Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-12 / 9. szám, szerda

Gondolatok a komárnói kiállításról Alb ín Brunovský grafikája A Komárnói Dunamenti Mú­zeum kiállításpolitikája nyilván helyes irányban halad, amikor régi és új képzőművészek tár­latai váltják egymást és szóhoz jut a kortársművészet vala­mennyi ágazata, irányzata és különböző felfogású technikai megnyilvánulása. Jelenleg Al­bin Brunovský főiskolai tanár, festőművész grafikáinak kiállí­tását tekinthetjük -meg, rácso­dálkozva sok érdekes és érté­kes gondolatára, tartalmi-for­mai megoldására. Brunovský vibráló felületek­kel és pontos vonalakkal fogal­maz. Gondolatok szisztémáját sorakoztatja fel és szimbólum- rendszerében érzékelhetően il­leszkedik az az analógia, amelynek párhuzama elemeire bontja a hasonlatokat, hogy a jelenbe helyezhesse azok jelentőségét, értelmét. A rajz nyelvén szól hozzánk. Közli mindazt, amit fontosnak tart. Az igazságot keresi, hogy érvel­hessen. Szigorú a kompozíció­ja, s az ezáltal kifejezésre jutó küzdelem és fegyelem, alkotá­sait az élvonalba teszik. Lap­jain érződik a tudatosság és a pátosz őszintesége. Főleg azért, mert a mai ember szemével né­zik korát és kutatja az idevo­natkozó hasonlatokat, megoldá­sokat. Brunovský intellektuális képnyelve, letisztult elbeszélő modorban közli témáit. Olykor a népballadák egyszerű nyelvét használja. Fájdalmas, majd bi­zakodó a hangulata. Elcsüg­ged és küzd. Elmélkedik és lel­kesedik. Nem szemléltet, ha­nem élményeket ad. Szemmel érzékelhető jellemzéseket, kü­lönböző fokú képzettársításo­kat, haiagulati vagy másképpen is tudatosítható benyomásokat szinkronizáltat a nézőben. Látva láttatja üzeneteit. Az idő bor­zongató rejtelmei, a férfias in­gerek és aszonybánatok, a kép­zelet szeszélyei és a valóság sú­lya, a reális és az irreális kö­rülmények, a tragikus és a ma­gasztos helyzetkényszerek, a szenvedélyek és a groteszk-vi­szonylatok, egytől-egyig egyéni­ségének alaptartását tükrözik. Lapjain nincs fölösleges vonal vagy mozzanat. Mindennek he­lye és jelentősége van, hogy megszólaljon, beszéljen hoz­zánk, kiabáljon vagy figyelmez­tessen. A hév és a jelkép látta- tása, a kép- és a rajz egyazon pontjából kisugárzó művésze­tét, költészetté varázsolja. Gra­fikája így minősül poézissé, stí­lusában is tiszta hitvallássá. Amióta a művészet létezik az emberről és az emberhez szólt. Mindig tudatos és emberköz- pontúan volt elkötelezve. Ha öncélúvá vált, megbukott. A fát, amikor tűzre teszik, a lán­gokat táplálja és melegít. Az igazi művészet viszont a tartal­mas szépet tárja elénk és a lel­ket hevíti. A jót és a szépet ve­gyíti színessé értelmével és be­csületével, hogy célját, művészi hivatástudatát, elgondolt mon­danivalóját örökértékűvé te­hesse. Természetesen a művé­szet nem lehet a filozófiai téte­lek illusztrálása. A valóságot kell feltárnia a maga összetett­ségében, sőt ellentéteiben. S ez nem tematikai kérdés, vagy egy­szerűen csak a mondanivaló problémája már. A hangsúly mindenkor az igazságorr és an­nak művészi tolmácsolásán van. így a jelképek és az érvek pár­beszéde, erkölcsi magatartássá erősödhet, s összességében is kiegyensúlyozott összhangot te­remthet. Van líra és van grafika. Volt és lesz, amíg az ember születik és meghal. Mindkettő a jövő hangját vetíti. Sokféleségükben ott van már a későbbi egység lehetősége, a művész belső vi­lágának külsődlegesítése, s így az eszmei álláspont diadala is. A formát a művész akarata ha­tározza meg. Tartalmát a társa­dalom igénye követeli. Ezért nem célja, hogy pontos stílust alakítson ki, mivel tudja, hogy a maradandó kifejezési mód önerejéből alakul. Egy sor té­nyező összefüggése szükséges, hogy stílussá érlelődjenek a ha­sonló intenzitású képzőművé­szeti törekvések, egységbe fog­lalván azok tartalmi-formai irányzatait, törekvéseit. A műalkotás minden korban az objektum és a szubjektum kölcsönös egymásrahatásának és kapcsolatainak egységéből született. Életképességét a mű­vész tehetsége és munkásságá­nak tudatos alkotói minősége határozta meg. Ha a stílust (ez esetben) kifejezési módnak te- kinjtük a grafika keretén belül és annak összefüggéseiben, ak­kor Brunovský munkásságában az általános normáktól való el­távolodásának sajátos jeleit is felfedezhetjük. Magukon vise­lik ugyan a korstílus jegyeit, jellemzik műfaji hovatartozá­sukat, de ingerelnek bizonyos morfológiai (alaktani) vizsgá­lódásra s így egy magasabb szintű tartalmi elemzésre is ösztönöznek. Itt látott rézkarcai és litográfiái a végsőkig fino­mított érzékenységre utalnak. Közelebbről pedig az átszelle­mült törékenységnek éppen ar­ra az állapotára, amely a mű­vész közérzetét, önjellemzését vetítik ki hangsúlyos árnyala­tokban, öngyötrő látomásainak színes variánsaiban. A grafikai lapok művészi ha­tásának egyik titka, hogy ugyanazok a gondolatok, szín­képzetek különböző stiláris tar­talmakat is hordozhatnak. Ezeknek a szembeállítása már magában is értékskálát indo­kol, mert a grafika technikája, hangulata, képzeletmódja, asz- szociáló természete, indulata és. látomásvilága summázza termé­szetesen az ellentétek végső eredményét is. Szembesíti a műalkotás és a világról alko­tott fogalmak helyességéi vagy helytelenségét. Nagy művészi egyéniséggel találkozunk ezen a tárlaton, akivel szemben a kritikus vagy a műtörténész csak egyszerű szavakkal mondhatja el szub­jektív véleményét, bizonyos él­mények és impressziók hatása alatt. De abban nyilván nem té­ved, hogy értékes alkotásokat, láthatunk itt, és abban sem, hogy Albín Brunovský művésze­te a grafika legmagasabb csú­csain diadalmaskodik. SZUCHY M. EMIL FÁBA VÉSETT VÁGYAK — Milyen szép elmerülni egy élet emlékeiben, felidézni a múltat és utána elgondolkozni azon, vajon mi minden vár még rám életemben — mondja gon­dolataiba merülve a 75 éves Bavolyár Nándor amatőr szob­rászművész. — Megöregedtem — folytat­ja — arcomon barázdát szán­tott az élet, lényemen már nem sokat változtat a gólyaszárnyon érkező tavasz. Nincs más hátra, számadást kell csinálnom és fá­ba vésni a még bennem élő alakokat. Tudja, én mindig igyekeztem, hogy őszintén al­kossak, egyéniségemet meg­őrizve, természetem, vérem dik- tálása szerint. — Ügy tudom, hogy 50 éves volt, amikor először vette ke­zébe a faragó szerszámot. — Igen. De higgye el, annál nehezebb volt. Egy 50 éves em­bernek már erős az önbírálata, kellő filozófiával figyeli az éle­tet. — Mi volt az a figura, ami elsőként született meg az ujja alatt? — Hogy szobrász lettem, az teljesen a véletlenen múlott, megbetegedtem, majd utána na­gyon kínzott az unalom. Az egyik napon aztán kiélesítettem Az iszákus a zsebkésemet, megragadtam egy fadarabot és tulajdonkép­pen így született meg az én el­ső figurám, ami egy sakk bábu volt. Készítményemmel persze nem nagyon voltam megeléged­ve. Minden kezdet nehéz. Az el­ső figura még nem sikerült a legjobban, ez nem szomorította el, sőt egymásután készítette az egyre tökéletesebb alkotáso­kat, amelyek már magukon vi­selték alkotójuk józan meglá­tását, érzékeny lelkületét. — Az „Öntő és a bányász“ domborművet paliszanderből készítettem — kezdi az egyes alkotásait bemutatni Bavolyár mester — az „Anyaszív“ dom­bormű kompozíció hársből, a „Rigoletto“ figuráját jávorból, a lázadó alakját tölgyfábóUfarag- tam. A „Kendős paraszt asz- szony“-í körte fából, a szlovák népi hős, Jánošík alakját, amint egy elalélt gyermeket tart a karján égerfából mintáztam. Tekintetem megakad egy al­kotáson. Nézem a vén muzsi­kust, amint ölbeeresztett hege­dűvel, ráncos, gondterhelt arc­cal, eres kezével, hanyagul vá- lára vetett köpenyével és el­nyűtt kalapjával Vörösmarthy vén cigányjára emlékeztet, gondolatomban peregnek a so­rok: „Húzd, ki tudja meddig húzhatod“ — Mintha élő lenne — szólok, megtörve a pillanat­nyi csendet. — Valahogy így maradt meg az emlékezetemben, így próbál­tam meg életre kelteni, fából. — Hogy valaki ilyen szobro­kat készítsen szerintem nem elég csupán a tehetség, hanem szaktudásra is szükség van. ön ezt kitől sajátította el? — Löffler Béla szobrásztól kompozíciót tanultam, ezenkívül tudok angolul és németül, így tehát kellő szakirodalmat is át­tanulmányoztam. Nézem a szobrocskákat, amint némán sorakoznak szerte a szo­bában. Mindegyikük egy külön világot jelent... Bavolyár Nán­dor alkotásaival a nyilvánosság Bavolyár Nándor is megismerkedhetett, hisz már több kiállításon sikeresen szere­peltek művei. Ezt bizonyítja a népi alkotóművészek első koši- cei kiállításán kapott írásbeli elismerés, a Szlovák Szakszer­vezeti Tanácstól kapott elsődí­jas oklevél, a brnói országos ki­állításon való sikeres bemutat­kozás, majd a legutóbbi orszá gos kiállítás Dubnicán, ahol a CSKP megalakulásának 50. év­fordulója tiszteletére rendezett kiállításon a szabadságot jel­képező alkotásával első díjat nyert. — Amatőr szobrászkodásom alatt egyik legnagyobb örömet az okozta nekem, hogy a sáros­pataki múzeum felkérésére el­készítettem a košicei dómon levő II. Rákóczi Ferenc arcké­pét ábrázoló dombormű másola­tát — mondja. A kis földszinti lakásban to­vább forog a köszörűkő, éle­sednek a vésők, a mester nem tétlenkedik — ujjai alatt az egyszerű fából realisztikus ala­kok születnek. A kis szobában körül nézve vetődött fel ben­nem, hogy ezek a kedves, mű­vészi ihlettel faragott szobrok még értékesebbek lennének, ha közkinccsé válnának. Úgy tu­dom Bavolyár Nándornak Is ez lenne a leghőbb vágya. ( szászuk) PRÁGÁBAN MEGNYÍLT A DOHÁNYZÓK TANÁCSADÓJA Nem könnyű leszokni a do­hányzásról. Már maga az elha­tározás is elég tépelődéssel jár, hát még az elhatározás valóra váltása. A tapasztalatok szerint a legtöbben nem is bírják ki néhány napnál tovább, anuyira kívánja szervezetük a megszo­kott nikotinadagot. De vannak, akiknek az orvos betegségük miatt szigorúan megtiltja a do­hányzást. Köztudott, hogy kü­lönösen a cigarettázás ártalmas. Ám minden hiába, ha az önma­gára utalt beteg nem elég erős akaratú, hamarosan elfelejti az orvos intelmeit. Prága egyik pollklinikája el­sősorban a szívinfarktust átvé­szelt, az asztmatikus, a gyo­morbajos, a légcsőimrutos, a véredényszűkületben és egyéb kórokban szenvedő betegek se­gítségére sietett a dohányzók első prágai tanácsadójának megnyitásával. Nem kétséges azonban, hogy a hazánkban már működő többi tanácsadó­hoz hasonlóan a betegeken kí­vül a prágaihoz is sok egész­séges páciens fordul majd biza­lommal. A Hradec Králové-i, a brnói, kolíni, jeseníki és a többi ta­nácsadóban szerzett tapasztala­tok ugyanis nem a legrosszab­bak. Általában megállapítható, hogy a páciensek 80 százaléka rendszerint abbahagyja ugyan a dohányzást, de 30—40 száza­lékuk egy idő múlva egészségé­nek veszélyeztetése árán is visszatér káros szenvedélyéhez. Az orvos tanácsa a gyengébb akaratúaknak így hangzik: mindenkinek tisztában kell len­nie azzal, miért akarja abba­hagyni a dohányzást. Ha elha-» tározására elég nyomós oka. van, azonnal cselekednie kell, Egyik óráról a másikra tehát egyszer s mindenkorra búcsút kell mondania szenvedélyének. Bármennyire is hiányolja, iöbbé nem gyújthat rá cigarettára. A korlátozott dohányzással csupán önmagát ámítja az ember. Az orvos pácienseit a do- hányzás mellőzését elősegítő gyógyszerekkel is megismerte­ti. Választékban nincs hiány. Egyikük a folyadék vagy pirula formájában előállított nikotin- utánzat: a Lobelin, melynek ha. tása kb. olyan, mint amikor 4 dohányos túllépi a határt és szervezete átmenetileg már nem kíván több nikotint. Másik lehe­tőség a szájöblítő szer haszná« lata, mely után a dohányzás gondolatától is irtózik az em­ber. A további gyógyszer az el­vonókúrával kapcsolatos kedve­zőtlen jelenségek, pl. az álmat­lanság, a székrekedés stb. megszüntetését célozza. Amint látjuk, egészségügyi dolgozóink mindent elkövetnek pácienseik érdekében, hogy megszabadítsák őket káros szo­kásuktól. Most már csak raj­tunk, dohányosokon múlik, hogy megfogadjuk tanácsaikat. —km— O Alfred Hitchcock ameri­kai rémfilmrendező arról is­meretes, hogy egy-egy másod­percre minden filmjében megje. lenik. A legújabban azonban viaszból készült mása úszik Te helyette a Temzén. „Én ugyan­is elmerülnék“ — magyarázta. ADÁSVÉTEL ■ Eladó S pár igás 16. Cím: JRD — ČH Nenince, okres Veľký Krtíš, te­lefón 48 és 38. ÚF 03 ■ Eladó T 4 K 10 négykerekű kis- traktor. Mórocz Mihály, Komárno, Janáčkova 15. 0 18 KÖSZÖNTŐ H Erdélyi Bélának Behynoébe 50. születésnapja alkalmából jó egészséget, hosszú boldog életet kíván felesége, leányai, édesanyja és öccse Ü-19 ■ Fogadják hálás küszönetünket az ismerősök, rokonok és barátok, akik a 85. évében elhunyt ■ 64 éves özvegy, nyugdíjas sze­retne megismerkedni házasság cél­jából 55—60 éves magányos öz­vegyasszonnyal vagy leánnyal. La­kásom van komplett bútorral. Jel ige: Vágyom jólelkű nő után. Ú-25 ■ A 4. X hez közeledő diplomás férfi harmincas években született komoly értelmiségi nő ismeretsé gét keresi. Jelige: Komoily. Ü 20 id. O z o g á n y Lajost 1971. december 24-én elkísérték utolsó útjára a mliecnoi (Tejfalu) temetőbe és részvétükkel enyhítet­ték fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-24 FELKÉSZÜLTÜNK RÁ és gondoskodunk róla, hogy gondtalanul élvezhesse a televízió műsorát, hogy te­levíziókészülékének képe és hangja jó minőségű legyen. Biztosítjuk az esetleges javítások gyors elintézését, s az egyes javításokért EGYETLEN FILLÉRT SEM KELL FIZETNIE, még abban az esetben sem, ha a legigényesebb, a legdrá­gább javításokról is lenne szó. Ezt a nagy KEDVEZMÉNYT NYÚJTJUK, HA HOSSZABB IDŐRE BÉREL TŐLÜNK TELEVÍZIÓM LÉKET. Azonnal ÚJ, KORSZERŰ TELEVÍZIÖKÉSZIBE JUTHAT, MÉGPEDIG NAGYJ33 KIADÁSOK, illetőleg kölcsön nélkül (a kölcsönt más iparcikkek vásár­lására használhatja fel.) A tőlünk kapott televíziókészülék használatáért elfogadható összegben fizet havi részletet a kiválasztott típus szerint. A Multiservis központjaiban részletes felvilágosítást kérhet, ahol szívesen bemutatjuk a legkorszerűbb TESLA-televíziókészülékeket. úrszó 1972. I. 12. ISMERKEDÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents