Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-24 / 46. szám, csütörtök
Az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámolóin (Folytatás az 5. oldalról) példáját látjuk annak, hogy a dolgozók kezdeményezése minőségi szempontokra irányul és ez irányban figyelemreméltó eredményeket érnek el. A szakszervezetek testesítik meg az emberek részvételét a gazdaság irányításában és olyan tényezőként szerepelnek, amely társfelelős a szocialista munkaverseny és a dolgozók kezdeményezése kibontakoztatásáért. A szakszervezetek kötelessége, hogy megnyerjék a dolgozókat a tervfeladatok teljesítésére és biztosítsák részvételüket az irányításban, a munkához és a társadalmi tulajdonhoz való szocialista viszonyra neveljék a dolgozókat, terjesz- szék a bevált tapasztalatokat és ellenőrizzék a vállalások teljesítéséhez szükséges szervezeti, műszaki és anyagi feltételeket és a kölcsönös verseny kritériumait. Az emberekről való gondoskodással kapcsolatban különösen fontos, hogy helyesen értelmezzék a konstruktív és tárgyszerű kritika, a dolgozók javaslatai, megjegyzései és ötletei rugalmas elintézésének társadalmi hasznosságát. Annak biztosításában, hogy az emberek résztvegyenek az irányításban, továbbá kezdeményezésük fejlesztésében, nagy figyelmet kell szentelnünk fiatül nemzedékünknek. A hatékonyság fokozásának irányvonala vonzóerővel hat.,a fiatalokra. Feltételezi az újítói szellemet, korszerű módszerek érvényesítését, a lendületet és kezdeményezést. Ezért a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek az a feladata, hogy az ötéves terv teljesítésére mozgósítsa a fiatalokat A Nemzeti Front többi szervezeteinek is az a feladata, hogy nyerjék meg a dolgozókat az állami terv igényes feladatai teljesítésére. A gazdasági és társadalmi folyamatok irányítása közvetlenül összefügg az emberekkel. Állandóan fokozódnak a politikai és szakmai színvonalukkal szemben támasztott igények. Gazdaságunk jelenlegi helyzete és főleg távlati fejlődése politikai fejlettséget, szakmai fel- készültséget, kezdeményezést és olyan képességet kíván a vezetőktől, hogy a gazdasági és a társadalmi élet valamennyi szakaszán a párt irányvonalának következetes megvalósítására tudják vezetni a munkaközösségeket. Megköveteli a saját döntésért való felelősség fokozását, a névtelenség kiiktatását a helytelen cselekvésért járó következmények levonásakor, annak a lehetőségnek a kizárását, hogy valaki a párt tekintélye mögé bújjék. Megköveteli, hogy küzdjiink a fogyatékosságok elnézése, a népszerűség- hajhászó politika ellen, amely ugyan nem vált ki konfliktusokat, de árt a társadalomnak. A káderpolitikában tartsuk szem előtt, hogy olyan emberekkel is dolgozunk, akik 1968 és 1969 válságos éveiben bizonyos hibákat követtek el. Abból indulunk ki, hogy további aktivizálódásuk alapfeltétele e hibák őszinte önbírálata és aktív pozitív munka a pártpolitika megvalósításából következő feladatok teljesítésében. A kádermunka fontos része a kádertartalékokról való gondoskodás. Tartalékok nélkül csak frázis maradna a kádermunka távlatisága és színvonalának emelése. Rendszeresen ki kell választani a tehetséges, rátermett dolgozókat, céltudatosan fel kell készíteni és a társadalomban felelős tisztségekbe kell állítani őket, pótolni kell azokat, akik már eleget tettek honpolgári kötelességüknek és nyugalomba vonulnak, és azokat, akik már nem képesek funkciójuk betöltésére — ez állandó feladat. Figyelmet kell szentelnünk fiatalok és nők kiemelésének. A káderek kiválasztásában teljes mértékben tekintetbe kell venili a politikai és szakismereteket, a gyakorlati tapasztalatokat és jellembeli tulajdonságokat. Alapvető kritérium legyen a politikai elkötelezettség, az erkölcsi szilárdság, szakmai felkészültség, kellő szellemi és fizikai erő, lendület és erős akarat. A vezetők és a pártszervezetek egyik alapvető feladata a fogyatékosságok kiküszöbölésében és a progresszív irányítási formák érvényesítésében az a képességük, hogy kádertartalékokat alakítsanak, támogassák fejlődésüket és idejében emeljenek ki funkciókba új embereket. A gazdaság fejlesztéséi mélyítsük el a párt munkáját 1968 és 1969 válságos időszaka után, a szocialista hatalom megszilárdítása után a népgazdaság területe lett a fő csatatér. A gazdaság jelentőségének, és annak a szükségnek kiemelése, hogy a figyelem és az erők a gazdaságfejlesztésre összpontosuljanak, nem jelenti a politika és az ideológiai tevékenység gyöngülését. Gazdaságunk gyors fejlődése jelentős mértékben attól függ, hogyan fogjuk tudni kihasználni a párt kezében levő politikai eszközök széles skáláját. Már a központi bizottság tavaly júliusi plénumán napirendre tűztük azt a kérdést, hogyan járjunk el konkrétan a CSKP XIV. kongresszusa következtetéseinek szellemében a gazdaságfejlesztés biztosítása terén, hogyan mélyítsük el ezen a téren a párt munkáját. Megállapíthatjuk, hogy a pártszervek és szervezetek sokkal több figyelmet szentelnek a gazdasági problémák megoldásának, a tervfeladatok teljesítésében elmaradt vállalatok és szervezetek kommunistái megsegítésének. Elmélyült a tömeg- és társadalmi szervezetekben dolgozó kommunistákra gyakorolt ráhatás és ennek eredményeképpen fokozódott munkájuk hatékonysága. A pártszervek és szervezetek nagyfokú akcióképességet tanúsítottak abban, hogy a dolgozókat megszervezzék a párt- politika megvalósítására. A kerületi és járási pártbizottságok és az alapszervezetek egyre gyakrabban tárgyalnak gazdasági kérdésekről. Más szervezeteken kívül a Pov. Bystrica-1 Vágvölgyi Gépgyárban dolgozó elvtársak is értékes tapasztalatokat szereztek a politikai nevelő és szervező munka kibontakoztatásában. A kommunisták és a párt- szervezetek mindennapi munkájában állandóan erősítenünk kell az eszmei, szervezeti és akcióegységet. Ezért továbbra is elvi küzdelmet kell vívnunk a burzsoá ideológia, a revizio- nizmus és a jobboldali opportunizmus megnyilvánulásai ellen, le kell lepleznünk osztálygyökereit és el kell nyomnunk a kispolgári ideológia és az antikommuriista aknamunka hatását. Nem árt ismét megemlíteni, miben támadt a revizionizmus szocialista elveinkre, gazdasági reformjainkra. Számos tévedés él az emberek tudatában, és meg kell érteni, hogy a gazdasági fejlődés és a XIV. kongresszus határozatainak megvalósítása az antikommu- nizmus, a jobboldali opportunizmus és a revizionizmus elleni harc feltételei között megy végbe. Mint tudjuk, a revizionizmus mindenekelőtt a párt vezető szerepét támadta. A revizionis- ták a szocialista társadalmi tulajdont csoportos tulajdonra akarták változtatni, a termelési szférából ki akarták szorítani az államot és vállalati tanácsokkal akarták helyettesíteni. Ebből a koncepcióból eredt az a törekvés, hogy felszámolják a népgazdasági tervet és csak irányelvvel helyettesítsék. Az árpolitika területén a revízió* nisták arra törekedtek, hogy a nagykereskedelmi árakat az állami szervek vezetésével történő rendezés helyett, a piac ösztönössége alakítsa. A bérpolitikában utat nyitottak az úgynevezett szabad stílusnak, azt a jelszót érvényesítve, hogy markolj, amit tudsz! Harcoltak a preferenciákért, amelyeket megfosztottak a szocialista alapelvektől, figyelmen kívül hagyva az érdemeket, és a végzett munka társadalmi jelentőségét. A külkereskedelem területén érvényesíteni akarták az ellenőrzés teljes hiányát és az ösz- tönösséget. Ami a szakszervezetek szerepét Illeti, a revizio- nisták úgy értelmezték, hogy csupán a dolgozók érdekeinek védelmezője. Különféle szociális demagógiával igyekeztek leplezni azt a tényt, hogy a szocializmusban a dolgozók a termelőeszközök tulajdonosai. A revizionisták támadták a pártnak és a kormánynak a gazdasági reformról hozott határozatát. A pártnak azt a törekvését, amely a gazdasági reformok feldolgozását célozta, különféle áltudományos revizionista, Šik és Löbl féle demagóg nézetekkel akarták helyettesíteni. Tehát továbbra is harcolnunk kell a revizionizmus minden megnyilvánulása ellen és egyidejűleg elkerülhetetlenül tökéletesítenünk kell a tervezés formáját, emelni kell az irányítás színvonalát, és a népet arra kell nevelni és állandóan előkészíteni, hogy a központi bizottság tántorítha- tatlanul halad népgazdaságunk tökéletesített tervezésének, a gazdasági eszközök tökéletesítésének, valamint a szervezett építés racionalizálásának az útján. Az üzemi pártszervekben és pártszervezetekben dolgozó kommunisták közvetlen feladataként jelölte meg a központi bizottság ebben az évben a tervteljesítés biztosítását, a mennyiségi, de különösen a minőségi mutatókban. Hangsúlyozta továbbá, hogy a kommunistáknak szorgalmazniuk kell az egyenletes tervteljesítést. Az a tény, hogy számos üzemünkben és vállalatunkban a tervet nem teljesítik egyenletesen, hogy emelkednek a termelés anyagi költségei, azt mutatja, hogy a pártszervezetek még nem elemezték kielégítő módon vállalatuk gazdasági kérdéseit és gyakran gépiesen elfogadják a gazdasági dolgozók adatait. A pártszervek befolyásának megerősítése nem azt jelenti, hogy magukra vállalják a gazdasági dolgozók feladatait, azokét, akik a termelésért, a kooperációért és az anyagi-műszaki ellátásért felelősek, hanem biztosítsák, hogy az ezekben a funkciókban dolgozó kommunisták felelősség- teljesen dolgozzanak és példás igyekezetet tanúsítsanak annak érdekében, hogy egyenletesen teljesítsék a tervet és harcoljanak a költségek csökkentéséért, a szállítási kötelezettségek fegyelmezett teljesítéséért. A pártszervezeteknek jelentős szerepük van a beruházások kérdésének megoldásában is. A pártszervezeteknek az a törekvése, hogy rendet teremtsen a beruházások területén és növelje effektivitását, csak akkor hozhat pozitív eredményeket, ha különösen az ellenőrzési napokon teljes mértékben védelmezni fogják az össztársadalmi érdekeket, ha a párt- szervezetek nem hagyják magukat megtéveszteni néhány vezető dolgozó hamis magatartásától, attól, hogy közelebb van az ing, mint a kabát — ha nem fogadnak el hamis szempontokat az úgynevezett kerületi érdekekről, hanem arra törekednek, hogy teljes mértékben érvényesüljenek az. össztársadalmi érdekek. A kommunisták élharcosok, akiknek a dolgozókat arra kell vezetniük, hogy megértsék az össztársadalmi érdekeket és ezeket érvényesítsék. Mindenekelőtt az össztársadalmi érdekek érvényesítésében, a saját feladatok teljesítésében mutatkozik meg a pártosság. A pártszervek és szervezetek kötelessége, hogy minden kommunistát, de minden pártonkíviili vezető gazdasági dolgozót is e pártosság szellemében neveljenek és érvényesítsék azt az elvet, hogy „minél magasabb beosztású a dolgozó, annál nagyobb a felelőssége, annál fokozottabban nőnek a következetes pártos magatartás igényelte követelmények, a kritika, az önkritika és az igényesség követelménye. A népgazdaság igényes feladatai megkövetelik, hogy minőségileg új feltételek között érvényesítsük a párt vezető szerepének formáit és módszereit. Különösen fokozni kell a párttevékenység felismerési módszereinek minőségét a tervteljesítés ellenőrzése során. Arról van szó, hogy minden párt- szervezet az aktíva segítségével kialakítsa saját nézetét arról, hogy a termelési folyamat egyes tényezői milyen pozitív, vagy negatív irányban befolyásolják a tervteljesítést. Nem elegendő, ha csupán a globális adatokat ismerjük, hanem be kell hatolni a gazdasági folyamatok lényegébe, el kell sajátítani a gazdasági elemzés módszereit is. Ezen a téren egyik jó és bevált forma a jól előkészített műszaki-gazdasági konferencia. Ha azt akarjuk, hogy ezek a műszaki-gazdasági konferenciák teljes mértékben sikeresek legyenek, akkor a gazdasági propaganda útján az üzem valamennyi dolgozójával meg kell ismertetni e konferenciák elemzéseit és eredményeit. Ehhez hivatottak jelentős segítséget nyújtani a párt kerületi, járási és összüzemi gazdasági bizottságai. A pártszervezet az önálló elszámolási szférában a pártalapszabályzatok szellemében köteles következetesen érvényesíteni ellenőrzési jogát az üzem, vagy a vállalat gazdasági vezetőségével szemben. Ellenőriznie kell, hogy a gazdasági vezetőségben dolgozó kommunisták az állami politika szellemében dolgoznak-e, hogy kezdeményező módon és önállóan oldják-e meg és szervezetileg biztosítják a vállalat hatékony fejlődését, a társadalom számára szükséges terméket a kívánt szerkezetben és minőségben. Nem engedhetjük meg, hogy a vállalat vezetősége csak a vállalati érdekeket tartsa fontosnak és mellőzze az össztársadalmi érdekeket és szükségleteket. A párt- szervezeteknek következetesebben kell élniük azzal az adott joggal, hogy felelősségre vonhatják a gazdasági vezetőséget a termelési-műszaki és gazdasá.- gi koncepció kidolgozásáért, a népgazdasági tervfeladatok teljesítéséért. Ugyanúgy, meg kell követelniük a felelősséget nemcsak az elért gazdasági eredményekért, hanem az emberek körében végzett munkáért, az emberek neveléséért és elhelyezéséért és az olyan feltételek kialakításáért, amelyek lehetővé teszik, hogy tevőlegesen részt vegyenek a termelés irányításában. Sokkal kritikusabb szemmel kell nézniük az irányító munka színvonalát, a gazdasági és műszaki értelmiség kezdeményezésének kibontakozásához szükséges feltételek megterem? tését. A pártellenőrzést a fogyatékosságok okainak megái? lapítására és a gazdasági vezetésben dolgozó kommunisták munkája gyenge pontjainak feltárására kell irányítanunk. Súlyosabb hibák és fogyatékos? ságok észlelése esetén pártvonalon le kell vonni a következ? menyeket, mert lényegében pártkötelességek nem teljesítés séről és a párt irányvonalának be nem tartásáról van szó. A gazdasági dolgozóknak a pártpolitika megvalósításáért viselt felelősségét hangsúlyoz? va egyidejűleg ki kell dombo? rítanunk a pártszervezeteknek azt a kötelességét, hogy támogassák a vezetők tekintélyét. Az igazgatók, a technikusok, a művezetők, az összes irányító káderek a nagyfokú hatékonyság, a műszaki haladás, a mi? nőség, a rend és a fegyelem szorgalmazásában érezzék, hogy az ebben a törekvésükben is azonnal megértésre találnak mindenkinél, mögöttük áll a pártszervezet ereje. A pártszervezetek a gazdasá* gi feladatok megvalósítása so* rán fordítsanak kellő gondot fl kommunisták aktivizálására — bízzák meg őket konkrét feladatokkal és ellenőrizzék tel* jesítésüket. A párt befolyásának elengedhetetlen feltétele az üzemekben, főként a nagy beruházási feladatok során az, hogy foglalkozzék a tagsági alap megjavításával, főként fiatal munkásokat és szakembereket készítsen fel a pártba való belépésre. Általánosítsuk a jó tapasztalatokat Elvtársak! Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága elvárja a kerületi és járási párt- bizottságoktól és a termelésben működő pártszervezetektől, hogy kezdeményezően és felelősségteljesen fogják alkalmazni mind a két gazdasági jellegű központi bizottsági plénum következtetéseit a kerületek, járások és vállalatok viszonyaira. Hangoztatjuk, hogy alkotó szellemű és kijelölt végrehajtási idejű alkalmazásukról van szó. Helyesnek tartjuk, hogy a kerületi és járási pártbizottságok a plénumok következtetéseinek konkretizálása céljából politikai és szakmai aktíva útján hatékony segítséget nyújtsanak főként a döntő fontosságú vállalatok pártszervezeteinek. E szempontból megköveteli a minisztérium és a termelési gazdasági egységek kommunistáinak hatékony segítségét. Az SZLKP Központi Bizottsága e szempontból apparátusával és aktívájával segítséget nyújt a kerületi bizottságoknak, a kiszemelt járási és üzemi párl bizottságoknak. A plénumok gazdasági tanácskozásának eredményei a kommunisták fokozott aktivitásában, az emberek körében végzett politikai tömegmunka megjavulásában éreztessék hatásukat. Magyarázzák meg nekik, mire törekszik jelenleg a párt, s nyerjék meg őket a plénum következtetései aktív teljesítésének. Ez megköveteli, hogy nagyon felelősségteljesen lássanak nyilvános párttaggyűlések, szakszervezeti és SZISZ- gyűlések szervezéséhez és koordináltan és megfontoltan hassanak a tömegtájékoztatási eszközök a dolgozók tudatára és cselekvésére. A pártszervezetek állandó fejlődése és munkájának javulása legyen főként a járási pártbizottságok törekvésének célia. Kétségtelen, hogy sok jó példa van az egyes járásokban. Igazolta ezt a pártmunka felülvizsgálása a nyugat-szlovákiai kerületben. Helyesnek tartjuk, hogy a pártmunka jó tapasztalatait, módszereit és formáit általánosítsák, ily módon feltételeket teremtsenek az alapszervezetek funkcionáriusai politikai szervező munkája színvonalának emelésére. Tisztelt elvtársak! A CSKP Központi Bizottsága plénumának tanácskozásából és következtetéseiből és azokból a konkrét feladatokból, amelyekre a párt figyelme Szlovákiában irányul, kitűnik, hogy 1972 nem csupán az az év, amelyben határozott harcot kell vívnunk az állami végrehajtási terv feladatainak teljesítéséért, hanem egyszersmind olyan év is, amelynek döntő mértékben hozzá kell járulnia az ötödik ötéves terv feladatainak megvalósításához a fejlődés hatékonyságának folyamatos fokozása irányában. A gazdaság dinamikus fejlődése, a kedvező politikai helyzet és Csehszlovákia nemzetközi helyzete jó feltételeket teremt erre. A mai plénumon a CSKP XIV. kongresszusának egyik kulcsfontosságú feladatát vetjük fel — a gazdaság általános hatékonyságának fokozását. Megvalósítására minden dolgozót meg kell nyerni. Ennek érdekében a pártszervek és szervezetek erősítsék az egész párt akcióképességét, szilárdítsák kapcsolatát a dolgozókkal, hogy a mai plénum következteléseinek megvalósítása a mindennapi konkrét politikai, szervező és gazdasági tevékenység tartalma legyen az irányítás valamennyi fokán, minden munkahelyen. Csak így tudjuk következetesen teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa gazdaságpolitikai téren kitűzött. 1972. II. 24. 6
