Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-03 / 28. szám, csütörtök
Beszélgetés Jozef Lubinával, a Szlovák Filmkölcsönző Vállalat igazgatójával A filmforgalmazásról Amikor hetente változik a moziműsor, s filmszínházainkban új film kerül vetítésre, ez mindenki számára természetes. Talán soha eszünkbe se jut, hogyan és kinek a jóvoltából kerülnek ezek a filmek forgalomba... Jozef Lubinával, a Szlovák Filmkölcsönző Vállalat igazgatójával a filmforgalmazás és a műsorpolitika kérdéseiről beszélgetve elsősorban arról érdeklődtünk: Közös feladatok — közös munka 0 Hogyan alakult az elmúlt évben a mozik látogatottsága, hány filmet mutattak be és milyen tendencia mutatkozik a nézőszámot tekintve? — A statisztikai (pénztári) adatok azt mutatják, hogy a mozik látogatottsága — a korábbi évekhez hasonlóan —• fokozatosan tovább csökken. Szlovákiában a múlt évben 223 filmet mutattunk be, ezt 29 millió néző — 700 000-rel kevesebb, mint az 1970-es évben — tekintette meg. Ez a csökkenés nem aggasztó; a visszaesés megfelel az utóbbi évek arányának. Ami a csökkenő tendenciát illeti, nincs okunk különösebb aggodalomra, hiszen köztudott, hogy a televízió elterjedésével világszerte megcsappant a mozinézők száma (a Szovjetuniót kivéve), egyes kapitalista országokban a hanyatlás pedig olyan nagy méreteket öltött, hogy több mozi tulajdonosa kénytelen volt becsukni a filmszínház kapuit. — Szlovákiában az elmúlt évben — az 1960-as csúcsévhez viszonyítva — 27 százalékkal csökkent a látogatók száma. A cseh országrészekben — az 1957 évi rekordhoz képest — ez a csökkenés 34 százalékos. A nézők elvesztése tehát arányos, nem mutat nagyobb kilengéseket, hanem megfelel a több évi átlagnak. Egy-egy lakos évente még így is több mint hétszer megy moziba, Bratislavában pedig 10—12-szer. Szlovákia fővárosában tavaly 4 millió 200 000 volt a nézők száma. 0 Mely filmek arattak az 1971es évben sikert, melyek voltak a leglátogatottabbak? Valamennyi eleget tett a várakozásoknak? — Örömmel nyugtázhatjuk, hogy számos, kultúrpolitikai és esztétikai szempontból is értékes film sikert aratott a nézők körében. A Felszabadítás című monumentális szovjet filmciklus harmadik része (A főcsapás iránya) iránt óriási volt az érdeklődés — különösen a fiatalok között —, s ez a tény figyelmet érdemlő, hiszen jelentős, igényes alkotásról van szó. Köztudott viszont, hogy a nézőket inkább a könnyebb fajsúlyú filmek vonzzák. Az alkotás nézőszám-rekordot ért el. Állandóan telt házak előtt vetítettét a Waterloo című szovjet-olasz filmet is. A szintén szovjet—olasz koprodukcióban készült Vörös sátor-t a Dolgozók Filmfesztiváljának nyári szakaszában Szlovákia tíz városában (mindössze tíz este) nyolcvanhatezren tekintették meg. Külön öröm számunkra, hogy a hazai filmek közül a mélyen elkötelezett Kulcs volt a leglátogatottabb. Sikert aratott a Hogo fogo Homol ka és az Urak szórakoznak című film is. — A nyugati országok alkotásai közül leglátogatottabb volt a Tetovált című francia vígjáték, a csendőr-sorozat újabb része, A pisztolyos lány című olasz komédia, az Irma, te édes amerikai, a Gott mit uns olasz és az Edgar Wallace regényeiből készült nyugatnémet filmsorozat. 0 Milyen elvek és elgondolások szerint tortán k a filmforgalmazás s a műsorpolitika mennyiben van tekintettel a különféle igényekre és érdeklődésre? — A filmforgalmazásnál (illetve már az ezt megelőző filmvásárlásnál és átvételnél) abból az elvből indulunk ki, hogy a film elsősorban művészet, nem csupán szórakoztatóipar. Éppen ezért — a lehetőségek keretén belül — olyan filmeket hozunk forgalomba, melyeknek mondanivalója nincs ellentétben elveinkkel, tehát eszmei politikai szempontból megfelelnek, művészileg értékesek s a szórakoztatás mellett nevelnek is. A filmek elbírálásánál minden esetben te- liát az eszmei-művészi szempont a mérvadó. A filmforgalmazás a hézők rétegeződésére való tekintettel különféle kritériumok alapján történik. Célunk, hogy a világ filmterméséből keresztmetszetet adjunk a hazai közönségnek, az ízlés, a műveltségi szint, az érdeklődés figyelembevételével kielégítsük a nézők eltérő igényeit. 0 A filmek látogatottsága miképpen befolyásolja a filmvásárlást, az átvételt, a forgalmazást? — A filmátvétel során, majd a forgalomba hozatalnál arra törekszünk, hogy a műsor színes, a kínálat pedig változatos legyen. A moziműsor hazai és külföldi filmekből áll; az 1971- ben elfogadott műsorpolitika irányelvei értelmében a program 60 százalékát a szocialista országok, 40 százalékát pedig a többi ország filmterméséből kell összeválogatnunk. Ez az elv az elkövetkező időszakra is érvényes, s reális felmérések alapján fogant, nem pedig „központilag“ kidolgozott útmutatás, mint azt egyesek talán gondolják. A legutóbbi DFF során már ezen elvek szerint állítottuk össze a műsort, s örömmel tölt el bennünket, hogy ez a megoszlás nemcsak a kínálatban jutott kifejezésre: a filmek látogatottsága is ezen irányelv helyességét igazolta. © A nézők évek óta kifogásolják, hogy filmszínházainkban kevés a bemutató. Mennyiben helytálló ez az észrevétel, s van remény arra, hogy nő a bemutatott filmek száma? — Az érdeklődést figyelembe véve mérlegeljük annak lehetőségét, hogy évente 250 új filmet tűzzünk műsorra. Ez a mennyiség elegendő lenne, hogy kielégítsük az igényesebb nézőket is. Csakhogy a film- forgalmazás, illetve a vásárlás meglehetősen bonyolult probléma: egy-egy ország filmgyártásától is függ. Jelenleg 23 ország filmjei állnak rendelkezésünkre. Egy-egy ország filmgyártása különböző számú filmmel szerepel a műsorlistán. A mennyiség általában arányban van az adott országban készült filmek számával. — A filmátvételnek egyébként más vonatkozása is van: a vásárlás pénzügyi kérdés. Köztudott, hogy a tőkés országok filmjeiért dollárral fizetünk. Dollárt viszont csak a minden tekintetben hasznos filmekre érdemes költeni. Egy- egy új filmért néha csillagászati számokban kifejezett ösz- szeget kérnek. Mondanom sem kell, hogy ilyen alkotások szá inunkra elérhetetlenek — legalábbis néhány évig —, mert a külföldi filmek vásárlásának a költségvetését nein meríthetjük ki egyszerre, azaz az erre a célra előirányzott pénzzel észszerűen, megfontoltan kell sáfárkodnunk. Sokkal egyszerűbb és gazdaságosabb a szocialista országok filmjeinek vásárlása. Az átvétel különféle megállapodások, szerződések alapján történik. 0 A filmforgalmazással és a műsorpolitikával kapcsolatban az utóbbi időben több bírálat hangzott el. Mi erről az Ön véleménye? — Az 1968—69-es években a filmforgalmazás sem térhetett ki a különféle áramlatok káros befolyása elől. Azokban az években a filmművészetet egyesek — különösen a gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozók — pénzügyi kérdésnek tekintették s arra akarták felhasználni, hogy a közönségtől a lehető legtöbb pénzt „szippantsák“ el. Ily módon érthető, hogy jobbára kommersz filmek, olcsó, vásári produkciók kerültek vetítésre, melyek biztos kasszasikert eredményeztek. A kommersz-filmek sajnos, háttérbe szorították a művészileg értékes és a politikai szempontból jelentős alkotásukat. A pénzügyi dolgozók teljesen a kulturális dolgozók fölé kerekedtek, s szinte hatalmukba kerítették a filmforgalmazást. A Pénzügyminisztérium már 1967-ben rendeletet adott ki, miszerint a filmeket nyereség céljaira kell kihasználni. — A nehézségek nem egyszerre keletkeztek, tehát egy csapásra nem is szüntethetők meg. A problémát mielőbb tisztázni kell a párt- és az állami szerveknek, a minisztériumoknak, hiszen mindannyiunk számára világos, hogy a film elsősorban művészet, tehát a kultúrpolitika szerves része; a pénzügyi kérdések csak másodlagosak, ám nem mellőzhetők, mert a filmgyártás, a filmvásárlás és forgalmazás a költségvetés függvénye. — A müsorpolitika összeállításánál az utóbbi hónapokban a párt XIV. kongresszusa határozatainak szellemében máris szigorúbb mércét állítottunk fel. A műfaji változatosságot és a kultúrpolitikai szempontokat szem előtt tartva válogattuk ki a forgalmazásra szánt filmeket. © Befejezésül érdekelne bennünket: milyen filmeket mutatnak be filmszínházaink, illetve hány bemutatót terveznek ebben az évben? — Filmszínházainkban ez évben 210 új játékfilm kerül bemutatásra. A filmek műfajilag változatosak, a válogatás igényes. A színes műsorlistáról „ízelítőül“ csak néhány film címéi árulom el, különösen azo- két, melyeket nagy érdeklődés előz meg. A közönség kíváncsian várja a „Ványa bácsi“ című szovjet, a „Csárdáskirálynő“ magyar, a „Napraforgók“ szovjet—olasz, a „Szalmakalap“ cseh, a „Goya“ NDK-beli, a „Felszabadítás“ utolsó két részét, a „Tora, tora!“ amerikai, a „Belorusz pályaudvar“ címú szovjet film bemutatását. A nézők rövidesen láthatják az „Elég jó fiúk“ című szlovák filmet, a „Szicíliai klan“ francia, a „Pygmalion“ NDK-beli, a „Sárika, drágám“ című magyar filmet. Február végén vagy március elején Bratislavában egyébként nagyszabású ünnepi filmbemutatót rendezünk abból az alkalomból, hogy hazánkban a felszabadulás óta az ezredik szovjet film kerül bemutatásra. TÖLGYESSY MÄRFA Pedagógusaink többsége osztályfőnöki tervében mindig megkülönböztetett figyelmet szentel a szülőkkel való együttműködés kérdésének. Ez helyes is, hiszen eredményes nevelés az iskola és a család szoros együttműködése nélkül nehezen képzelhető el. Az együttműködésnek nagy múltja van; régóta ismertek a különböző együttműködési formák. Közülük legnépszerűbbek a szülői értekezletek, a szülői akadémiák és a szülői látogatások. Az alábbiakban e formák tartalmi kérdéseivel szeretnénk foglalkozni. A korszerű iskolai oktató nevelőmunka sem nélkülözheti a szülőkkel való szoros együttműködést. A legtöbb szülő nagyon jól ismeri gyermekét, s ennek nagy hasznát veheti a pedagógus, hasznos információkat szerezhet tőlük oktató-nevelőmunkájához. A nevelők véleménycserére a szülői értekezleteket, akadémiákat, bizalmasabb jellegű közlésekre pedig a fogadóórákat, illetve a szülői látogatásokat használják ki. Legtöbb probléma a szülői látogatások körül szokott felmerülni, ezért elsősorban erről szólunk. A szülői látogatások célját és tartalmát mindig előre ki kell jelölni. Legjobb, ha érkezésünket előre bejelentjük, így elejét vesszük annak, hogy kínos helyzetbe hozzuk a szülőket és magunkat. A tapasztalt pedagógus számára nem jelent nehézséget a külsőségek mögött meglátni a tényleges nevelési feltételeket, ezért semmi hátránya nem származik ab- I ból, ha látogatását bejelenti. A családi látogatások során igyekezni kell mindig az iskola, illetve az adott osztály nevelési törekvéseit (feladatait) kiindulási alapul venni. Az iskolák nevelési feladatai között első helyen szerepel a világnézetre és a szocialista erkölcsre nevelés. A szülők nagy része nem kifogásolja a tudományos világnézet iskolai megalapozását, mégis — különösen a vallási nevelés kérdéséhen — még mindig előfordulnak ütközőpontok az iskola nevelési célkitűzései és a szűk családi nevelési feladatok realizálásában. Az ilyen „kényes“ nevelési kérdések megtárgyalása során az osztályfőnöknek elvszerűnek kell lennie, s kellő tapintattal, de határozott meggyőződéssel kell képviselnie és megmagyaráznia a széles néptömegek által helyesnek tartott nevelési célkitűzéseket. A társadalmi fejlődés, a tudományos és műszaki előrehaladás önmagában is jelentős bizonyító ténnyel szolgál a pedagógus számára, ám teljes mértékben nem elégedhet meg ezekkel. A világnézetnek mindig erős érzelmi összetevője is van. Ezért a tudományos világnézet kérdéseinek megbeszélésekor számolni kell az érzelmekkel is; az életből kiragadott frappáns példák a meggyőzés erejével hatnak. A világnézetre nevelés egységes koncepciójának érvényesítése mellett a családi és az iskolai nevelés összhangjának megteremtésekor nem hagyhatók figyelmen kívül az erkölcsi nevelés követelményei sem. Ezúttal nem szándékozunk az erkölcsi nevelés minden részletére kitérni, csupán a munkához és az emberekhez való helyes, szocialista viszonyt említenénk meg. Ez a két probléma jellegénél fogva közvetlen hangnemben felvethető a szülői látogatásokon, de nem hiányozhat a szülői akadémiák programjából sem. Minden osztályfőnöknek arra kellene törekednie, hogy a gyermekek szüleinek és az iskolának azonos nézete legyen a munkáról, mint a társadalmi lét alapjáról és az ahhoz való viszonyulásról. A szülőknek tudniok kellene, hogy a gyermek az emberekről, a világról, és a munkáról alkotott nézeteit a szülők és a hozzátartozók véleménye alapján alakítja ki. A megalapozásban tehát a családnak nagyon jelentős szerepe van. Az iskola és a család együttműködése során a nevelőknek — ha szükségét látják — alakítaniok kellene a szülők munkáról alkotott nézetét, hogy a hatás egységes legyen. Az említett problémák mellett nem kevésbé jelentős az emberek közötti kapcsolatok ápolásának kérdése sem. A gyermek első társas kapcsolatait a családban építi ki; iskolába kerülve ezek a kapcsolatok bővülnek, sokrétűbbé válnak, és új tartalommal gazdagodnak. A szocialista társadalmi viszonyoknak megfelelő kapcsolatok kiépítése nem képzelhető el a szülők aktív támogatása nélkül. E téren is egységessé kellene tenni a nevelési hatásokat, ezért az osztályfőnöknek erről a témáról is beszélgetést kell folytatnia a szülőkkel. A munkához való helyes viszony kialakításakor a tanulóknak a tanuláshoz való hozzáállását kell alakítani, formálni. Ez a hozzáállás döntő módon befolyásolhatja a gyermek iskolai teljesítményét, sőt a pálya- választására is kihat. A legtöbb szülő ezzel tisztában is van, ezért készségesen vállalkozik arra, hogy lehetőségeihez mérten támogassa a pedagógusokat ilyen irányú nevelői tevékenységükben. Előfordulnak azonban olyan esetek is, amikor gyermeküknek a tanuláshoz és általában a munkához való pozitív hozzáállását helytelen módszerekkel próbálják kialakítani. Túlméretezett ajándékozással, kisebb-nagyobb engedékenységgel, ígérgetésekkel és „csalásokkal“ igyekeznek gyermeküket rávenni a jobb tanulmányi eredmény elérésére. Sokszor abból indulnak ki, hogy ilyen módon sikerül majd gyermeküket képességeit meghaladó teljesítményre össztönözni. Ugyanakkor nem veszi tekintetbe ezen módszerek káros következményeit; Egyéb hatásuk mellett azt, hogy gyermekük kihasználja bőkezűségüket, következetlenségüket és gyengeségüket. Az iskola és a szülők együttműködése során fel kell tárni az ilyen hozzáállás kialakulásának okait és tanácsokkal kell ellátni a szülőket a helyes nevelési hatások kialakítása érdekében. A korszerű oktatási és nevelési követelmények sikeres megoldása érdekében elengedhetetlenül szükséges a gyermekek minden oldalú megismerése, képességeiknek és adottságaiknak a lehető legtökéletesebb feltérképezése. A fokozott követelmények csak úgy elégíthetők ki, ha a pedagógusok a lehetőségeket maradéktalanul kihasználják az egyéni bánásmód érdekében — az osztály- közösség keretei között. Ez azt jelenti, hogy a pedagógiai, lélektani és szociológiai ismeretek felhasználásával olyan igényes megterhelésnek tesszük ki a tanulókat, amely megfelel képességeinek. A megterhelésnek olyannak kell lenni, hogy hozzájáruljon a gyermekek személyiségének fejlesztéséhez. E feladat megoldásához feltétlenül szükséges a gyermek alapos megismerése, ezért a szülők sokat segíthetnek a tanítónak ezen a téren is. Az e célból folytatott beszélgetésekhez bizalmas légkör szükséges. Ha a szülő megérzi, hogy a pedagógus őszinte igyekezettel, kellő hivatástudattal és megfelelő céltudatossággal fáradozik gyermeke személyiségének formálásán, nem tagadja meg a tanítótól még a legbizalmasabb jellegű, a gyermek alapos ismeretén alapuló közléseit sem. Ha az osztályfőnök megbízható információkhoz jutott a gyermekről, s azokat elemezni és értékelni tudja, akkor kellő részletességgel tervezheti meg oktató-nevelőmunkáját az osztályban, és megválaszthatja azokat a módszereket és oktatási formákat, amelyeket eredményeseknek tart egy-egy gyermek nevelésében. Távolról sem merítettük ki a szülők és nevelők együttműködésének valamennyi lehetőségét, csupán néhány — véleményünk szerint — fontosnak tar tott problémára utaltunk. A vázolt tartalmi lehetőségek kihasználása a további együttműködés elmélyítésének a feltétele. Ha a felvetett nevelési problémák megoldása során a szülők és a nevelők egységesen lépnek fel és következetes nevelői tevékenységet fejtenek ki, munkájuk nem lesz eredménytelen. K. D. Filmszínházaink a közeljövőben mulatják be Olclrich Lipský a „Szalmakalap“ című víg játékát. A jelvételen: Pavel I.andovský és Kvéta Fialová.
