Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-13 / 10. szám, csütörtök

A siker mindennél jobbnn bizonyít L egutóbb tavaly júniusban jártam a Nýrovcei (Nyí- fágó) Egységes Földművesszö- vetkezetben. Nem is olyan rg- gen a levicei (lévai) járás leg- rosszabbjai között emlegették ezt a 800 hektáros közös gaz­daságot. Az utóbbi években ugyanis veszélyesen kezdett romlani a munkaerkölcs, meg­lazult a fegyelem. Már-már ad­dig fajult a helyzet, hogy a já­rási pártszerveknek és a me­zőgazdasági termelési igazga­tóság dolgozóinak kellett orvo­solniuk az egyre súlyosbodó bajt. Legnagyobb problémák az állattenyésztésben mutatkoztak. Kiöregedtek a tenyészállatok, pótlásukra azonban nem bizto­sítottak megfelelő új egyede- ket. Ennek következtében egy­re nagyobb tételekkel maradtak le a húseladásban. Hamarosan aztán már a kívülállók is úgy vélték, hogy a vezetőség alig törődik valamit a közös sorsá­val, jövőjével. Ennek következ­tében a tagság körében foko­zatosan elhatalmasodott a nem­törődömség, mély gyökereket eresztett a „majd holnap is lesz valahogy, csak a mai nap múl­jon el simán“ gondolat. Hova­tovább aztán még a legnagyobb csúcsmunkák idején sem volt ritka az olyan nap, amikor töb­ben töltötték a vendéglőben az időt, mint a határban. Nem kelthetett tehát különösebb csodálkozást az, hogy a rosz- szul gazdálkodó szövetkezet jó­val járási átlagon aluli eredmé­nyekkel zárta az ptóbbi gazda­sági éveket. Mivel az akkori vi­szonyok között még csak re­mény sem mutatkozott a javu­lásra, a járásról új elnököt és zootechnikust küldtek a faluba. Csaknem egy esztendő telt el azóta. Érthető kíváncsisággal kopogtattam be tehát minap az új vezetőség szakértelmére bí­zott szövetkezet irodájába. Az . agronómus, a zootechnikus és az üzemgazdász egyformán nem kis örömmel újságolta, hogy az utóbbi tíz-tizenegy hó­nap alatt minden tekintetben nagyot változott a helyzet. Megszilárdult a munkafegye­lem, helyreállt a rend. Minden termelési szakaszon átszervez­ték a munkát, s nagy lendület­tel kezdték helyrehozni mind­azt, amit mások gondatlansága, nemtörődömsége és szinte ha­tárokat nem ismerő egyéni ha- szonhajhászása tett rosszá. Fá­radságot nem ismerő munkáju­kat, törekvésüket sokban segí­tette a tavalyi, mezőgazdasági szempontból valóban ritka jó esztendő is. Most a zárszám- •dás előtti napokban már tel­jesen nyilvánvaló, hogy nem marad el a legtöbbek vélemé­nye szerint elérhetetlennek tar­tott siker sem. Ha csak bele­pillant valaki hozzáértő a ké­szülő évzárási kimutatásokba, megállapíthatja, hogy minden reményen felüli jó eredmények­kel jellemezhető a tavalyi gaz­dasági év. Persze ezzel még ko­rántsem oldódott meg vala­mennyi probléma. Szerencsére azonban letudták már a gon­dok nehezét, ami ugyancsak buzdítólag hat a szövetkezeti tagok mindegyikére az idei esz­tendő egyáltalán nem kis fel­adatainak, terveinek valóra váltásában. — Annak ellenére, hogy ala­posan megtréfált bennünket a múlt évi tavasz, szép termést' adtak a kalászosok — mondta Bukó Ernő agronómus. A 175 hektáron termesztett búzából 45,6 mázsára alakult a végle­ges hozam. A Mironovi fajta át­lagosan három mázsával adott többet a Bezosztájánál. Több­éves megfigyeléseink alapján azt tapasztaltuk, hogy az előb­bi fajta a mi éghajlati viszo­nyaink között mindig többet te­rem. Ezért tavaly ősszel túlnyo­mó részben már Mironovi bú­zát vetettünk. Az aratás idején 180 hektárról kellett betakarí­tani a tavaszi árpát, negyven­egy mázsát adott hektárja. Nem lehet panaszunk a takarmány- növények hozamára sem, bár az első kaszálás idején sok volt az eső. Szárazon számítva 78 mázsa szálast raktunk kazalba minden hektárról. A szokatla­nul változékony időjárás miatt a vöröshere további kaszálásai­ról lemondva, magnak hagytuk meg az egész területet. Jól szá­mítottunk, hiszen később hek­táronként két mázsa nyolcvan­öt kiló első osztályú magot csé­peltünk ki. Lucernából 58 má­zsa szálas és 2,2 mázsa ugyan­csak kifogástalan minőségű ve­tőmagot nyertünk. Sajnos azon­ban, hogy amihez hozzájutot­tunk a réven, most aprózva könnyen el is vesztjük a vá­mon. Ugyanis minden erőnket latba vetve sem tudjuk értéke­síteni a csaknem egy vagonnyi heremagot. Pedig az ára lénye­gesen tovább javíthatná a nö­vénytermesztés évzárási ered­ménymutatóit. Cttől eltekintve azonban a ^ tíz hónapi kemény mun­ka eredményei jól bizonyítják a megtett utat. Tavábbá az sem lebecsülendő, hogy a növény- termesztő brigád tagjai az ősz folyamán idejében végeztek minden munkával. Egyiküknek sem szegte kedvét, hogy a gaz­dag aratás után kissé „össze­zsugorodtak“ az általános be­takarítás eredményei. Az előző évhez hasonlítva kevesebbet termett a kukorica és a cukor­répa is. Október közepéig az utolsó parcellán is földbe ke­rült az idei kenyérnek való. A legutóbbi határszemle alkalmá­val azt is örömmel állapíthat­ták meg, hogy rendkívül jó ál­lapotban vannak az őszi veté­sek. Ha továbbra is kedvez az idő, újra rekordhozamokról ad­hatnak majd számot. Ennek érdekében azonban már az idei tavasz első napjától kezdve minden tekintetben kifogásta­lan munkát szeretnének végez­ni, hiszen túl akarják szárnyal­ni a tavalyi gabonaeladás»több mint negyven vagonos többle­tét. Mindent összegezve tehát nem érheti panasz a növényter­mesztőket. Nézzünk körül azon­ban az állattenyésztők „portá­ján“ is. — Hogyan alakul az állatte­nyésztés évzárása? — kérdez­tem S t r b a István zootech- nikustól. — Tavaly március elsején vettem át a szövetkezet állat- tenyésztését — kezdi némi ki­térővel a válaszadást a sokat tapasztalt szakember. Nagyon enyhén fogalmazva siralmas volt itt a helyzet. Kiöregedtek a fejőstehenek, pótanyákkal kellett kiegészíteni a sertéshiz­laldát is. Az eltelt tíz hónap alatt mindent megtettünk azért, hogy meg tudjuk változtatni az állomány kor szerinti összeté­telét. Most 444 szarvasmarhánk van, amelyből 170 a fejőstehén. A takarmányozás, valamint az állatgondozás javításával sike­rült elérnünk a napi 9,43 lite­res fejési átlagot. Ilyenformán 3441 literre emelkedett a tehe­nek átlagos termelése az előző évi 3102 literes tejhozammal szemben. Az alacsony termelé­kenységű egyedek fokozatos ki- selejtezésével és a tartási vi­szonyok további javításával az ötéves terv végére el szeret­nénk érni az évi négyezer li­teres fejési átlagot. A magam véleménye szerint ezt meg is tudjuk valósítani, hiszen az új tervidőszak első esztendejében 31 600 literrel több tejet adtunk el a tervezettnél. jOtsszesen 943 sertés képezi a szövetkezet másik fon­tos állományát. Ebből 102 a ko ca. Az eddigi gondatlanság, a vezetők és a dolgozók egyfor­ma nemtörődömsége erre a te­nyészetre is rányornta a bélye­gét. Nem volt egyszerű feladat az új zootechnikus számára tíz hónap alatt kialakítani az első­fokú törzskönyvezett állományt. Az előrelátó, tudatos tenyész- munka eredménye ma már szinte lépten-nyomon megmu­tatkozik mindenütt. Számokkal talán nem is lehet kifejezni azt a munkát, fáradságot, amire szükség volt a napi hatvan de- kás súlygyarapodás eléréséhez. A malacelválwsztást illetően szintén nagyot léptek előre. Az 1970-es évben egy kocától 10,5 malacot nyertek; tavaly az év végéig tizenkettőre emelkedett ez a szám. Az idei évre pedig már tizenöt kismalac elválasz­tását tervezi a zootechnikus minden kocától* Ez sem lesz könnyebb feladat a súlygyara­podás emelésénél, viszont ha­sonlóan megvalósítható. Csak egy kicsivel több szakértelem és tenniakarás szükséges hoz­zá. — A feladatok. valóra váltá­sán kívül néhány komoly prob­léma megoldásával is kell szá­molnunk — mondta később Štrba István. Az új ötéves terv­feladatok teljesítése minden­képpen megköveteli az állat- állomány növelését. Ehhez vi­szont mindenek előtt új is­tállóépületekre van szüksé­günk. Jelenleg az egyik kétszáz férőhelyes sertésólban több mint háromszáz állatot va­gyunk kénytelenek tartani, ami­nek az előnyök helyett inkább hátrányai vannak. A tejterme­lés további növelése érdekében szükséges volna egy új kétszáz férőhelyes tehénistálló — ter­mészetesen korszerű gépekkel berendezve. Erre sajnos nincs elég pénzünk, pedig ennek üzembe helyezése nagy mérték­ben gondmentesítené a szövet- kezetet. — Valóban így van — veszi át a szót Duchony Lajos, a közös üzemgazdásza. Ugyanis kevés a tag;* alig nyolcvanra tehető az állandó dolgozók szá­ma. Az állattenyésztésben ugyan sok a jelentkező, mert ott van a legjobb kereseti le­hetőség. Viszont, ha sikerülne felépíteni az említett tehénis­tállót, az ott dolgozók nagy ré­szét azonnal alkalmazhatná a növénytermesztő részleg, ahol nagy szükség van most minden szerszámforgató dolgos kézre Ezenkívül ott is mindenki meg­találná a számítását, még ak­kor is, ha a munka nehezét hovatovább teljesen a gépek végzik. A tavalyi év márciusa óta eltelt tíz hónap a fejlő­dés szempontjából éveket je­lent a nýroveei szövetkezet életében. A maroknyi tagság helyesen választotta meg az új vezetőséget, amely hamar meg­találta a kiutat a nyolcszáz hektáros közös gazdaság már- már kilátástalannak vélt hely­zetéből. Ezekben a napokban, ha még nem is a legjobb, de mindenesetre a tavalyinál, va­lamint az eddigieknél eredmé­nyekben, sikerekben sokszorta gazdagabb évzárásra, szám­adásra készülnek, ami pedig egyáltalán nem kis dolog. Fő­leg akkor nem, ha tud juk, hogy az elmúlt gazdasági évben el­sősorban a „kapott örökség“ számtalan csorbáját kellett ki­köszörülni. LALO KÁROLY Évi 91S0 liter tej egy tehéntől A GYERMEK ÉS A TELEVÍZIÓ NAPJAINKBAN már csaknem valamennyi háztartásban van televíziós készülék. A tévé köz­szükségleti cikké vált, közelebb hozza a világot és az eseménye­ket a legeldugodtabb helyen is. Életkörnyezelünk részét képe^z- zi és mint ilyen, hatással van ránk, mégpedig nem is jelen­téktelen mértékben. Egyike azoknak a tömegtájékoztatási eszközüknek, melyek a szó szo­ros értelmében, befolyásolják a tömegeket, pozitív és negatív vonatkozásban egyaránt. Emlé­kezzünk csak a közelmúlt ese­ményeire, hány példát említ­hetnénk, amikor a tévé töme­geket „sodort" magával. A csa­ládokban fiatalok és idősek, felnőttek és gyermekek egy­aránt figyelemmel kísérik az adásokat. A gyermek csaknem naponta helyet foglal a kép­ernyő előtt, ezért felvetődik a kérdés: nevelési szempontból milyen következményekkel jár­hat ez a tény? Köztudott, hogy a tv-műsor szerkeszlői naponta, a szinte megoldhatatlannak tűnő prolí- léma megoldásával foglalkoz­nak, azzal, hogy olyan műsort állítsanak össze, mellyel a né­zők zöme elégedett lenne. A probléma megoldhatóságának nehézsége abban van, hogy a nézők érdeklődése rendkívül szerteágazó, viszont gyakorla­tilag csak azt fogyaszthatnak, amit kapnak. Ez aztán a nézők táborát két részre: elégedettek­re és elégedetlenekre osztja. S ezek közt hol áll a gyermek? A gyermekeknél az említett té­nyeken kívül előtérbe kerül egy másik körülmény is, mely fontosságát tekintve a legelső helyen áll, ez pedig a műsorok alkalmasságának a kérdése. Hogy a gyermek számára mi­lými műsor alkalmas vagy al­kalmatlan, ezt nem olyan egy­szerű eldönteni. Ebből a szem­pontból az egyik legdöntőbb mozzanat a gyermek életkora. Köztudott, hogy a gyermek szemlélete életkorának megfe­lelően változik. Az értemli fej­lődés foka a gyermek számára bizonyos feltételeket teremt a világ eseményeinek megítélésé­hez és megértéséhez, melyből következik, ha ez a szellemi fej­lődés még csak kezdeti stádium­ban vai}, esetleg elégtelenül fejlődött (az adott életkorban ez teljesen természetes), a világ szemlélése sem lehet még töké­letes. Erre rendszerint azt szok­tuk mondani, hogy még „gyer­mekszemmel nézi a világot“. A gyermekek tehát másképp néz­nek a világra, mint a felnőt­tek, sok mindent nem értenek, egyes jelenségeket másképpen magyaráznak, mint a felnőttek, vannak dolgok, amit képtelenek még felfogni, ám ennél lénye­gesebb, hogy számos hatás meg­tévesztheti, vagy túlságosan felizgathatja őket, kavarodást okozhat náluk, sőt lelki zavaro­kat válthat ki. A felnőttek rendszerint kételkednek annak helyességében, ha bizonyos tv- adásokat a gyermekeknek nerii alkalmas műsorok kategóriájá­ba sorolnak. Abban a hiszem- ben vannak — helytelenül —, hogy a műsorok alkalmasságá­nak eldöntésénél az egyetlen és legfőbb kritérium a nemi kap­csolat ábrázolásának a kérdé­se. Az ilyen nézet egyáltalán nem felel meg a valóságnak. A műsorért felelős dolgozók és az osztályozást végző egyének ter­mészetesen lényegesen több szempontot vesznek figyelem, be. Mindenekelőtt meg kell em­lítenünk, hdgy ebben az eset­ben a gyermek, felnőtt osztályo­zás kissé másképpen alakul, mint a nagykorúság megítélé­sének kérdése, mert az adások alkalmasságának eldöntése többnyire a filmforgalmazás­ban érvényesülő osztályozáshoz igazodik. EMLÍTETTÜK, hogy az eleme­zésnek komplexnek kell lennie, tehát figyelembe kellene ven­nie a legfontosabb körülménye­ket, azaz semmiképpen sem szűkülhet mindössze egy, bár döntő körülményre. Nem vitás, hogy a férfi és a nő kapcsolata ebben a vonatkozásban a fontos kérdések közé tartozik. Nem­csak a kapcsolat néhány moz­zanatának konkrét ábrázolása, de szavakban való leírása vagy az ábrázolás más formája is, melyeket a gyermek egyáltalán nem érthet meg, szerepet ját­szik az adás alkalmassága kér­désének eldöntésében. Korsze­rű életünk korszerű ábrázolási módot von maga után, ami azt jelenti, hogy a valóság néha közvetve, párbeszédek formá­jában, képekben, elképzelések­ben, különféle víziókban kerül a nézők elé, amelyeket a gyer­mek fejletlen értelmével még nem érthet meg, sőt ezeket tor­zítva értelmezi,' esetenként a gyermek lelki világában nem kívánatos feszültséget, izgal­mat vált ki. További körülmény a műsor sugárzásának időpont­ja. Azok a programok, melyek a gyermek számára alkalmat­lanok, csakis az esti órákban ke­rülnek sugárzásra. Az illetéke­sek tulajdonképpen ezzel is a legtöbb tv-néző segítségére kí­vánnak lenni. Hiszen általáno­san elfogadott nevelési elv, hogy a gyermeknek napi kilenc —tíz órát kell aludnia, amely­ből kövétkezik, ha reggel idő­ben akar a tanításon megjelen­ni, este nyolc óra körül aludni kell térnie. A gyermekeknek ezért a késő délutáni, illetve kora esti tévé műsorokat kell nézniük, az esti órákat alvás­sal kell tölteni. Ezzel kapcso­latban az illetékesek számíta­nak a szülők közvetlen együtt­működésére. Mindannyian tud­juk, hogy egyes tv-adások a jól ismert csillaggal kezdődnek, mely jelzi, az adás a felnőttek­nek szól. Az a meggyőződé­sünk, hogy az ilyen esetekben maguknak a szülőknek kelle­ne közbelépniük s a gyermeke­ket megalkuvást nem tűrően aludni küldeniük. Tudatosítsuk, hogy a gyermek rendkívül in­tenzíven éli át a látottakat, s ezeket inkább érzelmileg érté' keli, mint értelmileg, s látót« takba behelyettesíti saját el' képzeléseit, vágyait, fantáziá' ját. Az ilyen lelki fQlyamatok aránylag ^rős izgalmat rejte­nek magukban, mely csak las- san oldódik fel és mérséklődik. Az esti adások rendszeres-nézé­se tehát az éretlen gyermeki szervezetet nemcsak a pótolha- tatlan alvástól fosztja meg, de elnyújtja az elalvási időt, „vi­haros“ álmokat, éjszakai fel- riadásokat okoz, tehát több mint sok káros következmény­nyel jár: egyeseknél fokozott fáradtsággal, rosszabbodó kon­centrálási képességgel az órá­kon, álmatlansággal, örökös ásí- tozással, csapongó figyelem­mel; sőt előfordulhat, hogy a gyermek azon fondorkodik, ho­gyan szalaszthatná .el a tanítá­si órát. MI FELNŐTTEK valameny- nyien tudjuk, hogy az ember milyen könnyen válik a tv rab­jává. Közülünk sokan estéinket „papucskultúrával“ töltjük s a tv-készüléket mindaddig ki sem kapcsoljuk, míg a bemondó nem kíván jó éjszakát. Ezért nagyon ügyeljünk arra, hogy gyermekeink — legalább egye­lőre — ebben ne kövessék pél­dánkat, s ne utánozzanak ben­nünket. S mikor áll fenn leg­inkább ez a veszély? Amikor a gyermek több szabad idővel ren­delkezik, tehát a hét végén, a szünetben, vagy vakáció ide­jén. A szabad időben gyerme­keinknek pihenést, kikapcsoló­dást szeretnénk nyújtani. Meg­engedjük nekik, hogy iskolai feladataikat eltegyék, tanköny­veiket a fiókokba süllyesszék és más egyébbel foglalkozza­nak. Ilyenkor gyermekeinkkel együtt mindent megnézünk a tévében. Megfeledkezünk az ak­tív pihenés fontosságáról, a mozgás szükségességéről, a tu­risztikáról, a sportról, melyet jól kiszellőztetett helyiségben kiadós alvásnak kellene követ­nie. A hétvégi szabad idő vagy a szünet tehát nem a gondos munka eredményeként kiala­kult, beidegződött szokások fellazítására szolgál. Nem is azt célozza, hogy megfosszuk gyermekeinket az egészséges mozgástól, a szabad levegőn való tartózkodástól, melyre a hét folyamán kevés lehetősé­gük volt. Ellenkezőleg, azon a véleményen vagyunk — bár meggyőződésünk, hogy kevés szülő tesz nagyobb erőfeszítést valóra váltása érdekében —,, j hogy a hét végén vagy a szü­netben minél kevesebbet kap- - csoljuk be a tévékészüléket. | DR. CZAKÚ MÄTYÄS ŰJ szó 1972. I 13. A Trhové Mýto-i (Vásárát) Efsz (dunaszerdahelyi jílrás) képün­kön látható fejőstehene, melyet Vini Vince fejő gondoz, az el­múlt évben 9100 liter tejet adott. A Vásárúti Efsz-ben az elmúlt év során az egy tehénre eső Stlagos tejhozam 3854 liter volt. Az idén 4000-literes átlaggal számolnak. Felvétel: B. Palkovič — ČSTK —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents