Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

Nemrégiben meggyőződhettünk ar­ról, hogy a labdarúgás minden két- séger kizáróan a földkerekség legel­terjedtebb és legnépszerűbb sportja. A Fit A a labdarúgók világszövetsé­gének Inte'es adatai szerint csaknem 16 millió (pontosabban 15 667 545) nyilvántartott labdarúgó van. Közülük 11 887 305 éppen Európában rúgja a labdát. A világ szaksajtójában napon­ta jelennek meg a labdarúgás hírei, eredményei, adatai', de sajnos elég gyakran olyan jelentések is, amelyek e népszerű sport nem kívánatos vele­járójáról, kisebb-nagyobb botrányról számolnak be. Mivel Európa a lab­darúgás legjelentősebb táborával ren­delkezik, nem is meglepő az az UEFA- irányzat, amely mindenképpen rendet akar teremteni a zöld gyepen, s an­nak környékén, keresi a szakértők szerint jelenleg beteg labdarúgás or­vosságát. Mi tagadás benne, a világ, de földrészünk labdarúgásán is észre lehet venni a betegség jeleit. Mit hiányolunk a- leginkább? A labdarúgás nagyon pontos sza­bályokkal rendelkezik, amelyek egyi- ke-másika sok szakértő szerint ide­jét múlta, de akár így van, akár úgy: szószerinti betartásuk a sportszerűsé­get szolgálja, s nem engedi elfajulni ezt a milliókat megmozgató játékot. Meg vagyunk róla győződve, hogy a világ 284 941 nyilvántartott labda­rúgó játékvezetője érti a dolgát, s köztük Európa 243 596 bírája is. A szabályokat mindegyiküknek betéve kell tudniuk. Ráadásul egyre több az úgynevezett egységesítő tanfolyam, ahol a szabályok azonos értelmezésé­nek elsajátítása az első számú fel­adat. Ugyanakkor és ugyanott nem győ­zik hangsúlyozni, mennyire fontos az azonos mérce használata a vendéglátó és a vendégcsapat játékosai vétségei­nek elbírálásánál, a fegyelem azonos méretű megkövetelése minden szin­ten ... Nem vonjuk kétségbe, hogy a já­tékvezetők zöme elméletben valóban mindent tud, ami a labdarúgás leg­bonyolultabb mozzanataira vonatko­zik, csakhogy sajnos köztük is akad jó néhány olyan, akinek elméleti tu­dása meghaladja a gyakorlatit, s ez különösen a mai világban nagy-nagy hiányosság. A játékvezetők ismerik a labdarú­gást, ismerik a játékosokat, tisztában vannak az edzők pszichológiájával, meg a tömegpszichózissal is, azt is tudják, hogy a labdarúgás mai gyen­gélkedésének egyik legfőbb kóroko­zója a fegyelem meggyengülése, an­nak részleges, vagy teljes hiánya... Van veleszületett fegyelem is, de a fegyelemre nevelést zsenge korban kell kezdeni, hangyaszorgalommal folytatni és ebben a nevelésben soha meg nem szűnni. A kölyök, a diák-, és az ifjúsági csapatok játékosainál a kezdet kezdetén kell szorosabbra fogni a gyeplőt, hogy a fegyelem, ez a mindig szükséges pozitív elem a labdarúgó, a sportoló vérévé váljék. Vannak könnyebben és nehezebben kezelhető egyének. Nincs és nem is lehet egyformán érvényes sablon, amely szerint hatni kell és le­het a labdarúgókra, a sportolókra. Az edzőnek a legaprólékosabb részle­tekig Ismernie kell a gondjaira bí­zott labdarúgó-palántákat, majd ugyanezt kell elvárnunk a felnőtt minden rangú csapat edzőitől is. Az igazi edzőnek betéve kell tudnia, mi­lyen természetű egyénnel van dolga, kire milyen módszerrel lehet hatást gyakorolni. Van, akinél segít a jó példa, másnál a fenyítés, még másnál a dicséret, vagy éppenséggel a bün­tetés. Az edzőnek meg kell követel­nie, hogy minden játékosa a zöld gyepen sporszerűen, tudása legjavát bevetve küzdjön, nem szabad megen­gednie, hogy a cél elérése érdeké­ben, — még ha a tét milyen nagy is — a szabályok tiltotta eszközökhöz folyamodjon. A játékvezetőnek és az edzőnek nem szabad megalkuvónak lennie. Mindkettőt a határozottságnak kell Ki nevelje meg a nézőket? Ezért tartottam nagyon furcsaiiak egy alkalommal a következő bejelentést: „Kérjük nézőinket, fogadják tapssal és barátságosan az ellenfél pályára lépő csapatát, mert mikor náluk ven­dégeskedtünk a mi csapatunk is ud­varias fogadtatásban részesült“ ... Erre füttykoncert volt a válasz, meg pfujolás, amely egy kissé talán a bemondónak is szólt . . Ma már úgyszólván se szeri, se száma a tétre menő labdarúgó-mérkő­zéseknek. Kezdjük a sort a minden­kori világbajnoki selejtezőkkel, ame­lyek megállapítják, hogy melyik csa­patok lehetnek a VB 16-os döntőjében, folytatva ugyanezt az EB szintjén, vagy ha úgy tetszik az olimpiai lab­darúgó-tornával kapcsolatban. Itt van az utánpótlás válogatottak EB selej­tező-sorozata, az UEFA ifjúsági tor­nájának vetélkedései, a kluboknál a Bajnokcsapatok és a Kupagyőztesek EK-ja, az UEFA Kupa, a KK, a Vi­lágkupa, s ki tudja még hány re­gionális sorozat. Mindehhez, — he­lyesebben mindez elé, — a hazai baj­nokság és kupaküzdelem kapcsolódik, s rájövünk, hogy úgynevezett tét nél­küli mérkőzés talán nincs is. A vi­lág-, az Európa-bajnoki, az olimpiai bajnoki, a BEK, a KEK, az UEFA stb. Kupa győztesi cím vonzó, rangot, dicsőséget biztosít. Elérésük érdeké­ben a csapatok, azok vezetői, játé­kosai, edzői, szurkolói mindent meg­tesznek. Talán az utóbbi iduben kissé sok­szor hangoztatták és írták le labda­rúgó-eseménnyel kapcsolatban: harc a pontokért, a bajnoki címért, a ku­páért, a csoportgyőzelemért, harc mindenütt, minden szinten és minde­nért, pedig itt, és ott nem életre- halálra menő harcról, hanem sportve­télkedőről van, és lehet csak szó. Mindenfelé sajnos hovatovább nemzeti diadalt, vagy tragédiát csinálnak egy- egy nagyszerű sportsikerből, vagy bal­sikerből. Egyre inkább háttérbe szorul a sport, a vetélkedő játék jellege. Az igazi sportembernek a már em lített dolgokon kívül, a labda fölé­nyes kezelésén és birtoklásán túl, meg kell tanulnia sportszerűen fogadni és ünnepelni a sikert, s ugyancsak sportszerűen elismerni, ha jobb volt vagy éppen szerencsésebb az el len- fél, el kell viselni a vereséget is. Nem éppen épületes dolog, ha az edző, meg játékosai is, szinte kórus­ban a- játékvezetőt szidják, csakis benne látják az alulmaradás okát. . A kupákban, elmekben, rangokban kifejezett „téten“ kívül van egy, amely mindegyiknél értékesebb: a sportszerűség! Ezt szolgálja minden szabály, minden előírás, s ezt kell szolgálnia a labdarúgás hatalmas tá­bora minden tábornokának, de közka­tonájának is ... A zárszó címén... „Rend a lelke mindennek“, — mondták a bölcsek, s a rendnek min­dig, mindenütt érvényt kell szerezni a labdarúgásban is. Ki-ki a maga te­rületén és módján irtsa a brutalitás burjánját. A labdarúgást meg kell szabadítanunk kóros jelenségeitől, el kell távolítanunk minden csökevényét, a nagy beteget meg kell gyógyíta­nunk, annak élnie kell, s virulnia mindannyiunk örömére, kedvtelésére. Az UEFA vezérkarának egyik tag­ja nyilatkozatában a többi között a következőket jelentette ki: „A sport­ban nem csupán számszerű eredmé­nyek vannak. A sportnak minden eredmény felettinek kell lennie.“... Bár az 1972-es esztendő, amelyben megismerjük az új Európa-bajnokot, az olimpiai torna győztesét, a BEK, a KEK, az UEFA Kupa, a Világkupa, a KK... újabb védőjét, segítene makkegészségessé varázsolni a mint­egy 16 milliós nagyhatalmat. ZALA JÓZSEF gíthet a magáról megfeledkezett já­tékos olykori kihagyása is a csapat­ból ... A játékvezetőknek és az edzőknek • nem szabad megtűrniük a színlelést. Sok nagynevű játékos érti annak a módját, hogyan kell felkorbácsolni a nézők idegeit, hogyan lehet a szur­kolókat úgyszólván tudaton kívüli ál­lapotba hozni. Hányszor látjuk vo- naglani egyik, vagy másik játékost, csak azért, hogy 11-est csikarjon ki (nagy lendülettel beveti magát a 16- oson belülre), vagy kedvező helyzet­ből biztosítson góllal kecsegtető sza­badrúgást. Őszintén szólva nem vagyunk hívei az úgynevezett sérült játékosok pá­lyán történő orvoslásának. Akadnak játékvezetők, akik csak a legvégső esetben engednek be valakit (gyúró, orvos) a fetrengő játékoshoz, mások viszont azonnal kivitetik a sérültet a játéktérről, s a játékot folytattatják. A játékosoknál általában már egé­szen fiatal korban jelentkezik az úgynevezett színészkedési hajlam, s ezen idejekorán és gyökeresen lehet segíteni... den esetben. A jegyszedők a pálya térségébe tartó nézőktől csak az érvé­nyes jegyet kérhetik, azokat nem mo­tozhatják meg, nem tudhatják, nincs-e egy-egy szurkolónál elrejtett italos­üveg, petárda, vagy egyéb „dobó­eszköz“. Az azonban igaz, hogy még telt ház esetében is minden nézőnek van szomszédja, aki szintén ember, s az kell, hogy maradjon, mégha mi­lyen szurkoló is. Aki mégis megfe­ledkezne magáról, a kéznél lévő rendezők segítségével kell jobb belá­tásra bírni. Bajosan hihető el az, hogy a „bedobálást“ már súlyos sérülést, sőt halált is eredményezett, senki sem látta volna. Ilyenkor nincs és nem is lehet betyárbecsület, hanem csak cin­kosság, bűnrészesség. A nézők sem lettek azonnal felnőt­tek. A család, az iskola nevelte Őket, mindegyikük valamilyen kollektívá­ban működik, foglalatoskodik. Akad­nak könnyebben és nehezebben ne­velhetők, de minden zárnak megvan a maga kulcsa! A pályákon működésbe helyezett hangszórók is a nevelést szolgálják. Az Ajax Amsterdam labdarúgó-csapata a Bajnokcsapatok Európa Kupájá­nak 1971. évi védője. Ez az együtt es ismét ott van a BEK mezőnyének legjobb nyolc együttese között. Soraiban találjuk Johann Cruyffot (az ülő sorban balról az 5.}, akit földrészünk válogatott szaksportújságírói Európa tavalyi legjobb futballistájának minősítettek. Elsőségéhez nem férhetett két­ség ., . jellemeznie. Ha például a játékve­zető biztosan látja, hogy a szabály­talanság a büntetőterületen belül tör­tént, nem ázon keli villanásszerűen töprengenie, vajon a 16-oson kívülre vigye-e a labdát, onnan végeztesse-e el a szabadrúgást; a hazai, vagy a vendégcsapat követte-e* el a sza­bálytalanságot, a mérkőzés kezdetén, vagy végén akad-e ez a helyzet, az eredmény döntetlen-e, vagy már ettől függetlenül kialakult az egyik, vagy a másik fél javára. Azért a szabályta­lanságért, amely büntetőt érdemel, ne a bíró feje fájjon, hanem a vétkes csapaté. A játékvezető határozottsága átragad a játékosokra is, különösen akkor, ha a szabályokhoz következe­tesen ragaszkodó játékvezetők száma egyre nagyobb lesz . . . Az edző határozottan követelje meg a fegyelmet minden játékosától, még az úgynevezett csillagoktól is. Ha szép szerével nem megy a dolog, se­Sok csapatot elmarasztaltak már szurkolói minősíthetetlen viselkedése miatt. Ezért már elért győzelmet sem­misítettek meg. a pályát néhány mér­kőzésre lezárták, jelentős pénzbírsá­got mértek ki a rendező csapatra. Sokan helytelennek tartják, hogy minden esetben a vendéglátó-csapat issza meg a szurkolók fenyegyere- keskedésének a levét. Akad olyan eset is, hogy „valaki a vendéglős számlá­jára iszik“. A nézők között nehéz azonnal szemügyre venni, melyik, ki­nek a híve, mert még a klubzászlő lengetése sem csalhatatlan jel min­vamzpi ríadjo Szlovákia Kommunista Pártio Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: 8ratisiovo, Gorkij utca 10. Telefon: 537-16, 512*23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-16 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, táviró: 09308 lournol Kiadó­hivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja o Pravda Nyomdavállalat bratislovai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava. Jesenského 12. Telafon: 551-83. Előfizetési dij havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Új Sző negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesitő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. Hevelni, nevelni, nevelni...

Next

/
Thumbnails
Contents