Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-29 / 50. szám, kedd

GYILKOSSÁG AZ EXCELSIOR SZÁLLÓBAN (cseh) Az eredetileg tv-filmsorozat- nak készült „Prága város bű­nösei“ kedvező fogadtatásra ta­lált a mozinézők körében is először a kasszafúrók világát felelevenítő Habocska és Esernyőcske, majd pedig A szép dragonyos hálójában, mely egy házasságszédelgő szépfiú históriája. Most a sorozat har­madik része került vetítésre, Gyilkosság az Excelsior szálló­ban címmel. Az eddig látott három rész közül minden bizonnyal ez a legsikeresebb, a rendezőnek ugyanis sikerült a leghiteleseb­ben érzékeltetnie a húszas és harmincas évek prágai alvilá­gának sajátos légkörét. Az al­világ ez esetben egy luxusszál­lóban és ennek éjszakai mula­tójában — kisded játékait űzve — éli nagyvilági életét. Műfa­ját tekintve a film bűnügyi, szi­gorúan betartja a detektívtör- ténetek „játékszabályait“ és a műfaj jellegzetességeit. Tehát szabályos krimi: rejtélyes gyil­kosság, több gyanúsított; a hát­térben szerelmi konfliktusok; de lid bűnügyi filmet kreált Jírí Marek ötletgazdag forgatóköny­véből. Az alkotók a némi társa­dalomkritikát is tartalmazó bűn­ügyi cselekményt — a mindig megfontolt és higgadt Vacátko rendőrtanácsos segítségével — ügyesei!, lendületesen bonyolít­ják. A színes film az alkotó jóvol­tából elénk varázsolja a kora­beli Prága atmoszféráját, a „ré gi békeidők“ idilli cseh kispol­gári légkörét, amit a zenei alá­festés még hitelesebbé tesz. A közönség régi kedvencét, Jaro­slav Marvant láthatja Vacátko rendőrtanácsos szerepében. A film nem csekély mértékben ép­pen az ő népszerűsége, színészi teljesítménye révén válik való­ban jó bűnügyi játékká. Kiváló alakítást nyújt a filmben Miloš Kopecký — a szálló igazgatójá­nak szerepében —, aki színészi képességeinek sokoldalúságát csillogtatta meg. Bűnügyi filmről lévén szó, nincs szándékunkban részletez­ni az eseményeket, ezzel ugyan­is megszegnénk azt az íratlan nem hiányzik a történetből a leleményes, minden hájjal meg­kent rendőrtanácsos sem, akinek munkája nyomán megoldódik a bűnügy. A rendező, Jirí Sequens szo­A SZICÍLIAIAK KLÁNJA szabályt, miszerint nem illik a közönségnek elárulni a történ­teket. Összegezésként annyit azonban leszögezhetünk: a film kellemes szórakozást nyújt a nézőknek. (francia—olasz) Bűnügyi történet ez a francia —olasz koprodukcióban készült film is, melyről elöljáróban megállapíthatjuk: az utóbbi évek egyik legsikeresebb kopro­dukciója ebben a műfajban. A nagy szakmai biztonsággal ké­szült film egy szökött rablógyil­kos tündöklésének és bukásának a története. Henri Verneuil, a neves fran­cia rendező jól ismeri a gengsz­tertörténetek készítésének fortélyait és azt is tudja, hogy ilyen filmeket csak igazi nagy­ságokkal érdemes forgatni, s ezért olyan hírességeket vonul­tat fel, mint Jean Gabin, Alain Delon és Lino Ventura. A tech­nikai kivitelt sem tartja mellőz- hetőnek, így a történet színhe­lyéül Párizst, Rómát és New Yorkot választja, itt kovácso- lódnak a nagy rablások, konk­rétan egy több milliárdos ék- szerrablás tervei. A szakmai rutin kiváló szí­nészi alakításokkal párosulva izgalmas é§ hatásos filmet ered­ményezett. —ym— FILMMOZAIK □ George Czukor Philippe Noiret-t, a mindig kissé unat­kozó, kissé szomorkás színészt választotta ki az unokaöccs alakjának megformálására Gra­ham Greene Utazás nénikém­mel című regényének filmválto­zatában. A női címszerepet Katherine Hepburn játssza. □ Sophia Loren és Peter O' Toole A La Mancha-i ember cí­mű musical-jét mégsem Peter Glenville rendezi, akire erede­tileg gondoltak, hanem Arthur Miller, a Love Story rendezője forgatja a filmet Rómában. A Gyilkosság az Excelsior szállóban című cseh bűnügyi film egyik jelenete. ÓRIÁSGÉPEK A LA MANCHE ALATT Annak ellenére, hogy az angol és francia ille­tékesek között megállapodás született a La Manche-csatorna alatt létesítendő közös angol — francia alagútról, ez a téma a Concorde utas­szállítógép mellett egyre gyakrabban tűnik fel a nyugati vicclapok hasábjain. A második világ­háború után évtizedeken keresztül azon rágód­tak, hogy az angol szigetországot esetleg hatal­mas híddal kössék össze az európai kontinens­sel, vagy alagutat fúrjanak a La Manche-csator­na alatt. Az utóbbi években az alagút melleit döntöttek. Ezután következtek a pénzügyi viták, amelyek miatt a terv kivitelezése késedelmet szenvedett. Ellentmondásként hangzik, de az angolok és a franciák 220 éves közös álmának kivitelezése, már ami a konkrét technikai részt illeti, még mindig nincs pontosan meghatározva. A vita tár­gya a két lehetséges módszer. Az egyik: alag­utat fúrni a tengerfenékben. A másik: egy kiko­tort mederbe előregyártott elemekből lesüllyesz­teni az alagutat. Az angol és a francia szakemberek az Egye­sült Államok felé tekintenek. Amerikai műsza­kiak ugyanis alagútfúró gépóriásokat kísérletez­nek ki, amelyek a „tunneling kontinu“ módszer­rel jelentősen megrövidítik majd a fúrás idejét, s ezzel párhuzamosan természetesen csökkentik a kivitelezés költségeit is. Ki kell várni, hogy ezek a gépóriások, amelyeknek súlya a 300 tonnát is meghaladja, milyen mértékben válnak be a különböző keménységű sziklarétegekben fo­lyó fúrásnál. A fúrógépek 7 méter átmérőjűt ÍJ fúrókoronáit 700 tonnát meghaladó nyomás mellett, hatalmas teljesítményű hidraulikus prések szorítják rá a fúrandó felületre. Ezek a gépek megszakítás nélkül dolgoznak majd a sziklaközegben, ugyan­akkor a fúrási törmeléket állandóan szállítósza­lag segítségével ürítik ki. Az egyik jelenleg mái1 kivitelezés alatt álló amerikai óriási fúrógép segítségével naponta 8,5 métert lehet sziklás tömegben haladni. Az angol és francia szakemberek még mindig nem vetették el az előregyártott elemekből ké­szített alagút tervét, annak ellenére, hogy az amerikai óriás fúrógépekkel a fúrásos módszer gazdaságosabbnak látszik. Ennél a módszernél egy óriás kotróhajó először 37 kilométer hosszú ágyat kotorna ki Calais és Folkestone között. Ezután az előregyártott alagútelemeket lesül­lyesztenék az árokba, majd végső összeillesztése után sziklatömbökkel fednék be az árkot. Több mint 60 esztendővel ezelőtt alkalmazták a franciák ezt a módszert akkor, amikor a pári­zsi metroalagutat a Szajna alatt átvezették a Concorde tér és a Képviselőház között. E mód szer igen kényes műveletek sorozatát igényli A La Manche-csatorna-alagút viszonylatában ha talmas „munkaszigetek“ létesítésére van szük­ség, hasonlóan azokhoz a vízalatti fúrószigetek hez, amelyeket az Északi-tengeren a vízalatti földgázmezők kiaknázásánál használnak. Mind az említett tengerfenék árok, mind az előregyár tott elemek lesüllyesztését televíziós ellenőrzés segítségével, távirányítással végeznék. A szakértők szerint a kivitelezés egyik mód­ját sem lehet még elkezdeni. Ma még korai lenne jóslásokba bocsátkozni arra vonatkozólag is, mennyi időt venne igénybe a kivitelezés A becslések 5—10 évre vélik az időtartamot. A La Manche-alagútban kétirányú vasúti for­galom bonyolítja le a forgalmat. A 70 kilométe­res utat a szerelvények 45 perc alatt teszik majd meg. Azt tervezik, hogy az alagútban óránként 12 vonatszerelvény fog haladni mind­két irányban. Ezek a szerelvények utasokat, te- herárut, gépkocsikat fognak szállítani. FÉMVEGYÜLETEK — A HOLNAP ANYAGAI A bratislavai Slovan moziban bemutatták Jozef Režucha Elég jó jérjiak című filmjét. A képen az alkotás egy kockája látható. Tudományos és műszaki szakértők az utóbbi években mind gyakrabban teszik szóvá, hogy műszaki berendezéseink további tökéletesítését, fejlesztését leginkább a megfelelően szilárd, tűz álló és könnyen hozzá is férhető szerkezeti anyagok hiánya akadályozza. Ilyen anyagok hí­ján nem kerülhet sor a gázturbinás gépkocsik tömeggyártására, a nagy teljesítményű gőzkazá­nok, sajtolóberendezések és más olyan konst­rukciók létrehozására, amelyek a ma és a hol­nap követelményeinek megfelelnének. E problémák megoldásához minden bizonnyal a különlegesen ellenálló műanyagok kifejleszté­se nyújt majd részben segítséget. De egyre na­gyobb fontosságra tesznek majd szert ebben a tekintetben a fémvegyületek is, az anyagoknak ez a különleges és gyorsan fejlődő csoportja, amelynek tagjai alapjaiban különböznek az is­mert ötvözetektől, vagyis az úgynevezett elegy- fémolvadékoktól és a tiszta fémektől is. össze­tételük nem magyarázható a szokásos vegyérték­szabályokkal, csak azzal, hogy a fématomok ve­gyileg is nagyon hasonlók, s így helyettesíthetik egymást a fémes kristályrácsban. Eddig mintegy tízezer fémvegyületet ismerünk, s ezeknek nagy részét a Szovjet Tudományos Akadémia Bajba- kovról elnevezett metallurgiai intézetének szer­vetlen kémiai laboratóriumában fejlesztették ki. Nagyon érdekes, hogy egyetlen eddig ismert fémvegyület sem emlékeztet azokra a fémekre, amelyekből létrejöttek. A kialakuló kristályszer­kezet sokfélesége következtében a féravegyüle- tek egészen különleges fizikai, kémiai, villamos, mágneses, optikai tulajdonságokra tehetnek szert. Villamos szempontból például tulajdonsá­gaik a folyékony héliumban tanúsított szupra­vezetéstől egészen a szobahőmérsékleten tanúsí­tott félvezetésig variálható. A molibdén egyik fémvegyülete, a molibdénszilicid például a tiszta molibdénnel ellentétben egészen 1700 Celsius fokig hőállő, a 4’itka földfémek egyes fémvegyü- letei pedig rendkívül nagy izzókatód-emisszió- jukkal tűnnek ki. Különösen érdekesek azoknak a fémvegyüle- teknek a mechanikai tulajdonságai, amelyek rendkívül hőérzékenynek bizonyultak. Normális hőmérsékleten ezek a fémvegyületek rendkívül kemények, ridegek, de az olvadási hőmérsékle­tüket 70—90 százalékra megközelítő hőmérsék­let-tartományban rendkívül képlékennyé köny- nyen alakíthatóvá válnak. A szovjet tudósok azonban e fémvegyületek- nek egy még érdekesebb tulajdonságára is fel­figyeltek, mégpedig arra, hogyha bizonyos fém- vegyületeket olvadási hőmérsékletük 50—80 szá­zalékára hevítenek, akkor nemcsak képlékenysé- gük növekszik, hanem szilárdságuk is. Ebben a tekintetben tehát a fémvegyületek alapjaiban különböznek a fémektől és ötvözeteiktől. A ger­mánium, a grafit, a szilícium fémvegyületei he­vítve szilárdságuk rendkívül magas értékét érik el, s csak e maximum után kezd szilárdságuk csökkenni. A szovjet tudományos intézetben pél­dául nyomáskísérletekkel kimutatták, hogy a nikkel- és rézszilicid szilárdsága megfelelő hő­mérsékleten az eredetinek két-háromszorosára, a kobaltszilicidé pedig a hatszorosára növek­szik. A fémvegyületeknek ez a különös tulajdon­sága igen fontos a tűzálló, nehéz munkakörül­mények között is kifogástalanul működő szerke­zeti anyagok kifejlesztése szempontjából. Szovjet tudósok egyébként eljárásokat dolgoz­tak ki arra vonatkozóan is, hogy megfelelő hal­mazállapotban e fémvegyületek egyik-másik al­kotórészét kicseréljék és mással helyettesítsék. Ilyen módon sikerült például egyes fémvegyüle­tek ridegségét csökkenteni, s villamos tulajdon­ságaikat széles határok között, csaknem tetszés szerint megváltoztatni. Az úgynevezett keményfémek is főként kémiai vegyületekből: wolfram-, kobalt- és titánkarbi- dokból állnak, s jelentős mennyiségű vas-, bőr-, króm-, mangán-, vanádium- és más karbidokat tartalmaznak a szerszámacélok is. A jelek sze­rint azonban a fémvegyületek egyre újabb és újabb területeket hódítanak meg. Szovjet kuta­tóknak például sikerült a magas, 1700 C-fokos hőmérsékleten is ellenálló molibdén-diszilicidből kitűnő minőségű fűtőtesteket készíteni a nagy­üzemi, nagy hőmérsékletű kohók, olvasztóke­mencék számára. Még sok kutatásra van szükség, amíg a fém­vegyületek tulajdonságait, létrejöttük törvény- szerűségeit minden részletében sikerül majd tisztázni, de aligha vitás, hogy e kutatások eredményeként a fémvegyületek olyan új cso­portjai jöhetnek majd létre, amelyeket meglepő tulajdonságaik alapján joggal nevezhetünk a holnap anyagainak. ACÉLÖNTÉS VÉDÖSALAKBA Az acélöntés közismerten nagyon bonyolult művelet, melynek során az acél fizikai-kémiai átalakulással, folyékony halmazállapotból szilárd halmazállapotba megy át. E folyamat helyes szervezésétől függ az acél szerkezete, az öntecs felszínének állapota, vagyis végső soron a kész termék minősége. Érthető tehát, hogy szerte a világon már hosszú ideje foglalkoztatja a kohá­szokat annak a gondolata, miként lehetne az ön­tés folyamatát a fém járulékos megmunkálására is felhasználni, az öntecs minőségét tovább ja­vítani. A folyékony acél a kemencéből először az ön­tőüstbe kerül. Az üstöt hatalmas daru ragadja meg és továbbítja az öntéshez. Mintegy 200 ton­nányi izzó acélt öntenek azután viszonylag ki­csiny edényekbe, a kokillákba. A folyamat vé­gén, a kokillában alakul ki az öntecs. A kohá­szok, természetesen nagyon vigyáznak, hogy a folyékony acél hőmérsékletével, az öntés sebes­ségével és a kokillák tisztaságával kapcsolatos technológiai előírásokat betartsák. Vannak té­nyek azonban, amelyeken a kohászok sem tud­nak változtatni. Ilyen tény például, hogy a fo­lyékony fémsugár viszonylag magasból zúdul alá a kokillákba, cseppekké szóródik szét, ame­lyek azután megtapadnak a kokillák oldalain, megmerevednek és oxidálódnak. De ilyen tény az is, hogy a kokillák falain is vannak egyenet­lenségek, bemélyedések és repedések — ezekbe ugyancsak befolyik és megmerevedik az acél. További gondot okoz, hogy az acél megszilár­dulásának folyamata a kokillában nagyon gyor­san megy végbe. Közben, sajnos, nem lehet mó­dosítani az acélon, emiatt a hiba gyakran már csak a kész terméken jelentkezik. Magnitogorszki és kijevi kohászok már régen foglalkoznak e gondok megoldásával, s nemrégi­ben sikerült olyan új módszert találniuk, amely a kokillákba való acélöntést az acél folyékony szintetikus salakkal való megmunkálásával köti össze. Üj módszerüknek az a lényege, hogy a kokillába öntés előtt salakkeverékport helyez­nek. Már az első adag folyékony fém megol­vasztja ezt a port — az olvadék befedi a fém felszínét és megvédi az oxidációtól. A szovjet kutatók által kidolgozott új, folyé­kony-salakos öntéssel lényegesen jobb az önte­csek felületének minősége. A forró acél fröcs- kölésének elmaradásával meggyorsítható az acél öntés és a kétszeresére növelhető a munkater­melékenység. (dj) 1972. II. 29. 6 0 J FILMEK

Next

/
Thumbnails
Contents