Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-25 / 20. szám, kedd

A GYILKOS A HÁZBAN VAN Bán Róbert bűnügyi filmjének már a címe is arra utal, hogy a gyilkos a házban — egy nagy budapesti bérházban — van. Ez lehetőséget ad arra, hogy min­denki, aki csak felbukkan a helyszínen, eleve gyanús legyen, annál is inkább, hogy mind egyiknek van valami vaj a fe jén, van valami titkolnivalója A rejtvényfejtés — a tettes ki­létének a felderítése — érdekes játéknak ígérkezik. Csakhogy a film már az elején oly sok sze­replő gyanússágát hangsúlyoz­za, hogy azonnal sejthetjük: ezek közül egyik sem gyilkos, így aztán a néző igazán nem is tud izgulni, hogy megfeszített Idegekkel kövesse a nyomozást, « gyilkos kézrekerítését. Ez a bűnügyi játék nem izgat­ta fel túlságosan a nézők érzé keit, hiszen a film módszeres és komótos nyomozói sziszte­matikus alapossággal, precíz munkával, hosszantartó utána- lárással, szabályszerűen derítik lel a gyilkosságot — korrekt eszközökkel, nem unalmasan, de nem is izgalmasan. (Ez az alaposság a rendőri munka szempontjából bizonyára nélkü­(magyar) lözhetetlen, de egy bűnügyi filmben igazán mellőzhető. Fő leg ez esetben, mert a játékot elnyújtja, nehézkessé teszi és lassítja a film tempóját.) A vé­ge felé a sűrűsödő események révén ugyan meggyorsul a film ritmusa, de ez az összhatáson már vajmi keveset változtat. Az alkotók ebben a filmben jó rutinmunkát nyújtottak. A rendezés szolid, ízléses, olykor kellemes iróniával fűszerezett. (Az irónia egy-egy jellegzetes pesti figura megformálásában jut kifejezésre.) A szereposztás rangos; Stanislau) Mikulski — a rokonszenves Klos kapitány — Tímár százados szerepében nem sok teret kapott színészi képességei csillogtatására, de ezt a hiányosságot népszerűsé­ge pótolja. Jó színészi teljesít­ményt nyújtott Major Tamás a házmester figurájában, Galam bős Erzsi egy táncosnő szerepé­ben, Feleki Kamill a fontosko­dó lakóbizottsági elnök megfor- málója, továbbá Kiss Manyi, Márkus László, Koós János tánodalénekes, Garai Dezső, Huszti Peter és t'c/ss Éva. A RETTEGÉS PILLANATAI (olasz) Ezt az olasz filmet látva, bi­zonyára sokakban felvetődik a művészet funkciójának kérdése. Köztudott, hogy a művészeti al­kotásnak — tehát a filmnek is — csak akkor van létjogosult­sága, ha az emberre hatással van, felkeHi érdeklődését és le­nyűgözi őt. A cél különféle úton-módon érhető el; ezek egyikével ismertet meg ben­nünket Paolo Caoara A rette­gés pillanatai című filmjében. Az ember alapjában véve bé­kés, nyugodt lény. Talán ezzel magyarázható, hogy a „saját világán“ túl valami másra, vál­tozatosságra vágyik, a művé- zettől látványt, kockázatos ka­landot, idegfeszítő izgalmat vár, ami felcsigázza érdeklődését. Paolo Cavara rendező ezt a fel­ismerést szem előtt tartva film­jét az embernek erre a „szük­ségletére“ alapozza. Alkotása egyrészt híven tükrözi a mai nyugati filmekben divatossá vált irányzatokat, az egyre job­ban eluralkodó brutalitást, szen­vedést, erőszakot, rútságot, go­noszságot, A film ebből a né­zőpontból tekintve tehát ko­moly mementó. Ám éppen az­zal, hogy ezeket a mozzanato­kat bemutatja — s a módszer, ahogyan bemutatja —, félő, hogy a rendező jómaga is en­TUDOMÁNYOS JÁTÉKOK Stanislaw Mikulski (Tímár százados) és Koós János A gyilkos u házban van című magyar krimi egyik jelenetében. nek a divatos irányzatnak esett áldozatul. Harcol az emberi nyomor, az erőszak ellen, har­col az ember nyomorúságát a sokkírozó filmlátvány céljaira kihasználó iparosok ellen; meg­mutatja, milyen cinizmus szük­séges ilyen „művek“ létrehozá­sához. De a film láttán a néző szomorúan állapíthatja meg, hogy Cavara is — sok „tisztes“ rendezőtársához hasonlóan —- inkább a közönség sokkírozásá- ra, megdöbbentésére törekszik, semhogy becsületes szándékát, óvó szavát hangsúlyozná és he­lyezné előtérbe. Cavara az említett irányzatok szellemében fogant filmek for­gatásának módját mutatja be ebben a műben. Figyelemmel kísérhetjük a filmbeli rendező munkamódszerét, aki a készülő alkotás nagyobb hatásossága érdekében nem riad vissza a ha­tárhelyzetek, a legfájdalmasabb mozzanatok filmezésétől sem, amit híven tükröz a film befe­jező képsora: a filmbeli rende­ző a tragikus körülmények közt elvesztett szerelme feletti fáj­dalmát, még a saját tragédiá­ját is filmre akarja vinni, ne­hogy egyetlen hatásos mozza­natot is elmulasszon... —ym— A tudományos játék — definíciója szerint — tudományos is és játék is. Hogy ez a közhelynek hangzó megállapítás menyire nem fölösleges, az bizonyítja, hogy az ilyen címen forgalomba ho­zott játékok nem kis része a tudomány a játék szerkesztőjének tartja fenn. A tudomány szerves egysége elméletnek és kísérletnek, s a játékok egy jó része ebből csak a kísérletet szolgáltatja. Vegyi labort játszani előre csomagolt vegysze­rekkel, pontosan előírt utasítások szerint, az el­mélet, a miértek ismerete nélkül, inkább árt, mint használ. A játéknak funkciója van, élőké szít a valóságos életre. Miféle élet az, amelyben készen kapott anyagokkal, előírt utasítások sze­rint, gondolkodás nélkül kell dolgozni? A helyzet kulcsa a játék kísérő könyvecskéje, amelynek többet kell adnia, mint puszta utasí­tásokat, és olyan játékot is lehetővé kell tennie, amely a gondolkodást is igénybe veszi. Elektronikus építőszekrény A korszerű tudományos játék persze merőben különbözik apáink, vagy saját gyermekkorunk já­tékaitól, tükrözve a tudomány és a technika hét- mérföldes csizmában megtett lépéseit. Nem tartozik az előbb bírált kategóriába a Phi­lips elektronikus építőszekrénye, amelynek 72 oldalas könyvecskéje nemcsak a modellek építé­séhez ad útbaigazítást, hanem az elméleti háttér­be is bepillantást enged. Minthogy a játszó gye­rek célja az építés, valamit létrehozni, az elemek részleteinek és működésének rövid leírását egy­szerű konstrukciós előírások követik a dobozból megépíthető 21-féle modell összerakásához. Ez­után a könyvecske ügyes kis elméleti részt tar­talmaz a villamosságról, az elektronikáról, a fél­vezetőkről. Az útmutató a modellekről szabálysze­rű kapcsolási vázlatot ad, működési leírással együtt. A kötések rugósak, forrasztás nélkül. A model­lek között van rádió, erősítő, kétutas erősítő két hangszóróval, telefonerősítő, riasztóberendezés, házitelefon, eső- és nedvességmérő, alkatrész-el­lenőrző műszer, fénymérő és egyoktávos elektro­nikus orgona. Az alkatrészek közt vannak ellen­állások, kondenzátorok, három tranzisztor. Egy dióda, fojtótekercs, fotoellenállás, két hangszóró, ferritantenna. Az építőszekrény az apának sem rossz. Az aján­lott alsó korhatár 9 év, de 14 éven alul általában apai segítséget is igényelnek a gyerekek. Ez egy­ben figyelmeztetés is: műszaki antitalentum pa­pák ne ajándékozzák meg ilyennel gyereküket, mert könnyen lejárathatják magukat, és apai te­kintélyük csorbát szenvedhet. Fizikai játékdoboz A Rovex Scala Models cég „The Senior Techni­cian“ játékdoboza a klasszikus fizika, mechani­ka, hidraulika, hang- és hőtan néhány tételének játékos elsajátítását segíti elő. Az ötletes szer­kesztés az alkatrészek sokoldalú felhasználható­ságát biztosítja. Találunk benne spirituszégőt, előre lyukasztott fapanelt, egy sor általánosan felhasználható építőelemet, például üveg- és gu­micsövet, csigakereket, lombikot, kémcsöveket, dugókat, valamint különleges kis készülékeket, például szűrőszivattyút. Hogy mi mindent lehet a 65 elemből összeál­lítani, milyen kísérleteket lehet elvégezni, arról a 70 oldalas kísérő könyvecske tájékoztat; a vál­tozatos tartalmú útmutató egyszerű alapvető kí­sérletektől a gőzmozdonyig ad feladatokat. Az ajánlott korosztály a 10—15 évesek. Az Elektronix Products „Computa-kit-one“-je a számítógéptechnika elemeibe volna hivatott be­vezetni a gyerekeket. A két tranzisztor, három dióda, tíz ellenállás és öt kondenzátor segítségé­vel lyukakkal ellátott műanyag panelen lehet felépíteni az áramköröket, forrasztás nélkül. A kísérletek nem elég meggyőzőek, és túl könnyű tönkretenni a kényes elemeket. A cég egy tökéle­tesebb szekrény piacra hozatalát ígéri. Bevezetés a műszaki nyomozómunkába A Franz Dumke céz „Elektro-Labor“-ja megta­nítja a kísérletező ifjú embereket az életnek arra az igazságára, hogy egyszerű elgondolások gya­korlati megvalósítása milyen nehéz és időt rabló feladat lehet. Megtanítja a pontos, gondos és a lelkiismeretes munka nélkülözhetetlenségére, a hibakeresés, a műszaki nyomozómunka fortélyai­ra. A két szekrény 120 kísérlet végrehajtására ad lehetőséget, mint például két- és hárompólusú motorok, villamos csengő, Morse-írő, telefon, mé­rő elrendezések, jelzőlámpás játékok. A Kosmos cég rendkívül bő választékát kínál­ja a legkülönbözőbb műszaki-tudományos játé­koknak. A „Kinderlabor“ ö—10 éves fiúk lányok számára ad ízelítőt a természettudományok és a technika alapkérdéseiből. Egyszerű eszközökkel néhány kézmozdulattal áll elő jármű, golyóscsap­ágy, mérleg, szél- és vízkerék, zeneszerszám. Az „Elektrofilius“ sem kíván az előbbinél élemedet- tebb kort a lény- és tükörkísérletek, egyszerű mechanikai és elektromos szerkezetek és kísér­letek megvalósításához. Az „Elektromann“ a 10—15 éves barkácsolók­nak kínál 130 kísérletet, az „Elektro“ 100 kísér-* lete a papákat is izgalomba hozhatja: hőhatás, villamos vezetőképesség, az áram mágneses és vegyi hatása, az indukció alapkísérletei, motor, generátor és transzformátor modellek építése, relék és szabályozók szerepelnek a programban. És azután itt van a rádióépítő-szekrények egész sora, a „Radiomann“, az „Elektronik-Labor X“ és ezek speciális kiegészítő szekrényei. Elektronikus rendszerek — kézügyesség nélkül A Lectron-rendszer csavarhúzó, forrasztópáka, huzalok és kapcsok nélkül, 27X27X16 mm nagy­ságú műanyagtömbokbe beépítve rakja össze az ellenállásokat, kondenzátorokat, tranzisztorokat, diódákat, fotocellákat, ködfénylámpákat stb. Kü­lönösebb kézügyesség nélkül bonyolult elektro­nikus rendszereket lehet így összeállítani. A ko­pásálló építőkockákat mágnesek rögzítik egymás­hoz. A tömbökre nyomott szimbólumok az össze­rakott modellen szabályszerű kapcsolási vázlattá állnak össze. Az áramforrás — mint általában a hasonló építőszekrényeknél — ártalmatlan szá­raztelep. Pillanatok alatt készen van a hangerő- mérő, nedvességmérő, önműködő esti lámpakap­csoló, riasztóberendezés, rádiókészülék. Elemei külön is kaphatók. Itt csak az a kérdés, hogy az ilyen „terülj asztalkám“ játék nem kényezteti-e el túlságosan a csemetét, hamis képhez szoktatva öt hozzá a megvalósítás nehézségeit illetően. A Kozmos a fizikát és a vegyészetet sem ha­nyagolja el, és gyorsan összerakható modellek segítségével nyújt bepillantást a hőmérő, a gőz­gép, a helikopter, a sugárhajtómű szerkezetébe. Az „All-Chemist“ 200 veszélytelen kísérlete nem­csak az alapvető elemzéseket, összetételeket és átalakulásokat tartalmazza, hanem receptet ad titkosírásra, fotópapírra, füstölőre, szellemlám­pára. A „Heimlabor“ 800 kísérlete már kiterjed az atomelméletre, az élelmiszerkémiára, a szer­kezeti anyagok — elsősorban műanyagok — és a festékek kémiájára is. Újszerű problémákat vet fel az amerikai Ra­vel cég meteorológiai játéka, amely a megfelelő mérőeszközökön és színes felhőrajzokon kívül brosúrát ad kézbe az „önkiszolgáló“ időjárás­prognózis megszerkesztéséhez. Érdekes volna egy statisztikai összehasonlítás az „igazi“ és a já­tékprognózisok beválása között. Még érdekesebb és célszerűbb lenne azonban, ha a hazai jálék- vagy barkácsboltokban is talál­nánk a fentiekhez hasonló tudományos játéko­kat. Kétségtelenül nagymértékben hozzájárulná­nak a legfiatalabb nemzedék műszaki és ter­mészettudományos ismereteinek megalapozásá­hoz. LÉGPÁRNÁS ANYAGMOZGATÓ ESZKÖZÖK A rettegés pillanatai (fmtf plcsz Jilm egyik kockája. A légpárnás anyagmozgatás ötletét még 1899- ben szabadalmaztatták, de csupán az utóbbi évek­ben hódít egyre jobban teret. Nem csoda, hogy felkapták, hiszen a súrlódási tényező csaknem zérusra csökken, tehát a mozgató erő szükség­lete is minimális. Légpárnára „helyezett“ 2000 kg teher megmozgatására 8 kg erő szükséges, amely állandósult mozgásban 2 kg-ra csökken. A módszer előnye az egyszerűség, a vele járó nagy megbízhatóság, s a minimális beruházási és fenntartási költség. S mivel a mozgató eszköz nincs pályához kötve, a terhek tetszőleges irány­ban mozgathatók. A módszer egyaránt kíméli a padlót és magát a járművet. Az anyagmozgató légpárnát ma általában két módon hozzák létre: vagy az anyagmozgató esz­köz alá táplált sűrített levegővel, vagy pedig a padló perforált részének nyílásain kiáramló le­vegővel. Az első típust néhány légpárnás szállítótar­gonca képviseli (talán a szállító plató név meg­felelőbb lenne). Az emelő erőt a platófelület nagyságának a sűrített levegő nyomásával való szorzata határozza meg. A platófelület alját cél­szerű módon részben felfújható műanyag elerm; kel lehet kialakítani, mert így a légrés jóval ki­sebb, és vele együtt a levegőszükséglet is. Ké­szülnek közvetlenül a mozgatandó teher alá he­lyezhető légpárnás tárcsák, amelyek mintegy a szívókorong fordítottjának tekinthetők. Készülnek harmonikaszerű emelő-süllyesztő platójú szállítóasztalok, amelyek a zárt harmo­nika felfúvásával a teher néhány deciméteix_ emelését, valamint felvételét és lerakását is lehe­tővé teszik. Egy vagy több ilyen légpárnás szállítóplató működtetéséhez kialakítottak külön „vontatókat“, amelyekre felszerelték a sűrített levegőt szállító kompresszort, és az ezt hajtó kis kétütemű ben­zinmotort. A kompresszor kimenő vezetékére lehet kapcsolni a mozgatandó egységeket, s az egész „szerelvény“ ily módon függetlenné válik a kötött hálózattól. A padló nyílásain kiáramló levegővel működő szállítóeszközök főleg aránylag nagy méretű, összefüggő, levegőt át nem eresztő tárgyak szál­lítására alkalmasak, például hajóépítő üzemek­ben a lemeztáblák mozgatására. Kombinálni le­het a két módszert is oly módon, hogy a padló furataiból kiáramló levegő előbb egy lebegő ál­lapotba kerülő (és mozgatható) elembe jut, és erre helyezik a terhet. A szállítóművek, a szala­gok és a görgősorok is kombinálhatok légpárnás elemekkel. Érdekességként hozzáfűzhetjük, hogy 1927-ben feltűnést keltő tanulmány jelent meg „A levegő ellenállása és a gyorsvonat“ címmel a Szovjet­unióban. Szerzője, a híres K. E. Ciolkovszkij, gon­dos számítások alapján olyan különös járművet ismertetett benne, amely légpárnán csúszik... A gyakorlatban is kipróbált első légpárnás jármű­vek azonban a szakirodalom szerint T. Kaario finn feltaláló nevéhez fűződnek, aki az 1930-as években kezdte el kísérleteit. (üj) 1972. I. 25. ÚJ FILMEK

Next

/
Thumbnails
Contents