Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó
SEGÉDANYAG A PARTOKTATÁSHOZ ■ ...-f A CSKP XIV. kongresszusának történelmi jelentősége az idő múlásával egyre jobban kidomborodik. Különösen aikkor, ha figyelembe vesszük, milyen helyzetben végezte munkáját ez a kongresszus, és az általa elfogat dott döntések hogyan befolyásolták és befolyásolják a szocialista társadalom fejlődését. A CSKP XIV. kongresszusának történelmi Jelentősége az idő múlásával egyre jobban kidomborodik. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, milyen helyzetben végezte munkáját ez a kongresszus, és az elfogadott döntések hogyan befolyásolták és befolyásolják a szocialista társadalom további fejlődését. A konszolidáció eredményei A kongresszus — az évzáró taggyűlések, a párt járási és kerületi konferenciái, valamint az SZLKP kongresszusa után — mindenekelőtt magában a pártban tetőzte be a konszolidáció folyamatát. Fontos személyi változásokat hajtott végre, s eltávolította funkcióikból mindazokat, akik elárulták a marxista —leninista elveket, átálltak az ellenséges bázisra, és a válságos években súlyosan ártottak a párt érdekeinek. A CSKP Központi Bizottságának politikáját már a XIV. kongresszus előtt a párttagok több százezer főnyi harcos aktívája támogatta, mely erélyesen harcolt a párt eszmei és szervezeti egységéért, harci készségének felújulásáárt és az ellenséges ideológia befolyásával szemben tanúsított könyörtelen magatartásért. A tisztogatás, az elkülönülés és az egyesítés nemcsak a pártban valósult meg, hanem a társadalmi élet egyéb területén is. Döntő harcot folytattak az opportunista és felforgató erők ellen a Nemzeti Front szerveiben és szervezeteiben, valamint az állami és gazdasági szervekben. E harc célja elsősorban az volt, hogy felszámolják a jobboldali opportunisták destruktív befolyásának következményeit a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban és az ifjúság körében, továbbá, hogy felszámolják az államnak, mint a munkásosztály és a dolgozók hatalmi szervének osztályellenes értelmezését és demokratikus funkciójának gyengítését. A politikai élet* konszolidálásával egyidejűleg folyt le a gazdasági élet konszolidálása is. Ugyanis a válságos időszak áldatlan öröksége ezen a területen is érezhető volt. Népgazdaságunkban mélyre hatoltak a bomlás gyökerei. Az inflációs hullám, a termelés és az ellátás területén kialakult viszonyok a nép életszínvonalát fenyegették. Rendkívüli intézkedéseket kellett foganatosítani: megtiltották a kiskereskedelmi árak emelését, szabályozták a bérképzést és a beruházási folyamatokat, intézkedésekkel segítették elő a tartalékok jobb kihasználását, a munkatermelékenység növelését, a termelési és elosztási fegyelem felújulását stb. Az új pártvezetőség nagy politikai sikere, hogy ezekkel az intézkedésekkel sikerült leküzdenie a veszélyes helyzetet és a dolgozók élet- színvonalának számottevőbb csökkentése nélkül felújítani a népgazdaság dinamikus fejlődését. A társadalmi élet konszolidálásának fő célja az volt, hogy megerősítsék a pártnak a társadalom életére gyakorolt befolyását, a konkrét tapasztalatok erejével győzzék meg a dolgozókat a CSKP KB 1969 áprilisában választott irányának helyességéről, és felújítsák a munkásosztály, a szövetkezeti dolgozók és a többi dolgozó bizalmát a párt politikája és a szocialista társadalmi rend iránt. Ezeket a feladatokat sikeresen teljesítették. A párt megtisztította saját sorait, felújította marxista—leni- uista jellegét, áthidalta a belső válságot és ismét teljesítette történelmi küldetését, mint a szocialista társadalom vezető ereje. A CSKP XIV. kongresszusán előterjesztett jelentésben Husák elvtárs megállapíthatta: „Csehszlovákia Kommunista Pártja felújította kapcsolatát a munkásosztállyal, amely uralkodó osztály a jelenben, és a jövőben is az lesz a szövetkezeti parasztsággal és az értelmiség szocialista módon gondolkodó többségével. Ez a termékeny kapcsolat, melyet őrizni és fejleszteni fogunk, pártunk alkotó energiájának alapja a jelenlegi és a távlati feladatok megoldása során. Szüntelenül szilárdítjuk ezt a szövetséget, és társadalmunk osztály- és szociális csoportérdekeinek, a munkásosztály forradalmi ideológiájának alapján történő egyesítése jövő fejlődésünknek is jellegzetes vonása“. Kiindulva az adott időszak jellegzetességeiből, a társadalom állapotából és fejlődési irányzatából, a dolgozók szocialista öntudatának fokából, a gazdasági fejlődés elért színvonalából, a világ jelenlegi erőviszonyaiból, valamint abból, hogy érvényesíteni kell a szocialista társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, és tovább kell erősíteni a szocialista kapcsolatokat, a CSKP XIV. kongresszusa kijelölte a fejlett szocialista társadalom további fejlődését célzó feladatokat. A szocialista társadalom további fejlődésének a CSKP XIV. kongresszusa határozataiban rögzített alapvető céljai röviden így foglalhatók össze: tovább szilárdítani a munkásosztály vezető szerepét, erejét és fejlettségét, megerősíteni a pártnak — mint a munkásosztály élcsapatának — a társadalmi élet minden területére gyakorolt döntő befolyását, megszilárdítani a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a többi szociális csoport szövetségét, megerősíteni a munkásállamnak — a munkásosztály és a dolgozók politikai hatalmi szervének — funkcióját, és a marxizmus—leninizmus alapján megszilárdítani a nép erkölcsi-politikai egységét. A párt által — a marxista—leninista élcsapat által — irányított munkásosztály vezető szerepe társadalmi-politikai rendszerünknek és e rendszer további fejlődésének alapvető és döntő fontosságú kérdése. Nem véletlen, hogy a jobboldali opportunisták éppen ezt támadták a legerősebben. Az opportunista és antiszocialista erők elmélete azt hirdette, hogy A PART ÉS A SZOCIALISTA TÁRSADALOM T0VÄBBI FEJLŐDÉSÉNEK PROGRAMJA a tudományos-műszaki forradalom korszakában a munkásosztály megszűnik vezető erő lenni. Azt hirdették, hogy csak az értelmiségi elitcsoportok képesek gyakorlatilag felhasználni a tudomány és a technika legújabb ismereteit, és vezetni a szocialista társadalmat. A CSKP XIV. kongresszusa világos és egyértelmű választ adott ezekre a téves és a munkásosztály egész helyzete, valamint a szocialista társadalom fejlesztésében játszott történelmi szerepe szempontjából torzult nézetekre. A munkásosztály nálunk a társadalom számbelileg is legnagyobb, alapvető osztálya — a lakosság 60 százaléka. Az anyagi értékek legfőbb alkotója. Azáltal, hogy a tudományos-műszaki forradalom fejlődési igényeinek megfelelően megváltozik a munkásosztály műveltségi színvonala, nem változik a termelésben elfoglalt alapvető helyzete, „öntudatával, szervezettségével, forradalmi tapasztalataival és saját osztályérdekeivel is a szocialista hatalom, a nép forradalmi vívmányainak fő szavato- lója, olyan alapvető erő, amely minden dolgozó érdekében előre viszi a társadalmi fejlődést“ — hangsúlyozta a CSKP XIV. kongresszusa. E politikai koncepció helyességét a mindennapi gyakorlati tapasztalatok igazolják. A CSKP megalakulásának 50. évfordulója és a CSKP XIV. kongresz- szusa alkalmából a CSKP KB politikai irányvonalának támogatását, valamint a társadalmi és gazdasági válság felszámolását és a hazai viszonyok konszolidálását célzó munkakezdeményezés kibontakoztatásának az élén mindenekelőtt a munkásosztály leg- öntudatosabb része állt. A konszolidáció során bányászaink több fejtési rekordot értek el, mint a megelőző években. Csak ennek — a párt egységes alapvető és a munkásqsztály nagy többsége érdekeiből kiinduló támogatásnak — köszönhető, hogy a konszolidáció ilyen átütő, sikereket eredményezett. A CSKP XIV. kongresszusának döntései kimdndják, hogy szocialista társadalmunk további fejlődésének érdeke megköveteli a munkásosztály vezető szerepének további megszilárdítását, „hogy műveltségét, kultúráját és osztályöntudatát növelve, a munkásosztály legyen a társadalomban a politikai, gazdasági és műszaki fejlődés, a szocialista életforma legfőbb harcosa“. A tudományos-műszaki fejlődés forradalmasítja az ideológia, a politika, a kultúra és a népjólét területét is. Ezt a harcot — az új harcát a régi ellen — csak akkor lehet sikeresen megvívni és irányítani, ha a döntő fontosságú szervek tevékenységükben érvényesítik a leghaladóbb tudományos elméletet — a marxizmus—leninizmust. A párt szavatossága A munkásosztály csak akkor teljesítheti politikaihatalmi, történelmi küldetéséből eredő funkcióját, ha marxista—leninista párt vezeti, és ha ez a párt a munkásosztály vezető szerepét a társadalmi élet minden terén sokoldalúan biztosítja, és helyesen irányítja. A párt vezető szerepének tartalma az, hogy kijelöli az alapvető politikai célokat, megnyeri a dolgozókat e célok gyakorlati megvalósítására, gondoskodik a döntő fontosságú szakaszok káderigényeinek kiválasztásáról, neveléséről és elhelyezéséről, és ellenőrzi a kijelölt politikai irányvonal teljesítését. A kommunista párt csak akkor töltheti be eredményesen vezető szerepét, ha tevékenységében érvényesíti a marxizmus—leninizmus elméletét, miközben helyes munkaformákat és munkamódszereket alkalmaz. A múltban drágán fizettünk meg a szektás kalandorpolitikáért. E hibák és tévedések felszámolása és elkerülése az egyik legfontosabb feladat. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a párt belső mechanizmusának minden téren új minőségre van szüksége. Egyebek között minőségileg lényegesen javítani kell a párt ismeretét ás analitikai tevékenységét, ki kell alakítani a pártmunka tudományos módszerét, fel kell számolni az elmélet és a gyakorlat, a szavak és a tettek közti ellentmondást. A párt vezető szerepének szüntelen megerősítése megköveteli, hogy mielőbb felszámoljuk a hiányosságokat a párt ideológiai és szervező munkájában, valamint a szervezetek és a tagság akcióképességének színvonalában. A marxizmus—leninizmus elméleti alapjai, a párthatározatok és az alapszabályok hiányos ismeretének okait abban kell keresni, hogy a párttagok egy része hajlamos a szocializmustól idegen szemléletek és elméletek befogadására, sőt elsajátítására is. A pártmunka számos szakaszán sziklaként nehezedik ránk a formalizmus terhe. Előfordul, hogy a jelentések, kimutatások (iskolázásokról vagy a pártszervek által rendezett különféle akciók résztvevőinek számáról) nem felelnek meg a valóságnak. A további pártmunka szempontjából nagyon ártalmas lenne, ha azzal biztatnánk magunkat, hogv minden rendben van, nincs mit javítani, tökéletesíteni. A munkásosztály és a parasztság szövetsége „Pártunk politikai célja — állapítja meg a CSKP XIV. kongresszusának jelentése — a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, valamint a többi szociális csoport közelebb hozása egymáshoz, a falu és a város, a szellemi és a fizikai munka közötti különbség felszámolása.“ A munkásosztály és a parasztság szövetsége a néphatalom politikai alapja. Ez a szövetség a szocializmus építése során, a hiányosságok, a hibák és tévedések ellenére is — szüntelenül megszilárdult. A munkásosztály segítségével valósult meg a parasztság alapvető érdekeit szolgáló szocialista mezőgazdaság. A válság idején a szocializmus ellenségei azt igyekeztek elhitetni a szövetkezeti parasztsággal, hogy a földművesszövetkezetek kiépítése ellentétben állt érdekeikkel. A mezőgazdaság szocializálását erőszaknak és önkénynek minősítették. 1968—1969-ben — különösen a tömegtájékoztatás hatására — olyan helyzet alakult ki, amelyben sem politikai, sem erkölcsi, jogi vagy más eszközökkel nem lehetett megakadályozni, hogy a tagság kilépjen a szövetkezetekből. Hogy a felhívások és a veszett kampány ellenére is a szövetkezetek mégis egységesek maradtak, az meggyőzően bizonyítja a mezőgazdaságban dolgozók eszmei szilárdságát. A szövetkezeti parasztság — a munkásosztállyal szövetkezve ma a szocialista társadalmi fejlődés jelentős, aktív politikai ereje. Politikai öntudatát, a szocialista rendszerhez való viszonyát munkaeredményekkel. a termelési és felvásárlási feladatok példás teljesítésével bizonyítja. így alakulnak ki a munkásparaszt szövetség további megerősödésének feltételei. Ennek világos távlatait rögzítették a CSKP XIV. kongresszusának döntéseiben, vagy a párt irányító szervei által elfogadott külön dokumentumokban is. Ebből a szempontból jelentős a CSKP KB elnökségének 1971. március 12-i határozata: „A mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelési szakosításának és koncentrációjának, valamint szervezési formájának alapvető irányai“. Ebben a dokumentumban kijelölik, hogyan kell tovább fejleszteni a mezőgazdaságot a tudomány és technika, a modern munkaszervezés legújabb ismereteinek racionális felhasználásával összhangban, és hogyan kell megszilárdítani a munkás-paraszt szövetséget. A szocialista társadalom fejlődésében különleges helye van a munkás-paraszt szövetség és a dolgozó értelmiség kapcsolata megszilárdításának. Az értelmiség feladata, hogy képességével és tudásával a népet szolgálja, sokoldalúan hozzájáruljon a szocialista társadalom fejlődéséhez. Ez a legbecsületesebb feladat, melyet értelmiségünk teljesíthet. A hazai értelmiség döntő többsége, különösen Szlovákiában, munkás- és parasztcsaládból származik. 19Öd—1969-ben egy részüknél a felsőbbrendűség és kivételezettség jelei voltak észlelhetők, és ez az elit-elmélet hirdetéséhez vezetett. Ezeket a tendenciákat a CSKP XIV. kongresszusa határozottan elvetette. Kijelölte a feladatot: meg kell nyerni az értelmiség minden tagját arra, hogy a népet szolgálják, amelyből származnak, és a marxista—leninista ideológia alapján meg kell szilárdítani kapcsolataikat a dolgozókkal. • A szocialista állam A szocialista társadalmunk fejlődését szolgáló fontos feladatok közé tartozik a szocialista állam funkciójának, demokratikus jellegének, alapvető forradalmi történelmi küldetésének megszilárdítása. Csehszlovák államunk a munkásosztály és a többi dolgozó hatalmi eszköze. Szervezeti felépítésének jellemzője a demokratikus centralizmus, valamint a a szocialista föderáció és a hazánkban élő nemzetiségek egyenjogúsága elvei érvényesítéséből eredő funkciója. Az állam forradalmi küldetése ma az* hogy megszilárdítsa a dolgozók sokoldalú és fokozott részvételét az állami ügyek intézésében és irányításában, a szocialista törvényesség érvényesítésében az egész társadalom életében és a társadalmi érdekek védelmében, mind a külső, mind a belső ellenséggel szemben. A szocialista társadalom további fejlődésében jelentős szerepük van a Nemzeti Front szerveinek és szervezeteinek is. Választási programjuk a társadalmi fejlődés reális távlataiból indul ki, szem előtt tartva a nép életszínvonala emelkedésének ‘követelményét és társadalmunk eddigi gazdasági, politikai, szervezési és erkölcsi előfeltételeit. Ennek a — a CSKP XIV. kongresszusán kijelölt politikai irányvonalból kiinduló — programnak sikeres megvalósítása mindenekelőtt azt követeli meg, hogy minőségileg javuljon a párt vezető szerepét érvényesítő rendszer a NF minden szervében és szervezetében. E rendszerben különösen kifejezésre kell juttatni a párt befolyásának, mint integráló tényezőnek a helyes formáit és módszereit. Ez megköveteli, hogy társadalmunkban felszámoljuk a Nemzeti Front lényegének torzult értelmezését, teljes mértékben kibontakoztassuk a társadalmi és tömegszervezetek tevékenységét, szem előtt tartva ezek sajátos küldetését, ami a népi egység megszilárdítását szolgálja a társadalmi fejlődésben. Különösen fontos, hogy szocialista társadalmunk további fejlesztésének programja csak akkor valósítható meg sikeresen, ha szorosan együttműködünk a testvéri szocialista országokkal, különösen a Szovjetunióval. A társadalmi fejlődés adott fokán a nemzetközi szocialista munkamegosztás, a szocialista országokkal való együttműködés, a sokoldalú kölcsönös segítségnyújtás — objektív törvényszerűség. Túlzás nélkül mondhatjuk: számunkra nagy szerencse, hogy ezt az objektív törvényszerű folyamatot elsősorban olyan gazdasági, politikai és katonai partnerrel fejleszthetjük, mint a Szovjetunió. Ezért, amikor azt mondjuk — különösen az elmúlt években szerzett tapasztalatok birtokában — hogy úgy őrizzük á Szovjetunióhoz fűződő szövetségünket és testvériségünket, mint a szemünk fényét, akkor ez nem üres frázis, hanem társadalmunk további fejlődésének fontos meghatározója. A CSKP XIV. kongresszusa kijelölte szocialista társadalmunk további fejlődésének világos politikai irányvonalát. Minden állampolgár — kommunista és pártonkívüli — .becsületbeli ügye, hogy a múlt időszak hibáiból és tévedéseiből okulva, saját képességei és ereje arányában tevékenyen hozzájáruljon az irányvonal sikeres megvalósításához. DANIEL ŠEĎO
