Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-11 / 8. szám, kedd
e/j SZ TRÁJKOLNAK AZ ANGOL BÁNYÁSZOK Lázas diplomáciai tevékenység London — A brit szaktanács pénüzgyi és általános bizottsága — a TUC belső kabinetje — tegnap rendkívüli ülésen tárgyalta meg a szombaton éjfélkor kezdődött bányászsztrájk ügyét. A nagy-britanniai bányavidékek 280 000 dolgozóját képviselő bányászszakszervezet azután hirdette meg az első országos bányászsztrájkot az 1916-os általános sztrájk óta, hogy a munkaadók képviseleti szerve, a Brit Országos Szénbányászati Hivatal, nem javított 7,9 százalékos béremelési ajánlatán. A TUC feladata most az, hogy felmérje és megszervezze a bányászok sztrájkjának nemzetközi és hazai támogatását. A tárna-fenntartási munkák elvégzésére a szakszervezet engedélyt adott. Kéri is a dolgozókat, hogy ne adjanak ürügyet a munkaadóknak további munkahelyek bezárására és elbocsátásokra. A széntartalékok az évszak szükségleteihez képest elegendőek az országban, de a kormányt aggasztja az a lehetőség, hogy a bérvita elhúzódik. Sir Jofiu Eden, az ipari ügyek minisztériumának vezetője, a „legnagyobb tiizelőtakarékosságra“ szólította fel a fogyasztókat, közöttük az üzemeket. Az angol kormány a jelek szerint olyan taktikát alkalmaz, hogy baj nélkül átvészelje a sztrájk első két-három hetéf, s csak akkor kezdi ismét újra a tárgyalásokat, amikor már úgy érzi, hogy a sztrájkolok elszigetelődtek a rokonszenvező közvéleménytől és a testvér-szakszervezetektől. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsága a hét végén határozatban állapította meg: a bányászok a Tory-kormány munkásellenes politikája ellen folyó harc élvonalában küzdenek. A párt együttérez ezzel a harccal és felszólítja Nagy-Britannia minden dolgozóját, hogy csatlakozzék a kommunisták szolidaritási kampányához. Zsúfoltak a börtönök Belfast — Az Irish Times közölte, hogy Észak-írországban, az Erna-tó mellett épül a harmadik internáló tábor, amelyben azokat a nőket akarják elhelyezni, akik aktívan részt vesznek az internálásokról szótő törvény elleni tiltakozó kampányban. Az észak-írországi börtönök az állandó razziák és letartóztatások következtében már túlzsúfoltak, és a hatóságok nem tudják hová elhelyezni az újonnan letartóztatottakat. A harmadik internáló tábor építése azt mutatja, hogy a belfasti és londoni uralkodó körök folytatni akarják a megtorlások politikáját. Rahman sejk Daccában (Folytatás az 1. oldalról) haditengerészete és légiereje tagjaiból álló díszszázadot, majd mintegy 10 percen keresztül állt egy emelvényen és üdvözlésre emelt kézzel fogadta a tömeg ünneplését- Ezután teherautóra szállt, amely lépésben tette meg az utat a repülőtértől mintegy 4 és fél kilométernyire levő lóversenypálya felé. Az utak mentén felsorakozott embertömeg virágokat hintett a teherautóra. A lóversenypályán — ugyancsak a tudósítás szerint — „talán egymillió ember is volt“, amikor Rahman sejk megkezdte beszédét. Ez a lóversenypálya egyébként már szerepelt az elmúlt év történetében: tavaly március 7-én innen hirdette meg Rahman sejk a polgári engedetlenségi kampányt Jahja Khan rendszerével szemben. Ugyanitt tette le a fegyvert dö- eember 16-án Niazi tábornok, a keleti tartományban harcoló pakisztáni csapatok főparancsnoka a győztes indiai és Bangla Desh csapatok előtt. Mudzsibur Rahman beszédében — amelyet megindultsága miatt többször is félbe kellett szakítania — határozottan kijelentette, hogy a Bangla Desh és Pakisztán között a jövőben semmiféle kapcsolat nem állhat fenn. A szónok utalt Bhutto pakisztáni elnökkel folytatott megbeszélésére, közvetlenül szaba- doaibocsátása előtt. „Bhutto azt szerette volna, ha valamiféle kapcsolatot továbbra is fenntartunk Pakisztánnal. Azt feleltem, még nem mondhatok semmit... Hadd válaszoljak most Bhutto úrnak: „Kapcsolataink Pakisztánnal örökre megszakadtak.“ Rahman sejk így folytatta: „Éljenek békében és hagyjanak bennünket is békében élni“. A Bangla Desh vezetője megnyugtatta a nem bengáliai származású mohamedán lakosságot, hogy semmiféle bántódás nem fogja őket érni, csupán világosan kifejezésre kell juttatniuk, hogy bengálinak tartják magukat. Valetta—London — A hét végén jegyzé’íváltás történt Edward Heath brit miniszterelnök és Dom Mintoff, Málta miniszterelnöke között. A jegyzékekben foglaltak tartalmát hivatalosan nem tették közzé, s csupán annyit közöltek, hogy a brit csapatkivonások módjáról esett^ szó bennük. Jól értesült angliai körök szerint azonban felmerült a Mintoff által megadott január 15-i határidő meghosszabbításának kérdése Is. Michael Gonzi máltai érsek — VI. Pál pápa után — hétfőn Héath miniszterelnökkel tárgyalt Londonban. Az érsek kijelentette: nagyon örülne, ha a brit kormány hajlandó lenne elfogadni Mintoff követelését, s különösen megelégedésére szolgálna, ha az említett összeg és az Anglia által felajánlott 10 millió font közötti különbséget részben az amerikaiak fedeznék. Máltán egyébként zajlik a diplomáciai élet. Hétfőn Máltára utazott Taha Serif Ben Amer líbiai közlekedésügyi és villamossági miniszter, s a brit külügyminisztérium közlése szerint Nagy-Britannia és Málta kölcsönösen új nagyköveteket neveztek ki. Waldheim és az ENSZ béketeremtő szerepe New York — Kurt Waldheim, ■ái. ENSZ főtitkára az amerikai televíziónak adott interjújában kijelentette: kész személyes tekintélyét latba vetni a Közel- Keleten, ellátogatni mind Kallóba, mind Jeruzsálembe, ha ennek valamilyen hasznát látja. A világszervezet új főtitkára azonban — mint maga kifejtette — „béketeremtő“ szerepét világméretekben látja: „szándékomban áll mindenüvé elmenni, ahol baj van, mivel úgy vélem, hogy az érintett kormányokhoz fűződő személyes kapcsolataim révén tehetek valamit a problémák megoldásáért“. Waldheim közölte, hogy „van egy-két új elképzelése" a közel- keleti rendezés előmozdítását Illetően, s ezeket megvitatja majd Gunnar Jarringgal, aki tegnap érkezett New Yorkba. Arra a kérdésre, vajon van-e értelme bármi közvetítésnek, mielőtt Izrael kötelezettséget vállal az összes megszállt arab terület kiürítésére, Waldheim kitérő választ adott: diplomato- kusan megfogalmazott véleménye szerint „nem ez az egyetlen probléma, amivel szembe kell néznünk“. Ugyanakkor megerősítette, hogy a Jarring- vezette tárgyalások alapján a BT 1967 novemberi határozatának és a közgyűlés nemrég elfogadott határozatának kell szolgálnia. A Waldheim-interjúban még két további kérdésről esett szó. A főtitkár egyfelől kijelentette, hogy bővíteni kívánja az ENSZ- központban dolgozó, különleges képzettséggel rendelkező szakemberek számát, s több helyet akar biztosítani a „főhadiszálláson“ a nőknek. Másfelől he- lyeslően nyilatkozott U Thant- nak arról az intézkedéséről, amellyel Kína ENSZ-tagságának helyreállítása után megvonta két tajvani fotoriporter működési engedélyét. Scheel az NSZK külpolitikájáról A két német állom viszonyát az NSZK szerződésben kívánja rendezni Bonn — Scheel nyugatnémet külügyminiszter vasárnap este elhangzott rádió nyilatkozatában az NSZK idei külpolitikai célkitűzéseit világította meg. Két eseményt jelölt meg a prioritások között: Anglia, Dánia, Norvégia és Írország január 22-én esedékes csatlakozását a Közös Piachoz és a tíz tagállamot tömörítő EGK kormányfői találkozóját. Az utóbbira — közölte a külügyminiszter — feltehetően az év második felében kerül sor. Fontos követelménynek minőstette Scheel a nyugat-európai gazdasági és valutaunió meggyorsított létrehozását és ezen túlmenően a kialakulóban levő politikai együttműködés fokozását. Az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítése a nyugat-berlini rendezés életbelépésével és a keleti szerződések ratifikálásával veszi majd kezdetét — közölte Scheel a továbbiakban. A két német állam ENSZ tagságának esélyeiről szólva a külügyminiszter megismételte, hogy előbb a két német állam viszonyát kell szerződésben rendezni, s ezt követően kér majd a nyugatnémet kormány jóváhagyást a parlamenttől arra, hogy az ENSZ-tagságért folyamodjék. Kommentárunk 1972. I. 11. E gy hónapja sincs még, hogy a közel-keleti kérdésben határozatot holott az ENSZ-közgyűlés, és máris újabb kihívásnak lehetünk a tanúi. Nixon elnök újévkor bejelentette, elvben feloldotta a Phantom-szállítinányok hallgatólagos embargóját, Rogers külügyminiszter pedig a napokban azt is sejtetni engedte, hogy a Phantomok mellett más hadászati jellegű anyagokat és fegyvereket szállítanak Izraelnek. Még akkor is, ha az „erőegyensúly“ nem billent át Egyiptom javára — magyarázta Rogers —, s nem hagyott kétséget afelől, hogy ezek a szállítások a jövőben is folytatódnak. Mégpedig azért, hogy az Egyesült Államok biztos legyen benne, hogy az „egyensúly a jövőben sem borul fel“. Az agresszió védelmére tehát mindig van mentség. Az amerikai diplomácia fegyvertárában békeszólamok és Phantomok váltják egymást. ígérgetés, „közvetítési“ hajlandóság és kardesörtetés mindig — minden mennyiségben! Mert a Phantomok mellett időnként „barátságos“ arcot is próbálnak vágni. A napokban jelentették be azt is, hogy az Egyesült Államok kész felújítani „közvetítő“ tevékenységét a Szuezl-csatorna megnyitása céljából. Feltehetően az összehangolt időhúzó taktikába illeszkedik, hogy az izraeli kormány a vasárnapi ülésén ugyancsak a csatorna megnyitásával összefüggő „lehetőségeket“ mérlegelte. Anélkül azonban, hogy csapatait — a politikai rendezés első lépéseként — visszavonná a csatornától. S bár a Phantom-szállítmá- nyokkal egyidőben a szólamok sem maradtak el, mondván: az OlABB KIHÍVÁS... Egyesült Államok így kíván „nyomást qyakorolni" Izraelre, azóta azonban, mint minden hazugság, ez az „érvelés“ is megdőlt. Golda Meir miniszterelnök-asszony éppúgy, mint Galili miniszter egyértelműen a világ tudtára adták: az Egyesült Államok nem kért és nem is kapott engedményeket a Phantom- szállítmányok fejében, s ezért a „kurzus“ továbbra is változatlan. Tel Avivban ugyan „rugalmasabb“ magatartásról beszélnek, az Egyesült Államok azonban fegyverszállítmányaival az ag- resszort bátorítja. Nixon döntésével a világ tudtára adta, hogy az ENSZ december 13-i határozata éppúgy, mint a most kezdődő Jarring-misszió egyaránt hidegen hagyja az Egyesült Államokat. Egyiptomi kormánykörökben a döntést „felelőtlennek“ és „Izrael irányában nyilvánvalóan elfogult“ lépésnek minősítették. Tahszin Besir kormányszóvivő joggal tette fel a kérdést: a közel-kelett „erőegyensúly“ washingtoni értelmezése „Izrael védelmét, vagy az izraeli annexiö védelmét" je- lenti-e ... Ilyen előzmények után aztán aligha lehet remélni, hogy az amerikai „közeledési“ kísérleteket és „közvetítési szándékot“ valaki is komolyan vegye. Nem árt ugyanakkor megemlíteni azt sem, egyes izraeli körökben máris rendkívül magabiztosan — ahogy erről né hány nyugati megfigyelő is beszámolt —■ ismét a „megelőző" csapást emlegetik Egyiptommal szemben. S miközben Izrael és „szu- pervédnöke“ a fegyverkezésben ismét egymásra talált, Kairó újabb diplomáciai akcióba kezdett. Riad külügyminiszter háromhetes külföldi körútja — melynek során a Kínai Népköz- társaságba is ellátogat — éppúgy, mint az EAK vezető pártja, az ASZÚ vezetőinek európai látogatása a politikai rendezés útját egyengetik. Riad az Arab- öböl államvezetőit próbálja most megnyerni, hogy gazdasági befolyásuk révén hassanak a nyugati államok magatartására a közel-keleti rendezés érdekében. Izrael ugyanis a jelek szerint — katonai potenciálja növelésével — be akarja fagyasztani a mostani közel- keleti helyzetet, és ezt Egyiptom nem nézheti tétlenül. Konkrét tettek nélkül, persze, nehéz elképzelni a térség helyzetének normalizálását és a konfliktus kiújulásának megakadályozását. Ez ugyanis azt követeli meg, hogy az izraeli csapatok kivonása az összes megszállt arab területről és a hadiállapot egyidejű megszüntetése a béke megteremtéséhez vezessen Izrael és az arab államok között. Ezt a kettős szempontot veszi figyelembe a szovjet rendezési terv. Konkrét intézkedéseket javasol — beleértve az ENSZ, a nemzetközi, valamint a nagyhatalmi garanciákat is. Ez a terv — ahogy a moszkvai Pravda írja — „megjelöli az izraeli csapat- kivonások határidejét és ezt összekapcsolja Izrael és arab szomszédai újtípusú, békés kapcsolataival“ Ehhez azonban arra van szükség, hogy az újabb kihívások és cinkos felelőtlenségek helyét a másik térfélen is a térség békéjéért érzett felelősség foglalja el. Csak így bízhatnánk abban, hogy az újabb diplomáciai kampány — Jarring nagykövet tevkenységét is beleértve — beváltja a hozzá fűzött reményeket. Enélkül azonban csak a bizonytalanságok hosz- szabbodnak meg és a kérdőjelek szaporodnak ... Holott a világ már pontot szeretne tenni a közel-keleti agresszió és a békétlenség után. FONOD ZOLTÁN A „Nagymorva Birodalom" Moszkvában Moszkva — Grigorij Vladikin, a Szovjetunió művelődésügyi miniszterének helyettese és dr. Jozef Mravík, a Szlovák Szocialista Köztársaság művelődési miniszterének helyettese tegnap a moszkvai Állami Történelmi Múzeumban megnyitotta a „Nagymorva Birodalom" kiállítást. A kiállítás ünnepélyes megnyitásán Bohuslav Chňou- pek külügyminiszter, moszkvai csehszlovák nagykövet vezetésével részt vettek a csehszlovák nagykövetség vezető munkatársai. A nagy figyelmet keltő kiállítás megnyitását Grigorij Vladikin fontos eseményként méltatta a két ország népei kapcsolatainak történetében. A kiállítási tárgyakat az akkori három nagy szláv állam (kijevi Oroszország, Bulgária és a csehek és szlovákok első közös állama) egyik fénykorának páratlan kincseiként emlegette. A kiállítás egy hónapig tart* ja nyitva kapuit. néhány sorban STEFAN ÜLSZOWSKI lengyel külügyminiszter a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett, BAJBAKOV, a Szovjetunió mi- nisztelnök-lielyettese, az Állami Tervhivatal elnöke hivatalos látogatásra a magyar fővárosba érkezett. HELSINKIBEN közzétették a Finn Kommunista Párt XIV, kongresszusának dokumentumait. B. SVESTKA vezetésével Brüsszelbe érkezett az európai biztonsággal foglalkozó csehszlovák bizottság küldöttsége. BRATTELI norvég miniszter- elnök a közös piaci országokban tett körútját követően visz- szatért hazájába. KAIRÓBAN tegnap megkezdődtek a tárgyalások Anvar Szadat egyiptomi elnök és Bo- kassa, a Közép-afrikai Köztársaság elnöke között. AI.EKSZEJ SITYIKOVNAK, az európai biztonságért küzdő szovjet bizottság elnökének, az Interparlamentáris Unió szovjet csoportja elnökének vezetésével tegnap szovjet küldöttség Indult az európai biztonsággal foglalkozó bizottság képviselőinek brüsszeli konzultatív találkozójára. A NYUGATI sajtó értesülései szerint a dán hadsereg bevonásával nagyszabású NATO-had- gyakorlat vette kezdetét. AZ ECUADORI kormány új törvényjavaslatot fogadott ©1, amely szerint az írástudatlanok is visszanyerték szavazati jogukat. A NOWE DROGI című lengyel elméleti lap a napokban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A CSEHSZLOVÁK szakszervezeti dolgozók küldöttsége, amelyet Bedrich Kačlrek elvtárs vezet, ellátogatott Algériába, ahol az ország vezető képviselőivel folytatott megbeszéléseket. JAKATYERINA FURCEVA szovjet művelődésügyi miniszter az Egyesült Államokba érkezett, ahol egy szovjet témájú kiállítást nyit meg. RAIMUND ONGARO, argentin szakszervezeti funkcionáriust a hivatalok a közvélemény nyomására kénytelenek voltak szabadon bocsátani. SALVADOR ALLENDE chilei köztársasági elnök hadügyminiszterré nevezte ki Josef Toha kubai belügyminisztert, akit a parlament szavazati többséggel felfüggesztett állásából. GIRI köztársasági elnöke legújabb rendelete értelmében elnöki Igazgatás alá helyezte Bihar államot. A PTI indiai hír- ügynökség szerint ezt a lépést az állam kormányzója javasolta.
