 napig). Folyóinkban kedvelt tartózkodási helyei az alá­mosott, meredek partrészek környéke, vízbe süllyedt fák ágai, mély, iszapos, gödrös fenekű vizek. A harcsa társas életet él: négyes-ötös csoportokban ta­nyázik. Ahol egy harcsa ho­rogra akad, gyakran követi a másik is. Harcsázó felszerelésükről Is érdemes néhány szót szól­ni. A bot ne Jegyen túl hosz- szú. Legmegfelelőbb a 2—2,4 m hosszúságú. Ezek közül is az acélcsőből készült a leg­jobb. Zsinegből 40—45-östől vékonyabbal ne induljunk harcsára halásznll A harcsa konok ellenfél, horgon igen erős, kitartó. Gyakran kelle­metlen meglepetést okoz, amikor a fárasztás utolsó szakaszában, közvetlenül a kiemelés előtt elpattan a zsi­neg, és a zsákmány „meg­lóg“. Orsók közül, bár leg­elterjedtebbek a peremfutó orsók, célszerű forgódobos­sal horgászni, mert erre még 70-es zsineg is feltekercsel­hető, s ellenállóbb. Bevágás után a harcsa majdnem min­dig elfekszik a fenéken. A horgok közül legcéilszerübb az egyes egyágú, de ügyel­jünk a minőségre a már em­lített kiegyenesedés miatt. Az Igen elterjedt háromágú horgok is jól beváltak, a ta­pasztaltabb horgászok azon­ban harcsára mégis egyessel „mennek“. Kiemelőhálónk fémkeretes legyen, s a vágó­horog Is erős, de nem sza­bad egyiket sem túlméretez­ni. A viLlanók közül legjob­ban a pergő, támolygó és a forgó mozgást végzők váltak be. Itt nem fontos a méret, hiszen 20—25 kg-os példá­nyok is kapnak a kis PAR- LOW-kanálra. Mivel a leg­több harcsakapás éjjel tör­ténik, éjjeli rablókörútjuk során nagyon előnyös vi­lágító úszót használni. Ezt otthon is elkészíthetjük, ha másképp nem tudjuk beszerezni. Csalikból bő vá­laszték áll rendelkezésünk­re. A már említett lótetüvel (lótücsök) felcsalizott horog majdnem mindig kapást ered­ményezett. Használata éjjel előnyösebb, mert ilyenkor nem kezdik ki más halak. Rendkívül eredményes a fo­gás piócával is, de ezek ta­padókorongját fenekezéskor vágjuk le, mert elrejtőznek az Iszapban. A giliszta-, kagyló-, rák-, béka- és a dög­csalik sem eredménytelenek. Jól lehet csalogatni a har­csát távcsalikkal, baromfl- és halvérrel Is. Az Ilyen táv- csalik használata nem min­dig egyeztethető össze az íz­lésünkkel, és az egészség- ügyi követelményekkel sem. A harcsa horgászata legered­ményesebb fenekezéssel (fe- nékólmos horgászat), azon­ban nem kisebb eredményt érünk el úszós, pergetéses módszerrel sem. Hogy harcsa akadt a horgunkra, abból ál­lapíthatjuk meg, hogy ez a hal feltűnően cikázva úszik, kapás után elfekszik a me­der fenekén, s erősen rán­gat. Fenekléséből kimozdít­hatjuk, ha botunk végét kés­pengével megiitögetjük. A harcsa jól bírja a fogságot, kisebb példányok nagyobb hailtartó edényben Is tartha­tók. A nagyobbakat erős kö­téllel kantározzuk ki, Illetve fel. PÄLHÁZY JÓZSEF Űj bolgár bélyegek A bolgár tájékoztatási és postaűgyi minisztérium Kirill Conev nemzeti mű­vész születésének 75. év­fordulója alkalmából rend­kívüli bélyegsorozatot bo­csátott ki. A sorozat be­mutatja a művész alkotá­sait. Az egyes bélyegek az alábbi művek színes fény­képmásolatát ábrázolják: 1 szt — a „Kis futballis­ta,“ 2 szt — ..Balcsik nap­lementekor“, 3 szt — ön­arckép“, 13 szt — „Kálin“, 20 szt — „Táj a Fehér tengernél“, 40 szt — „P. E. portréja“. A bélyegeket Magyaror­szágon készítették külön­leges papíron. • A MAGYAR POSTA 1972-ben 73 bélyeget és 5 blokkot ad ki, amelynek együttes névértéke 202 fo­rint. • KEVESEN TUDJÁK, hogy Magyarország éven­te 70 ezer rubel értékű csehszlovák bélyeget vásá­rol, míg Csehszlovákia 110 ezer rubelért vesz magyar bélyeget. (s) A képen látható „pótpolcot“ meghajlított műanyagcsőből (PVC) készítjük, a szükség­nek megfelelő méretben. Azután a műanyag csövön lyukakat fúrunk, és ezeken húz­zak át a szintén műanyaggal bevont dró­tokat úgy, hogy elég sűrű, hálószerű fe­letet kapjunk. Ezt a célszerű pótpolcot a fehérneműs szekrényben használhatjuk, hogy ne kell­jen a szépen vasalt Ingeket sűrűn egymás­ra rakni. Ha nagyobb méretben készítjük, úgy a szekrényben alul helyezzük el, és itt tarthatjuk az igelitzacskóba csomagolt cipőket, kézitáskákat, különféle dobozokat stb. Ha a konyhaszekrénybe tesszük, nem kell annyi edényt egymásba rakni. így meg­óvjuk az edényeket attól, hogy leverődjék róluk a zománc. Szükség esetén az élés­kamrában is jó hasznát vehetjük. Q 1 |i TI □ *T-‘ má -Iliién. ..Jgii-nt. «8. > »■! i ‘ill I I ■ I V --------- f—* mm m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents