Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

K Ü 7. O E L E IVP a sztratoszférában APRÓHIRDETÉS Nincs olyan műszer a világon, amely képes lenne hitelesen lemérni a lélekjelenlétet. S nincs pszichológus, aki teljes biztonsággal és pontosan körül tudná határolni az emberi lélekjelenlét nagyságát, erejét. Hiszen a pillanatnyi lélekje­lenlétet az ember fiziológiai és idegállapotán, valamint tapasztaltságán és képzettségén kívül szinte felmérhetetlenül sok külső és belső té­nyező befolyásolja. S ezeknek együttes hatását szinte lehetetlen teljes biztonsággal előre kiszá­mítani. Különösen akkor, ha teljesen váratlan és ismeretlen veszély teszi hirtelen próbára az embert. \ Robbanás 14 ezer méter magasban Parragi Vilmos főhadnagynak, a fiatal vadász­repülőnek a közelmúltban volt része Hyen meg­próbáltatásban. Olyan különlegesen veszélyes helyzetbe került, amilyenbe soha senki előtte. Tizennégyezer méter magasságban viharzott szuperszonikus gépével, a hangsebességnél jó­val nagyobb gyorsasággal, amikor teljesen vá­ratlanul különös koppanásra lett figyelmes. A koppanás jobbfelől hallatszott. Mi történt? Eltévedt meteor ütközött a gép testének? Vagy valamely más, ismeretlen erőha­tás érte? Teljes koncentrálással ellenőrizte a műszere­ket, a kapcsolótáblát, a kabintetőt. Semmi ren- ellenesség. A gép minden berendezése a megszo­kott biztonsággal működött. Parragi főhadnagy azzal a feladattal emelke­dett a magasba, hogy ellenséges gép szerepét ala­kítsa. A kapott parancsnak megfelelően kissé csökkentenie kellett a gép sebességét. A gázkarért nyúlt. E pillanatban robbanás reszkettette meg a gépet. S a vadászrepülőt lebírhatatlan erejű lég­nyomás taszította mellbe, és préselte vasmarok­kal az ülésbe. Fejvédőjét, a „haubét“ viszont hir­telen kerekedett szívóhatás igyekezett letépni. Arca szabadon levő részébe mintha milliónyi jég­tű fúródott volna. Szemhéja görcsösen összezá­rult, mindkét szeméből patakzott a könnye. A testét oltalmazó magassági ruha luftballonként felfúvódott. Mínusz 52 fok a kabinban A főhadnagy nem vesztette el lélekjelenlétét. Ereje teljes megfeszítésével ültében előre hajolt, s arcát a műszerfal mögött óvta a felülről be­áramló, elsöprő erejű léghuzat elől. Felpillantott. A kabintető plexiüvegének nagyobb hányada hiányzott. Valami történhetett vele. Talán való­ban nekiütközött valami, amitől megsérült, meg­repedt, s azután a kabin belső légnyomása nagy- hirtelen, robbanásszerű erővel kitörte, apró szi­lánkokká forgácsolva kiröpítette a sztratoszféra ritka légterébe. A pilóta testét a túlnyomásos ruha biztonsá­gosan oltalmazta. Enélkül a szervezet belső nyo­mása és a sztratoszférában uralkodó igen ki­csiny külső nyomás közötti különbség következ­tében az emberi test valósággal szétrobbanna. És a légzés? A pilóta orrára és szájára szerelt légzőcső bőségesen elegendő oxigént biztosított. De képes-e a vadászrepülő ilyen körülmények között gépének további irányítására? El tudja-e vezetni a legközelebbi repülőtérig, s le tud-e szállni? Parragi főhadnagynak nem volt ideje arra, hogy e kérdéseken tűnődjék. Tüstént cselekedni kezdett. Kikapcsolta a gép hangsebesség feletti repülését biztosító, úgyne­vezett forszázst, kiengedte a törzsféklapot, s to­vábbra is előre hajolva, a műszerfal viszonyla­gos oltalma mögött megfeszített koncentrálás­sal dolgozott. Rádión jelenteni akarta a történteket a repü­lőtérre, de hasztalan: a nagy torlónyomás és a hajtóműnek a kitört kabintetőn keresztül be­áramló zaja lehetetlenné tette ezt. Testét másodpercek alatt dermesztő hideg jár­ta át. A kirobbant plexiüvegen besüvítő levegő hőmérséklete «mínusz ötvenkét fok volt! A sztra­toszférában mindig nagy hideg uralkodik. Épségben földre jutni! Okos, megfontolt számítással a gép sebessé­gének és magasságának mielőbbi csökkentésére törekedett. Tízezer méter magasságban még min­dig dermesztő volt a hideg: mínusz negyven- nyolc fokos fagy gémberítette végtagjait Öltö­zéke viszont csupán a kabinban szokásos szo­bahőmérsékletnek felelt meg. Vajon meddig bírja? Nem lenne-e célszerűbb a katapultálás, mielőtt teljesen átdermed a hi­degtől, és végképp cselekvőképtelenné válik? A légzőkészülék szájára és orrára szoruló csö­ve alatt az ajkába harapott. Nem. Nem hagyja sorsára a gépet. A műszerek működnek. Amíg erővel és akarattal bírja, nem adja fel a har­cot. Megkísérli azt, amit ilyen helyzetben még soha senkinek sem volt alkalma megpróbálni: épségben földre juttatni a gépet. Kékre-lilára dermedt kezét hevesen a nad­rágjához dörzsölte. Meg kell őriznie ujjai moz­gásképességét. Enélkül tehetetlenségre lenne kárhoztatva. S nem csupán a gép, de pilótája is menthetetlenül odaveszne. Gépének sebességét sikerült a megengedhető minimálisra csökkentenie. A kitört kabintető felől beáramló Jégzuhatag ereje érezhetően lany­hult. A kisebb kapacitással dolgozó hajtómű zaja is csillapult. Sikerült helyreállítania a rádió­összeköttetést. — Jelentem, nagy magasságban kirobbant a kabintetőm! A repülőtér irányító harcálláspontján nem akartak hinni a fülüknek. — Adását ismételje! Megismételte, majd rádióját átkapcsolta a re­pülésvezető hullámhosszára. — Haza tudja hozni a gépet? — kérdezte a repülésvezető. — Megkísérlem. Sikeres leszállás A gép kabintetőjének plexiüvege elől nem tö­rött ki, de millió és millió hajszálrepedés miatt teljesen átláthatatlanná vált. A pilóta vizuálisan nem tájékozódhatott. A repülőtér apparátusa segítségére sietett. A harcálláspontról megadták neki a repülési irányt és a szükséges süllyedési adatokat. Az irányító lokátor személyzete biztos hozzáértés­sel vezette őt hazafelé. A gépével ugyancsak a Légtérben tartózkodó Kiss Endre főhadnagy, Parragi Vilmos kijelölt elfogója is segítségére sietett. A bajba jutott gép mellé csatlakozott. Odalent a repülőtéren pillanatok alatt felfor­rósodott a hirtelen jött izgalom hulláma. Min­denki feszült figyelemmel, aggódva figyelte az iskolaköröket: sikerül-e leszállnia Parragi fő­hadnagynak? Lélekjelenléte továbbra sem hagyta cserben. Az első leszállási kísérlet nem sikerült. Újabb is­kolakörrel megismételte a műveletet. S másod­szorra sikeresen letette gépét a kényszerleszálló mezőn. Amint földet érzett a kerekek alatt, azon­nal kikapcsolta a hajtóművet, kiengedte a fék­ernyőt, és áramlalanította a gépet, amely vi­szonylag rövid gurulás után baj nélkül megállt. Parragi főhadnagy megkönnyebbült sóhajjal lépett ki a vezetőfülkéből. Megnézte a sérült kabintetőt, fürkésző pillantással végigpásztázta a törzset, a szárnyakat, a vezérsíkokat. A kirob­bant plexin kívül sehol semmi sérülés. Most már volt ideje a tűnődésre és az izga­lomra. Egyszeriben belenyilallt a döbbenetes felisme­rés: ez a kaland másképp is végződhetett volna. Lélekjelenlétének, erős akarat összpontosításának és a repülőtérről kapott segítségnek köszön­hető, hogy sikeresen leküzdötte ezt a különlege­sen veszélyes helyzetet, amely ezelőtt még soha egyetlen vadászrepülővel sem fordult elő. BERTALAN ISTVÁN ÁLLÁS ■ A CSEMADOK KB Bratislava, Mierové nám. 3—4., felvesz ad­minisztratív munkaerőt és gép­kocsivezetőt. OF-1104 H A Szarvai Állami Gazdaság, dunaszerdahelyi járás (Štátny ma­jetok Rohovce, okres Dunajská Streda) azonnal felvesz két csalá­dot fejőstehenek gondozására. La­kásról gondoskodunk. Fizetés az érvényes előírások szerint. Egyet­len feltétel, hogy egy-egy család­ból legalább ketten dolgozzanak. Štátny majetok Rohovce národný podnik okres Dunajská Streda OF-1103 ■ Octávia GJ után eladó. Är megegyezés szerint. Štefan Me- liška, Sládkovičovo, 794., okr. Ga- lanta. 0-787 ■ Vennék csibekeltető gépet. Cím a hirdetőirodában. 0-796 ■ Nagyon Jó állapotban levä 1000 MB személygépkocsi olcsón eladó (garázsolt). Cím: Szlízs László, Váhovce, 142., okr. Ga- lanta. 0 793 ■ Skoda Octaviára eladó 2 db ú] külső gumi. Cím: Vozár, Moldava nad Bodvou, Mlynská ul. 674. 0 789 ■ Mednyászkyt Jelige: Veszek. Ü-01 ■ 23/185 magas, barna, érettségi­zett hivatalnok megismerkedne komoly szándékkal 18—21 év kö­rüli, jó alakú, helyes, érettségi­zett magyar leánnyal, leginkább a nyugat-szlovákiai kerületből. Anyagi helyzetem előnyös. Jelige: Jöjj, Napsugár. Ű-782 ■ 64 éves özvegyember magános élettársat keres. Jelige: Oj ta­vasz. 0-788 ■ Korrekt, egészséges nyugdíjas pedagógusnő elvállalná idősebb személy gondozását. Jelige: Külön szoba. 0-794 A bratislavai I. DIMITROV Vegyipari Művek, a Köztársasági Érdemrend kitün­tetettje azonnali belépéssel, kedvező fizetési feltéte­lekkel nagyobb számban alkalmaz: segédmunkásokat vegyi és segédüzemeltetés­hez R 5—7 kategóriában -f- prémium. Havi kereset 1960,— koronától 2930,— koronáig lehetséges 17 éven felüli leányokat műrost és polipropi­lén gyártásához szaktanintézetünk és legényszállásunk számá­ra takarítónőket azonnali belépéssel alkalma­zunk főszakácsot, felszolgálónőket üdülőközpont számára. Fizetés megegyezés szerint két tehergépkocsi-vezetőt két traktorost két rakodógép-kezelőt Fizetés 1700-tól 2200 koronáig. Nőtlenek számára elszállásolást biztosítunk. Étkezés üzemünk éttermeiben. A munkaerőtoborzást a városi nemzeti bizottság és a kerület járási nemzeti bizottságai is engedé­lyezték. Bővebb felvilágosítást üzemünk személyzeti osztá­lya nyújt. Telefon: 177 24-76-os és 20-41-es mellékállomás. Villamosjárat: 3-as, 5-ös és 7-es. ChenMcké závody J. Dimitrova Bratislava nositeľ Radu práce 0F-1060 g' S 23 Gutenberg korában nagy értéke volt a könyvnek. Láncon tartották, nehogy el­vigye valaki. Sokszor saj­nálom, hogy ez a szokás ki­ment a divatból. Mennyivel nagyobb könyvtáram volna, ha rokonaim és ismerőseim nem hordták volna szét könyveim javát. Mindez nem lett volna baj, ha bizonyos idő után visszahozták volna. A ma könyvszerető embe­re lánc helyett kis perga­men utánzatot akaszt a könyvespolcára, amelyen gótikus betűkkel a címbe foglalt szöveg áll. Ilyen reménytelen szöve­gű táblácska függ az én könyvespolcom egyikén, és én mégis — ha valaki megáll a könyveim előtt, — min­dig enyhe szorongást érzek. Ugyanakkor érdeklődéssel Ügyelem, mint reagál láto­gatóm erre a figyelmeztetés­re? Akad, aki elolvassa, de úgy tesz, mintha nem is lát­ná a jeltűnő helyen kifüg­gesztett, alapjában barátság­talan figyelmeztetést. Az ilyen nem kér kölcsön könyvet. Sokkal veszedelmesebb a másik, aki cinkos mosollyal rám nevet, kacsint egyet s jelzi, hogy tetszik neki az ötlet, de ez természetesen rá nem vonatkozik. Ö a be­csületesség maga (éppen most mintázzák róla a Be­csület és a Tisztesség szob­rátj és biztos, hogy a világ legtermészetesebb mozdula­tával emelheti le- a megkí­vánt kötetet, és viheti magá­val otthonába. Nem tudom, más hogyan van vele, de amikor egy kö­tetet elvisznek a könyvtá­ramból, nekem hiányérzetem támad, és ez a rossz érzés mindaddig fogva tart, amíg a könyv vissza nem kerül a helyére. Nem a többi polcot nézem, ahol szép rendben sorakoznak a kötetek, ha­nem azt, ahonnan egy kötet hiányzik. Kölcsönvett könyvvel szemben viszont különös el­lenérzésem van. Ügy érzem, hogy egy kellemetlen idegen tartózkodik a szobámban, és alig várom, hogy megszaba­duljak tőle. Ha visszakerül a könyvtárba vagy a gazdá­jához, határozott megköny- nyebbülést érzek. Külön he­lyen tárolom a kölcsönkért könyveket, ahol számkive­tettnek érezhetik magukat. Nem kerülhetnek fel a pol­cok valamelyikére, ahol az én köteteim otthonosan tró­nolnak. Megtűröm őket, míg szükség van rájuk úgy, aho­gyan leültetem a biztosítási ügynököt vagy az adóvég­rehajtót, vagy a hivatalos küldetésben járó személyt, de alig várom, hogy végez­zek velük. Van egy barátom, aki cso­dálatos könyvtárral dicse­kedhet. Ott nem függ a könyvtáron semminemű ki­írás, lánc sem védi a köte­teket, de amikor valamilyen érdekes, ritka könyvön meg­akad a szemem, azt mondja: — Ha olvasni akarod, gye­re el hozzám! Ülj be egy fotelbe, kapsz reggelit, ebé­det, vacsorát, szivart, sőt itt is alhatsz, de könyvet még neked sem adok kölcsönI Barátomra nem haragszom, igaza van. Ma már nincs olyan ember, aki ne tudna keresetéből egy könyvet megvenni. Ha meg olyan könyvre van szüksége, amely már nem kapható, a könyvtárak légiói állnak rendelkezésére. Indítványozom: rendez­zünk könyvvisszaadási he­tet! Mindenki nézze át a könyveit, és az idegen köte­teket juttassa vissza tulaj­donosának! Persze, csak ha tudja, kitől kapta kölcsön. További javaslatom, hogy kiváló grafikusaink tervez­zenek, nyomdáink sokszoro­sítsanak ex libriseket, ame­lyeket könyveink belső fe­delére ragasztanánk. Ezzel maradandóan jeleznénk, hogy a könyv kinek a tu­lajdona, kinek kell és illik azt visszaküldeni, ha már egyszer elkértük tőle. MARÉK ANTAL Könyvet neked sem adok kölcsön! WTTbrlfívá

Next

/
Thumbnails
Contents