Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-20 / 16. szám, csütörtök

1972. I. 20. 3 Visszatérnek a menekültek Üj Delhi — Mudzsibur Rah-» \nan sejk, a Bangla Desh mi­niszterelnöke várhatóan már a következő napokban négy új miniszterrel egészíti ki 12-tagú kabinetjét. Az Oj Delhi rádió értesülése szerint több új ál­lamtitkár kinevezésére is sor kerül. A Bangla Desh kormányfője általános amnesztiát hirdetett. Ez kiterjed az előző pakisztáni hatóságok által elítélt összes politikai fogolyra, az őrizetben tartott nőkre, 18 éven aluli fiatalokra és betegekre. Az am­nesztia értelmében más foglyok büntetését jelentősen csökken­tették. Indiából már négymillió ke- let-bengáliai menekült tért vissza hazájába, — a Bangla Desh Népi Köztársaságba — kö­zölték hivatalos új-delhi forrás­ból. Naponként mintegy 200 000 menekültet repatriálnak. Ha a hazatelepítés a jeleniegi ütem­ben folyik tovább, akkor január végére vngy február elejére az összes menekült visszatérhet otthonába. A Bangla Desh kormánya belföldi és nemzetközi polgári légiforgalmának biztosítása ér­dekében repülőgépek vásárlásá­ról tárgyal a Szovjetunióval, Nagy-Britanniával, Hollandiá­val és Indiával — közölte ked­di sajtótájékoztatójában Man- s/.ur Ali, a Bangla Desh közle­kedésügyi minisztere. tüntetésekre és felvonulásokra vonatkozó tilalmat. KtJzölte, hogy a brit csapatok és az ulsteri rendőrség a jövőben is folytatják a razziákat a katoli­kus negyedekben és végrehajta­nak „a rend fenntartásához szükséges akciókat“. Az UPI hírügynökség úgy tudja, hogy az a brit őrmester, aki korábban az ír Köztársa­ságba szökött és ott politikai menedékjogot kért, „meggon­dolta magát, és kedden este visszatért Ulsterben állomásozó egységéhez“. Az ASZÚ főtitkárságának ülése A kínai „tiszta bomba“ Moszkva — Csou En-laj, a Kí­nai Népköztársaseig Államtaná­csának elnöke múlt év decem­berében japán üzletemberekkel folytatott beszélgetése során érintette a kínai atomfegyver­kísérleteket, amelyek erősen aggasztják japán kormányát és közvéleményét. Csou En-laj azt hangoztatta, hogy ezek a kísér­letek teljesen „ártalmatlanok“, mivel Kína — úgymond — „tiszta bombákat“ próbál ki. Nem egészen egy hónapra rá — január 7-én — a Kínai Nép- köztársaságban végrehajtották a soron levő nukleáris robban­tást, és rögtön az erről szóló közlemény megjelenése után a japán sajtóban aggasztó jelzé­sek láttak napvilágot arról, hogy növekszik a radioaktivitás Japán sűrűn lakott körzeteiben. Aomori prefektúrában például százszorosára emelkedett a ra­dioaktivitás, de jelentékenyen nőtt Tokióban is. Az utóbbi na­pokban Japánban hullott esőben tízszeresére növekedett a radio­aktivitás szintje. A japán külügyminisztérium tiltakozott a Kínai Népköztár­saság legutóbbi nukleáris kísér­letei miatt és rámutatott, hogy az ilyenfajta kísérletek szeny- nyezik a légkört és veszélyezte­tik a japánok életét. arckép csarnok AZIZ SZIDKI Aziz Szidki 1920. július 1-én született. A kairói és a Harvard-egyetemen tanult, doktorátust szerzett, majd 1953-ban a miniszterelnök termelési és tervezési ta­nácsadója lett. Három évvel később Nasszer elnök kine­vezte az ország első ipar­ügyi miniszterének, majd 1963-ban miniszterelnök-he­lyettessé nevezték ki. Ali Szabri akkori miniszterel­nökkel támadt személyes nézeteltérések miatt 1965- ben lemondott. Egy évvel később Nasszer elnöki ta­nácsadójává nevezték ki, majd ismét megbízta az iparügyi tárca vezetésével. Tisztségét megtartotta Nasz- szer halála után Favzi kor­mányában is, ahol első mi­niszterelnök-helyettessé ne­vezték ki. Gromiko—Winzer találkozó Moszkva — Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szer­dán fogadta Otto Winzert, a Német Demokratikus Köztársa­ság külügyminiszterét, aki — mint már jelentettük — Indiá­ból és a Bangla Desh Népi Köz­társaságból hazatérőben meg­szakította útját a szovjet fő­városban. A két külügyminisz­ter véleménycserét folytatott a kétoldalú kapcsolatokról, vala­mint néhány nemzetközi prob lémáról. Az NDK külügyminisztere ha­zautazott Berlinbe. Komm entárunk Lemondott Colombo olasz mi­niszterelnök kormánya. Ez volt a harminckettedik olasz kor­mány a fasizmus bukása óta, mely 1970 augusztusától irányí­totta Olaszország ügyeit. A 32 kormány önmagában is mutat­ja, hogy az olasz politika vol­taképpen nagyon hosszú Idő óta ingatag. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy voltaképpen 1948-tól kezdődött az olasz kormányok gyors „vál­tási folyamata“. A politikai in- gatagság alapja természetsze­rűen az, hogy 1948 óta az olasz munkásosztály legnagyobb párt­ja, s az országos szavazatok szerint is második politikai csoportosulása, az Olasz Kom­munista Párt — a polgári de­mokrácia sokat emlegetett „já­tékszabályaival“ ellentétben — nem vehet részt a kormányban. Miután a választási szempont­ból legnagyobb párt, a keresz­ténydemokraták több egymással versengő frakcióra bomlanak, ez a gyakorlat az ország leg­nagyobb egységes, szervezett politikai erejét szorítja ki az ügyek tényleges irányításából, így jóformán elkerülhetetlenné teszi, hogy labilis, ingadozó, gyakran változó kormányok ala­kuljanak. Az egymást követő válságok második, ehhez kapcsolódó oka, hogy a több frakcióra törede­zett kereszténydemokrata párt kénytelen szövetségre lépni a nagytőke egyes csoportjainak érdekeit képviselő republiká­nusokkal, radikálisokkal és az önmagában sem egységes szo­MARCELI.INO DOS SANTOS, a Mocambique-i Felszabadítást Front alelnöke Zambia fővá­rosában újságírók előtt kije­lentette, hogy a Frelimo har­cosai a portugál gyarmat egy­negyedét ellenőrzik. Dos San­tos az amerikai és afrikai par­lamenti képviselők részére szervezett többnapos lusakal ér­tekezleten vesz részt. GENFBEN megnyílt az Egész­ségügyi Világszervezet Végre­hajtó Tanácsának 40. üléssza­ka. A Végrehajtó Tanács töb­bek között megvitatja a kör­nyezetvédelem kérdéseit. A CHILEI ellenzék a pótvá­lasztásokon aratott viszonyla­gos sikerétől felbuzdulva újult erővel fogott hozzá Jose Toha volt belügyminiszter, je­lenlegi hadügyminiszter, Allen- de kormányának egyik kiemel­kedő tagja elleni kongresszu­si akciójához. A GHÁNÁI szakszervezet többezer tagja vonult fel Acc­ra főútvonalain, hogy kifejez­ze támogatását a nemzeti új­jászületés bizottsága és Acham- pong alezredeá, a Busia volt miniszterelnök elleni állam­csíny vezetője mellett. AZ OLASZ rádió és televízió technikusai váratlanul beszün­tették a munkát. A program- szerű adások három órán át szüneteltek, az adók csupán zenét sugároztak. A villám­sztrájkkal amiatt tiltakoztak a technikusok, hogy a stúdiók­ban nem megfelelők a munka- viszonyok. Jakubovszkij Bukarestben Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az államtanács elnö­ke és Ion Gheorghe Maurer mi­niszterelnök szerdán Bukarest­ben fogadta lvan Jakubovszkijt, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek fő- parancsnokát, a Szovjetunió marsallját. Jakubovszkij kíséretében volt S. M. Styemenko hadseregtá­bornak, a Varsói Szerződés tag­államai egyesített fegyveres erői törzsének főnöke és Vaszi- lij Drozgyenko, a Szovjetunió bukaresti nagykövete. A találko­zón jelen volt Ion lonita hadse­regtábornok, a román fegyve­res erők minisztere és Ion Ghe­orghe vezérezredes, miniszter- helyettes, vezérkari főnök. A találkozó meleg, elvtársi légkörben zajlott le. Újabb My Lai New York — A Pentagon do­kumentumok és a fehér házi titkos tanácskozások jegyző­könyveinek nyilvánosságra ho­zása után újabb leleplezés hoz­ta lázba az amerikai közvéle­ményt: Seymour Hersh Pulit- zer-díjas újságíró, aki 1970-ben a nyilvánosság elé tárta a My Lay-t tömeggyilkosságot, a New Yorker című magazin legújabb számában leleplezi, hogy va­lójában „két My Lai“ volt. A Hersh birtokába jutott tanú­vallomások szerint ugyanazon a napon, 1968. március 16-án a My Laitól mindössze két és lél kilométerre fekvő My Khe falucskában is vérengzést ren­deztek az amerikai katonák és a halálos áldozatok száma a két incidens során legalább kétszerese annak, mint ami nyilvánosságra került. A Pentagon szóvivője szerdán nem volt hajlandó nyilatkozni a New Yorker cikkéről. Hersh a cikkben hosszasan idéz annak a katonai vizsgáló- bizottságnak a jegyzőkönyvé­in) 1, amely a My Lai-i véreng­zés kipattanása után William Peers altábornagy vezetésével végzett kihallgatásokat. A ta­núvallomásokból kiderül, hogy Calley főhadnagy szakaszával egyidőben egy másik gyalogsá­gi szakasz Thomas Willinghan hadnagy vezetésével My Khe faluba tört be és egy harmadik szakasz, valamint helikopterek támogatásával ugyanolyan esz­telen pusztítást végzett a falu lakosai között. A Pulitzer-díjas újságíró ma­ga is felkeresett és meghall­tatásl Intézmények tanári kol­lektívája és a szakszervezeti ve­zetőségek tagjaival. Ezeken a találkozókon eldöntik, milyen feladatok várnak az egyes ál­lampolgárokra a jelenlegi sors­döntő időszakban, amelynek jellegét az Izraelnek nyújtott amerikai katonai támogatás fo­kozódása határozza meg. gatott számos leszerelt kato­nát, akik közül Terry Reid egy­kori közlegény még 1970 má­jusában elmondotta neki, hogy ott volt a My Khe-i vérengzés­nél és egyik társa becslése szerint, „elintéztünk úgy hal­van nőt, gyereket meg néhány öregembert“. A hadsereg erede­tileg húsz polgári személy ha­lálában való bűnrészességgel vád alá helyezte Willingham hadnagyot, — írja Hersh — néhány hónappal később azon­ban egy tábornok minden újabb kihallgatás nélkül elejtette a vádat. A másik faluban rendezett tömeggyilkosság sohasem ke­rült nyilvánosságra, és a My Lai-i ügyből kifolyólag is egye­dül a szakasz parancsnokát, Calley főhadnagyot ítélték el. Jelenleg ő is csak háziőrizet­ben van, mert enyhített bünte­tését is megfellebbezte és Ni­xon elnök személyesen ígérte meg, hogy felülvizsgáltatja ügyét. Hersh így vélekedik My Khe eltussolásáról: „A My Khe-i in­cidens talán csak egy lenne a sok vietnami atrocitás közül, ha a következő tény nem volna: szerves összefüggése a My Lal-i tragédiával; az amerikai közvé­lemény mit sem tud róla; a Peers bizottság, a hadseregügyi minisztérium és jnagasrangú Pentagon tisztviselők viszont részletesen ismerik; és az előbb említett hatóságok közül egyik sem intézkedett róla, hogy az érintett személyek vád alá ke­rüljenek“. ÁLLANDÓ RAZZIÁK ÉSZAK ÍRORSZÁGBAN Belfast — A brit hadsereg hetente átlag 450 személyt vesz őrizetbe az észak-írországi vá­ros katolikus negyedeiben tar­tott razziák során, ahol olyan személyek után nyomoz, akiket azzal vádolnak, hogy tagjai az ír köztársasági hadseregnek. A hírt az Associated Press ameri­kai sajtóügynökség jelenti Észak-írországból. A polgárjogokért harcoló észak-írországi mozgalom veze­tői közölték, hogy a London­derry melletti magilligani új in­ternáló tábor létesítése elleni tiltakozásul ezen a héten nagy­szabású tiltakozó akciót tarta­nak. cialista párttal. Ez az az „alap­képlet“, amely immár hosszú esztendők óta az úgynevezett „középbal“ kormányok soroza­tának megalakításához vezetett Olaszországban. Ezek a kormányok rendsze' rint hosszú belső csatározások után jöttek létre, bár mindig csak árnyalatokban különbőz­KORMÁNYVÁLSÁG ITÁLIÁBAN tek egymástól. Másik ellent­mondásos jellegzetességük az volt, hogy a kommunista párt­nak a kormánytól való távol­tartásának feltételei között va­lóban ez volt az egyetlen reá­lis lehetőség Olaszország kor­mányzására. A „középbal“ kor­mányok hosszú hivatali ideje alatt bebizonyosodott, hogy egy ilyen típusú kabinet a jelen­legi helyzetben nem tudja meg­oldani az ország létfontosságú kérdéseit. Mindenekelőtt: meg­oldatlan maradt a megkezdett, de felemás módon kezelt nagy társadalmi reformok sorsa. Má­sodszor: az is bebizonyosodott, hogy a középbal kormányok lé­te önmagában nem jelent bizto­sítékot a konjunktúra fenntar­tására sem. Olaszország, amely majd egy évtizedig az európai gazdasági konjunkturális fel­lendülés élén haladt — 1971 vé­gén igen rossz évet zárt. A nemzeti össztermék növekedése az egy százalékot sem érte el. Magyarán: Nyugat-Európa leg- dinamikusabbnak ismert tőkés gazdasága a múlt esztendőben stagnált. Miközben a felszínen a négy- párti koalíció pozícióharcai folytak — a mélyben egy másik folyamat is lezajlott. Ezt leg­világosabban talán a szakszer­vezeti mozgalom fejlődése jel­lemezte. A gyakorlati együttmű­ködés során kialakultak ugyan­is azok a feltételek, amelyek alapján elképzelhető, hogy Olaszország három nagy szak- szervezeti szövetsége 1972-ben megteremti a szakszervezeti egységet. Ez pedig óriási je­lentőségű politikai esemény lenne. Hiszen a második világ­háború után a hidegháborús akciók szerves része volt a szakszervezeti egység szétrom- bolása. Az egységes olasz szakszervezetek létrejötte ter­mészetesen a politikai légkört is megváltoztathatja az ország­ban. A baloldal erőinek a fel­szín alatt tapasztalható erősö­dését és egységtörekvéseit je­lezte a közelmúltban lezajlott köztársasági elnökválasztás, amely huszonhárom fordulóban, tizenhárom napon át zajlott. Az elnökválasztást kísérő taktikai harcok legfontosabb tapasztala­ta, hogy lényegében kialakult a baloldali egységfront, amely­nek során a kommunisták, szo­cialisták és két kisebb balol­dali párt egységesen lépett fel. A kereszténydemokrata párt Leone megválasztásához kény­telen volt a szélsőjobb szavaza­taihoz folyamodni. Az elnökvá­lasztás ily módon megmutatta, hogy a középbal koalíció gerin­cét alkotó kereszténydemokra­ta-szocialista szövetség egyál­talában nem megbonthatatlan. Az elnökválasztás után elke­rülhetetlenné vált a Colombo- kormány lemondása. Saragat volt köztársasági elnök, aki hét éven keresztül (tisztségéből kö­vetkezően J nem avatkozhatott be nyíltan a pártpolitikai har­cokba, ezúttal megtörte hallga­tását. Saragat közismerten a jobboldali szociáldemokrácia ki­emelkedő képviselője Olaszor­szágban. Fellépésével azt akar­ta elérni, hogy a középbal kor­mányt alkotó négy koalíciós párt zárt ajtók mögött jusson kompromisszumos megoldásra, s így ne kelljen az ország előtt nyíltan felfednie a válságot. Ezek a zárt tárgyalások azon­ban kudarcot vallottak. így ke­rült sor a Colombo-kormány le­mondására. A megfigyelők az utóbbi évek hasonló kormány- válságainak tapasztalatai alap­ján ezúttal is hosszú válságra számítanak. A jelenlegi hely­zetben a válság vagy a közép­bal koalíció valamilyen formá­ban történő újjáalakulásához — vagy kereszténydemokrata egy- párti kormány megalakulásához vezethet. Akárcsak az eddigiek — mindkét változás csak ideig­lenes lehet. Az sem lehetetlen, hogy a válság mértéktelen el­húzódása esetén előbbre hoz­zák az 1973-ban esedékes vá­lasztásokat, és urnák elé szó­lítják Olaszország népét. Terrorakció Belfast — A késő esti órák­ban ismeretlen tettesek hatol­tak be egy belfasti autóbusz­sofőr otthonába, s családjának szemeláttára lelőtték a 40 éves Sydney Agnew-t. A protestáns származású Agnew-nek ezekben a napokban tanúként kellett volna megjelennie egy autó­buszeltérítés ügyét tárgyaló bí­róság előtt. A rendőrség sze­rint Agnew-t az ír Köztársasá­gi Hadsereg tagjai ölték meg. Brian Faulkner északír mi­niszterelnök a parlamentben bejelentette, hogy további 12 hónapra hosszabbítják meg a Kairó — Szajed Maréi első titkár vezetésével ülést tartott Kairóban az Egyiptomi Arab Szocialista Unió főtitkársága. Az ülésen az egyiptomi tö­megpárt előtt álló feladatokat vitatták meg. Határozatot hoz­tak arról, hogy az első titkár és a főtitkárság tagjai a jövö héten több találkozót tartanak a diákszövetségek, a felsőnk-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents