Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám, szerda
Karácsony és szilveszter a rádió mellett Előttem teleírt jegyzetfüzet: a Csehszlovák Rádió magyar adása karácsonyi és szilveszteri műsorának objektivitásra törekvő, szubjektív mérlege. Ha a stúdióban, valamint a rádió mellett eltöltött időt összeadom, akkor több mint húsz órán át hallgattam a különböző összeállításokat, s mindjárt hozzátehetem: nem bántam meg, mert zömében jó, néhány esetben pedig nagyon jó, tartalmas programnak örülhettem. A rádió karácsonyi műsora sokrétű volt, minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy sokfajta igényt elégített ki. Elsősorban azok a műsorok tetszettek, melyek minden túlzott pátosz és mesterkélt ünnepélyesség nélkül, valóban emberi hangon szóltak a béke és a szeretet ünnepéről. Szép élmény volt a december 25-én sugárzott Béke a földön című irodalmi műsor, amelyben neves költők és írók mélyre ható gondolatokban vallottak a legnemesebb emberi tulajdonságokról és érzésekről. Elismerés illeti a Karácsony egykor és ma című műsor szerkesztőit is: összeállításuk egyszerűségében volt sokat mondó és tartalmas. Az elhangzott riportokban idős, kétkezi munkások tisztán csengő mondatokban számoltak be szenvedésekkel teli fiatalságukról, amikor számukra a karácsony nem hozott annyi derűt és csillogást, mint most. Jól indult a Kará- csonyvárás című program is, kár, hogy a műsort záró riport felszínes és eléggé szürke volt, mert ez erősen rontotta az összbenyomást. Az ünnepek alatt a legifjabb hallgatók szórakoztatására mesejátékokkal kedveskedtek. Szerintünk a Boróka című mesejáték különös és szép élményt jelentett. Az illetékesek nem feledkeztek meg a fiatalokról sem. December 24-én a Kontaktus különkiadásában az 1971-es esztendő legszorgalmasabb külső munkatársait, levelezőit köszöntötték muzsikával és ajándékkal. Az elgondolás dicséretre méltó, ám a megvalósításba, sajnos, a nálunk gyakran előforduló szépséghiba csúszott. Ugyanis a műsor szerkesztői ajándék gyanánt elég régi, zömében 1971 elején megjelent lemezeket (Metró, Neoton, Koós János lemeze) küldtek a levelezőknek. Ha az említett fiatalok lemezgyűjtők, akkor ezeket már valószínűleg hónapokkal ezelőtt megvásárolták. Az ajándéknak szánt könyvekről is ugyanezt mondhatjuk el. Több körültekintéssel, figyelmességgel, újabb, értékesebb lemezeket és könyveket is ajándékozhattak volna az illetékesek. A szorgalmas levelezők mindenképpen megérdemelték volna ezt a fáradtságot! A december 25-én elhangzott Fiatalok karácsonya című műsor jó zenei összeállításával tűnt ki. Kár, hogy csupán a Né. met Demokratikus Köztársaság fiataljainak karácsonyi szokásairól hallhattunk. A szerkesztők több baráti országba is ellátogathattak volna — legalább átvett anyagok révén — és így az ottani érdekességekkel együtt színesebb kép alakulhatott volna ki bennünk. A rádiójátékok kedvelői december 26-án Siposs Jenő Tüle- kedők című komédiáját kapták ajándékul. A félreértésen alapuló, szatirikus elemeket sem nélkülöző rádiókomédián minden bizonnyal jól szórakoztak a hallgatók. A szerző a még napjainkban is fellelhető kétszínűséget, önzést és ehhez hasonló emberi gyarlóságokat pel- lengérezi ki. A komédiának jó kompozíciója és számos ügyesen felépített csattanója van. Sajnos, a szerző nem volt eléggé igényes önmagával: több szatirikus töltettel, a kulcsfigurák árnyaltabb jellemzésével „gyilkosabb erejű“, jobban elevenbe vágó darabot alkothatott volna. A rádiójáték rendezője, Klimits Lajos jól fogta össze a cselekményt, pergő ritmusú játékot komponált. A karácsonyi műsor komoly zenei összeállításai, másfajta programokhoz viszonyítva, kissé szürkébbek voltak, nemcsak formájukban, hanem elsősorban tartalmukban. A karácsonyi műsorok hallgatása kapcsán közben néhány kirívó magyartalanságot, és szakmai hibát is feljegyeztem. Ezek csaknem kivétel nélkül a ri- portmüsorokban hangzottak el. A szakmai jellegű hibák közül ezúttal csupán azt említjük meg, hogy néhány riporter a riport során jóval többet beszél a kelleténél. Ilyen, szinte már fület bántó hiba fordult elő a december 24-én sugározott Napi krónikában, amelyben a riporter Bratislava utcáin megállított embereket, s az üzletek ellátottságáról és az ünnepi bevásárlásokról érdeklődött, illetve szinte szóhoz sem hagyta jutni az interjúalanyokat, a feltett kérdésekre csaknem minden esetben ő adta meg a szokványos választ. A riport ezért nem volt hiteles és érdekes. Ilyen hibák kisebb mértékben más esetben is előfordultak, s most csupán azért említjük meg, hiszen nagyobb gondossággal és igényességgel könnyen kiküszöbölhetők. A Csehszlovák Rádió magyar adása műsortechnikai okokból korán — már délután — búcsúztatta az óesztendőt, méghozzá hazai magyar viszonylatban a rekordnak számító kerek háromórás vidám műsorral. Elismerést érdemel az a tény, hogy a műsort, az ötödik részt kivéve, belső munkatársak, tehát a rádió szerkesztői állították össze. Az első részben a Napi krónika szilveszteri külön kiadását hallottuk. A bevezető konferansz görbetükröt, tehát paródiát ígért, ám helyette tréfás híreket, kommentárokat hallhattunk, melyek önmagukban humorosok, talán érdekesek is voltak, viszont zömében nem a mi hiányosságainkról, életünk fonákságairól szóltak. Több önbizalommal, körültekintéssel ez a rész sokkal időszerűbb és frleg „hazaibb“ lehetett volna. A szerkesztők még ugyanebben a programban bebizonyították, hogy ilyen műsort is össze tudnak állítani. A Brestovecről (Szilas) közvetített esztrádműsorban a fennállásának húszéves jubileumát ünneplő szövetkezet tagságának életéből „ellesett“ tréfás történeteken nem csak a helybeliek, hanem valószínűleg minden hallgató jól szórakozott. E műsor zenei részében különösen Go- da Marika és Csík János énekszámai tetszettek. E két műsor- részt összekötő, A pop zene világából című összeállítás elsősorban a fiataloknak jelentett csemegét, hiszen az elmúlt év legsikeresebb hazai s külföldi slágerei csendültek fel. A szilveszteri műsor következő részeként a Gombaszögön hangszalagra rögzített Hacsek és Sajó- jelenetet hallhattuk és tegyük hozzá: életünkben ki tudja hányadszor. Ezúttal a felvétel minősége sem volt kifogástalan, de az ismeretlen magyar- országi színészek sem tündököltek. A dialógus hallgatása közben ismét felvetődött bennem régi hibánk: vajon ügyelünk-e arra, hogy milyen magyarországi műsorokat és milyen színészeket szerződtetünk. Félreértés ne essék: nem a vendég- szerepléseket kifogásoljuk, hanem ezek minőségét. A világon mindenhol drága pénzen csak elsőrendű árut (ebben az esetben műsort) vesznek, nem pedig elfekvő készletet, „bóvlit“. Ebben nekünk is igényesnek kell lennünk, ezt a szempontot semmilyen meggondolás, vagy ellágyulás sem homályosíthatja el. Állításomat ismét a műsorral bizonyíthatom. Az ötödik részt — amelyben a budapesti rádió szilveszteri műsorából kaptunk ízelítőt — valóban szívesen hallgattuk, mert ötletes volt, humora néhány kivételtől eltekintve nálunk is „célba talált.“ A szerkesztek ezúttal műsorvezetőként is bemutatkoztak, méghozzá sikeresen. Véleményünk szerint ezt a formát a jövőben még bátrabban használhatják, mert élni tudnak vele. A felsorolt hibák ellenére a Csehszlovák Rádió magyar adásának mukatársai értékes munkát végeztek, tartalmasabbá, érdekesebbé tették a hallgatók ünnepeit. Mostani sikeres munkájuk minden bizonnyal ösztönzőleg hat majd még színvonalasabb, igényesebb műsorok elkészítésénél. SZILVASSY JÓZSEF A JÖVŐ ÍGÉRETE 1972. I. 5. Fontos határkő volt 1971 a Szovjetunió életében. A Legfelsőbb Tanács jóváhagyta az új ötéves népgazdaságfejlesztési tervet. Az elmúlt évek szorgalmas munkája szép eredményeket hozott a szovjet népnek, bár voltak bizonyos nehézségek és fogyatékosságok is. A párt nem hallgatta el a hibákat, s a néppel együtt leküzdötte azokat. A szocialista gazdaság stabilitását szolgálja, hogy a párt minden országos tervet a nép érdekeinek megfelelően, a helyzet tudományos elemzése alapján vet fel. Helyesen határozza meg a népgazdasági fejlődés fő irányait és optimális arányait. A Szovjetunió a cári Oroszországtól csak romokat örökölt. Éppen hogy elkezdte a szocializmus építését, amikor az USA — a tőkés világ akkor elismert vezető állama — gazdasági fejlődésének tetőpontjához ért. És most? 1970-ben az USA gazdaságfejlődése 0 százalék volt. A Szovjetunióban ugyanebben az évben 8.8 százalékkal emelkedett az ipari termelés volumene, a nyolcadik ötéves tervidőszak alatt pedig másfélszeresére. Az USA-ban 18 év alatt, a Szovjetunióban 8,5 év alatt kétszereződött meg az ipari termelés volumene. Mi várható öt év múlva? A Szovjetunió ipari és mezőgazdasági termelésének volumene 1975-ben meghaladja az Egyesült Államok ipari és mezőgazdasági termelésének jelenlegi szintjét — jelentette ki Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán. — Az egy lakosra eső reáljövedelem öt év alatt 30,8 százalékkal, a munkások és alkalmazottak havi átlagbére pedig 22,4 százalékkal emelkedik. Az Egyesült Államokban a fogyasztási cikkek árindexe két év alatt 5,2 százalékkal emelkedett (a Szovjetunióban stabil árak vannak, sőt, egyes árak csökkennek is). Az Egyesült Államokban a munkanélküliek száma meghaladta az ötmilliót és állandóan növekvő tendenciát mutat, nem szűnik meg az infláció és a termelés üteme csökken. Az amerikai kormány „dollármentö“ intézkedései Nyugat-Európában is növelték a munkanélküliséget. Mindez természetesen elsősorban a dolgozókat érinti. Az USA-ban 1968-tól 1970-ig 3,3 százalékkal csökkent a lakosság reáljövedelme A béreket befagyasztották míg az árak, minden korlát ellenére emelkednek. Nixon a kongresszushoz intézett gazdasági üzenetében 1971 végére a személyi jövedelmek kétszázalékos nö- kedését, a korporációs nyereségek húszszázalékos emelkedését ígérte. Ma már világos, hogy az ígéret első fele nem vált valóra. A Szovjetunióban a nemzeti jövedelem majd háromnegyed részét fordítják a lakosság élet- szükségleteinek kielégítésére. A XXIV. pártkongresszuson Alekszej Koszigin rámutatott, hogy a Szovjetunióban eddig még sohasem áldoztak annyit a mezőgazdaság és a fogyasztási iparágak fejlesztésére, mint a mostani ötéves tervben. Az életszínvonalat nem csupán a megvásárolható árukon, a munkabéreken és a kedvezményes nyaraláson kell mérni, hanem azon is, hogy az ember mind nagyobb lehetőséget kap alkotó képességeinek kibontakoztatásához. A kilencedik ötéves terv előirányozza a lakosság szellemi igényeinek a lehető legteljesebb kielégítését. (A Szovjetunió ez alatt az időszak alatt tér át például az általános középiskolai tankötelezettségre. a kibővített szakoktatásra stb.) A szovjet ember az új év elején is hazája iránti büszkeséggel és optimizmussal tekint a jövő elé. JURI] KANYIN (APN) SZÓLJON HOZZA...! Amikor hónapokkal ezelőtt ezt a rovatot indítottuk, főleg a vevők és elárusítók problémáival foglalkoztunk. Számtalan levélírónk mutatott rá a kereskedelem fogyatékosságaira, sokan viszont arról is tudósítottak, hogy a vevők sem angyalok. Azóta sok víz folyt le a Dunán és sokan szóltak hozzá, hogyan javíthatnánk a kereskedelem munkáját. Több javaslatot be is vezettek a gyakorlatba és az eredmények nem maradtak el. Arról azonban, hogy tennivaló még akad bőven, több levélírónk bírálata tanúskodik. Nézzünk meg egyet a sok közül! Marod minden a régiben! Kádek Kálmánné hurbano- vői (Ógyalla) levelezőnk írja: Az Új Szó 1971. végén egyik levelemből idézett. Az áruk minőségét bíráltam. A szerkesztőség helyt adott a panasznak, de bírálóan megjegyezte: miért nem írtam meg, hol, melyik üzletben vásároltam a kifogásolt árucikkeket? Akkori mulasztásomat most pótolom: a Jednota ógyallai hentesüzletében, ahol még további fogyatékosságokra is felfigyeltem. A gyerekeket küldtem el az üzletbe. Szalámit, pástétomot és két kilogramm zsírt vásároltak. Másnap használat előtt arra figyeltem fel, hogy büdös a zsír! Az üzletbe siettem és másikat akartam vásárolni. Akkor már kifogástalan árut tett elém az üzletes. Elmondtam, hogy az előző nap vásárolt zsír használhatatlan. Először kétségbevonták állításomat, de amikor azt mondtam, hogy visszahozom, nézzék meg és hozzátettem, hogy illetékes helyre megyek, azt felelték: nem érdemes, mert úgyse csinálnak semmit! Erélyesebb hangon szóltam, mire az üzletvezető kijelentette: Hozza vissza, kicserélem. Erre megkérdeztem, mi lesz a zsírral, ha visszahozom? Kérdésemre az üzletvezető jelenlévő felesége azt felelte: Majd eladjuk másnak! Ezt a megoldást nem találtam helyesnek, ezért az árut nem is adtam vissza. Nézetem szerint az lenne a helyes, ha a romlott árut nem adnák ki a raktárból, de ha véletlenül mégis a boltokba kerül, az üzletvezetőnek nem szabadna eladnia. Nem akarok a kákán csomót keresni, se „bökölődni“, de úgy érzem igazam van. A vásárlók nem lopják a pénzt, becsületesen megdolgoznak érte, éppen ezért az üzletekben kifogástalan árut kellene kapniuk. Tej, óvoda, napközi otthon ... és még több, főleg a gyermekekkel kapcsolatos probléma is helyt kapott lapunk hasábjain. írtunk arról, hogy az iskolákban mindenütt tejet kellene kapniuk tízóraira a gyermekeknek, hogy az óvodák, napközi otthonok legtöbb esetben már akkor kicsinyek, amikor még el sem készülnek. Különféle nézeteket ismerhettünk meg. Kiderült, hogy az iskolákban csak azért nem kapnak a kicsinyek tejet, mert nem találnak olyan személyt, aki a tejet elhozná és az érte járó összeget be- gyűjtené. A bölcsődékkel kapcsolatban egyesek úgy vélekednek, hogy mivel az anyasági szabadság két évig meghosszabbítható, a gyermekeket addig a szülőknek kellene nevelniük, mert a legkisebbek számára a szülői szere- tetet semmivel sem lehet pótolni és ezzel — ahogyan mondani szokás — két legyet ütnénk egycsapásra, mert az említett pedagógiai-pszichológiai tényező mellett tehermentesíthetnénk a bölcsődéket is. Ne legyen kivétel a falu se! Az óvodák mellett létesíthetnének bölcsődét is. A nevelésnek ez az intézményes formája szintén hozzájárulna a falu és a város közötti különbségek felszámolásához. Ezt a témakört se tekintjük lezártnak. Olvasóink további javaslatainak és észrevételeinek helyet adunk lapunkban Egy héttel ezelőtt a gyermekek üdültetésének javítását célzó tematikus feladatokra kapott válaszokból közö' tünk néhányat. Ma zemnéi (Szímő) olvasónk, Búkor József ezzel kapcsolatos leveléből idézünk. Gyermekeinkről van szó! Olvasónk a 7. számú tematikus feladat megoldásával kapcsolatban többek között ezeket írja. — Az üdültetés kérdésével a múltban — és jelenleg is — főleg a szakszervezet foglalkozik. Nagy hibát követtünk el, amikor az üdülőközpontokat kezdetlegesen építtettük fel. Sok esetben már akkor is korszerűtlenek voltak ezek a létesítmények, amikor elkészültek. Nézetem szerint a gyermekek alkalmas üdülőközpontjainak a felépítését elsősorban a szakszervezetnek kell irányítania. Ha egy járásnak mondjuk 120 ezer lakosa van, ebből feltehetően 50 ezren tagjai a szakszervezetnek. Ha egy személyre havonta 15 koronás illetéket számítunk, úgy ez egy évben megközelítőleg 9 millió koronát tesz ki. Ennek az összegnek 15 százalékát üdülőközpontok építésére, kirándulások szervezésére fordíthatnánk. Vagy „faragjuk“ még tovább az összeget: az említett 15 százalék feléből építsünk üdülőket, akkor is erre a célra évente minden járás több mint 600 ezer koronát fordíthat. Sok kicsi pedig sokra megy. Véleményem szerint néhány év leforgása alatt ezzel a gyakorlattal megoldhatnánk az üdülőközpontok ma még annyira égető problémáit. További elképzelések Levélírónk figyelme kiterjedt az egyes üzemekben felhalmozódó hulladékanyagokra és elfekvő készletekre is. Mész, cement, deszka, egyéb faanyag akad mindenütt. Ezeket az anyagokat az építkezések javára össze kellene gyűjteni. Ezt az akciót felkarolhatná és irányíthatná a szakszervezet üzemi bizottsága. Az építkezésre fordított pénzösszeg, a hulladékanyagok és a brigádmunka értéke néhány év elteltével bőségesen visszatérülne. Csak nyolc hét A Szóljon hozzá akcióba — mint ismeretes — a Pravdán, az 0j Szón és a Csehszlovák Rádión kívül több napi és hetilap is bekapcsolódott. A beérkezett javaslatokat, bírálatokat, észrevételeket egy közös bizottság értékeli. A napokban figyelemreméltó levelet kapott testvérlapunk, a Pravda. írója Varga Imre vráblei (Verebély) lakos. Idézzük: A 7. számú tematikus feladatban arról olvashatunk, hogy míg a felnőttek kitűnően berendezett, nem egy esetben luxusszállónak is beillő üdülőközpontokban nyaralhatnak, a gyermekek a legalapvetőbb higiéniai követelményeket is nélkülöző sátortáborokban üdülnek a nyári vakáció folyamán, nem is szólva arról, hogy a felnőttek gyakorlatilag az év minden hónapjában üdülhetnek, míg a gyerekek csak júliusban és augusztusban, az iskolaszünet idején. Ezért Varga elvtárs azt javasolja, hogy az üdülőközpontok egy részét tartalékolni kellene a tanulóifjúság részére. A továbbiakban egy olyan változattal is foglalkozik, mely szerint hat hétre — a nyári hónapokra eső hetekről van szó — valamennyi üdülőközpontot, szállót a gyermekeknek engednénk át. • • • Az eddigiek folyamán foglalkoztunk a kereskedelem, a böcsődék, napközi otthonok problémáival, de közzétettük a szolgáltatások javítását célzó tematikus feladatokat is. Kérjük olvasóinkat, ez utóbbiakhoz Is szóljanak hozzál
