Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-23 / 45. szám, szerda
A CSKP Központi Bizottsága 1972. február 17-18-i ülésének vitáié Peter Colotka elvtárs: Mostani és közvetlen távlati feladataink összefüggéseiről elgondolkodva eredményeinkhez hozzá kell fűzni, hogy a jelenlegi helyzetet — amely a további előrehaladás kiindulópontja —, csak a párt- és az állam vezetősége céltudatos és elvszerű politikájának következtében érhettük el. A jelenlegi és a hosz- szú távú fejlődés szempontjából — hangsúlyozta Colotka elvtárs — alapvető szerkezeti változásokkal oldjuk meg a népgazdaság hatékonyságának növelését. Érvényesíthetjük a nemzetközi szocialista kooperáció és integráció alapján a tudományt, a technikát és a modern nagyüzemi termelést. Ez nagyon igényes program és jelentős eszközöket követel, ezek előteremtése termelési-technikai alapunk jobb és tökéletesebb kihasználásától, valamint azoknak a tartalékoknak a kihasználásától függ, amelyeket gyorsan mobilizálhatunk új, nagyobb eszközök igénybevétele nélkül. Ebben az egyik legfontosabb szerepet a szubjektív tényező játssza. Általában mindenki egyetért a hasznosság politikájával. Csakhogy ez a mindennapi élet prózájában másképp néz ki, mint ahogyan arra bíráló módon a beszámoló is rámutatott, amely értékelte, hogyan biztosítják az ötéves terv feladatait a termelési-gazdasági egységek és vállalatok gazdasági terveiben. Sajnos sok elvtárs nem tudatosítja kellőképpen, hogy a lebontott feladatoktól való eltérés, egyes szakaszokon a részleges kompromisszum vagy engedmény a maga összességében súlyosan veszélyezteti az ötéves terv alapvető célkitűzéseit, éppen az effektivitás szempontjából. Még ha el is érnénk a meghatározott termelést, annak tiszta haszna a túlméretezett beruházási, munkaerő, nyersanyag és import követelmények következtében alacsonyabb lenne és nem tenné lehetővé, hogy maradéktalanul megvalósítsuk a lakosság élet- színvonala növekedésével ösz- szefüggő célokat. Most kell pótolnunk azt, amit nem biztosítottunk kellőképpen a múlt év második felében. Szlovákiában sem értük el, hogy a feladatok operatív teljesítéséről való állandó gondoskodással a minisztériumok és a vezérigazgatóságok konkrétan és szorosan dolgozzanak együtt a vállalatokkal olyan ötéves gazdasági tervek kidolgozásán, amelyek teljes mértékben biztosítanák a kitűzött célok elérését. Az irányítási szféra hiányos tevékenysége lehetőséget adott arra, hogy ismét felszínre kerüljenek a már előre elutasított, vagy az új követelmények is, hogy kételkedés uralkodjon el a problémák megoldását célzó alkotó gazdasági és műszaki igyekezet helyett. Az állami terv és a vállalati tervek kapcsolata kétségkívül a legigényesebb feladatok egyike, amelyet nem kerülhetünk meg azzal, hogy a központi szervek csupán adminisztratív, bürokratikus módon ragaszkodnak a szétírás betartásához, de azzal sem, hogy passzív módon azonosulnak a vállalati szféra követelményeivel és ezeket a tervező szervek és a kormány elé terjesztik. Nem utasíthatjuk el az ösz- szes követelményeket globálisan, mert néhány követelmény indokolt lehet. Azonban vannak tapasztalataink. így például a múlt évből nálunk Szlovákiában, hogy e követelmények csökkenteni akarják a feladatok igényességét. Az egész elmúlt esztendőben találkoztunk olyan érvekkel, hogy az ipari termelés tervezett növekedését tekintettel a kapacitás kiesésére és az értékesítési nehézségekre, nem lehet teljesíteni. De végül a termelés növekedésének eredetileg tervezett ütemét mégis elérték — ez az 1970-es évhez viszonyítva 8,6 százalék volt —, miközben a termelés szerkezetének rugalmasabban kellett alkalmazkodnia a szükségletekhez és a lehetőségekhez. A szlovákiai építőipari vállalatok képesek voltak teljesíteni és túlteljesíteni feladataikat, és termelésük az előző évhez viszonyítva 12 százalékkal nőtt. Ugyanígy alakult a helyzet a mezőgazdaságban is. Annak ellenére, hogy problémáink voltak a műtrágyával, a mezőgazdasági technikával, a gumiabroncsokkal és a pótalkatrészekkel, jó munkaszervezéssel és a mezőgazdasági dolgozók fokozott munkaaktivitásával sikerült veszteség nélkül learatni az eddigi legnagyobb gabonatermést, és magasan túlteljesíteni a tervet húsból és más mezőgazdasági termékből, és sikerült az átmeneti nehézségek után teljesíteni a tej fel- vásárlási tervét is. Az állami terv szerepének megerősítése a demokratikus centralizmus elveivel összhangban és néhány további megoldás kifejezően hozzájárult ah- Iiqz, hogy népgazdaságunkat, mint egységes egészet fejlesztettük, habár az ágazatok egy részét közvetlenül a szövetségi, más részét pedig a nemzeti szervek irányítják. A szövetségi és a nemzeti szervek együtthatása az olyan konkrét munkában, mint az ötéves terv és az évi tervek előkészítése, valamint néhány koncepciós törekvés feldolgozása megszilárdult. A minőségileg új feladatok teljesítése megköveteli, hogy ezeket a kapcsolatokat elmélyítsék és összehangolják. Egyidejűleg tudatosítjuk, hogy a rejtett tartalékok mozgósításának iránya, amelyet ebben az évben határozottabban kezdünk meg, bőséges kezdeményezési lehetőséget ad az állami szerveknek a termelésigazdasági egységeknek és vállalatoknak. Ebben az Irányban nagyobb igényeket akarunk támasztani a minisztériumok munkájával szemben, hogy tekintélyüket ne csupán a formális hierarchia szerint építsék, hanem ez a tekintély a munka magas politikai és szakmai színvonalának, az alsóbb fokú szervek hatékony segítségének az eredménye legyen, hogy érzékenyen, de erélyesen reagáljanak a problémákra, Kifogástalanul és rugalmasan határozzanak. Ami a vezérigazgatóságok munkáját illeti, kifejezőbben kell egyesíteniük a politikai és a gazdasági fellépést, hogy ezek révén a politikai-gazdasági célokat helyesen transzformálják a vállalatok konkrét feladataiban. A jobboldali erők nem véletlenül törekedtek arra, hogy kikapcsolják az irányítás középső fokait. Erősíteni akarjuk a vezérigazgatóságok helyzetét, hogy fontos, felelősségteljes szerepet töltsenek be az illetékes gazdasági ágazat komplex fejlesztésében. Egyidejűleg feltételezzük, hogy ezt a helyzetüket aktívabban használják fel a párt politikai- gazdasági törekvéseinek biztosítására. Colotka elvtárs a továbbiakban foglalkozott a szlovákiai építkezési beruházás problémáival. Annak ellenére, hogy ezen a területen különösen a befejezetlen építkezések számának csökkenésében bizonyos pozitív eredményeket értünk el, a kapacitások késedelmes átadásának következményei érezhetőbbek, mint országos méretben, tekintettel azokra a feladatokra, amelyek az új kapacitásokra hárulnak a termelés növekedésében. Még súlyosabb az, hogy olyan új termelőkapacitásokról van szó, amelyek hivatottak jelentős mértékben növelni a hozzájuk kötődő feldolgozó ágazatok hatékonyságát. Ha mélyebben behatolunk az építkezési beruházás problémáiba, látható: számos hiányossság közös nevezője az, hogy nem tisztázták a beruházási szándékokat jóelőre, és előkészítésük is hiányos volt —■ hangsúlyozta Colotka elvtárs. Az építkezési beruházás ef- fektivitása növelésének szempontjából nagyon fontosnak tartjuk a tervek szakvéleményezését is. Nem rendelkezünk más hatékony eszközzel, ami biztosítaná, hogy a közvetlen beruházó és a tervező műszakilag és gazdaságilag a leghatékonyabb változatot válassza. A koncepciós, az előkészítő és a szakvéleményező tevékenység javítása az építkezési beruházás területén különösen sürgető, ha figyelembe vesz- sziik, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszak továbi éveiben néhány, a szerkezeti változások megoldása szempontjából nagyon jelentős akció építését kell megkezdeni. Az alapvető termelési programok fejlődésével és a szocialista integráció elmélyítésével kapcsolatban azt is figyelembe kell venni, hogy néhány, 1975-re tervezett nagy beruházást, amelyek technikailag igényesek és nemzetközi együttműködést követelnek, már ezekben az években tisztázni kell. Ilyen akció a dunai vízi erőmű építése, amely Csallóköz árvízvédelme szempontjából rendkívül sürgős. Emellett a legigényesebb az építkezési kapacitások területi összpontosítása, ami több ezer ember átcsoportosítását jelenti. Azt, hogy hosszabb időre elszakadnak otthonuktól. Ez nemcsak műszaki-gazdasági, hanem politikai és szociális probléma is, amelynek megoldása megköveteli a nagyon türelmes, meggyőző és szervező munkát. Arra törekszünk, hogy a szlovákiai építőipari vállalatok felelősen teljesítsék a tervben meghatározott és a szövetségi szinten specifikált feladatokat Prágában és az észak-csehországi kerületben, és hogy teljesítsük a bratislavai összpontosított feladatokat is, különösen azokat, amelyeknek megvalósítása már folyamatban van. Szükséges, hogy e beruházások alaposan előkészítsék az építkezéseket mind területi, mind tervezési szempontból, mivel a saját alapjaitól távol dolgozó építőipari munka nehezebben birkózik meg a váratlan helyzetekkel. A szlovákiai szervek — folytatta Colotka elvtárs — szüntelen figyelmet fordítanak az olyan ágazatok fejlődésére, amiket a szövetségi szervek irányítanak. Felhasználjuk erre a közös tanácskozásokat is, a koncepciós törekedésről a tervezett feladatok megvalósításáról, az építéshez nyújtott segítségről, vagy a munkaerők előkészítéséről. A kohászati-és gépipari minisztérium együttes tanácskozásán kerestük azoknak az égető problémáknak a megoldását, amelyek a múlt évben kedvezőtlenül befolyásolták a termelés növekedését és gazdaságosságát Szlovákiában. Ezek a nehézségek összefüggtek elsősorban a televízió- és rádiókészülékek, hűtőszekrények és más közszükségleti, gépipari cikkek értékesítésével. Árintézkedésekkel és további lehetőségek keresésével az év folyamán csak keveset javult a helyzet, a problémák nem szűntek meg és az elfekvő készletek növekednek. Foglalkoztunk azzal a problémával is, hogy Szlovákia gépipari vállalatai nem teljesítik a termelés tervezett terjedelmét. A termelési programokkal összefüggő nehézségek leszűkítik a termelési állóalapok kihasználását, fékezik a munkatermelékenység növekedését, rontják a vállalatok rentabilitását és gazdasági eredményeit. E problémák megvitatása azért is sürgős, mivel kedvezőtlenül befolyásolhatják a szlovákiai gépipar tervben meghatározott dinamikájának elérését az egész ötéves tervidőszakban. Komoly előrejelzést láthattunk a Kohó- és Gépipari Miniszté- riumohoz tartozó termelésigazdasági egységek és vállalatok ötéves gazdasági tervjavaslataiban, melyek szerint Szlovákiában a termelés az ötéves tervidőszakban 5 milliárd koronával alacsonyabb lenne, mint a terv mutatója. Meg kell mondani, hogy á minisztérium ezt a javaslatot nem fogadta el, és a szövetségi kormány határozata értelmében a szlovákiai szervekkel együttműködve kidolgozza az elemzést és a komplex intézkedések javaslatát annak érdekében, hogy biztosítsa az ötéves terv irányelveivel össz- hanban a szlovákiai gépipar fejlődését, és ezt a javaslatot a szövetségi kormány és a pártszervek elé terjeszti. Nem érthetünk egyet azokkal a tendenciákkal, amelyek célja mellőzni a kötelező irányelveket és ezeket a területi arányok szempontjából nem teljesíteni. Hiszen éppen a gépiparnak, az ipar egyik legerősebb ágazatának, döntő szerepet kell játszani, és feladatát a párt- politika megvalósításában úgy határozták meg, hogy kiegyenlítse a területi-gazdasági színvonalat. Ez nemcsak az ötödik ötéves tervidőszakra érvényes, hanem a gépipar egész távlatára általában. Ebből a szempontból különösen fontos, hogy növeljék Szlovákia részvételét a csehszlovák gépipar profilírozott ágazataiban, mivel az eddigi termelési program nem nyújt kellő feltételeket a szükséges dinamika kialakítására. A minisztérium vezetőségével közösen tanácskoztunk a szövetségi kormány határozatának megvalósításáról, nevezetesen arról, hogyan biztosíthatjuk konkrét feltételek között a szlovákiai vállalatok részvételét az olyan ígéretes szakágazatok fejlődésében, mint amilyen a teherautók gyártása, vagy a félvezetők, a gyenge áramú és a számító elektronika, az építőipari gépek, a mezőgazdasági géprendszerek gyártása. Tudjuk, hogy ezek közül néhányat a nemzetközi szocialista integrációs programra való tekintettel kell megoldani, hogy ez bizonyos időt követel. Azonban támogatni akarom azt, hogy mi a magunk részéről mielőbb olyan tisztázott helyzetet teremtsünk, amely lehetővé teszi, hogy partnereinkkel konkrétun tárgyaljunk és megállapodjunk. Tudjuk, hogy jelenleg az álr lami- és gazdasági irányítás minden fokán a kormánytól és a minisztériumoktól kezdve, a vezérigazgatóságokon és a vállalati igazgatóságokon kérész? tül, egészen az üzemek és műhelyek vezetőségéig a fokozott igényesség alapján el kell érr nünk nemcsak az idejekorán történő döntést, hanem gyakorlatilag kell érvényesítenünk az olyan irányítási módszereket, amelyek összhangban állnak a politikai megközelítéssel. Magától értetődő, hogy itt nem üres szavakról van szó, nem arról, hogy a döntéseket helyettesítsük politikai felszólítár sokkal. Tudjuk, hogy a technológia és általában a gazdasági folyamatok jellege utasítások nélkül elképzelhetetlen. A mi feltételeink között azonban a gazdasági dolgozó — legyen kommunista vagy pártonkívür li — a szocialista termelési kollektíva vezetője, és utasítás sainak optimális mértékben kell kifejezésre juttatniuk a társadalom érdekeit. Ebből lo? gikusan ered a vezetőnek az a kötelessége, hogy szünet nélküi az emberek között dolgozzon, megmagyarázza utasításainak értelmét, igényes legyen, támo? gasssa a kezdeményezést, fej? lessze tudatukban a társadalmi felelősségérzetet a feladatok teljesítéséért, és rendszeresen a kitűzött célok felé vezesse a dolgozókat. Josef Kempný elvtárs: Kempný elvtárs felszólalásában az építkezési beruházás kér déseivel foglalkozott. Ebben az ötéves tervidőszakban több mint 523 milliárd koronát fordítunk népgazdaságunk korszerűsítésére, rekonstruálására és építésére. A beruházások fontosságát azonban még fokozottabb mértékben hangsúlyozza az a tény, hogy ezek az eszközök nemcsak népgazdaságunk jelenéről, hanem mindenekelőtt hosszú távra számított jövőjéről is meghatározó módon döntenek. A beruházások célszerű irányától és hatékony felhasználásától függ nagy mértékben egész előrehaladásunk, az a lehetőség, hogy fejlesszük a termelést és növeljük népünk életszínvonalát. A népgazdaság tartós effekti- vitása megköveteli az alapvető beruházások lehető legnagyobb hatékonyságát. Az ezért folytatott harc azonban az egyik legbonyolultabb politikai-gazdasági feladat. Ugyanis ezen a téren mutatkozik meg a múltbeli fejlődés, az elmúlt hibák máig tartó hatása. A javulás következetességet követel meg a politika szilárd megvalósításában, de ugyanakkor annak reális megértését is, hogy a javulás nem érhető el egyszerre, hanem csak fokozatosan, lépésről lépésre. Éppen a beruházási tevékenység területén mutatkoztak meg különösen kifejező módon társadalmunk 1968—1969-évi jobboldali torzulásai, az, hogy tagadták az állam szervező szerepét, az egységes tervezést, gyengítették a szocialista országokhoz, fűződő kapcsolatot, a párt vezető szerepét a népgazdaság irányításában stb. Számos olyan beruházást örököltünk, amelyet nem támasztott alá nép- gazdaságilag indokolt szükséglet. A mai napig harcolunk a befejezetlen építkezések jelentős számával és az önköltség emelkedő tendenciájával, valamint az építkezésben mutatkozó felelősségtudat és fegyelem csökkenésével. A beruházások területén leküzdésre váró fogyatékosságok viszonylag mélyen gyökereznek. A konszolidációs folyamat megoldhatott számos lényeges kérdést, de távolról sem oldhatta meg valamennyit. Hosszú éveken át úgy értelmeztük a feladatot és ez meg-- felelt a fejlődés akkori szaka? szának —, hogy bővíteni kell a népgazdaság bázisát, új üzemeket kell építeni, munkaalkal. mat kell nyújtani a lakosságnak. Most azonban más természetű feladataink vannak. Népgazdaságunk bázisa kielégítően széles, inkább arra van szükség, hogy átépítsük, hogy előnyben részesítsük a távlatokat biztosító ágazatokat, és ezek műszaki színvonalát növeljük. Annyi üzemünk van, hogy nem is tudjuk teljesen kielégíteni a munkaerő-szükségletet. A beruházási politika jelentős feladata tehát már nemcsak az, hogy bővítsük a munkalehetőségeket, hanem ellenkezőleg az, hogy a hiányzó munkaerő pótlására gépesítsük és automatizáljuk a munkát, javítsuk a munkafeltételeket, tehát egyszerűen ezen az úton, a beruházás révén oldjuk, meg a munkatermelékenység és termelésünk színvonala növekedésének problémáit. Az új igények olyan nagyok, hogy számos gazdasági dolgozó még nem tudta ezeket teljesen megérteni és ezekhez alkalmazkodni és ezért tovább folytatják igen gyakran a régi, legjárhatóbb útat. A beruházásokban még igen nagy mértékben érezhető a múlt, és még nem kielégítő mértékben a jövő. Csakhogy az új, magasabb célok mindnyájunkkal szemben új, magasabb igényeket támasztanak, és ehhez kell alkalmazkodnia annak a képességünknek is, hogy megbirkózzunk a beruházási problematika irányításának konkrét folyamatával. A műszaki forradalom előrehaladásával az építkezési beruházásban egyre jelentősebbé válik az időtényező. Ha azt akarjuk, hogy az új, műszakilag haladó termelési erőforrások erkölcsileg ne váljanak elavulttá, akkor lényegesen le kell rövidíteni az építkezések tervelőkészítésének és megvalósításának idejét. A beruházási politika megoldása ma már távolról sem csupán a csehszlovák népgazdaság ügye. A szocialista országok gazdasági integrációjának objektív folyamata a jövőben egyf Folytatás az 5. oldalon) 1972. II. 23.
