Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám, kedd
A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK KÜLFÖLDI VISSZHANGJA A szocialista országok tömegtájékoztatási eszközei élénk figyelemmel követték a CSKP Központi Bizottsága ülésének tanácskozását, s híradásaikban kiemelték azt az erőfeszítést, amellyel a csehszlovák kommunisták a dolgozók mozgósítása, a munka hatékonyságának és termelékenységének fokozása érdekében a pártmunka hatásosabbá tételére törekszenek. Varsó — A Trybuna Ludu vasárnapi számában a lap prágai tudósítója, J. Litwin „Stratégiai cél: a qazdasáq hatékony sága" címmel azt írja, hogy a népgazdaság kérdéseiről, hatékonyságának fokozásáról a CSKP XIV. kongresszusa szellemében köz- társaságszerte mind többet vitáznak a pártszervezetek gyűlésein. A lap a beszámolóból kiindulva kiemeli a legfontosabb népgazdasági feladatokat. Berlin — A Neues Deutschland terjedelmesen tájékoztatott az ülésről, s leszögezte, hogy a határozat kiemeli a párt vezető szerepe további szilárdításának szükségességét, és a pártmunka hatásosságának fokozását abban, hogy a dolgozókat a gazdasági feladatok teljesítésére mozgósítsák. Moszkva — A moszkvai Pravda kiemelte, hogy iparunk 94, az egész népgazdaság 85 százalékban a munkatermelékenység fokozásával érte el az anyagi termelés növekedését. A lap hangsúlyozza Husák elvtárs beszámolójának azt a részét, hogy Csehszlovákiának határozottabban be kell kapcsolódnia a nemzetközi szocialista munkamegosztásba, Csehszlovákiának részt kell vennie a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósításában, s hogy fontos továbbfejleszteni együttműködésünket a Szovjetunióval. Budapest — Sikerült megvalósítani a konszolidációt címmel tájékoztat a félhivatalos Magyar Hírlap a CSKP Központi Bizottságának határozatáról. Hangoztatja, hogy sikerült megvalósítani a szakszervezeti konszolidáció alapvető céljait. A kongresszusig tartó időszakban arra kell törekedni, hogy következetesen leküzdjék a szak- szervezetek szerepével kapcsolatos nem marxista, reformista nézeteket, másrészt pedig változtassanak a szakszervezeti tevékenység tartalmának 1968 előtti egyoldalú, gyakran leszűkített értelmezésén: száműzzék a gyakorlatból az adminisztratív, bürokratikus módszereket és formális megoldásokat. A FAJÜLDÖZÉS ÉS A KOMMUNISTAELLENESSEG AZ IMPERIALIZMUS FEGYVERE New York —• Az USA Kommunista Pártja XX. kongresszusán Henry Winston, a párt elnöke az ideológiai harc amerikai társadalmi-politikai feltételeiről és feladatairól tartott beszámolót, Daniel Rubin, a KR titkára pedig a pártépítés feladatairól terjesztette elő jelentését. Vasárnap a küldöttek megvitatták a szervezeti szabályzat módosítására benyújtott javaslatokat összegező bizottság jelentését és szavazással döntöttek a módosító indítványokról. Ugyancsak határoztak a pártprogram módosítására vonatkozó ajánlásokról, megbízva a kongresszuson megválasztásra kerülő új KB-t a program megfelelő átdolgozásával. A kongresszus meghallgatta a munkabizottságok jelentését a chicano (mexikói származású amerikaiak), a puertorieói és az indián felszabadító mozgalmak helyzetéről. A fekete fel- szabadítási mozgalom problémái az amerikai békeharc, a munkásmozgalom és a választási politikai küzdelem összefüggéseiben hétfőn kerültek megvitatásra. Az ideológiai harc feladatairól szólva Henry Winston különös nyomatékkai hangsúlyozta: elsőrendű feladat az amerikai munkásosztály gerincét alkotó fehér munkás felszabadítása az uralkodó osztályok ideológiai béklyójából. Rámutatott, hogy a fajüldözés és a kommunistaelle- nesség az imperializmus legfőbb kettős fegyvere, s alkalmazásának klasszikus példája az USA, ahol az uralkodó osztályok elsősorban a mesterségesen táplált és fenntartott faji előítéleteket használják ki a fehér munkások megtévesztésére. 1972. II. 22. ECUADOR jobboldali katonai hatalomátvétel irányította Ecuadorra — tá- gabb értelemben Latin-Amerikára — a világ közvéleményének figyelmét. Bár a hatalomátvételnek nem voltak látványos előzményei, kétségtelen, hogy nagy szerepet játszott az ország stratégiai fekvése és nem utolsósorban ásványi kincsei kiaknázásának kérdése is. A República del Ecuador Kolumbia és Peru közé ékelődve a Csendes-óceán partján terül el. Az Egyenlítő szeli ketté, innen az ország neve is (ecuador spanyol nyelven egyenlítőt jelent). Területe a Galápagos szigetekkel együtt 270 670 négyzetkilométer, lakossága, amelynek 51 százaléka indián, 15 százaléka néger és csupán B százaléka fehér, meghaladja a négymilliót. Bár hivatalos nyelve a spanyol, a lakosság túlnyomó többsége a kecsua nyelvet beszéli. Ecuador szinte tipikus latin-amerikai félfeudális agrárország, a nagybirtok rendszerre épülő mezőgazdasága adja a nemzeti jövedelem mintegy 80 százalékát. Fő terményei: a kakaó (a világtermelés 3 százaléka), a kávé, a cukornád, a banán, rizs, dohány és a gyapot. ]elentős továbbá az ország bányászata, azonban réz, vas, ólomérc, valamint kőolajlelőhelyei eddig javarészt feltáratlanok. Ecuador ipara fejletlen, bizonyos eredményeket a textil- és az élelmiszeripar területén tud felmutatni. Viharos Ecuador történelmi múltja. A 15. században az inkák igázzák le az itt élő indián törzseket, majd a 16. század derekán megjelennek a spanyol gyarmatosítók. A spanyoloknak több ki- sebb-nagyobb felkelést sikerült leverniük, ám 1822-ben az ország végül is kivívja függetlenségét és Nagy-Koluinbiához csatlakozik. 1830-ban válik ki ebből az államszövetségből,. önálló köztársasággá válik. Az ország irányításának a gyeplűiét a Konzervatív Párt ragadja magához, amely elsősorban a klérus és a nagybirtokosok érdekvédelmét tartja szem előtt. Ellenzéke, a Liberális Párt tulajdonképpen a kereskedő rétegek és az értelmiség egy részének pártja. A liberálisok a századforduló táján kerülnek hatalomra, ám ez a tény nem gyakorol jelentősebb hatást a lakosság széles köreinek életszínvonalára, a kormány szociális politikájára. Bár az urszágban tankötelezettség és ingyenes oktatás (alapfokúi van, a lakosság tekintélyes százaléka Írástudatlan. A külföldi tőke — főként angol és amerikai — a 19. század második felétől áramlik be erőteljesebben Ecuadorba. Ez a tény természetesen meghatározza az ország politikai vonalvezetését is, hiszen mind a mai napig külföldi tőke uralja a bányászatot, a jelentősebb beruházásokat. Említésre méltó, hogy Ecuador 1952 ben katonai szerződést kötött az Egyesült Államokkal. Az utóbbi időszak súrlódásai ellenére sem várható azonban, hogy az új vezetés szakít az előző kormányzat politikai alapállásával, sőt, hatalomra jutása feltehetősen összefüggésben áll az újabb kőolajlelőhelyek feltárásával. (—logh) A Szovjetunió fegyveres erőinek harci felkészültsége, erkölcse és példamutató helytállása fontos tényező a világ békéje szempontjából. Felvételünkön Tu picin őrnagy alakulata gyakorlatozás közben. " (ČSTK — TASZSZ) BIZTONSÁGUNK ZÁLOGA Jakubovszkij marsall nyilatkozata Moszkva — A Szovjetunió fegyveres erőinek, a szocialista országok hadseregeinek megtörhetetlen ereje és szoros együttműködése biztonságunk megbízható záloga — jelentette ki Ivan Jakubovszkij marsall. A Szovjetunió honvédelmi miniszterének helyettese, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka a TASZSZ hírügynökségnek adott nyilatkozatot a szovjet fegyveres erők és a haditengerészet napja alkalmából. Jakubovszkij marsall továbbá hangsúlyozta, hogy a szocialista társadalomközösség országainak szoros katonai együttműködése az agresszív imperialista erők aktivizálódásának az időszakában különös hangsúlyt kap. Nagy veszélyt jelent a világ békéje számára az amerikai imperializmus agresszivitása — húzta alá Ivan Jakubovszkij, majd rámutatott, hogy az Egyesült Államok az utóbbi öt esztendőben 400 milliárd dollárt fordított fegyverkezésre. Köztudomású, hogy Washington mintegy 60 országba szállít fegyvereket, s a világbéke szempontjából rendkívül veszélyes az amerikai támaszpontok további kiépítése. Az Egyesült Államok pillanatnyilag a világ 30 országában tart fenn katonai támaszpontokat. Nem vitás — szögezte le Jakubovszkij marsall —, hogy az imperializmus aqresszivitása elsősorban a Szovjetunió és a többi szocialista állam ellen irányul. A Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka kijelentette: a Szovjetunió rendelkezik olyan fegyverekkel, amelyekkel földünk bármely pontján súlyos csapást mérhet az ellenségre. Pakisztán kinevezte új moszkvai nagykövetét Dacca — Olyan társadalmat kell létrehoznunk, amelyben nem lesz nyomor és éhezés és a dolgozók boldogan élhetnek — jelentette ki Mudzsibur Rahman, Bangla Desh miniszterelnöke egy daccai tömeggyűlésen. A miniszterelnök bejelentette, hogy egy családnak a birtoka maximálisan 25 hektár föld lehet. A birtokhatáron felüli és a parlagon heverő földeket fel fogják osztani a nincstelen parasztok között. Rawalpindi — Pakisztán kinevezte új moszkvai nagykövetét. S. K. Dehlavi veterán diplomata, eddig az ország párizsi nagykövete volt. Megfigyelők szerint az a tény, hogy Bhutto egyik legtapasztaltabb és legfelkészültebb diplomatáját küldi a szovjet fővárosba, annak a jele, hogy mindenképpen javítani igyekszik kapcsolatait a Szovjetunióval. IÁN HAVELKA, hazánk új moszkvai nagykövete tegnap ál« lomáshelyére érkezett. A repülőtéren a nagykövetség munkatársai fogadták. A SZÍRIÁI BAATH PÁRT vezetősége és a szíriai kormány meghívására hétfőn szovjet párt- és kormányküldöttség utazott hivatalos baráti látogatásra Szíriába. A küldöttség vezetője Kirill Mazurov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első helyettese. TOKIÓBAN megkezdődött az ötödik szovjet—japán gazdasá- gi értekezlet. Az értekezleten résztvevő szovjet küldöttséget I. F. Szemicsasztnov, a Szovjet« unió külkereskedelmi miniszter rének első helyette vezeti. JÁN R1SKO vezérigazgatóval az élén Kairóba érkezett a Csehszlovák Rádió küldöttsége, hogy aláírja az egyiptomi rádióval való ez évi együttműködés jegyzőkönyvét. A PALESZTINÁI FELSZABA- DlTÁSI SZERVEZET végrehajtó bizottsága Jasszer Arafat el« nökletével Damaszkuszban két« napos ülést tartott. A szervezet hivatalos szóvivője közölte, hogy tervet fogadtak el a különböző palesztínai harci cső« portok tevékenységének egybehangolására. BARÁTI LÁTOGATÁSRA Var« sóba érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége, élén Pák Szong-Csollal, a minisztertanács alelnökével. ÖTEZER KÜLDÖTT RÉSZVÉTELÉVEL, akik csaknem három és félmillió földműves családot képviselnek, megkezdődött tegnap Bukarestben a román mezőgazdasági termelőszövetkezetek országos szövetségének második kongresszusa. A KÍNAI NÉKÖZTÁRSASÁG és az Argentin Köztársaság úgy határozott, hogy diplomáciai kapcsolatra lép egymással. BUMEDIEN ELNÖK — az algériai hírügynökség közlése szernit — hamarosan Líbiába látogat. WILLY BRANDT nyugatnémet kancellár vasárnap délelőtt Bonnból Nyugat-Berlinbe repült* A délutáni órákban a kancellár megbeszéléseket folytatott a nyugat-berlini SPD vezető politikusaival. Valóságos politikai vihart kavart Franciaországban egy adóív. Igaz, hogy ez az adóív Chaban- Delmasé, Franciaország miniszterelnökéé. Az egyik újság in- diszkréciója folytán napfényre került, hogy Chaban-Delmas az igen bonyolult és igazságtalan adótörvény alapján, teljes négy éven át nem fizetett adót! Franciaországban éppúgy, mint kétségtelenül más országokban is, az adófizetés mindig népszerűtlen valami. De még népszerűtlenebbé vált az ötödik köztársaság kezdete óta, amely növelte a nagy részvénytársaságok jövedelmét, de ugyanakkor fokozott adóterheket rótt a dolgozók vállára. 1959-ben az államkincstárba befizetett összegek nagyságát tekintve a részvénytársaságok és a dolgozók által fizetett adók nagyjában egyformák voltak. Ma viszont a dolgozók kétszer- te annyi adót fizetnek, mint a részvénytársaságok! Az adótörvény értelmében egy munkáscsaládnak 30 ezer frank bérjövedelem után 2600 frank adót kell fizetnie évente. Ugyanakkor egy részvénytulajdonos, aki az osztalékok alapján ugyanilyen jövedelemmel (30 ezer frank) rendelkezik, csak 2075 frank adót fizet. Ugyanakkor meg kell említeni a közszükségleti cikkek (kenyér, hús, cukor, bor, benzin) után fizetett igazságtalan adókat, melyek következtében a munkásnak ugyanannyi fogyasztási adót kell fizetnie, mint a gazdag polgárnak. Az állam- kincstár bevételének kétharmadát ezek az adók jelentik. A Chaban-Delmas botrány éles fényt vet a dolgozókat sújtó igazságtalan adórendszerre. A francia munkásság óriási igazságtalanságnak, provokációnak tartja a miniszterelnök adófizetésével kapcsolatos VIHAR EGY ADÓÍV KÖRÜL ügyet. Bár Chaban-Delmas nem tartozik az ország leggazdagabb polgárai közé, de minden esetre busás jövedelme van. Ilyen jövedelem mellett nem fizetni adót, amikor a szerény körülmények között élő munkást a legkisebb adóhátrálék miatt is felelősségre vonják, súlyos igazságtalanság! „Ha valaki miniszterelnök, még nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy ne fizessen adót“ — vélekedik az egyik újságíró. „Nem követtem el adócsalást — jelentette ki Chaban-Delmas. Az adóbevallásom törvényes“. A józanul gondolkozó francia kis ember úgy vélekedik, megengedhetetlen és botrányos dolog, hogy a törvény éppen a gazdagoknak biztosít kedvezményeket. „Ha a gazdagokat mentesítik olyan terhektől, amelyek a szegényeket sújtják, akkor a rendszerben van a hiba. Ez a rendszer rossz, mással kell helyettesíteni“. Chaban-Delmas adóíve néhány nap alatt többet ártott a kormányzó pártnak, mint az ellenzék hosszú éveken át hangoztatott érvei. Ez a botrány alaposan felkavarta a francia politikai életet. A múlt év nyara óta egy hónap sem telt el anélkül, hogy no lett volna valamilyen botrányos ügy, amely megtépázta a gaulle- ista képviselők tekintélyét. Vajon hány olyan képviselő, hány olyan gazdag részvényes vau még, aki a miniszterelnökhöz hasonló adókedvezményeket élvez? — teszik fel a kérdést. A becslések szerint e kedvezmények folytán az államkincstár körülbelül 10 milliárd frankot veszít. Ez olyan „rés“, amelyet a kis adófizetők hivatottak betölteni. A kommunista képviselők és szenátorok a nyilvánosság elé tárták adóíveiket. „Minden parlamenti tag kövesse példánkat“ — javasolták. Erre kínos csend volt a válasz. A tévé- és rádió- állomások, a kormány politikáját támogató nagy napilapok kínos zavarban vannak. Az ilyen botrányok, mint amilyen legutóbb a miniszterelnök adófizetése körül kavarodott, kétségkívül nagyon ártanak a kormány politikájának. Ha leváltanák Chaban-Del- mast, ez annyit jelentene, hogy beismernék saját bűnösségüket. Ha támogatják, akkor viszont szolidaritást vállalnak vele. Kegyetlen dilemma ez a kormánypárt és Pompidou számára.
