Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó
Az ú| év kezdetén egyre inkább előtérbe kerülnek gazdasági életünk egyes kérdései; cikkek, beszélgetések viták tárgyát képezik. A helyes tájékozódás céljából néhány Az 1972-es év népgazdasági terve biztosítja az ötödik ötéves tervben előirányzott koncepciós célkitűzések elérését, az alapvető részarányosságokat, valamint a fejlődés dinamikáját. Államunk józan gazdaságpolitikáját fejezi ki, mely figyelembe veszi a gazdasági és a társadalmi fejlődés elért színvonalát. A terv az 1971-ben elért eredményekből indult ki, s a gazdaság fejlődését olyan irányban mozgatja, amely lehetővé teszi, hogy a gazdasági vezetők a termelés hatékonyságára, strukturális szempontjaira, a munkafegyelemre és a technológiai eljárásokra összpontosíthassák figyelmüket. A CSKP XIV. kongresz- szusa, és az ötödik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően az 1972-es állami terv a gazdasági növekedés valamennyi tényezőjének mozgósítására és a meglevő tartalékok kihasználására irányul. A fejlődés tervezett dinamikáját az alábbi adatok jellemzik: # A társadalmi termékek 4,7 százalékos növekedését elsősorban az ipari termelés 5,3 százalékos növekedésével érjük el. Az iparban előtérbe kerül a gépipari termelés (7,3 százalékos), a vegyipari és a kőolajfeldolgozás (8,5 százalékos), a gumi- és az azbesztipar (9,2 százalékos), az építőanyagtermelés (6,8 százalékos) fejlesztése. Az építőiparban 6,6 százalékos növekedésre számítunk, melynek keretében elsősorban az építkezési-beruházási kerül előtérbe. A mezőgazdasági bruttó termelésben 5 százalékos, a mezőgazdasági piaci termelésben pedig 8 százalékos növekedésre számítunk, A terv a marhahús felvásárlásában 2,3 százalékos, a sertéshús felvásárlásában 6 százalékos, a tej felvásárlásában pedig 4 százalékos növekedést ír elő. # A nemzeti jövedelemnek 5 százalékkal kell emelkednie. A nemzeti jövedelem felhasználásában a személyi fogyasztás 5,6 százalékos, a társadalmi fogyasztás 4,8 százalékos növekedésére számítunk. A felhalmozási alap részesedése az 1971-ben elért színvonalon marad. A népgazdaság sikeres fejlesztése csaknem teljes mértékben a munkatermelékenység növekedésétől függ. Az iparban a munka termelékenységének 4,8 százalékos, az építőiparban 5,4 százalékos növekedésére számítunk. 0 A terv részarányossága lehetővé teszi az életalapvető adatot közlünk az 1972-es állami terv célkitűzéseivel kapcsolatban. Felhívjuk azonban olvasóink figyelmét, hogy az alább közölt adatok köztársaságunk egész területére vonatkoznak, a Szlovák Szocialista Köztársaság állami tervének mutatóit a Vasárnapi Űj Szó következő számában ismertetjük. M JU JU Q színvonal további emelkedését. A személyi fogyasztás területén a lakosság igényeit figyelembe véve növekszik a közszükségleti cikkek mennyisége. A terv a kiskereskedelmi forgalom 5,1 százalékos növekedésére számít, 6,7 százalékban növekszik az iparicikkek, 3,5 százalékban pedig az élelmiszerek mennyisége. A pékipari és a cukoripari termékek, valamint a zsírok fogyasztásánál a megszokott 1—2 százalékos növekedésre számítunk, a hús- és hústermékeknél azonban 3 százalékos, a tej- és tejtermékeknél több mint 5 százalékos, a tojásnál pedig több mint 8 százalékos a fogyasztás tervezett növekedése. Az iparcikkek vásárlása terén a terv az autóknál 12 százalékos, az építőanyagoknál 10 százalékos, a háztartási cikkeknél 6 százalékos, a ruházati cikkeknél pedig 5 százalékos növekedést ír elő. • Az építkezési beruházások területén 4,8 százalékos a tervezett növekedés. Az építkezési beruházások elsősorban a fűtőanyagtermelést, az energetikát és a gázvezeték építését (51 százalékos növekedés), a szállításokat és a távösszeköttetést (19 százalékos növekedés), az épületanyagtermelést (14 százalékos növekedés), a lakásépítést, a mezőgazdasági termelést és az élelmiszeripart, valamint a közszükségleti ipart érintik. Az építkezések elsősorban a prágai és a bratislaval körzetekben, valamint az észak-csehországi kerületben összpontosulnak. Az építkezési munkák Prága területén 22 százalékkal, Bratislava területén 28 százalékkal, az észak-csehországi kerületben 18 százalékkal növekednek. A fontosabb építkezési beruházások közé tartozik a Po- íeradyi II. és a Chvaleticei Hőerőmű építésének megkezdése, a petrokémiai üzemek építése Zálužyban, Neratovi- cén és Bratislavában, valamint a púchovi gumiabroncsgyár kibővítése. Befejezésre kerülnek egyes feketeszén- és barnaszén-kitermelő kapacitások, összesen évi 2 millió tonna jövesztéssel, 205 000 tonna kombinált műtrágyával bővül a Semtíni VCHZ termelése, 330 000 tonna ammóniával és 200 000 tonna karbamid- dal pedig a salai Duslo termelése. £ Intenzívebben bekapcsolódunk a nemzetközi munkamegosztásba is. A külkereskedelmi forgalom növekedése 6,7 százalékos lesz, tehát nagyobb, mint a nemzeti jövedelemé. A szocialista országokkal való árucsere-forgalom növekedése eléri a 8,9 százalékot. SB im n n 11 ■■ OflH 1— M Wk■■ ■■Ml mm mmm ia m ■ehpkebEE ■■ HHHB* m mm ■■■■ SZOCIALISTA VERSENYEKKEL BIZTOSÍTJUK AZ EREDMÉNYEKET • A RENDKÍVÜLI MŰSZAKOKBÓL A NŐK ÉS A FIATALOK SEM VONJÁK KI MAGUKAT g smeretes, hogy gazdasági ered- ■ menyeink az ipar fejlesztésének, elsősorban a vegyiparban és a gépiparban megvalósított strukturális változásoknak köszönhetők. Érthető tehát, hogy a kedvező tapasztalatok ezeknek az iparágaiknak a továbbfejlesztésére serkentik a szakembereket. Ezzel magyarázható az is, hogy ötéves tervünk a vegyipari termelés további 47 százalékos növelését írja elő, és hogy a közszükségleti iparban 1975 végéig a termelés 24 százalékos növekedése várható. Mondanunk sem kell, hogy e feladatok teljesítése hozzájárul külkereskedelmi kapcsolataink további elmélyítéséhez és számos probléma előnyös megoldásához. Az érdekesség kedvéért nem árt talán, ha rámutatunk a vegyiparban már végrehajtott és még várható strukturális változásokra. Legfőbb célunk a nyersanyagalap feldolgozására szolgáló petrokémiai komplexum megvalósítása. Enélkül elképzelhetetlen a további iparágak fejlesztése, elsősorban a plasztikus anyagok és a kau- csuk, valamint a textilfonalak eddiginél nagyobb mennyiségű és jobb minőségű előállítása. De az építő- és az élelmezésipar, a gépipar, sőt a mező- gazdaság sem sokáig nélkülözheti a szükséges nyersanyagokat, melyek közül a műanyagoknak és a guminak tulajdonítjuk a legnagyobb fontosságot. Ezen azért sincs okunk csodálkozni, mert a személygépkocsikhoz használt gumiabroncsokból 1975 végéig 300 százalékkal, a teherkocsik és autóbuszok gumiabroncsaiból pedig 80 százalékkal kell többet gyártanunk. A terv szerint megkezdjük a szintetikus műbőr előállítását Is, főleg a bőrfeldolgozó és cipőipar részére. A közszükségleti ipar az üveg és kerámia gyorsabb ütemű (36 százalékos) termelését tűzte ki célul. A műszaki üveg és az üvegfonál ugyanis építőiparunk színvonalának emelkedését biztosítja, de fontos exportcikk is. A famegmunkáló és a textiliparban is egyre több szintetikus anyagra lesz szükség. A felépítendő üzemkomplexum részére az ötéves terv mintegy 16 ezer munkaerőt irányzott elő. Ebben sajnos nem bővelkedünk; az egyedüli megoldás tehát a meglevő források gazdaságosabb kihasználása, a megtakarítható munkaerők áthelyezése és további műszaki intézkedések hozása. Természetes azonban, hogy a terv számol ezenkívül a dolgozók kezdeményezésével is, akik a párt megalakulásának 50. évfordulója és a XIV. pártkongresszus tiszteletére szervezett munkaversenyekkel és kötelezettségvállalásokkal is bebizonyították, hogy jóindulattal és igyekezettel a legnagyobb nehézségek is leküzdhetők. A vállalatokban máris rohamosan terjednek a közelmúltban még gyakran bírált szocialista versenyek felújított és újabb formái. A textiliparban pl. „A legjobb mester“ címért versenyeznek a dolgozók, a cipőiparban elindult mozgalom célja pedig a selejt felszámolása. A ruhaiparban ismét érvényes a jelszó: mindenki munkahelyének a gazdája. A Svit dolgozói részére anyagmegtakarítást feltüntető számlákat nyitottak. Noha e mozgalmak nem régi keletűek, az eredmények a dolgozók lelkesedése folytán máris észlelhetők. Például a Moravolen n. v.-ban a jó minőségért folyó versenynek köszönhetően a megtakarítás rövid hat hónap leforgása alatt 360 ezer koronára, a Svit üzemben pedig 11 millió koronára rúgott. A Sazavan dolgozói ugyancsak kitettek magukért: megtakarításaikat 3,5 millió koronára becsülték. Míg a Botana vállalatban a gyártmányok jobb minőségével alig fél év alatt 117 ezer koronát takarítottak meg, a Pragodev üzemben több mint 2 millióra emelkedett ez az összeg. Az elmondottakat csupán példaként hoztuk fel, mert valamennyi üzem eredményeit — bármilyen szívesen is tennénk — képtelenek volnánk felsorolni. E rövid írásunk célja is mindössze a vegyipar és a közszükségleti ipar fejlesztésével kapcsolatos feladatok ismertetése. De ugyanakkor arra is rá akartunk mutatni, hogy a feladatok teljesítésének a záloga a dolgozók kezdeményezése, akik közt ma már nők és fiatalok is szép számban akadnak, ök sem vonják ki magukat a közös építőmunkából. Háztartási és egyéb kötelességeik ellenére is megértéssel vesznek részt a rendkívüli műszakokban, mert tudják, hogy gazdasági fejlődésünk csak együttes erővel biztosítható. Nélkülük aligha volna teljesíthető az ötéves terv. Ezért is oly fontos, hogy a nők és a fiatalok visszavonhatatlanul a társadalom kitartó és megbízható támaszaivá váltak. KARDOS MÁRTA A FIGYELEM KÖZÉPPONTJÁBAN
