Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-21 / 43. szám, hétfő
Egy óra Sebes Gusztávval Nemrégiben három napon át élvezte Rimavská Sobotán (Rimaszombat) a sportvezetők vendégszeretetét Sebes Gusztáv, az ötvenes évek magyar aranycsapatának szövetségi kapitánya. Az MLSZ-ben az utánpótlással foglalkozó 70 éves szakvezető zsúfolt műsora ellenére készséggel állt rendelkezésre egy beszélgetésre. ☆ Milyennek látja a magyar labdarúgás helyzetét? — A szurkolók hajlamosak arra, hogy egy diadalt, vagy kudarcot követően szélsőségesen ítéljék meg a labdarúgósport helyzetét. Azt láttuk tavaly, amikor a bolgárok elleni vereség után már temették a válogatottat, néhány hónappal később pedig az új nagycsapat kialakulásáról beszéltek. A változatosság kedvéért a szurkolókon a dél-ainerikai portya után a pesszimizmus lett úrrá, reméljük, nem sokáig. A szakvezetőnek más elgondolások alapján kell elbírálnia egy-egy ország labdarúgó-sportját. A mi esetünkben a bajnokság színvonala, a klubcsapatok kupaszereplése és a válogatott EB- szereplése alapján el lehet mondani, hogy az európai labdarúgás élvonalába tartozunk. Ezzel nem azt állítom, hogy mi nyerjük az idei kontinensbajnokságot. ☆ A magyar—román összecsapásokon esélyes e a magyar csapat a továbbjutásra? — Részemről megalapozottnak tartom a magyar sajtó józan hangját, amely óv a derűlátástól. A román labdarúgás fejlődését eredményei bizonyítják. de személyes tapasztalatom szerint sem fekszik nekünk a románok küzdőstílusa, amely ma már közismerten igen jó erőnléttel és technikával párosul. Néhány román labdarúgóról el lehet mondani, hogy a szó szoros értelmében is klasz- szis. Hátrányos, hogy az első találkozó Budapesten lesz. Aki ismeri a bukaresti „Augusztus 23“ stadion izzó légkörét, az tudja igazán megérteni a helyzet komolyságát. Ezzel nem akarom mondani, hogy eleve esélytelenek vagyunk. Sok múlik a felkészülésen, a játékosok hozzáállásán. ☆ A felkészülés első része, a dél-amerikai portya rosszul sikerült ..!? Iskolás természetjárok A lengyel „Kultura Fizyczna“ című folyóirat felhívja a figyelmet arra, hogy a természetjárásnak nagyon sok híve van a lengyel fiatalok között. A lengyel középiskolások 75 százaléka a természetjárók családtagjának tekinti magát. A nyári szünidőt a tanulók 80 százaléka általában otthonán kívül tölti. Ez annak a bizonyítéka, hogy a fiatalság néhány hétre szeret elszakadni a szülői háztól, az iskolától, a megszokott környezettől, az egyforma utcáktól és vidékektől. Kiderült a fiatalok között végzett közvéleménykutatás közben az is, hogy az iskolás természetjáró általában nem akar egyedül maradni. így a fiatalok a legnépszerűbb a csoportos természetjárás, a kirándulás. A tanárok, akik a fiatalokkal együtt készítik el az útiterveket, ezeket az országjárásokat nagyszerű tanító és nevelő jellegű vállalkozásoknak tartják. Ez az ország megismerésének a legeredményesabb formái közé tartozik. A természetjárás a tanárok megfigyelése szerint a következő jótn- lajdonságokat fejleszti ki az iskolásoknál: kitartás, bajtársi- asság, szépérzék, bátorság, ön- tevékenység, fegyelmezettség, kötelességtudás, jó erőnlét, találékonyság, akaraterő. Nyugodtan ezek mellé sorolhatjuk még az egymáson segítést, a természet megbecsülését, a haza- szenetetet, a világ dolgai iránti érdeklődést, a vállalkozó kedvet és a lelkierőt — fejezi be cikkét a lengyel folyóirat — Ha csak az eredmények alapján értékelünk, helyes a megállapítás. Hlovszky Rudolf elsősorban felkészülési lehetőséget keresett. Más kérdés, hogy a sorozatos vereségek nem szolgálták labdarúgásunk jó hírnevét. A portya előtt keveset pihentek a fiúk, ezt magam is kifogásoltam. Utólag könnyű okosnak lenni, egy-két emberre hárítani a felelősséget. Még szerencse, hogy Uk- rainczyk menedzser spekulációi ellenére a korai hazatérés mellett döntöttek. így klubszinten zavartalanul folytatódhat a tavaszi idényre való felkészülés. ☆ Várható-e az Újpesti Dózsától és a Ferencvárostól sikeres kupa-foflytatás? — Az újpestiek esetében sok függ attól, hogy a portyázó vá- togatott tagjai mielőbb visszanyerjék nyári formájukat. Jelenleg túlhajtottnak látszik a társaság, de Kovács Imre kitűnő edző, nyilván megtalálja annak a módját, hogyan nyerheti vissza csapata formáját. Bízom a másik versenyben levő együttesben, a Ferencvárosban is. Ha csatársora hozni, vagy fokozni is tudja a formát, akkor érzésem szerint a válogatottban is találkozhatunk KO, Branikovits és Albert nevével. ■ír Minek tulajdonítható a holland klubcsapatok nagyszerű szereplése? — Elsősorban annak, hogy a hollandok nem restellnek a jobbtól tanulni. Elsajátították az angolszász és a latin futball erényeit. Élcsapataik hasznát látták a külföldi edzők működésének is, akik többfajta játékstílust, iskolát képviselnek. Az Ajax és a Feijenoord ma ott tart, hogy bármilyen stílusú ellenféllel kamatoztatni tudja tapasztalatait. ☆ Várható-e az 1974-es VB-n a csapatoktól új hadrend? — Ezt valószínűtlennek tartom. Ehhez a labdarúgás szabályainak kellene megváltozniuk. Erre a legközelebbi világbajnokságig nyilván nem kerül sor. Az persze elképzelhető, hogy a tizenhatos döntő valamelyik csapata a játékrendszeren belül valami újjal rukkol ki. Ezt azonban vagy a kényszer, vagy a játékosok stílusa határozza meg, akikre az edzők különleges elgondolásaikat méretezik. HACSI ATTILA Például a komárnói gyerekek MIKOR LESZ A VÁROSNAK FEDETT USZODÁJA? Egy újabb példa arra, hogy vidéken, a falvakban és a kisvárosokban mennyi tehetséges, ügyes ember él. A Spartak Komárno serdülő vízilabda-csapata (a felső korhatár 14 év) első igazi sikerét az országos bajnokságon érte el. Hogy mit csináltak egyáltalán a komárnói gyerekek? Egyszerűen csak elindultak és végigverték a mezőnyt. Pontveszteség nélkül lettek elsők. Pedig olyan városok fiai társaságában „pólóztak“, mint Prága, Bratislava, Plzeň, Košice. Hradec Králové és Olomouc. Még szerencse, hogy nem a városok nagysága döntött, hanem a vízilabdázó gyerekek tudása, tehetsége. Hogyan lehetséges mindez? Néhány évvel ezelőtt Laczó Pál, a volt úszó és vízilabdázó gondolt egy merészet és . nagyot. Gyerekeket toborzott a Spartak sportegyesületbe, hogy úszni tanítsa őket. — Saját magamról tudom, mennyire egészséges sport az úszás — mondotta a jelenleg 22 úszó és vízilabdázó gyerek „apja“. — Mivel nagyon szeretem a vizet és a fiatalokkal való foglalkozást, munkához láttam. Jöttek is ám a gyerekek csoportostul. Amikor például az egyik iskolában kijelentettük, hogy ekkor és ekkor toborzót tarMagasugróverseny a tornaterentei Komár nóban (Komárom) a II. lakótelepi kilencéves magyar nyelvű alapiskolában rendezték meg a járási Atlétikai Szövetség hagyományossá vált tornatermi magasugró-versenye 5. évfolyamának küzdelmeit. Az ifjabb tanulók korcsoportjában Vovčoková Darina, a Határőrség utcai iskola tanulója Komárnóból és Farkas Ondrej, a hurbanovói (Ógyalla) szlovák iskolából lett a győztes. A lány 115, a fiú 125 cm-es teljesítménnyel. Az idősebb tanulók korcsoportjában: Holczei Júlia a komárnói II. lakótelepi magyar és Benďák Štefan a helyi Munka utcai szlovák iskolából lett a győztes. Teljesítményük 131, illetve 143 cm. KOLOZSI ERNŐ Megérdemelt siker Kétéves kitartó és fáradságos munka hozta meg a várt sikert: február 13-án a Dunajská Streda-i tanonciskola mellett működő ifjúsági birkózó- csapat az I. liga második fordulójában megérdemelten győzött Bánovce nad Bebravou együttese fölött. Az első fordulóban is sikeresnek számítható eredményt értek el a hazaiak. Ekkor Prievidza, az 1971-es csehszlovák bajnokcsapat ellen csak 4:6 arányban maradtak alul. Prievidza csapatában öt I. osztályú versenyző szerepelt, köztük több csehszlovák bajnok. A TJ Bánovce nad Bebravou—T) Dunajská Streda, I. ligás szabadfogású birkózó-találkozó eredményei (az első helyen említett versenyzők a győztesek): 48 kg-lg: Žitnan—Németh. 52 kg-ig: Simon—Skultéty, 56 kg-ig: Cseh—Mozola, 60 kg-ig: Katona—Paule, 64 kg-ig: Bürsöly—Haluška, 70 kg-ig: Bognárnak nem volt ellenfele, 75 kg-ig: Pék—Hoos, 81 kg-ig: Skultéty Igor—Kósa (Kósa két súlycsoporttal feljebb indult, s ezért nem tudott kellő ellenállást tanúsítani), 87 kg-ig: Skultéty Pavol— Fráz, nehézsúly: Stevanka—Bürgöndi (a hazaiak nehézsúlyú hiányában más versenyzőt indítottak, aki az 5. percben kétvállal vesztett). Az összesített eredmény: Dunajská Streda—Bánovce nad Bebravou 6:4. Laczó Pál, a csapat edzője. tunk, 200-nál több tanulo jelentkezett ... S a gyerekek vidáman lubickoltak, úsztak, élvezték az uszoda légkörét, hangulatát, figyelték Laczó Pál edző szavait és mozdulatait. Itt-ott néha egy labda is előkerült, s mindjárt nem voltak olyan fárasztóak a karcsapások. Mert a játék, a labdáért, gólokért való versengés mégiscsak jobban „ízlett“ a fiataloknak. 1969-ben meghívót kaptak a serdülők szlovákiai vízilabdabajnokságára. Részt vettek és utolsók lettek. Nem bánkódtak, hiszen akkor még alig ismerték a játék fortélyait. Egy évvel később már a negyedik helyen végeztek. A tavalyi decemberi szép sikerükről már beszéltünk. Szóval ennyi dióhéjban a komárnói vízilabdázó gyerekek története. De ... — Eredetileg komolyabban akartunk foglalkozni az úszásnak a fedettben. Érdekes, nem? Laczó Pál dicséri a város különböző iskoláiból keze alatt „dolgozó“ fiatalok szorgalmát, tehetségét. fegyelmezettségéi. Az elismerés hangján szólt a szülőkről, az Iskolák tantestületeiről. Kölcsönösen nagyon jól együttműködnek. Nincs különösebb probléma, nézeteltérés. Hogy is lenne, hiszen az úszó és vízilabdázó gyerekek többsége kitüntetett tanuló. Vannak városok, falvak, egyesületek és iskolák, ahol sohasem nőnek fel a gyerekek. Amikor ugyanis kiöregednek egy- egy korosztályból, szétszélednek máshová, mert a régi helyen nincs lehetőségük. Komáromban ezt meg akarják előzni. Az úszósportot szívükön viselő komáromi „víziemberek“ — a már említett Laczó Pál, Banga Dezső, Haller László és a többiek — a nyár folyamán egy ifjúsági csapatot akarnak alakítani, amely a divízióban szerepelne. S innét aztán a férfiak közé vezetne az út. Azt mondják, néhány éven belül egy egészen jó felnőtt csapata lehetne a városnak. Az alapokat már lerakták. De nemcsak a serdülők jelentik a „fundamentumot“, hanem a még fiatalabbak is, az ún. „békák“ (30-an vannak), akikkel Haller László foglalkozik rendszeresen. Akármiről is beszélgettünk,, mindig felmerült a fedett uszoda kérdése. És ekkor egy pillanatra elkomorodtak az arcok. Komárnónak, a minden tekin- A Spartak Komárno serdülő vízilabdázói. Balról: Čiliak L., Kovács A., Potásch H., Gajdač O., Glič K. Guggolnak: Bilka M., Cerný I., Nehéz A. és Ciliak J. sal is, mert nagyon sok tehetséges gyerekre bukkantunk. Amint azonban később rájöttünk, a versenyszerű úszást fedett medence nélkül manapság már el sem lehet képzelni. A serdülők szlovákiai vízilabdabajnokságán kedvet kaptunk a „pólózáshoz“, a srácok megszerették ezt az érdekes játékot. Nagyon szívesen oktatnám az úszást is, „nem középiskolás fokon“, de hiába. Nyáron megtanítjuk szépes, stílusosan úszni a gyerekeket, és nincs tovább. Hogy hol edzenek a „pólózó“ srácok? Ha nincs olyan nagyon hideg, akkor a köztisztasági hivatal meleg vizű nyílt medencéjében, s hetente egyszer, szombaton Nové Zámkyba (Érsekújvár) utaznak, ott gyakoroltetben nagyszerű hagyományokkal rendelkező, művelt városnak nincs fedett uszodája. Gondolkodtak-e ezen a város vezetői? Nem, nemcsak annak az 52 gyereknek az érdekében kellene a fedett uszoda. Nem. Többről van itt szó. A város lakosságáról. Mert már a régi görögök is rájöttek, hogy az úszás milyen egészséges és emellett szórakoztató sportolási forma. Természetesen egy fedett medence „felszínre dobná“ a tehetséges úszókat, vízi* labdázókat is. Mert hogy vannak tehetséges emberek a 39 ezer lakosú Komáromban, azt a kajakozók, birkózók, ököl* vívók és legutóbb éppen a ^ zilabdázó gyerekek bizonyították. TOMI VINCIS Bírűkiíldés a nagy találkozókra Magyarország Európa-bajnokság Smith (angol) Ajax Amszterdam Vamvacopoulos (görög) Rumania Tschentscher (nyugatnémet Arsenal Marschall (osztrák) Anglia Hélies (francia) Inter Milano Gugulovics (jugoszláv) NSZK Kazakov (szovjet) Standard I.iége Emsberger (magyart Jugoszlávia Szovjetunió Schcurer (svájci! Angonese (olasz) Steaua Bukarest Bayern München Kupagyőztesek EK-ja Olaszország Belgium Nikolov (bolgár) Schiller (osztrák) Boogaerts (holland) Krňávek (csehszlovák) Crvena Zvezda Burns (angol) \z „U“ válogatottak EB-je Dinamó Moszkva Machin (francia) Szovjetunió Bergstad (norvég) 1 AC Torino Kamber (svájci) NSZK Bonett (máltai) Glasgow Rangers Marques Lobo (portugál) Svédország Van Gémért (hollandi Atvidaberg Francescon (olasz) Csehszlovákia Kessler (osztrák) Dynamo Berlin Davidson (skút) Dánia Toselli (olasz) UEFA Kupa Görögország Einbcck (NDK beli) Juventus Torino Wolwerhampton Wanderers Bulgária Hollandia Keller (svájci) fonsson (svéd) Loraux (belga) Kitadbjian (francia) Ferencváros Paterson (skót) Bajnokcsapatok EK-ja Zseljeznyicsar Lo Bello (olasz) Üjpesti Dózsa Wcyland (nyugatnémet) UTA Arad Schulenhurg (nyugatnémet) Celtic Glasgow Schaut (belga) Tottenham Campos (portugál) Feijenoord Kunze (NDK-beli) AC Milan Babacan (tőrük) Benfica Thomas (wallesi) Lierse Ortiz de Mendibil (spanyol) Az UEFA játékvezető bizottsága az osztrák Friedrich Sei« pelt elnökletével kijelölte az Európa-bajnokság és a nagf kupaküzdelmek soron következő fordulójának játékvezetőit* 1972. II. 21. 6
