Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-27 / 22. szám, csütörtök
Nyilatkozat az európai békéről, biztonságról és együttműködésről FELHÍVÁS PRÁGÁBÓL (Folytatás az 1. oldalról) kát nem tudják elképzelni tömb kategóriák nélkül, s arra törekszenek, hogy méginkább fokozzák a fegyverkezési versenyt az európai kontinensen. A Varsói Szerződés tagállamainak ebból le kell vonniuk a megfelelő következtetéseket biztonságuk szempontjából. Mindamellett meg vannak győződve arról, hogy Európában most az erők helyzete már úgy alakult, hogy le lehet küzdeni az enyhülés ellenségeinek ellenakcióit, ha összeforrottan és következetesen tö fekszenek a béke megszilárdítására. 18. A tanácskozáson résztvevő államok meggyőződése, hogy a jelen szakaszban különösen fonto sak és teljes mértékben megvalósíthatók az európai államok kollektív, együttes akciói az európai biztonság megszilárdítása érdekében. Ezzel összefüggésben állást foglalnak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mielőbbi megtartása mellett valamennyi európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada egyenjogú részvételével. Az európai értekezlet résztvevői gyakorlatilag intézkedéseket dolgozhatnának ki az európai feszültség további csökkentésére, s hozzáláthatnának az európai biztonsági rendszer építéséhez. A tanácskozáson képviselt államok úgy vélekednek, hogy az európai biztonság és együttműködés olyan kötelezettségek rendszerének létrehozását igényli, amely kizárja az erőszak vagy az erőszakkal való fenyegetés alkalmazását az európai államok egymás közötti kapcsolataiban; minden országnak biztosítékot nyújt agressziós cselekmények ellen, s minden nép javát és felvirágzását szolgálja. A politikai tanácskozó testület ülésén résztvevő államok állást foglalnak az európai biztonság és az európai államok közötti kapcsolatok következő alapelveinek általános elismerése és gyakorlati alkalmazása mellett Európa politikai életében: A HATÁROK SÉRTHETETLENSÉGE. Az európai államok között ma fennálló határok, beleértve a második világháború következményeként kialakult határokat is, sérthetetlenek. Minden olyan kísérlet, amely e határok megsértésére irányulna, veszélyeztetné az európai békét. Ezért a jövőben is maradéktalanul érvényesíteni kell a jelenleg fennálló határok sérthetetlenségét, Európa államainak területi integritását, s teljes mértékben ki kell zárni egyes államok területi igényeit másokkal szenjben. AZ ERŐSZAKRÓL VALÓ LEMONDÁS. Az euró pai államok közötti kapcsolatokban nem szabad erőszakot vagy erőszakkal való fenyegetést alkalmazni. Közöttük minden vitás kérdést kizárólag békés politikai eszközökkel, tárgyalások útján, a nemzetközi jog alapelveinek megfelelően úgy kell megoldani, hogy ne veszélyeztessék a népek jogos érdekeit, békéjét és biztonságát. A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS. A történél mi fejlődés során Európában két társadalmi rendszerhez tartozó államok alakultak ki és léteznek: a szocialista és a tőkés rendszerhez tartozók. A társadalmi rendszerek különbözősége nem lehet leküzdhetetlen akadálya annak, hogy kapcsolataik sokoldalúan fejlődjenek. Ha az eltérő társadalmi rendszerű európai államok kizárják a háborút politikájuk eszközei közül, kapcsolataikat a béke érdekében, az egyetértés és az együttműködés alapján fejleszthetik,, s kell azokat fejleszteniük. A JÓSZOMSZÉDI KAPCSOLATOK ALAPJAI ÉS AZ EGYÜTTMÜKÖDÉS A BÉKE ÉRDEKÉBEN. Az európai államok jószomszédi kapcsolatainak, a függetlenség és a nemzeti szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök alauján kell fejlődniük. Ennek a felfogásnak kell az európai államok közötti kapcsolatokban állandó politikává, valamennyi európai nép életében állandó tényezővé válnia, és kell eredményeznie a jószomszédi kapcsolatok, a kölcsönös megértés fejlődését Európa különböző részein az államok között. Az európai államok közötti kapcsolatok olyan átalakítására kell törekedni, amely lehetővé teszi a kontinens katonai-politikai csoportosulásukra való megosztottságának megszüntetését. az Államok kölcsönösen előnyös kapcsolatai. A béke viszonyai között az európai államok kölcsönösen előnyös, sokrétű kapcsolatainak széleskörűen kell fejlődniük gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális téren, az idegenforgalom területén, valamint az emberi környezet védelmében. Ezek a kapcsolatok az európai népek béke, nyugalom és felvirágzás iránti törekvésének anyagi tartalmat adnak és szilárdítani fogják az Európában kialakuló biztonsági és együttműködési rendszert. LESZERELÉS. A nemzetközi béke megszilárdításának érdekében az európai államoknak minden módon elő kell se«íteniü'< az általános és teljes leszerelést, nrmlenekelőtt a nukleáris leszerelés megoldását, olyan intézkedések megvalósítását, amelyek korlátozzák és megszüntetik a fegyverkezési versenyt. AZ ENSZ TÁMOGATÁSA. Az európai államok céljai nemzetközi téren megfelelnek az ENSZ alapokmánya rendelkezéseinek: a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, az államok közötti barátság és együttműködés fejlesztésére irányulnak. Az európai államok támogatják az Egyesült Nemzetek Szervezetét, állást foglalnak amellett, hogy az ENSZ az alapokmány rendelkezéseinek megfelelően erősödjék. Az európai értekezlet, ha ezeket a magasztos elveket és célokat az európai államok közötti kapcsolatok alapjává teszi, nagy, történelmi jelentőségű döntést hoz majd. Ez olyan közös, gyümölcsöző munkának lesz a kezdete, amely képes Európát valóban békéssé tenni. Az európai értekezleten emellett minden téren egyeztetni lehetne az európai államok kölcsö- sen előnyös kapcsolatai további fejlődésének, mindenféle diszkrimináció, egyenlőtlenség és mesterséges korlát megszüntetésének konkrét feladatait. Az európai államok együttműködése eurúpa nyersanyag- és energetikai erőforrásainak ésszerű kihasználásában, ipari potenciálja növelésében és a földek termékenységének javításában. a műszaki-tudományos forradalom eredményeinek alkalmazásában — megsokszorozza a lehetőségeket az európai népek jólétének növelésére. Még szélesebbé válik a szellemi értékekkel való kölcsönös gazdagodás, egymás kultúrájának és művészetének megismerése. Célszerű lenne az európai értekezleten létrehozni az értekezleten részt vevő valamennyi érdekelt állam állandó szervét, amelyben az értekezlet után folytatni lehetne a közös munkát további ezirányú lépések egyeztetésére. A Varsói Szerződés tagállamainak véleménye szerint ezeknek a kérdéseknek kell jelenteniük az európai értekezlet napirendjének alapvető tartalmát. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok úgy vélik, hogy az európai értekezletei 1972 ben össze lehetne hívni és kedvező tényezőnek tekintik azt, hogv több nyugat-európai állam, nyilatkozata szerint, ugyanezt a nézetet vallja. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének résztvevői megértéssel vannak sok állam elgondolása iránt, amely szerint szükséges az európai értekezlet megfelelő előkészítése, mert ez hozzájárulna az értekezlet mielőbbi összehívásához és munkájának sikeréhez. Ügy vélik, meg kell valósítani a finn kormánynak azt a javaslatát, hogy Helsink’ben sokoldalú konzultációkra kerüljön sor. valamennyi érdekelt eurőnai állam, valamint az USA és Kanada részvételével. A tanácskozáson résztvevő államok ismét megerősítik, hogy elhatározták, kinevezik képviselőiket a sokoldalú konzultációkra további államok képviselőivel együtt, abból a célból, hogv megállapodást érjenek el az európai értekezlet előkészítését és megszervezését érintő kérdésekben. Megállapítják, hogy a sokoldalú konzultációkra, mint az európai értekezlet előkészítésének formájára tett javaslat egyetértésre talált valamennyi érdekelt állam részéről, és felhívnak a sokoldalú konzultációk mielőbbi megkezdésére. 111. A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy az európai biztonság megszilárdítása érdekeinek úgyszintén megfelelne, ha megegyezés jönne létre a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről Európában. Abból indulnak ki, hogy a fegyveres erők és fegyverzet, mégpedig mind az idegen, mind a nemzeti fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésének kérdését úgy kellene megoldani, hogy ne károsodjanak azok az országok, amelyek részt vesznek az ilyen csökkentésben. E probléma megoldásának elbírálása és módozatainak meghatározása nem képezheti az Európában fennálló katonai-politikai szövetségek kizárólagos ügyét. E kérdés megtárgyalásának formáiról a megfelelő nézetegységet kellene elérni. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió meg van győződve róla, hogy Európa történelmi fejlődése fontos határkőhöz érkezett. Az 1972-es év az európai népeknek nemcsak a tartós béke és biztonság új reményét hozhatja, hanem tényleges lépést is jelenthet annak megvalósítása irányában. Ennek aktív elősegítése minden állam elsőrendű kötelessége. Prága, 1972. január 26. Díszebéd a küldöttségek tiszteletére (Folytatás az 1. oldalról) vezette szovjet küldöttség, a bolgár küldöttség, élén Todor Zsivkovval, a BKP KB első titkárával, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnökével, a magyar küldöttség, élén Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával, az NDK küldöttsége, amelyet Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára vezetett, a román küldöttség, élén Nicolae Ceausescuvál, az RKP KB főtitkárával, az RSZK Államtanácsának elnökével, és a csehszlovák küldöttség Gustáo Husák, a CSKP KB főtitkára vezetésével. Az ebéden jelen voltak a CSKP KB elnökségének tagjai és póttagjai — Vasil BiTak, Peter Colotka, Karel Hojmann, Alois Indra, Antonín Kapek, Josef Kempný, Josef Koreák, Jozef Lenárt, Ludvík Svoboda, Ľubomír Strougal és Miloslav Hruškovič, továbbá Ján Fojtík, František Ond'ŕik, Václav Svoboda és Oldrich Svestka, a CSKP KB titkárai, valamint a csehszlovák politikai élet más vezető szemé lyiségei. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára a tanácskozás sikerére ürítette poharát, amely igazolta a Varsói Szerződésbe tömörülő szocialista országok egységét. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a részvevő testvérpártok és kormányok küldöttségei nevében pohárköszön- lővel válaszolt, amelyben kiemelte a prágai tanácskozás jelentőségét. Prágában két napon át tárgyaltak a szocialista országok képviselői az európai béke, biztonság és együttműködés időszerű kérdéseiről, az európai biztonsági értekezlet összehívásáról, valamint további fontos kérdésekről, amelyek megoldásához a szovjet diplomácia békeoffenzívája teremtette meg a feltételeket. A tanácskozáson két jelentős dokumentumot fugadtak el — nyilatkozatot a békéről, a biztonság- rótl és az együttműködésről Európában, valamint egy felhívást, amelyben a tanácskozás résztvevői elítélik az Egyesült Államok indokínai agresszióját. Ezekben a dokumentumokban, amelyek nyilván széles körű visszhangra találnak benne foglaltatnak azok az eredmények, amelyeket a Varsói Szerződés tagállamai elértek. így a dokumentumok mindenekelőtt értékelik a Nyugat Berlinről megkötött négyhatalmi egyezményt, a szovjet — nyugatnémet, lengyel — nyugatnémet, valamint a két német álam között megkötött szerződéseket. Kétségkívül jelentős eredmények ezek, biztató perspektívát teremtenek, azt sugallják, hogy Európa a béke kontinensévé válik. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ez az iilése különös hangsúlyt helyezett a tagországok további egységes nemzetközi politikai irányvonalának kialakítására. Az az irányvo nal, amelyet a tagországok elfogadtak, immár lehetetlenné teszi, hogy a reakciós nyugati erők tovább folytassák halogató taktikájukat, ezzel egyidejűleg viszont támogatja a reálpolitikát folytató irányzatokat az egyes kapitalista országokban. Kétségtelen, hogy a prágai várban elfogadott dokumentumokat az internacionalizmus szelleme hatja át. A Varsói Szerződés tagállamai ismét szolidaritásukat fe jezték ki az amerikai imperializ mus ellen harcoló nemzetekkel és hangsúlyozzák, hogy Indokína problémáit csak az önrendelkezési jog tiszteletben tartása alapján lehet megoldani, akkor, ha megszűnik az agresszió és az Egyesült Államok kivonja haderőit a világnak ebből a térségéből. Vitathatatlan, hogy a prágai értekezlet új impulzust adott az európai biztonsággal és együttműködéssel összefüggő időszerű kérdések megoldásához. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a szocialista országok külpolitikai vonalvezetésének központjában elsősorban a tartós béke biztosítása áll kontinensünkön. A Varsói Szerződés tagállamai hangsúlyozták, hogy az Európában megindult pozitív előjelű folyamatokra feltétlenül kedvező hatással lesz az eddig megkötött szerződések ratifikálása, ugyanakkor meghatározó jellegű tényező lenne, ha az NSZK a nemzetközi jog normáinak megfelelően építené ki kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal. A Varsói Szerződés tagállamai ugyanakkor meghatározták azokat az alapelveket, amelyekhez az európai országoknak a biztonság megszilárdítása és tartósítása érdekében feltétlenül igazodniuk kellano. Így mindenekelőtt a határok sérthetetlenségéről, az erőszakról való lemondásról, a b"kés e<?vmás mellett élésről, az együtt működésről, a leszerelésről és az ENSZ támogatásáról van szó. Ezeknek a kérdéseknek kellene az európai biztonsági értekezlet gerincét alkotniuk. Ezek az elvek, amelyek valóban konkrétak, nem csupán a biztonsági értekezlet napirendjét körvonalazzák, hanem lehetővé teszik az előkészületek azonnali megkezdését a konferencia összehívása hoz. A Varsói Szerződés tagálla mai úgy vélik, hogy az európai biztonsági értekezletet már ez év folyamán össze lehetne hívni. A Csehszlovák Szocialista Köz társaság számára különösképpen fontos a tanácskozás dokumentu maiban szereplő követelmény, amely szerint az NSZK hoz fűződő kapcsolataink normalizálásának alapfeltétele a müncheni szerződés érvénytelenítése kezde létől fogva. Köztudomású, hogy a müncheni szerződés jelentette Csehszlovákia történetében a legnehezebb időszak kezdetét, éppen azért érvénytelenítése elvi kérdés. A prágai tanácskozáson az említett problémákon túlmenően több. a tárgyaló feleket érdeklő kérdés is megvitatásra került, így a szocialista országok egysége további megszilárdításának fontossága is. Az egyes küldöttségek éppen ezért hangsúlyozták a közös akciók jelentőségét, hiszen ez a mód nyújt egyedUl lehetőséget arra, hogy összehangoltan lépjünk fel ellenfeleinkkel szemben a szocialista társadalom közösség, valamint a világbéke és a biztonság érdekében. (RP) Nyilatkozat az USA folytatódó indokínai agressziójáról A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió képviselői a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén elbírálták az Indokína területén keletkezett helyzetet azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok fokozza agresszív akcióit a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az indokínai félsziget más országai ellen. Az egész világ tanúja annak, hogy a vietnami háború lángja nemcsak, hogy nem alszik ki, hanem most az egész indonkí- nai félszigetre kiterjed. A világ közvéleménye nyomatékosan elítéli a VDK területének folytatódó bombázását, amelyre a Fehér Ház utasítására került sor, mint ahogy elítéli az Egyesült Államok többi indokínai agresszív akcióját is, amelyek veszélyesen kiélezik a helyzetet. Az Egyesült Államok akciói az indokínai leisziget területén meggyőzően bizonyítják, hogy Washington e terület problémáinak nem a politikai, hanem katonai megoldására törekszik. Az amerikai imperializmus politikája szöges ellentétben áll Washington számos nyilatkozatával, amelyek szerint „korlátozza katonai részvételét“ az indokínai konfliktusban, és „a vietnami probléma politikai rendezését tárgyalások útján akarja elérni“. Az Egyesült Államok kormánya, mivel kénytelen csapatai létszámát csökkenteni Dél-Viet- namban, a háború „vietnamizá- lására“ törekelve, e politikája eszközeként Saigonban hatalmon tartja és támogatja Nguyen Van Thieu bábkormányát. A tények egyértelműen azt bizonyítják, minél jobban fokozzák agresszív cselekedeteiket, az imperialisták és bábjaik, annál erősebb a vietnami, laoszi és kambodzsai hazafiak ellenállása, akik a szocialista országok és a világ haladó erőinek segítségére és támogatására támaszkodnak. Az Egyesült Államok indokínai politikája feltétlenül csődre van ítélve! A Politikai Tanácskozó Testület ülésén résztvett országok képviselői szilárdan meg vannak győződve róla, hogy Indokína problémáit csupán az e területen élő népek törvényes jogainak elismerése alapján lehet megoldani, beleértve azt a jogot is, hogy maguk döntsenek sorsukról. Az imperializmus erői által kirobbantott indokínai konfliktus megoldásának reális útja nem az agresz- szív akciók fokozása, hanem az Egyesült Államok és szövetségesei csapatainak mielőbbi teljes és feltétel nélküli kivonása Indokfnából, a szuverén szocialista állam, a VDK elleni agresszív akciók megszüntetése, valamennyi hadművelet beszüntetése Indokínában, valamint Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa belügyeibe való beavatkozás megszüntetése. A tanácskozás résztvevői határozottan elítélik az Egyesült Államok indokínai kalandor politikáját, az agresszív háború „Vietnamizálásának“ politikáját, a légitámadásokat, és a VDK szuverenitása és biztonsága ellen irányuló akciókat és kijelenti, hogy továbbra is megadja a szükséges segítséget és támogatást a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa hazafias erőinek, hogy visszaverhessék az agressziót. A tanácskozás résztvevői felhívással fordulnak mindazok hoz, akiknek drága a béke és a világbiztonság, hogy még aktívabban fejezzék ki szolidaritásukat Indokína népével, amely igazságos harcot vív szabadságáért és függetlenségéért az amerikai beavatkozók elleni Az indokínai nép hősi harca az imperializmus erőivel szemben az egész haladó emberiség érdekel 1972. I. 27.
