Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-27 / 22. szám, csütörtök
Sas Andorra emlékezünk 4r igazmondás nem fájhat soha AZ ISKOLAI RENDTARTÁS Ha a csehszlovákiai magyar tudománynak egyszer még története is lesz, annak első jelentősebb fejezete bizonyára a 85 évvel ezelőtt született és csaknem 10 éve elhunyt Sas Andor munkásságáról fog szólni. Jómagam csak 1950-ben ismertem meg az Oj Szó szerkesztőségében; e lapnak állandó munkatársa, kezdetben lektora is volt. Néhány hónap múlva a magyar tanszék és a Pedagógiai Fakultás magyar tagozatának megszervezése ügyében lakásán is gyakran találkoztunk. Ha most mint személyiséget akarom Jellemezni, elsősorban lakásáról kell szólnom. A vár alatti romos utcában, a Vödricen lakott egy szoba-kony- hás lakásban, kettesben művelt, finom lelkű, beteges feleségével. Az emeletes házat az ötvenes évek második felében kívülről gerendákkal támogatták meg, mert már össze akart dűlni. Ha benyitottam hozzájuk, először körülnézett, melyik székről lehetne lerakni a könyveket vagy az iratokat, hogy helyet foglalhassak. A padló is tele volt könyvekkel és kéziratokkal. s ha valamit feltétlenül elő kellett keríteni, s nem találta, a kutatást feleségére bízta, aki bámulatos hozzáértéssel, legkésőbb egy nap múlva megtalálta a keresett iratot. Lakásviszonyaira rengeteget panaszkodott, de elhanyagolt környezetét és ruházatát úgy megszokta, hogy nem szívesen Változtatott rajta. Legalábbis nem akárhogyan. Erre egy jellemző példát idéznék. Egyszer, körülbelül 1953-ban ragyogó fejjel (kopaszsága miatt mindig csak arcot mondtunk) jött be a magyar tanszékre. „Ha minden jól megy, rövidesen háromszobás új lakásba költözünk“ — mondta szerényen mosolyogva, de még a feje búbján is látszott, mennyire örül az ügynek. Néhány nap múlva telefonon kereste az a bírósági szakember, aki a lakást ajánlotta, s meghagyta, sürgősen értesítsem, miért nem ment el a *tanár úr” a lakáshivatalba, „Eh, nem kell az már nekem — jelentette ki bosszúsan le- gyintve — öreg korában az ember nem szívesen költözik, meg aztán a feleségem is beteg, takarítónőnk nincs (valóban nem volt, részben azért, mert szenvedélyesen takarékoskodott), ki takarítson olyan nagy lakást, próbáljátok megszerezni ti, nektek sincs lakástok“. Persze nekünk sem sikerült megszerezni, mert mi semmit sem kínálhattunk cserelakásként. De azt hiszem, hogy ő csak kifogásként hivatkozott a költözködési és takarítási problémákra. Amint közben kiderült, a lakástulajdonos nem költözött el, hanem hűvösre került, és Sas professzor viszolygott az ilyen kérdéseknek még csak az érintésétől is. Ha valamire azt mondta, hogy nem egészen tiszta ügy, szinte merev korrektséggel tartotta magát távol tőle. Odahaza feleségével németül beszélt, a hivatalos üléseken pedig hallgatott, mert szlovákul csak gyöngén tudott. Élettársa Becsből származott, magyarul megtanult ugyan, de németes akcentussal beszélt, szlovákul pedig csak keveset tudott. Két íiuk a „háború alatt veszett el“ — így szokta keserűen megjegyezni. Az egyikről köztudomású volt, hogy részt vett valami antifasiszta ellenállásban, s a németek lőtték agyon, a másikról a pletyka azt suttogta, hogy Bécsben él (igaz is volt), de ő róla sem nyilatkozott, nyilván túlzott óvatosságból. Ezt a fiát apja temetésén ismertük meg, s kiderült, hogy nemcsak kitűnő szakember, hanem világnézete is hasonlóan progresszív, mint apjáé és testvéréé volt. Családtagjait Sas Andor mindig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlegette, ami azért volt feltűnő, mert a keserűen csalódott és sokat mellőzött emberek szokása szerint volt kollégáit és barátait általában kritikusan, mindig bizonyos fenntartással idézgette. Igaz, neki is megvoltak a példaképei és mesterei, s nem véletlenül, valamennyien elismert tudósok: főként Lukács Györgyöt és Jászi Oszkárt szokta ilyen értelemben emlegetni. Közelről ismerte Balázs Bélát, Gábor Andort és a Népszava háború alatti szerkesztőit és munkatársait is. Szinte gyerekesnek látszott a büszkesége, amikor azzal dicsekedett, hogy a Magyar Tanácsköztársaság idején Pesten főiskolai tanári kinevezését Lukács György írta alá. Elmondta, hogy tanártársait más nevezte ki, de Sas megkereste a módját, hogy az ő kinevezésén ilyen jelentős tudományos személyiség aláírása legyen. A tudományos pályára nemcsak elhivatást érzett, hanem rendkívüli ambícióval és szorgalommal is törekedett rá. Még az első világháború előtt a budapesti és a berlini egyetemen tanulva elnyerte a magyar—német-szakos tanári diplomát, s ehhez rövid idő alatt három doktorátust is szerzett: bölcsészeiből, jogtudományból és közgazdaságtanból. Az akkori folyóiratokban megjelent írásaiból látom, hogy ebben az időben főként a magyar—német tudományos kapcsolatok kutatásán fáradozott. Az Egyetemes Philológiai Közlönyben 1914-ben Schellinq-követő magyar termé- szetfilozófusok a romantikus Jénában, az Athenaeumban pedig Madách és Hegel címmel közölt tanulmányt. (1916.) Nemcsak témakörei, hanem filozófiai szempontjai is erősen hasonlítanak Lukács György egykorú írásaihoz, ami azt bizonyítja, hogy kettőjük közt nemcsak formális kapcsolat volt. A világháborút követő forradalmak időszakában Sas is egyre közelebb került a szocializmus eszméihez, s nem csoda, ha a Tanácsköztársaság bukása után, amikor az ellenforradalmi terroristák megölték Bacsó Bélát és Somogyi Bélát, ő sem érezte tovább biztonságban magát, s Bécsbe emigrált. Bécsben Jászi Oszkár és más forradalmárok könyvét fordította s német nyelven is írt tanulmányt Marx és Szemere Bertalan kapcsolatairól (Griinberqs Archív, 1923). Mivel Csehszlovákiában való letelepedése után dr. Sas nem szívesen nyilatkozott a a pesti és bécsi forradalmi en- tellektuelekkel való kapcsolatairól, hálás feladat volna ezeket, most utólag felkutatni! (Izgalmas feladat volna megtudni, mit írt még életének ebben a sorsfordulót jelentő korszakában. ) A húszas években egy újságban közölt pályázati felhívás alapján nyert Sas Andor tanári állást a munkácsi középiskolában. Mint magyar emigráns erős rendőri megfigyelés alatt állt, s igen nehezen tudta megszerezni a csehszlovák állampolgárságot. Jókedvében szokta emlegetni, hogy a cseh rendőrök az iránt is érdeklődtek, miért világít az ablaka késő éjszaka is. Alig tudták elhinni, hogy késő éjszaka is olvas, s 1927-ben már meg is jelent levéltári búvárkodásának első tudományos produktuma, Szabadalmas Munkács város levéltára címmel. (Itt kell megemlítenem, hogy dr. Sas hagyatékának felesége halála és lakóházuk lebontása után Pozsonyban nyoma veszett, pedig szinte pótolhatatlan értékű volt, magam is láttam iratai közt pl. Lóránt- fy Zsuzsán na naplójának fotókópiáit, amelynek eredetije állítólag a világháború alatt megsemmisült a munkácsi levéltárban.) Hogy milyen szorgalmasan olvasgatta a különböző írásokat, arra sok közül csak egy példát említek. Egyidőben az Egyetemi Könyvtárban a Magyar Hírmondót tanulmányozta, s monográfiát akart írni az első magyar hírlapról (ez sem jelent meg nyomtatásban), s a felügyelőnőknek az volt a szokásuk, hogy néhány perccel a záróra előtt hazaküldtek az olvasókat. Már mindenki leadta a könyvét, csak dr. Sas olvasott, s nem vette figyelembe a terem kiürítését sürgető figyelmeztetéseket. (Nagyot hallott, s hiányos szlovák nyelvtudására is szokott hivatkozni.) Én megpróbáltam magyarul tolmácsolni a könyvtárosnő óhaját, az meg a villanykapcsolót mozgatva jelezte, hogy beáll a sötétség, erre már tanárom is felhördült: „Fiam, mondd meg annak a nőnek, hogy ne vacakoljon. a villannyal, elvégre azért van a könyvtár, hogy az olvasót szolgálja!“ Nem célom, hogy itt Sas Andor rendkívül sokirányú történettudományi, irodalmi, kritikai, publicisztikai, pedagógiai tevékenységét részletesen értékeljem. Gazdagon gyümölcsöző munkásságának ösztönzőit keresve egyik utolsó írásából a Sziklay László szlovák irodalomtörténetét az Oj Szóban 1962 júliusában ismertető cikkhői idézzük azt a részt, amelyről úgy véljük, hogy nemcsak Sziklay, hanem Sas professzor nézeteiről is vallomást tesz: „Végre tehát azok, akik térben oly közel éltek és élnek egymáshoz, elfogulatlanul egymás szemébe néznek, szakítanak a balga hagyományokkal, amelyeket az osztályönzés és az idegen, nyers hatalmi erők rájuk kényszerítettek... Az igazmondás nem fájhat soha, ha egyenlő mértékkel mér és jóindulat szólal meg benne... Sem a hetyke lenézés, sem a sérelmek miatti elkeseredés szülte ellenszenv nem szolgálhat alapul emberies népközi viszonyuláshoz. A tegnapot eléktelenítő hibák terméketlen örökség gyanánt a rossz múlt lomtárába kerültek, s emlékük felidézése a bekövetkezett üdvös változások jelentőségére hívja fel a figyelmet.“ CSANDA SÁNDOR Az elmúlt hetekben e helyütt már több ízben részletesen foglalkoztunk az új iskolai rendtartás rögzített lényeges rendelkezésekkel és szabályokkal. Az alapiskola és a kisegítő iskola tanulói számára kiadott rendtartás fontosságára való tekintettel azonban szükségesnek tartjuk, hogy röviden ismertessük ennek általános vonatkozásait is. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma állal kiadott rendtartás két lő részre oszlik; az 1. rész leszögezi a tanulók viselkedési normáit az osztályban, az iskolában és az iskolai rendezvényeken. Ez a rész például kimondja, hogy a tanulónak időben (15 perccel a tanítás előtt), tisztán, illő külsővel (hajviselet, öltözet stb.) kell megjelennie az iskolában. A tanuló köteles védeni a szocialista tulajdont, amelynek gondtalanságból vagy szándékosan elkövetett megrongálását a szülő köteles megtéríteni. Továbbá leszögezi a tanuló viselkedési normáit az iskolában (megszólítás, köszönés, viselkedés az órán, szünetekben, napközi otthonokban, étteremben stb.). A tanulóknak tilos a dohányzás, a szeszes italok fogyasztása és a hazárdjátékokban való részvétel — az iskolán kívül is. A tanulót egy tanítási óráról az a tanító engedheti el, akinek éppen tanítasi órája van. Egy teljes tanítási napról az osztályfőnöktől kaphat engedélyt. Több mint egy napról a tanulót a minisztériumi rendelet betartása mellett az iskola igazgatója engedheti cl. Ha a tanuló előre nem látható okból hiányzik az iskolából, a la volmaradäs okát a szülőnek — szóban vagy írásban — négy nap után, de legkésőbb az iskolába lépéssel jelentenie kell. Ha a tanítónak megalapozott gyanúja van arra vonatkozólag, hogy a tanuló megszegi a kötelező iskolalátogatást, a mulasztás igazolására igéAz alábbiakban egy olyan országos jellegű intézkedéssel szeretnénk röviden foglalkozni, mely a magyar tanítási nyelvű alapiskolákat érinti. A pedagógusok többsége, de talán az alapiskolákban tanuló gyermekek szüleinek nagy része is tudomást szerzett arról, hogy a szeptember 1-én az első ízben iskolába lépő gyermekek a tanév kezdetétől fogva tanulják a szlovák nyelv első szavait, mondatait. A szlovák nyelv első osztálytól történő tanítása rendkívül összetett probléma, mely elsősorban társadalompolitikai követelményekből indul ki, s egyben nyelvi, pszichológiai és módszerbeli összetevők érvényesítését követeli meg. Köztudott, hogy a magyar ajkú tauulóifjúság szlovák nyelvismerete társadalmi igényként tárul elénk. A tásadalmi igény könnyelmű, megfontolatlan mellőzése pedig igen kellemetlenül megbosz- szulhatja magát, ezért elsődleges feladatunk keresni, kutatni azokat a megoldásokat, célravezető munkamódszereket, melyek magukban hordozzák az igény teljesíthetőségének az eddiginél sokkal hatékonyabb eszközeit. Az adott esetben az útkeresés helyességét igazolja az alábbi megállapítás: a szerzett ismeretek társadalmi értékét jelentősen befolyásolja az, hogy az egyén képes-e ismereteit a társadalom többségének nyelvén interpretálni. A szlovákul szólás 1. osztályban kezdődő tanítása tehát azt a célt követi, hogy az egyén — aki egyelőre még elsős diák — ismereteit tauulinányainak befejezése után szlovákul is minden tekintetben kielégítő szinten képes legyen közölni. Szándékosan emlegetjük a „szlovákul szólás“ meghatározását, hogy ezzel is kiemeljük: a nyelvtanulás kezdeti fokán a beszédkészség megalapozásáról, nem pedig a hagyományosan értelmezett szlovák nyelvtanulásról van szó. Az első osztályos tanulók szórakoztató, játékos formában sajátítják el a szlovák nyelv első szavait, mondatait. A nyelvtanulás kezdeti szakaszában nagy szerepe van a tanulók gyakori és rendszeres beszédének, mert ily módon (utánzással, ismétléssel) kialakul az artikuláló készség, vagyis a beszélt nyelvet beszéd útján sajátítják el a gyermekek. Már e rövid utalásból Is arra következtethetünk, hogy a szlovákul szólás, a szlovák beszédkészség megalapozását új tanítási módszer (audiovizuális, strukturális globális módszer) alkalmazásényelheti az orvosi vagy egyéb hivatalos írásos igazolást. Ennyit vázlatosan a tanuló kötelességéről az iskolában. A továbbiakban röviden szólunk azokról a normákról, amelyeket a rendelkezés II. része tartalmaz. Ennek értelmében a tanuló köteles illemtudóan viselkedni a nyilvánosságon is. Előzékenynek kell lennie a felnőttekkel, különösen a betegekkel és a nőkkel szemben; köteles átadni a helyet a közlekedési eszközökön. Szükséges betartani a közlekedési szabályokat. Nyilvános étkezdékben. ahol szeszes italokat is felszolgálnak, a tanulók csak addig tartózkod hatnak, amíg étkezésüket be nem fejezik. A tanulók az esti órákban felnőttek felügyelete nélkül nem tartózkodhatnak az utcán és nem vehetnek részt nyilvános rendezvényeken. Esti előadásokon felnőtt társaságában is csak abban az esetben vehetnek részt a tanulók, ha erre előre kikérik osztályfőnökük, illetve osztálytanító juk engedélyét. Az esti órák kezdete: az I—5. osztályba járó tanulóknak téli időszakban 19 órától (november 1-től március 31 ig), nyári időszakban 20 órától (április 1-től október 31-ig), a 6—9. osztályba járó tanulóknak téli időszakban 20 órától, nyári időszakban 21 órától. Azok a tanulók, akik megszegik az iskolai rendtartás szabályait, az iskolaügyi előírások értelmében dorgálásban részesülhetnek és indokolt esetben a járási, illetve a városi nemzeti bizottság a szülők előzetes beleegyezésével a tanulót áthelyezheti más iskolába is. A tanulók iskolai rendtartásával kapcsolatban ezt szükségesnek tartottuk elmondani, hogy a gyermekek nevelésébe azok is bekapcsolódhassanak, akiknek még nincs vagy már nincs iskoláskorú gyermekük. Véleményünk szerint ugyanis minden állampolgárnak érdeke, tehát társadalmi érdek, hogy intő szóval, de elsősorban sze* mélyes példamutatással járuljon hozzá a felnövekvő generáció helyes neveléséhez. val szeretnénk megvalósítani. At új módszer értelmében a 6—7 éves gyermekek a nyelvtanulás kezdeti stádiumában hallás, látás és gya- koriás útján sajátítják el az alapvető mondatinodelleket (tehát nagy szerepe van a hallási és látási ingereknek). Az írás olvasással a nyelvtanulás későbbi stádiumában ismerkednek meg. Mivel az idegen nyelv tanulásá- nak ez a módszere kezdetben a hallás utáni utánzásra épiil, és különféle szemléltetett elemekhez. Illetve helyzetekhez kötődik, a nyelvtanulásban nagy szerepe van a szemléltetésnek. Ezért 6—7 éves tanulóink beszédkészségének megalapozása impozáns kivitelezésben készült, színes képes könyvekből történik. A képes nyelvkönyvek betűket, mondatokat nem tartalmaznak. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az elsős és részben a másodikos tanulók számára készült képe* nyelvkönyvek alapján — új módszerrel — már az előző években több iskolában kísérletképpen tanítottuk a szlovák nyelvet, és a tanítási módszer szép eredményeket hozott. A használatban levő színes képeskönyvek segítségével egyébként több országban nagy sikerrel tanítják az idegen nyelveket. A szlovákul szólás tanítása d éves korban lényeges pszichológiai mozzanatra épül. A szakemberek ugyanis leszögezik, hogy az idegun nyelv tanulását legcélszerűbb 5 -6 éves korban elkezdeni. Az 5—6 éves gyermek — életkori, lélektani, mentális sajátosságából adódóan — semmiféle nyelvi gátlást nem érez, az új szavakat nagy érdeklődéssel, odaadással ismétli és gyakorolja, igen fogékony az új kifejezések iránt. Lényeges követelmény azonban, hogy az idegen nyelven való szólás örömét a tanulókban rossz, megfontolatlan pedagógiai vezetéssel ne romboljuk lel A nyelvtanulás kezdeti stádiumában rendkívül nagy jelentősége van a beszédkészség megalapozásának, aminek végső soron a sokoldalú nyelvismeret kialakításához kell vezetnie. Megítélésünk szerint a beszélgetéssel történő beszéd- készség megalapozása — helyes módszertani és didaktikai elvek következetes betartása mellett — lényegesen elősegíti a sokoldalú nyelvismeret kialakítását: a magyar tanítási nyelvű alapiskola tanulói szlovák nyelvismeretének tökéletesítését és elmélyítését. LUKACS TIBOR — SZAMOS LÁSZLÓ A szlovák-szólás megalapozása az alapiskola 1. osztályában „Jaj...“ (Molnár János felvétele)
