Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-10 / 7. szám, hétfő

Decemberben a Magas-Tátrábarf, Csorba-tón készült a csehszlovák atlé­ták olimpiai kerete. Az edzőtábor ve­zetősége 28 atlétát hívott meg a FIS szállóba, 26-an meg is érkeztek, 2 be­tegség miatt maradt távol, s a többség már az első napon edzésbe fogott. Az edzőtáborozás célja az olimpiai játékokra való közös felkészülés. Itt láthattuk Plachýt, Danéket, Hübnerovát és Nádeníčeket, a súlylökő Brabecet és Janoušeket, az ezerötszázas Jehličkovát, és mindenkit, aki remélheti, hogy kijut a müncheni olimpiára. Egy ebédszünet­ben érkeztem az atléták házatájára. Megtekintettem a gyönyörű új torna­termet, a korszerű, minden igényt kie­légítő szaunát, láttam a falhoz támasz­tott síleceket, majd a síző atlétákat. Ebben az eszményinek nevezhető kör­nyezetben, a gyönyörű tátrai tél kulisz- szái között készülnek a legjobb cseh­szlovák atléták. Itt beszélgettem el Du­šan Moravčíkkal, a helsinki Európa- . bajnokság ezüstérmesével, az 1971-es év nagy felfedezettjével, aki négyszer javított ebben az esztendőben országos csúcsot a 3000 méteres akadályfutás­ban, és aki pgycsapásra a világ legjobb­jai közé verekedte be magát. Kérdéseim természetesen a fölkészülés és az olim­pia körül tapogatóztak. A készséges Moravčík a következőképpen válaszolt: „Az ezüstérmet és az országos csú­csokat a nagyszerű téli alapozásnak köszönhettem. Tavalyi felkészülésem leginkább azért sikerült, mert nem za­varta meg semmilyen betegség sem. Kivetettem ugyanis a mandulámat, és attól az időtől kezdve nem ismerem a betegséget. Tavaly ilyenkor még kor­csolyáztam is! Most, itt a Tátrában is kiváló a környezet, minden percet ki­használok az edzésre. Elsősorban a ki­tartás, az állóképesség megszerzése a cél. Sokat futok a havas utakon, a re­mek hegyi levegőn, síelek is és délelőt­tönként a tornateremben végzem erősí­tő gyakorlataimat. Ez az év annyiban különbözik a tavalyitól, hogy most már speciálisan is edzem a 3000 méteres akadályfutásra. 1970-ben nem készültem csak erre a távra, mert nem is készül­hettem: fogalmam sem vol arról, hogy belőlem egyszer akadályfutó lesz. 1972 tavaszán és nyarán csak erre a távra logok összpontosítani, és ennek meg is kell majd mutatkoznia. Ha Helsinki­ben nem jön közben sajnálatos —vé­letlen okozta — sérülésem, talán még jobb idővel és eredménnyel zárhattam volna az idényt, de így is elégedett vagyok. A müncheni esélyekről nem szívesen beszélek. Sok a jó futó, szinte áttekint­hetetlen a világ élmezőnye. Bennem akarat és szívósság van, a többi aztán a sors dolga. Csak azért szurkolok, hogy ne jöjjön közbe betegség“. Dušan Moravčíkot nem sokkal a nyi­latkozat után a havas tátrai úton lát­tam viszont. Színes sapkájában és sál- jában rótta a kilométereket. Már azt a bizonyos Európa-bajnoki ezüstöt sem adták ingyen. Elképzelhető, hogy meny­nyit kell dolgozni az olimpiai kikülde­tésért, és az esetleges jó szereplésért! Még szerencse, hogy az atléták, — és így Moravčík is — harcedzett, kemény einljerek, akik mindent megtesznek azért, hogy jól szerepeljenek, különö­sen azok irtán, hogy az az ezüstérem már kötelez is! f batta) 1972. I. 10. 5 Az újesztendő első napjaiban kis ki­vételtől eltekintve, mindenki terveket jző, fogadkozik, új életet akar kezdeni, vagy mások számára tereriiteni. Eb­ben a sportfunkcionáriusok, edzők, versenyzők sem képeznek kivételt, s mivel minden nemes célt szolgáló kezdeményezés, az-idei év szlovákiai testnevelési mozgalmát figyelembe véve, jókor jön, bizalommal tekint­hetnek mindazok a jövőbe, akik a testnevelést és a sportot szívügyük­nek tekintik. Prof. dr. Vladimír Cernušák, az SZTSZ KB elnöke újévi köszöntőjében elsősorban megelégedéssel szögezte le, hogy a testnevelési szövetség tag­jai a XIV, pártkongresszus határoza­taiból kiindulva milyen sokoldalúan vették ki részüket a választási kam­pányból. A most következő időszak­ban tényekkel kell a választási prog­ramot megtölteni. Itt elsősorban a politikai nevelőmunkát, a tömeges testnevelést, az ifjúsági testnevelés széles alapokra helyezését, valamint az anyagiak biztosítását említette. Tény, hogy Szlovákia testnevelési mozgalmában új utakat kell ’keresni, új irányelvet kell kitűzni, és azokat pontosan ,követni. Oda kell hatni, hogy a testnevelési mozgalom, vala­mint a sportolás fontosságát a szo­cialista társadalomban az emberek és szervezetek egyaránt tudatosítsák. Nincs itt egyébről szó, mint arról, hogy a szocialista emberformálásban jelentős szerepet kapjon a testneve­lés és ezzel a dolgozók élete kultu­ráltabb legyen. Az elmúlt év utolsó napjaiban az SZTSZ KB két alelnöke, Miroslav Červenka és ing. Škola sajtóértekez­leten számolt be a szlovákiai testne­velési és sportmozgalom 1971. évi eredményeiről, valamint az idei év feladatairól. Miroslav Červenka alelnök elöljá­róban leszögezte, hogy a XIV. párt­kongresszus határozatainak nagy ré­sze már f971-ben is megvalósításra került, s az idén oda kell hatni, hogy a határozatokat a testnevelési dolgo­zók teljesen magukévá tegyék, hiszen kulcskérdésekről van szó. Ezek: az ifjúsággal folytatott munka, a töme­ges testnevelés, valamint az élsport­ról történő gondoskodás. Az SZTSZ 1972-re pontos irányelveket, terveket dolgozott ki. Nagy súlyt kell helyezni az új funkcionáriusok, edzők neve­lésére, valamint a régiek szakkép­zettségének emelésére. Jövőre olyan szintet akarnak Szlo­vákiában a tömeges testnevelés terén elérni, mely feltétlenül határkövet je­lent majd a szlovákiai testnevelési mozgalomban és oda fog hatni, hogy 1973-ban a megelégedettség hangján és elismeréssel nyilatkozhatunk az egy. év alatt történtekről. Az egyes sportágakban fontos- szerepet kapnak a szlovákiai bajnokságok, melyeknek színvonalát azonban feltétlenül emel­ni kell. Megállapítást nyert, hogy jó né­hány komoly anyagi befektetéssel rendezett szlovákiai sportversenyen pont a szlovákiai versenyzők részéről nyilvánult meg gyér érdeklődés és csak kevesen vettek ezeken részt, örvendetes viszont, az ifjúsági ver­senyzők szereplése egyes sportágak­ban, mert számosán közülük országos viszonylatban is kiemelkedő eredmé­nyeket értek el. A jövőben ezt még fokozni kell, amiben a járások kap­nak jelentős szerepet. A járási ifjú­sági versenyeken minél nagyobb rész­vételt kell biztosítani. Ami a nemzetközi találkozókat il­leti, elsősorban a szocialista orszá­gokkal mélyítik el a kapcsolatokat, ami természetesen nem jelenti azt, hogy egyéb nemzetközi versenyen világ- vagy Európa-bajnokságon — rendezzék azt akár kapitalista or­szágban is — nem vesznek részt. Itt elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy olyan eseményeken biztosítsák a sportolók részvételét, amelyeknek színvonala hozzájárul tudásuk, telje­sítőképességük növeléséhez. Az SZTSZ másik alelnöke, Ján Ško­la, elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Hangsúlyozta: eljött az ideje annak, hogy gazdasági téren is rendet teremtsenek. Ide tartozik a sportlétesítmények —1 tornatermek, pályák, uszodák — gazdaságos ki­használása és az azokról történő gon­doskodás is. A pénz nem minden, de nem is mellékes tényező a sporttevé­kenység kifejtésénél. Feltétlenül tudatosítani kell: a a sport nemcsak hobby, hanem ko­moly társadalmi megmozdulás, s nem­egyszer jelentős szerepet tölt be a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetközi politikájában, valamint a szocialista ember formálásánál és így minden tekintnlben komolv fela­dat. Ezért kell elsősorban az ifjúság ne­velésével oly körültekintően, beható­an foglalkozni. Képezze a közép- és főiskolai testnevelés a szocialista testnevelési és sportmozgalom szilárd alapját, örvendetes az a kezdeménye­zés, melynek célja, hogy az iskolák, a KISZ, az SZTSZ között minél szo­rosabb kapcsolatokat teremjenek fsokhelyíitt ez már meg is történt], a sportok népszerűsítése, a testneve­lési mozgalom minél szélesebb ala­pokra heWe^éce grrlekčbfin. K. f. RudaKov Jasin nyomában Még mindannyian élén­ken emlékszünk arra a bú­csúmérkőzésre, amelyet Moszkvában rendeztek meg az aktív pályafutását be­fejezett Lev Jasin tisztei e- tére. A kommentátorok ak­kor azt hangoztatták, so­káig pótolhatatlan űr tá­mad a nagy távozó mögött. Mindez mintha csak teg­nap történt volna, s ina már kommentárok, rang­sorolások jelzik, hogy a labdarúgásban is elmúlt az 1971-es esztendő. Az első valóban rangos értékelés híre Párizsból érkezett, s Európa legjobb labdarúgói között, legjobb kapusként Rudakovot, a szovjet válo­gatott és a Dinamó Kijev ka­puvédőjét emlegették. Az­óta több úgynevezett eu­rópai válogatott felállítá­sa látott nyomdafestéket, s ezeknek egy a közös ne­vezőjük: Mindegyikben Ru. dakov a kapus. Ez azért is érdekes, mert kiváló ka­pusteljesítményekben a tá­vozott esztendőben nem volt hiány. Gondoljunk csak Banks, Carnus, Géczi, Raducanu, Maier egy-egy kiváló alakítására, vagy inkább sorozatára. A szak­értők a szovjet válogatott kétségtelen kiegyensúlyo. zott volta mellett elsősor­ban Rudakovban látják a Szovjetunió labdarúgó-vá­logatottja EB-selejtez'íből továbbjutásának értelmi szerzőjét. Az ellenfél csa. tárai úgyszólván megbű* voltén álltak szemtől-szem. ben ezzel a biztosszemfí és kezű kapus':?’1 Megérdemli Klaus Urbanczyk, az NDK labdarúgásának egyik ki­válósága. A világ először Tokióban figyelt fel rá, amikor válogatottjának csapatkapitánya volt. Sé­rülése akadályozta meg abban, hogy az együttes utolsó találkozóin részt vehessen, de még bepólyá­zott lábbal is felállt — társai kérésére — a győ« zelmi dobogó harmadik fo. kára, hogy átvegye az olimpiai labdarúgó-torna harmadik helyéért járó bronzérmet. Urbanczyk sérülésének hosszas gyógykezelése után végre teljesen egész­ségesen ismét klubja, a Chemie Halle rendelkezé­sére állt. Nevét tavaly kap­ta újból szárnyaira a vi­lághír. Eindhovenben, az emlékezetes szállodai tűz­vésznél saját élete és egészsége kockáztatásával mentette meg a tüzhalál- tól lakótársait, az ismeret­len vendégeket, s köbben súlyosan megsérült. Ebből is felépült, és már újra játszott bajnoki mér'^^é- sen csďpata egyik Inp’-ibb- ja volt. Halle városában, sőt az egész NDK-ban büsz­kék Urbanczykra. ÄZ év fői'3 Nagyon sok gólt láthat­tunk az elmúlt esztendő­ben, de a legszebbnek ta­lán azt minősíthetnénk, amelyet a magyar váloga­tott Párizsban, azon a dön­tő fontosságú Franciaor­szág—Magyarország talál­kozón Ben© révén juttatott Carrtus hálójába. Az év nagy sporteseményeinek tv ismétlésénél újból és új­ból megcsodálhattuk, mi­lyen magától értetődő mó­don emelte át a labdát Du­nai II. az őt határozottan támadó francia védő fe­lett, hogy azután Bene bá­bozás nélk"! azt kapásból lője a kapuba. Érzésünk szerint ez a mozzanat nyi­totta me« Illovszky csapa­ta számára a legjobb nyolc közé vezető utat. Az„ezüst“ ^ ^

Next

/
Thumbnails
Contents