Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-19 / 42. szám, szombat
TÁVOL-KELETI KOMBINÁCIÓK Aligha véletlen, hogy az utóbbi esztendők folyamán egyre sűrűbben találkozunk a nemzetközi politikai élet szóhasználatában Távol-Kelet fogalmával. Gazdasági vonatkozásban.ez elsősorban Japán rohamos előretörésével magyarázható, míg a térség politikai palettáján mind markánsabban rajzolódnak ki a különböző erővonalak. Távol-Kelet, következésképp Ázsia a maga sokrétűségében, fennálló politikai rendszereinek változatosságában és nem utolsó sorban mentalitásában „kényes területs ennek tulajdonítható, hogy a politikai „időjóslás" hagyományos módszerei gyakorta csődöt mondanak. Az egyes kérdéscsoportok megközelítésében tehát korántsem léphetünk fel a kizárólagosság igényével, viszont a konkrét tények ismeretében levonhatunk bizonyos következtetéseket. 1972. II. 19. Guam előtt — Guam utón így is mondhatnák: Európa szem- és fültanúja volt a Fehér Ház diplomáciai erőfeszítéseinek, annak az enyhén szólva is lármás folyamatnak, amelyet Nixon ázsiai doktrínája érvényesülése érdekében kifejtett. Helytelen lenne úgy feltenni a kérdést, vajon szükség volt-e erre a doktrínára, vagy sem? A guami koncepciót ugyanis az „élet hozta magával“, a kapitalista ökonómia könyörtelen törvényszerűségei kényszerítették Nixon elnököt gazdasági-katonai kötelezettségei fellazítására, pontosabban: a terhek arányosabb elosztására. Az ökonómiai tényező tehát nagy szerepet játszott, mintegy determinálta a politikai hadállások átrendezését. Washington igényei, a feltétlen politikai lojalitás ázsiai szövetségesei részéről, a támaszpont-rendszerek és zsoldos hadseregek fenntartásában való fokozottabb részvétel — maximális követelmény, pusztán politikai eszközökkel csak kevésbé képzelhető el maradéktalan megvalósítása. Tehát amíg Guam előtt alapjában véve a gazdasági függőség, Washington diplomáciai szaknyelvére lefordítva: a szövetségesek függetlenségének és szuverenitásának védelme, hatotta át a kapcsolatokat, Guam után az érdekszférákért folyó pozícióharc a bilaterális viszony jellemzője. Japán — bár a dollár válságával összefüggésben bizonyos értelemben kénytelen volt tengerentúli szövetségese előtt meghátrálni — fejlett és perspektivikusan konjunktúrát teremtő gazdasági bázisával hovatovább az Egyesült Államok kellemetlen kon kurrensévé vált, sőt az ökonómiai stabilitás politikai szinten is éreztette immár hatását. Nem véletlen tehát, ha az Egyesült Államok — egyensúlyi helyzetre törekedve — éppen ebben az időszakban tesz kísérleteket a japán tőke étvágyának megfékezésére, a vazallusi viszony keretei közül kitörni akaró politikai kezdeményezések visszaszorítására. „Hátrálva a világ körül“ Említést tettünk róla, hogy Távol-Keletet — a politikai ösz- szefüggések komplexumát tekintve — nem választhatjuk le a kontinensről. így a nixoni koncepció vezérmotívumaként jelentkezik az indiai szubkonti- nensen kialakult helyzetből levont, sajátosan amerikai konzekvencia, amelyet ezúttal természetesen a pekingi álláspont is jelentősen befolyásolt. Kérdéses persze, vajon a Fehér Háznak érdemes volt-e ilyen mértékben lándzsát törnie a pakisztáni katonai vezetés mellett, hiszen Jahja Khan bukása nem várathatott magára sokáig, s ugyancsak valószínűtlen, hogy Ali Bhutto vonala valaha is egyeztethető lesz Rahman sejk mozgalmával, amelynek végső kibontakozását a népi-nemzeti felszabadítási mozgalom belső differenciáltsága még szintén érezhetően befolyásolhatja. Kétségtelen azonban, hogy Nixon elnök „hivatalos pakisztáni politikája“ a pozitív semlegesség útján haladó India ellen irányult, a Moszkva és Delhi között kialakult szívélyes viszonyt vette célba. Létezik viszont a kérdésnek egy árnyaltabb, kulisszák mögött húzódó motivációja, amelynek gyújtópontjában a szovjet—kínai, indiai—kU nai kapcsolatok pillanatnyi szintje áll. Nixon elnök számára nem utolsó sorban ez a tényező tette lehetővé, hogy bekopogtasson a Mennyei Békesség Kapuján, ez indokolja, illetve teszi hozzáférhetőbbé Pe king és Washington nézetazonosságát az indiai szubkonti- nensen kialakult helyzettel ösz- szefüggésben. A politikai érdekszférák ilyen alakulása láttán elsősorban Sza- tö miniszterelnök táboréban jelentkeztek a válság jelei. Kétségtelen, hogy Szatót és pártját bukás fenyegeti, amennyiben végzetesen lemarad a pekingi vonatról. Ugyanakkor arra kényszerül, hogy rendezze viszonyát a térség államaival, elfogadja a második világháború után kialakult helyzet realitásait. Hasonló gondjai persze Szato nyugat-európai kollégáinak is vannak, bár minőségileg más szinten és gyakorlatilag más követ kezmé n y ek ke 1. Természete.sen nem zárható ki az az alternatíva sem, hogy Nixon „hátrálva a világ körül“ szeretné befolyásolni a nyugat-eu rópai integrációs folyamatok alakulását, főként azok politikai hatásfokát. Mire jó az eszkaláció? Nixon elnök legutóbbi vietnami rendezési javaslatával a zsebében és az indokínai légiháború eszkalációjának a tényével ül majd Pekingben tárgyalóasztalhoz. A bombázások felújítása nyilván az erőt, a nyolcpontos javaslat a „jószándékot“ szimbolizálja majd. Nem tudhatni, vajon a pekingi vezetés milyen megértést tanúsít e „jelbeszéddel“ szemben, menynyiben bizonyul toleránsnak a népi-nemzeti felszabadító mozgalmak rovására. Ellenben ettől függetlenül tény, hogy délkelet, ázsia a kontinens politikai térképének egyik legforrób pontja, olyan tényező, amc y több szállal kötődik a távol-keleti kom.epciókhoz. A Pentánon számára tudniillik nem elhanyagolandó momentum, vajon a szöuli és a tokiói vezetés menynyi megértést tanúsít stratégiai elképzelései iránt, arról nem is szólva, hogy az Egyesült Államoknak — éppen az indokínai háború szempontjából — égetően szüksége van katonai bázisai további fejlesztésére ebben a térségben. Indokínában Nixon fő ütőkártyája még mindig a „vietnami- záció“, amely a guami doktrína interpretációja, mondhatnék saigoni felhígítása. A légiháború eszkalációja többek között tehát azt a célt is szolgálja, nehogy újabb csorba essék a „vietnamizációs“ politika megtépázott presztízsén, s ami még fontosabb: túl keserű pirula lenne egy látványos vietnami vereség éppen akkor, amikor Nixon elnök a kínai főváros történelmi nevezetességeivel ismerkedik. Ezek az aggályok viszont jól példázzák: Nixon „történelmi“ jelentőségű útjában feltétlenül túlsúlyba kerültek az attraktív elemek, amelyek egyik célja, hogy „jóllakassák“ az amerikai propaganda-gépezetet az elnökválasztási kampány startjánál. A különböző feltevéseken túl. menően végezetül nem árt hangsúlyozni: elvtelen politikai koncepciók látványossá duzzasztott megnyilvánulásának a tanúi lehetünk, annak a folyamatnak, amikor egy „papírtigris“ csodálatos módon, viszont konkrét és jól nyomon követhető koncepciókban, életre kel. BALOGH. P IMRE VIHAROS SZAVAZÁS A BRIT PARLAMENTBEN London — Edward Heath miniszterelnök konzervatív kormánya péntekre virradó éjszaka feltűnően csekély, csupán 8 szavazatos különbséggel menekült meg a bukástól. A kormányfő magánbeszélgetésekben a közös piaci belépéssel szembehelyezkedő konzervatív képviselők értésére adta, hogy ha az Európai Gazdasági Közösség második olvasásban tárgyalt törvényét az alsóház leszavazza, akkor lemond és a kormány is visszaadja megbízatását. Heath Sir Alec Douglus-Hume külügyminisztert is hazahívta távol-keleti útjáról szavazni és morális támogatást nyújtani a lázadókkal szemben. A háromnapos vita után az alsóházi szavazás kimenetele igazolta azokat, akik szoros eredményt vártak. Az októberi 112 fős többséggel szemben, amely akkor a közös piaci belépést elvben hagyta jóvá, a többség leolvadt. A kormány 309:301 arányban került ki győztesen az erőpróbából. Ha a Munkáspárt teljesen egységes és összefog a liberálisokkal, akkor a kabinetnek le kellett volna mondania. Négy labourista törvényhozó azonban tartózkodott. így történt, hogy jóllehet 15 tory „lázadó“ a törvény ellen adta voksát, és négy tory honatya tartózkodott (egy távol volt), addig a 6 liberális képviselő közül 5 megszavazta a közös piaci törvényt, és ezzel a kormány megmenekült. A szavazás után Robert Mellish, a Munkáspárt parlamenti szervező titkára ingerülten felelősségre vonta Jeremy Thorpe liberális pártvezetőt. A miniszteri padsorokban viszont ujjongtak. A Westminster falai ritkán láttak ilyen jeleneteket. A kormányt a bányászsztrájkban követett taktika, az észak-írországi konfliktus és a rhodesiai kiegyezés közelgő kudarca hozta szorult helyzetbe a balszerencsésen időzített közös piaci szavazás előtt. A Lord Wilbeforce vezette vizsgáló bizottság tegnap a kormány elé terjesztett jelentésében javasolta, hogy a bányászok bérét a heti minimális 25 font keresetű külszíni dolgozók esetében heti 5 fonttal, a vájatokban dolgozókéban hat fonttal emeljék. Az állami bányaigazgatóság előző kétfontos béremelési ajánlatával szemben ez lényeges emelést jelent. Beiktatták az új olasz kormányt Róma — Giulio Andreotti, az új miniszterelnök megalakította csak kereszténydemokratákból álló kormányát. A kijelölt kormányfő csütörtökön késő este benyújtotta a köztársasági elnök kétnapos fáradságos munkával összeállított kormánylistáját, Giovanni Leone a javaslat nyomán kinevezte az új kormányt. Az új kormányfő és a miniszterek pénteken délelőtt letették a hivatali esküt. A bizalmi szavazás a parlamentben a iövő héten kerül sorra. Andreotti kormánya huszonöt tagú. A volt kabinet keresztény- demokrata miniszterei néhány változással a helyükön maradtak, a kikerült szocialista és szociáldemokrata miniszterek helyén Andreotti igyekezett a DG valamennyi irányzatát képviseltetni. Egyideig vitás volt, hogy Moro és Dona Cattin. a kereszténydemokrata balszárny képviselői vállalnak-e tárcát az új kabinetben, mivel ők ellenezték az egypárti kormány gondolatát. Visszakerültek a kor mányba Rumor, Colombo és Pella volt miniszterelnökök és jó néhány régi baloldali kereszténydemokrata politikus. Az új kormányban miniszter- elnök — Giulio Andreotti, külügyminiszter — Aldo Moro, belügyminiszter — Mariano Rumor, igazságügyminiszter — Guido Gonella, pénzügyiminiszter — Giuseppe Palla, hadügyminiszter — Franco Restivo lett. Az Andreotti-kormány úgy áll majd a parlament elé, hogy eleve biztos: nem kap bizalmat. A Kereszténydemokrata Párt szavazatain kívül csak a liberálisok és feltételezhetően az újfasiszták támogatására számíthat. Az összes többi párt ellene fog szavazni. A köztársasági elnök felkérésére hivatalban marad az új választásokig. Ez minden eddiginél hevesebb választási kampányt ígér és lermé szelesen azt, hogy a kereszténydemokraták jelentős „helyzeti előnnyel“ indulnak ebben a harcban. „Normalizálódás" Ecuadorban Quito — A vér nélküli katonai puccsal megbuktatott Jósé Maria Velasco Ibarra, ecuadori elnök Panamából csütörtökön továbbutazott Buenos Airesbe. Elutazása előtt kijelentette, hogy nem tartja magát „politikailag felszámoltnak“ és biztosította a jelenlevőket: „Ecuadorban a dolgok nem maradnak ennyiben“. Árulóknak és gazembereknek nevezte a hadsereg parancsnokait, akik félreállították. Panama egyébként csütörtökön a latin-amerikai országok közül elsőként ismerte el az új ecuadori katonai kormányt. Guillermo Rodriguez Lara tábornok kormánya péntektől eltörölte a kijárási tilalmat, amelyet az ország rendjének megőrzése érdekében vezetett be a hatalomátvételkor. Hírügynökségi jelentések szerint teljes nyugalom uralkodik Ecuador valamennyi részén. Rodriguez Lara kormányzó tanácsa csütörtökön helyreállította az 1945-ös alkotmányt, amelyet 1946-ban helyeztek hatályon kívül. A tábornok nyilatkozata szerint ez az alkotmány tökéletesen kielégíti az új rendszer céljait. Egyesek Ecuador „legbaloldalibb“ alkotmányaként ismerik a dokumentumot. A legfrissebb értesülések szerint Jósé Maria Velasco Ibarra megérkezett Buenos Airesbe, ahol immár negyedik száműzetését tölti. ÖSSZEÜL A FRANCIA KP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Vasutastüntetések Franciaországban Párizs — Az FKP Politikai Bizottsága március 21-re és 22- re összehívta a Központi Bizottság ülését, amelynek napirendjén a következő két kérdés szerepel: 1. Az Humanité szerepe a népi erők egységéért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó küzdelemben; 2. a párt anyagi eszközeinek fejlesztésére irányuló akció. A politikai bizottság ülésén Georges Marchais, az FKP KB főtitkárhelyettese beszámolt az NDK-ban tett látogatásáról, Roland Leroy, a politikai bizottság tagja pedig a Csehszlovákiában tett útjáról. A francia vasutasok országszerte tüntetőakciókat szerveznek. Felvonulásokat tartanak a nagy vasúti csomópontokon, s küldöttségeik felkeresték a közlekedési minisztert, vala mint a vidéki vasúti igazgatóságokat, hogy tiltakozzanak az államvasutak igazgatóságának az új kollektív szerződés megkötésére irányuló tárgyalásokon tanúsított magatartása miatt. A vasutastüntetések is rávilágítanak arra, hogy Franciaországban újból éleződik a szociális feszültség, mert a munkáltatók sorra elutasítják a dolgozók béremelési követeléseit. Amerikai konmÉtáfc tiltakozása New York — Már beszámoltunk róla, hogy az amerikai külügyminisztérium megragadta a beruházási vízumot a Német Kommunista Párt, Nagy-Britannia Kommunista Farija, a Jap*n Kommunista Párt, utóbb pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségeitől, amelyek részt kívántak venni az Egyesült Államok Kommunista Pártjának pénteken kezdődő XX. kongresszusán. Henry Winston, az Amerikai Kommunista Párt elnöke és Gus Hall, a párt főtitkára pénteken táviratban tiltakozott az amerikai nép méltóságát sértő akció ellen. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja követeli, hogy az amerikai külügyminisztérium vonja vissza nyíltan antidemokratikus intézkedését — mondja végezetül a távirat. Nixon Honoluluban Honolulu — Richard Nixon amerikai elnök közép-európai idő szerint péntek hajnalban Honoluluba, Peking fe1? vezető útjának első állomáshelyére érkezett. Az elnök két napig pihen a Hawaii-szigeteken, és szombaton indul tovább Guam irányába, ahol rövid időre útját ismét megszakítja. néhány sorban AZ SZKP Központi Bizottságán csütörtökön értekezletet tartottak. A napirenden a tavaszi mezei munkák menete és az állattenyésztési termelés továbbfejlesztése szerepelt. A beszámolót Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára tartotta. Az értekezleten Koszigin, Podgornij, több miniszter és más ' vezetők is részt vettek. MANESCU román külügyminiszter tegnap befejezte bécsi látogatását. NÉMETORSZÁG KOMMUNISTA PÁRTJA betiltása hatálytalanításának szükségességét indokolta meg négy neves nyugatnémet jogász a kancellári hivatalnak küldött véleményezésében. ANGELA DAVIS perét feb ruár 28-ra tűzték ki. A kaliforniai törvényszék elutasította a védelemnek azt a kérését, hogy a fajüldöző hatóságairól ismert Santa Clara helyett San Franciscóban vagy Los Angelesben tárgyalják a fiatal kommunista filozófusnő ügyét. A per sor^n nagy mértékben korlátozzák az újságírók részvételét. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG — egy ENSZszóvivő szerint — nem szerepel azon 142 ország között, amelyet meghívtak a stockholmi környezetvédelmi konferenciára. A Szovjetunió és más szocialista országok már közölték, nem vesznek részt a nemzetközi értekezleten, ha oz NDK-t távoltartják onnan. A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS felszámolásáért létrehozott különleges ENSZ-bizottság dokumentumban szólította fel a világ országainak kormányait, szervezeteit, különféle akciókkal emlékezzenek meg a faji megkülönböztetés felszámolásának napjáról, amit március 31- ére tűztek ki, és vállaljanak szolidaritást a küzdő dél-afrikai néppel. KUBÁBA érkezik ma Okto Winzer, a Német Demokratikus- Köztársaság külügyminisztere, akit Raul Roa Garcia hívott meg Havannába. Winzer kubai kollégájának 1971-es berlini látogatását viszonozza HUARI BUMEDIEN algériai elnök csütörtökön Nyikolaj Pa- tolicsev szovjet külkereskedelmi miniszterrel tárgyalt Algírban. Patolicsev, aki kedd óta folytat megbeszéléseket az algériai kormány minisztereivel, előreláthatólag szombaton kereskedelmi megállapodást ír alá Lajasi Jakir kereskedelemügyi miniszterrel. II. ERZSÉBET angol királynő háromnapos látogatásra Singa- pore-ba érkezett. Útjára elkísérte Fülöp herceg és Anna hercegnő is. Hétvégi hírmagyarázatunk
