Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám, kedd

e/j SZ TRÁJKOLNAK AZ ANGOL BÁNYÁSZOK Lázas diplomáciai tevékenység London — A brit szaktanács pénüzgyi és általános bizottsága — a TUC belső kabinetje — teg­nap rendkívüli ülésen tárgyalta meg a szombaton éjfélkor kez­dődött bányászsztrájk ügyét. A nagy-britanniai bányavidé­kek 280 000 dolgozóját képvise­lő bányászszakszervezet azután hirdette meg az első országos bányászsztrájkot az 1916-os ál­talános sztrájk óta, hogy a munkaadók képviseleti szerve, a Brit Országos Szénbányászati Hivatal, nem javított 7,9 száza­lékos béremelési ajánlatán. A TUC feladata most az, hogy fel­mérje és megszervezze a bányá­szok sztrájkjának nemzetközi és hazai támogatását. A tárna-fenntartási munkák elvégzésére a szakszervezet engedélyt adott. Kéri is a dolgo­zókat, hogy ne adjanak ürügyet a munkaadóknak további mun­kahelyek bezárására és elbocsá­tásokra. A széntartalékok az évszak szükségleteihez képest elegen­dőek az országban, de a kor­mányt aggasztja az a lehetőség, hogy a bérvita elhúzódik. Sir Jofiu Eden, az ipari ügyek mi­nisztériumának vezetője, a „leg­nagyobb tiizelőtakarékosságra“ szólította fel a fogyasztókat, közöttük az üzemeket. Az angol kormány a jelek szerint olyan taktikát alkal­maz, hogy baj nélkül átvészelje a sztrájk első két-három hetéf, s csak akkor kezdi ismét újra a tárgyalásokat, amikor már úgy érzi, hogy a sztrájkolok elszige­telődtek a rokonszenvező közvé­leménytől és a testvér-szakszer­vezetektől. Nagy-Britannia Kom­munista Pártjának Végrehajtó Bizottsága a hét végén határo­zatban állapította meg: a bá­nyászok a Tory-kormány mun­kásellenes politikája ellen fo­lyó harc élvonalában küzdenek. A párt együttérez ezzel a harccal és felszólítja Nagy-Bri­tannia minden dolgozóját, hogy csatlakozzék a kommunisták szolidaritási kampányához. Zsúfoltak a börtönök Belfast — Az Irish Times kö­zölte, hogy Észak-írországban, az Erna-tó mellett épül a har­madik internáló tábor, amely­ben azokat a nőket akarják el­helyezni, akik aktívan részt vesznek az internálásokról szó­tő törvény elleni tiltakozó kam­pányban. Az észak-írországi börtönök az állandó razziák és letartóz­tatások következtében már túl­zsúfoltak, és a hatóságok nem tudják hová elhelyezni az újonnan letartóztatottakat. A harmadik internáló tábor építése azt mutatja, hogy a belfasti és londoni uralkodó kö­rök folytatni akarják a megtor­lások politikáját. Rahman sejk Daccában (Folytatás az 1. oldalról) haditengerészete és légiereje tagjaiból álló díszszázadot, majd mintegy 10 percen keresztül állt egy emelvényen és üdvöz­lésre emelt kézzel fogadta a tömeg ünneplését- Ezután te­herautóra szállt, amely lépés­ben tette meg az utat a repü­lőtértől mintegy 4 és fél kilo­méternyire levő lóversenypálya felé. Az utak mentén felsorako­zott embertömeg virágokat hin­tett a teherautóra. A lóversenypályán — ugyan­csak a tudósítás szerint — „ta­lán egymillió ember is volt“, amikor Rahman sejk megkezdte beszédét. Ez a lóversenypálya egyébként már szerepelt az el­múlt év történetében: tavaly március 7-én innen hirdette meg Rahman sejk a polgári en­gedetlenségi kampányt Jahja Khan rendszerével szemben. Ugyanitt tette le a fegyvert dö- eember 16-án Niazi tábornok, a keleti tartományban harcoló pakisztáni csapatok főparancs­noka a győztes indiai és Bangla Desh csapatok előtt. Mudzsibur Rahman beszédé­ben — amelyet megindultsága miatt többször is félbe kellett szakítania — határozottan kije­lentette, hogy a Bangla Desh és Pakisztán között a jövőben semmiféle kapcsolat nem állhat fenn. A szónok utalt Bhutto pakisz­táni elnökkel folytatott meg­beszélésére, közvetlenül szaba- doaibocsátása előtt. „Bhutto azt szerette volna, ha valamiféle kapcsolatot továbbra is fenntar­tunk Pakisztánnal. Azt felel­tem, még nem mondhatok sem­mit... Hadd válaszoljak most Bhutto úrnak: „Kapcsolataink Pakisztánnal örökre megsza­kadtak.“ Rahman sejk így folytatta: „Éljenek békében és hagyjanak bennünket is békében élni“. A Bangla Desh vezetője meg­nyugtatta a nem bengáliai szár­mazású mohamedán lakosságot, hogy semmiféle bántódás nem fogja őket érni, csupán világo­san kifejezésre kell juttatniuk, hogy bengálinak tartják magu­kat. Valetta—London — A hét vé­gén jegyzé’íváltás történt Ed­ward Heath brit miniszterel­nök és Dom Mintoff, Málta mi­niszterelnöke között. A jegyzé­kekben foglaltak tartalmát hi­vatalosan nem tették közzé, s csupán annyit közöltek, hogy a brit csapatkivonások módjáról esett^ szó bennük. Jól értesült angliai körök szerint azonban felmerült a Mintoff által meg­adott január 15-i határidő meg­hosszabbításának kérdése Is. Michael Gonzi máltai érsek — VI. Pál pápa után — hétfőn Héath miniszterelnökkel tár­gyalt Londonban. Az érsek ki­jelentette: nagyon örülne, ha a brit kormány hajlandó lenne el­fogadni Mintoff követelését, s különösen megelégedésére szol­gálna, ha az említett összeg és az Anglia által felajánlott 10 millió font közötti különbsé­get részben az amerikaiak fe­deznék. Máltán egyébként zajlik a diplomáciai élet. Hétfőn Máltá­ra utazott Taha Serif Ben Amer líbiai közlekedésügyi és villa­mossági miniszter, s a brit kül­ügyminisztérium közlése szerint Nagy-Britannia és Málta köl­csönösen új nagyköveteket ne­veztek ki. Waldheim és az ENSZ béketeremtő szerepe New York — Kurt Waldheim, ■ái. ENSZ főtitkára az amerikai televíziónak adott interjújában kijelentette: kész személyes te­kintélyét latba vetni a Közel- Keleten, ellátogatni mind Kal­lóba, mind Jeruzsálembe, ha en­nek valamilyen hasznát látja. A világszervezet új főtitkára azonban — mint maga kifejtet­te — „béketeremtő“ szerepét világméretekben látja: „szándé­komban áll mindenüvé elmenni, ahol baj van, mivel úgy vélem, hogy az érintett kormányokhoz fűződő személyes kapcsolataim révén tehetek valamit a problé­mák megoldásáért“. Waldheim közölte, hogy „van egy-két új elképzelése" a közel- keleti rendezés előmozdítását Illetően, s ezeket megvitatja majd Gunnar Jarringgal, aki tegnap érkezett New Yorkba. Arra a kérdésre, vajon van-e értelme bármi közvetítésnek, mielőtt Izrael kötelezettséget vállal az összes megszállt arab terület kiürítésére, Waldheim kitérő választ adott: diplomato- kusan megfogalmazott vélemé­nye szerint „nem ez az egyet­len probléma, amivel szembe kell néznünk“. Ugyanakkor megerősítette, hogy a Jarring- vezette tárgyalások alapján a BT 1967 novemberi határozatá­nak és a közgyűlés nemrég el­fogadott határozatának kell szolgálnia. A Waldheim-interjúban még két további kérdésről esett szó. A főtitkár egyfelől kijelentette, hogy bővíteni kívánja az ENSZ- központban dolgozó, különleges képzettséggel rendelkező szak­emberek számát, s több helyet akar biztosítani a „főhadiszál­láson“ a nőknek. Másfelől he- lyeslően nyilatkozott U Thant- nak arról az intézkedéséről, amellyel Kína ENSZ-tagságának helyreállítása után megvonta két tajvani fotoriporter műkö­dési engedélyét. Scheel az NSZK külpolitikájáról A két német állom viszonyát az NSZK szerződésben kívánja rendezni Bonn — Scheel nyugatnémet külügyminiszter vasárnap este elhangzott rádió nyilatkozatá­ban az NSZK idei külpolitikai célkitűzéseit világította meg. Két eseményt jelölt meg a prioritások között: Anglia, Dá­nia, Norvégia és Írország január 22-én esedékes csatlakozá­sát a Közös Piachoz és a tíz tagállamot tömörítő EGK kor­mányfői találkozóját. Az utóbbi­ra — közölte a külügyminisz­ter — feltehetően az év máso­dik felében kerül sor. Fontos követelménynek mi­nőstette Scheel a nyugat-európai gazdasági és valutaunió meg­gyorsított létrehozását és ezen túlmenően a kialakulóban levő politikai együttműködés foko­zását. Az európai biztonsági értekez­let sokoldalú előkészítése a nyugat-berlini rendezés életbe­lépésével és a keleti szerződé­sek ratifikálásával veszi majd kezdetét — közölte Scheel a továbbiakban. A két német állam ENSZ tag­ságának esélyeiről szólva a külügyminiszter megismételte, hogy előbb a két német állam viszonyát kell szerződésben ren­dezni, s ezt követően kér majd a nyugatnémet kormány jóvá­hagyást a parlamenttől arra, hogy az ENSZ-tagságért folya­modjék. Kommentárunk 1972. I. 11. E gy hónapja sincs még, hogy a közel-keleti kér­désben határozatot ho­lott az ENSZ-közgyűlés, és már­is újabb kihívásnak lehetünk a tanúi. Nixon elnök újévkor be­jelentette, elvben feloldotta a Phantom-szállítinányok hallga­tólagos embargóját, Rogers külügyminiszter pedig a napok­ban azt is sejtetni engedte, hogy a Phantomok mellett más hadászati jellegű anyagokat és fegyvereket szállítanak Izrael­nek. Még akkor is, ha az „erő­egyensúly“ nem billent át Egyiptom javára — magyaráz­ta Rogers —, s nem hagyott kétséget afelől, hogy ezek a szállítások a jövőben is foly­tatódnak. Mégpedig azért, hogy az Egyesült Államok biztos le­gyen benne, hogy az „egyen­súly a jövőben sem borul fel“. Az agresszió védelmére tehát mindig van mentség. Az ame­rikai diplomácia fegyvertárában békeszólamok és Phantomok váltják egymást. ígérgetés, „közvetítési“ hajlandóság és kardesörtetés mindig — minden mennyiségben! Mert a Phanto­mok mellett időnként „barátsá­gos“ arcot is próbálnak vágni. A napokban jelentették be azt is, hogy az Egyesült Államok kész felújítani „közvetítő“ tevé­kenységét a Szuezl-csatorna megnyitása céljából. Feltehető­en az összehangolt időhúzó tak­tikába illeszkedik, hogy az iz­raeli kormány a vasárnapi ülé­sén ugyancsak a csatorna meg­nyitásával összefüggő „lehető­ségeket“ mérlegelte. Anélkül azonban, hogy csapatait — a politikai rendezés első lépése­ként — visszavonná a csatorná­tól. S bár a Phantom-szállítmá- nyokkal egyidőben a szólamok sem maradtak el, mondván: az OlABB KIHÍVÁS... Egyesült Államok így kíván „nyomást qyakorolni" Izraelre, azóta azonban, mint minden ha­zugság, ez az „érvelés“ is meg­dőlt. Golda Meir miniszterel­nök-asszony éppúgy, mint Galili miniszter egyértelműen a világ tudtára adták: az Egyesült Ál­lamok nem kért és nem is ka­pott engedményeket a Phantom- szállítmányok fejében, s ezért a „kurzus“ továbbra is válto­zatlan. Tel Avivban ugyan „rugalma­sabb“ magatartásról beszélnek, az Egyesült Államok azonban fegyverszállítmányaival az ag- resszort bátorítja. Nixon dönté­sével a világ tudtára adta, hogy az ENSZ december 13-i határo­zata éppúgy, mint a most kez­dődő Jarring-misszió egyaránt hidegen hagyja az Egyesült Államokat. Egyiptomi kormány­körökben a döntést „felelőtlen­nek“ és „Izrael irányában nyil­vánvalóan elfogult“ lépésnek minősítették. Tahszin Besir kor­mányszóvivő joggal tette fel a kérdést: a közel-kelett „erő­egyensúly“ washingtoni értel­mezése „Izrael védelmét, vagy az izraeli annexiö védelmét" je- lenti-e ... Ilyen előzmények után aztán aligha lehet remél­ni, hogy az amerikai „közeledé­si“ kísérleteket és „közvetítési szándékot“ valaki is komolyan vegye. Nem árt ugyanakkor megem­líteni azt sem, egyes izraeli körökben máris rendkívül ma­gabiztosan — ahogy erről né hány nyugati megfigyelő is be­számolt —■ ismét a „megelőző" csapást emlegetik Egyiptommal szemben. S miközben Izrael és „szu- pervédnöke“ a fegyverkezésben ismét egymásra talált, Kairó újabb diplomáciai akcióba kez­dett. Riad külügyminiszter há­romhetes külföldi körútja — melynek során a Kínai Népköz- társaságba is ellátogat — épp­úgy, mint az EAK vezető párt­ja, az ASZÚ vezetőinek európai látogatása a politikai rendezés útját egyengetik. Riad az Arab- öböl államvezetőit próbálja most megnyerni, hogy gazdasá­gi befolyásuk révén hassanak a nyugati államok magatartá­sára a közel-keleti rendezés ér­dekében. Izrael ugyanis a je­lek szerint — katonai poten­ciálja növelésével — be akar­ja fagyasztani a mostani közel- keleti helyzetet, és ezt Egyip­tom nem nézheti tétlenül. Konkrét tettek nélkül, persze, nehéz elképzelni a térség hely­zetének normalizálását és a konfliktus kiújulásának meg­akadályozását. Ez ugyanis azt követeli meg, hogy az izraeli csapatok kivonása az összes megszállt arab területről és a hadiállapot egyidejű megszün­tetése a béke megteremtéséhez vezessen Izrael és az arab ál­lamok között. Ezt a kettős szempontot veszi figyelembe a szovjet rendezési terv. Konk­rét intézkedéseket javasol — beleértve az ENSZ, a nemzet­közi, valamint a nagyhatalmi garanciákat is. Ez a terv — ahogy a moszkvai Pravda írja — „megjelöli az izraeli csapat- kivonások határidejét és ezt összekapcsolja Izrael és arab szomszédai újtípusú, békés kap­csolataival“ Ehhez azonban arra van szük­ség, hogy az újabb kihívások és cinkos felelőtlenségek he­lyét a másik térfélen is a tér­ség békéjéért érzett felelősség foglalja el. Csak így bízhatnánk abban, hogy az újabb diplomá­ciai kampány — Jarring nagy­követ tevkenységét is beleért­ve — beváltja a hozzá fűzött reményeket. Enélkül azonban csak a bizonytalanságok hosz- szabbodnak meg és a kérdője­lek szaporodnak ... Holott a világ már pontot szeretne tenni a közel-keleti agresszió és a békétlenség után. FONOD ZOLTÁN A „Nagymorva Birodalom" Moszkvában Moszkva — Grigorij Vladikin, a Szovjetunió művelődésügyi miniszterének helyettese és dr. Jozef Mravík, a Szlovák Szocia­lista Köztársaság művelődési miniszterének helyettese teg­nap a moszkvai Állami Törté­nelmi Múzeumban megnyitotta a „Nagymorva Birodalom" ki­állítást. A kiállítás ünnepélyes megnyitásán Bohuslav Chňou- pek külügyminiszter, moszkvai csehszlovák nagykövet vezeté­sével részt vettek a csehszlovák nagykövetség vezető munkatár­sai. A nagy figyelmet keltő ki­állítás megnyitását Grigorij Vla­dikin fontos eseményként mél­tatta a két ország népei kap­csolatainak történetében. A ki­állítási tárgyakat az akkori há­rom nagy szláv állam (kijevi Oroszország, Bulgária és a cse­hek és szlovákok első közös állama) egyik fénykorának pá­ratlan kincseiként emlegette. A kiállítás egy hónapig tart* ja nyitva kapuit. néhány sorban STEFAN ÜLSZOWSKI lengyel külügyminiszter a szovjet kor­mány meghívására hivatalos lá­togatásra Moszkvába érkezett, BAJBAKOV, a Szovjetunió mi- nisztelnök-lielyettese, az Álla­mi Tervhivatal elnöke hivatalos látogatásra a magyar főváros­ba érkezett. HELSINKIBEN közzétették a Finn Kommunista Párt XIV, kongresszusának dokumentu­mait. B. SVESTKA vezetésével Brüsszelbe érkezett az európai biztonsággal foglalkozó cseh­szlovák bizottság küldöttsége. BRATTELI norvég miniszter- elnök a közös piaci országok­ban tett körútját követően visz- szatért hazájába. KAIRÓBAN tegnap megkez­dődtek a tárgyalások Anvar Szadat egyiptomi elnök és Bo- kassa, a Közép-afrikai Köztár­saság elnöke között. AI.EKSZEJ SITYIKOVNAK, az európai biztonságért küzdő szovjet bizottság elnökének, az Interparlamentáris Unió szovjet csoportja elnökének vezetésével tegnap szovjet küldöttség In­dult az európai biztonsággal foglalkozó bizottság képviselői­nek brüsszeli konzultatív talál­kozójára. A NYUGATI sajtó értesülései szerint a dán hadsereg bevoná­sával nagyszabású NATO-had- gyakorlat vette kezdetét. AZ ECUADORI kormány új törvényjavaslatot fogadott ©1, amely szerint az írástudatlanok is visszanyerték szavazati jogu­kat. A NOWE DROGI című lengyel elméleti lap a napokban ünne­pelte fennállásának 25. évfor­dulóját. A CSEHSZLOVÁK szakszerve­zeti dolgozók küldöttsége, ame­lyet Bedrich Kačlrek elvtárs ve­zet, ellátogatott Algériába, ahol az ország vezető képviselőivel folytatott megbeszéléseket. JAKATYERINA FURCEVA szov­jet művelődésügyi miniszter az Egyesült Államokba érkezett, ahol egy szovjet témájú kiállí­tást nyit meg. RAIMUND ONGARO, argentin szakszervezeti funkcionáriust a hivatalok a közvélemény nyo­mására kénytelenek voltak sza­badon bocsátani. SALVADOR ALLENDE chilei köztársasági elnök hadügymi­niszterré nevezte ki Josef Toha kubai belügyminisztert, akit a parlament szavazati többséggel felfüggesztett állásából. GIRI köztársasági elnöke leg­újabb rendelete értelmében el­nöki Igazgatás alá helyezte Bi­har államot. A PTI indiai hír- ügynökség szerint ezt a lépést az állam kormányzója javasol­ta.

Next

/
Thumbnails
Contents