Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám, kedd

AZ URAK SZÓRAKOZNAK (szlovák) A kolibai filmstúdióban az utóbbi időben elég mostohán kezelték a vígjátékokat, ami azt eredményezte, hogy a stúdió műsortervéből szinte teljesen kiveszett a komédia vagy ha készült is egy-egy, ennek mű­vészi értéke igen kétes, szín­vonala pedig erősen vitatható volt. Mindent összevetve: a szlo­vák filmgyártásnak a jó vígjá­ték nem éppen erős oldala. J. A. Tullo forgatókönyvíró és Ján Lacko rendező az űr ki­töltése érdekében vállalkozott arra, hogy Ladislav Nádaši Jé­gé elbeszélései alapján korhű, szatirikus vígjátékot készít. A vállalkozás és az alkotói pénzhez jutnia és ellenfeleit .tőrbe csalnia'1, akik szerelmi kalandokba keverednek — így a földbirtokos győztesen kerül ki a játékból. Ennyi röviden a film történe­te, melyből nyilvánvaló, hogy számos lehetőséget nyújt a sze­replők karikírozására, a „maga­sabb körök“ tagjainak jellem- ábrázolására, a burzsoá társa­dalom bemutatására — a hu­mor, a szatíra, az irónia esz­közeivel. Csakhogy a rendező nem élt a „hálás“ téma adta lehetőségekkel és a rendelke­zésére álló eszközökkel. Bár a film többször mosolyra késztet, de sok benne az üresjárat, az Viliam Polónyi és Ivan Krivosudsky Az urak szórakoznak cí­mű szlovák szatirikus vígjáték egyik jelenetében. szándék tehát dicséretre mél­tó, kár, hogy a megvalósításról ugyanez nem mondható el. A forgatókönyv jó lehetősége­ket kínált, hogy a rendező bí­rálatot mondjon a századfordu­ló szlovák vidéki nemességéről, s kritikai-szatirikus hangvétel­ben lerántsa a leplet a burzsoá körök felette kétes világáról, tehát híven szemléltesse, mi rejlik a felszínes fény és pom­pa, a nagy dínom-dánom mö­gött. Nem minden arany, ami fénylik, tehát a vidéki főurak szabadsága és biztonságérzete Is csak látszólagos, fesztelen és feddhetetlen életüknek nagy az ára. Minden a pénz és a karrier körül forog, napiren­den vannak az intrikák, a plety­kák. A történet anekdotaszerű: a vidéki földbirtokost, Brezovic- kýt „nyelvére veszi“ az úri kör, hogy ily módon teljesen lejá­rassa, s a konkurrens felek megfosszák őt mandátumától. Raušer báró így akar bosszút állni azért, hogy a földbirtokos elutasított egy jó anyagi ha­szonnal járó ajánlatot. Csak­hogy Brezovický képviselő el­lentámadásba megy át, sikerül LOPOTT CSÓKOK elkoptalutt fordulat, a bonyo­dalmak kevésbé eredetiek, a fordulatok ötlettelenek. Ezért nem csoda, ha a nézőtérről ve­gyes érzelmekkel távozunk, s bár az urak jól szórakoznak, a nézők kevésbé. A film főszerepeit bratislavai színművészek játsszák, A cse­lekményből adódóan a filmben fontos szerephez jut Brezovic­ký képviselő — Karol Machata személyesíti meg —, aki szél­hámos és szoknyavadász lévén sokoldalú „tehetségét“ csillog­tatja. A figurát K. Machata ro­konszenvesen formálja meg, fel­vonultatva színészi eszközeinek széles skáláját. A végső játsz­mából diadalittasan kikerülve azonban — érzésünk szerint — meghaladja az alkotói elképze­léseket. Jó teljesítményt nyújt Viliam Polónyi, aki remek hu­morérzékkel rendelkezik. A női szereplők közül elismerést ér­demel Regina Rázlová cseh szí­nésznő. Eva Roláková, Gizela Veclová, Olga Gallová azonban kissé a háttérben maradt. Ke­vésbé hatásos volt Ivan Krivo sudský és Marian Kleis játéka is. (francia) A francia új hullám jeles ren­dezője, Francois TruJJaut ezút­tal könnyebb hangvételű, derűs ötletekkel fűszerezett filmet készített. A Lopott csókok tulajdonkép­pen egy trilógia második része, melynek első részét évekkel ez­előtt Négyszáz csapás (Senki sem szeret) címmel vetítették. {A harmadik rész címe Családi fészek.) Az első rész főszerep­lője a kis Antoine azóta meg- embereseden, de nem túlságo­san, csak annyira, hogy a ren­dező gondolatainak hű tolmá- csolója legyen. A cselekmény egyszerű: a film a fiatal Antoi­ne Doinel hányatott életét kö­veti nyomon a katonai szolga lattól a polgári életbe való visszatérésig. A könnyed, játékos filmnek hincs hagyományos értelemben vett cselekménye. A főhős sor­sa mentes a nagy tragédiáktól és bonyodalmaktól. Könnyedség, laza szerkesztés, bizarr ötletek és fordulatos mesebonyolítás jellemzi a filmet. Az alkotást finom humor és irónia szövi át. A súlytalanság mögött — ha nem Truffaut-ról lenne szó — nem is keresnénk mélyebb értelmet, ám a rendező átté­telesen a parabolával, a meta­forával, az allegóriával szól a nézőkhöz. A film atmoszférája, nyelve­zete, kifejező környezetrajza és a kitűnő figurák igen eredeti látásmódú alkotóra vallanak. Kiváló a film főszereplője, Je­an Pierre Léaud, aki elragadó­an formálja meg Antoine sze­repét. Rokonszenves a francia film új felfedezettje, Claude Ja­de színésznő is. Mindent egybe­vetve: a film kellemesen, igé­nyesen szórakoztató. — ym — Jean-Pierre Léaud a Lo­pott csókok című fran­cia vígjáték főszerepé­ben. LESZ-E HOLNAP FÖLDRENGÉS? A minapi, Szlovákiában is észlelt földren- gés, amelynek epicentruma Becs közelében volt, ismét felkeltette az érdeklődést a Föld felszínén és belsejében végighaladó rugal* inas hullámzás iránt. Emlékezetünkben van­nak az utóbbi évek súlyos földrengései is, amelyek komoly károkat okoztak és számos halálos áldozatot követeltek. A tapasztala­tok egyértelműen arra vallanak, hogy az áldo­zatok száma és a károk mértéke jelentősen csökkenthető lett volna, ha megfelelő előre­jelzési rendszer figyelmezteti a lakosságot. Ilyen előrejelzési rendszer kiépítésének mű­szaki feltételei ma már nem hiányoznak. SZEIZMIKUS VIZSGÁLATOK A földrengés alkalmával kiváltott, szeizmikus hullámoknak nevezett rugalmas hullámok rezgés­számuk tekintetében általában véve a hallható hang frekvenciája aialt maradnak, jóval lassab­ban rezegnek és egy teljes rezgésük időtartama hozzávetőlegesen néhány másodperctől, egészen több percig terjed. Amikor az előző évszázad vé-- gén felfedezték, hogy a nagyobb földrengések szeizmikus hullámai szétterjednek a teljes föld­golyón, kézenfekvő volt a gondolat, hogy ezek­nek a hullámoknak a segítségével ugyanúgy „átvilágítsuk“ földgömbünk rejtett belsejét, mint ahogy az átlátszó testeket fénnyel világít­juk át. Ezeket a kutatásokat évszázadunk eiső évtizedében kezdték meg. A Föld belsejében haladó szeizmikus hullámo­kat a Föld felületének elérésekor lehetőleg ter­mészethű formában kellett felrajzolni, és mivel a mozgások igen kicsik, megfelelően erős nagyí­tásban. Mivel nemcsak a mozgások rezgésampli- tudója igen kicsi — sok esetben jóval kisebb az ezredmilliméternél —, hanem ugyanakkor hosz- szúak a rezgésidők is, a mozgások mennyiségi felrajzolása kezdetben igen nehéz problémát je­lentett. A kérdést eleinte úgy oldották meg, hogy több kilogrammtól maximálisan 20 tonnáig terjedő tömeget lehetőség szerint könnyen mozgatha­tóén állítottak vagy függesztettek fel. A szeiz­mográfok szerkesztőinek tonnányi tömegeket kellett alkalmazni azért, hogy kiegyenlítsék a rajztű kicsi súrlódó erőit, amelyek a papírra íráskor keletkeztek, azonban több százszorosra felnövelve hatottak vissza a tehetetlen tömegre. Sok régi típusú szeizmográf ezért tekintélyes méretű volt, viszont tisztán mechanikus szerkesz­tésük eredményeképpen működésmódjukat köny- nyen át lehetett tekinteni. A mennyiségileg nehezen meghatározható súr­lódó hatások, amelyeket a mechanikus szeiz­mográfoknál valamennyi finommechanikai mű­fogás alkalmazása ellenére sem lehet teljes mér­tékben kiküszöbölni, csakhamar a fényképészeti regisztrálási eljárások használatához vezettek. A mechanikus írókar helyett használt fénysuga­rak a talajmozgások képét jóval nagyobb nagyí­tásban és súrlódási veszteségek nélkül rajzol­ták fel a fényképészeti regisztrálópapírra. A ma használt legtöbb földrengésjelző beren­dezés szeizmográfból és galvanométerből össze­kapcsolt egységből áll. A szeizmográf tömegének mozgásait először árammá alakítják át, végül ezek az áramok ismét mozgásokat, adott esetben természetesen igen könnyű, kis méretű tükör mozgásait váltják ki. A rezgéssel szinkron forgó tükörre fénysugár esik, amelyet a tükör vissza­ver és a fényképészeti papíron regisztráló görbét rajzol fel. Mivel ebben az esetben nem maga a szeizmográf regisztrál, hanem a galvanométeren mért villamos értékeket adja le a regisztrálás céljára, helyesebb „szeizmográf“ helyett „szeiz- mométerről“ beszélni. A modern földrengésfigyelő-állomások legtöbb­ször többféle szeizmográf-rendszerrel vannak felszerelve. A hullámspektrum rövid periódusú tartományának regisztrálására speciális, rövid periódusú szeizmométert használnak, amelyekkel igen nagy mértékben fel tudják nagyítani a fté- regmozgásokat. Nagyítási tényezőjük hozzávető­legesen: 100 00Ü. A hosszú periódusú tartomány­hoz az említett, hosszú periódusú műszereket használják. Mivel a kéregmozgások három dimenzióban játszódnak le, minden szeizmográf-típushoz há­rom műszer szükséges a hozzájuk tartozó re­gisztráló készülékekkel együtt: az egyik szeiz­mográf a függőleges talajmozgást, a másik két szeizmográf pedig a teljes mozgás egymásra me­rőlegesen álló vízszintes összetevőit regisztrálja. FOLYAMATOS ELLENŐRZÉS A kéregmozgásokat állandóan, megszakítás nélkül kell felrajzolni. Erre a célra különleges regisztráló készülékeket fejlesztettek ki, ame­lyek lehetőség szerint nagy regisztrálópapír-se­bességgel és így a regisztrált hullámok nagy időfelbontásával és egyidejűleg papírtakaréko- san dolgoznak. Legszélesebb körben a dobos regisztrálás terjedt el. Újabban a szeizmométerrel felvett és mágnes- szalagon villamos analóg értékké átalakított talaj­mozgások regisztrálása mind nagyobb jelentőség­re tesz szert. Előnye, hogy igen nagy időfelbon­tást lehet elérni, utólagosan „szűrni“ tudják a regisztrátumokat és a megállapított adatokat az elektronikus adatfeldolgozás ma már rendel­kezésre álló segédeszközeivel tovább lehet fel­dolgozni. A digitális regisztrátumokat, amelyek­nél a mért adatokat számok formájában nyom­tatják ki, szintén alkalmazzák erre a célra. Az idők folyamán a Föld felületén sok száz földrengésmegfigyelö állomás átfogó hálózatát építették ki. A földrengésmegfigyelő állomások felszerelése és minősége igen különböző. Az utóbbi időkben mind inkább arra térnek át, hogy a műszerezést jobbá tegyék és ugyanakkor egy­ségesítsék annak érdekében, hogy pontosabb és mindenek előtt összehasonlítható mért adatokat kapjanak. Az úgynevezett mikroszeizmikus felszíni rezgés sek jelentős mértékben zavarhatják a földrengé-. sek regisztrálását. Ezt a többé-kevésbé állandóan jelenlevő zavarszintet az ipar és a közlekedés, a helyi széljárás, az áramló víz és végül a tenger­hullámok energiájának a szárazföldre történő átr vitele idézi elő. Az ilyen zavaró hatások elkerü­lésére és a későbbiekben még ismertetett okok­ból, néhány év óta olyan szeizmológiai obszeiv vatóriumokat rendeztek be, amelyekben a koráb­bi szokással ellentétben, nemcsak néhány helyen néhány szeizmográffal regisztrálnak, hanem igen sok szeizmométerrel vannak felszerelve, amelyek a terep felületét meghatározott pontel- rendezés szerint fedik. Ezek az állomások mű­szereikkel teljesen új lehetőségeket nyitnak. A műszerhálózat központjában mindenek előtt rövid periódusú és hosszú periódusú szeizmomé- terek sorozatát állítják fel a talajmozgások tér-= beli meghatározására, maga a hálózat rövid pe-> riódusú szeizmométerekből van felépítve a füg­gőleges mozgások letapogatására. A műszerháló- zat által fedett terület 3 km-től 200 km átmérőig terjed. A szeizmométereket L alakú, kereszt alakú vagy csillag alakú vonalredszereken rendezik el, A legnagyobb, 200 km átmérőjű Array-állomás Montana-államban van (USA) és összesen 525 szeizmométert tartalmaz. Az állomás neve „Lasa“ (large aperture seismic array; a „large aperture“ kifejezés „nagy nyílást“ jelent és meg­felel az optikai műszerek, így a távcső vagy mik­roszkóp apertura vagy nyílás fogalmánakJ. A zavaró rezgések általában véve különböző mechanikus zavarforrásokból származó szeizmikus hullámokból tevődnek össze, és a hullámok be- esesi irányai, a hullámperiódusok, a sebességen és az amplitúdók szempontjából nagyon rende­zetlenül oszlanak el. Ha a műszerhálózat egyes szeizmométerei által a kőzetmozgásokkal kap* csolatban szolgáltatott villamos analóg értéke­ket meghatározott törvényszerűséggel kombinál­juk, akkor az ilyen jellegű talajrezgéseket „ki tudjuk szűrni“ a meghatározott irányból beér­kező földrengés-hullámokból. Azért, hogy az egyes értékeket, az adott speciális esethez a leg­jobban illesztett módon, különféleképpen tudják kombinálni, az egyes szeizmométerek mért érté­keit először több nyomsávos mágnesszalagokon, különállóan regisztrálják. MODELLEZÉS A Föld belsejének szerkezeti felépítéséi leg­többször fémből vagy műanyagból készült, kétdi­menziós modellen, a szeizmikus hullámokat ultrahang-hullámokkal utánozzák. A modellek készítése során a Föld belsejében levő kőzetek különböző rugalmassági tulajdonságait hasonló rugalmas tulajdonsággokkal rendelkező anyagok kombinációjával képezik le. Amennyiben olyan kőzetrétegeket kell leké­pezni, amelyekben a rugalmas paraméterek nem ugrásszerűen, hanem fokozatosan változnak, ak­kor például úgy járnak el, hogy az anyagot finom lyukrács formájában perforálják, s így a lyukak átmérőjének változtatásával meglehetősen tág határok között, folyamatosan változtathatók az anyag rugalmassági jellemzői. A modellen áthaladó rugalmas hullámok fel­rajzolása, ugyanúgy, mint a lemezjátszó liang- szedő fejénél, piezoelektromos kristályok le- ágaztatásával megy végbe. Ezek a szeizmomé­tert utánozzák, a kapott jeleket ezután villamo­sán felerősítik és a katódsugárcsöves oszcillo­gráf képernyőjén teszik láthatóvá. Kétdimenziós modellek használata esetén (amelyek egy bizonyos fokig a Föld egy részé­nek függőleges metszetét jelentik) még az az előny is fennáll, hogy a szeizmométer helyett használt letapogató berendezéseket mélységi profilokon is el lehet rendezni. Ily módon köz­vetlenül láthatóvá tehetők a modell belsejében levő hullámfrontok és jóval könnyebbé válik a kapott szeizmogramok kiértékelése. így arra is lehetőség nyílik, hogy kísérlettel ellenőrizzék a szeizmikus hullámok tulajdonságaival kapcsola­tos elméleti tételeket. Ha áttekintjük a szeizmológiai műszertechnika túlnyomó részben az utolsó 25 év alatt elért szint­jét, megállapíthatjuk, hogy az elektronika, az in- formácóitechnika és az adatfeldolgozás területű elért haladást itt is hasznosították. A cél az volt, hogy bővítsék a bolygónk belsejében uralkodó fizikai állapotokkal kapcsolatos ismereteinket, de mindenekelőtt megtegyék az első — ma még saj­nos, csak csekély kihatású — lépéseket a föld­rengés-előrejelzés felé. Az említett modellkísér­letek ugyanis nemcsak tudományos kutatások részei, hanem közvetve hozzájárulnak a földren­gésjelzés technikájának fejlődéséhez. A jövő fejlődési iránya a legpontosabb földren­gésmegfigyelő állomások műszerállományának egységesítése és modernizálása, valamint optimá­lis számú, kedvezően elhelyezett állomás felállí­tása. Mivel az eddigi és a jövőben várható re­gisztrált anyag még igen sok információt tartal­maz a Föld belsejéről, amelyeket jelenleg ki sem tudnak értékelni, így a földrengéshullámok el­méletének tökéletesítése és a méréstechnika fi­nomabbá tétele mellett a jövőben a mért adato­kat nagymértékben automatizált adatfeldolgozás­sal kell racionálisan hasznosítani. (djl 1972. I. 11. 0 I FILMEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents