Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám, csütörtök

BRANDT IS KIFEJTI ÁLLÁSPONTJÁT ULTIMÁTUM MÁLTÁNAK? Bonn — Megkezdődött a szovjet—nyugatnémet és len­gyel-nyugatnémet szerződések ratifikációs vitája a nyugatné­met Szövetségi Tanácsban, a Bundestagban, amely a bonni parlament második kamarája. A szerdán délelőtt megnyílt plenáris ülésen a Szövetségi Tanács külügyi bizottsága nevé­ben Alfons Goppel bajor mi­niszterelnök, a jogügyi bizott­ság nevében pedig Ernst Hein­sen hamburgi szenátor olyan ajánlást tett, hogy a tartomá­nyi kamara ne emeljen kifo­gást a ratifikációs törvényterve­zet ellen. A kormány részéről előter­jesztett törvénytervezeteket Walter Scheel külügyminisz­ter indokolja meg. A hosszúnak Ígérkező vitában várhatóan fel­szólal valamennyi tartományi miniszterelnök és kifejti állás­pontját Willy Brandt szövetségi kancellár is. Figyelembe véve, hogy a Szö­vetségi Tanácsban (a Szövetsé­gi Gyűléstől eltérően) az el­lenzéki CDU-CSU van többség­ben, tartani lehet tőle, hogy a tartományi kamara 21:20 arányban a ratifikálás ellen foglal majd állást. Öt kereszténydemokrata irá­nyítású tartomány olyan indít­ványt terjesztett elő, amely pon­tokba foglalva felsorolja az ellenzék „fenntartásait“. Az el­lenzék 12 kérdést intézett a kormányhoz és csak ezek „ki­elégítő megválaszolásától“ teszi függővé végleges döntését. Ila ez nem történik meg, akkor a CDU-CSU a ratifikálás ellen fog szavazni. A Szövetségi Tanács állás­foglalása és a kormány válasz­nyilatkozata a ratifikációs tör­vénytervezetekkel együtt feb­ruár 23-án kerül első olvasás­ban a Szövetségi Gyűlés elé. ANGELA DAVIS NEM NYILATKOZHAT? San fosé — Angela Davistől megvonták azt a jogot, hogy hetente egyszer a sajtó vala­mely képviselőjével találkozzék. Richard Arnason bíró dönté­sét a kommunista filozófusnő hétfőn sugárzott televíziós in­terjúja váltotta ki. Az interjú­ban többek között elhangzott, hogy ,,a fajüldözést csak akkor lehet felszámolni az Egyesült Államokban, ha az egész ural­kodó társadalmi rendszer meg­szűnik“. Angela Davis kijelen­tette még: azért csatlakozott az Egyesült Államok Kommunista Pártjához, mert „saját népét és a világnak minden elnyomott népét jel szeretné szabadíta­ni“. A hatóságok láthatóan feldü­hödtek ezen, s Howard Moore ügyvéd, aki Angela Davis vé­delmét vezeti, az 1971 júliusá­ban megítélt kedvezmény visz- szavonását „a legnagyobb mér­tékben igazságtalan lépésnek“ mondotta. Megjegyezte, hogy a „beszédtilalmat“ Reagan kali­forniai kormányzóra kellene vo­natkoztatni, aki előszeretettel nyilatkozik Angela ellen a han­gulatteremtés alig leplezett szándékával. TOVÁBB ESIK A DOLLÁR ÁRFOLYAMA 1972. II. 10. Kommentárunk Húsz esztendő óta először a New York-i ENSZ-palotán kí­vül, az etióp fővárosban, Addisz Abebában ülésezett a világszer­vezet Biztonsági Tanácsa, hogy afrikai területen vitassa meg a kontinenssel kapcsolatos leg­égetőbb kérdéseket. E fontos ülésszakon a Szovjetunió, az Egyesült Államok, a Kínai Nép­köztársaság, Nagy-Britannia és Franciaország ENSZ-nagyköve- tei, valamint a Biztonsági Ta­nács tíz nem állandó tagja vett részt, s jelen volt Kurt Wald­heim, a világszervezet új főtit­kára is. Az egy hétig tartott tanácskozás színhelye az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának (EGA) szállást adó Africa Hall volt s az ülésszak mintegy 140 ezer dől Iára becsült költségeit az etióp kormány fedezte. Az Addisz Abeba-i tanácskozás napirendjén több mint 80 kér­dés szerepelt — köztük olyan fontos és Időszerű problémák, mint a portugál gyarmatok, az apartheid, a rhodesiai kisebbségi kormányzat, Namibia kérdése stb. Az ENSZ legfelsőbb szervei­ben — a közgyűlésben és a Biz­tonsági Tanácsban már évek óta napirenden szerepelnek az afrikai kontinenst érintő kérdé­sek. A világszervezet tagálla­mai képviselőinek tanácskozá­sain immár tíz éve szerepel az a követelés, hogy meg kell va­lósítani a gyarmati rendszer tel­jes felszámolását Afrikában, s az utóbbi években különösen sürgetővé vált a szabad és füg­getlen élet biztosítása a Dél- afrikai Köztársaságban, Rhode­siában, Namíbiában és a portu­gál fennhatóság alatt élő afri­kai népek számára. Az afrikai kontinens déli ré­szén levő országokban 30 millió afrikai még mindig a fehér ki­lárról 38 dollárra való emelé­sére, a múlt napokban ismét esett az amerikai dollár árfo­lyama a nyugatnémet márká­hoz, a brit font sterlinghez, a japán jenhez, a francia frank­hoz és más kapitalista pénz­nemekhez viszonyítva. A szakértők szerint a dollár ingatag helyzete összefügg az­zal, hogy csökkent a bizalom az Egyesült Államok kormá­nyának az amerikai gazdaság fellendítésére és a deficites pénzügyi mérleg megszünteté­sére irányuló állításaival szem­ben. MOSZKVÁBAN megkezdődtek a tárgyalások Andrej Gromiko szovjet és Kirsten Wickman svéd külügyminiszter között. A svéd diplomácia vezetője hiva­talos látogatáson tartózkodik a szovjet fővárosban. PATRICK HILLERY, az ír Köz­társaság külügyminisztere be­fejezte párizsi látogatását. DACCÁBAN kereskedelmi megállapodást írtak alá a Szovjetunió és a Bangla Desh külkereskedelmi szervei. SZOVJET részről is megerősí­tették, hogy a szovjet kormány meghívására márciusban Moszk­vába látogat Mudzsibur Rah­man, a Bangla Desh minszter- elnöke. BIRMINGHAMBEN összetűzés­re került sor a sztrájkoló bá­nyászok és a rendőrség között. Mintegy 300 rendőr támadt a bányászokra, akik őrjáratokat szerveztek az egyik szénrak­tár előtt. JACQUES CHONCHOL CHAIT chilei földművelésügyi minisz­ter a földművesek Talcában megrendezett tanácskozásán ki­jelentette: a kormány 2000— 2500 nagybirtok kisajátításával biztosítja majd, hogy 1972 a szégyenletes nagybirtokrend­szer végét fogja jelenteni. A MEXIKÓI rendőrség az el­hunyt Genaro Vazquez Rojas gerillavezető nyolc „bűntársát“ őrizetbe vette — jelentették be hivatalosan. A letartóztatottak között orvosok, ügyvédek, taná­rok vannak. II. ERZSÉBET angol királynő, férje, Fülöp herceg kíséreté­ben egyhetes hivatalos látoga­tásra Thaiföldre érkezett. A VDK-BAN tett egyhetes lá­togatását befejezve, elutazott Hanoiból a Fock Jenő minisz­terelnök, az MSZMP PB tagja vezette magyar párt- és kor­mányküldöttség. TEHERÁNBAN befejeződött az állítólagos kommunista geril­lák ellen indított monstre-per első szakasza. Négy vádlottat életfogytiglani börtönre, 16 má­sikat három évtől tíz évig ter­jedő börtönbüntetésre ítélt a bíróság. Róma — Dom Mintoff máltai miniszterelnök mielőtt eluta­zott volna Hómából, kijelentet­te: valószínűtlennek tartja, hogy még egyszer találkozik Lord Carrington brit hadügyminisz­terrel az olasz fővárosban. Doni Mintoff az utolsó tár­gyalást úgy jellemezte, hogy a NATO ultimátumot adott Máltá­nak. A máltai brit támaszpontok­ról folyó tárgyalások negyedik menete tehát befejeződött anél­kül, hogy kitűzték volna a kö­vetkező találkozó időpontját. Ez első ízben történt meg, mióta Nagy-Britannia és Málta között megkezdődtek a tárgyalások. Lord Carrington utalt arra: Nagy-Britannia továbbra is nyo­mást fog gyakorolni a máitai kormányra. „A máltai kormánynak vilá­gosan megmondtuk, az lesz szá­mára a legjobb, ha mielőbb be­leegyezését adja“ — jelentette ki Carrington miniszter. Nagy-Britannia és a NATO nem hajlandó Máltának kártérí­tést fizetni azokért a károkért, amelyeket a brit csapatok ott- tartózkodása okozott. Nagy-Bri­tannia és NATO-beli szövetsé­gesei továbbra is korlátozni akarják Málta szuverenitását a nem NATO országokhoz fűződő kapcsolatok tekintetében. Tüntetés Burgiba elnök ellen Tunisz — A több napja tartó tuniszi diákmegmozdulások nyo­mán a kormány bezáratta a fő­város egyetemének bölcsészeti és jogi fakultását. Az intézke­dés mintegy ötezer egyetemis­tát érint. Röviddel az intézkedés meg­tétele előtt, a diáksztrájk be­tetőzéseként, egyetemisták és középiskolások tüntettek Tunisz belvárosában Burgiba elnök el­len. Az AP szerint ez az első eset, hogy valamely tüntetés éle közvetlenül az államfő, ,,a tu­néziai függetlenség atyja.” ellen irányul. Tunisz főutcáján, a Burgiba sugárúton „Le a diktatúrával!“ kiáltásokkal meneteltek a fia­talok. „Legfőbb parancsnok ma­ga a nép“ — hangoztatta egy másik jelszó, kissé gúnyos uta­lással Burgiba hivatalos címé­re, „a legfőbb parancsnokra". Az első számú diákkövetelés: szabad választásokat a tunéziai diákszövetségben. Az egyete­misták azt mondják, hogy a kormányzat meghamisított vá­lasztási eredmények nyomán nevezte ki a jelenlegi vezető­séget. A tüntetést a kivezényelt rendőralakulatok könnygázzal és gumibotokkal oszlatták szét. A több száz letartóztatásban le­vő ifjú tüntető egy része bíró­ság elé kerül. A polgári engedetlenség napja Észak-írországban Belfast — Észak-írország ka­tolikus polgárjogi vezetői fel­szólították a lakosságot: békés felvonulásokkal, ülősztrájkok­kal, a közlekedés és a telefon- hálózat megbénításával emlé­kezzék meg arról, hogy a kor­mányzat fél éve, augusztus 9- én kezdte meg a bírósági ítélet nélküli internálásokat. Á „káosz napjának“ nevezett megmozdu­lás szervezői hangsúlyozták, hogy akcióikat „Newry szelle­mében", azaz békésen, az eset­leges összecsapások elkerülésé­vel kívánják lebonyolítani. Az Észak-lrországba vezé­nyelt brit csapatok 15 ezer katonáját készültségbe helyez­ték, sőt tekintettel „az előre nem látható eseményekre“ 550 főnyi erősítést küldtek London- derrybe. Londonderryben szerdán reg­gel a Stormont hat ellenzéki képviselője éhségsztrájkot kez­dett a Bogside katolikus ne­gyed központjában, néhány mé­terre attól a helytől, ahol ja­nuár 30-án a brit ejtőernyősök golyói 13 békés tüntető életét kioltották. Számos üzlet — különösen a katolikus többségű városokban — zárva maradt, egyes gyárak­ban a munkások nem léptek munkába és a tanulók Is boj* kottálták a tanítást. Az akciók célja volt továbbá, megbéníta­ni a városi közlekedést. Lon­donderry mellett szerdán reg­gel kidöntött fákat fektettek keresztbe az utakon, hogy meg­nehezítsék a bejutást a városba. sebbség uralma alatt él, politi­kai, gazdasági és szociális el­nyomásban. Ez a tény nem le­het közömbös az Egyesült Nem­zetek Szervezete számára, amelynek Alapokmánya a vi­lágszervezet kötelességévé te­szi, hogy megszüntesse a népek gyarmati elnyomását s a fajgyű­löletet. Ezek a kérdések, ame­lyek már számtalanszor szere­peltek az ENSZ-közgyűlés na­dott, hogy a portugál fegyveres erőnek az angolai és a mocam- bique-1 nemzeti felszabadító mozgalom elleni akciói veszé­lyeztetik a portugál gyarmatok afrikai szomszédait. A Biztonsági Tanács üléssza­kán szót kaptak tíz afrikai fel- szabadítási mozgalom képvise­lői, és kifejtették véleményü­ket a portugál gyarmati terüle­teken, Rhodesiában, Dél-Afriká­Afrikáról Afrikában pirendjén, az utóbbi időben oly­annyira kiéleződtek, hogy nem­csak belső konfliktusokban, vérontásokban — mint leg­utóbb Rhodesiában — nyilvánul­nak meg, hanem azzal fenye­getnek, hogy nemzetközi konf­liktusokká fajulnak, s ezáltal az egész afrikai kontinens békéjét veszélyeztetik. Rhodesiában a helyzet robba­násig feszült. Az ország afrikai lakosságának harcát Jan Smith fehér kisebbségi kormánya el­len a rhodesiai nemzeti felsza­badító mozgalom erői támogat­ják, akiknek támaszpontjaik vannak egyes szomszédos orszá­gokban. Ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a fajgyűlölő Smith-rezsim katonai beavatko­zást kísérelhet meg az ország határain túl és ezzel háborús konfliktust robbant ki. Hasonló veszély fenyeget a Dél-afrikai Köztársaságban is. Az úgyneve­zett dél-afrikai hadsereg, a „South African Defense Ferce“, amelynek kinyilvánított felada­ta a gerillák elleni harc, a va­lóságban bevetésre áll készen a Dél-afrikai Köztársaság észak­afrikai szomszéd államai ellen. Az is nemegyszer bebizonyoso­ban és Namíbiában (Délnyugat- Afrika) élő afrikai népek sorsá­ról. A felszólalók egytől-egyig megbélyegezték a brit—rhode­siai megállapodást és Angliát felszólították, rendelje vissza Rhodesiából az úgynevezett Pearce-bizottságot és a hatal­mat ruházza át Zimbabwe népé­re. Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-küldötte az ülé­sen kijelentette: a Szovjetunió támogatja az afrikai országok­nak azt a követelését, hogy te­gyenek azonnal határozott lé­péseket a Biztonsági Tanács és a közgyűlés által a gyarmati rendszerek maradványainak fel­számolására hozott korábbi ha­tározatok végrehajtása érdeké­ben. Rámutatott arra, hogy a gyarmatosítás elleni harc kér­désében az ENSZ keretein be­lül kialakult az antiimperialis- ta, az antikolontalista állás­pontból kiinduló országok szé­les frontja. A szovjet küldött hangoztatta, aki kísérletet tesz e hatalmas imperialistaellenes front megosztására, nagy fele­lősséget vállal magára Afrika népei előtt. A Biztonsági Tanács első af­rikai ülésszakán, amelyet külö­nösen az afrikai delegátusok igen sikeresnek neveztek, a gyarmati rendszer afrikai ma­radványainak felszámolásával foglalkozó négy határozatot fo­gadtak el. Az ötödiket, amely Rhodesia ügyében a nemrég kötött megállapodás hatálytala­nítására szólítja fel Angliát, az érintett nagyhatalom megvétóz­ta. Az afrikai küldöttek azon­ban kifejezték reményüket, hogy az újabb fejlemények végül is jobb belátásra bírják majd Ang­liát s a rhodesiai kérdésre ha­marosan visszatérnek. Az afrikai népek képviselői a Szovjetunió India, Jugoszlá­via és más államok küldöttsé­gének támogatásával nem kevés sikert értek el az Addisz Abe­ba-i ülésszakon. Ugyanakkor — mint a moszkvai Pravda hang­súlyozza — lényegesen gyümöl­csözőbb lehetett volna a Bizton­sági Tanács munkája, ha a nyu­gati hatalmak, különösen pedig Anglia és az Egyesült Államok, nem folytattak volna nyíltan obstrukoiós politikát. A NATO- hatalmak kormányköreinek ér­dekében áll olyan katonai-gyar­mati tömb kialakítása Dél-Afri- kában, amely útját állná az af­rikai nemzeti felszabadító moz­galomnak, és ahonnan akna­munkát lehetne folytatni az af­rikai független államok ellen. Visszavonhatatlanul elmúltak azonban azok az idők, amikor az imperialisták feltételeket diktálhattak a népeknek, köz­tük Afrika népeinek. Nagy nem­zetközi jelentősége van annak, hogy a Biztonsági Tanácsban az afrikai népek és a szocialis­ta táborhoz tartozó barátaik egységesen léptek fel az impe­rializmussal szemben. PROTICS JOLÁN Waldheim a rugalmasság híve New York — Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár New Yorkban új­ságíróknak adott nyilatkozatá­ban kijelentette: azt tervezi, hogy a világszervezet a válsá­gok kirabbanása idején gyor­sabb akciókat kezdeményezzen, mert csak így állíthatja helyre a közvéleménynek az ENSZ ha­tékonyságába vetett bizalmát. Kurt Waldheim az újságírók kérdésére válaszolva elmondta, hogy szándékában van Moszk­vába, Pekingbe és más főváro­sokba utazni. Barbie tagad... Párizs — Klaus Altmann, akit a francia hatóságok háborús bűnök elkövetésével vádolnak, La Pazban a francia televízió kamerái elé állt, és tagadta, hogy bármi köze volna a lyoni hóhérhoz, Klaus Barbiehoz. Sze­rinte „tökéletes véletlen“, hogy feleségének és gyermekeinek neve, valamint születési évszá­ma azonos a Barbie-család ha­sonló tagjaiéval. Az adás után, a párizsi, lyoni és római tele­vízió stúdióiban egykori fran­cia ellenállókat szólaltattak meg, -aki több-kevesebb bizo­nyossággal felismerték egykori kínzójukat. Nincs remény? Róma — Giulio Andreotti ki­jelölt olasz miniszterelnök be­fejezte a középbal koalíció párt­jainak vezetőivel folytatott első tanácskozási fordulóját. Az Olasz Szocialista Párt ve­zetősége újra megállapította, hogy nincs remény a koalíciós kormány helyreállítására és fel­szólította a párt megbízott tár­gyalóit, hogy a balközép pártok csúcsértekezletén ezt a véle­ményt juttassák kifejezésre. Washington — Az amerikai kormány különféle „stabilizá­ciós intézkedései" ellenére is, amelyek célja meggátolni az amerikai dollár értékének to­vábbi esést, a dollár ingatág helyzete semmiképpen sem ja­vult. A hírügynökségek e napok­ban jelentéseket közölnek ar­ról, hogyan esik a dollár ér­téke a fő kapitalista börzéken. Csekély emelkedés után, ame­lyet az a hír idézett elő, hogy az amerikai kormány javaslatot terjeszt a kongresszus elé egy uncia arany értékének 35 dől-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents