Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
VASÁRNAP 1972. január 9. A NAP kel — Bratislava 7.48, nyugszik: 16.08 órakor Košice: 7.32, nyugszik: 15.52 órakor, A HOLD kel: 0.49, nyugszik: 10.57 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK MARCELL — DÄŠA nevű kedves olvasóinkat 1797-ben született FERDINAND PETROVICS VRANGEL orosz utazó és tengerész (+ 1870). ■ 1862-ben született BLOCH JÓZSEF hegedűpedagógus, zeneszerző, a magyar hegedűpedagógia űttörő jelentőségű képviselője ( + 1922). ■ 1877-ben halt meg ALEK- SZANDR PAVLOVICS BRJU- LOV orosz építész, a 19. sz. eleji klasszicizmus hagyományainak folytatója (szül.: 1798). ■ 1912 ben született SZIKLAY LÁSZLÓ irodalomtörténész. A következő tartalmából Előre jelzett műszaki fejlődés — Wiesel Iván cikke — 3. oldal Művészete a sorssal szemben álló ember nagyságát hirdeti — Barsi Imre cikke a 90 éves Picasso prágai kiállításáról — 8. oldal A költészet — mágia? , — varázslat? — Bábi Tibor tanulmányának első része — 9. oldal Hóban — Peter Jaroš novellája — 10—11. oldal A terror birodalma — Victor Perrera guatemalai riportja — 14. oldal Motorosok, stop! — 15. oldal Mindenről — mindenkinek — 16. oldal Versek — 12. oldal Humor — 19. oldal BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A HÉT KEPEKBEN Igény és lehetőség Az új év első napjaiban a szokottnál több interjút, beszélgetést közöltek a lapok. Megszólaltatták politikai és gazdasági életünk számos vezetőjét. Nyilatkoztak miniszterek, szövetkezeti elnökök, üzemek, vállalatok, igazgatói és sok^n mások. Szóltak az eredményekről, de elsősorban is felsorolták, hogy milyen feladatokat kell teljesíteniük 1972-ben munkaterületükön — minisztériumokban, üzemekben és egyebütt. Ez természetes — gondolhatja az olvasó —, hiszen minden év elején ugyanez történik. Miért említem mégis? Mert a természetes ténynek — az elhangzott és leírt véleményeknek — van egy közös vonásuk, amelyre szükséges felhívni a figyelmet. Ez pedig nem más, mint a reális életszenílélet kialakításának szorgalmazása. Tapasztalatból tudjuk, az elmúlt évtizedben a realitások figyelem- bevételéről sokat beszéltek egyes területeken, de a gyakorlati megvalósításért keveset tettek. A XIV. pártkongresszuson tanulságként szögezték le, hogy a tények és a folyamatok szubjektív megítélése gátolta társadalmi rendszerünk fejlődését. Sokakat megtévesztett az 1968 as év szóáradata is, amikor „a két évtizedes egyhelyben to- pogásról“ és a „sajátos gazdasági politikánk határtalan távlatairól“ egyaránt olvashattak. Az említett „távlatok“ ecsetelése nélkülözte a reális alapot, csupán a dolgozók megtévesztését szolgálta. A legfelsőbb vezetés még soha nem távolodott el annyira a realitásoktól, mint az 1968-as évben. Nem véletlen, hogy 1969 áprilisában a CSKP új Központi Bizottsága elsősorban is azt hangsúlyozta: reálisan ítéljük meg helyzetünket! A reális életszemlélet meggyőző bizonyítéka a XIV. pártkongresszus határozata. Közelről sem egyszerű a szavak és a tettek közötti összhang megteremtése. A konszolidáció folyamatában e téren is tanúi voltunk a pártvezetés sikeres erőfeszítésének. Az őszinte szó, a helyzet nyílt feltárása meghozta a várt eredményt, cselekvésre serkentette a dolgozó tömegeket. Elmondhatjuk, hogy pártunk 1971-ben reálpolitikájával teljes sikert aratott. Emberi tulajdonság, hogy évről évre jobban akarunk élni. Ehhez viszont több pénz kell, nagyobb jövedelem, egyénnek, családnak és minden társadalmi rétegnek egyaránt. Kormányunk program- nyilatkozatában azt olvashatjuk: „Józan gazdasági politikát folytatunk, amely nagy igényeket támaszt a források hatékony kialakításával szemben, és nagyon megfontolt lesz e források szétosztását illetően.“ Vagyis: a termelj többet, jobban, olcsóbban — nagyon is aktuális feladat. A statisztikai hivatal kimutatása szerint az elmúlt év első kilenc hónapjában 105 milliárd korona bért fizettek ki a dolgozóknak, vagyis 4,8 milliárd koronával többet, mint az előző év ugyanazon időszakában. A népgazdaság szocialista szektorában — nem számítva az EFSZ-eket — az említett időszakban az átlagbér 1964.— korona volt, ami 69 koronával több mint 1970 azonos időszakában. Feltételezhető, hogy az évi átlagbér is ezen a szinten mozog majd. Az 1971-es évi tervben úgy .számoltak, hogy a bérek az előző évhez viszonyítva 2,5 százalékkal emelkednek, a fenti növekedés viszont 3,6 százalék. Meg kell jegyezni, hogy a munkatermelékenység növekedése és a munkabalesetek csökkenése elősegítette a bérek emelkedését. Ugyanekkor már most, az új év első hetében nagyon aktuális a figyelmeztetés: addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér. Tehát a reális életszemléletet nemcsak a legfelsőbb vezetés szintjén, hanem a gazdasági élet minden területén érvényesítenünk kell, csak így valósíthatjuk meg terveinket. S mivel minden változik, a fenti mondás is annyiban módosul, hogy az említett „takarót“ is ki lehet toldani, és akkor jobban nyújtózkodhatunk. Persze, ezt a munkát is nekünk kell elvégeznünk. CSETŐ JÁNOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A leszerelési világértekezlet és az ENSZ Mint ismeretes, a Szovjetunió kezdeményezésére az ENSZ- közgyűlés 26. ülésszakának napirendjén szerepelt a leszerelési világértekezlet összehívásáról szóló szovjet javaslat. A leszerelés kérdése nem először foglalkoztatja az emberiséget. A fogalom megjelenése egyidős a tömegpusztító fegyverek megjelenésével, s az ezek korlátozása érdekében tett első kezdeményezések a múlt század végére tehetők. Ám e törekvések sikertelenségét mi sem példázza jobban, mint az első világháború, mely az akkor létező tömegpusztító fegyverek egész kelléktárát felvonultatta. A világ első szocialista állama teremti meg a leszerelési törekvések erkölcsi-politikai bázisát. Nem túlzás ha azt mondjuk, a második világháborút megelőző leszerelési javaslatok csaknem mindegyikét a szovjet fél kezdeményezi. A Szovjetunió már az 1922-es genovai konferencián javasolta a fegyverzet általános, arányos csökkentését és az állandó hadseregek megszüntetését. A Népszövetség pedig az 1925-ös közgyűlésén úgy dönt, — a Szovjetunió bevonásával — megkezdi egy olyan értekezlet előkészítését, ahol a fegyverkezés csökkentéséről és korlátozásáról tárgyalnak. A tanácskozás — hosszas huzavona után — 1932-ben Genfben kezdődött, de a fegyverkezési verseny útjára lépő Németország háborús előkészületei miatt zsákutcába jutott. A második világháború mérhetetlen emberi és anyagi áldozatai után ismét a szovjet kormány javasolja elsőként a fegyverkezés csökkentését. Az ENSZ-közgyűlés 1946-os ülésszakán elhangzott szovjet javaslat alapján a világszervezet egyhangú határozattal állást foglalt a leszerelés és az atomfegyverek betiltása szükségessége mellett. A hidegháborús évek azonban elfáledtették ezt a határozatot, sőt a négy nagyhatalom 1954- es berlini külügyminiszteri értekezletén egy nemzetközi konferencia összehívására elhangzó szovjet javaslat is érdektelenségbe fulladt. A Szovjetunió az ezt követő években is napirenden tartja a kérdést. Állhatatos és következetes diplomáciai tevékenysége eredményeként előbb tízhatalmi állandó bizottságot hoznak létre, (1959), melyet később 18-ra, illetve 24-re bővítettek. A genfi leszerelési bizottság, mely az ENSZ-közgyűlés általános és teljes leszerelésről hozott határozata szellemében tevékenykedik, sokéves munka után végre az első eredményeket is felmutathatta. A föld feleti nukleáris robbantásokat tiltó részleges atomcsendegyez- m é n y mellett fedél alá hozták a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozni szándékozó ún. atomsorompó- szerződést. A genfi tanácskozással egyidőben ma már különböző ENSZ-bizottságok és nemzetközi társadalmi bizottságok foglalkoznak a leszerelés ügyével. A leszerelés szempontjából fontos lépést jelent a tengerfenék atommentesítéséről kötött egyezmény, valamint az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszakának a megállapodása a biológiai fegyverek betiltásáról, továbbá a különösen mérgező anyagok katonai célokra való alkalmazásáról és gyártásáról elfogadott határozat. Az eredmény, persze, akkor lesz teljes, ha a bakteriológiai fegyverek mellett a vegyi fegyverek betiltására is sor kerül. A leszerelés ügyének időszerűségét és a szovjet javaslat sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy — Kína kivételével, bár korábban ő is javasolta — a világszervezet tagállamainak többsége egyértelműen támogatta az előkészületek megkezdését, melyről a főtitkár a következő ülésszakon számol majd be a közgyűlésnek. FÓNOD ZOLTÁN Gustáv Husák számtalan küldöttség mellett jogadta a mezőgazdasági minisztereket is, hogy köszönetét nyilvánítsa a mezőgazdasági dolgozók múlt évben végzett fó munkájáért. Képünkön: a párt főtitkára üdvözli Ján Janovic mérnököt, az SZSZK mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszterét. fCSTK) Az arab államszövetség fővárosaiban újév napján ünnepélyesen jelvonták a piros-fehér-fekete zászlót, az Arab Köztársaságok Szövetségének zászlaját. {Telefoto: CSTK — UPIJ Az Egyesült Államok Vietnam ellen elkövetett barbár támadásaival egyidőben növekszik az amerikai veszteséglista, valamint a foglyul ejtett pilóták száma. Képünkön: a közelmúltban lelőtt egyik amerikai gép roncsai Iáhatók. (Telefoto: CSTK) E heti karikatúránk Jahja Khán: „Igen, ki mint veti ágyát.. (New Statesman]
