Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

Rozmaring ( ROZMARÍNU S AFFICINA- LIS L., ROZMARÍN LEKÁR- SKÝ) A rozmaring az ajakosvi- rágúak (Labiatae) családjá­ba tartozó, évelő növény. A Földközi-tenger mellékén vadon terem, nálunk kertek­ben vagy cserepekben ter­mesztik. Az alacsony hőmér­sékletre nagyon érzékeny. A rozmaring örökzöld cserje. Szára 10—15 cm ma­gas, elágazó, és nagyon sű­rűn leveles. Levelei hosszú­kásak ép élűek, begöngyölö- dött szélűek. Virága hala- ványkék. Gyűjtendő a növény leve­le, valamint virága. Szárítás­nál csak 35 C fokra lehet a hőmérsékletet emelni, mert másképpen elveszíti az illó­olaját. A szárított drog erő­sen gáforosan illatozó. A drog 1—2 százalék illó­olajat, szaponint, cseranya­got, nikotinsavat és keserű anyagot tartalmaz. Az illó­olaja alfa-pinént, kamfént, borneolt (borneol a fő ha­tóanyaga a rózsailló olajá­nak] gáfort, cineolt és ses- kviterpenokat tartalmaz. Ezek mind aromatikus (illa­tozó] anyagok. A drognak görcsoldó, idegerősítő, epeműködést serkentő, szélhajtó és ét­vágygerjesztő tulajdonsága van. A rozmaringot mint gyógy­növényt már ismerték a ró­maiak is. Úgy nevezték, hogy „ros marinus“ = ten­geri harmat. Becsülték mint szobanövényt s mint gyógy­szert használták belsőleg és külsőleg. A görögöknél a he­lyiségek kifüstölésére hasz­nálták, ezért nevezték el, „libanotis-nak“. Libanotis annyit jelent, mint füstölgő. Még ma is úgy szerepel a rozmaring (illatos rozma- rin), mint gyógynövény. A virágjáf különféle teakeve­rékek illatosítására használ­ják. A népi gyógyászatban (házi gyógyászat) rovarirtó­ként, rosszul gyógyuló se­bekre borogatóként, s bel­sőleg, mint gyomorerősítőt, vagy mint menstruációs sza­bálytalanságokat gyógyító anyagot. Az orvosi gyógyászatban az illóolaja alkatrésze több kenőcsnek, amelyet bedör­zsölő szerként használnak a reumatikus fájdalmaknál. Az ismert „Rosmarin-Kneipp“ bort az öregségi szívgyenge­ségnél használják. Nálunk az UNGUENTUM AROMAT1- KUM alkatrésze. A gyógy­szertárakban megtalálható az illő olaja Oleum rosma- rini néven. Nagyobb mennyiségben fogyasztva belsőleg mérgező hatású. A mérgezés úgy nyilvánul meg, hogy igen erős gyomorfájdalmak je­lentkeznek. Ezek a fájdal­mak nemcsak a gyomor kör­nyékén érezhetők, hanem a veséknél is és a hasban is. DR. NAGY GÉZA LSQSEGÉLY FAGYÄSOKNÄL Sokan talán már azt hit­ték, hogy az idén nem is lesz tél, és várták a tavaszt. Tévedtek. Mégis itt van a hi­deg évszak a maga szépsé­geivel, üde és csípős levegő­jével. így van ez rendjén. A nyarat úgy szeretem, ha for­ró napsugarával, megizzaszt, a telet pedig így ropogós hóval, csípősen és fehéren! A negyedik évszak, saj­nos nemcsak szépséget és örömöket tartogat a szá­munkra, hanem veszélyeket is. Ilyen veszélyt jelenthet­nek az egészségünkre a kü­lönféle meghűléses megbete­gedések: a nátha, az influen­za, a felső légutak gyulladá­sai és nem utolsósorban a fagyások. Egyénenként nagyon vál­tozó a hidegre való érzé­kenység. Az egészséges szer­vezet általában jói alkal­mazkodik az eléggé nagy hi­deghez is. Rosszabb ez a gyermekeknél, a betegeknél és a különböző okokból le- gyengülteknél. A gyengeség oka lehet például nagyobb vérveszteség, éhezés, bármi­féle betegség, álmosság, fá­radtság és lelki kimerültség. A hidegre való érzékeny­ség legsúlyosabb fokát fa­gyásnak, megfagyásnak vagy fagyhalálnak nevezzük. Eb­ben az esetben a szervezet annyira lehűl, hogy megáll­nak az életfontosságú szerv- működések, és bekövetkezik a halál. Ez az állapot nem következik be azonnal, mi­vel a megfagyást megelőzi a fáradtság és a didergés, majd az álmosság. Az ilyen ember ásít, kedvetlen, tánto­rog, a pulzusa és a légzése lelassul, ezt követi az eszmé­letlenség, majd a halál. Szerencsére ilyen súlyos esetekkel ritkán találko­zunk. Helyi károsodásokat okozhat a hideg a testfelüle­ten, ha a test bőrfelülete hosszabb ideig van kitéve a nagy hideg hatásának. Itt beszélünk a fagyásokról, amelyeket a kóros elváltozá­sok mértéke szerint három fokozatra osztunk, éppen úgy mint az égéseket. Az I. fokú fagyásnál a megfa­gyott felület élénkpiros, és viszket. A II. fokú fagyás­nál a bőrben hólyagok kép­ződnek, és a bőr kékeslila színezetű. Ez nemcsak visz­ketéssel, hanem nagy fájdal­makkal is jár. A III. fokú fagyásnál a megfagyott ré­szek fekete színűek, mivel az érintett részek teljesen elhalnak, elüszkösödnek. Az első két fokozatot sikeresen kezelhetjük, úgy, hogy a szerencsétlent meleg helyi­ségbe visszük, megitatjuk meleg itallal , és a fagyott bőrfelületet sterilen letakar­juk. A harmadik fokozatnál csak a sebészeti beavatko­zás — amputáció (a fagyott rész kivágása) jöhet számí­tásba. A fagyásoknál az első­segély abból áll, hogy: 1. a póruljártat 20—22 C fokos helyiségbe visszük; 2. levetkőztetjük; 3. testét lehetőleg egy fél órára 36 C fokos vízbe tesz- szük; 4. a fagyott részeket vi­gyázva, meleg ruhával dör- zsölgetjük; 5. a beteget meleg takaró­val betakarjuk; 6. meleg teát, kávét ita­tunk vele; 7. súlyosabb esetekben oxi­gént lélegeztetünk, vagy mesterséges légzést alkal­mazunk; 8. mielőbb beszállítjuk a kórházba, ahol a teljes fel­épülésig komplex kezelést kap. Végezetül megjegyzem, hogy a kezelésnél sokkal fontosabb és ésszerűbb a fagyás megelőzése. E célból fogyasszunk kalória- és vita­mindús ételeket, aludjunk eleget, és éljünk harmonikus életet. Alkoholt lehetőleg ne fogyasszunk, vagy csak ke­veset, és alkalmazkodóké­pességünket a hideggel szemben növeljük rendsze­res testedzéssel a friss leve­gőn. Természetesen, nagy gondot kell fordítanunk az öltözködésre is. Célszerű a több rétegű, nem műszálas ruhaanyagok használata, mi­vel e ruharétegek között hő­szigetelő levegőréteg van, és a nem műszálas anyagok beszívják az izzadtságot. A cipő és a zokni legyen me­leg. Ez nagyon fontos, mivel a lábak ujjai gyakran szen­vednek fagyásokat, éppen úgy, mint a kéz ujjai. az orr, a fülek, az ajkak és az áll. Ezért hordjunk meleg kesz­tyűt, sálat, sapkát, és ne szé­gyenkezzünk a meleg fülvé­dő miatt sem! Dr. JUHÁSZ ISTVÁN Fekete gólya A rožňavai (Rozsnyó) járás madárvilágának egyik ritka faja a gólya­alkatúak rendjébe, a gó­lyafélék családjába tartozó fekete gólya. Valamivel kisebb a fe­hér gólyánál. Szárnya 52— 60, farka 19—24, csüdje 18—20, csőre 16—19 cm hoszú. Súlya kb. 3 kg. Általános alkati sajátos­ságai megegyeznek a fehér gólyáéval. Az öregeknél a mell felső része, a has és a hónaljtolluk vörösbíbor­ban csillog, a fejtetőn, a nyak többi részén, a dol­mányon és a kis szárnyfe­dőkön pedig bíboros, zöl­des fényű. A nyakon és a torok alsó részén a tollak megnyúltak, de nem olyan keskenyek, mint a fehér gólyánál. A pelyhesek olyanok, mint a fehér gó­lyáéi. Az első pehelyruha bojtjai a tollak végéhez tapadva maradnak, kivéve az evező- és kormánytolia­kat. A fiatalok az öregekhez hasonlók, csakhogy a fej, a nyak, a torok és a mell felső része barna, az egyes tollak csúcsa világos bar­nássárga. A felső test, a szárnyfedők és a másod­rendű evezők barnásfeke­ték, rajtuk a lilás és zöldes csillogás sokkal gyengébb, mint az öregeknél. A dol­mány, a szárnyfedők és a felső farkfedők tollainak vége kissé világosabb. Az öregek csőre, valamint a kantár és a szem körüli csupasz rész élénk, sötét karminvörös, a csőr vége világosabb. A láb világo­sabb élénkvörös, a szivár­ványhártya barna. A csőr és a láb ősszel barnás lesz. A fiataloknál a láb előbb világoszöld, majd a máso­dik hónap elejétől kezdve vörösödni kezd. A szem körüli csupasz rész szürke. Költöző madár, amely március végén, április ele­jén* érkezik Dél-Afrikából, és szeptember végén köl­tözik el. Nálunk a Slovenský krasban, a Murányi fennsí­kon és a Szlovák Érchegy­ségben költ az erdő öreg fáin ill. szikláin. Magányos fészke a fehér gólyáéhoz hasonló, de kisebb és lapo­sabb. A régi fészekbe évről évre visszatér. Április utol­só felében rakja le a 3—5 mészfehér tojásból álló fé­szekalját. A tojások átla­gos mérete 65,3X48,8 mm. Főleg a tojó kotlik, a hím csak kora reggel. A kot­lási idő 35—46 nap. A fió- kák 64—71 napig marad­nak a fészekben. Évente csak egyszer költ. Fő táp­láléka a hal, a béka és a békaporonty, ritkábban gő­tét, gyíkot, piócát, rovaro­kat és elvétve kis emlősö­ket is zsákmányol. Ritka előfordulása miatt védett madár. R. T. Közeledik a tavasz. Ilyen­kor nemcsak a lakásban vég­zünk nagytakarítást, ha­nem rendbehozzuk a ház tá­ját is. Átfestjük a kerítést, vagy kicserélünk egy-egy vasoszlopot. Hogy a vas ne rozsdásod­jék, míniumfestéket haszná­lunk. Természetesen, előző­leg dörzspapírral eltávolít­juk a rozsdát, és csak az­után festünk. A ház bejárati ajtaja vagy a nyitott terasz fölé ma na­gyon sok helyen szerelnek hullámos műanyaglemezből kisebb vagy nagyobb tetőt. Ezt vasoszlopokra erősítik. Ha azt akarjuk, hogy a fes­ték gyorsan megszáradjon, és a rozdától is védjen, használjuk a CELOX gépko­csifestéket. Ez a drogériák­ban mindenféle színben kap­ható. Nagyon jó vele dol­gozni. • Kopernikusz születésűnek 300. évfordulója (1373) alkal­mából Pozna.iban oagy nem­zetközi bélyegkiállítást ren­deznek. A kiállítás előkészí­tésére márts megalakult a szervező bizottság. A lengyel posta a jubileum alkalmából már alkalmi borítékot is adott ki. Képünkön az alkaiml bo­ríték Kopernikusz-arcképét mutatjuk be. # Az Osztrák Bélyeggyűjtő Szövetség most ünnepli fenn­állásának fél évszázados évfor­dulóját. © A Budapesti Filatelia! Szemle februári számában Dr. Sóky Dezső tollából tanú mány jelent meg, amelyben bélye­geken illusztrálva mutat rá a prágai és a budai, vái műem­lékeire, melyek kimeríthetet­len filatelista motívumíorrlst b':tosítanak. A magyar szaklap közli Rudolf Fischernek, a csehszlovák szövetségi posta­ügyi minisztérium bélyeöalko*- tási osztályvezetőjének cik­két a CSSZSZK 1972. évt bé­lyegkiadási tervéről. (s) cd *n 1=1 T~1 nrniffliminimn Philip?’

Next

/
Thumbnails
Contents