Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-22 / 18. szám, szombat

I I Hétvégi hírmagyarázatunk | ZIMBABWE NEM ALKUSZIK A

' llamok. országok történelmében vannak korszak jelző dátumok, melyekről az utókor kegyeletesen meg szokott emlékezni. Az afrikai Rhodésiának eddig még nem volt ilyen dátuma. Azok a történelmi évfordulók, amelyekről a fehér kisebbség uralmát megtestesítő Smith-kormány meg szokott emlékezni, nagyon távol állnak a 250 ezer főnyi fehér telepessel szemben ötmilliós többséget alkotó négerek történelmi hagyományaitól. Számukra merő negatívumot jelentenek a történelmi évfordulók. A héten azonban olyan események zajlottak le Rhodésiában, amelyekre egykor, a jövőben felnövő nemzedék büszkén emlékezhet mint egy elnyomott nép magára eszmélésének. felkelésének kezde. tére. Cecil Rhodes örökösei Rhodesiában évente állami és egyházi vonatkozásban is megemlékeznek szeptember 12ről. 1890. szeptember 12-én vált ugyanis ez a terület angol gyarmattá. A fehér ember évtizedeken át szolgálatába kényszerítette a milliós bennszülött többségét. Annyira otthonosan benredezkedett, hogy a végén már terhesnek érezte az anyaországtól való függőséget. Már az első világháború után törekvések mutatkoztak Rhodesia helyzetének rendezésére, s a gyarmattartó Anglia nagy potikai személyisége, Sir Winston Churchill, a későbbi miniszterelnök volt az, aki már 1922ban javasolta, hogy kapjon Rhodesia különleges státust. Churchillnek kétféle elképzelése volt: Rhodésia egyesülése az akkor brit domínlumként szereplő Dél-afrikai Unióval, vagy önkormányzatának megadása, s ezzel domíniumt rangra emelése. A történelem folyamán különféleképpen alakult Rhodesia sorsa. 1953-ban államszövetségre lépett Észak-Rhodésiával és Nyasszafölddel, ezek azonban 1963-ban Zambia, illetve Malawi néven elnyerték függetlenségüket. Dél-Rhodesia magára maradt, S ez volt az egyetlen afrikai állam, ahol az afrikai lakosság számára nem volt kívánastos a függetlenség megadása, mert ez azt jelentette, hogy a fehér telepesek szabad kezet kapnak az anyaországtól a néger többség további kizsákmányolására. Afrika évtizedében, a gyarmatok felszabadulásának hatvanas éveiben bekövetkezett, amitől a rhodesiai néger lakosság tartott: Rhodesiában a bizonyos tekintetben elöregedett Fieldkormány helyébe fiatalabb nemzedék került, s Ian Smith-rendszere 1965. november 11-én egy. oldalúan kinyilvánította Rhodesia függetleségét. Ezt követte 1970. március 2-án a független köztársaság kikiáltása. London kettős szerepben Smithék lázadása nagyon kellemetlenül érintette Londont. Nem azért, mintha a függetlenség egyoldalú proklamálása azt jelentette volna, hogy Rhodesia most már az anyaországhoz fűző küldökzsinórt is elvágja — erre gazdasági szempontból nem is gondolhatott —, hanem azért, mert az érintett afrikai népek benne reménykedtek, hogy nem engetji meg a fehér telepesek garázdálkodását. A munkáspárti kormány idején London presztízskérdésből is hangzatos nyilatkozatokat adott ki, meghunyászkodásra akarta bírni Smithéket, de minden szava — beleértve azt is, hogy nem Ismerte el Rhodesia egyoldalúan kihirdetett függetlenségét — falra hányt borsó volt. Egyébként London nem is gondolta komolyan az erélyt, csak a közvélemény megnyugtatására adott ki hangzatos deklaráció, knt. Amikor az afrikai, majd a világközvélemény nyomására, az Afrikai Egység Szervezete és az ENSZ többszöri unszolására, sőt határozata értelmében a Rhodesiával szembeni embargopolitika keretében London is kénytelen volt gazdasági szankciókat foganatosítani, Smithék „állták a sarat": felvették az odavetett kesztyűt, mert az akkori konzervatív ellenzék soraiban befolyásos pártfogóik voltak, akik lehetővé tették a Rhodesiára nézve sérelmes gazdasági korlátozások kijátszását. Fordult a kocka azóta, hogy I. 22. Wilson helyét Heath foglalta el. A konzervatív párti kormány 3

nem is tagadta, hogy keresi a megbékülést Rhodésiával. A tavalyi puhatolózó tárgyalásokat 1972. végülis Douglas-Home külügyminiszter látogatása követte, s ebből az alkalomból olyan megállapodást írtak alá Salisburyben, amely a látszatnak és a valóságnak megfelelően tető alá hozta London és Salisbury kibékülését. A feltételként kikötött ötpontos brit tervezetet úgy módosították, hogy Smith nyugodtan elfogadhatta: fokozatosan. majd úgy ötven éven belül bevonják az afrikaiakat a kormányzásba. A FROLIZI színre lép A tavaly november 21-ben aláírt brit—rhodesiai megállapodásban Smithék még 50 millió font sterlinges segítséget is kikötöttek maguknak. Aligha fájdalomdíjként az előző gazdasági szankciókért, mert a korlátozások ellenére Rhodesia exportja az 1965. évi 26 százalékról 1970-ben 85 százalékra emelkedett, hanem egyszerűen azért, mert Smith úgy érezte: itt a nagy alkalom. A helyzet változását azonban a legsúlyosabban érintettek, a rhodesiai bennszülöttek is megérezték. Szabadságjogi küzdelmeik minőségileg magasabb fokot értek el: végleges lett az a felismerés, hogy e nép sorsán csak a fegyveres harc változtathat. Ezt vallja a FROLIZI, Rhodesia, azaz a jövő Zimbabweja Nemzeti Felszabadítási Frontja. Gerillaalakulatai már évek óta működnek, akcióik ter. mészetesen a körülményeknek megfelelően egyelőre elég korlátozottak. Egyébként a hatóságok maguk is mindent elkövetnek, hogy a partizáncselekményekről ne tudódjanak ki hírek. Sőt, különleges osztagokat szerveztek, amelyek a büntető különítmények által halomra lőtt négerek eltemetéséről és a nyomok eltüntetéséről gondoskodott. Ma már azonban más a helyzet. Zimbabwe népe előjött a föld alól. Üntudatosabb, mint a hatvanas évek dekolonizációja Idején volt. Politikai szervezetei is vannak a ZAPU — Zimbabwe Afrikai Népi Uniója és a már említett FROLIZI képében. A hét Zimbabwe népének újkori történelméből ismert több név tűnt fel a hírügynökségi jelentésekben: Shabani, Gwelo. Gutuna, Umkali, Fort Victoria ... Ez az a terület, ahol valaha Smith különleges osztagai „pacifikáltak". Most a rendőrség nyitott tüzet Shabaiban a sztrájkoló afrikai bányászokra. A bányászsztrájk nem véletlen akció, szerves része annak a küzdelemnek, amelyet a FROLIZI vív Zimbabwe jövőjéért. Smith rendőrei gyilkoltak és sebesítettek, sőt a hatóságok a fehérek köréből is bebörtönözték azokat, akik nem értenek egyet a novemberi Smith —Home alkuval, mint például Todd volt liberális miniszterelnök. A bányászsztrájk és a zimbabwei afrikaiak megmozdulásai jól időzített akciók: a Londonból kiküldött Pearce-bí. zottság, amely arról hivatott meggyőződni, hogy megvalósítható-e a novemberi megállapodás és elfogadja-e azt a nép, valószínűleg dolgavégezetlenül utazik haza, mert még a Smith-rezsim által korrumpált törzsi vezetőkkel sem találkozhatott. Zimbabwe népe megadta a választ a bizottságnak és az egész világnak: fegyveres harcot foq vívni felszabadulásáért, emberhez méltó életéért egy szabad országban, amelyet a mai Rhodesia helyett Zimbabnenak fognak nevezni. E harc mindennemű támogatása pedig a szabadságszerető emberek erkölcsi kötelessége. L. L. A KGST valamennyi szervének tevékenysége az integrációs program megvalósítására irányul (Folytatás az 1. oldalról) szaki színvonala távlati fejlesztésének tendenciáit és meghatározták az e folyamatokhoz szükséges, 1985-ig esedékes beruházások általános irányvonalát. , Javaslatokat dolgoztak ki az előállítandó termékek tápértékének növelésével kapcsolatos új, még hatékonyabb tudományos és műszaki együttműködési formák alkalmazásáról, a jó minőségű termékek újabb fajtáinak termeléséről, valamint a fogyasztási cikkek kiszerelésével és csomagolásával kapcsolatos alapvető kérdésekről. A KGST tagországai számos, az állandó bizottságok által kidolgozott megállapodást írtak alá a tudományos és műszaki együttműködésről, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén. A végrehajtó bizottság az elkövetkezendő időszakra meghatározta a mezőgazdasági és az élelmiszeripari állandó bizottság tevékenységének irányvonalát, és konkrét intézkedéseket hozott az e népgazdasági ágazatok anyagi és műszaki bázisának erősítésében való együttműködés problémáinak komplex megoldásáról. A végrehajtó bizottság jóváhagyta a KGST 25. ülésszakán hozott határozatokat a KGST új szerveinek létrehozásáról: a KGST tervezési tevékenységét összehangoló bizottságról, amelynek tagjai a központi tervezési szervek elnökei; a tudományos-műszaki együttműködési bizottságokról, amelynek tagjai a bizottságok elnökei, a tudományos és műszaki hatóságok miniszterei és vezetői; az elektromos és postai összeköttetés állandó bizottságáról, valamint a KGST tagországok találmányi hivatalai vezetőinek tanácskozásáról. A végrehajtó bizottság tudomásul vette a tagországok képviselőinek tanácskozásáról szóló beszámolót a külkereskedelmi egyeztető szervek tevékenységének tökéletesítésével kapcsolatos jogi kérdésekről, és jóváhagyta a tanácskozás által kidolgozott megállapodás-tervezetet a gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési kapcsolatokból eredő polgári-jogi vitás kérdések egyeztető bizottságok útján történő megoldásáról. Nixon kongresszusi üzenete „Nemzedéknyi békét", a vietnami háborúban való'amerikai részvétel közeli befejezését ígérte és a katonai kiadások emelését jelentette be Nixon elnök csütörtökön a törvényhozás két házának együttes ülésén elmondott év eleji kongresszusi üzenetében. Rövid politikai áttekintésében (amelynek részletes kifejezését a februárban előterjesztésre kerülő külön külpolitikai, illetve katonapolitikai kongresszusi üzenetben adja meg) Nixon elnök kijelentette: „Hamarosan látogatást teszek a Kínai Népköztársaságban és a Szovjetunióban. Nem utazom illúziókkal. Nagy nézetkülönbségeink vannak mindkét hatalommal. Továbbra is lesznek majd nagy nézetkülönbségeink, de a béke a nagyhatalmaknak attól a képességétől függ, hogy nézetkülönbségeink ellenére együtt tudjanak élni ugyanazon a planétán". Az amerikai elnök bejelentette, hogy a 'következő pénzügyi évre szólóan megemelt katonai költségvetést fog a kongresszus elé terjeszteni. Hangoztatta, hogy „az erős hadsereg nem a béke ellensége, hanem a béke őre". A hadiköltségvetés lefaragását szorgalmazó demokrata párti ellenlábasainak címezve szavait Nixon nyomatékosan hozzáfűzte: „Semmi sem lehet meggondolatlanabb annál, mint olyan költségvetési (fontossági

J sorrendet felállítani, amely Amerika meggyöngítésével" veszélyeztetné a világbékét. Nixon elnök, hivatalba lépésének harmadik évfordulóján megismételte, hogy vietnami háborúban való részvételünk a befejezéshez közeledik". Az elnök írásbeli üzenetéből az is kitűnik, hogy a vietnami háborúban való amerikai részvétel befejezését — tárgyalásos rendezés hiányában — változatlanul a „vietnamizáláshoz" köti. Az amerikai társadalom politikai-erkölcsi válságát előidéző vietnami háború „tanulságairól" szólva az elnök hangoztatta: kormánya az Egyesült Államok külpolitikáját „gondosan és megfontoltan módosította, hogy az megfeleljen a nemzetközi helyzet új realitásainak", és ennek értelmében „csak olyan kötelezettségeket vállalunk, amelyeket készek vagyunk teljesíteni". A Nixondoktrina tételeit felsorolva, az elnök hozzáfűzte, „ahol érdekeink, vagy szerződéses kötelezettségeink nincsenek közvetlenül érintve, ott szerepünk is korlátozott lesz". Gazdasági és belpolitikai kérdésekről szólva az elnök ezúttal is a „békegazdálkodásra való áttérés nehézségeivel" igyekezett megmagyarázni, hogy kormányzása alatt csaknem kétszeresére, 6 százalékra emelkedett a munkanélküliség és hogy az infláció megfékezése még 1972-ben is napirenden levő feladat. Hozzátette, hogy ez a horizont „egyre ragyogóbbá és ragyogóbbá válik" és „1972 nagyon Jó gazdasági év lesz". Pellengéren a cionizmus Moszkva — A minap Moszkvában nagygyűlést tartottak a szovjet főváros közvéleményének képviselői. A nagygyűlés egyhangúan jóváhagyta a világ országäinak közvéleményéhez intézett nyílt levelet, amely rámutat, hogy a Jeruzsálemben tartott úgynevezett cionista világkongresszust a soviniszta zsidó burzsoázia szervezte. Ez a réteg ugyanazokat a stratégiai célokat követi, amelyek a múltban is áthatották, nevezetesen az, hogy Izraelt a nemzetközi cionista reakció bástyájává tegyék, ennek az országnak rendeljenek alá minden zsidót, bárhol ls éljenek, hogy bevonják őket a népek barátsága, a békepolitika és a haladás elleni harcba. A becsületes emberek szemébe a cionizmus a modern fajelmélet egyik legreakciósabb változata. Vérfürdő Rhodesiában Feszülten várják Smith beszédét Salisbury — Feszült várakozás előzi meg lan Smith fajvédő rhodesiai miniszterelnök péntekre bejelentett rádió és televízió beszédét, mivel politikai megfigyelők feltételezése szerint az elmúlt napok eseményeiről fog nyilatkozni. A lakosság tüntetései és egyre hevesebb összecsapásai a rendőrséggel már öt városra terjedtek ki. Ezek: Salisbury, Gwelo, Fort Victoria, Umtali és Bulawayo. A hírügynökségi jelentések szerint a tüntetéseknek már hat halálos áldozata van. A rendőrség további tömeA KGST tagországok közötti belkereskedelmi együttműködés fejlesztése, az együttműködés szervezeti formáinak tökéletesítése érdekében a végrehajtó bizottság célszerűnek ítélte meg, hogy a tagországok belkereskedelmi minisztereinek tanácskozásait a jövőben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretein belül tartsák. A végrehajtó bizottság megtárgyalta Lagadinovának, a Bolgár Nőbizottság elnökének levelét az ágazati bizottságokkal való együttműködésről azoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyek a tagországok nődolgozói számára megteremtett még kedvezőbb munkafeltételek biztosításával kapcsolatosak, és e kérdésben utasítást adott a KGST megfelelő szerveinek. A végrehajtó bizottság jóváhagyta az 1972-es évre szóló munkatervét. A terv elsősorban a komplex program megvalósításával kapcsolatos kérdéseket foglalja magában. A végrehajtó bizottság ülésén más kérdéseket ls megvitattak, így jóváhagyták a szocialista világrendszer közgazdasági problémáival foglalkozó nemzetközi intézet kutatási munkatervét az 1973-as évig bezárólag és jóváhagyták a KGST titkárságának 1972. évi költségvetését. A végrehajtó bizottság egyetértett a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságnak azzal a javaslatával, hogy a JSZSZK-val való együttműködést a KGST keretein belül terjesszék ki a közlekedés és a szállítás területére, a KGST és a JSZSZK közötti megkötött, a JSZSZK-nak a KGST szervei munkájában való részvételéről szóló megállapodás értelmében. A végrehajtó bizottság a barátság és az egyetértés légkörében végezte munkáját. nétiány ges letartóztatásokat foganatosít. Egy különleges bíróság már tárgyalta ls 89 letartóztatott ügyét, akiket részben pénzbírságra, részben 20—40 napig terjedő elzárásra ítélt. Gellingtonból jelenti a Reuter, hogy sir Keith Holyoake új-zélandi miniszterelnök nyilatkozatban közölte: felkérte Oj-Zéland londoni főmegbízottját, tartson szoros kapcsolatot a brit hatóságokkal az új-z£landl születésű Garfield Todd és Judith lánya letartóztatása ügyében. A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki 75. születésnapja alkalmából Rodolfo Guioldit, az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagját. A nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége, az Argentin KP egyik alapítója. AZ ÚJ GHANAI katonai kormányzat vezető szerve, a Nemzeti Újjászületés Bizottsága rendeletet bocsátott ki, amely szerint zárolják Afrifa tábornok volt ghanai katonai vezetőnek, valamint négy másik személynek és három vállalatnak a vagyonát. Az új kormány ezt megelőzően már a volt minisz. terelnök, Busla vagyonának zárolását ls elhatározta. AZ EGYESÜLT Nemzetek Szervezetének 26 millió dollárral van kevesebbje annál, amennyi a költségek fedezéséhez június 31-ávai bezárólag szükséges-, jelentette ki az ENSZ pénzügyeivel foglalkozó újonnan alakult bizottság előtt Kurt Waldheim főtitkár. Oj-DELHIBEN felavatták az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsának új, hétemeletes székházát. Az épület, amely a többi között a titkárságnak,a tanácsnak, a központi pártiskolának és egy szállónak ad otthont, a párt egyik alapítója, Adzsoj Ghos nevét viseli. A SZOVJET fővárosban megjelent a Lenin életének dokumentumait közreadó életrajzi krónika második kötete. A könyv az októberi forradalom vezérének életéből az 1905 január 9-e és 1912 április 22-1 közötti időszakot öleli fel. A JAPÁN Kommunista Párt január 18—20-ig országos aktívaértekezletet tartott Tokióban — közölte az Akahata, a Japán Kommunista Párt központi lapja. VARSÓBAN csütörtökön befejeződött a kulturáról tárgyaló kétnapos tudományos szimpózium. •