Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-04 / 29. szám, péntek
Eredményes CSEMADOK évzáró Ľubomír Kellenberger: Vietnam rizsföldjén, 1963 A Grafikusok Klubjának ötödik tárlatai Kettétört élet A mával együttlélegzö Grafikusok Klubja ötödik tárlatán a múlt esztendőben ötvenedik éve előtt fájdalmas hirtelenséggel elhunyt Ľubomír Kellenberger- ről és alkotásának utolsó év- tizedéről emlékezik meg elsősorban. Kellenberger, az ember és művész halála komoly vesztesége a hazai kultúrának s képzőművészetnek. Mudroch, Kostka, Bouda tanítványa több műfajban alkotó mester volt, de számára a legfontosabb a grafikai megnyilatkozás formája volt. Folyvást új utakat keresett, a fekete-fehér művészet nyelvén leegyszerűsített eszközökkel, igényesen, költőien közölte mondanivalóját. Realista látásmóddal ábrázolta az élet sokféleségét. De a felszín szemlélése közben szerzett élményei belső képpé alakultak, amelyet elmélyülten, kiérlelt formában vetített ki. Modrán élt, a természet világában. Ennek a tájnak mások által is oly gyakran feldolgozott motívumait mindig egyénien, a maga sajátos módján, megejtő közvetlenséggel tükrözik kőrajzai: a Tél a hólepte vidéken sikló szánnal, utasaival, pipázó kocsisával, vidáman poroszkáló lovaival, s az Üt a vörös és fekete ellentétére épített, szeszélyes kanyarjaival. S ilyen a Találkozás a tengerrel a főve- nyes partról az áradó hullámok felé tartó, új benyomásra szomjas lovagló férfiak ritmikus mozgalmas csoportjával. 1960-as vietnami tartózkodása eredményei a lelkében felszívódott, alkotó képzelettel kifejezett, látomássá fokozott emlékek. Ösállatot idéző bivaly hátán ülő, rizsföldjükön dolgozó gombakalapos vietnamiakat, s a liánok zsarnoki ölelésében öszefonódó dzsungel növényzetének bujaságát kevés lendületes vonással érezteti. — Hatvanhatban a kínai tusrajzok tömörségével érezteti a Kis esőt. S hetvenben eljut az összefoglaló kifejezéshez a nagyvonalú Éjszakai ablakban, valamint a monumentális Altamírai lapokon. Még kiegyensúlyozottan nyugodt és bűvös a modern fo- galmazású 70-ben kelt Csendélet. De súlyosodó lelki küzdelmeket sejtet az iszonyú Teher alatt a megroskadó, izom- kotegekből felépített férfitest. A Salto mortale, a Halálugrás már a végső megoldás előrevetített tragikus árnya. Kellenberger elmúlása óta a hatvanhétben alakult Grafikusok Klubja kilenc tagból áll. Tehetségüket, munkásságukat, az Burópai újító mozgalmak s a modern kifejező eszközök ismeretét jelzi a további anyag. Megtalált útjukon szubjektív mondandójukat mindegyikük sajátos megoldással mélyíti el_ J. Baláž a látvány múló jelenségét tömör kompozícióvá érleli s vall elkötelezettségéről is. Az érzékeny és fejlett grafikai kultúrájú V. Bombová karcain szépen érvényesülnek pókháló vékony finomságú dús orna- mensei. — Brunovský színek és formák egyszeri jelenvalóságát tökéletes technikával valóságfelettivé emeli a bonyolult in- tellektualitást és érzésvilágot tükröző Ovidius-ban s a Még egy könnycseppben. A kifogyhatatlan ötletes Cipár nagy színes grafikáján városunk remek műemlékei körül mesébe illő könnyedséggel tántorognak a házak és fák a derűsen feszülő égbolt alatt s a Duna békŕu folyását dekoratív stílusjegyek élénkítik. — Dubay hullámzó vagy sugarasan áramló vonalai bravúros játékával jelképekben beszél. (Szonáta, Az éjszaka képe). V, Gergefová érzékeny lírikus. Metszetének tompa arany hátteréből tűnnek elő a szorongásos álomvilág alakjai. E. Sedlák szuverén rajzművész. Nő és férfi kapcsolatát vallja s erről vall művében drámaian feszülő vonalakkal. G. Štrba forró átéltsé- gű lapja: a Félelem elemi fájdalmat éreztet. M. Urbánek harsányszínű parabolák és körcikkek kombinációjával jelentkezik, mint a geometriai megoldások híve. A Városi Képtár tartalmas, értékes kiállítása a grafika műfaji mozgékonyságára utal s igazolja, hogy a modern képzőművészet együttesébe a sokrétű tartalmi érdeklődés és formai »-örekvés szervesen beletartozik. BÄRKÄNY JENÖNÉ A CSEMADOK KB-nak irányelvei alapján 1972. január 15- től járások szerte folynak a CSEMADOK helyi szervezeteinek évzáró tagsági gyűlései. Járásunk helyi szervezetei évzáróikat a JB elnöksége által jóváhagyott ütemterv szerint tartják. A CSEMADOK Kráľovský Chlmeci (Király helmec) városi szervezetének évzáró tagsági gyűlése január utolsó napjaiban volt. Kissé szorongó szívvel vártam a gyűlés kezdetét, mert tudtam, hogy e valamikor nagyhírű szervezet az elmúlt időszakban mély hullámvölgybe került és legkritikusabb időszakát élte át fennállása óta. Problémáival járási bizottságunk elnöksége is gyakran foglalkozott, de javulás, sajnos, az évzáróig nem mutatkozott. Az évzáró gyűlés azonban kellemes csalódást jelentett és optimizmusra adott okot. A szervezet tevékenységéről elnök híján Szűcs Gyula alel- nök tartott beszámolót. A CSEMADOK ezen nagy múltú vá. rosi szervezetének ugyanis egy egész éven át nem volt elnöke. Az alelnök beszámolójában a helybeli kulturális élet elmúlt időszak alatti alacsony színvonaláról beszélt. Az érdektelenséget talán legjobban az bizonyítja, hogy az 1971-es évben a MATESZ Thália Színpada csupán egyszer látogatott el Král. Chlmecre, és akkor is üresen tátongott a nézőtér. A rendezők több mint ezer koronát fizettek rá az előadásra. Szűcs elvtárs nagyon találóan jegyezte meg, hogy legyen e gyűlés ÉVNYITÓ TAGSÁGI GYŰLÉS, mely az eddigi hosz- szii passzivitást megszünteti és megnyitja egy gazdagabb kulturális tevékenység kapuját. A beszámolót nagyon parázs és rendkívül tartalmas vita követte. Elsőként Bőgőig János, a SZISZ városi bizottságának elnöke kért szót. Szoros együttműködést javasolt a SZISZ és a CSEMADOK között. Biztosította az évzárón megjelenteiket, hogy az ifjúság a jövőben aktívabban fog dolgozni a CSEMADOK-ban a város kultuÚj úton rális életének fellendítése érdekében. Lénárt László a városban élő tehetséges emberekre hívta fel a figyelmet, valamint a tömeg- szervezetek közös kulturális rendezvényeinek előnyeit hangoztatta. Osszáné kifejtette, hogy a város hosszú évtizedeken át Bodrogköz kulturális központja volt. Sajnos, a kétségbeejtőén nagy passzivitás, a társadalomért való áldozatvállalás hiánya, a nagyfokú önzés és „autómánia“ mind-mind a kulturális élet fejlődésének gátlója, öntudatra kell ébreszteni az embereket és sokkal magasabb szintre kell emelni a kultúra iránti vágyukat, igényüket. Csarnakouies elvtárs, a Nemzeti Front városi bizottságának elnöke, szorosabb együttműködést javasolt a társadalmi szervezetek között. Csak közös erővel szüntethetjük meg — mondotta — a jelenlegi nagyfokú közömbösséget és emelhetjük magasabb színvonalra szocialista kultúránkat. A többi vitafelszólalásból is a nagyfokú őszinteség, tettre- készség és segíteni akarás száik- déka tűnt ki. Nagyszerű tervet fogadott el a taggyűlés. az 1972-es évre. íme a főbb pontok: aj Megalakítják a tudó mangos vívmányokat ismertető előadók csoportját. bI Irodalmi színpadot szerveznek 1972 március végéig. cl Önálló fénykép- és képzőművészeti kiállítást szerveznek. d/ Irodalmi klubot hoznak létre, mely író-olvasó találkozókat szervez. ej A közelgő országos közgyűlésig 50 új tagot szereznek és 100 százalékra teljesítik az 1972-es évi tagdíj beszedését. Az új vezetőség megválasztása után a zárszót Tolvaj elv- társ tartotta. Hangsúlyozta, hogy beszédünk tisztaságának megőrzése érdekében nyelvhelyességi vállalkozásokat is kell szervezni. Harcra szólított a passzivitás ellen, amely a teljes közönyhöz, tartózikodáshoz és kritikátlansághoz vezethet. A szervezet új elnöke Szepesi István elvtárs lett, aki leszögezte: Az 1971-es évre is szép tervet dolgozott ki a vezetőség, melyből vajmi kevés valósult meg. Tettrekész, tömeget mozgató, kultúránkat rajongásig szerető és fejlesztéséért áldozatokat is vállaló vezetőség tudja csak a CSEMADOK helyi szervezetének 1972. évi célkb tűzéseit valóra váltani. A megvalósulás legfontosabb záloga a fiatalokhoz vezető út megtalálása. MAG GYULA EGY FÉRJ MONOLÓGJA ' Édes fiam, ne haragudj, de ez így nem megy tovább. Komolyan beszélek. Az ember hazajön a büdös hivatalból, ahol annyi gondja és baja van ... az ember megtér az otthonába, felszökell négy emeleten, mint egy kis madár, és akkor mi jogad itthon? Derűs kis lakás? Vidám kis feleség, aki hancúrozva szalad az előszobába, és nyakamba csimpaszkodva nyújtja csókra kacagó ajkát? Nem! Szó sincs róla ... Dögvész, temető, halál. Ez fogad ... És miért. Mert nem jött be a Vilma ... És itt ülsz kisírt szemmel tompán magad elé meredve, mint egy görög sorstragédia, fakó, vértelen ajakkal, a mindennel leszámolt ember üres tekintetével. Némán. Ijesztően. Reménytelenül. Az egész lakás az enyészet martaléka, mert Vilma nem jött be. És ki az a Vilma, kérdezem, aki nem jött be, és aki miatt nemzeti gyászt üliink, és meg szaggat juk ruháinkat? Talán a holland királynő vagy a Nőszövetség főtitkára? Nem! Vilma a bejáró takarítónő, akinek természetéhez tartozik, hogy időnként bejár, és időnként nem jár be . Intelligens emberek vagyunk, ismernünk kell a természeti jelenségeket ... A hal kopoltyúval lélegzik, a kígyó vedlik, a bejárónő nem jár be. Kész. A tragédia csak ott kezdődik, édes fiam, hogy ebből tragédiát csinálunk. Jól van, drágám, ne sírj, tudok mindent ... Te is dolgozol, vonod az igát, és rád 'marad a lakás meg minden ... Második műszak, tudom, olGÄDOR BÉLA: kém ne mosd fel a konyhát, és ne vikszelj, mert én szívesebben járok térdig cigarettacsutkában, minthogy nézzem a te mártíromságodat... Nem vagyok mérges... Én a háborúban nyakig jártam a sárban, és egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy nem jött be a Vilma ... És laktam földes szobában, és háltam szalmazsákon, MIATTAM NEM KELL FŐZNI! vasiam. De Vilma csak ma nem jött be, és reméljük, holnap bejön. Vagy ha nem jön be, akkor beteszünk egy hirdetési, és majd lesz egy Gizi vagy Juci vagy Olga, aki bejön, illetve nem jön be... De miért kell ezért kétségbeesni? A hidrogénbomba korszakában, a szputnyíkok idején! Miért kell ebből ügyet csinálni! Kultúremberek vagyunk. Nem vagyunk a lakás rabjai, a gyomor rabszolgái! Elkoszoso- dik a lakás? Hát koszosodjon el! Nem érdekel. .. Mit, hogy én könnyen beszélek? Hogy én beszélek könnyen? Tudod, édes fiam, hogy nem szeretem az ilyen megjegyzéseket... Hogy miattam! Miattam te ne takaríts! Rendben van, nem mondom, szeretem a tisztaságot ... De nem ilyen áron! Te nehét testvérem volt, nyomorban nőttem fel, minden életrajzomban benne van .., Nekem nem kell, hogy ragyogjon az a padló! Ha éppen tudni akarod, ez neked kell, igenis, neked! Mert ti, asszonyok vagytok .mániákusai a lakásnak, és ránk kenitek a dolgot! Éri észre sem veszem, hoqy sárga-e a padló vagy: sötétkék ... Ma reggel gomb nélkül vettem fel az inget, és a nyakkendővel húztam össze a gallért. .. Szóltam egy szót is? Nem szóltam ... Halálosan nem érdekel az ügy. Ne sírj. Tudtam ... Tudtam! Tudtam, hogy most ez jön: mi lenne, ha egyszer nem lenne itthon ebéd . .. Hát mi lenne? Semmi se lenne! Érdekes, úgy tüntetsz fel engem, mint valami gyomorembert! Mint valami nyolcadik Henriket! Ha éhes vagyok, megeszem egy karaj kenyeret és kész! Miattam neked nem kell főznöd! Csak persze, nem bírod ki, hogy ne főzzél, mert a férj azt követeli, annak a hasa az istene ... Ezt is hányszor mondtam már neked: nincs Vilma, nincs ebéd! Kész! Hogyan? Mit mondasz? Hogy tényleg nincs ebéd? Hát ez ... Hát az ... Hát aztán> Ha nincs, nincs, annyi baj legyen! Igaz, hogy ma véletlenül elég rossz a gyomrom, de hát édes istenem ... Nem ... vendéglőbe nem megyek. Nem mászok le négy emeletet és vissza, és nem költők el harminc forintot. Csekélység! Mekkorát éheztem én gyermekkoromban ... Szegény, jó édesanyám, isten nyugosztalja, hét éhes szájnak naponta enni adni'. . . Nem, szivecském, zsíros kenyeret most spéciéi nem tudok enni, mert mondom, hogy a gyomrom .. . Semmi különös, csak ég, és itt a gödörben olyan nyomást érzek . .. ilyenkor nem tanácsos szárazot enni, inkább semmit. . . Hogy van itthon egy kis nyers sonka? Hát az nagyszerű! Tojás is van ... Üss a sonkára négy-öt tojást, és kitűnő ebéd lesz... Fiacskám!... Néhány szelet krumplit tehetnél mellé, úgy vékonyra vágva ... És honts ki egy körtekompótot! Jó vicc! Vilma nem jött be... Ebből kell ilyen cirkuszt csinálni? BEHAVAZOTT ÚTON (Tóthpál Gyula felv.)
