Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-24 / 19. szám, hétfő
Í972. I. 24. 5 HAZÁNK MÉLTÓ KÉPVISELŐI AKARUNK LENNI Dr. Vladimír Cernušák, professzor, kandidátus, az SZTSZ KB elnöke, a csehszlovák olimpiai küldöttség vezetőjének cikke az ÜJ SZŐ számára. Az egész sportvilág ismét készülődik nagy ünnepére — az olimpiai játékokra, a nemzetek közötti békés egymás mellett élés és megértés nemes gondolatának közös megünneplésére. Arra az eseményre, melyet sport-csúcsteljesítmények jellemeznek, és mégis messze túllépi a sport keretéti Hiszen az olimpia részvevője azzal az elhatározással indul a sportrátermettség e hatalmas bemutatójára, hogy minél jobban megállja helyét a nemzetközi erőpróbán, de egyúttal méltón képviselje az emberi kultúrát, pozitív kapcsolatait és nemes céljait is. Ez teljes mértékben vonatkozik a XI. téli olimpiai játékokra is, amelyek a japán Sapporóban néhány nap múlva az 1972-es olimpiai év kezdetét is jelentik. Ezzel a tudattal indul a hosszú útra a Csehszlovák Szocialista Köztársaság olimpiai csapata is. Nagyon fejlett iparral rendelkező országba indul, amely számára a téli olimpiai játékok ismét alkalmat jelentenek nagy teljesítmények, és a sport terén szervezőképességük dokumentálására. Ez az állam más társadalmi rendszerű, amelyben sportképviseletünket mindenekelőtt szocialista államunk képviseletének tartjuk. Az 1970. évi sívilágbajnokságon (a Magas-Tátrában volt) sapporói megfigyelő-szakemberek csoportja a legnagyobb elismerés hangján beszélt e világraszóló rendezvény műszaki ellátottságáról és szervezési színvonaláról. Japán vendégeink hazájában ezért most a legjobb sport-teljesítőképességünket akarjuk exportálni. A válogatottunk jó előkészítésére fordított gondoskodásunk megteremtette a reális lehetőséget, hogy méltó legyen Jégkoron* gozóink, síugróink, és műkorcsolyázóink színe-javának a sportvilágban kivívott jó hírnevéhez. Természetesen a legnagyobb sikerekről, az érmekről van szó. Az olyan sport-társadalmi esemény, mint az olimpia, olyan győzteseket is Ismer, akiknek nem jutott a legnagyobb megtiszteltetésből. Ök azok, akik részt vállalnak az olimpiai gondolat megvalósításából. Gazdag hagyományainkból kiindulva — 75 éves fejlődésére a Csehszlovák Olimpiai Bizottság megalapításának megünneplésekor emlékeztünk — nagy jelentőséget tulajdonítunk neki. A csehszlovák válogatott a XI. téli olimpiai játékok színhelyére való elinduláskor tudatosítja, hogy olyan rendezvényen vesz részt, amelyet a tokiói olimpa idejéről jól ismert kiváló szervezők készítettek elő. Azzal a meggyőződéssel indul útnak, hogy Sapporóban találkozik a régi barátokkal és újakat ismer meg. Ezzel a tudattal viszi magával sportolóink és az egész ország őszinte üdvözletét Japán dolgos és vendégszerető népének. Bratislava, 1972. január 17. Az ENSZ után a NOB következik? A kínai sportolók visszatérnek a nemzetközi porondra Gyakran mondják — és nem is alaptalanul —, hogy a sport, a tömegsport és a verseny- sport eredményességéről nagyjából következtetni lehet az illető ország társadalmi rendszerének fejlettségi fokára. Ez így nagyon leegyszerűsített valami. A megállapításból ugyanis hiányzik egy fontos ismertetőjel, mégpedig a sport nevelő ereje, melynek hatékonyságát nem lehet centiméterekkel, másodpercekkel, kilogrammokkal és érmekkel lemérni. Az viszont tagadhatatlan, hogy a teljesítményeknek, a rekordoknak, a nemzetközi porondon elért győzelmeknek össznemzeti és össztársadalmi jelentőségük van. Éppen ebben rejlik a sportvetélkedések politikai jellege. 1952-ben a helsinki olimpián a szocialista tábor országai óriási léptekkel indultak meg az olimpiai mozgalom útján. A Szovjetunió először vett részt az olimpiai játékokon a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta. Nagyszabású felsorakozás volt ez, mely megcáfolt sok hamis állítást, és növelte a szocialista országok nemzetközi tekintélyét a sportvilágban. Nagy örömmel fogadták Helsinkiben a Kínai Népköztársaság küldöttségét is. A kínaiak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kongresszusa elé terjesztették felvételi kérelmüket, s 1954- ben a Kínai Népköztársaságot felvették a NOB tagjai közé. Két év múlva azonban Kína visz- szalépett az olimpiai játékokon való részvételtől, mert a NOB egyidejűleg jóváhagyta Tajvan szereplését is a melbourne-i olimpián. Ráadásul a „Kínai Köztársaság“ név alatt. Ez elfogadhatatlan volt a Kínai Népköztársaság számára. így 1958-ban Kína újra kilépett a Nemzetközi Olimpiai Bizottságból, s mind a mai napig nem tért oda vissza. Ennek ellenére a kínai sportolók gyakori vendégei voltak a nemzetközi versenyeknek. A tömegsportolók közül kikerült tehetséges versenyzők elsősorban az asztaliteniszezők szinte sorozatban nyerték a világbajnoki aranyérmeket. A kínai atléták, súlyemelők, kosárlabdázók, röplabdázók, tornászok minőségi fejlődése a GANEFO-játékokon mutatkozott meg a legjobban. A kínai versenyzők számára ezek a GANEFO játékok (a fejlődésben levő országok nemzetközi sporttalálkozója) pótolimpiát jelentettek. Később gyengébb mezőny gyűlt össze, mert a NOB kizárással fenyegette meg a részvevő országokat. (Ugyanis a GANEFO játékokat az olimpia ellensúlyozására rendezték az ázsiai országok. Kína így tiltakozott a NOB ellen, melyet az imperialisták intézményének tartott.) 1965 végéig a kínai sportolók neve 115 alkalommal szerepelt a világcsúcstartók és világbajnokok között. Egy esztendővel később az országot elárasztotta a „proletár kultúrfor- radalom“ első hulláma, s minden megváltozott. Az eredményeket, a teljesítményeket, a rekordokat „kapitalista méregnek“ tekintették és teljes mértékben megvetették. Csou En-laj miniszterelnök így fogalmazta meg a sportmozgalom új Irányelveit: „Előbb a barátság — aztán a versengés“. A „Zsen Min-Zsi-Pao“ című napilap írta: „Az eredményhajhászás a burzsoázia és a revizionisták által használt kábítószer, mely arra szolgál, hogy a fiatalokat a reakció oldalára állítsa.“ A kultúrforradalom csoportjai nemcsak az anyagi indítékokat, a prémiumot, az élsportról való gondoskodást tartotta „rossz szellemnek“, hanem a rekordokat és a rangsorolásokat is. A sajtó önkritikát gyakorolt: „A GANEFO-játékokon való éremhajhá- szás tönkretette barátságunkat a résztvevő országokkal.“ Később a GANEFO játékok megszűntek ... 1966 óta vajmi keveset hallottunk a kínai sportolók eredményeiről. „A legjobb kínai sportolók teljes mértékben résztvesznek a kul- túrforradalomban,“ írta az Oj Kína hírügynökség. És valóban, nem henyéltek a sportolók. De már minden cselekedetüknek más értelme volt. A kosárlabda- és a röplabdacsapatok munkahelyekre, bányákba, falvakba, kaszárnyákba látogattak el és bemutató mérkőzéseket játszottak. Az eredményt nem számolták, nem ismertették a közönséggel. A kirinszki tartományban lebonyolított jégkorongmérkőzésen például az egyik csapat mindkét kapusa megsérült és az ellenfél kölcsönadta saját „portását“. Az esetet ragyogó példaként emlegették, mely teljes mértékben megfelelt az új kultúrforradalom szellemének. Az asztalitenisz mesterei a tibetiek számára rendeztek bemutatót. Esőben és szélben, a szabad ég alatt! A Kínai Népköztársaság—Albánia kosárlabda-mérkőzés eredményéről nem számoltak be a lapok, de azt megjegyezték, hogy a kínai kosarasok félbehagyták a játékot kosárra dobás közben, mert az ellenfél egyik Játékosa szerencsétlenül leesett. A barátság az elsődleges — az eredmény nem fontos ... Kína sportolói tehát leléptek a nemzetközi versengés porondjáról. Szinte kitalálni is nehéz, mi lesz később — mondogatták a külföldiek. Jött azonban az új fordulat, mely még váratlanabb volt, mint az első. A tavaly Japánban megrendezett világbajnokságon megjelentek a kínai játékosok. Teljes erőben és régi szellemben. Akárcsak a többiek, küzdöttek, harcoltak, győzni akartak, éremre pályáztak. Fu-Zsun a Jónyer elleni mérkőzésen vitatható labdával győzött. A kínai asztaliteni- szező beleegyezett egy új labdamenetbe. De nem úgy a csapat vezetője, aki „észre térítette“ a játékost. Az érem, a győzelem fontosabb volt a barátságnál... Kína követeli, hogy Ni Csi-csin 229 centiméteres magasugró eredménye hivatalosan is szerepeljen a világrekordok listáján. Amint látjuk, a sport területén már befejeződött a kultúrforradalom . .. A Kínai Népköztársasé/g vezetői ismét állami fontosságot tulajdonítanak a sportnak. Bizonyítja ezt az asztaliteniszezők „világjárása“ a kosárlabdázók nemzetközi mérkőzései stb. Kínát nemrégen felvették az ENSZ tagállamai közé. Utána minden valószínűség szerint a NOB-tagság következik. Ilyen távlatokkal készülnek tehát visszatérni a kínai sportolók a nemzetközi porondra. (ie) BRAVÓ, TOLJA! A szánkózás sem veszélytelen „Vigyázzunk a fiúra, mert az ß nevében is benne van a hal!“ — jegyezte meg néhány évvel ezelőtt Salo Flohr nagymester. Arra célzott, hogy Anatolíj Karpov (karp — oroszul pontyot jelent) tehetsége, játékstílusa sokban Fischerre emlékeztet. Ö is kizárólag a királygyaloggal nyitja meg játszmáit, egyszerűségre törekszik és nem keresi a fölösleAnatollj Karpov ges bonyodalmakat, pontosan számít, aránylag gyorsan tekinti át az állásokat és nem ismeri az időzavart, ő is nagyon szereti a sakkot. Amiben nem hasonlít Fischerre: szerény, barátságos, nem vakítják el a sikerek. Karpov első nemzetközi sikerét nálunk aratta. 1966-ban a trineci kis nemzetközi torna rendezői alig akartak hinni a szemüknek: ezt a vézna kisfiút küldték hozzánk a szovjet sakkbarátaink? Hiszen mi fiatal sakkozót kértünk, nem gyereket! De már az első fordulók után látták: mestererejű játékos hajol a 64 kockás tábla fölé... És a 15 éves Tolja megnyerte a tornát, élete első nemzetközi versenyét. Utána szorgalmasan tanult, készült a nagy erőpróbára: az ifjúsági világ- bajnokságra. Sokat köszönhet Botvinnvik volt világbajnoknak és Furman nagymesternek, akik feltárták előtte a játék rejtelmeit, a sakktragédia belső ősz- szefüggéseit. Karpov nem okozott csalódást mestereinek: 1969-ben Stockholmban megnyerte az ifjúsági világbajnokságért folyó versenyt, ami egyben a „nemzetközi mester“ címet is jelentette. A nagymes- teri cím sem váratott sokáig magára. Egy évvel később a ve. nezuelai Caracasban teljesíti a szükséges pontszámot és már nagymesterként ül a táblához 1970-ben a szovjet bajnokság döntőjében. A nagyon erős mezőnyben az 5.—7. helyet osztja. Tolja pályája gyorsan ível fölfelé: tavaly kitűnő eredményt ér el a főiskolás világ- bajnokságot nyerő szovjet csapat első tábláján, negyedik Szocsiban a 39. szovjet bajnokság döntőjében. Vajon ki nyerheti meg az 1971-es év legnagyobb nemzetközi versenyét, a moszkvai Al- jechin emlékversenyt? Ki kerül az élre a 18 nemzetközi nagymester közül? Talán Szpasszkij a világbajnok? Vagy valaki a volt világbajnokok közül? Petroszjan? Szmiszlov? Tál? Nos, egyikük sem. Jóformán senki sem számolt vele, hogy a 20 éves Anatoli j egy ilyen erős versenyem is helytállt. Nos, Karpov az első-második lett Stejn nagymesterrel. Az új esztendő küszöbét is „jobb lábbal“ lépte át. Az angliai Hastings-ben honfitársa Korcsnoj társaságában Karpov nyerte meg 1972 első nemzetközi versenyéti Karpov az Ural-vidéken született, 1951-ben. Apját, aki gépészmérnök, hamarosan Tulába helyezték és itt végezte el Tolja a középiskolát. Most Moszkvában a közgazdasági egyetem hallgatója. Anatolij Karpov a szovjet sakkozás legnagyobb tehetsége. Még ebben az évben páros mérkőzést játszik az 1971 évi ifjúsági világbajnokkal: a svájci Hugg-el Ha győz — jövőre indulhat a világbajnoki zónaközi versenyen. Tehát nincs kizárva, hogy négy év múlva éppen Karpov mérkőzik majd meg Szpasszkijal, vagy Fischerre! a világbajnoki címért! —elíná — A legártatlanabb téli játéknak és sportnak a szánkózás tűnik, holott ezernyi veszélyt rejt magában. A szánkó közlekedési jármű, s ezért a kis vezetőnek ismernie kell bizonyos szabályokat és be is kell azokat tartania. A felnőttek, szülők, nevelők és a serdültebb fiatalok nem térhetnek ki a gyermekek biztonságáért rájuk háruló felelősség elől. Csakis olyan helyeken szánkózhatnak a gyermekek, ahol nem közlekednek lovas vagy motoros-járművek. Kisebb gyermek csak nagyobb, komolyobb társa kíséretében, vagy felnőtt felügyelete mellett szánkózzon. E sportjátéknak a legkockázatosabb módja a szán. A Komárnói (Komárom) pionírház mellett működő Slávia testnevelési egyesület férfi asztaliteniszezői a nyugat-szlovákiai kerület I. divíziójában küzdenek a bajnoki pontokért. Ez a sorozat jelenleg félidejénél tart. A pionírház fiatal versenyzői jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot, a 14 tagú mezőny első helyén 2 pontos előnnyel állnak. A csapat tagjait tulajdonképpen túlzás férfiaknak neveznünk, mert csupa 15—17 éves fiúról van szó. Jelenleg nehéz körülmények között készülődnek, egy iskola folyosóján edzenek, mert játéktermüket tatarozzák. Az edzéseket Mátyás László irányítja, aki alaposan megdolgoztatja fiait. Azok becsülettel végzik munkájukat, mert közös céljuk jövőre már a Szlovák Nemzeti Liga mezőnyében küzdeni a bajnoki pontokért. kő hozzákötése a lovasszánhoz, amit a gyermekeknek a legszigorúbban meg kell tiltanunk. Egészségtani szempontból a szánkózást nem értékelhetjük úgy, mint más sportot, mert bizonyos mértékig passzív tevékenység. Nem kívánja meg különböző izomcsoportok közreműködését és nem segíti elő különösebben a test harmonikus fejlődését. Ennek ellenére támogatjuk mint játékot és sportot is, amely a gyermekeket a friss levegőre csalja, bátorságra neveli, és sok örömöt is jelent számukra a szép téli napokon. Dr. SZÁNTfi HYttRGY A téli kéthetes szünetet sem töltötték tétlenül. Edzőjük a topsin ütések technikáját csi- szoltatgatta velük. Ez olyan fajta ütés, amelytől a labda asztalra éréskor olyat csusszan, akár a futballabda a vizes fü- vön. Az ilyesmit az ellenfelek nem naayon szeretik. Bíznak abban, hogy Lichtblau Ernő és Tibor, Lackó Tibor, Kurdi György, Szép Tibor, Nagy Ottó, valamint Fercsík János versenyzőkből álló csapat megtartja kétpontos előnyét, esetleg azt növeli is a bajnokság másik felében. Erre annál is inkább számítani lehet, mert a legveszélyesebb ellenfeleket, a Hlohovec, és a Bánovce nad Bebravou csapatát vendégül látják. Mátyás László és fiai szeretnék kiharcolni Komárno számára ebben a sportágban is a ligaszereplést. KOLOZSI ERNŐ Céljuk: a ligaszerepfés
