Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

„Különösen szeretném hangsúlyozni a gyermekek és a fiatalok részére készített filmek fontosságát. Talán nincs is nagyobb létszámú és begadó- képesebb mozinéző, mint a mi szovjet ifjúságunk. A film széles körű lehetőségeit aktívabban kell felhasználni, hogy segítsen pártunknak, államunknak, a Komszomolnak a felnövekvő nemzedék nevelésében, a forradalmi harcot és a munka hőseinek példáját mutatva, hogy a fiatalokat magával ragadja az új társadalom megteremtésének romantikája“ — mondotta Podgornij a szovjet filmművészek második kongresszusán.

Az Iszkussztvo Kino a közelmúltban széles körű vitát rendezett a szovjet ifjúsági és gyermekfilmekkel kapcsolatos problémákról és feladatokról. Az alábbiakban szemelvényeket [közlünk néhány érdekesebb hozzászólásból.

Dal Orlov kritikus „A gyermekfilmek jelnőtt gondjai“ című vitaindító cikkében az ifjúsági és a felnőtteknek szóló filmek éles elkülönítéséért szállt síkra. Nem szabad a fiatal nézőket idő előtt megterhelni számukra érthetetlen vagy mély emóciókat kiváltó problémákkal (széteső család, válás, tragikus szerelein), mert ezek megzavarhatják a gyermekkor zavartalanságát, a fejlődő ifjú lelkét. Rendkívül nagy azoknak a felelőssége, akik az ifjúság részére dolgoznak. Évente körülbelül 20 ifjúsági film, 5U ra j zf i 1 m, tudómén yos-ismeretter jesz tő és dokumentumfilm készül. Több mint egymilliárd gyermek nézi évente a filmeket. Éppen ezért több új, értékes filmnek kell megjelennie a forradalomról, Leninről, az ötéves tervekről, a háborúról. Napjaink valóságát eddig bátortalanul, bágyadtan mutattuk be. A gyermekeknek jobban meg kell ismerniük, milyen a gyári, mezei munka, az építés, kevés film szól a népek közötti barátságról, a tudományról vagy a sportról.

Az ifjúsági filmmel kapcsolatos problémák megvitatására az Isz- kussztvo Kino és a Szemja i skola (Család és iskola) folyóiratok szerkesztősége tanácskozásra hívta meg a filmrendezőket, a pedagógusokat, a kritikusokat, a dramaturgokat. Megnyitó beszédében /. Szurkov, az Iszkussztvo Kino főszerkesztője a többi között ezt mondta: „Lehetségesnek

tartom, hogy művészi formában ábrázoljuk századunk nagy, globális problémáit, és ily módon elősegítsük, hogy a fiatalok helyesen érzékelhessék saját helyüket a világban. Fontos azonban, hogy a művek ne legyenek sem unalmasan didaktikusak, sem rózsaszínűén szentimentálisak — ettől szenvednek filmjeink a legjobban — és ne próbáljuk kedveskedve leegyszerűsíteni a gyermek és a valóság közötti kapcsolat problematikáját“.

Makszimova pedagógus rámutatott: Az ifjúsági film sokat tett azért, hogy gyermekeink bátrak legyenek — ez persze fontos. Ám nem feledkezünk-e meg olykor arról, hogy társadalmunknak intellektuális emberekre van szüksége? Nemcsak a racionálisan szervezett értelemre gondolok, hanem az érzelmek fejlettségére, kialakultságára is. Nekem nem tetszett a „Lépd át a küszöböt“ című film. Úgy éreztem, a szerzők arról igyekeztek meggyőzni nézőiket, hogy ,,olyannak kell lenni, mint mindenki más, senki se akarjon jobb lenni másoknál“. Az ilyen nézet aligha segíti az intellektuális ember nevelését. Az embernek meg kell ismernie önmagát, hogy mindent megadhasson a társadalomnak, amire csak képes, ebben nyilvánul meg alkotói egyénisége. Az említett film hőse viszont kapitulál. Jó matematikus lehetne belőle, a körülmények is segítik, ő viszont elmegy katonának. Tudom, milyen fontos a katonai szolgálat, de a filmben a hős ezért lemond elhivatottságáról, konmpromisz- szumot köt önmagával.

Annyinszkij kritikus rámutatott: Az Ifjúsági filmek készítése közben gyakran ösztönösen „leereszkednek“ a gyermekek színvonalára, mintha a

gyermekek valamilyen steril világban élnének, amelyet fal választ el a valóságos világtól.

Polonszkij jilmdramaturg beszámolt egyik tervéről: Sokat gondolkodik

egy olyan fiatalemberről, aki nem akar megelégedni a kisszerű sorssal. Nem volt szerencséje, nem került egyetemre, autójavító műhelyben dolgozik. Elégedetlen: piszkos, nehéz a munka, kulturálatlan a környezet. Nem akar úgy élni, mint sofőr apja, nem akarja oda vinni a kocsit, ahová parancsolják, hanem ahová neki tetszik. Rendkívül érdeklik őt a jelentős, ismert személyiségek; szerinte ebben a világban csak olyan embernek érdemes lenni, mint Abel ezredes, I.andau akadémikus vagy Jevtusenko. Ha nem lehet belőle ilyen jelentős ember, bohóc lesz, bosszantani fogja a világot. Ogy vélem, ilyen fiatalember — aki természetesen nem jellemző kortársainak többségére — létezik.

Paramonova, a neves filmesztéta viide-oda rohangálnak, lőnek jobbra, lőnek balra, szétverik az ostoba és tehetségtelen ellenséget. Nem szabad a filmet csak kalandra építeni, semmiségekért izgatni a nézőt. Az ilyen műveknek semmiféle nevelő hatásuk nincs.

Lungin jilmdramaturg a szuggesz- tológia módszerének bevezetését javasolta. Ez abból áll, hogy bizonyos szituációkat lejátszanak. Arra törekszenek, hogy játékosan sajátítsanak el minél több információt (a többi között morális jellegűeket is). Ez rendkívül jellemző a gyermekkorra. Ily módon megteremtődik a leggyümölcsözőbb, legtermészetesebb és legkönnyebb szituáció a befogadáshoz.

A tanácskozást követően újabb hozzászólások jelentek meg az Iszkussztvo Kino-ban. Gyík író a Fantonias-fiL mek hatásmechanizmusát kutatja: Miért is szeretik a gyerekek Fanto- inast? Nemcsak a srácokat rendkívül vonzó kaland, üldözés és verekedés miatt, hanem azért is, mert ezek a

Bratislavában a napokban ünnepélyes külsőségek között mutatták be az Ifjú házasok című színes panoramatikus szovjet filmet. A díszbemutatóra abból az alkalomból került sor, hogy a szovjet filmgyártás fennállása óta hazánkban az ezredik szovjet filmalkotást tűzték műsorra. A felvételen: az Ifjú házasok fiatal szereplői.

tába szállt Orlovval a felnőtt és gyermekfilmek szétválasztásával kapcsolatban: Az ifjúsági film, ha valóban művészet, természetesen érdekli a felnőttet is, még akkor is. ha gyermekproblémákkal foglalkozik. Nem az ifjúsági tematika csökkentéséért kell síkraszállnunk, hanem a művészetért. Az ifjúsági filmen belül jelenleg legértékesebb a „probléma-film“ irányzata, ezt kell minden módon támogatni. Paramonova is támadta a ,,Lépd át a küszöböt“ című filmet: a forgatókönyv szerzője „ideális hőst“ akart bemutatni, aki önmaga feláldozásával katonának ment. Am a hős akkor lett volna ideális, ha küzdött volna elképzeléséért. és nem adta volna meg magát.

Frez filmrendező szerint az ifjú néző érzelmeire való hatás rendkívül bonyolult feladat, amelynek során figyelembe kell venni a gyermeki befogadás sajátosságait. A többi között észre kell venni, hogy a gyermekek mindig vonzódnak a humorhoz. A közvetlen kioktatást az ifjú néző unalmasnak tartja, az erkölcsprédikáló filmtől nyomban elfordul. Ám ugyanaz a tanulság hatékonnyá válik, ha humoros formában adják elő Gyakran beszélünk arról, hogy szórakoztató filmeket kell készíteni a fiataloknak. De sok háborús filmben rengeteg az ostobaság: a gyermek-hősök

jelenetek mesteri módon követik egymást. a film folyamatos. Igaz, ez kom- merszfilm.és mi helyesen, nem készítünk kommerszfilmeket. Olyan filmről álmodom, amelyben az éles eszmei mondanivaló erőteljes cselekménnyel párosul. Gyermekfilmjeink többségében nincs dinamika, nincs feszültség.

Ivanova taganrogl pedagógus rámutatott a filmekkel kapcsolatos sztereotípiák kialakulásának veszélyeire: A jelek szerint kialakul egy pszichológiai készenlét bizonyos fajta filmek és filmhősök bemutatására. Nem véletlen, hogy a gyermekek szeretik sokszor megnézni kedves filmjeiket: szívesen megismétlik azokat az élményeket és érzéseket, amelyeket emocionális emlékezetük megőrzött, azt az élvezetet, amelyet a filmtől kaptak. Szívesen néznek meg olyan új filmet, amelyről társaik azt mondják: hasonlít egyik korábban látott kedvencükhöz. Ily módon azonban vajmi kevés újat kapnak, és hajlamaik merevebbekké válnak. Mindenki tudja, mennyire szeretik a gyerekek a kalandfilmeket és a komikus filmeket, amelyeket korántsem részükre készítettek. Lassan kialakul bennük egy nem kívánatos befogadási sztereotípia. Emellett nem tudjuk megóvni őket a banális, szürke filmektől sem. A kiút: fokozni kell a fiatal nézők kulturáltságát. Fel kell őket fegyverezni a filmművészet alkotásainak értékelési kritériumaival, érzéskultúrára nevelni őket, fejleszteni képszerű látásukat, vagyis előkészíteni őket a művészet teljes értékű befogadására.

Klenyickaja tanítónő Paramonová- hoz csatlakozik: Nem látom értelmét, miért kellene speciális filmeket készíteni a mai kamasznak. Ily módon elsekélyesíthetjük a témát. Az igazi művészet nem szolgálhat csupán egyetlen nemzedéket vagy egyetlen évtizedet. Az embereknek ‘ — felnőtteknek és fiataloknak egyaránt — jó filmekre van szükségük, ennyi az egész.

Nodel tanár megerősíti Klenyickaja szavait: A korhatár csupán papíron létezik. A fiatalok akadálytalanul megnézik azokat a filmeket, amelyeket csak „16 év felett“ nézhetnek. A gyerekek okosabbak, mint gondoljuk. És miközben a kritikusok javában vitatkoznak, hány éves kortól engedélyezzék a „Vigyázat, teknősbéka!“ című filmet, az ötödik osztályosok meglehetősen pontosan megállapítják a film sajátosságait, és kijelentik: „Ez a film tetszik nekem, mert igen jól mutatja be a gyermekek életét. A gyermekek olyanok benne, mint a valóságban: mindent tudnak, mindenhez értenek. A gyermekek a felnőtteket utánozzák, hozzájuk akarnak hasonlítani“. A gyermekek nagyon érzékenyek az igazi hősiesség iránt, és határozottan elvetnek minden hamisítást. „A puszta kézzel elintézzük“ romantikájával nem lehet hatást gyakorolni a leginkább fejlett kamaszokra. Szemben az olyan filmekkel, amelyekben hosszan nyargalnak, lőnek; a gyermekek okosabbak, találékonyabbak és erősebbek a felnőtteknél — az ötödik osztályosok szívesebben néznek felnőtt filmeket ugyanarról a hősi korról, ha megérzik bennük az élet mély igazságát és a magasztos erkölcsi példát.

Frez rendező cikkében folytatja felszólalását: ideje már, hogy végre

megértsük, a gyermekkor nem nyugodt korszak, mint sokan gondolják. Nagyon nehéz és felelősségteljes periódus az ember életében, tele feszültséggel, örömmel és bánattal, komplikált és mély élményekkel. Minden, ami a felnőttek világában megtalálható, megvan a gyerekeknél is: intellektus, erős szenvedélyek, lángoló érzések. Mi meg gyakran azt gondoljuk, hogy a gyermek még nem ember, majd csak az lesz. Következésképp nem teljes értékű néző, keveset ért. primitíven érez, érdeklődési köre korlátozott. Adjunk csak neki szórakoztató kalandokat, gyors per- gésű cselekményt, ez lesz az igazi gyermekfilm. Nem hiszünk a fiatal nézőben, félünk, nehogy túl korán tárjunk fel előtte felnőtt „titkokat“, azt akarjuk, hogy mindent „megértsen“. Mi magunk is „kicsik“ akarunk lenni, alakoskodunk, miközben közérthetővé akarjuk tenni művünket. Ám valójában leegyszerűsítjük azt, visszavazetjük az ismert sémákhoz és felszínes didaktikához. És ez a veszély sokkal jobban fenyegeti ifjúsági filmjeinket, mint korunk természe. tes „felnőtteskedése“.

A gyermekek velünk együtt élnek, aktívan részt vesznek a felnőttek életében, és nem lehet őket elszigetelni, megóvni a komoly beszélgetésektől. Ha más álláspontra helyezkedünk, nein tudunk harcolni az infantilizmus ellen, és a-film csupán magaviseleti instrukcióvá válik. Eszerint nem szabad a vasorrú bábát sem bemutatni,' nehogy megzavarjuk „a zavartalan, boldog gyermekkort“. Még kevésbé szabad bemutatni a rossz tanárt, a formalista pionírvezetőt, a méltatlan szülőket. A gyermekek pedig ugyanakkor látják őket maguk körül, és nagyszerűen felismerik őket.

Ogy vélem, gyermekfilmet bármilyen. az életből merített témából lehet készíteni. Feltétlenül szükséges, hogy a legkomolyabb problémákat ábrázoljuk, de ne feledkezzünk meg az életkori sajátosságokról.

És nem elég ha a gyermekekkel csupán egyszerűen, érthetően és szórakoztatóan beszélünk. Az a legfontosabb, hogy érzéssel szóljunk és őszintén, minden hamis erőltetettség nél kül.

fflS DJpSEBO ff D1KEK3