Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
Vila? proletárjai, egyesüljetek! Krfkndí haliiü A napi sajtóban egy héttel ezelőtt jelent meg az egységes földmű- vesszövetkezetek nyolcadik kongresszusát megelőző vita alapanyaga, s máris nagy visszhangot váltott ki azok körében, akiknek, illetve akikhez szól. A mezőgazdaság szempontjából rendkívül fontos dokumentum ez. Felméri az utat, amelyet mezőgazdaságunk a szövetkezeti gondolat gyakorlati megvalósításának kezdetétől, az eltelt húszegynéhány esztendő alatt megtett, feltérképezi a jövőt, a célt és az útirányt, amelyen mezőgazdaságunknak haladnia kell, ha sikeresen akarja teljesíteni pártunk XIV. kongresszusának határozatából a mezőgazdaságra háruló feladatokat. Jelentőségét növeli az is, - és ez nagyon fontos egy vitaanyagnál - , hogy gondolatokat ébreszt az emberben, egy új korszak kezdetének hírnökeként jelentkezik. Annak idején, amikor az új társadalmi rendszernek, a munkások és parasztok államának alapjait raktuk le, objektív szükségszerűségként jelentkezett a mezőgazdaság szocialista átépítése. Ha erről a folyamatról beszélünk, és indulási pontot keresünk, eljutunk pártunk IX. kongresz- szusáig. Ugyanis ezen a kongresszusán tűzte ki pártunk a mezőgazdaság szocialista átépítésének feladatát. Programjának meghirdetésekor a lenini szövetkezetesítési alapgondolatra támaszkodott, gyakorlati példákként a szovjet kolhozgazdaságok szolgáltak, természetesen figyelembe véve a hazai viszonyokat. Hogy a pártnak ez a politikai irányvétele helyes volt, az már nem vita tárgya, hanem a gyakorlat által bizonyított tény. A földművelő embert kiemelte a keserű paraszti sorsból, új élet született a Jfalvakon: emberhez méltó élet. Ezt azok bizonyíthatják a legjobban - ha ugyan valakinek ma még ezt bizonyítani kell akik az életüket ma már el sem tudják képzelni szövetkezet nélkül. Ezt az utóbbi állítást, hogy a parasztember ma már szövetkezet nélkül el sem tudja képzelni a gazdálkodást, szintén a gyakorlati élet bizonyítja. Gondoljunk csak az 1968- és 69-es évekre. Hány szövetkezet esett szét? Egy se, pedig az ellenforradalmi, szocialistaellenes erők a parasztság körében is megpróbálkoztak. De hiába, szavuk süket fülekre talált. A fogadatlan prókátorokat elutasították, a szövetkezet védelmére keltek. A közös gazdálkodás mellett szilárdan kitartottak, még annak árán is, hogy néhány kelekótya „politikus" a maradiság bélyegét próbálta rájuk nyomni. Szövetkezeti parasztságunk helytállását a józan ész, ítélőképesség diktálta. Nem tett és nem tehetett saját érdekei ellen. Ellenállt a szocialistaellenességnek, sőt a politikai és gazdasági válság idején és utána jelentős konszolidációs erővé vált. Szövetkezeti parasztságunk bebizonyította, hogy megbízható szövetségese a munkásosztálynak, szilárd támasza a szocialista társadalomnak. Egy mondatban: a párt mezőgazdasági politikája kiállta a próbát. Visszatekintve a megtett útra, mit látunk? Azt, hogy honnan indultak, milyen mélyről, és hová jutottak. És ezen az úton állandóan érezték a munkásosztály, a társadalom segítő kezét, amely a szövetségest, a szövetkezés útjára lépett parasztságot a legnehezebb buktatókon is átsegítette. Nem mintha felhánytorgatnánk - az önzetlen segítséget nem szokták felhánytorgatni - csupán a bizonyítás kedvéért említjük meg, hogy az eltelt húsz év alatt a társadalom csupán mezőgazdasági jellegű építkezésekre, a szükséges géppark megteremtésére közel 140 - 150 milliárd koronát fordított. Az eredmény? Ma már nyugodt szívvel mondhatjuk: mezőgazdaságunk egyre jobban megközelíti a világszínvonalat, sőt egyes termelési mutatókban ez vagy amaz a szövetkezet, illetve járás, már el is érte. Pártunk XIV. kongresszusa mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetének elemzésekor leszögezte, hogy a gyakorlati élet egyértelműen igazolta a párt mezőgazdasági politikájának helyességét, életrevalóságát. Ezért erről az útról, amelynek alapja a munkás-paraszt szövetség, a termelési viszonyok további szilárdítása, a termelőerők nagyarányú fejlesztése - a jövőben sem tér le. Ismeretes, milyen követelményeket állít a mezőgazdaság elé az ötödik ötéves terv. A párt XIV. kongresszusának határozata - a realitások figyelembe vételével - lényegében a társadalomnak a mezőgazdasággal szembeni igényeit összegezte. A társadalom azonban - akárcsak eddig is - nemcsak igényeket támaszt, hanem erejének, lehetőségeinek megfelelően a szükséges termelési feltételek kialakításából is jelentős részt vállal magára. Hogy erre a támogatásra milyen bizton építhet a mezőgazdaság, már az eddigiek során is bebizonyosodott. Az előbbiekben már utaltunk arra, hogy a mezőgazdasági termelés nagyarányú fejlesztésében milyen tetemes anyagi ráfordítással vett részt a társadalom. De hogy még konkrétabbak legyünk: a kezdet kezdetén mindössze tizennégyezer traktor volt a mezőgazdaságban, s ma már meghaladja a száznegyvenezret. A szövetkezetek alakulása idején - a traktorok kivételével - számottevő műszaki felszerelésekről nem is igen beszélhettünk. Ma viszont - hacsak a legjelentősebb gépeket említjük is - a traktorokon kívül tizenhatezernégyszáz gabona-, kétezerkilencszáz répa- és háromezernégyszáz burgonyakombájn segíti, teszi könnyebbé a paraszti munkát. Hangsúlyozzuk, ezt a néhány adatot csupán a példa ked véért említettük. Ha teljes leltárt akarnánk készíteni az ország mező- gazdaságának gépi berendezéséről, egy újságoldalon sem érnénk a végére. Ez természetesen inkább a közgazdász, mintsem az újságíró feladata. Annál inkább ide kívánkozik azonban a kérdés: mire számíthat a mezőgazdaság a jövőben? A társadalom - ahogy már utaltunk rá - nemcsak igényeket támaszt, hanem feltételeket is teremt. Ez esetben is, a teljesség igényét mellőzve néhány adattal próbáljuk hitelesebbé tenni (Folytatás a 2. oldalonI A ČSTK felvételei SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA
