Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

VASÁRNAP 1972. február 13. A NAP kel — Bratislava* 7.07, nyugszik: 17.Q5 órakor Košice: 6.51, nyugszik: 10.49 órakor A HOLD kel: 0.03, nyugszik: 15.15 órakor. NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK ELLA - ÄRPÄD DBvfi kedves olvasóinkat ■ 1682 ben született GIO­VANNI B. PIAZZETTA olasz festő, a velencei festészet utolsó nagy képviselője a 18. században (+ 1754). ■ 1787-ben született BESZÉ­DES JÓZSEF vízépítő mér­nök, a komplex vízgazdál­kodás nemzetközi viszony­latban is korai úttörője, a magyar nyelvű műszaki iro­dalom egyik megteremtője (4- 1852). ■ 1842 ben szüle­tett TÖRÖK AUREL orvos, antropológus, a budapesti embertani intézet és mú­zeum alapítója ( + 1912). ■ 1902-bqn született tJJVÄRI IMRE kommunista újságíró, kritikus (-1- 1962). A következő mrnpi EE9 tartalmából A KÁDERPOLITIKA ÉS A PÁRT MUNKÁJA SEGÉDANYAG A PÁRTOKTATÁSHOZ (3. OLDAL) MŰKÖDIK A MŰVESE KOMLÖSI LAJOS RIPORTJA (4. OLDAL) ÉSSZERŰBBEN, HATÉKONYABBAN VILCSEK GÉZA ÍRÁSA A PODBREZOVÁ! VASMŰRŐL (6. OLDAL) JO NAPOT, MAJAKOVSZKIJ ELVTÁRS! BARSI IMRE ÍRÁSA (9. OLDAL) BÁTORSÁG JOHN GALSWORTHY NOVELLÁJA (11. OLDAL) A BÉKÉÉRT ÉS A TÁRSADALMI HALADÁSÉRT KÜZDŐ ERŐ MIÉRT VAN KÉT KOMMUNISTA PÁRJ AZ NSZK-BAN? (13. OLDAL) A HET KEPEKBEN BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Az értékek sorrendje Az utóbbi időben gyakran olvashatunk különféle felmérések­ről, véleménykutatásokról. A közölt adatok bár rendszerint csu­pán részeredmények, de mivel emberek, csoportok véleményét tükrözik, érdeklődésre tarthatnak számot. Főként azon felmé­rések ragadják meg az emberek figyelmét, amelyek az egyén — munkahely — kollektíva kapcsolatsort vizsgálják. A XIV. pártkongresszus határozatai alapján kibontakozik egy erőtel­jes folyamat, helyesebben előtérbe kerül — a múltban oly so­kat hangoztatott, de a gyakorlatban nem következetesen meg­valósított-követelmény — a munkakörnyezet, a munkabizton­ság javítása, a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás igé­nye. ** A felmérések, a különféle szociológiai kutatások igyekeznek felfedezni az egyén döntésének, állásfoglalásának indítékait, a munkájához, a munkahelyéhez fűződő kapcsolatainak gyöke­reit. Tény, szükséges a kérdések vizsgálata, s a tudományos alapokon nyugvó következtetések levonása. Ez a folyamat igen hosszú. Tapasztalatból tudjuk, hogy a kutatóintézetek javasla­tainak megvalósítása még a termelésben sem egyszerű. Az irá­nyítási szférában, ahol az intézkedések hatását sokkal bonyo­lultabb lemérni, még hosszabb időt igényel az új módszerek gyakorlati megvalósítása. Éppen ezért a dolgozókról való fo­kozottabb gondoskodást két irányból — elméleti és gyakor­lati szinten — kell szorgalmazni. Nem ellentétes, hanem egy­mást kölcsönösen kiegészítő irányzatról, az elmélet és a gya­korlat szoros kapcsolatáról van szó. Régi igazság: az elmélet próbaköve a gyakorlat. A szakszervezetek évzáró taggyűlésein, üzemi konferenciáin elhangzó vélemények arra figyelmeztetnek, hogy ezen a terü­leten gyorsabb ütemben kell pótolnunk a lemaradást. Ugyanak­kor helyenként egy-egy gazdasági vezető véleményében még mindig felbukkan ilyen állásfoglalás: — „Tervfeladatainkat csak nagy erőfeszítések árán tudtuk teljesíteni, mivel munka- erőhiánnyaPküzdünk ... Üzemünk vezetősége mindent megtett, de a kollektív szerződés minden pontját — objektív okokból ki­folyólag — nem tudtuk teljesíteni... Azt hiszem, minden dol­gozónk megérti, hogy az állami terv már újból törvény, s ez bennünket is kötelez..Mit gondoljunk, ha ilyen indoklást hallunk? Igaz, ez a jelenség nem általánosítható, de helyen­ként még előbukkan. Egyes gazdasági vezetők — nagyon téve­sen — még most is azt gondolják, a tervteljesítés biztosítása és a dolgozókról való gondoskodás különböző, elválasztható fel­adat. A közelmúltban az egyik délvidéki járásban a pártbizott­ság ipari titkára az üzemek igazgatóival és pártelnökeivel az évi terveket vitatta, s közben bírálta az egyik igazgatót, mivel üzemében sok a munkabaleset, négy éve építik az éttermet és a zuhanyozókat, nem szólva arról, hogy évente a munkaerők­nek közel 40 százaléka kicserélődik az üzemben. A válasz: — „Ez igaz, de hét éve vagyok igazgató^ s mondjátok meg, mi­kor nem teljesítettem a tervfeladatokat. Azt hiszem, mégiscsak ez a döntő“. Így védekezett az igazgató, majd azt fejtegette, hogy „valakik most“ ilyen apróságokkal akarják elgáncsolni. Bizony időbe telt, míg a vita hatása. nyomán rádöbbent, hogy hibát követ el, aki különválasztja a gazdasági feladatok telje­sítését a dolgozókról való gondoskodástól. Hiszen éppen ez utóbbi feltétele tervfeladataink teljesítésének. CSETÖ JÁNOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Szándék és valóság A szemfényvesztő nixoni csomagterv és az indokínai rende­zés újabb lehetőségei változatlanul foglalkoztatják a világ köz­véleményét. Xuan Thuy miniszter, a VDK párizsi küldöttségé­nek vezetője a CBS tv-hálózat vasárnapi „Szemtől szembe“ adá­sában „őszinteségi rohamként“ minősítette Nixon televíziós be­szédét, melyben a titkos tárgyalásokról szóló megállapodást megszegve úgy próbálta feltüntetni a helyzetet, mintha az ame­rikai kormány mindent megtett volna, a rendezés ügye azon­ban — a rohamosan közeledő amerikai elnökválasztások elle­nére — nem rajta múlik. A Life című, nagy példányszámú amerikai képes hetilapban Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó vette védelmé­be Nixon vietnami politikáját. A vietnami népet dicsérve és a tárgyalópartnerekkel való jó kapcsolatait bizonygatva azt ál­lította: „az elnök nagyon be akarja fejezni a háborút, de úgy, hogy Amerika megőrizze önbizalmát“. Az, persze, egy pilla­natig sem zavarta a főtanácsadót, hogy miközben szemforgató módon Nixon nemes és nagyvonalú gesztusairól szónokol, az amerikai katonák washingtoni parancsra tovább gyilkolnak In­dokínában; vagy hogy a nixoni képlet szerint a „megegyezés“ a szabadságukért harcoló indokínai népek teljes kapitulációjával egyértelmű. E politikai színjátékkal kapcsolatban a prágai értekezlet egyértelműen leszögezte: „Az Egyesült Államoknak az Indokí­nai-félsziget térségében elkövetett cselekedetei meggyőzően mutatják, hogy Washington továbbra is katonai és nem poli­tikai úton törekszik megoldani e térség problémáit. Az ameri­kai imperializmus tettei kiáltó ellentétben állnak Washington számos nyilatkozatával, amely szerint szándékában áll „csök­kenteni katonai részvételét“ az indokínai konfliktusban, s ar­ra törekszik, -hogy „tárgyalások útján politikailag rendezzék a vietnami problémát“. S bár Nixon csomagtervét a DIFK és a VDK egyaránt elutasí­totta, a tárgyalásos rendezés lehetősége mégis új szakaszhoz jutott. A párizsi értekezleten ugyanis a DIFK hétpontos, a VDK kilencpontos és Nixon nyolcpontos javaslata mellé a DIFK új békejavaslatot tett. Ez a korábbi hétpontos terv két leglénye­gesebb elemét helyezi előtérbe. Az egyik: a harci cselekmények beszüntetésére és a feltétel nélküli kivonulásra vonatkozik Dél-Vietnamból. Erre az időpontra szabadon bocsátják az ösz- szes foglyul ejtett katonai és polgári személyt, beleértve a VDK felett lelőtt amerikai pilótákat is. A másik feltétel: Thieunak azonnal le kell mondani és a saigoni kormányzatnak fel kell hagynia jelenlegi politikájával. A javaslatban új momentum, hogy a DIFK hajlandó tárgyalá­sokat kezdeni Thieu utódjával, bárki legyen is az, s nem kö­veteli az egész kormány lemondását. A nemzeti egység politi­káját képviselő kormány feladata lenne aztán az általános sza­bad választások megtartása és az 1954-es genfi egyezményben leszögezett demokratikus jogok biztosítása. A DIFK rugalmas, tárgyalási készséget bizonyító újabb ja­vaslatai most ismét válaszút elé állítja az amerikai kormányt. Választ kell ugyanis adni és a gyakorlatban bizonyítani: a bé­kés rendezés pártján állnak-e, vagy továbbra is a katonai győze­lem elérhetetlen délibábjait kergetik ... A tárgyalások kudar­cai, zsákutcái után most ezen múlik, hogy az „amerikai törté­nelem leghosszabb és legnehezebb háborúja“ — ahogy Nixon nevezte — a végéhez közeledik-e.*.. És a választ ismét Nixon- tól várja a világ. FÖNOD ZOLTÄN — Nem gondolja mister, hogy téves jelzéssel látták el ezt a csomagot? ... (Volkov rajza) Ludvík Svoboda hadseregtábornok, köztársasági elnök Alois Indrának, a Szövetségi Gyűlés elnökének kíséretében hétfőn meglátogatta a Szövetségi Gyűlés új székházának építkezését. (CSTK felvétele) Bohuslav Chňoupek, a CSSZSZK külügyminisztere a prágai Cernin-palotában hétfőn délelőtt fogadta Mohammed Száli Aulákit, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisz* terét, s ezzel megkezdődtek a két ország közötti tárgyalások* .(CSTK felvételei A bratislavai Ladislav Dérer akadémikusról elnevezett kórház- ba hétfőn szovjet orvosküldöttség látogatott. Képünkön: S. M. Zolnyikov, az orvostudományok kandidátusa előadást tartott at új szovjet orvosi műszerek alkalmazásáról. {CSTK felvétele) E heti karikatúránk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents