Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám, kedd
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1972. február 22. KEDD BRATISLAVA • XXV. ÉVFOLYAM 44. szám Ára 50 fillér Jubilál a Barátság Kőolajvezeték JOZEF LENÄRT ELVTÁRS BESZÉDE AZ ÜNNEPI GYŰLÉSEN (ČSTK) — Tíz évvel ezelőtt, 1962. február 22-én indult meg az olajszállítás Csehszlovákiába a Barátság Kőolajvezetéken. A jubileum alkalmából február 21-én a Benzina nemzeti vállalat dolgozói a tupai szivattyúállomáson üdvözölték körükben Jozef Lenártot, a CSKP KB Elnökségének tagját, az SZLKP KB első titkárát, Alois Kusalík szlovák és Oldrich S v a C i n a cseh iparügyi minisztereket, valamint a hazai vegyipar több képviselőjét. Jelen volt Mihail G y e j e v, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja, Alekszander Sz trakov, a Szovjetunió prágai nagykövetségének képviselője, B j e 1 i k György, a Magyar Népköz- társaság bratislavai főkonzulja, továbbá a kát testvéri ország konzulátusának tagjai. Lenárt elvtárs kíséretével megszemlélte a szivattyúállomást és az irányító termet, majd a dudincei (Gyügy) kultúrliázban rendezett ünnepségen beszédet mondott. Beszédében hangsúlyozta, milyen nagy gazdasági és politikai jelentősége van a kőolaj- vezetéknek népgazdaságunk dinamikus fejlődése számára. — Ez a hatalmas mű, amely megkövetelte az erők és az eszközök jelentős összpontosítását, Csak a testvéri szocialista országok közös erőfeszítésével épülhetett fel sikeresen, és bizonyítja ennek az együttműködésnek az eredményességét és hasznosságát. Létrejötte a Szovjetunió elvtársi megértésének és nagy segítségének köszönhető. Annak, hogy a szocialista országoknak kedvezve lehetővé teszi: részt vegyenek természeti forrásainak kihasználásában. Ugyancsak a Szovjetunió vállalta e hatalmas beruházás legnagyobb részét, és további segítséget is nyújtott. A „Barátság“, a kőolajvezeték neve, jelkép és valóság, így él népünk tudatában. Az SZLKP Kü első titkára a továbbiakban rámutatott, ez a korszerű, nagy teljesítményű Vezeték lehetővé teszi, hogy a Szerződésben megállapított kőolajmennyiséget ötször olcsóbban szállítsák, mint a vasúton. A szovjet kőolaj ugyanakkor lehetővé teszi, hogy népgazdaságunkban megvalósítsuk a vegyipar széles körű szerkezeti változásait, valamint népgazdaságunk úgyszólván valamennyi ágazatának nagyszabású korszerűsítését. A szovjet kőolaj- szállítmányok jelentősen hozzájárultak tüzelőanyag-energetikai bázisunk fejlődéséhez is. A kőolaj jelentősége ezen a területen még tovább nő. Erre épül például a vojanyi legnagyobb hőerőművünk munkája is. A szovjet szállítmányok lehetővé teszik a nagy kapacitások építését, a szükséges technika és technológia tervezését, továbbá kihasználni az integrációs lehetőségeket néhány termelési ágban a KGST keretében a termelési programok szakosítása és a célszerű nemzetközi kooperáció alapján. Lenárt elvtárs hangsúlyozta, hogy a szovjet partnerek rendkívül nagy megértést tanúsítanak társadalmunk szükségletei iránt. — Ezek a tények — állapította meg Lenárt elvtárs — leleplezik azoknak a jobboldali politikusoknak és publicistáknak az igazi arcát, akik tagadták a kőolajvezeték jelentőségét és kétségbe vonták a Szovjetunióval való együttműködésünk hasznosságát. Lenárt elvtárs ezután ismertette azt az igényes programot, amely a jelenlegi ötéves tervidőszakban vegyiparunk előtt áll. 1975-ig a vezetéken az eddigi és az új csehszlovákiai feldolgozóknak 17—18 millió tonna kőolajat szállítanak. így lehetővé válik, hogy jelentősen növeljük az autóbenzin, a műanyagok, a műszálak stb. gyártását. Ezzel kapcsolatban Lenárt elvtárs kiemelte, milyen nagy felelősségtudattal kell megvalósítani a szovjet kőolaj feldolgozását szolgáló tervezett termelési kapacitásokat. — A kutatóknak, a technikusoknak és a munkásoknak ügyelniük kell arra, hogy a szovjet kőolajat a lehető leggazdaságosabban használják fel. Ez jó munkafegyelmet, jó minőségű és igényes munkát követel, tehát éppen azt az irányt, amely most mindenütt kötelezővé válik, ahogyan azt a CSKF KB az utolsó ülésén kiemelte. — Nem kell különösebben hangsúlyozni — folytatta Lenárt elvtárs, milyen nagy jelentőségű a Szovjetunióval való együttműködés országunk számára, hisz nyersanyag- és energetikai forrásaink korlátozottak. Ebben az ötéves tervidőszakban az energetikai erőforrások növekedésének közel 90 százalékát szovjet importból (Folytatás a 2. oldalon) Hűvös, de korrekt fogadtatás Nixon megkezdte pekingi tárgyalásait % Mao Ce-tung fogadta az amerikai elnököt Peking — Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke hétfő reggel egyhetes hivatalos látogatásra a Kínai Népköztársaság fővárosába érkezett. A pekingi repülőtéren az amerikai elnököt és kíséretét Csou En- laj miniszterelnök és a Kínai Népköztársaság több más vezető személyisége köszöntötte. Az amerikai elnök tiszteletére díszőrség sorakozott fel és a repülőtér főépülete előtt felvonták az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság nemzeti lobogóját. A rövid fogadási ünnepség lezajlása után Nixon vendéglátója kíséretében szálláshelyére hajtatott. A Reuter hírügynökség rámutat, hogy a repülőteret ez alkalommal nem díszítették fel transzparensekkel és virágokkal, sőt az iskolásokat sem vezényelték ki, mint az államfők fogadásakor általában. A fogadásra a Pekingben akkreditált diplomatákat sem hívták meg. Mielőtt Nixon elnök megkezdte volna tárgyalásait Csou En-laj miniszterelnökkel, fogadta őt Mao Ce-tung. Ronald Ziegler, az amerikai elnök sajtótitkára kijelentette, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának az elnöke és Richard Nixon „komoly és hasznos megbeszélést" folytattak. A megbeszélés egy óra hosszat tartott. Hírügynökségi jelentés szerint Csou En-laj és Nixon elnök megbeszélései másfél órás halasztással kezdődtek. A megbeszélésen részt vett Rogers amerikai külügyminiszter is. A kínai sajtó, a meghívás óta, először szombaton jelentette be Nixon látogatását. A sajtóközlemény láthatóan nem okozott szenzációt, a lakosságot ugyanis feltehetően eligazították az elmúlt napokban városszerte megfigyelhető gyűléseken. Moszkva — Az elmúlt napokban a Pravda, az Izvesztyija, a Za Rubezsom és a Literatur- naja Gazeta, a szovjet televízió és a rádió számos olyan kommentárt közölt, amelyből kirajzolódik a látogatás igazi háttere. A szovjet kommentárok rámutatnak: elvben helyeselhető, hogy az Egyesült Államok kapcsolatai normalizálására törekszik a Kínai Népköztársasággal. Ezt a tényt, mind a szocialista országok, mind az Egyesült Államok haladó erői immár több esztendeje hangsúlyozzák. Viszont a látogatást meghatározza, vajon mennyiben segíti elő a nemzetközi feszültség enyhülését, s nem árt-a más országok érdekeinek? A kommentárok azonban nem hallgatják el, hogy Washington és Peking az elmúlt időszakban olyan lényeges nemzetközi politikai kérdésekben jutottak közös álláspontra, amelyek sértik az egyetemes béke és számos nép jogos érdekeit. „A kínai külpolitika — állapítja meg a moszkvai Pravda kommentárja — a szocialista országok egységének aláásására, a nemzetközi felszabadító mozgalomnak a szocializmus világától váló elszakítására irányúi. Ez a fékevesztett szovjetellenesség politikája.u Moszkvai politikai körökben azonban hangsúlyozzák, hogy a kínai—amerikai csúcstalálkozóról csak annak tényleges eredményei ismeretében lehet érdemben véleményt mondani. A XIV. pártkongresszus határozatának megvalósításáról, a megvalósítás ellenőrzéséről tárgyalt 1972. február 17- én és 18-án alig néhány hónappal a kongresszus után pártunk Közpunti Bizottsága, kiszélesítve egy jelentékeny aktívával, a járási vezető titkárokkal és kurmányaink tagjaival. Ma ugyanerről a témáról tárgyal Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. A CSKP Központi Bizottsága nagyon kritikusan, de az eredményeket kiemelve, tárgyilagosan elemezte a népgazdaság eddig elért eredményeit és továbbfejlesztésének lehetőségeit. Nem volt itt semmi olyan szenzáció, amilyet a hazai kávéházi konrádok jósoltak, hogy „nagy fejmosások“ lesznek, „leváltások“, „bukások“, „nagy összecsapások“ várhatók stb. Volt egy őszinte hang, a való helyzet alapos ismeretéből kiindult beszámoló és ennek megfelelő tárgyilagos vita. Egység. Egység abban, hogyan tovább a gazdasági fejlődés előrelendítésében, természetesen a XIV. pártkongresszus második programjából, az ötéves tervből, a népgazdaság fejlesztési tervéből kiindulva. Konkretizáltunk egy csomó kérdést, feladatot, kicsit és nagyot, igényeset. Az utolsó év eredményei, a kongresz- szus óta eltelt időszak, vagy a még rö- videbb — ez év néhány hetes — kezdetének gazdasági eredményei minden kisebb-nagyobb fogyatékosság ellenére is azt jelzik, hogy jó úton haladunk. A hazai és a nemzetközi légkör kedvező, a feladatok sikeres teljesítésének lehetőségét ígéri. Ismerjük és nem becsüljük alá az imperialista tábor háborús étvágyát, egy háborús légkör állandó élesztgetését azzal a céllal is, hogy zavarja a szocialista tábor országainak békés termelő- munkáját. Tudjuk, hogy a burzsoá propaganda tovább fújja a maga nótáját, főleg az iparilag fejlett Csehszlovák Szocialista Köztársaság ellen, a zavart keltő, jobban mondva kelteni akaró meséket arról, hogy nálunk 1968 óta micsoda rendőruralom van, üldözések, tömeges bebörtönzések, terror, hogy az ún. „dubčekisták“ nem kapnak munkát, no meg tudja isten milyen rágalmakat találnak ki. Csehszlovákián szeretnék demonstrálni, hogy a szocializmus mint rendszer rossz, elhibázott, elviselhetetlen valami. Talán nekik! Nekünk nem! Természetesen megvannak a mi törvényeink, egy szocialista állam törvényei, rendszerünket, a nép érdekeit szolgáló törvények, ezeknek tisz- teletbentartását minden állampolgárunktól elvárjuk. Eddig senkinek a ha- jaszála sem görbült még meg, ha törvényeinket tiszteletben tartotta. Az új vezetőség ígéretéhez hűen — melyet 1969 áprilisában tett — őrködik a szocialista törvényesség következetes megtartása, a deformációk és a törvénysértések teljes kiküszöbölése felett. Ez az igazság. Persze ne keltsen senki ebből olyan illúziókat, hogy gyöngék vagyunk rendszerünk és lakosságunk érdekeinek megvédésére. Nem! Nincs szó és nem is lehet szó törvénysértők, rendzavarok, rendszerünk alattomos aláaknázóival szemben toleranciáról. Van persze az éremnek másik oldala is. Itthon sokszor egyesek részéről az ellenkezőjét halljuk, hogy miért nem büntetünk, miért nem járunk el szigorúbban az 1968-ban politikai bűnöket, hibákat elkövetőkkel szemben? Hát miért nem?! Azért, mert megfogadtuk, hogy ezt a csatát {..Jitikai fronton kell megnyernünk, nem bírósági perekkel, nem börtönökkel. Az 1968-as tömeghangulatból, szemléletből kiindulva ez a megoldás jelzett egyetlen helyes politikai irányvételt. Tévedés volt? Nem! Az 1971. november 26—27-én megtartott általános választások eredménye, a 99,94 százalékos szavazat erre a megfontolt politikára mondott igent. Ez a lényeg. Hallatlamil rövid idő alatt — minden önteltség és elbizakodottság nélkül — ez mégis jelentékeny eredmény. Célunk, a politikai konszolidáció tartósságának alapja a rendezett és fejlődő gazdasági élet, az életszínvonal emelkedése. Ezt vitatta nagyon részletesen, mélyen pártunk Központi Bizottsága a kétnapos tanácskozáson. A CSKP KB elnökségének beszámolójában Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy „1969 áprilisa után gazdaságunk pozitív irányban fejlődött. A párt helyes politikája és szervező munkája, a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok sikeres irányító tevékenysége, és elsősorban a dolgozók széles rétegei áldozatos munkája és kezdeményezése érdemeként sikerült felújítanunk az irányítás szocialista elveit, elhárítottuk az infláció veszélyét, megszilárdítottuk az ember szociális biztonságát, a munkatermelékenység gyors növekedésével biztosítottuk az anyagi termelés dinamikus fejlődését. A termelés növekedése összekapcsolódott az életszínvonal állandó emelkedésével“. — Nagyon megszívlelendő az is, amit a továbbiakban mondott, hogy — „az anyagi termelés gyors növekedését az iparban 94 százalékra és az egész népgazdaságban 85 százalékra — a munkatermelékenység növekedésével biztosítottuk“. Továbbra is ebben rejlik gazdaság- politikánk lényege. Nincsenek további szabad munkaerők, de ez nem jelenti azt, hogy nincs kihasználatlan munkaerő-tartalékunk. Reálisan kell gazdálkodnunk a rendelkezésünkre álló munkaerőkkel. Ojra kell ellenőrizni a termelési és a technikai kapacitásokat. A munkaerőmozgást, a munkahely-cserélgetést szigorúan kell ellenőrizni. A munkaidő felelősségteljesebb kihasználását előtérbe kell helyeznünk, a nyilvános gyűléseket, ünnepélyeket ne a munkaidő rovására rendezzük! Le se merem írni, hogy naponta hányán hiányoznak a munkahelyükről, akár az orvos által kiírva, mint munkaképtelenek, akár egyszerűen igazolatlanul. Ezt mind túlórában, a szabad napok drága kihasználásával pótoljuk. Sokszor a „lógósok“ részesülnek előnyben a szükséges ellenőrzés hiányában — a szorgalmasan dolgozók kontójára. A további tartalékokat meg kell találni. Sokszor technikai fejlődést, módosítást hajtottak végre egy-egy munkahelyen, munkaszakaszon, viszont az elévült normák megmaradtak. Sok még az anyagpazarlás, különösen a lakás- építkezéseknél. A termelésben gyakran találkozunk még az elkényelmesedett, a konzervatív, a megszokott munkaformákkal. Egy tavalyi ellenőrzés megmutatta, hogy az új gépek — kapitalista országokból behozott gépek — 44 százalékát nem használják ki. Fogyatékosságainkról sok mindent lehetne még felsorolni. Elért eredményeink hangsúlyozása mellett a beszámoló és a vita sok visz- szásságot tárt fel. Rajtunk múlik, mindnyájunkon, senki máson, hogy többet, jobbat és olcsóbban termeljünk. Harci feladat a nagyobb igényesség, fegyelem, az ésszerűbb gazdálkodás. Kiindulva a Központi Bizottság határozatából, az elnökségi beszámolóból, fel kell dolgoznunk a konkrét feladatokat mindenki számára, minden munkahelyen a portástól az igazgatóig. LÖRINCZ GYULA: Ä pért második programja
