Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-28 / 23. szám, péntek

A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése a CSSZSZK népgazdaságának 1971. évi fejlődéséről és a tervfeladatok teljesítéséről (Folytatás az 5. oldalról) A lakosság jövedelme 1971- ben 5,5 százalékkal, vagyis 12,4 milliárd koronával nőtt. A szo­cialista szektorban dolgozók át­lagos havi nominális bére (az efsz-ek nélkül) 1970-hez viszo­nyítva 3,7 százalékkal nőtt és elérte a 2009 koronát, vagyis a tervezett növekedést 1,2 pont­tal túlhaladta. Az egységes földművesszö­vetkezetek jövedelme és a me­zőgazdasági termékek eladásá­ból származó jövedelem 1970- hez viszonyítva kb. 0,4 milliárd koronával, vagyis 2,4 százalék­kal emelkedett. A nyugdíjbiztosításban -vég­rehajtott módosítások és a gyermekes családok megsegíté­sét célzó intézkedések követ­keztében az elmúlt évben vi­szonylag gyorsan nőtt a lakos­ság szociális jövedelme is. A gazdasági fejlődés iránti bizalom mutatkozott meg abban is, hogy 1970-hez viszonyítva ti takarékbetétek összege 10,3 milliárd koronával emelkedett. Belföldi piac Az állami terv előirányzata szerint a kiskereskedelmi for­galomnak 1970-hez viszonyítva 5,1 százalékkal kellett emelked­nie. Az év első hónapjaiban az emelkedés üteme lassúbb volt, később azonban határozottan fokozódott, s a kiskereskedelmi forgalom elérte a 171,1 milliárd koronát, vagyis lényegileg a tervezett színvonalat. Az SZSZK-ban a kiskereskedelmi forgalom gyorsabb ütemben nőtt. 1971-ben sikerült a kereske­delmi hálózatban a választék hiányt részben felszámolni. Ja­vult a piac húsellátása, több ol­csóbb iparcikk került a keres­kedelmi hálózatba. A nagyobb behozatal ellenére is bizonyos cikkek egész éven át hiányoz­tak. A kiskertskedelmi és szol­gáltatási árszint 1970-hez viszo­nyítva 0,3 százalékkal alacso­nyabb volt, ebből az iparcikkek árszintje 0,9 százalékkal, az élelmiszeripari gyártmányok árszintje 0,4 százalékkal, míg a szolgáltatás az előző év szint­jén maradt. A kiskereskedelmi árak csök­kenése révén a létfenntartási költségek 1970-hez viszonyítva a munkásoknál és alkalmazot­taknál 0,4 százalékkal, a szö­vetkezeti parasztoknál 0,2 szá­la lékkai, a nyugdíjasoknál 0,4 százalékkal alacsonyabbak vol­tak. Szociális gondoskodás A szociális kiadások, juttatá­sok és szolgáltatások összege — beleszámítva a folyósított táppénzeket is, — 1971;ben az előző évhez viszonyítva 4,5 szá­zalékkal nőtt és összesen 43,9 milliárd korona volt. A kedvező gazdasági ered­mények lehetővé tették, hogy 1971. október 1-ével emeljék az 1957. előtt elismert nyugdíja-, kát; ez a rendelet kb. 50 000 nyugdíjast érintett.. Erre a cél ra 1971. negyedik negyedében 171 millió koronát fordítottak, az egész évi összeg pedig 689 millió korona. Ezzel egyidejűleg néhány je­lentős intézkedést hoztak a né­pesedési irányzó megjavítása érdekében. Emelték a szülési segélyt, a nevelési pótlékot; ennek az összege évente kb. 620 millió korona. Táppénzekre 1971-ben mint/ egy 14,5 milliárd koronát fi­zettek ki, vagyis 9,0 százalék­kal kevesebbet, mint 1970-ben. Családi- segély folyósítására 7,5 milliárd koronát fordítottak, 1,2 százalékkal kevesebbet, mint az előző évben. 1971-ben összesen 3 millió 448 ezer nyugdíjat folyósítot­tak, 129 ezerrel többet, mint 1970-ben. Oktatásügy és kultúra Az óvodákba az elmúlt évben 305 ezer gyermeket írattak be, ami 7 ezerrel több, mint az előző esztendőben. Az alapiskolákban tanuló diá­kok száma az előző évhez vi­szonyítva 27 ezerrel csökkent és összesen 1 millió 941 ezer fő volt. A gimnáziumokban és az ál­talános műveltséget nyújtó kö­zépiskolák nappali tagozatán 113 ezer diák tanult, a szakkö­zép- és a szakiskolák nappali tagozatán 213 ezer diák folytat­ta tanulmányait. A főiskolák hallgatóinak száma 128 ezer fő. Az állami filmszínházakban 930 ezer előadásnak 113,5 mil­lió nézője volt, és a csehszlo­vák filmgyártás 54 egész estét betöltő filmet gyártott. Az állami színházak 1971 ben több mint 22 ezer előadást tar­tottak és a színházlátogatók száma 9,5 millió volt. ^971-ben több mint 6000 könyveimet adtak ki. Egészségügy 1971-ben tovább emelkedett az egészségügyi gondoskodás szín­vonala. Azév végén 1 orvosra megközelítően 420 lakos jutott, vagyis 12-vel kevesebb mint 1970-ben. A kórházi ágyak ezer lakosra számított aránya az elmúlt év színvonalán ma­radt. 1971. július 1-vel rendezték az egészségügyi dolgozók fizetését és erre a célra évi 550 millió koronát fordítanak. A betegség és baleset okozta munkaképte­lenség az 1970. évi 5,13 száza­lékról az elmúlt évben 4,46 szá­zalékra csökkent. A biztosított dolgozókra átszámított munka- képtelenség 1971-ben 15,9 nap volt (1970-ben: 18,8 nap). Népesedés Az előeő évhez viszonyítva némileg javult. Az élve szüle­tett gyermekek száma 240 000 volt, vagyis 12 ezerrel több, mint az előző évben. A javulás ellenére is kedvezőtlen a né­pesedési irányzat. összesen 131 000 házasságot kötöttek és 27 000 házasságot bontottak fel (2000-rel többet mint 1970-ben). 1971-ben 161 ezer személy halt meg (1970- ben több mint 165 ezer), csök­kent a gyermekhalandóság és a természetes népszaporulat az 1970. évi 63 ezer fővel szem­ben — 79 ezer fő volt. 1971-ben Csehszlovákiának 14 442 000 lakosa volt, ebből a CSSZK-nak 9 millió 857 ezer, és az SZSZK-nak 4 millió 585 ezer. EZ A Ml MUNKÁNK A NÉPMŰVELŐK GONDJAI ES EREDMÉNYEI A Bratislavai Elektrotechnikai Üzemek 02-es üzemegységének dolgozói nemcsak a hazai szükséglet kielégítésére, hanem külföldi megrendelésre is készítenek transzformátorokat. KépUnkön Miros­lav Fašung-és René Lúčenie elektrotechnikusok a transzformáto­rok szerelésénél. (Foto: M. Vojtek — ŰSTKJ R övidek a téli napok. A me­zőgazdaságban kevesebb a munka. Zárva vannak a nyári üdülőhelyek. Most van a nép­művelő munka ideje. Nemcsak azért, mert hosszúk az esték, és a rendezvényeken sok a résztvevő, hanem azért is, mert új feladatokat tűzött ki, új táv­latokat nyitott meg a népmű­velés szakaszán a CSKP XIV. kongresszusa. A kongresszus határozata többek között leszö­gezte, hogy az ideológiai neve­lés legfőbb feladata: a dolgo­zók erkölcsi és politikai neve­lésének fejlesztése. Jelenleg Szlovákia-szerte a népművelők figyelmének középpontjában ha­zánk polgárainak szocialista emberré formálása áll. Tudják, hogy munkájuk csak úgy lehet eredményes, ha pártunk veze­tésével, a választott szervekkel egy síkon végzik a feladatokat. Jó példa erre a rožňavai (Rozs­nyó) járás népművelési köz­pontjának az igyekezete. Az 1971-es évben végzett munká­jukat a járási pártbizottság és a nemzeti bizottság jól értékel­te. Ez nem is csoda, hiszen a választásokat megelőző időszak­ban 143 előadást és beszélge­tést szerveztek, ezenfelül 53 kultúrfellépést rendeztek. Agi- tációs és propagációs céllal 250 kiállítást rendeztek és 1500 röplapot készítettek. Ezen a té­ren szép eredményt értek el a galantai (Galánta) járás nép­művelési központjának dolgozói is, akik az elmúlt évben 1587 rendezvényt készítettek elő, amelyen 50 ezren vettek részt. Ezenkívül 112 előadást szervez­tek, amelyeket több mint tíz­ezer ember hallgatott meg. Hogy az emberek tudatába átplántálják a szocialista tör­vényesség és az állampolgári fegyelem betartását, a népmű­velés keretében az 1972-es évi munkatervben tágabb teret biz­tosítottak a jogi nevelésnek. A népjnűvelés egyik fontos fel­adata, hogy felújítsa a művé­szet és a kultúra társadalmi és nevelő szerepét. Az elmúlt években a kultúra jelentős ré­sze fokozatosan elhajlott szo­cialista küldetésétől. Kevesebb figyelmet szentelt a népműve­lés a világnézeti nevelésnek, s az állampolgári nevelés terén is téves irányzatok kaptak láb­ra. Hogy mindez miért történt, ma már mindenki előtt világos. A népművelés terén dolgo­** zók körében az elmúlt években több személyi változás vált szükségessé. Egyes járá­sokban,, mint például Galántán is, káderhiánnyal küzdenek. De az illetékes vezetők eltökélték, hogy csakis szakképzett dolgo­zókkal töltik be a népművelők posztját. Azok a népművelési központok, amelyek kényszerű­ségre hivatkozva a megürese­dett helyeket gyengébb képes­ségű dolgozókkal töltik be, olyanokkal, akiknek sem gya­korlati, sem politikai képzettsé­gük nincs, helytelenül cselek­szenek. A kulturális-nevelőmun­kát végző dolgozóknak növel­niük kell pártosságukat, s elv- hűségükről munkájukkal kell tanúságot tenniük. A bratislavai Népművelési In­tézet, amely idén ünnepli fenn­állásának 20. évfordulóját, arra törekszik, hogy rehabilitálja a népművelés elhanyagolt szaka­szát. Az intézet fő feladatként tűzte ki az állampolgári és vi­lágnézeti nevelést. Célja, hogy népszerűsítse és terjessze a tu­dományos világnézetet. A Nép­művelési Intézet tevékenységé­vel szüntelenül erősíti a nem­zetek és a nemzetiségek közötti szocialista kapcsolatokat. Mind­ezt a proletár nemzetköziség, a szocialista bazafiság, a köl­csönös tisztelet, az egyenjogú­ság és testvériség szellemében teszi. A Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya biztosítja a jó együttműködést a magyar és ukrán dolgozók kulturális egyesületével. Továbbá biztosít­ja a metodikai és más segéd­anyagok magyar, illetve ukrán nyelvű kiadását. A magyar nyelven előadást tartó lektorok és kultúrmunkások képzését szemináriumokon, iskolázáso­kon és aktívákon végzi. A nép­nevelők nagy tábora tudatosí­totta, hogy határozott harcot kell folytatnia a nacionalizmus és a sovinizmus minden meg­nyilvánulása ellen. A népmű­velők politikai és nevelőmun­kájának fő célja, hogy ismer­tesse a politikai osztályszem­pontokat, a párt politikai cél­jait, hirdetve a szocialista ha- zafiság és a proletár interna­cionalizmus dialektikus össze­függését. Hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek történelmét marxista alapon kell ismertetni a lakossággal, hiszen Csehszlo­vákia népe egy hazában testvé­ri szövetségben él. Nem szabad eltűrni, hogy a múltra való hi­vatkozással egymás ellen uszít­sák a nemzeteket és nemzeti- 'ségeket. A nemzeti kultúrából a jelenbe csakis azt kívánatos átültetnünk, ami marxista szemszögből nézve is haladó. Olyan műveket, amelyeknek szocialista jelenünkben is helye van a kultúrában. A szocialista országokkal való együttműködés és baráti tapasztalatcserék nagy­ban elősegítik a népművelők tájékozottságát. Ezen a téren jó példaként említhetők a ko- márnói (Komárom), Vefký Krtíš-i (Nagykürtös) járások, valamint a Košicei Kerületi Népművelési Központ, amely­nek dolgozói állandó kapcsola­tot tartanak fenn a Szovjet­unió, Magyarország, Lengyelor­szág és a Német Demokratikus köztársaság népművelőivel. Ta- nulmányutaikon kicserélik ta­pasztalataikat, és részt vesznek egymás fontosabb rendezvé­nyein is. A hazánkban állomá­sozó szovjet katonai alakulatok parancsnokságával baráti kap­csolatot tartanak fenn. Az el-N múlt évben 24 kulturális fellé­pést rendeztek a katonák' szá­mára. Ezt viszonozva a szovjet katonák kultúrbrigádjai is számtalan esetben szórakoztat­ták a hazai közönséget. Az állampolgári neveléshez tartozik még az új, szocialista népszokások és ünnepségek megrendezése, mely jelenleg még teljes súllyal a nemzeti bizottságok mellett működő polgári ügyek bizottságának vállán nyugszik. Csak elvétve található olyan járás, ahol a népművelési központok az új­szülött ünnepélyes fogadtatásá­nak, a polgári esküvők ünnep­ségének, vagy az ateista teme­tés megrendezésének munkájá­ból kivennék a részüket. Pedig ezek az események nagyon is alkalmasak arra, hogy a lakos­ság világnézetét formálják. Az újszülöttek ünnepélyes bejegy­zéséről nem mondhatjuk el, hogy az ateista nevelést szol gálja. Ezek az ünnepségek rendszerint egyszer egy évben kerülnek megrendezésre és minden gyermek, aki abban az évben született, illetve ezek szülei egyformán részt vesznek rajta, tekintet nélkül, hogy a gyermeket megkeresztel tették-e vagy sem. Igaz, hogy ez vi­szonylag újkeletű ünnepség, melyet továbbra is folytatni kell. Tanácsos lenne azonban, hogy az ateista szülők gyerme­kei számára „megkülönböztetett figyelemmel és ünnepélyesség­gel rendezzék meg az ilyen ün­nepségeket. Ez a helyzet a há­zasságkötéseknél is. Nem elég­gé ünnepélyes az ateista fiata­lok házasságkötése. A népmű­velők nagy részének az a vé­leménye, hogy szükséges lenne a járási népművelési központok mellett egy ateista végrehajtó "“bizottság létrehozása, amely ilyen ünnepséget is meg tudna szervezni, s amelynek jogában és módjában állana egyes ese­tekben zenekart, énekkart stb. igénybe vennie. Ez főleg az ateista végtisztelet-adás szem­pontjából lenne a legfontosabb. Egyelőre pénz, rendelet, stb. hiányára panaszkodnak, pedig csak több megértéssel kellene kezelni az ügyet, s bizonyára jobbak lennének az eredmé­nyek. Már ezen a téren is mu­tatkozik bizonyos haladás. Pél­dául a rožňavai járás népmű­velési központja az állampolgá­ri nevelés helyes értelmezése céljából több szemináriumot rendezett a polgári ügyek bi* zottságának tagjai számára. Ál­landó iskolázást tartanak az anyakönyvvezetők részére, ahol a résztvevők útmutatást kapnak, hogyan kell megfelelő ünnepélyességgel megrendezni az emberek életéhez fűződő nagy eseményeket. A népművelők számára ma ** már világos, hogy az ál* lampolgári és világnézeti neve­lésnek hozzá kell járulnia a szocialista ember formálásához, a lakosság világnézetének mar­xista irányba való tereléséhez. Biztosítani kell a szocialista er­kölcsre és etikára, valamint a politikai fejlettségre való neve­lést, fejleszteni a forradalmi és nemzeti hagyományokat, meg­ismertetni a szocialista életfor« mát. Új társadalmi szokásokat kell bevezetni, s formálni az embernek emberhez való szo­cialista viszonyát. Ez a népne­velő munkája, mely nem is olyan kevés ... LÉVAY ERZSÉBET SALVATORE ACCARDO A SZLOVÁK FILHARMÓNIÁVAL A hangversenyműsor első száma „ismerkedés“ jegyében zajlott le. Először a kompozí­cióval, annak elhangzása után pedig szerzőjével ismerkedtünk meg, aki művének csehszlová­kiai bemutatóján személyesen is megjelent. „Zenekari kon­cert szóló trombitával, zongo­rával, vibrafonnal és nagybőgő­vel“ — ez kissé hosszúra nyú- lp címe Andrej Ešpaj, szovjet zeneszerző tömör fogalmazású, formailag és nyelvileg is érde­kes művének, amelyben a kom­ponista igen jól oldja meg a sűrítés és oldás lényeges prob­lémáját. Első hallásra különö­sen a lírai részek kapják meg a hallgatót. Salvatore Accardo Paganini D-dúr hegedűversenyével káp­ráztatta el a bratislavai közön­séget. Érdekes, hogy a verseny­mű nyaktörő bravúrfeladatai még ma is vonzzák a hegedű­söket, bár az effajta felszínes virtuozitás fölött, amit még a lassú részek epedő kantilénája sem tud igazi tartalommal meg­tölteni, már kisssé eljárt az idő. A Paganini-verseny általában a par excellence virtuóz hegedű­sök kedvelt műsorszámai közé tartozik, de Accardo játékában kristálytiszta tónusa, ördöngős manuális készsége, valóban káprázatos technikai megoldá­sai mellett volt valami, ami je­lezte, hogy a fiatal olasz mű­vész nem csupán a zene felső rétegeit érinti. Ezt a zenei bű­vészmutatványt is átszőtte a művészet nemesebb anyagaival és a lehető legmagasabb szint­re emelte. Rendkívül érdekes volna előadásában egy más faj­súlyú művet is hallani. Richard Strauss: „Imigyen szóla Zarathustra, zenekölte­mény szabadon Nietsche után“. Ez a mű képezte a tartalmas műsor befejező számát. A nagy gondolkodó és a nagy muzsikus ... két világ, nem ad­ja kezünkbe a Strauss zene megértésének kulcsát. A közis­mert kérdésből sem indulha­tunk ki: A mű megzenésített fi­lozófia? Vagy filozofáló zene? A különleges zenei fantázia minden magyarázattal dacolva „zenén kívüli“ értelmezés nél­kül nyújtja a legzavartalanabb műélvezetet. Az est karmestere, Zdenék Košler igazi, elhivatott művész, Tudása, művészi őszintesége, temperamentuma értelmező készsége, ízig-vérig muzikális lénye a zenekart is magával ragadta és kitűnő teljesítmény­re ösztönözte. A karmester érezhetően gyönyörűséggel mu­zsikált, és ebben a gyönyörű­ségben a hallgatóság teljes mértékben osztozott. Zdenék Košler, aki jelenleg opera- színházunk vezetőkarnagya, egész zenei életünk számára nagy nyereséget jelent. Remél­jük, sokáig itt marad nálunk, és a hangversenyközönség is minél gyakrabban élvezheti majd karmesteri művészetét. HAVAS MÁRTA 1972. I. 28. 6

Next

/
Thumbnails
Contents