Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-10 / 7. szám, hétfő
Decemberben a Magas-Tátrábarf, Csorba-tón készült a csehszlovák atléták olimpiai kerete. Az edzőtábor vezetősége 28 atlétát hívott meg a FIS szállóba, 26-an meg is érkeztek, 2 betegség miatt maradt távol, s a többség már az első napon edzésbe fogott. Az edzőtáborozás célja az olimpiai játékokra való közös felkészülés. Itt láthattuk Plachýt, Danéket, Hübnerovát és Nádeníčeket, a súlylökő Brabecet és Janoušeket, az ezerötszázas Jehličkovát, és mindenkit, aki remélheti, hogy kijut a müncheni olimpiára. Egy ebédszünetben érkeztem az atléták házatájára. Megtekintettem a gyönyörű új tornatermet, a korszerű, minden igényt kielégítő szaunát, láttam a falhoz támasztott síleceket, majd a síző atlétákat. Ebben az eszményinek nevezhető környezetben, a gyönyörű tátrai tél kulisz- szái között készülnek a legjobb csehszlovák atléták. Itt beszélgettem el Dušan Moravčíkkal, a helsinki Európa- . bajnokság ezüstérmesével, az 1971-es év nagy felfedezettjével, aki négyszer javított ebben az esztendőben országos csúcsot a 3000 méteres akadályfutásban, és aki pgycsapásra a világ legjobbjai közé verekedte be magát. Kérdéseim természetesen a fölkészülés és az olimpia körül tapogatóztak. A készséges Moravčík a következőképpen válaszolt: „Az ezüstérmet és az országos csúcsokat a nagyszerű téli alapozásnak köszönhettem. Tavalyi felkészülésem leginkább azért sikerült, mert nem zavarta meg semmilyen betegség sem. Kivetettem ugyanis a mandulámat, és attól az időtől kezdve nem ismerem a betegséget. Tavaly ilyenkor még korcsolyáztam is! Most, itt a Tátrában is kiváló a környezet, minden percet kihasználok az edzésre. Elsősorban a kitartás, az állóképesség megszerzése a cél. Sokat futok a havas utakon, a remek hegyi levegőn, síelek is és délelőttönként a tornateremben végzem erősítő gyakorlataimat. Ez az év annyiban különbözik a tavalyitól, hogy most már speciálisan is edzem a 3000 méteres akadályfutásra. 1970-ben nem készültem csak erre a távra, mert nem is készülhettem: fogalmam sem vol arról, hogy belőlem egyszer akadályfutó lesz. 1972 tavaszán és nyarán csak erre a távra logok összpontosítani, és ennek meg is kell majd mutatkoznia. Ha Helsinkiben nem jön közben sajnálatos —véletlen okozta — sérülésem, talán még jobb idővel és eredménnyel zárhattam volna az idényt, de így is elégedett vagyok. A müncheni esélyekről nem szívesen beszélek. Sok a jó futó, szinte áttekinthetetlen a világ élmezőnye. Bennem akarat és szívósság van, a többi aztán a sors dolga. Csak azért szurkolok, hogy ne jöjjön közbe betegség“. Dušan Moravčíkot nem sokkal a nyilatkozat után a havas tátrai úton láttam viszont. Színes sapkájában és sál- jában rótta a kilométereket. Már azt a bizonyos Európa-bajnoki ezüstöt sem adták ingyen. Elképzelhető, hogy menynyit kell dolgozni az olimpiai kiküldetésért, és az esetleges jó szereplésért! Még szerencse, hogy az atléták, — és így Moravčík is — harcedzett, kemény einljerek, akik mindent megtesznek azért, hogy jól szerepeljenek, különösen azok irtán, hogy az az ezüstérem már kötelez is! f batta) 1972. I. 10. 5 Az újesztendő első napjaiban kis kivételtől eltekintve, mindenki terveket jző, fogadkozik, új életet akar kezdeni, vagy mások számára tereriiteni. Ebben a sportfunkcionáriusok, edzők, versenyzők sem képeznek kivételt, s mivel minden nemes célt szolgáló kezdeményezés, az-idei év szlovákiai testnevelési mozgalmát figyelembe véve, jókor jön, bizalommal tekinthetnek mindazok a jövőbe, akik a testnevelést és a sportot szívügyüknek tekintik. Prof. dr. Vladimír Cernušák, az SZTSZ KB elnöke újévi köszöntőjében elsősorban megelégedéssel szögezte le, hogy a testnevelési szövetség tagjai a XIV, pártkongresszus határozataiból kiindulva milyen sokoldalúan vették ki részüket a választási kampányból. A most következő időszakban tényekkel kell a választási programot megtölteni. Itt elsősorban a politikai nevelőmunkát, a tömeges testnevelést, az ifjúsági testnevelés széles alapokra helyezését, valamint az anyagiak biztosítását említette. Tény, hogy Szlovákia testnevelési mozgalmában új utakat kell ’keresni, új irányelvet kell kitűzni, és azokat pontosan ,követni. Oda kell hatni, hogy a testnevelési mozgalom, valamint a sportolás fontosságát a szocialista társadalomban az emberek és szervezetek egyaránt tudatosítsák. Nincs itt egyébről szó, mint arról, hogy a szocialista emberformálásban jelentős szerepet kapjon a testnevelés és ezzel a dolgozók élete kulturáltabb legyen. Az elmúlt év utolsó napjaiban az SZTSZ KB két alelnöke, Miroslav Červenka és ing. Škola sajtóértekezleten számolt be a szlovákiai testnevelési és sportmozgalom 1971. évi eredményeiről, valamint az idei év feladatairól. Miroslav Červenka alelnök elöljáróban leszögezte, hogy a XIV. pártkongresszus határozatainak nagy része már f971-ben is megvalósításra került, s az idén oda kell hatni, hogy a határozatokat a testnevelési dolgozók teljesen magukévá tegyék, hiszen kulcskérdésekről van szó. Ezek: az ifjúsággal folytatott munka, a tömeges testnevelés, valamint az élsportról történő gondoskodás. Az SZTSZ 1972-re pontos irányelveket, terveket dolgozott ki. Nagy súlyt kell helyezni az új funkcionáriusok, edzők nevelésére, valamint a régiek szakképzettségének emelésére. Jövőre olyan szintet akarnak Szlovákiában a tömeges testnevelés terén elérni, mely feltétlenül határkövet jelent majd a szlovákiai testnevelési mozgalomban és oda fog hatni, hogy 1973-ban a megelégedettség hangján és elismeréssel nyilatkozhatunk az egy. év alatt történtekről. Az egyes sportágakban fontos- szerepet kapnak a szlovákiai bajnokságok, melyeknek színvonalát azonban feltétlenül emelni kell. Megállapítást nyert, hogy jó néhány komoly anyagi befektetéssel rendezett szlovákiai sportversenyen pont a szlovákiai versenyzők részéről nyilvánult meg gyér érdeklődés és csak kevesen vettek ezeken részt, örvendetes viszont, az ifjúsági versenyzők szereplése egyes sportágakban, mert számosán közülük országos viszonylatban is kiemelkedő eredményeket értek el. A jövőben ezt még fokozni kell, amiben a járások kapnak jelentős szerepet. A járási ifjúsági versenyeken minél nagyobb részvételt kell biztosítani. Ami a nemzetközi találkozókat illeti, elsősorban a szocialista országokkal mélyítik el a kapcsolatokat, ami természetesen nem jelenti azt, hogy egyéb nemzetközi versenyen világ- vagy Európa-bajnokságon — rendezzék azt akár kapitalista országban is — nem vesznek részt. Itt elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy olyan eseményeken biztosítsák a sportolók részvételét, amelyeknek színvonala hozzájárul tudásuk, teljesítőképességük növeléséhez. Az SZTSZ másik alelnöke, Ján Škola, elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Hangsúlyozta: eljött az ideje annak, hogy gazdasági téren is rendet teremtsenek. Ide tartozik a sportlétesítmények —1 tornatermek, pályák, uszodák — gazdaságos kihasználása és az azokról történő gondoskodás is. A pénz nem minden, de nem is mellékes tényező a sporttevékenység kifejtésénél. Feltétlenül tudatosítani kell: a a sport nemcsak hobby, hanem komoly társadalmi megmozdulás, s nemegyszer jelentős szerepet tölt be a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetközi politikájában, valamint a szocialista ember formálásánál és így minden tekintnlben komolv feladat. Ezért kell elsősorban az ifjúság nevelésével oly körültekintően, behatóan foglalkozni. Képezze a közép- és főiskolai testnevelés a szocialista testnevelési és sportmozgalom szilárd alapját, örvendetes az a kezdeményezés, melynek célja, hogy az iskolák, a KISZ, az SZTSZ között minél szorosabb kapcsolatokat teremjenek fsokhelyíitt ez már meg is történt], a sportok népszerűsítése, a testnevelési mozgalom minél szélesebb alapokra heWe^éce grrlekčbfin. K. f. RudaKov Jasin nyomában Még mindannyian élénken emlékszünk arra a búcsúmérkőzésre, amelyet Moszkvában rendeztek meg az aktív pályafutását befejezett Lev Jasin tisztei e- tére. A kommentátorok akkor azt hangoztatták, sokáig pótolhatatlan űr támad a nagy távozó mögött. Mindez mintha csak tegnap történt volna, s ina már kommentárok, rangsorolások jelzik, hogy a labdarúgásban is elmúlt az 1971-es esztendő. Az első valóban rangos értékelés híre Párizsból érkezett, s Európa legjobb labdarúgói között, legjobb kapusként Rudakovot, a szovjet válogatott és a Dinamó Kijev kapuvédőjét emlegették. Azóta több úgynevezett európai válogatott felállítása látott nyomdafestéket, s ezeknek egy a közös nevezőjük: Mindegyikben Ru. dakov a kapus. Ez azért is érdekes, mert kiváló kapusteljesítményekben a távozott esztendőben nem volt hiány. Gondoljunk csak Banks, Carnus, Géczi, Raducanu, Maier egy-egy kiváló alakítására, vagy inkább sorozatára. A szakértők a szovjet válogatott kétségtelen kiegyensúlyo. zott volta mellett elsősorban Rudakovban látják a Szovjetunió labdarúgó-válogatottja EB-selejtez'íből továbbjutásának értelmi szerzőjét. Az ellenfél csa. tárai úgyszólván megbű* voltén álltak szemtől-szem. ben ezzel a biztosszemfí és kezű kapus':?’1 Megérdemli Klaus Urbanczyk, az NDK labdarúgásának egyik kiválósága. A világ először Tokióban figyelt fel rá, amikor válogatottjának csapatkapitánya volt. Sérülése akadályozta meg abban, hogy az együttes utolsó találkozóin részt vehessen, de még bepólyázott lábbal is felállt — társai kérésére — a győ« zelmi dobogó harmadik fo. kára, hogy átvegye az olimpiai labdarúgó-torna harmadik helyéért járó bronzérmet. Urbanczyk sérülésének hosszas gyógykezelése után végre teljesen egészségesen ismét klubja, a Chemie Halle rendelkezésére állt. Nevét tavaly kapta újból szárnyaira a világhír. Eindhovenben, az emlékezetes szállodai tűzvésznél saját élete és egészsége kockáztatásával mentette meg a tüzhalál- tól lakótársait, az ismeretlen vendégeket, s köbben súlyosan megsérült. Ebből is felépült, és már újra játszott bajnoki mér'^^é- sen csďpata egyik Inp’-ibb- ja volt. Halle városában, sőt az egész NDK-ban büszkék Urbanczykra. ÄZ év fői'3 Nagyon sok gólt láthattunk az elmúlt esztendőben, de a legszebbnek talán azt minősíthetnénk, amelyet a magyar válogatott Párizsban, azon a döntő fontosságú Franciaország—Magyarország találkozón Ben© révén juttatott Carrtus hálójába. Az év nagy sporteseményeinek tv ismétlésénél újból és újból megcsodálhattuk, milyen magától értetődő módon emelte át a labdát Dunai II. az őt határozottan támadó francia védő felett, hogy azután Bene bábozás nélk"! azt kapásból lője a kapuba. Érzésünk szerint ez a mozzanat nyitotta me« Illovszky csapata számára a legjobb nyolc közé vezető utat. Az„ezüst“ ^ ^
