Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám, kedd
Ű J FILMEK O. K. (nyugatnémet) Provokáló cím: O. K. (oké), vagyis jól van, minden rendben van. De csakugyan minden oké ebben a nyugatnémet filmben? Távolról sem. S hogy a világon sem minden oké, az Michael Verhoeven fiatal nyugatnémet orvost arra késztette, hogy felemelje szavát és súlyos vádat mondjon a háború iszonyatos, az embert elaljasító hatásáról. A fiatal rendező néhány barátjával társulva elkötelezett, közvetlen, egyszerű, ám szókimondó filmet készített. S éppen ezzel az ábrázolásmóddal, a fekete-fehérre egyszerűsített képek segítségével éri el célját, s teremt feszültséggel terhes légkört. Kétségkívül, hogy o téma, illetve ez a közvetlen ábrázolásmód sok buktatót.» rejt tik őt, vallatják, s miközben jót mulatva „ártatlan“ játékaikat űzik, felébred bennük elállatia- sodott ösztönük. Közösen, brutálisan megerőszakolják, majd megölik az ártatlan teremtést ... Az igazságszolgáltatás hallgat, hisz hogyan is bűnhődhetnének a szabadság és a demokrácia védelmezői?! Háború dúl, mit számít egy ember élete, amikor az amerikai hadsereg becsülete forog kockán! Ezért hát minden O. K., minden a legnagyobb rendben! (Az igazság — mint ahogy azt a kommentátor szavaiból megtudjuk — mégsem maradt néma.) Lehangoló, komor történet. Nem éppen kellemes látvány, de a rendező nem is szórakoztatni, mulattatni akarta a nézőAz O. K. című nyugatnémet film egyik főszereplője. magában. Az alkotónak azonban sikerült elkerülni ezeket, ami elismerést érdemel. A rendező a vietnami háború egyik szomorú eseménye kapcsán — a bajor passió játékok stílusában — szólal fel az erőszak, a kegyetlenség, az embertelenség és a háború ellen. A film története Vietnamban, valahol a dzsungel mélyén játszódik. Négy amerikai katona itt őrzi és védelmezi az oly sokat emlegetett amerikai és világszabadságot. Húsvéti fegy verszünet lévén, nyugalom, csendesség mindenütt, csatazaj nem hallatszik. Szinte az a be nyomásunk, hogy egy kellemes hétvégi kirándulás szemtanúi vagyunk. A katonák szellemesek, bár élcelődésük néha csípős, a fiúk értelmesek, akiket — úgy tűnik — az egyenruha sem változtat meg. Minden a legnagyobb rendben van. S ekkor hirtelen fordulat áll be a filmben. Az unatkozó katonák különféle hecceket ötlenek ki, s mint a film további részében láthatjuk, nem éppen a legemberibb és legnemesebb szórakozással ütik agyon szabad idejüket. Egy tizenöt év körüli vietnami lány tűnik fel a láthatáron ... A katonák foglyul ejket. Figyelmeztet, óva int... Ám a legszomorúbb mégiscsak az, hogy a film nem kigondolt történet —«valóság! — Üt évvel ezelőtt, 1966 őszén Dél-Vletnam, Bong-song völgyében játszódott le a kegyetlen történet, a My Lai tragédia. S a katonák — bár a bíróság elé kerültek — még máig is élnek. Michael Verhoeven a filmet bajor környezetbe ágyazta. A katonák bajor tájszólással beszélnek, de Vietnamról, vietnami lányról. A szereplők is németek. Ez a megoldás rendkívül szuggesztívvé teszi a' filmet. A becsületes szándékú film, természetes, hogy flz 1970. évi nyugat-berlini fesztiválon, az úgynevezett Berlinálén nagy botrányt kavart. Egyesek Ame- rika-ellenesnek minősítették a filmet, óriási vihar kerekedett miatta, s a politikai botrányt nem sikerült elsimítani. A fesztivál belebukott ebbe az érdekes és erőteljes, minden becsületes szándékú emberi megdöbbentő filmbe, mely felkiáltójelként óv és figyelmeztet: a világon távolról sem minden annyira O. K. / —ym — TITKOSSZOLGÁLAT — ASIAPOL (japán) A bevezető képsorok még aránylag jó krimit sejtetnek. Egy nemzetközi gengszterbanda nagy mennyiségű aranyat akar Japánba csempészni. Az ASIAPOL nevű titkosszolgálat egyik ügynöke lát neki, hogy az államrendőrséget megelőzve felgöngyölítse az ügyet és ártalmatlanná tegye a bandát. A folytatás, sajnos, nem jobb a sokévi átlagnál, sőt néha még annál is rosszabb. Az ügynök Hongkongba, a banda tevékeny ségének gócpontjába utazik, s ettől kezdve teljesen összeku- szálódik a történet, pedig a rendező mindent elkövet, hogy meghökkentse a nézőt és felborzolja az idegeit. Nincs olyan cigarettatárca a filmen, amely egyben adó-vevő készülék ne lenne, még a whyskis üveg alól is lehallgató berendezés kandikál ki, s ezek után már szinte természetes, hogy minden táskában magnó van elrejtve. Kár, hogy a forgatókönyv írója és a rendező a korszerű eszközük mellett a „hagyományos“ rek- vizitumokról (gördülékeny cselekmény, logikai összefüggések) megfeledkezett, mert ezek hiányában még jó krimifilmet sem lehet készíteni. A filmben számos lélegzetelállító jelenet van, nem hiányzik gépkocsihajsza sem, sőt még csinos japán nők is szerepelnek, de minden összefüggés, rendszer nélkül. A titkosszolgálat és a banda tagjai vígan püfölik egymást (úgy látszik, hogy az arany nem is érdekli őket), az ügynök gyakran kerül életveszélyes helyzetbe, persze, egyre inkább rájövünk, hogy azért nem kell megijedni, mert mindig akad titokzatos jótevő, aki az utolsó pillanatban segít rajta, vagy pedig a rendező talál ki képtelennél képtelenebb helyzetet, melynek végén hősünk sértetlenül, esetleg kék foltokkal távozhat a színhelyről. A végén — szerencsére — a rendezőnek eszébe jutott, hogy itt voltaképpen „aranyra“ megy a játék, gzért a zárójelenetben nagy mennyiséget felhalmoz be \lőle, a hajóra „odavezényli“ a banda megmaradt tagjait s egy megmosolygtatóan naiv jelenet végén kézigránátot dob a társaság közé és ezzel pontot tett a banda, valamint a film történetének végére. A „nagy“ talány tehát megoldódott, ám úgy hiszem, egy rejtélyt sokak számára nem tisztáztak: vajon mi indokolta e film bemutatását nálunk, miért kellett minden bizonnyal nem kis összeget fizetni ilyen j gyengécske krimiért?-y-f I KÉNTERMELÉS A VÍZ ALÓL A kén keresett cikk a világpiacon, ezért minden jelentősebb lelőhely kiaknázására előbb- utóbb sor kerül. A mexikói öböl fenekén, 480 méterrel a tengerfenék színe alatt ángy meny- nyiségü kén található. Ennek kitermelésére épült fel Grand Isle, egy mesterséges sziget, 15 kilométernyire a parttól. A Freeport Sulphur Company tulajdonában levő bánya 1966-ban nyílt ■meg, évi kéntermelése több mint 1 millió tonna. A Mexikói-öbölben rövidesen üzembe helyezik a második hasonló bányát, Caminadát is. Különleges bányászati módszer A víz alatti kéntermelés a következő módon folyik: lefúrnak a kénrétegig, a ként folyékony állapotb.i hozzák, majd a partra szivattyúzzák. Ez a technológia határozta meg a szükséges létesítményeket: fúróberendezések. energiafejlesz- lö telep és lakóegységek épültek. A különböző funkciójú egységek más-más szigeten kaptak helyet, a szigetek közti kapcsolatot hidak biz- tosílijak. Ahhoz, hogy a kitermelést megfelelően tudják végezni, legalább olyan technikai és környezeti feltételeket kellett biztosítani, mint a szárazföldi munkánál. A város tervezésénél a fő cél az volt, hogy normális és biztonságos feltételeket biztosítsanak a munkások számára, akik egy — erős hurrikánjairól ismert — öbölben dolgoznak, több kilométernyire a parttól. Az itt alkalmazott bányászati módszer energiaigénye — a külszíni fejtéssel ellentétben — meglehetősen nagy. Először is le kell fúrni a kéntartalmú mészkőrétegig.. Azután csővezetéken keresztül forró vizet vezetnek le, s a keletkező folyékony anyagot sűrített levegővel felszivattyúzzák a tengerfenék szintjéig, majd innen a fenékbe ágyazott, fűtött és hőszigetelt csöveken keresztül ki a partra. A forró vizet gőzgép állítja elő, ott a helyszínen. Ugyanez a gép szolgáltatja a sűrített levegőt és az elektromos energiát is. Az új bányaváros, Carninada építéséhez 7000 tonna acélt használtak fel. A szigetcsoport kilencven, egyenként 90 méter hosszú lábon áll. A 60 méter mélyen a fenékbe ágyazott lábak 75 cm átmérőjű csőből készültek. Minden szerkezeti elem csőprofilból készült, egyrészt mivel ezt könnyebb megvédeni a korrózió ellen, másrészt a kör kereszt métáét kisebb ellenállási felületet jelent a szél és a víz mozgásaival szemben. A hurrikánveszélyre való tekinttettel a sziget tartószerkezetét 250 km/óra sebességű szélre és 19 méter magas hullámokra méretezték. Előregyártott szigetek Minthogy a munkafeltételek a szárazon sokkal kedvezőbbek, Caminada „szigetei“ a parton, előre gyártva készültek. Az egyes részeket egy 16 hajóból álló flotta vontatta — illetve vontatja • — ki a tengerre. Mikor a szállítmány eléri rendeltetési helyét, az előre gyártott elemeket két hatalmas, 250 tonnás úszódaru helyezi rá a már előzőleg felállított acél cölöpökre. Kisebb-nagyobb tornyok tartják az egyes szigeteket és hidakat. Minden torony egy többlábú egység, amely 22,5 m magasan emelkedik a víz színe fölé. A tornyok 14 nap alatt készülnek el, felállításuk 7 napig tart. A 60 méter hosszú, előre gyártott hidakat 21 napig építik és 30 perc alatt helyeziic el. Más-más szigeten kaptak helyet a bányaműveléshez szükséges különféle berendezések: a fúrótornyok, a szivattyúk és erőműtelep, amely a gőzt, az elektromos energiát és a sűrített levegőt szolgáltatja. Szintén külön szigetet alkot a mintegy 120 főnyi „lakosság“ lakónegyede: hálószobák, étkezőhelyiségek, konyha, klubterem és irodák vannak itt, mind megfelelően berendezve és felszerelve. A városnak repülőtere is van, az egyik kor alakú, céltáblaszerííen festett sziget. Takarékosság a hellyel — ez szintén elsőrendű követelmény volt a tengeri város tervezésekor. Grand Isle lényegesen sűrűbb beépítésű, mint a hasonló szárazföldi bányák, Caminada esetében pedig ez még tovább fokozódik: azonos kapacitású erőműve fele akkora helyet foglal el, a fúrótornyok minimális helyre szorultak össze, a lakások' kétszintes elrendezése is az alapterületet csökkenti. A bánya és a cég New Orleansban levő irodái között egy pontosan kiépített mikrohullámú hálózat állandó kapcsolatot biztosít. A munkahét átlag 4 napos, utána a munkásokat két 10 személyes helikopter szállítja a szárazföldre, 3—5 napos pihenőre. A szigetcsoport csatlakozó, változatos elemeivel egy élő, fejlődő szervezet. A szigetek elrendezése lehetővé teszi, hogy az egyes elemeket a munka kívánalmainak megfelelően cseréljék. Az együtteshez újabb hidak és szigetek kapcsolhatók, fúrótornyok szerelhetők le vagy újak állíthatók fel. A szigeten daruk segítik a munkát, a hidakon elektromos targoncák bonyolítanak le állandó élénk forgalmat. Grand Isle és Caminada valóban kis város. Feladatuk a bányászat, berendezésük a bányát szolgálja, külső megjelenésük is a bányát idézi. Mindkét létesítményt egy közös gondolat alakította ki: különböző, meghatározott feladatokat teljesítő elemek szerves összekapcsolása úgy, hogy ugyanakkor lehetőség nyíljék az együttqs esetleges mozgására, alakítására is. Ami a városépítés esztétikai oldalát illeti, a tervezők erre — szerencsére — nem sok gondot fordítottak. Ennek következtében a kialakult kép, a szerkezet nyílt megmutatása, a rendeltetés világos tükröződése az elrendezésben és formálásban teljesen megfelel a korunk általánosan elfogadott, sőt megkívánt esztétikai követelményeinek. A két, tengeren épült bányaváros — funkciójának maradéktalan teljesítéséül — értékes tapasztalatokat nyújt mind a technika, mind az építészet terén, s nem lehetetlen, hogy a mexikói öböl vizén a jövő városépítészetének egyik megoldását látjuk — már napjainkban — megvalósulni. ,MÜANYAGHABOS’ MEZŐGAZDÁLKODÁS . A termőtalajok minőségének javítása, a terméketlen pusztaságok termővé tétele régtől fogva foglalkoztatja az emberiséget. A talajnak mésszel, humusszal vagy tőzegkorpával való feljavítása hatásos és ismert eljárás. Céljuk a talaj szerkezetének megváltoztatása, a gázáteresztő- és a víztartóképesség megteremtése. Egyesek ma a földművelés ‘ forradalmáról beszélnek, s nem is jogtalanul: a műanyaghabbal való talajjavítás valóban forradalmi eredmény. A talajművelési módszereket három csoportba osztják, beszélnek geoponikáról, hidroponikáról és legújabban már plasztoponikáról is. Az első mesterséges beavatkozásoktól mentes földkultúrát, a második vízben való termesztést, tehát vízbeii feloldott tápanyagokat föld nélkül, a harmadik pedig a műanyaghabokkal javított talajon való mezőgazdálkodást jelent. A plasztoponika nemrégiben még az utópisztikus elképzelések sorába tartozott: ma már reális eredményei vannak, és egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Kezdetben a müanyaghabot, a talajjavító anyagok, műtrágyák kiegészítéseként kísérletképpen alkalmazták. Már az első eredmények arra engedtek következtetni, hoay a műanyaghab tulajdonságai túlmutatnak a talajjavítás céljain. Tápsók és nyomóelemek adagolásával föld nélkül, vagy csak kevés földdel keverve a műanyaghab- földeken hamarosan kinőttek az első kísérleti növények: a burgonya, a zab, a napraforgó és a bab. Az eljárást sokoldalú, tüzetes vizsgálat alá vették. Az agyagos talajt 10—15 cm vastag kar- bamid formaldehid gyanta habréteggel vonták be. Kétszáz citrusfát ültettek el műanyaghabbal bélelt gödrökbe, s másik kétszázat a hagyományos módon. A műanyaghabba ültetett fák 95 százaléka la hónap alatt kifejlődött, a hagyományosan ültetetteknek viszont csupán 50 százaléka. A kísérleti földek növényzete normálisan fejlődött, míg a természetes talajon elszáradt a vetés, miután a harmadik sziklevél kinőtt. Dél- nyugat-Afrika sivatagában különösen jól fejlődött az egyik paradicsomültetvény, amit a habanyag jó víztárolóképességének tulajdonítanak. Kuwait környékén is jó eredményeket értek el. A műanyaghabot az alsóbb földrétegekbe helyezték el, s ez megakadályozta a nedvességtartalom mélyebb rétegekbe való szivárgását. Te- neriffában a banáncserjék gyökerét vették körül habbal, ennek vízszigetelő-képessége miatt kevesebbet kellett öntözni, s ezáltal jelentős megtakarítást értek el. Műanyaghabot alkalmaztak túlságosan nedves talaj lecsapolására is. Ez alkalommal a salakkal és durva kaviccsal fedett alagcsövet fedték lo karbamid-formaldehid gyanta habbal. A hab itt a szűrő szerepét töltötte be: megkötötte a finom földszemcséket, s nem engedte eltömődni az alagcső nyílását. Dünák megkötésére is sikeresen alkalmazták a műanyaghabot. Barázdákba fecskendezték az anyagot, majd elegyengették és zabot ültettek. A növény gyökere a habágyban biztos talajra talált és megfelelő vízellátásban is részesült. Töltések építése során műanyagpehely, föld, trágya, fűmag és víz keverékét permetezve érték el a jó eredményeket. A nagyon meredek részeken, ahol nagy az erózióveszély, a lejtvo- nalakra keresztben árkokat vontak és dróthálót fektettek le a fent leírt keverék megfogására. A lefolyó vizet az árkok felfogják, s a műanyag, habnak átadják. A műanyaghab alkalmazását nagymértékben megkönnyíti az a körülmény, hogy a szükséges keveréket hordozható készülékekkel gyorsan és egyszerűen elő lehet állítani. Ahhoz, hogy terméketlen területen egy köbméter '„anyaföldet“ lehessen előállítani, mindössze 40 liternyi oldat szükséges. A terméseredmény a szállítás költségeit bőségesen visszatéríti. A kísérletek eredményei bebizonyították, hogy a műanyaghab alkalmazásának komoly jövője van. A műanyaghab nemcsak a talaj vízgazdálkodását javítja meg lényegesen, hanem — lévén elsősorban nitrogéntermék — a növények növekedésének természetes feltételeit is biztosítani tudja. KIVIZSGÁLÁS SZÁMÍTÓGÉPPEL Az észak-angliai Rotherdam „elektronikus klinikáját“ azzal avatták fel, hogy 2500 embert tel- jes kivizsgálásnak vetettek alá, azaz tüdő- és rákszűrést, vér- és vizeletvizsgálatot végeztek, ezenkívül ellenőrizték agy. és''szívműködésüket, valamint látásukat is. Minden egyes vizsgálat eredményét betáplálták a klinika központi számítógépébe, amely mindenkiről pillanatok alatt kiállította a kartonját. Ezen szerepel a vizsgált személy neve, címe, körzeti orvosa a vizsgálatok részletes eredménye, valamint az azok elemzéséből és összevetéséből adódó diagnózis, (dj) 1972. II. 1.
