Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-03 / 1. szám, hétfő

A politikai nevelőmunka mind nagyobb teret kap a testnevelési mozgalomban, s hogy megfelelő irányban haladjon, a testnevelési funkcionáriusok számára rendszeresen rendeznek előadásokat, szemináriumokat. Az SZTSZ városi bizottsága a napok­ban iól sikerült szemináriumot tartott, melyen Szlovákia fővárosa sportegyesü­leteinek küldöttei vettek részt. Jaros­lav Peroutka docens részletesen tájékoztatta a jelenlevőket a politikai nevelőmunka formájától. Elöljáróban feltétlenül rá kell mutat­nom arra, mondotta, hogy a politikai nevelőmunka már a háború előtti köz­társaságban is nagyjelentőségű volt. A sportegyesületekben ugyan rendelet til­totta a politizálást, mégsem lehetett apo- litikusoknak nevezni a sportszervezete­ket. Nem képezett kivételt ebben sem a Sokol, sem pedig az MTE. A Sokolban például 1924-ben olyan határozat látott napvilágot, mely szerint a kommunista és néppárt tagjait kizárják soraikból. Az MTE, valamint az FMTE nagy segít­séget kapott a húszas években a szovjet sportmozgalomtól, š az értékes tapaszta­latok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a felszabadulás után a szocialista testnevelést sikerült egyesíteni. Ez első­sorban annak köszönhető, hogy a mun­kássportszervezetekben már évtizedekkel ezelőtt megfelelő politikai nevelőmunka folyt. Sokszor hangoztatjuk, hogy az elmúlt években elégtelen volt a politikai neve­lőmunka. Pedig a CSSZTSZ 1967. évi III. kongresszusán pontos irányelveket hagy­tak jóvá, melyek sajnos az 1968-as ese­mények következtében nem kerültek megvalósításra. Most az SZTSZ KB egy új politikai nevelőmunka-tervezetet dolgo­zott ki és hagyott jóvá, mely már a kö­zeljövőben megvalósításra kerül. A politikai nevelőmunkát négy sza­kaszra kell osztani: elméleti rész, neve­lőhatás, a propaganda kérdései, kulturá­lis-társadalmi tevékenység. Az elméleti szakasz legfon­tosabb tényezője, és feladata elemezni a politikai nevelőmunkát, valamint keresni az okot, miért nem sikerült eddig e téren 100 százalékos munkát végezni. Annál is inkább, mert mindez harc a kommunista eszmeiségért, harc szervezetünk egysé­ges irányelveiért. Ami a nevelőmunkát illeti, mindnyájunknak igényeseknek, de egy­szersmind türelmeseknek kell lennünk. Fontos feladat hárul itt az edzőkre, ok­tatókra, akik nemcsak a sportolók tel­jesítőképességéért, hanem magavisele­téért is felelősek. Az edzők, játékveze­tők, funkcionáriusok és sportolók között ezen a téren is közös nevezőre kell hoz­ni az érdekeket. Ahhoz, hogy az edző politikai nevelőhatást tudjon kifejteni, feltétlenül magáévá kell tenni Csehszlo­vákia Kommunista Pártja politikájának irányelveit. A sportolókat elsősorban be­csületességre, lelkiismeretességre, igaz- ságszeretetre, takarékosságra kell ne­velni. A propagandisztika terén az idén már komoly munka folyt. Számta­lan előadás, vitaest, akadémia került az ötvenéves jubileumok alkalmából meg­rendezésre. Az előadásokból a közeljövő­ben gyűjteményt adnak ki, mely jó se­gédeszköz lehet a propagandisták mun­kájában. A kulturális-társadalmi te­vékenység — melynek gazdag hagyomá­nyai vannak — műsoros, — film, elő­adóestek, akadémiák rendezésében nyil­vánulhat meg. A jövőben több gondot kell arra fordítani, hogy ne csak a spor­tolóknak,- hanem a nyilvánosságnak is többet adjunk. Mit kell a sportegyesületeknek ten­niük? Az edzők, oktatók részére rendez­zünk iskolázásokat, hogy ők is megfele­lően tudják a politikai nevelőmunkát al­kalmazni. Oda kell hatni, hogy a politi­kai nevelőmunka megelőző legyen, ne akkor vigyék a gyakorlatba, amikor már késő. Az egyesületek sportlétesítményeit, kultúrotthonait díszítsék fel megfelelően és szaklapok álljanak a sportolók ren­delkezésére. Egyszólval az egyesületek vezetőinek magas szinten kell a politi­kai nevelőmunkát irányítaniuk, hogy az érdekes, és eredményes legyen. (kollár) A beszédes számok Nyugodtan elmondhat*! juk, hogy a labdarúgásban az 1971-es esztendő az Európa-bajnoki selejtezők éve volt. Az érdeklődésre általában sehol sem lehe­tett panasz. Talán nem lesz érdektelen egy pillantást vetnünk a csoportonkinti helyzetre, abból a szem­szögből, hol, milyen volt a legnagyobb látogatottság. I. csoport: Románia—Cseh­szlovákia (Bukarest) 65 000 néző. II. csoport: Magyar- ország—Bulgária (Buda­pest) 67 740 néző. III. cso­port: Anglia—Svájc (Lon­don) 90 000 néző. IV. cso­port: Szovjetunió—Spa­nyolország (Moszkva) 81700 néző. V. csoport: Portugália—Belgium (Lisz- szabon) 60 000 néző. VI. csoport: Olaszország— Svédország (Milánó) 66 291 néző^'VII. csoport: NDK— Jugoszlávia (Leipzig) 92 ezer néző. VIII. csoport: NSZK—Lengyelország (Hamburg) 69 000 néző. A legtöbb néző tehát a lip­csei stadionban nézte vé­gig a csoportrangadót. Egyébként a számok arról tanúskodnak, hogy minden esetben a csoportelsőség szempontjából elsősorban fontos találkozók felé for­dult a legnagyobb érdeklő­dés ... Kikre kíváncsiak? TRSTICE (NÄDSZEG) HARMADSZOR IS MEGPRÓBÁLJA 1972. I. 3. Hogy furcsa és banális a cím, mert vidéken általában mindenütt szeretik a labdarú­gást? Lehet. De szeretni, és szeretni, az nagy különbség. Sok faluban a lakosok ugyan kijárnak a meccsekre, de azzal már egyáltalán nem törődnek, hogy a néhány lelkes és fana­tikus sportember majdnem „meggebed“ a lótásba-futásba, amikor a csapat „ébrentartása“ érdekében szinte szolgai mó­don futkos Ponciustól Pilátusig; mert kell járni, kell egy kis pénz, kellene’drótkerítés a pá­lya köré, kellenének öltözők, zuhanyozók stb. És ha az em­berek nagy többségével együtt a falu vezetői is közömbösek a csapat ügyes-bajos dolgai iránt, akkor a szeretet nagyon „fele­más“ szeretet. Ennél többre van szükség. Például kölcsönös segítségre, összefogásra, együttműködésre. Valahogyan úgy kellene azt csinálni, ahogyan azt a 3500 lakosú Trsticén fNádszeg) csi­nálják. ’ Nádszeg is a faluk egyike, ugyanolyan házakkal, emberek­kel, szövetkezettel és hnb-vel, mint megannyi más dél-szlová­kiai község. És mégis valami többlettel. Többlettel, amit a sport, a futball adott a nádsze- gieknek. A lakosság, a falu és a szövetkezet vezetői igazán szeretik a labdarúgást. Sőt ami ennél is több: nemcsak szere­tik, hanem tesznek is érte va­lamit! — Szinte kifogástalan az együttműködésünk a szövetke­zettel, a hnb-vel és egyáltalá­ban a falu lakosságával — mon­dotta Nagy Károly, a sportkör elnöke. — Bizony, enélkül az összefogás nélkül nem vittük volna semmire ... És beszél az elnök. Beszél — egy kicsit szomorkásán — a hat évvel ezelőtti Duna-okozta természeti katasztrófáról, amely tönkretette pályájukat, de azt 1967-ben újjáépítették, öltözők­kel, zuhanyozókkal, 500 szemé­lyes lelátóval. Segített a falu apraja-nagyja. A szövetkezet akkori elnöke, Bartalos Lajos nagyon, a szívén viselte egy „kis stadion“ fel­építését. Sikerült. De miért is ne sikerült volna, ha a maga módján mindenki kivette ré­szét a munkálatokból? Pálya tehát volt, anyagi és erkölcsi támogatás volt. Olyan csapatot kellett alakítani, amely a körülményekhez ké­pest méltóan képviselte volna a falu hírnevét a környéken. És lett csapat is. Persze nem magától alakult. A falu lelkes előfordulhat. Az idén újra bi­zakodunk. Az őszi elsőség rang. adóján 1:1 arányban játszottunk Matuškovón (Taksony). Van a csapatban fantázia. Talán az idén sikerül... Turek Árpád három éve ed­zi a nádszegieket. Kölcsönösen elégedettek. A focisták nagy többsége a szövetkezetben dol­gozik. Hetente kétszer edze­nek. A szövetkezet vezetősége A Družstevník Trstice (Nádszeg) labdarúgócsapata. Alsó sor, balról jobbra: Tyukos Vilmos szakosztályvezető, Negyedi, Sár­kány, Borka, Győri F., Kelecsényi, Lukács, Győri J., Sárközi, Guggolnak: Csóka, Győri N., Juhos, Győri Z., és Győri L. A sportszervezet az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Örömteljesebbú teszik a labdarúgók a jubiláns ünnepsége­ket? önkéntes sportemberei össze­dugták fejüket, s megvitatták a ,,hogyan“-okat és a „miként“- eket. Nehéz kezdet majd könnyebb folytatás következett. Jelenleg egy tehetséges, fiatal futballis­tákból álló gárda van együtt, amely már harmadszor próbál­kozik a feljebbjutással. — Egy ponttal állunk az I. B-osztály élén — magyarázza az elnök. — Tavaly és tavaly­előtt egyaránt a második he­lyen végeztünk. Néha olyan érzésünk volt, hogy „megfúr­ták“ a csapatot. Hát ilyesmi is nem nézi ,.ferde szemmel“, ha a fiúk előbb elmennek a mun­kából az edzések napján. Mind­nyájan tudják, hogy kell egy kis edzés, ha jobbak akarnak lenni ellenfeleiknél. Tisztában van ezzel a szövetkezet sport- szerető elnöke. Nagy István is, akinek sokat köszönhet a nád­szegi labdarúgás. A futballisták és vezetőik sem hálátlanok. Többször is be­segítettek brigádmunkával. VolJ rá eset, hogy hajnalban keltek, mert a kenderkötést korán kell kezdeni... mint ahogy a lab­darúgókkal való foglalkozást is. Habár falun a pöttömnyi srácok még alig tudnak járni, de már a labdát azért eltalál­ják. A szakszerű irányítás azon­ban a gyermekeknek sem árt. Nádszegen egy falusi különle­gességet csodál az ember: négy éve minden esztendőben meg­rendezik az utcabajnokságoW Bencze József helybeli tanító nagyon szeret foglalkozni a gyerekekkel, az ő ötlete volt az utcabajnokság. Mondanunk sem kell, hogy micsoda népszerű­ségnek örvend a fiatalok ren­dezvénye a faluban. Még a fel­nőttek is szívesen elszórakoz­nak a felnőtt komolysággal ját­szó gyermekek egy-egy alakí­tásain. Persze, nemcsak a sok érté­kes díjjal (futball-labda, torna­cipő stb.) kecsegtető bajnok­ság a cél. Másról is van itt szó. Mégpedig tehetségkutatásról. Nádszegen az első csapatot a tehetséges ifjúságiak közül töl­tik fel, akik előtte- az utcabaj­nokságon „mutatták“ magukat. Tavasszal is ki akarnak néhá­nyat, próbálni... Talán ezek a fiatalok is hoz­zájárulnak majd, hogy a csa­pat harmadik próbálkozása si­keres legyen és a bajnokság új idényében az I. A-osztályban szerepelhessen az együttes. Általános vélemény, hogy a Družstevník Trstice futballistái felsőbb osztályban is megállnák a helyüket. (Ősszel a Szlovák Labdarúgó Kupa keretében le­győzték a Calovót (Nagyme- gyer) és a ČSAO Nové Zániky (Érsekújvár) együttesét. Mind­két csapat az I. A-oszJályban játszik.) A feltételek tehát adva van­nak. A játékosok tehetségesek, lelkes vezetőkben sincs hiány [Tyukos Vilmos, Czakó Nán­dor, Vavrek Stefan stb.), ennek is köszönhetik, hogy egy pont­tal az élen állnak. Nádszegen bizakodnak. Jog­gal. Mert itt a futballisták, a lakosság, a falu és a szövet­kezet vezetői igazán szeretik a labdarúgást. És ami ennél is fontosabb: nemcsak szeretik a futballt, hanem tesznek is érte valamit. TOMI VINCE Az NSZK labdarúgó-baj­noksága őszi idényének érdekessége, hógy a közön­ség kedvence nem a baj­nok Borussia Mönchen­gladbach, nem is az őszi rangelső, a Schalke, ha­nem a Bayern München csapata volt. Találkozóira minden pályán hatalmas nézősereg volt kíváncsi. Nyugat-Berlinben 66 696, Frankfurtban 66 033, Ham­burgban 59 529, Gelsenkir- chenben 38 362 fizető néző gyönyörködött' a münche­niek játékában. A Bundes­liga őszi legnagyobb láto­gatottságának táblázata: Hertha—Bayern München 66 696, Eintracht Frankfurt —Bayern München 66 033, Hamburger SV—Bayern 59 592, Hertha—FC Köln 56 517. A Bayern München csapatának népszerűsítését nagyban elősegíti két vi­lághíressége: Franz Bek­kenbauer és Gerd Müller, akik közül az előbbit Eu­rópa 5., az utóbbit pedig 6—7. legjobb labdarúgójá­nak minősítették az 1971- es évben ... A k9 November végén, egy ködös napon sürgetően csengett az Angol Labdarú­gó Szövetség« telefonja. Egy manchesteri férfi a következő kérdéssel for­dult az említett szerv al­kalmazottjához: „Önök 80 fontot küldtek a címünkre, s nem tudjuk mitévők le­gyünk ezzel az összeggel“« Minden hamarosan kide­rült. Az történt ugyanis, hogy az Angol Labdarúgó Szövetség a Wembley sta­dionban lebonyolított Ang­lia—Svájc EB selejtező után minden, a válogatott­ban szereplő játékos köl­csönzéséért, esetenként 40 —40 font kártérítést fize­tett a kluboknak, a játéko­sok ^egyleteinek. Mivel a Manchester United két já­tékost adott, 80 font járt értük. — Valamikor tavasz- szal az angol szövetség ígéretet tett az ilyenfajta juttatásra, de azt a klubok vagy nem vették komolyan, vagy arról réges-régen megfeledkeztek...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents