Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám, kedd

A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK KÜLFÖLDI VISSZHANGJA A szocialista országok tö­megtájékoztatási eszközei élénk figyelemmel követték a CSKP Központi Bizottsága ülésének tanácskozását, s híradásaikban kiemelték azt az erőfeszítést, amellyel a csehszlovák kommu­nisták a dolgozók mozgósítása, a munka hatékonyságának és termelékenységének fokozása érdekében a pártmunka hatáso­sabbá tételére törekszenek. Varsó — A Trybuna Ludu va­sárnapi számában a lap prágai tudósítója, J. Litwin „Stratégiai cél: a qazdasáq hatékony sága" címmel azt írja, hogy a népgaz­daság kérdéseiről, hatékonysá­gának fokozásáról a CSKP XIV. kongresszusa szellemében köz- társaságszerte mind többet vi­táznak a pártszervezetek gyű­lésein. A lap a beszámolóból kiindulva kiemeli a legfonto­sabb népgazdasági feladatokat. Berlin — A Neues Deutsch­land terjedelmesen tájékozta­tott az ülésről, s leszögezte, hogy a határozat kiemeli a párt vezető szerepe további szi­lárdításának szükségességét, és a pártmunka hatásosságának fokozását abban, hogy a dolgo­zókat a gazdasági feladatok teljesítésére mozgósítsák. Moszkva — A moszkvai Pravda kiemelte, hogy iparunk 94, az egész népgazdaság 85 százalékban a munkatermelé­kenység fokozásával érte el az anyagi termelés növekedését. A lap hangsúlyozza Husák elvtárs beszámolójának azt a részét, hogy Csehszlovákiának határo­zottabban be kell kapcsolódnia a nemzetközi szocialista mun­kamegosztásba, Csehszlovákiá­nak részt kell vennie a szocia­lista gazdasági integráció komplex programjának megva­lósításában, s hogy fontos to­vábbfejleszteni együttműködé­sünket a Szovjetunióval. Budapest — Sikerült megva­lósítani a konszolidációt cím­mel tájékoztat a félhivatalos Magyar Hírlap a CSKP Közpon­ti Bizottságának határozatáról. Hangoztatja, hogy sikerült meg­valósítani a szakszervezeti kon­szolidáció alapvető céljait. A kongresszusig tartó időszakban arra kell törekedni, hogy kö­vetkezetesen leküzdjék a szak- szervezetek szerepével kapcso­latos nem marxista, reformista nézeteket, másrészt pedig vál­toztassanak a szakszervezeti te­vékenység tartalmának 1968 előtti egyoldalú, gyakran le­szűkített értelmezésén: szám­űzzék a gyakorlatból az admi­nisztratív, bürokratikus módsze­reket és formális megoldáso­kat. A FAJÜLDÖZÉS ÉS A KOMMUNISTAELLENESSEG AZ IMPERIALIZMUS FEGYVERE New York —• Az USA Kom­munista Pártja XX. kongresszu­sán Henry Winston, a párt el­nöke az ideológiai harc ameri­kai társadalmi-politikai feltéte­leiről és feladatairól tartott be­számolót, Daniel Rubin, a KR titkára pedig a pártépítés fel­adatairól terjesztette elő jelen­tését. Vasárnap a küldöttek megvi­tatták a szervezeti szabályzat módosítására benyújtott javas­latokat összegező bizottság je­lentését és szavazással döntöt­tek a módosító indítványokról. Ugyancsak határoztak a párt­program módosítására vonatko­zó ajánlásokról, megbízva a kongresszuson megválasztásra kerülő új KB-t a program meg­felelő átdolgozásával. A kongresszus meghallgatta a munkabizottságok jelentését a chicano (mexikói származású amerikaiak), a puertorieói és az indián felszabadító mozgal­mak helyzetéről. A fekete fel- szabadítási mozgalom problé­mái az amerikai békeharc, a munkásmozgalom és a választá­si politikai küzdelem összefüg­géseiben hétfőn kerültek meg­vitatásra. Az ideológiai harc feladatai­ról szólva Henry Winston külö­nös nyomatékkai hangsúlyozta: elsőrendű feladat az amerikai munkásosztály gerincét alkotó fehér munkás felszabadítása az uralkodó osztályok ideológiai béklyójából. Rámutatott, hogy a fajüldözés és a kommunistaelle- nesség az imperializmus leg­főbb kettős fegyvere, s alkal­mazásának klasszikus példája az USA, ahol az uralkodó osz­tályok elsősorban a mestersé­gesen táplált és fenntartott fa­ji előítéleteket használják ki a fehér munkások megtévesztésé­re. 1972. II. 22. ECUADOR jobboldali katonai hatalomátvé­tel irányította Ecuadorra — tá- gabb értelemben Latin-Amerikára — a világ közvéleményének fi­gyelmét. Bár a hatalomátvételnek nem voltak látványos előzményei, kétségtelen, hogy nagy szerepet játszott az ország stratégiai fek­vése és nem utolsósorban ásvá­nyi kincsei kiaknázásának kérdé­se is. A República del Ecuador Ko­lumbia és Peru közé ékelődve a Csendes-óceán partján terül el. Az Egyenlítő szeli ketté, innen az ország neve is (ecuador spanyol nyelven egyenlítőt jelent). Terüle­te a Galápagos szigetekkel együtt 270 670 négyzetkilométer, lakossá­ga, amelynek 51 százaléka indián, 15 százaléka néger és csupán B százaléka fehér, meghaladja a négymilliót. Bár hivatalos nyelve a spanyol, a lakosság túlnyomó többsége a kecsua nyelvet beszéli. Ecuador szinte tipikus latin-ame­rikai félfeudális agrárország, a nagybirtok rendszerre épülő me­zőgazdasága adja a nemzeti jöve­delem mintegy 80 százalékát. Fő terményei: a kakaó (a világterme­lés 3 százaléka), a kávé, a cukor­nád, a banán, rizs, dohány és a gyapot. ]elentős továbbá az ország bá­nyászata, azonban réz, vas, ólom­érc, valamint kőolajlelőhelyei ed­dig javarészt feltáratlanok. Ecua­dor ipara fejletlen, bizonyos ered­ményeket a textil- és az élelmi­szeripar területén tud felmutatni. Viharos Ecuador történelmi múltja. A 15. században az inkák igázzák le az itt élő indián tör­zseket, majd a 16. század derekán megjelennek a spanyol gyarmato­sítók. A spanyoloknak több ki- sebb-nagyobb felkelést sikerült le­verniük, ám 1822-ben az ország végül is kivívja függetlenségét és Nagy-Koluinbiához csatlakozik. 1830-ban válik ki ebből az állam­szövetségből,. önálló köztársasággá válik. Az ország irányításának a gyeplűiét a Konzervatív Párt ra­gadja magához, amely elsősorban a klérus és a nagybirtokosok ér­dekvédelmét tartja szem előtt. El­lenzéke, a Liberális Párt tulaj­donképpen a kereskedő rétegek és az értelmiség egy részének pártja. A liberálisok a századfor­duló táján kerülnek hatalomra, ám ez a tény nem gyakorol jelen­tősebb hatást a lakosság széles köreinek életszínvonalára, a kor­mány szociális politikájára. Bár az urszágban tankötelezettség és in­gyenes oktatás (alapfokúi van, a lakosság tekintélyes százaléka Írástudatlan. A külföldi tőke — főként angol és amerikai — a 19. század máso­dik felétől áramlik be erőtelje­sebben Ecuadorba. Ez a tény ter­mészetesen meghatározza az or­szág politikai vonalvezetését is, hiszen mind a mai napig külföldi tőke uralja a bányászatot, a jelen­tősebb beruházásokat. Említésre méltó, hogy Ecuador 1952 ben ka­tonai szerződést kötött az Egye­sült Államokkal. Az utóbbi idő­szak súrlódásai ellenére sem vár­ható azonban, hogy az új vezetés szakít az előző kormányzat poli­tikai alapállásával, sőt, hatalomra jutása feltehetősen összefüggés­ben áll az újabb kőolajlelőhelyek feltárásával. (—logh) A Szovjetunió fegyveres erőinek harci felkészültsége, erkölcse és példamutató helytállása fontos tényező a világ békéje szempont­jából. Felvételünkön Tu picin őrnagy alakulata gyakorlatozás köz­ben. " (ČSTK — TASZSZ) BIZTONSÁGUNK ZÁLOGA Jakubovszkij marsall nyilatkozata Moszkva — A Szovjetunió fegyveres erőinek, a szocialista országok hadseregeinek meg­törhetetlen ereje és szoros együttműködése biztonságunk megbízható záloga — jelentette ki Ivan Jakubovszkij marsall. A Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének helyettese, a Var­sói Szerződés egyesített fegy­veres erőinek főparancsnoka a TASZSZ hírügynökségnek adott nyilatkozatot a szovjet fegyve­res erők és a haditengerészet napja alkalmából. Jakubovszkij marsall továbbá hangsúlyozta, hogy a szocialista társadalom­közösség országainak szoros katonai együttműködése az ag­resszív imperialista erők akti­vizálódásának az időszakában különös hangsúlyt kap. Nagy veszélyt jelent a világ békéje számára az amerikai imperia­lizmus agresszivitása — húzta alá Ivan Jakubovszkij, majd rá­mutatott, hogy az Egyesült Ál­lamok az utóbbi öt esztendőben 400 milliárd dollárt fordított fegyverkezésre. Köztudomású, hogy Washington mintegy 60 országba szállít fegyvereket, s a világbéke szempontjából rend­kívül veszélyes az amerikai tá­maszpontok további kiépítése. Az Egyesült Államok pillanat­nyilag a világ 30 országában tart fenn katonai támaszponto­kat. Nem vitás — szögezte le Ja­kubovszkij marsall —, hogy az imperializmus aqresszivitása el­sősorban a Szovjetunió és a többi szocialista állam ellen irányul. A Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka kijelentette: a Szovjetunió rendelkezik olyan fegyverekkel, amelyekkel föl­dünk bármely pontján súlyos csapást mérhet az ellenségre. Pakisztán kinevezte új moszkvai nagykövetét Dacca — Olyan társadalmat kell létrehoznunk, amelyben nem lesz nyomor és éhezés és a dolgozók boldogan élhetnek — jelentette ki Mudzsibur Rah­man, Bangla Desh miniszterel­nöke egy daccai tömeggyűlé­sen. A miniszterelnök bejelen­tette, hogy egy családnak a birtoka maximálisan 25 hektár föld lehet. A birtokhatáron fe­lüli és a parlagon heverő földe­ket fel fogják osztani a nincs­telen parasztok között. Rawalpindi — Pakisztán ki­nevezte új moszkvai nagyköve­tét. S. K. Dehlavi veterán dip­lomata, eddig az ország párizsi nagykövete volt. Megfigyelők szerint az a tény, hogy Bhutto egyik legtapasztaltabb és leg­felkészültebb diplomatáját küldi a szovjet fővárosba, annak a jele, hogy mindenképpen javí­tani igyekszik kapcsolatait a Szovjetunióval. IÁN HAVELKA, hazánk új moszkvai nagykövete tegnap ál« lomáshelyére érkezett. A repü­lőtéren a nagykövetség munka­társai fogadták. A SZÍRIÁI BAATH PÁRT veze­tősége és a szíriai kormány meghívására hétfőn szovjet párt- és kormányküldöttség uta­zott hivatalos baráti látogatásra Szíriába. A küldöttség vezetője Kirill Mazurov, az SZKP Politi­kai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács első helyettese. TOKIÓBAN megkezdődött az ötödik szovjet—japán gazdasá- gi értekezlet. Az értekezleten résztvevő szovjet küldöttséget I. F. Szemicsasztnov, a Szovjet« unió külkereskedelmi miniszter rének első helyette vezeti. JÁN R1SKO vezérigazgatóval az élén Kairóba érkezett a Csehszlovák Rádió küldöttsége, hogy aláírja az egyiptomi rá­dióval való ez évi együttműkö­dés jegyzőkönyvét. A PALESZTINÁI FELSZABA- DlTÁSI SZERVEZET végrehajtó bizottsága Jasszer Arafat el« nökletével Damaszkuszban két« napos ülést tartott. A szervezet hivatalos szóvivője közölte, hogy tervet fogadtak el a kü­lönböző palesztínai harci cső« portok tevékenységének egybe­hangolására. BARÁTI LÁTOGATÁSRA Var« sóba érkezett a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kor­mányküldöttsége, élén Pák Szong-Csollal, a miniszterta­nács alelnökével. ÖTEZER KÜLDÖTT RÉSZVÉ­TELÉVEL, akik csaknem három és félmillió földműves csalá­dot képviselnek, megkezdődött tegnap Bukarestben a román mezőgazdasági termelőszövetke­zetek országos szövetségének második kongresszusa. A KÍNAI NÉKÖZTÁRSASÁG és az Argentin Köztársaság úgy határozott, hogy diplomáciai kapcsolatra lép egymással. BUMEDIEN ELNÖK — az al­gériai hírügynökség közlése szernit — hamarosan Líbiába látogat. WILLY BRANDT nyugatnémet kancellár vasárnap délelőtt Bonnból Nyugat-Berlinbe repült* A délutáni órákban a kancellár megbeszéléseket folytatott a nyugat-berlini SPD vezető poli­tikusaival. Valóságos politikai vihart ka­vart Franciaországban egy adóív. Igaz, hogy ez az adóív Chaban- Delmasé, Franciaország minisz­terelnökéé. Az egyik újság in- diszkréciója folytán napfényre került, hogy Chaban-Delmas az igen bonyolult és igazságtalan adótörvény alapján, teljes négy éven át nem fizetett adót! Franciaországban éppúgy, mint kétségtelenül más orszá­gokban is, az adófizetés min­dig népszerűtlen valami. De még népszerűtlenebbé vált az ötödik köztársaság kezdete óta, amely növelte a nagy rész­vénytársaságok jövedelmét, de ugyanakkor fokozott adóterhe­ket rótt a dolgozók vállára. 1959-ben az államkincstárba be­fizetett összegek nagyságát te­kintve a részvénytársaságok és a dolgozók által fizetett adók nagyjában egyformák voltak. Ma viszont a dolgozók kétszer- te annyi adót fizetnek, mint a részvénytársaságok! Az adótörvény értelmében egy munkáscsaládnak 30 ezer frank bérjövedelem után 2600 frank adót kell fizetnie évente. Ugyanakkor egy részvénytulaj­donos, aki az osztalékok alap­ján ugyanilyen jövedelemmel (30 ezer frank) rendelkezik, csak 2075 frank adót fizet. Ugyanakkor meg kell említe­ni a közszükségleti cikkek (ke­nyér, hús, cukor, bor, benzin) után fizetett igazságtalan adó­kat, melyek következtében a munkásnak ugyanannyi fogyasz­tási adót kell fizetnie, mint a gazdag polgárnak. Az állam- kincstár bevételének kétharma­dát ezek az adók jelentik. A Chaban-Delmas botrány éles fényt vet a dolgozókat súj­tó igazságtalan adórendszerre. A francia munkásság óriási igazságtalanságnak, provoká­ciónak tartja a miniszterelnök adófizetésével kapcsolatos VIHAR EGY ADÓÍV KÖRÜL ügyet. Bár Chaban-Delmas nem tartozik az ország leggazdagabb polgárai közé, de minden eset­re busás jövedelme van. Ilyen jövedelem mellett nem fizetni adót, amikor a szerény körül­mények között élő munkást a legkisebb adóhátrálék miatt is felelősségre vonják, súlyos igaz­ságtalanság! „Ha valaki miniszterelnök, még nem engedheti meg magá­nak azt a fényűzést, hogy ne fizessen adót“ — vélekedik az egyik újságíró. „Nem követtem el adócsalást — jelentette ki Chaban-Delmas. Az adóbevallásom törvényes“. A józanul gondolkozó francia kis ember úgy vélekedik, meg­engedhetetlen és botrányos do­log, hogy a törvény éppen a gazdagoknak biztosít kedvezmé­nyeket. „Ha a gazdagokat men­tesítik olyan terhektől, ame­lyek a szegényeket sújtják, ak­kor a rendszerben van a hiba. Ez a rendszer rossz, mással kell helyettesíteni“. Chaban-Delmas adóíve né­hány nap alatt többet ártott a kormányzó pártnak, mint az el­lenzék hosszú éveken át han­goztatott érvei. Ez a botrány alaposan felka­varta a francia politikai életet. A múlt év nyara óta egy hónap sem telt el anélkül, hogy no lett volna valamilyen botrányos ügy, amely megtépázta a gaulle- ista képviselők tekintélyét. Va­jon hány olyan képviselő, hány olyan gazdag részvényes vau még, aki a miniszterelnökhöz hasonló adókedvezményeket él­vez? — teszik fel a kérdést. A becslések szerint e kedvezmé­nyek folytán az államkincstár körülbelül 10 milliárd frankot veszít. Ez olyan „rés“, amelyet a kis adófizetők hivatottak be­tölteni. A kommunista képviselők és szenátorok a nyilvánosság elé tárták adóíveiket. „Minden par­lamenti tag kövesse példánkat“ — javasolták. Erre kínos csend volt a válasz. A tévé- és rádió- állomások, a kormány politiká­ját támogató nagy napilapok kí­nos zavarban vannak. Az ilyen botrányok, mint amilyen leg­utóbb a miniszterelnök adófi­zetése körül kavarodott, kétség­kívül nagyon ártanak a kor­mány politikájának. Ha leváltanák Chaban-Del- mast, ez annyit jelentene, hogy beismernék saját bűnösségüket. Ha támogatják, akkor viszont szolidaritást vállalnak vele. Ke­gyetlen dilemma ez a kormány­párt és Pompidou számára.

Next

/
Thumbnails
Contents