Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó
Közép-Európában is kilépett illegalitásából a kultu- rizmus. Több országban hivatalosan is elismerték, s az „izmok bajnokai“ önálló szövetséget alakítottak, rendszeres versenyeket, bajnokságokat rendeznek. Nem titok, hogy főleg a fiatalok körében hódít ez a sportnak éppen nem nevezhető szórakozás. Elvégre minden emberben él a vágy a harmónia és a testi tökéletesség után. De a kulturizmus nagyon ellentmondásos valami, és a sportszakértők nagy többsége elítéli a „bicepsz-hajhászókat“. Mert a kulturizmus tulajdonképpen nem más, mint öncélú „testépítés“. I. A kulturizmus szószólói nagy előszeretettel hangoztatják, hogy sportáguk fiatal, amely előtt nagy jövő áll. Azért van szükség egy kis időre, mert az újdonságokat csak nehezen fogadja be a konzervatív világ. De csakugyan fiatal sportág-e a kulturizmus? Sokak szerint nem. Már a múlt század 90-es éveiben egy Sandow nevű ismert angol atléta iskolát nyitott „Physical Culture“ címen. Felhívással fordult mindazokhoz, akik ülő életmódot folytatnak, s kilátásba helyezte, hogy háromhaVi tanfolyam után mellbőségük 7,5 cm- rel, bicepszeik pedig 5 cm-rel megnőnek. Megígérte, hogy akik az ő módszere szerint emelik a súlyokat, testileg és szellemileg úgy megerősödnek, hogy „köny- nyen elviselik az élet bajait.. Ugyanez a motívum cseng ki, de sokkal nagyobb hangerővel a kulturizmus mai zajos reklámjaiból. A „Strength and Health“ című amerikai folyóirat egyik címlapján Biel Pearl fényképét láthatjuk, aki oly hatásos izomzattal tetszeleg, hogy akár Herkules is megirigyelhetné. Ha hihetünk a lapnak, akkor az ilyen impozáns figura „megteremtése“ nem is olyan nehéz. „Naponta mindössze tíz perc — és ön meglátja, helyesebben megérzi milliók szeretetét!“ Hát igen, a kulturizmus ^propagálói szerint ez a legtökéletesebb sportág, iftiely egymagában helyettesíti a tornát, az atlétikát, a labdajátékokat, a sízést és még sok más sportot. A „hivők“ szerint ez a nagy jövőjű, tökéletes sportág ki tudja szorítani a klasz- szikus sportokat, és akár a testnevelés állami rendszere is lehet. De akkor vajon miért tornáznak, atletizálnak, úsznak, síznek, korcsolyáznak, emelnek súlyt vagy űznek más sportokat milliók, ha egy egyszerű tükör, különböző expanderek és súlyzók segítségével,, anélkül, hogy kilépnének otthonukból, hozzájuthatnak minden jóhoz, erötaöfc, szépséghez, egészséghez. És különben is, ha a kulturizmus valóban olyan jó, olyan pompás, olyan hatásos, akkor nyolcvanéves fennállása alatt miért nem lett belőle egyetlen országban sem a testedzés nemzeti rendszere? Nyilván, mert nem olyan jó. Ugyanis a kulturizmussal szerzett izom- zatot semmiképpen sem lehet a fizikailag sokoldalúan fejlett ember ismertetőjelének tekinteni. Sőt, ha a testet csak a szépség kedvéért fejlesztjük, a tökéletes fizikai felépítés sok más fontos ismérvéről mondunk le. II. Ismeretes, hogy a testnevelés célja mindenekelőtt az egészség. De minden sportágnak ez a lényege. És mit ad az embernek a kulturizmus? Gyakorlatai, ha valóban fokozatosan végezzük, hatásosan fejlesztik az izomzatot. Ez pozitívum. Miután azonban a szervezetben minden kölcsönhatásban van egymással, e gyakorlatok, amelyek az izomzatra kihatnak, jelentős hatást gyakorolnak a különböző élet- fqggrtsságú belső szervek működésére is. Azt viszont nM%Sl régen bebizonyították,^ hogy a kil turizmus ilyen hatása nem mindig előnyös. A kulturi¥hius szabványaira nevelt izomzat csaknem elkerülhetetlen ellentmondásba kerül az egészséggel. A túl nagy izmok egyáltalán nem kívánatosak, mert csupán a szervezet tartalékait élik fel, de maguk nem forrásai az ilyen tartalékok képzésének. E látszólagos erő a valóságban a szervezet egyensúlyának gyengítője, megsértője. A testnevelés több neves szakértője rricír régen óvta a fiatalokat a kulturlzmustól. Rámutattak, hogy azok a testedző módszerek, amelyek csak a külső formát és a szép pózokat fejlesztik, veszélyt rejtenek magukban és kárt okoznak. Valamennyien úgy vélték, hogy az erő egyéni vonás, viszont az egészség mindenkit érintő tulajdonság. III. Az egyik lengyel orvos, aki hosszú ideig kísérte fi gyelemmel a kulturizmus hívei egy csoportjának tevékenységét, ezeket írta: „A nagy izomburjánzás, amire oly állhatatosan törnek ezek a fiatalok, az elkövetkezőkben nagyon megnehezíti majd a vérkeringésüket. Sok kulturistánál észleltem hipertóniát. Külsőleg talán szép, de beteg emberek ezek, akiket nem szabad sportolni hagyni. A kulturizmus patologikus elváltozásokat okozott szervezetükben.“ Tudnak-e ezekről a veszélyekről a kulturizmus hívei? Természetesen. Az utóbbi időben nem véletlenül vált divattá, „racionális kulturizmusról“ beszélni, amelynek segítségével — állítólag — elkerülhető az izmok túlzott fejlesztése. Persze, bárminek is nevezzék, a kulturizmus lényege ugyanaz. A serdülők és az ifjak, ha elkezdik a test szépítését, igyekeznek túllicitálni egymást, arra törekszenek, hogy bicepszeikkel felülmúlják társaikat. Négy-hatórás napi gyakorlással akarnak észbontóan szép izomzatú férfiakká lenni. Ez a bicepsz-hajsza világversenyek rendezéséhez is vezetett. Sok bírálat érte ezeket a „szépségversenyeket“, melyek arra ösztönöznek, hogy a súlyzókkal gyakorlást hatalmas izmok létrehozásának és a testkultusz imádatának a folyamatává alakítsák át, ahelyett, hogy az erőt és a mozgást fejlesztenék. IV. Mondanunk sem kell, hogy a kulturisták általában egyoldalúan fejlődnek. Erejük elszakad az olyan fizikai tulajdonságoktól, mint kitartás, ügyesség, gyorsaság, és ezért nem teljes értékű. De mindezek ellenére — talán mégis célszerű a „testépítés“ magáért a szépségért? Természetesen kellemes valami a szép alak, de a külső szépségnek lelki, erkölcsi szépséggel és kitűnő testi tulajdonságokkal kell párosulnia. Szóval nem a ruha, a lenyűgöző dekoratív alak teszi az embert. S különben is nem minden kulturista külseje kelti a legjobb benyomást. A „menők“ tetszelegni szeretnek. Nem véletlenül született meg az Egyesült Államokban ez a kifejezés: „izomfej“. így nevezik a strandokon kakaskodva sétálgató kulturistákat. A belga súlyemelők edzője, André Dupont mondotta: „Nem bírom a kulturistákat. Tetszelegni szeretnek, ez pedig nem férfias tulajdonság. Bánt, hogy Belgiumban — és nemcsak nálunk — a kulturizmus propagandistái elvonják a fiatalságot az igazi sporttól.“ Mi is tehát tulajdonképpen a kulturizmus? Elöljáróban leszögezhetjük: a kulturizmust nem lehet sportnak tekinteni. Inkább valamiféle sajátos szórakozás, sport-pótlék, leleményes emberek találmánya, akik a fiatalok lelkületének a legfinomabb húrjain játszanak, olyanokén, akik vágynak az erőre, a szépségre, az egészségre. Dmitrij Ivanov, volt szovjet súlyemelő világbajnok szerint a kulturizmus felbukkanása olyasmi, mint a nagy írók műveinek „megfésült“ kiadványai a könyvesboltokban: csekély szolgáltatás olcsó áron. A l’art pur l’art izomkultusz lényege: az embert ..felbíztatja“ arra, hogy magába meneküljön, egyedül legyen magamagával négy fal között. Arra készteti a „hívőket“, hogy „magasan hordják az orrukat“. V. Lehetséges, hogy évtizedek alatt a kulturizmus tökéletesedett, és már nem rejt magában veszélyeket? Nem valószínű, hiszen a lényege nem változott: fő célja, mint régebben, az izomzat formálása. A sport általános érvényű törvényei szerint a testi tökéletesedéshez vezető út nem tehető meg erőltető meneteléssel. És még kevésbé kulturizmussal. Már kora gyermekkorban kell megkezdeni az ésszerű tornászást, úszást, atletizálást és más dinamikus sportágakkal va ló foglalkozást, mert ezek hatnak kedvezően a gyerekek, a fiatalok és a felnőttek szervezetére. Ha valaki ésszerűen gyakorol a súlyzóval, és azt összekapcsolja más sportágak űzésével, szemmel látható eredményeket érhet el. Tehát a kulturizmus helyett inkább az atlétika! Mert az atlétika, mint a test fejlesztésének nagyon hatásos eszköze, elengedhetetlen a legkülönbözőbb korú emberek milliói számára. Az atlétika fő feladata az egészség erősítése, közben más feladatokat is megold: elősegíti a szép, erős, ügyes, harmonikusan fejlett test kialakítását, ami különösen tetszik a fiatalságnak. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az atlétikának sokkal szélesebb hatósugara van, mint a kulturizmusnak. így ha nem is ad olyan hatalmas, „rettentő“ izomzatot, mint a felvételeinken is láthatjuk, az általa szerzett izmok jobban kiállják a próbát. És ráadásul az atlétikának hódoló emberek egészségesek, ügyesek, mozgékonyak, kitartóak, életerősek. A kulturistákról viszont ezt nem lehet elmondani. . (ie) Itt SZÓ Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinc? Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkii utca 10. telefon: 537-16. 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20 ritkóiság: 550-18 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 306-39. távíró: 09308. iournal Kiadó- mvatal, Bratislava Volgogradská 8. Nyomja o Pravdo Nyorraoválloloi brotislovai üzeme, Bratislava. Štúrovo 4 Hiraetöirodo: Bratislava. Jesenskéhc ’2. telefon: 551 83. Előfizetési dij havonta 14.7C korono, o Vasárnapi Üi Sző negyedévre 13 korona, lerjeszti o Postc Hirlapszolgálat Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwoldovo námestie 48/VI1. v GONDOLATOK A Ľ ART POUR Ľ ART IZOMKULTURÁRÓL . TH5ZHCES
